Tattooed Flowers [2Jae] 05. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 

Éritett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: -nincs-

Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

JB és én bementünk a házba, amint visszaértünk a parkból. Leültünk a kanapéra, ő a TV távirányítóért nyúlt, míg én a telefonomért. 

Az üzenetekbe menve megnyitottam az apámmal folytatott beszélgetésem.

Maradhatok ma este Jinyoung-nál?

Apa:

 Ha nem gond a szüleinek.

Köszönöm!! Jó éjt, apa.

Boldogan zártam le a telefonom, majd felnéztem, JB meg kíváncsi tekintettel bámult, nyilván a lehetséges válaszok jártak a fejében. 

- Apa azt mondta rendben, mondtam neki, hogy Jinyoung-nál töltöm az estét, úgyhogy... - megakadtam. Basszus, csak azt kérdezte maradok-e egy kicsit, nem egy egész estét!

Úgy tűnt azonnal észrevette mit gondolhatok, mert gyorsan reagált. - Nyugi, maradhatsz akkor. - fejezte be helyettem, mire én csak mosolyogva bólintottam. 

- Van kedved filmet nézni? - kérdezte, mire megint csak bólintással válaszoltam. Az ötlet nem tűnt rossznak. - Mindjárt jövök. - gyorsan fölpattant a kanapéról, amin ültünk, majd pár perccel később vissza is tért kezében egy pléddel és egy kis nassolni valóval. 

Lassan visszamászott az ülőalkalmatosságra, ezúttal azonban jóval közelebb jött hozzám. A lábaink összeértek, a plédet magunkra terítette, egyenlően elosztva, utána pedig a rágcsálnivalót is közelebb hozta. 

Újra megkereste a távirányítót, és felém fordult. - Mit nézzünk? Van valami ötleted?

Megvontam a vállam, nem volt semmi konkrét a fejemben. - Nekem mindegy, nézzük azt, amit te akarsz. - válaszoltam, ő meg kuncogva megrázta a fejét. 

A távkapcsolóval átpörgetett jó néhány műfajt a műsortárban, majd megállt a horror filmeknél. Fejben azt kívántam csak tekerjen át rajta, de ehelyett ő végig nézte a kínálatot. 

Pár perccel később kiválasztott egyet a sok közül, szerencsétlenségemre horrort. Utáltam az ijesztős filmeket, de nem tudtam rávenni magam, hogy megmondjam neki. Az nagyon kínos lett volna. 

Sóhajtva csúsztam lentebb az ülőhelyemen, a takarót egészen felhúzva a szám vonaláig. 

;

Már úgy háromnegyed órája nézhettük a filmet, és egész jól tartottam magam. A film viszont kezdett egyre ijesztőbb lenni számomra.

Vetettem egy pillantást Jaebum-ra, mielőtt visszafordultam volna a TV-hez, úgy tűnt nagyon beleéli magát a filmbe. Gyerünk Youngjae, szedd össze magad! Amint ezeket a szavakat gondolatban kimondtam, a testem elárult engem.

Megugrottam és halk sikolyt hallattam, ahogy egy fej villant fel a képernyőn. Éreztem, ahogy az arcom ég, amint JB figyelme, ami eddig a képernyőn volt, rám esett. 

- Hé, rendben vagy? - kérdezte egy aggodalommal a hangjában, amint lenézett rám. 

- Én..én jól. - még mindig pironkodva feleltem, ő pedig újra visszafordult a filmhez. Gyerünk, meg tudod csinálni, ez csak egy film!

Alig telt el öt perc, már épp kezdtem megnyugodni, az arcom is visszaváltott eredeti színére, mikor újabb apró sikoly szökött ki számon, ahogy megint felugrottam. Lenéztem, nem kellett JB felé fordulnom, hogy tudjam engem néz. 

- Várjunk egy percet, te félsz ettől a filmtől, igaz? - kérdezte lassan. Az arcom sötétvörösre váltott, de a tekintetem még mindig az ölemben volt. 

Hallottam, ahogy elereszt egy halk kuncogást, mielőtt újra beszélni kezdett. - Tudod, ha félsz, elmondhattad volna, akkor mást választok. 

- Én... úgy tűnt téged nagyon érdekel a film és nem akartam elrontani. - feleltem ezúttal fel is nézve. Még mindig éreztem, ahogy pirulok, ő meg csak mosolygott. 

