A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2jae. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2jae. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. szeptember 21., péntek

Az antiszociális biloógiatanár históriája [2Jae]

Műfaj: humor, fluff, school life
Érintett banda: GOT7
Szereplők: Im Jaebum (Got7), Choi Youngjae (Got7), Park Jinyoung (Got7), Mark Tuan (Got7) Kim Yugyeom (Got7) Bambam (Got7), JYP Ceo, Kim Minseok (EXO)
Páros: 2Jae (plusz a többi említett párocska)
Figyelmeztetés: talán néha trágár beszéd
Egyéb: a való életből mintáztam néhány karaktert






Az egyetemi élet szabályosan kiveszi az emberből a jót és vidámságot, legalábbis ezt állítják a diákok. A tanárok, professzorok szerint ez a legjobb időszak minden tanuló számára, mert ekkor a legnagyobb a tudásunk amivel később gazdálkodhatunk a való életben plusz pont, hogy társaságban vagyunk ezzel pedig folyamatos nyüzsgés jár. Én a többiekkel együtt nem értettem egyet ezzel a nézettel s bár ezt nem hangoztattam, meg volt a saját véleményem az elvekről. 

Az egyetemi csevegős oldalon váratlan hír röppent fel, miszerint idén új tanárokkal gazdagodott az iskola, ami természetesen mindenkinek felkeltette a kíváncsiságát. Rengeteg komment és bejegyzés született és szinte mindben egyetlen név szerepelt: Im Jaebum. Fogalmam se volt róla ki az, mindössze a megyjegyzésekből láttam, hogy új tanár és a biológia szakos hallgatóknak fog előadást tartani, amire kötelező bejárni. Szerencsétlenségemre, én is egy voltam a tudóspalánták közül, így én is a leendő tanítványai közé tartoztam. 
 
***

Mérhetetlen rossz kedvvel indultam hétfő reggel órára a folyosón. Majdnem minden diák hasonló arccal menetelt végig a termekhez a megszokott útvonalon ami mintha sosem akart volna elfogyni. A lépcső tetején állt az iskola igazgatója, Park JinYoung, aki minden telefont és egyéb elektronikus kütyüt elkobzott a diákoktól, miközben jókedvűen beszélt mindenkihez. El akartam kerülni a vele való találkozást, ám esélytelen volt hiszen azonnal kiszúrt a tömegből, köszönhetően frissen szőkére festett hajkoronámnak.
- Choi Youngjae, hát te is megérkeztél ebbe a csodálatos épületbe ezen a szép napon! - szabályosan ujjongott mikor meglátott, én pedig próbáltam elbújni túlméretezett pulcsimban. Szép nap? November közepe volt már és reggel vastag köd borított mindent, ezért ugyan nem volt semmi szép sem abban a napban. - És látom telefon is van nálad gyermekem - kapta ki a kezemből mielőtt a zsebembe süllyeszthettem volna a készüléket - Vagyis már nincs, mert nálam landolt megint - mosolygott rám és odébb állt, hogy felmehessek a lépcsőn. - Mesélj nagyfiú, hogy vagy mostanság? Várod már a vizsgákat? - nem tudom miféle választ várt a kérdéseire, de nem volt ingerem értelmes mondatokat fogalmazni - Jól és igen, biztos idén is jók lesznek.. - hangom majdhogynem suttogásnak hatott, egyszerűen csak el akartam tűnni. 
- Jajj, hát látom nem akarsz beszélgetni, na de akkor sipirc órára nehogy elkéss az új tanártól! Nagyon pontos ember, biztos szeretni fogod - kacsintott rám, amit hirtelen nem is tudtam értelmezni. Park JinyYoung mindig is furcsa ember volt és a diákok többsége nem akart a 25 méteres körzetében tartózkodni amit én meg is értettem. Sajnos én akármennyire is akartam eltűnni előle, mindig megtalált, ráadásul a szüleimet is ismerte.

A teremben meglepően sokan ültek, de ez nyilvánvalóan csak az új tanár miatt volt, hiszen a bent tartózkodók több mint fele nem is volt biosz szakos hallgató. Leültem az egyetlen szabad helyre, az első sorba természetesen középre, a pódiummal szemben. Amint a táskám a földre ért, abban a pillanatban tárult ki az előadó ajtaja és lépett be egy férfi, aki meglepően és talán túlságosan is jóképű volt. Fekete inget viselt egyszerű farmernadrággal, ami szépen simult formás fenekére. Igen, formás. Láthatóan jó kondiban volt, bődületesen jó adottságokkal és a járásából úgy tűnt tisztában is volt vele. 

- Gyerekek, én... - állt meg mondata közepén és félve nézett körbe az összegyűlt diákseregen - én... én Im Jaebum vagyok, az új tanárotok - motyogta el halkan mondanivalóját, és annak ellenére, hogy a teremben teljes némaság uralkodott, alig lehetett hallani a hangját. Hirtelen úgy tűnt, mint aki meg van szeppenve és a hirtelen jött figyelemmel nem tudott mit kezdeni, mindössze félreérthetetlenül zavarba jött. 

- És mit fog tanítani? - kérdezte az egyik lány, bár teljesen egyértelmű volt, hogy mit tanít, mégis, mókából rákérdezett.

- Biológiát - felelte az újonc röviden és tömören - Talán belekezdjünk? - kérdezte, bár nem értettem miért ő tett fel kérdéseket. Néhány pillanattal később a bajkeverő osztag tagjai is befutottak az ajtón, Bambam pedig alaposan szemügyre vette a tanárt.

- Hát és én még azt hittem valami rondaságot kapunk idén, de öcsém... bevállalnám - vihogott hangosan, ezzel magára vonva Mr. Im figyelmét is, aki nem meglepő módon elpirult. Előre sajnáltam, hogy fogja majd túlélni ebben az iskolában ilyen diákokkal. 

Mr. Im Jaebum inkább helyet foglalt a székén és pár percig csöndesen figyelt bennünket. Én pedig jó gyerek lévén, egyenest a szemébe bámultam, természetesen nagy mosollyal arcomon. Nem úgy tűnt, mint aki díjazta volna igyekezetemet, inkább csak egy kínos mosolyfélét próbált magára erőltetni. 

Hosszú percek múltán kezdett csak bele a tananyag ismertetésébe, amit szintén enyhén zavarodottan és igencsak halkan magyarázott. Nem írtam egyetlen szót se egész órán, mert érdekesebbnek tartottam a tanár figyelését, mint magát a tantárgyat. Akaratlanul is elidőzött tekintetem a bal szeme fölötti két kis anyajegyen, valamint mélybarna szemein. Észrevette, hogy figyeltem de a világért sem fordultam volna el, amivel újra és újra zavarba hoztam megállítva őt mondandójában. Lassan beszélt, szinte kínzóan és türelmetlenül vártam az óra végét. Gyanús volt nekem az egész lénye, bármennyire is volt jóképű és meglepően édes a viselkedése. 

- Ya, Youngjae! - ordított át a folyosó másik végéből Jackson a szünetben, majd szavait követően nyomban elindult felém az embertömegen keresztül. Amint hozzám elért, azonnal mosolygásra késztetett az energiája, amit ő örömmel fogadott és hasonlóképpen reagált.

- Hát Youngjae, hát úgy örülök neked - fonta körém karjait, gyakorlatilag kiszorította belőlem a levegőt is. - Olyan régen láttalak már - szorongatott.

- Jacks, engedj már el te idióta, megfulladok! - erőlködtem még mindig vigyorogva, mire nagy kegyesen elengedett. - Amúgy meg megjegyzem, hogy még az előző óránk is együtt volt, szóval ha mondjuk járnál órákra, akkor talán még látnád is a helyes pofimat majdnem minden nap - érveltem neki, de a szemeiből látszott, hogy nem fogta fel egy szavam se és legfőképp nem is érdekelte.

Megragadta karom és azonnal maga után kezdett húzni, mintha az élete függne tőle - Mindegy, infóim vannak és ez most sokkal fontosabb.

- Szóval már megint mi a rákba akarsz belerángatni? - vontam kérőre nulla sikerrel.

Az még maradjon az én titkom - vihogott, majd a zsebéből előkaparta telefonját és szabályosan az arcomba dugta a készüléket. - Nézd meg aztán majd beszélgetünk.

A mobil képernyőjén egy videó indult el, ami teljes mértékben lesokkolt. A fájl nem mást, mint Mr. Im Jaebum-ot mutatta, ahogy épp egy tükör előtt próbálta rávenni magát, hogy felvegye a kezében tartott piros-fehér ruhát. Láthatóan sok kedve volt hozzá és csak bugyután mosolygott saját tükörképére, amikor maga elé tartotta a göncöt 

Furcsán felszabadultnak tűnt ahhoz képest, ahogy megismertem az előadáson. 