Éreztem, ahogy karját derekam köré fonta, és egész testem megemelve ültetett az ölébe. Kitágult szemekkel néztem, kissé sokkolva. Mégis mit csinál?

- Ezt azért, hogy ha megijedsz, tudd, hogy itt vagyok. - közölte, amitől a szívem hevesen kezdett verni a mellkasomban. - Mehet? - kérdezte ahogy újra elindította a filmet. Aprót bólintva jeleztem neki. 

Amint elindult a film, újra belemerült. A karjait is szorosan testem köré fonva tartotta, amíg nézte, ám ezúttal az én tekintetem a képernyő helyett JB-n volt.

;

Amint a film véget ért én még mindig JB-t néztem, ő pedig még mindig szorosan tartott az ölében. Közben néha megfordultam, szinte lovaglóülésben ültem rajta. 

Nem vettem észre, hogy még mindig nézem, amíg vissza nem nézett rám, egyenesen a szemembe, de még akkor sem tudtam elszakítani a tekintetem róla. 

Tanulmányoztam minden kis részletét, a tetoválásaitól kezdve a szájába szúrt karikán át a kis anyajegyekig a szeme fölött.

Nem tűnt fel, hogy az arcunk egyre közelebb és közelebb került egymáshoz. Ott ültem, Jaebum ölében, kezei még mindig körülöttem, az orrunk is összeért már.  

A borzongás végigfutott a gerincemen, ahogy megéreztem forró leheletét a számon, továbbra is csak ültünk mozdulatlanul, teljesen elmerülve egymás szemében. 

Jaebum nagyon lassan hajolt még közelebb, én pedig vágyakozva csuktam be szemeimet, ahogy megéreztem durva ajkait az enyémen. 

Tattooed Flowers [2Jae] 04. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

Miután az egész napot JB-vel töltöttem, úgy éreztem közelebb kerültem hozzá.  Jól éreztem magam és mellette végre önmagam lehettem, nem kellett folyton a tanulás miatt aggódnom. 

Péntek volt, így a fiúkkal kint lógtunk kicsit. A vizsgáknak vége volt, ezért lett egy kis szabadidőm. Még JB sem vitt haza aznap, megmondtam neki, hogy a fiúkkal leszek. 

Még semmit sem kérdeztek, de tudtam, hogy lassan itt az ideje. Amint a parkba értünk és letettük a cuccainkat, Yugyeom volt az első, aki megtörte a csöndet.

- Szóval ki ez a Jaebum és miért nem meséltél róla? - Bambam és Jinyoung egyetértően bólogattak. Sóhajtva ültem, mivel tudtam, hogy ez elől nincs menekvés. 

- Csak egy srác, akivel a múltkor találkoztam, amikor a kávézóban voltunk. - feleltem úgy, mintha nem lenne nagy ügy. 

- Várjunk.. szóval a srác, akivel alig pár napja találkoztál, már haza is fuvaroz téged? - kérdezte Jinyoung, mire csak bólintottam. Gondolom elég furának hangzik. 

- Te nem érzed ezt nagyon bizarrnak? - megráztam a fejem. Őszintén, nekem nem tűnt akkora dolognak. Kedves srác, jól érezzük magunkat együtt, szóval miért ne?

- Choi Youngjae, te aztán nem semmi vagy. - kezdte. - Meghívhattad volna, jó lenne megismerni a szeretődet rendesen. - piszkált. Tényleg jó lett volna, mert nem tudok vele túl sokat lenni. 

- Mire vársz még? Mondd  neki, hogy csatlakozzon hozzánk. - komolyabbnak tűnt, de még mindig mosolygott. Bólintottam, igazán meg akartam hívni. 

A többiekkel vagyok, és szerintük jó ötlet lenne
meghívni téged is, hogy velünk legyél.

Jaebum:

Tényleg? Hát, nincs most dolgom, úgyhogy megyek. Hol vagytok?

A sulimhoz közeli parkban.
Akkor nemsokára. ((:

 

Kinyomtam a telefonom és újra a zsebembe süllyesztettem.- Nemsokára itt lesz. - rámutattam Bambam-re.
- Ne hozz kínos helyzetbe.

;

Úgy negyed órával később meg is jelent. Integettem neki, mire odajött és mellettem foglalt helyet.