- Jacks.. - akadtam meg, mert képtelen voltam szavakba önteni a gondolataimat.

- Meleg - mondta ki egyetlen szóban mindazt, ami kavargott bennem, tökéletes sokkot hagyva maga után.

- Várj, mi nem dehogy meleg ne buzulj Jackson - hadartam el a meglepettségtől és csak nemlegesen ráztam a fejem. - Értem én, hogy neked bejön meg minden, de attól még nem lesz valaki homokos, hogy te ránézel - böktem meg vállát.

- Valójában elég csak rám gondolnia és garantált a hatás, de ez most teljesen részletkérdés. Itt a lényeg az, hogy a kedves enyhén szólva is antiszociális, dadogó, jóképű formás seggű friss tanárbácsi meleg és ezt annyira biztosra mondom, minthogy most itt állok előtted.  

Nem tudom miféle reakciót várt, de én csak egyszerűen képen röhögtem mindazért a hülyeségért, amit összehordott. Meghökkenve nézett rám, én pedig csak nevettem és nevettem, egyszerűen nem tudtam abbahagyni.

- Te.... te azt mondod.... úristen Jackson elment az eszed - vihogtam, szinte levegőt is alig vettem - hogy az az Im szexi Jaebum meleg.. bolond vagy barátom, bolond vagy...

- Meg kell mondjam nem erre a reakcióra számítottam. Sokkal inkább azt vártam, hogy miután megtudod, mész és a nyakába ugrasz és szerelmet vallasz neki ahogy azokban a buta amerikai filmekben szokás. 

Továbbra is csak nevettem és fájó hasizmokkal indultam el vissza az épületbe.

- Mi olyan vicces, Choi Youngjae? - kérdezte meg a történelemtanár, mikor már sokadjára halkan kuncogtam magamban.

- Semmi semmi tanár úr, csak eszembe jutott egy régi vicc - nyögtem ki vigyorogva, mire csak egy csúf fintort kaptam válaszul. A tanárok sosem értették a poénokat és reménytelenül unalmasak voltak egytől egyig, ami méginkább kihozta a diákokból a lázadást. 

- Hát jól van kedves Youngjae, azt hiszem maga büntetésbe kerül ezen a héten - mosolyodott el galád módon és azonnal az asztalához ment papírért. Pár perccel később már a könyvtárba tartottam, kezemben a tanár által firkált papírral amin feketén fehéren rajta volt, miszerint a könyvek között kellett dolgoznom a büntetésem alatt. Borzasztó volt a tudat, hogy csak azért, mert jókedvem volt, elvették a szabadságomat, még ha ez nem is volt olyan mértékben brutális, mint egy börtön. Nevetséges módon dühöngtem, amíg be nem léptem a terembe, ugyanis azonnal földbegyökerezett a lábam és képtelen voltam akár megszólalni.

Tudniillik, nem egyedül voltam a könyvtárban.

Igen, ott állt előttem teljes valójában Mr. Im Jaebum, az antiszociális tanárbácsi én pedig csak tátott szájjal meredtem rá, mintha legalább szellemet láttam volna. 

- Hát maga? - erőltettem magamra egy félmosolyt kérdésem után.

Megilletődötten nézett felém, valószínűleg rá nem volt olyan hatással a jelenlétem, mint rám az övé, mégis, kérdésemre azonnal belepirult.

- Én...öhm.... hát csak nézelődtem. Baj? - kérdezte ártatlanul, mire nekem újra mosolyognom kellett édes viselkedésén.

- Ja, nem csak beküldtek ide büntiből és hát meglepett, de amúgy nem gáz - fordultam a könyvespolc felé játszva a laza srácot. Szerintem egészen jól alakítottam a kívánt karaktert, mert a tanápalánta azonnal utánam indult.

- Rossz fát tettél a tűzre, hogy büntetésben vagy?

- Jajj dehogy, csak nevetni támadt kedvem és hát Kim Minseok tanár úr nem éppen kedvel, főleg nem amikor túlcsordul a jókedvem és hát ma is ez történt. 

Mindössze egy meglepett "ohh" hagyta el ajkait, majd újra csöndbe burkolózott. 

- Mond csak.... öhm.. hogy is hívnak? - kérdezte, majd mikor ráemeltem tekintetem, ő azonnal lesütötte szép szemeit.

- Youngjae... de hívhat Jae-nek vagy Sunshine-nak, bár lényegében bármire hallgatok, ha az ön szájából hallom, de hát minden is, szóval én amúgy Choi Youngjae lennék vagy valami olyasmi, akár tegeződhetnénk is, mert ez így kezd kínossá válni azt hiszem, na meg meg kell hagyni igen különleges teremtés maga vagy te vagy nem is tudom hogyan mondjam. Szólíthatom Jaebum-nak vagy az Im Jaebumot jobban kedveli? Esetleg Mr Im? Ú, hát ez túl hivatalosan hangzik.. Ha Bummie-nak hívnám az nagyon gyerekes lenne és maga nem tűnik annak, csak félénknek igazából- hadartam le egy szuszra a mondanivalóm, amit nagyjából azonnal el is felejtettem, ahogy a szavak elhagyták számat főleg, amikor az említett személy egyenest a szemembe nézett hosszú pillái alól.

- A Bummie tetszik.... - mosolyodott el félve, én pedig ott helyben olvadtam pocsolyává a könyvtár falának dőlve, teljesen elveszve a sötét szempárban.
 
 
 ***
 
 
Egy nap bejelentették, hogy az egész évfolyam tanulmányi kirándulásra megy Párizsba és ebbe nyilván mi is bele tartoztunk, plusz Im Jaebum is, aki meglepően jól viselte a diákokat. Az óráin megmaradt ugyanolyan csöndesnek és az előadásra járók száma is szépen megcsappant, de ez a legkevésbé sem zavarta. Vártam is a kirándulást, meg nem is egyszerűen csak izgatott voltam. Hogy miért, azt már nem tudtam volna megmondani. Szorongtam kicsit, de attól függetlenül a végén én is remekül éreztem magam és csodálatos élményekkel gazdagodtam. Mi több, meglehetősen közel kerültem egy antiszociális biológiatanárhoz ha értitek mire gondolok.

Most biztos felmerült benned a kérdés, hogy mi történt az utazás alatt, ami miatt ennyire tetszett nekem, de sajnálattal kell közölnöm, az már MaGánÜGy!

Így utolsó gondolatként abba még beavatlak, hogy a könyvtári eset óta Bummie-nak hívtam a tanárbácsit.

2018. február 13., kedd

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 15. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]
***
Youngjae összerándult a hirtelen hangra.

- É-én tényleg nem tudom m-miről beszélsz - ismerte be, közben pedig próbált nem dadogni. 

- Hozzám tartozol!

Youngjae nagyra tágult szemekkel nézett fel rá - Hozzád tartozok? - kérdezte összezavarodva, ezúttal haragosabban. Próbált kiszökni Jaebum karjai közül, de lehetetlennek tűnt, mivel jóval erősebb volt nála.

- Ki a franc volt az? - harsogta Jaebum.

A fiatalabb akkor jött rá, hogy miről is volt szó. - Yuni-ról beszélsz? Ő csak a ba...

- Nekem nagyon is közvetlennek tűntetek - szakította félbe azonnal.

- Csak beszélgettünk! - emelte fel hangját őt is. Mégis mi ütött belé?

Jaebum kezei felfedezőútra indultak testén, a derekáról egész a hátsó feléig, míg végül megkaparintotta a telefonját. Youngjae hiába próbálta visszaszerezni, reménytelen volt. 

- Yuni - olvasta fel a nevet - Még a számár is megszerezted - nevetett.

- Miért érdekel z téged? - kérdezte idegesen, miküzben még mindig próbált kiszabaulni az idősebb szorításából, végül legalább a telefonját vissza tudta szerezni - Ő csak egy barát.. - kezdte, de azonnal a falnál találta magát megint. 

- AZ. ENYÉM. VAGY.

- Én.. - mielőtt bármit is mondhatott volna, Jaebum puha ajkai belé folytottak minden szót. Durván csókolta őt, még mindig a fal és maga közé szorítva. 



Szemei automatikusan csukódtak le, míg próbálta eltolni magától, végül csak öntudatlanul viszonozta a forró csókot. 

Jaebum ajkai tökéletes szinkronban mozogtak az övével, keze pedig már a derekánál fogva húzta közelebb testét sajátjához. 

Szenvedélyesen feledkeztek bele a másikba, az idő pedig mintha megállt volna körülöttük.

Csörr.

Lassan váltak el egymástól, ám egyikőjük sem akarta, hogy vége legyen. Percekig csak egymás szemébe néztek, levegőért kapkodtak a korábbiaktól, míg végül Jaebum a telefon kijelzőjére nézett. 



Youngjae azonnal észrevette, amint Jaebum arckifejezése megváltozott, és valahogy inkább csalódottnak látszott, sem mint dühösnek. 

- Ki az? - kérdezte halkan.

Jaebum csaj szótlanul a kezébe nyomta a telefont, majd sarkon fordult és hangosan bevágta maga mögött a lakás ajtaját. 

A fiatalabb pedig csak állt a telefonra meredt tekintettel.

Yuni.

Csodás időzítés.

Nagyon nem akarta felvenni, de közben aggódott, hátha valami fontos dolog miatt hívta.

- Hello-

- Szia . köszönt vidáman Yuni - Csak azért kerestelek, hogy lesz holnap egy kiállítás és lenne-e kedved eljönni velem, mert van egy plusz jegyem.

Nem igazán figyelt arra, amit mondott. Arca még akkor is lángolt, amikor eszébe jutott mi történt korábban. 

Minden tökéletes volt, ám Jaebum megharagudott rá aznap. 

Bontotta a vonalat, majd a telefont a kanapéra dobta, s Jaebum után indult. 

Rövid keresgélés után a tetőn találta meg, ahol egy padon ült és az égboltot nézte. 

Lassan odasétált hozzá, s hátulról átölelte a nyakánál, mire Jaebum kicsit összerezzent, de egyből meg is nyugodott, ahogy megérezte Youngjae édes illatát, akinek puha tincsei az arcát csiklandozták. 

- Ne haragudj rám, én.. én kinyomtam a telefont és inkább utánad jöttem, hogy megkeresselek. Tényleg csak egy barát és csak a versenyről beszélgettünk  - igyekezett elmagyarázni a helyzetet, miközben szorosan ölelte őt, remélve, hogy megbocsát neki. 

Végül Jaebum kibújt az ölelésből, s felállt. Mikor felé fordult, Youngjae szemei kikerekedtek attól, amit látott. Jaebum sírt. 



- Az őrületbe kergetsz - mondta alig hallhatóan, miközben szemei újra és újra megteltek könnyekkel. 

Youngjae pedig hirtelen azt sem tudta, hogyan reagálhatott volna.

- Te vagy az egyetlen jó dolog az életemben, az az egy, akitől jókedvem lesz...Látni téged valaki mással..én csak nem akarlak elveszíteni - állt meg egy kicsit, míg behunyta szemeit, könnyei lassan gördültek végig arcán. 

- Nem fogsz elveszíteni - szólalt meg végül Youngjae. 

- Az emberek mindig ezt mondják... a szüleim is, ég mégis elhagytak. Hogy hihetnék az ellenkezőjében?

Youngjae megragadta kezét, majd meg is szorította azt biztosításképp. 

- Nem megyek sehova, melletted maradok addig, amíg hagyod - csókolta meg újra.

A hűvös szellő körülvette őket, a város fényei pedig megvilágították arcukat, míg ők meghitt ölelésben csókolták egymást újra azon  a napon. 

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 14. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

A fényesség csendesen szűrődött át a függönyökön, betöltve az egész szobát.

Jaebum morogva fordult a hátára, majd lassan kinyitotta szemeit, amik azonnal megtalálták Youngjae-t, aki békésen aludt mellette.

Emlékezett az előző estére, mire rögtön elmosolyodott magában. Youngjae vele maradt, egész éjjel mellette volt, ahogy az megígérte. Egymással szemben feküdtek, összekulcsolt kezekkel maguk között, csak a térdük ért össze.

A takaró egészen felért a szájáig, még egy kicsit az orrából is eltakart. Alaposan szemügyre vette a vonásait, majd egy gyors pillanatig végigfuttatta rajtuk ujjait. A szemöldökétől kezdve, le egész az orrán át az arcáig. A puha bőr, az ő durva keze ellen.

Megfogta az ágyneműt és kicsivel lentebb húzta, így az már nem takarta éppen hogy elnyílt száját. Nézte azokat az ajkakat, amit annyi diák előtt csókolt meg.

Az a csók, ami miatt haragudott rá Youngjae. Ugyanakkor nem akarta, hogy az a csók jelentéktelennek tűnjön, mintha csak kihasználta volna a fiatalabbat.

Abban a percben, közelebb hajolt hozzá, szinte már centiméterekre volt attól, hogy újra megízlelje a puha ajkakat, mikor a fiatalabb hirtelen kezdett ébredezni, ám még időben odébb hajolt, mielőtt kinyitotta volna a szemeit.

Youngjae szemei nagyra kerekedtek, ám amikor visszaemlékezett az elmúlt éjszakára, hamar megnyugodott.

- Jobban érzed magad? - kérdezte álmatag hangon.

Jaebum igyekezett gyorsan reagálni, és természetesen viselkedni, nem pedig úgy, mintha percekkel azelőtt épp megcsókolni készült volna - Igen, sokkal jobban vagyok.

Youngjae fáradtan ásított - Akkor jó - nézett le összefűzött ujjaikra, amit azonnal el is rántott onnan - Bocsánat - motyogta halkan a takarójába. 

Jaebum kissé csalódott volt utána, ám inkább csak elmosolyodott és próbálta elfelejtetni magával azt a kellemetlen érzést, ami mellkasába költözött, majd kimászott az ágyból. 

- El fogunk késni a suliból.

Youngjae gyorsan kiugrott a fekhelyéről, és szobájába sietett, hogy ott szedje rendbe magát. 

Jaebum vele ellentétben csak állt és nézte magát a tükörben, mellkasára szorított kézzel. Mi volt ez az érzés? Miért kezdett őrülten verni a szíve valahányszor csak hozzáért a fiatalabbhoz vagy a közelébe került? 

Nem tudta megállni, folyton Yongjae ajkaira gondolt, és arra, hogy újra meg akarta csókolni.  A csók lágyságát még mindig érezte sajátján, mintha egy perccel azelőtt történt volna.

Sosem érzett még hasonlóan sem, nem is tudta biztosra mit jelenthetett. Nem tapasztalt ilyet, így nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Tükörképének mutogatva suttogta magának: Szedd már össze magad!

--

Az iskolába együtt mentek, ő pedig igyekezett nem túl feltűnően bámulni Youngjae-t a buszon. 

Az órák megszokottan teltek, az emberek pedig mintha lenyugodtak volna. Úgy látszott valaki hallotta, amint Youngjae elmagyarázta a kamu kapcsolatot a barátainak, ami gyorsan el is terjedt a suliban.

A művészeti terembe lépve Youngjae azonnal szembe találta magát Yuni-val, az egyik igen tehetséges osztálytársával. 

- Szia - mosolygott rá, majd helyet is foglalt mellette - Mindig sokkal korábban jössz, mint a többiek. 

Youngjae csak félénken elmosolyodott - Azt gondoltam itt majd megszáll az ihlet a versenyhez, de eddig nem úgy tűnik.

- Igen, hallottam, hogy indulsz, de ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy valami csodálatossal rukkolsz majd elő.

- Te is nevezel? - kérdezte.

Yuni kissé pironkodva nézett le kezeire, amik a pulcsijának anyagával játszottak. - Nem hiszem.. nem lenne esélyem olyan tehetséges emberekkel szemben, mint te meg a többiek - vallotta be. 

Youngjae nem értett egyet vele és ennek hangot is adott - Egyértelműen van esélyed, láttam már a munkáidat és egytől egyig kiválóak.

- Komolyan? Ezt tőled hallani igazán sokat jelent.

- Szerintem nagyon is indulnod kéne.

Végül némi győzködés után beleegyezett, a támogatást pedig újra és újra megköszönte a fiúnak. 

Az egész órát végigbeszélték, többnyire a művészet iránti érdeklődésünkről. Végre találkozott egy olyan emberrel, aki megértette őt. 

Óra után az egyik padra ültek le nem messze a sportpályától és ott folytatták a társalgást, ami során szóba kerültek a szülők, akik nem engedték, hogy kiélhessék azt, amit igazán szerettek és azt sem, hogy művészeti irányba tanuljanak tovább.

- Jézusom, sosem volt még senki, akivel így egyet értettem volna - nevetett Yuni.

Youngjae egyetértően bólogatott, majd tovább beszélgettek, miközben a többi diák a pályán focizott. 

- Ohh nézzétek csak kit látnak szemeim - mutatott Bambam feléjük.

Mark és Jackson is azonnal arra fordult, amerre a barátjuk mutatott és látták, ahogy azok ketten igen elmélyülten beszélgettek. Nem úgy tűnt, mintha meghallották volna Bambam-et, hiszen elég távol voltak tőlük.