Bambam volt az első, aki beszélni kezdett. - Hali Jaebum, én Bambam vagyok, jó hogy végre normálisan is találkozunk. Múltkor azt hittem el fogod rabolni a mi Youngjae-nket. - vigyorgott. Komolyan, ez a gyerek.

JB csak kuncogott Bambam fura szövegén. - Örülök, hogy megismerhetlek Bambam. 

Jinyoung és Yugyeom is bemutatkoztak Jaebum-nak. Kicsivel később JB telefonja csörögni kezdett, elnézést kérve állt fel és ment odébb.

- Szóval.. nem annyira rossz. -  szólal meg Jinyoung, mire én csak megforgattam a szemem. Azt gondolták, hogy majd vagy túl jó vagy túl rossz fiú lesz. Pár perccel később Jaebum visszajött hozzánk.

- Csak egy barátom volt. - mondta, majd folytattuk a beszélgetés, amikor erőteljes hangokat hallottunk. A hangok közelebb jöttek és JB nevét kiabálták. Ránéztem, ő meg csak fejcsóválva sóhajtott, egy mosollyal az arcán. 

A négy fiúból álló csapat már odaért, JB pedig felálllt. - Mi csináltok itt? - kérdezte felhúzott szemöldökkel. 

Az egyik srác, akinek platina szőke haja és rengeteg tetoválása volt válaszolt. - Jöttünk kosarazni. - vett elő egy kosárlabdát, amit eddig észre sem vettem, hogy nála volt. - Na és te?

- Én velük vagyok. - mutatott ránk, mosolyogva. A szőke felénk nézett, kicsit összezavarodva. Hát igen, mi nem nagyon illetünk bele a képbe, ez tény. 

- Hello..öhm.. én Youngjae vagyok, ők meg a barátaim Jinyoung, Bambam és Yugyeom. A srácokra néztem, Jinyoung teljesen elbambult, csak a szőkét figyelte.

Nagy mosollyal nézett rám. - Szia, én Mark vagyok. - mutatkozott be. - JB barátja vagyok, velük együtt, ők Jackson, Taeyong és Ten. - barátságosnak tűnt, így talán mégsem lesz olyan kínos. 

- Kosarazni fogunk, nincs kedvetek beállni? - kérdezte. Én megráztam a fejem, nem vagyok valami jó a sportokban, inkább csak nézem. 

A kosárpályához mentünk, én és Jinyoung leültünk, míg Bambam és Yugyeom beleegyeztek, hogy játszanak, JB-vel együtt. 

Lejátszottak néhány menetet, mielőtt leültek volna hozzánk, levegőért kapkodva, izzadtan. Jaebumra néztem, aki abban a pillanatban törölte meg az arcát a felsőjével, megmutatva mellkasát. Oh, istenem...

;

- Nos, örülök, hogy megismertelek titeket, jófejek vagytok, úgyhogy akár lóghatnánk együtt máskor is. - integetett Jackson, ahogy elindult. 

- Nekünk is indulni kellene, kezd későre járni. - kezdte Yugyeom. - Youngjae, elvigye...

- Hazaviszem, ne aggódj. - szakította félbe JB. Én csak mosolyogva vállat vontam, azt hiszem JB-vel tartok. 

Elváltunk a többiektől, ahogy a motorhoz sétáltunk. 

- Lenne kedved inkább hozzám jönni? Péntek van, maradhatnál egy kicsit tovább, nem?

- Akkor meg kell mondanom a szüleimnek, hogy valamelyik fiúnál maradok. - mosolyogtam, majd felszálltam mögé és elindultunk a házához.  

Tattooed Flowers [2Jae] 03. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDITAST, NEM LOPAS, CSAK FORDÍTOM!

Youngjae Po.V.:

Ebédnél a fiúkkal ültem együtt, csöndben fogyasztva az ételt, míg ők azt tervezgették mit csinálnak suli után es hasonlók. Mehettem volna velük, de a mai nap otthon kell maradnom.

A szüleim szigorúak, nem mehetek sehová sem, mivel a vizsgák jönnek, ők pedig jó eredményeket várnak el tőlem. Egyedüli gyerek vagyok, úgyhogy elég nagy a nyomás rajtam, hogy sikeres legyek.

Zsebemből előhúztam a telefonom, amint éreztem, hogy rezeg. Felnyitva egy üzenet fogadott, ami mosolygásra késztetett.