- Aww, Yuni nagyon aranyos lány, jól választott - vigyorgott Jackson felpörögve - Az igazi művész pár.

Mark nevetve fordult odébb, ahol szembe találkozott Jaebum tekintetével. Egy ideig figyelte őt, kissé zavarodottan, hiszen nem értette, miért nézte őket JB. Végül Jaebum elnézett arra, amerre Youngjae ült, s az arckifejezése azonnal megváltozott, egyre haragosabbnak tűnt, majd sarkon fordult és elviharzott onnan. 

Hát ez meg mi volt? - tette fel a kérdést magában Mark. 

- Biztos lesz valami ötleted, gondolj olyanra, ami igazán boldoggá tesz és ne agyalj rajta sokat. Hagyd, hogy a szíved és az érzéseid vezessenek és akkor tuti, hogy csodálatos lesz, amit alkotsz.

- Köszönöm, ez igazán sokat seígt. Tudod, te is nagyon tehetséges vagy ás sok esélyed van megnyerni - mondta Youngjae majd felállt és indulni készült - Jó volt beszélgetni.

- Várj... esetleg elkérhetném a telefonszámodat? - kérdezte elpirulva.

Az volt az első alkalom, hogy egy lány megkérte, adja meg a számát, ami igazán meglepte a fiút. - Persze - bólintott, majd gyorsan elérhetőséget cseréltek és elköszöntek egymástól.

--

Mikor hazaért, egy kedves és mosolygós Jaebum-ra számított, ám amint átlépte a küszöböt a falhoz szorítva találta magát egy igencsak ideges Jaebum által. 

- M-mit csinálsz? - kérdezte meglepődve egy cseppnyi félelemmel.

- Talán nem jelentek neked semmit?!?! - emelte fel a hangját Jaebum, majd ökle keményen csapódott a falnak Youngjae feje mellett. 

 

2018. február 10., szombat

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 13. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

"Bármit amíg veled lehetek."

Youngjae nevetve fordult el, ahogy elindultak.

- Miért nevetsz? - kérdezte összezavarodva Jaebum.

- Annyira komolyan veszed a kamupasi szerepet ezekkel a mondatokkal.

Jaebum azonban tényleg komoly volt, egyszerűen csak Youngjae-vel akart lenni, az már teljesen mindegy volt, hogy mit csináltak, de inkább ő is csak elmosolyodott.

- Hova szeretnél menni? - váltott témát azonnal.

Abban a pillanatban kordult meg Youngjae gyomra, mire enyhén zavarba jött és próbálta elrejteni a hangokat, ami Jaebum-ot újabb mosolyra késztette. 

Egész nap nem evett a suliban, mert túlságosan is aggódott a vizsgák és az eredmények miatt.

- Azt hiszem ebből kajálás lesz - nevettek mindketten. 

Evés közben sokat beszélgettek, ami igazán kellemes volt és valahogy természetesnek tűnt. A segítségre hivatkozva Jaebum fizetett, Youngjae pedig inkább hagyta, hadd állja a számlált.

Jártak a plázában, vettek fagyit és még a kisboltba is beugrottak, ám mielőtt észrevették volna, kint már besötétedett. 

- Azt hiszem ideje lenne hazaindulni - mondta Jaebum, miközben a sötét eget nézte. 

Nem voltak túl messze a lakástól, így a gyaloglás mellett döntöttek, azonban hamar megbánták a döntésüket, amikor is az első cseppek elérték őket. 

- Csodás, a lehető legjobb időzítés - mondta Youngjae szarkasztikusan, míg egyre gyorsabban szedték lábukat. 

Az eső hirtelen váltott át zuhogássá, ők pedig szép lassan eláztak. 

Amikor észrevette, hogy Jaebum nem sietett mellette, Youngjae megállt és meglátta, ahogy a másik képtelen volt megmozdulni. Reszketett és rémültnek látszott, neki pedig azonnal eszébe jutott, hogy Jaebum fél a viharban, így gyorsan mellette termett.

- Hé - érintette meg arcát, ahogy felé fordította fejét - Biztonságban vagy, hiszen itt vagyok veled. Jaebum vállára fogott aki igyekezett nem még jobban bepánikolni.

- Már majdnem otthon vagyunk - nyugtatta tovább Youngjae - Fogd meg a kezem. 

Jaebum úgy tűnt, egy kicsit nyugodtabb lett attól, hogy Youngjae felé nyújtotta kezét és egy pillanatig sem habozott, megfogta azt.

- Minden rendben, itt vagyok, nem vagy egyedül - Youngjae nyugtató szavai hatottak rá és végre képes volt megindulni. 

Hazafele siettek, kéz a kézben az esőben. 

Jaebum csak nézte Youngjae arcát, ahogy egymás mellett futottak, s a szél és eső keményen csapódott arcába. 

Soha senki sem foglalkozott vele még úgy, ahogy Ő tette akkor. 

Végül hazaértek, Youngjae pedig gyorsan kinyitotta az ajtót s azzal a lendülettel be is tuszkolta Jaebum-ot majd elengedte kezét. 

- Jól vagy? - kérdezte komoly arccal.

Jaebum mindössze csal reszketve bólintott egyet. 

Figyelte, ahogy a fiatalabb gyorsan elfutott törölközőért a fürdőbe, majd a kezébe nyomta azt - Meg fogsz fázni, szóval jobb lenne ha...

Még mielőtt befejezhette volna, Jaebum közelebb lépett hozzá, s fejét vállára hajtva ölelte magához  szorosan. 

Youngjae lefagyott, de észrevette, hogy Jaebum már nem pánikolt, így nyugodtan ölelte meg ő is, igyekezve teljesen megnyugtatni.

- Minden rendben.. - suttogta Youngjae halkan, megnyugtatóan, miközben keze finoman simított végig izmos hátán. 

- Akkor, amikor a szüleim meghaltak én is a kocsiban voltam - motyogta Jaebum Youngjae vállába.

- Este volt....és esett az eső - kezdett szipogni, de folytatta - Nyafogtam, mert anya nem vette meg nekem azt a játékot, amit akartam...kiabáltam és sírtam a hátsó ülésen, ami miatt anyám hátrafordult, hogy megnyugtasson...aztán apám is kiabálni kezdett...legközelebb már csak a kórházban ébredtem fel arra a hírre, hogy - állt meg egy pillanatra - a szüleim nincsenek többé. 

Youngjae szorosabban ölelte őt, és igyekezett viszafolytani a könnyeit - Sajnálom.

Percekig álltak ott, egymást ölelve.

- Az én hibám, hogy elmentek.

A fiatalabb elengedte Jaebum-ot, hogy letörölhesse Jaebum könnyeit ujjával - Nem a te hibád, ne okold magad érte.

Még csak gondolni se gondolta volna, hogy ez állt Jaebum félelmének hátterében, így kötelességének érezte, hogy mellette legyen és vigyázzon rá.

Végül átöltöztek és megszárítkoztak.

- Kérlek maradj velem éjjel.

Így történt, hogy Youngjae Jaebum ágyában kötött ki, szorosan magához ölelve az idősebbet. Jaebum karja a derekát ölelte, míg az ő keze a puha tincsekkel játszott.

- Énekelnél nekem? - suttogta Jaebum.

Észrevette milyen hangosan ömlik odakint az eső, így gondolkodás nélkül kezdett énekelni neki.

"Let me hold your hand
Embrace me
Atop this blue ocean
Look at me baby"

Jaebum mosolygott, ahogy az angyali hang betöltötte a helyiséget. Az volt a legszebb hang, amit életében hallott, s végre biztonságban érezte magát.

'Embrace me with the cold breeze

The two of us"


2018. február 5., hétfő

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 12. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]
 
***
 
Az egész hétvégét tanulással töltötték. Youngjae-nak feltűnt, hogy Jaebum sokkalta jobban megnyílt neki a korábbi történtek miatt és a kettejük közti viszony is sokkal jobb volt. 

Jaebum kedvesebben bánt vele, inkább már barátjaként kezelte, mintsem egy tárgyként, mit régebben.

Jó volt úgy felkelni, hogy egy mosolygós Jaebum fogadta, nem pedig egy olyan, aki ok nélkül ordibált volna vele minden alkalommal.

Fürdés végeztével meglepve tapasztalta, hogy Jaebum a konyhában volt, ráadásul a tűzhely előtt és főzött, először, mióta odaköltözött. 


Gyönyörű látvány volt, tekintete automatikusan követte ahogy karjában mozdultak az izmok miközben kevergette az ételt. 

Eszébe jutott a csók, amit váltottak, hiába próbált nem gondolni rá, nagyon nehéz volt figyelmen kívül hagynia. Az érzés, amit kiváltott belőle olyan volt, amit még soha nem tapasztalt. Továbbra is megmagyarázta magának, hogy az csak az első csók volt és minden első csók ilyen, de mélyen belül tudta, hogy valójában nem az az igazság. 

Tudta, hogy a szívverésének felgyorsulása, amikor arra gondolt, jelentett valamit és megfogalmazódott benne a kérdés, hogy vajon Jaebum érzett-e valamit akkor. 

- Ohh, szia, próbáld meg ezt - ment oda hozzá Jaebum egy kanállal, egyenest Youngjae szájához tartva. - Mondd el mit gondolsz róla.

Az volt a valaha ízlelt legfinomabb kimchi-s leves, amit életében próbált, az ízvilág egyszerűen mesés volt, aminek nyomán egy alig hallható nyögés szaladt ki száján. 

- Nagyon finom, nem is tudtam, hogy ilyen jól tudsz főzni - mosolyodott el Youngjae. 

Jaebum nem sokat hallott abból, amit Youngjae mondott, mivel az agya folyamatosan ismételte a fiatalabbtól hallott nyögést, az pedig csak rontott a helyzeten, hogy Youngjae nem sokkal az előtt fürdött és nedves hajából csöpögött a víz egyenest fedetlen nyakára. 

Csak arra tudott gondolni, hogy nyelve végigszántana nyakán, majd forró nyomokat hagyna rajta...

- Jól vagy?

Youngjae aggódó hangja visszarántotta a piszkos gondolataiból, végül kínosan bólintott és inkább újra a konyha felé fordult. 

- Hogy érzed? Készen állsz a vizsgákra? - kérdezte, amint leült az asztalhoz.

- Ja, ez az első alkalom, hogy bízok magamban - mosolyodott el, majd Youngjae elé pakolt egy tálat. - Vigyázz vele, mert forró.

- Ezt örömmel hallom, holnap biztos sikerülni fog majd.

- Még ha jobban is sikerül, nem fogja eléggé felhúzni az osztály rangsorban a nevem, hogy jó egyetemre kerüljek  - sóhajtott, majd ő is helyet foglalt szemben Youngjae-vel. 

- Nem így kellene nézned. Ha jó eredményt érsz el és folyamatosan javulni fogsz, az megmutatja, hogy mennyit fejlődtél és az egyetemeket az ilyen mindig lenyűgözi. 

- Úgy gondolod?

- Tudom - vett a szájába egy kanállal - Őszintén, ez az eddigi legfinomabb kimchi-s leves, amit ettem. 

- Oh, ne már, csak viccelsz.

- Nem, teljesen komolyan mondom. 

---

- Ideges vagyok nagyon.

Youngjae finoman megveregette vállát, ahogy a sulihoz értek - Ne legyél, hidd el, hogy menni fog, hajrá!

Mindketten ignorálták a kíváncsi pillantásokat, igyekezett elfelejteni, hogy mindössze két nappal korábban azok az emberek megdobálták őt és mindenféle névvel illették. Nem foglalkozott velük, csak a vizsgákkal akart foglalkozni és azzal, hogy jobb jegyeket kapjon, köszönhetően Youngjae-nek. 

Életében első alkalommal történt meg, hogy a teszt lapra nézve meg is értette azt. Korábban hülyének érezte magát, de aznap magabiztos volt. 

Youngjae számára túl könnyá volt, szokás szerint elsőre adta be, Bambam pedig suttogva megjegyezte, hogy "zseni", miközben a tanárhoz sétált, majd leadta a papírt. 

Az eredmények aznap délutánig nem voltak nyilvánosak.

- Szerintem megbuktam - sóhajtott Jackson ebédnél - Szerintem jó voltam, de úgy érzem megbuktam.

- Ennek semmi értelme - felelte Bambam összehúzott szemöldökkel. 

- Nem értesz meg engem - válaszolt Jacks.

Mark csak nevetve  figyelte őket, majd egyetértően bólintott - Én megértelek tesó.

- Mind tudjuk, hogy az okostojás szokás szerint osztályelső lesz - mutatott Youngjae-re Bambam viccelődve.

- Mit mondhatnék, zseni vagyok - nevettek együtt.

Jinyoung és Yugyeom eközben szintén az ebédlőben ültek.

- 100% hogy elcsesztem - mondta Jinyoung.

- Szintén haver, de mit számít - vont vállat Yugyeom.

- Hol van az a buzi Jaebummie? Biztos megint a mosdóba ment, hogy elbújjon - nevetett Jinyoung miközben Youngjae-ék asztala felé fordult.

- Még csak nem is ül a pasijával, biztos, hogy már szakítottak is - nevettek - Tudod, hogy Jaebum-nak mindig túl sok partnere van.

- Annyira sok lány nyomult rá folyton, nyilván ki akarta próbálni milyen pasival - mondta Jinyoung elég hangosan ahhoz, hogy Youngjae is meghallja. 

- Komolyan bevették, hogy te meg jaebum együtt vagytok? - kérdezte Bambam. 

- Az eredmények kint vannak! - kiáltotta egy diák hangosan. 

Mindenki felkelt, hogy meg tudják nézni a listát, de Jinyoung és Yugyeom hamar Youngjae útját állták. 

- Szóval, meséld csak szépen el, miért tetteti Jaebum, hogy egy olyannal jár, mint te? - köpte a szavakat Jinyoung.

- Talán megsajnált téged? - kérdezte Yugyeom.

- Nincs az az isten, hogy Jaebum olyat szedjen össze, magától, mint te - folytatták - Ráadásul biztosra veszem, hogy nem melegedett be. 

- Tűnjetek már el srácok - jelent meg Jaebum mellette - Ha nem bánjátok, meg akarjuk nézni az eredményeket - ragadta meg Youngjae csuklóját és azonnal magával húzta az aulába, ahol a jegyek voltak kiírva.

- Francba, mi van ha elcsesztem? - pánikolt, amikor a falhoz közeledtek.

- Ne aggódj, csak nézd meg.

Youngjae észrevette, ahogy lefagyott, amikor a papírdarabot nézte, már kezdett aggódni, amikor is jaebum egy szoros ölelésbe zárta. 

- Megcsináltam! Megcsináltam, köszönöm! - kiáltotta Jaebum, végól elengedte Youngjae-t az ölelésből.

Az osztály hatodik helyét tudhatta magáénak, ami hatalmas siker volt számára, hiszen korábban 94. volt a 100 tanulóból a legtöbb teszten.

Az emberek tapsoltak körülötte, néhányan azonnal azt feltételezték, hogy puskázott, ami nem volt igaz.

A tanárok sok kérdést tettek fel neki, az igazgatóval együtt, mindegyik azt hitte jaebum csalt és kérdezgették folyamatosan. 

Youngjae ott volt szerencsére és elmagyarázta, hogy segített neki tanulni, amivel lezárta a kérdések rengetegét.

- Az hiszem ünnepelnünk kellene - javasolta Jaebum, ahogy hazafelé mentek.

- Mit szeretnél csinálni?

- Bármit, amíg veled lehetek.

2018. január 26., péntek

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 11. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]
***
Egyetlen olyan dolog volt, amit Youngjae még álmaiban sem gondolt, hogy látni fog, az pedig a zokogó Jaebum látványa. 

Érezte, ahogy a szorítás a dereka körül erősödött, valamint Jaebum vállai folyamatosan rázkódtak a sírástól. 

Nem tudta, mit kezdjen a kialakult helyzettel, sosem volt jó az emberek vigasztalásában, így csak finoman simogatta a hátát nyugtatásképp. 

- Jól vagy? - kérdezte, amikor hüppögése halkult. Jaebum elengedte csípőjét, majd kissé hátrébb húzódott tőle. 

- Sajnálom, én csak... most már tudom, hogy éreztél mindig. Borzalmasan érzem magam, amiért hagytam, hogy korábban Jinyoung és Yugyeom úgy bánjanak veled - mondta könnyeivel küszködve, próbálta elmondani, mindazt, amit akart. 

- Csak álltam ott és nem állítottam meg, hogy megdobáljanak, mindennek elhordjanak, most viszont végre megértettem - motyogta halkan. Nem tudta megállni, hogy ne beszéljen, hiszen  annyi mindent szeretett volna kimondani. 

- Jaebum, teljesen rendben van, nem olyan nagy dolog - próbálta magyarázni Youngjae - Biztos vagy benne, hogy ez az egyetlen dolog, ami bánt? Te, Im Jaebum, aki sosem sír azért, mert valaki meg találta dobni, annál te keményebb vagy - állt meg egy pillanatra - mi az, ami valóban nyomja a lelked? - kérdezte óvatosan.