Jaebum:

Hey :) mit csinálsz?

Semmit, csak a haverokkal ebédelünk.:/ Te?

Az unalmas, nem? Én se csinálok semmit, gondoltam szórakoztathatnál.

Mosolyogva néztem a telefonom, mikor is megéreztem, hogy néznek. Feltekintve senki sem beszélt. Mindannyian idegesítő és kíváncsi mosollyal bámulták rám.

- Szóval...ki az? - szólalt meg Jinyoung. Tudták, hogy meleg vagyok, így nem kellett rejtegetni előlük. Elpirulva forgattam meg szemem és néztem le újra.

- Senki, csak egy baráttal beszéltem. - nem hazudtam, tényleg egy baráttal csevegtem. 

- Ahha...persze. - szarkasztikusan, szem forgatva mondta. Az ebédet a csengő szakította meg, lenézve a telefonomra jutott eszembe, hogy nem válaszoltam neki, így gyorsan írtam, hogy ne késsem óráról sem.

Bocsi a késői válaszért, a többiekkel beszéltem.
Mennem kell, az ebednek vége, ideje órára menni. ):

Sóhajtva nyomtam meg a küldés gombot, majd összeszedtem a cuccaimat, a szemetet kidobtam és elindultam órára.

;

A csengő megszólalt, jelezvén a tanítás véget, én pedig kisétáltam az épületből. 

Sok diák ácsorgott kint, vagy futott, így én is odanéztem mire figyeltek fel ennyire. Amint megpillantottam mi az, kikerekedett szemekkel bámultam.

Ott állt JB, feszes fekete nadrágban, piros ingben. Az ujjak feltűrve, megmutatva tetoválásait, ahogy szokta. Motorjának dőlve állt, karba tett kézzel, meg kell mondjam, csak állt, mégis nagyon jól festett.

Amint észrevette engem, elmosolyodva indult meg felém. Az emberek nézték minden mozdulatát, sutyorogtak ahogy elment mellettük, a srácok is nagy szemekkel lestek rám. Hogy fogom én ezt kimagyarázni. Amikor tegnap mondta, hogy ma elvisz, nem gondoltam volna, hogy pont, az iskolában fog jönni.

- Végre kint vagy. - mondta, ahogy odaért hozzám, még mindig mosolyogva. Éreztem, ahogy a fiúk még mindig engem néznék. -Oh ők kik? -kerdezte Jinyoung, BamBam és Yugyeom felé mutatva.

- Oh, ők a.. - kezdtem, de BamBam közbeszólt.

- Youngjae barátai vagyunk. - felelte jó hangosan. - De te ki vagy? - kérdezte óvatosan.

- Szintén Youngjae barátja, Im Jaebum. - válaszolt. Jinyoung és Yugyeom még mindig csak nézett, de ezúttal őt. Basszus, jó sok mindent kell elmagyaráznom. 

- Szóval Youngjae...- fordult felém JB.- Akkor hazamegyünk? - bólintottam, majd a fiúk felé fordultam, kínosan integetve nekik. Elindultam JB motorja felé, ahol ő már várt. 

Odaadta a sisakot, majd fel is vettem. Amint felmásztak mögé, éreztem a tekinteteket magamon, már most tudom, hogy a suliban holnap csak ez lesz a téma. 

Ahogy első alkalommal is, JB berúgta a motort, én pedig hátranéztem barátaimra, akik még mindig csak bambán álltak és engem néztek. Ki fognak kérdezni, ez egyszer biztos. 

 

JB lassan elindult, ahogy kihajtott a parkolóból, majd felgyorsított. Elhaladva az iskola előtt, majd számomra ismeretlen utcákba fordult be, végül egy kicsit sem ismerős ház előtt állt meg.

Leállította a motort, a kulcsot is kivéve belőle. Egy percig még ott ültem, összezavarodva mielőtt leszálltam volna és levettem volna a sisakot, majd JB is követett, kivéve, hogy rajta nem volt bukó.

- Hol vagyunk? - kérdeztem, mivel ez nem az én házam volt, azt hittem majd hazavisz.

- Az én házam, gyere, menjünk. - lökte meg karomat jelezve, hogy kövessem. Kinyitva az ajtót és besétálva egy nagy nappaliban találtam magam. Követtem a kanapéhoz és leültem.