Addig Jaebum csak az ölében tartott kezeit figyelte, de végül felnézett Youngjae-ra. Még ha nem is szólalt meg, Youngjae kiolvasta szemeiből, hogy valami nagyon nincs rendben. 

- Mit szólnál, ha ellógnánk ezt a pár órát és inkább kimennénk innen? Tudom, hogy most a legkevésbé sem vágysz a tanárok fecsegésére és minden egyébre, szóval...

- Choi Youngjae vállalná azt a rizikót, hogy kihagyja az óráit, értem? - kérdezte drámaian, egy megtört mosollyal kísérve. 

- Igen, mert látom, hogy nem vagy rendben, szóval felejtsük el mára a sulit.

Valahogy megoldották, hogy az igazgatónő elengedje őket. A nő engedékeny volt, tekintve, hogy Youngjae sose került bajba, valamint a jegyei is mindig kitűnőek voltak. Nem volt különösebb indoka, hogy ne engedje meg, hogy Youngjae vigyázhasson a ,,beteg" barátjára és hazakísérje.

***

- Lehetne, hogy még nem megyünk haza, hanem inkább sétálgatunk? - kérdezte Jaebum.
Youngjae beleegyezően bólintott, majd a közeli parkba indultak, ami teljesen üres volt, végül egy szimpatikus padon foglaltak helyet. 
- A korábbiakról...
- Nem kell megmagyaráznod - szakította félbe Youngjae.
- De szeretném. El akarom neked mondani ezt... - keze ökölbe szorulva pihent térdén, ahogy igyekezett visszafojtani a könnyeiket, míg Youngjae csöndesen várta.

- Hosszú ideig egyedül voltam. 12 éves koromban - állt meg egy pillanatra - elvesztettem a szüleimet egy autóbalesetben - gyűltek könnyek szemeibe.

Youngjae szemei elkerekedtek a hallottaktól, fogalma sem volt róla, hogy Jaebum miféle fájdalmon ment keresztül. 

- Ők jelentettek számomra mindent és csak úgy hirtelen megszűntek létezni, mintha soha nem is lettek volna - nem tudta magában tartani könnyeit, így azok némán csordogáltak le arcán. Soha nem osztotta meg a történetét, és akkor végre kicsit könnyebbnek érezte magát.

- Sajnálom...

JB könnyein át rámosolygott a fiatalabbra, mielőtt megszólalt volna - Ne sajnáld, csak meg akarom köszönni.

- Megköszönni nekem?

- Sokáig nem volt mellettem senki, de most, ahogy a közelemben vagy már nem érzem magam magányosnak. Még akkor is kedves voltál velem, amikor én durván viselkedtem veled és ezért szeretnék bocsánatot kérni. Nagyon örülök neked, hogy az életemben tudhatlak - vallotta be végül.

Youngjae egy hatalmas, virgázó mosollyal felelt Jaebum kimondott szavaira, amikor pedig az idősebb is elmosolyodott, még a Nap is fényesebben ragyogott az égen.

Nem kérdezett többet a balesetről, vagy arról mi történt, hiszen ha Jaebum kész volt rá, Youngjae ott volt mellette, hogy meghallgassa és megvigasztalja, ha szükséges.

2018. január 16., kedd

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 10. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]
 
 

***
 
Egy pillanatra az egész világ megállt. Youngjae lesokkolva állt, még csak reagálni sem volt képes.  Nem tartott túl sokáig, mindössze pár másodpercig, de az épp elég volt ahhoz, hogy szíve őrülten verni kezdjen. Tudta, hogy mindaz csak színjáték volt és semmit sem jelentett, legalábbis Jaebum-nak nem. Mikor vége szakadt, minden melegség eltűnt belőle, amit addig érzett. 

- Uram isten! - sikoltoztak a lányok körülöttük.Youngjae-nak fel sem tűnt, hogy mindvégig a földet nézte, ám mikor körbetekintett, a lányok újra sikoltoztak. A legtöbben addigra már hazamentek, de  akik ott maradtak, azok kezében ott virított a telefon, így előbb vagy utóbb mindenki értesült az elcsattant csókról. 

Addig állt egyhelyben, mígnem Jaebum karon ragadta és futásnak eredt vele együtt.

Az arcának csapódó hűvös szél hozta vissza a valóságba, ahol Jaebum megcsókolta őt. Az első csókja csak egy színészet volt, csupán egy hamis kapcsolat miatt. 

Abban a pillanatban, mikor ráébredt mi is történt, egyből kirántotta kezét Jaebum szorításából és megállt az úton. 

JB-nek azonnal feltűnt, hogy Youngjae haragudott rá. 

- Miért kellett ezt tenned? Csak abba egyeztem bele, hogy eljátszunk egy kapcsolatot, mert könyörögtél nekem...

- Ugyan már, csak azért volt, hogy végre befogják. 

- Talán számodra csak ez volt, de nekem ez volt életem első csókja. Az elsúnek különlegesnek kellett volna lennie, nem pedig egy szánalmas színjáték részének! - Youngjae kikelve magából kiabált. Jaebum addig a percig sosem látta még idegesnek. 

- É-én....sajánlom. Nem tudtam erről..

Hangos sóhajjal fordult meg és hagyta ott Jaebum-ot az utcán.

KB utána akart menni, de tudta, hogy Youngjae-nak inkább egyedüllétre volt szüksége, nem pedig rá. 

Még ha az embereknek a csók meglepő is volt és sokkoló, Jaebum számára különleges. Ő akarta megcsókolni, már egy jó ideje, de nem merte elmondani Youngjae-nek, hiszen akkor valószínűleg kiköltözött volna a kényelmetlen helyzet miatt. 

Ujjával finoman megérintette száját ott, ahol Youngjae ajkai hozzáértek, a csók lágy puhaságát pedig még akkor is érezte magán. 

--

Youngjae-t otthon találta, ahogy éppen tanult. 

- Még mindig haragszol rám? - kérdezte kicsit félve. 

Jae sóhajtva pillantott föl házi feladatából, mielőtt válaszolt volna - Nem. 

Jaebum mellé ült, majd lágyan elmosolyodott. - Nagyon sajnálom, nem tudtam, hogy ez volt az első és nyilvánvalóan valaki különlegessel akartad megosztani, én pedig elloptam tőled - mélyen belül azonban boldog volt, hogy övé lehetett. 

- Mindegy most már, inkább hagyjuk és tanuljunk a vizsgákra, mivel már nagyon kevés idő van hátra - nézett vissza a könyveire. 

Tanulás közben óvatos pillantást vetettek egymásra, titkon, a korábbi események pedig már nem kerültek szóba. 

Youngjae alaposan elmagyarázott mindent és Jaebum végül értette a matematikát. 

--

Az emberek a suliban egész nap a csókról pusmogtak, de Youngjae nem foglalkozott velük, inkább a tanulásra koncentrált. 

A hírek miszerint Ő és Jaebum egy pát alkottak futótűzként terjedtek az egész iskolában. 

- Szóval....uhm..mikor is kezdtetek ti... hogy is mondjam.. járni? - tette fel a kérdést Bambam. 

- Őszintén, én erre nagyon nem számítottam - szólt közbe azonnal Jackson is. 

Mivel Jaebum megengedte, hogy a közeli barátait beavassa, így elmesélt nekik mindent, hogy megértsék a helyzetet. 

- Oh, így már sokkal érthetőbb az egész, szerintem nála sokkal jobbat érdemelsz.

A földet kezdte fixírozni újra. Először ős is egy bunkónak találta Jaebum-ot, de ahogy egyre jobban megismerte, meglátta benne a jó embert és tudta, hogy csak megtört. Valami a hamis mosolya mögött elárulta, hogy a múltban történt események miatt lett olyan rideg és elutasító mindenkivel szemben. 

Túl nagy volt a csönd, Jackson ezt észrevette és gyorsan témát váltott - Na és tanultok a vizsgákra, srácok?

- Én nem tanulok... boii.- felelt Bambam.

- Hát, ha nem akarod a szüleidet kínos helyzetbe hozni és megbukni, akkor ideje lenne elkezdened, boii.

Köszönhetően ezeknek, Youngjae újra elmosolyodott. 

- Egy egész hétvégém van, rendben lesz ez hidd el nekem.

Bambam mindig is ilyen volt. Folyton az utolsó napokra hagyta a tanulást, de valahogy mindig átment a vizsgákon, ráadásul jó jegyekkel. 

- Már kérdezni akartam, hogy ráértek-e hétvégén, de hát úgy látszik mindenki tanulni fog - sóhajtot Mark. 

- Ja, mindenki koncentráljon arra, hogy átmenjen és akkor utána ünnepelhetnénk.

- Na, ez jól hangzik! - értettek egyet a többiek is. 

Hallotta, ahogy Jinyoung és Yugyeom hangosan nevettek mögöttük, a saját asztaluknál. 

- Jaebummie, nem akarnál inkább a pasid mellé ülni? - kérdezte Jinyoung indokolatlanul hangosan, így mindenki hallotta az ebédlőben. 

- Én nem hiszem el, hogy meleg.

- Azt hiszem, így már érthető, mármint, a legjobb pasik mind buzik. 

- Annyira szomorú vagyok, Jaebum- oppa az enyém kellett volna, hogy legyen. 

Ami azok után történt, lesokkolta Youngjae-t. 

Az emberek elkezdték megdobálni Jaebum-ot. A lányok sírtak, kiabáltak miközben étellel dobálták meg JB-t, aki csak ült és hagyta, hogy folyjanak az események. Mindenki csak nézte, nem tudtak mit tenni, végül a tanárok vetettek véget az egésznek. 

Jaebum-ot elküldték az orvosiba, hogy letisztogassa magát, közben mindenki más órára indult, kivéve Youngjae-t. Biztos akart lenni, hogy jól van. 

Jaebum az ágyon ült és azon mesterkedett, hogy kiszedje a hajából amit beledobtak. 

- Jól vagy? - kérdezte Youngjae lassan belépve a szobába.

- Meg vagyok, tudtam, hogy egy ponton megtörténik majd ez is - folytatta a darabkák kiszedegetését. 

Jae közelebb lépett, és segített kiszedni a darabokat, de Jaebum eltolta a kezét. 

- Nem kell...

- De szeretném.

Minden morzsát kisöpört Jaebum hajából, miközben Jaebum csendben tűrte. Észrevette milyen puha volt a haja annak ellenére, hogy alaposan beterítették étellel, puha és selymes maradt. Nem tudta megállni, óvatosan végigfutatta ujjait a tincseken, mire halk szipogást hallott Jaebum felől. 

Mielőtt még felfoghatta volna, mi történt, Jaebum feje mellkasának dőlt, érezte, ahogy karjai szorosan dereka köré fonódtak, erősen markolva egyenruhája hátulját, miközben sírt. 



2018. január 6., szombat

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 9. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]




***

- Hogy a fenébe kaptál te 312-t? Én bezzeg valami egészen mást számoltam.

Jaebum utálta a matekot. Nagy eséllyel azért, mert nem is értette az egészet.

Youngjae már egy órája magyarázta neki ugyanazt a kérdést, de ő még mindig össze volt zavarodva, a legrosszabb pedig, hogy alig egy hét volt vissza a vizsgáig. 

Egész éjjel tanultak, mire Jaebum végre megértett belőle valamennyit. 

Fürdés után, miután kijött a szobából Youngjae-t az asztalon szundikálva találta. 

Még álmában is kedvesnek tűnt, egyszerűen gyönyörű volt. A legszebb ember, akire valaha Jaebum nézett, nem tudta megállni, ujjai lassan cirógatták meg puha bőrét. Végigsimítva szemöldöke ívén, egészen le arcáig, miközben szíve újra hevesen vert. 

Álmában megmozdult a fiatalabb, mire Jaebum gyorsan visszahúzta kezét, ám Youngjae nem ébredt fel. 

Ölbe vitte be a szobába az alvó fiút, majd óvatosan letette az ágyra. Egy pokróccal betakarta, majd egy utolsó pillantást még megengedett magának, mielőtt elhagyta volna a hálót. Egy igazi angyal volt, egy gyönyörű angyal. 

--

Másnap reggel a suli nagyon bizarr volt. Mindenhonnan kíváncsi szempárok követték Jaebum-ot, a lányok is mind őt nézték, de nem a megszokott módon. Néhányan haragosnak tűntek, mások pedig megbotránkozottnak. 

- Miért használod ki így a lányokat? Egyszerűen megmondhattad volna és akkor nem kellett volna rád vesztegetniük az idejüket és nem futottak volna egy olyan ember után, aki sose kedveli meg őket. - szólalt meg az egyik.

- Miről beszélsz?

- Közölhetted volna - csatlakozott egy másik lány is.

- Közölni mit? - kezdett egyre idegesebb lenni. 

- Hát hogy... meleg vagy - felelte egy harmadik.

Jaebum azonnal lefagyott.

- Ti meg mégis miről beszéltek? - pánikolt be szép lassan. 

Az egyik lány elővette a telefonját és megmutatta Jaebum-nak, aki kikerekedett szemekkel bámulta a képernyőt. 

A telefonon egy kép volt róla és Youngje-ről, ahogy a mosdóban ölelték egymást az előző nap. 

Akkor fogta csak fel, hogy valaki hallotta őket odabent és látta is mindazt. 

- Oké, és? Csak két haver megölelte egymást - reagálta le zavartan. 

- Ti ketten elég komfortosnak tűntök nekem. Plusz, te soha senkinek nem engeded meg, hogy hozzád érjen - mondta a lány.

Abban a pillanatban jelent meg Youngjae a barátaival, hangosan nevetve egymás között. 

- És lám, ott is van!

Amint Jaebum megfordult, Youngjae zavartam pillantott rá, de nem hibáztatta érte. 

- Gratulálunk Choi Youngjae, te vagy a legszerencsésebb srác ebben az iskolában! - rikácsolta a lány.

A fiatalabb és barátai értetlenül néztek egymásra. 

Jackson volt az első, aki megszólalt - Miért mondjátok ezt? 

- Mert az iskola legmenőbb és legjobb pasijával jár.

- Az széééép tesó! - örömködött Bambam egyből, majd alaposan vállon veregette. - Miért nem mondtad el? Ki az a szerencsés? 

Az egyik lány azonnal felelt is - Im Jaebum!

Bambam, Jackson és Mark leesett állal bámultak, Youngjae pedig lesokkolt. 

- Ó haver, ha arrafele kacsintgatsz, nincs azzal semmi baj - szólalt meg Bambam - csak nem gondoltuk volna, hogy.. hogy.. szóval Jaebum az. 

Youngjae körbenézve kereste Jaebum szemeit, de hiába nézett beléjük kérdőn nem kapott választ, ahelyett Jaebum megindult felé, majd megfogta kezét. 

Még ideje sem volt lereagálni.

- Jól van, rájöttetek - jelentette ki JB még mindig a kezét szorongatva - igen, mi ketten együtt vagyunk.

- Mi a jó fenét csinálsz? - suttogta Youngjae, próbálva kiszabadítani kezét a szorításból.

Jaebum egy szempillantás alatt rángatta ki, majd egy üres teremben találta magukat.

- Tudom, hogy most valószínűleg nagyon össze vagy zavarodva, de hadd magyarázzam el. Valaki lefotózott minket, ahogy ölelkezünk és mindenki látta, most pedig úgy vélik, hogy járunk - magyarázta. 

- Oké....de miért nem lehetett azt mondani, hogy csak baráti ölelés volt? Miért kellett azt mondanod, hogy együtt vagyunk?

- Azért, mert így nem fognak rám tapadni a csajok, nem fognak utánam sírni és nem kell hallgatnom a szerelmi vallomásokat minden nap...

Természetesen nem ez volt a valódi indok. Úgy látta, ez az egyetlen módja annak, hogy közel tartsa magához Youngjae-t. 

- Az már nem az én bajom - indult volna ki az ajtón, amikor is Jaebum megragadta a karjánál fogva. 

- Kérlek, a barátaidnak megmondhatod, hogy ez csak színjáték és belekényszerítettelek.

Valami oknál fogva, Youngjae képtelen volt nemet mondani. Talán azért, mert azt kívánta bárcsak igaz volna. 

--

Jaebum hallotta, ahogy szinte mindenki róluk beszélt - Biztos, hogy csak megjátszák a kapcsolatukat, egyáltalán nem tűnik igazinak.

- Pontosan. Egy ölelés még nem jelent semmit.

- A fiúk egyébként is folyton ölelkeznek.

Már egy ideje kint várt Youngjae-re, hiszen nyilvánosan akart vele hazaindulni, hogy a hamis kapcsolatukat hihetőbbnek tüntesse fel. Valójában tényleg haza szeretett volna sétálni vele a színjáték nélkül is.

- Biztos, hogy csak azért csinálja, hogy még több figyelmet kaphasson.

Végül Youngjae kilépett az épületből, éppen időben. Jaebum igyekezett kizárni mindent, ami körülötte zajlott.

- Menjünk együtt haza.

- Uhm... rendben.

- Nagyon igyekeznek, hogy hihetőnek tűnjön- az emberek mindenhol megjegyzést tettek rájuk.

Egy hihető párt akarnak látni? Hát akkor majd kapnak egyet - gondolta magában JB.

- Akkor megy.... - szólalt meg Youngjae, ám Jaebum ajkai félbeszakították, ahogy az övére tapadtak.

2017. október 4., szerda

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 8. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life

Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]


*


Jaebum az ágyán fekve várta, hogy Youngjae hazaérkezzen, de ő csak nem jött. 

Miután találkoztak a vidámparkban, többet már nem futottak össze aznap. Már kezdett aggódni, amikor meghallotta a bejárati ajtó nyílását és tisztán kivehetőek voltak a fiatalabb léptei a padlón, utána nyílt és csukódott Youngjae szobájának ajtaja és újra csönd telepedett a házra. 

Tudva, hogy Youngjae biztonságban és épségben otthon van, Jaebum végre képes volt nyugodtan elaludni.


A hétfők voltak Jaebum legkevésbé kedvelt napjai, de esküdni mert volna, hogy ezzel mindenki más is így volt. 

A szíve nagyot dobbant, amikor Youngjae izgatottan rohant el, szó nélkül, és még csak reggelit sem kapott tőle.

- Szarban vagyok.. a vizsgák jövőhéten lesznek. - pánikolt Yugyeom ebédnél. 

Jesszus. Jaebum-nak teljesen kiment a fejéből a vizsgahét, pedig nem engedhette meg magának, hogy megbukjon. 

- Kérdezz meg valami forró csajt, aki majd felkészít - javasolta Jinyoung érzelemmentes arccal. 

Tanár. Ez tökéletes lesz... Jutott eszébe azonnal. 

Youngjae nagyon boldognak tűnt. Az iskolában rendszerint lehajtott fejjel sétált, mindenkit ignorálva, de aznap más volt. Vidáman nevetett a barátaival, Jaebum pedig meglepő mód örült ennek. 

Az órák átlagosan teltek számára, csak nézte, ahogy Youngjae mosolyog ebéd közben, első alkalommal. 

- Milyen érzés az osztály legjobb tanulójának lenni? - vigyorgott Bambam. 

- Semmi különös.

- Biztos nem izgulsz a vizsgák miatt. Mindenki tudja, hogy simán hazavágod a többieket. - kapcsolódott be Jackson is a beszélgetésbe. 

Youngjae-nak eszébe jutottak az áttanult éjszakák, amikor megállás nélkül órákat tanult. Az emlékek, ahogy a párnájába üvöltött olykor a stressz miatt, ahogy csak a rajzolás volt az egyetlen dolog, ami le tudta nyugtatni olyankor. Számára a rajzolás stresszoldó volt, valami olyan, ami egy másik világba tudta vinni.

A művészet volt az álma, de a szülei úgy hitték a rajzolás nem elég jó, azzal nem lehet embereket menteni és nem tud tetőt tartani a feje fölé.

Bele akart kezdeni a saját képregényébe, de fel kellett adnia, mivel a szülei mindenképp azt akarták, hogy orvos legyen belőle. Valami olyat csináljon, amivel embereknek segíthet. 

- Youngjae? - kérdezte Mark aggódó tekintettel, ami azonnal visszarántotta őt a valóságba. 

- Ahh, bocs csak elgondolkoztam.

- Youngjae oppa! -egy csinos szemüveges lány sietett oda az asztalukhoz.

Zavartam pislogott fel, majd bizonytalanul mutatott magára. Egyáltalán nem volt benne biztos, hogy neki szólt.

A lány egy papírlapot nyomott a kezébe, majd beszélni kezdett. - Most lesz egy rajzverseny, a győztes pedig 10.000$ ösztöndíjat kap.. nevezned kell!

Jackson egyetlen pillanat alatt lenyúlta a szórólapot, majd gyorsan áttanulmányozta. - Ezt tuti biztos, hogy megnyered. Nevezni fog. - jelentette ki határozottan.

- Nem, nem fogok. - védekezett azonnal Youngjae.

- Uhm, miért nem? Nagyon tehetséges vagy, a verseny is csak következő hónapban lesz, szóval rengeteg időd van egy mesterműt alkotni. - mondta Bambam, amire mindenki egyetértőleg bólogatott.

Eközben Jaebum a helyről figyelte az eseményeket. Látta, ahogy Youngjae kicsit ideges, majd elnézést kérve kisiet az ebédlőből, egyenesen a mosdók felé.

Azon nyomban felállt és követte a fiatalabbat.

Youngjae meglátta őt a tükörből, mire gyorsan letörölte az arcát.

- Sírsz? - kérdezte aggódva.

- Nem - nézett inkább le a mosdókagylóra.

Jaebum közelebb lépett hozzá, majd kényszerítette, hogy ránézzen. - Sírsz, mi a gond?

- Légy oly kedves és ne tegyél úgy, mint akit érdekel.

- Pedig igenis számít. - felete határozottan. - Ha nem akarsz nevezni a versenyre, nem kell.

Honnan tudta?

- Én akarok, csak nem tehetem.

- Miért nem?

- Mert a szüleim azt várják, hogy orvosira menjek, ne pedig rajzolgassak.

- Tojd le őket. A te döntésed, hogy ha a művészet az, amivel foglalkozni akarsz, akkor csináld.

Youngjae meglepve pislogott rá. A szavak, hallani akarta azokat a szavakat újra.

- Láttam a munkáidat és csodálatosak, ne hagyd elveszni ezt a tehetséget.

Sosem látta még Jaebum-ot olyannak, mégis, az az oldala sokkal jobban tetszett neki.

- Köszönöm, tényleg. Ez nekem sokat jelent - mosolygott rá.

Ott volt az. Az a mosoly, amiért áhítozott Jaebum, hogy külön ő kaphassa. Abban a pillanatban azonnal ölelésébe zárta a fiatalabbat.

Érezte, ahogy Youngjae megfeszül a helyzettől, de egy szempillantással később már az ő karjai ölelték át a derekát.

Youngjae melegsége átjárta őt is, és nem akarta elengedni őt. Azt akarta, hogy az idő álljon meg, hogy úgy maradhassanak örökké, de nem tehette meg, így elengedte.

- Azt hiszem vissza kellene mennem. Köszönöm, még egyszer. - lépett ki Youngjae az ajtón.

Jaebum a mosdó tükrében nézett farkasszemet magával, a gyomrában pillangók repdestek, ahogy a korábbi percekre gondolt. Magának sem akarta beismerni, de érzett valamit Youngjae felé, amit még soha mással nem.

--

hazaérve meleg étel várta az asztalon, Youngjae pedig a kanapén ült, kezében rajztömb és ceruza, közben pedig az ablakon nézett kifelé.

- Hey.

Gyorsan felkpata fejét és újra rámosolygott.

Az a mosoly.

- Szia, csináltam enni ha éhes vagy.

- Mit rajzolsz? - kérdezte Jaebum a rajztömbre mutatva.

- Semmit. Nem jut eszembe semmi, amit rajzolhatnék, ilyen még nem nagyon volt - vonta össze szemöldökét.

- Van egy egész hónapod rá, ne aggódj. Biztos vagyok benne, hogy meg lesz az ihlet ahhoz, hogy alkoss valamit.

- Miért vagy ilyen kedves velem? - kérdezte a fiatalabb a semmiből, de már tudni akarta. Jaebum viselkedés változása összezavarta.

Jaebum mielőtt válaszolt volna, kerülve a szemkontaktust leült az ebédlőasztalhoz. - Hogy érted?

- Hát, eléggé máshogy viselkedsz az utóbbi időben.

- Én csak... csak jobban megismertelek. És emellett istenien főzöl. - nevetett, ami Youngjae-t is mosolygásra késztette.

Volt egy olyan érzése, hogy Jaebum vissza fog váltani a megszokott durva modorához másnap, mert hát nagyon is úgy tűnt, de inkább úgy döntött élvezi ezt a változatát az idősebbnek, amíg az tart.

- Nézd, nem vagyok a legfényesebb diák a suliban és a vizsgák most jönnek... és nem engedhetem meg, hogy bukjak. Szóval amit kérdezni szeretnék, tanítanál engem?

Hát megérkezett. Youngjae végre megértette miért viselkedett vele kedvesen egész nap, egyszerűen csak tanárra volt szüksége. nem azért volt figyelmes, mert fontos volt neki, csak oktatót akart magának szerezni.

Tudhattam volna. Gondolta magában Youngjae.

- Uhm, persze. - egyezett bele végül, hiszen mindig is ilyen volt. Még ha az emberek ki is akarták használni, ő hagyta nekik.