- Mit csinálunk itt? Haza kell mennem. - kérdeztem újra, a szüleim idegesek lennének, ha késnék.

-Sietsz? Hazavihetlek, ha szeretnéd, csak gondoltam egy kicsit lóghatnánk együtt. - kezdett felállni, de visszatoltam.

- Szeretnék maradni, de a szüleim szigorúak, ahogy már mondtam. Azt akarják, hogy tanuljak a vizsgáimra. - sóhajtottam, igazán maradni akartam, egy kicsit vele lenni. Többet megtudni róla.

- Mutasd a telefonod. - nyújtotta ki a kezét.

- Mmi? 

-Mutasd. - még mindig kétkedve, odaadtam neki miután feloldottam. Megnyomott pár dolgot, majd írt valamit mielőtt visszaadta volna. 

A képernyőre nézve a szüleimmel váltott üzeneteket láttam.

Egyik barátomnál tanulok, nem megyek túl későn, megígérem.

Apa: Oké fiam, dolgozz keményen.

Ránéztem, ő meg csak mosolygott. 

- Még mindig haza kell menned? - kérdezte. Elmosolyodtam, majd megráztam a fejem. Örültem neki, hogy miatta megúszhatok egy napnyi tanulást. Szükségem volt egy kis szünetre, JB-vel lenni pedig jó időtöltésnek tűnt.

- Nem hiszem el, hogy hazudtam nekik. Sose csináltam még ilyet, istenem. Mi van, ha rájönnek? - kezdtem pánikolni, de egy kart éreztem meg a vállamon.

- Nyugi, nem fognak rájönni, oké? Ne aggódj. Csak írj valamelyik srácnak hogy fedezzen téged és ta-da, meg is oldottad.

Annyira kevés ideje ismerem ezt a srácot, mégis, már arra is rávett, hogy hazudjak a szüleimnek. Wow.

Csak megráztam a fejem, rá mosolyogva mire csak vigyorgott.

- Rendben, szóval, éhes vagy? A pizza hogy hangzik? - kérdezte.

- Kérlek...éhen halok! - feleltem szinte kiabálva, amin ő csak nevetett.

- Éhes, mi? - önelégülten nézett engem, zavarba ejtő tekintettel. Csak bólintottam, nem tudván mi jár a fejében.

- Az iskolai kaja még ha magán iskola is, sulis koszt, ami valljuk be, undorító. - újra nevetett, majd fejét rázva elővette a telefonját, hogy rendeljen.

Tattoed Flowers [2Jae] 02.rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life

Érintett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: - nincs - 
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPTAM SENKITŐL SEM, CSAK FORDÍTOM!!!! 

Youngjae PoV.:

Már lassan vége az iskolának, szerda van, így lassabban telik az idő. A hét közepe mindig olyan, mintha megállna minden. Még tíz perc volt csengetésig, de mivel én már végeztem az órai teendőkkel, ezért a fejemet a padon pihentettem addig és szabadjára engedtem a gondolataimat.

Tegnap este, amikor hazaértem, se anya se apa nem vette észre a késésemet, mert náluk voltak a barátaik. Az ágyamban feküdve játszottam le az aznap esti eseményeket.

Hogyan találkoztam azzal a sráccal, akik majdnem elvittek, hogyan mentett meg ,,JB" és hogy mi lett volna, ha nem tűnik föl.

A fiúknak nem mondtam el mi történt, mert úgyis csak aggódtak volna és nagy zűr kerekedett volna belőle, ráadásul mindig rajtam lenne a szemük ezentúl.

Egyetlen dolog zavart nagyon, JB karaktere. Ki volt ő, és miért volt olyan kedves? Kirázott a hideg, ha csak arra gondoltam, mi lett volna, ha nincs ott.

A csengő hangja rántott vissza a gondolataimból, megfogtam a táskám és lassan elindultam kifelé az épületből. Hívhattam volna sofőrt, de mint már említettem, szeretek sétálni és távol lenni a házunktól.

Séta közben egy motorszerelő üzlet mellett mentem el, mire hirtelen JB arca villant fel előttem, szinte észre sem vettem és egy pillanat alatt a földön ültem. Felnézve megláttam a fiút, aki alig pár perccel ezelőtt az eszemben járt.

- Eh, megint te? Nem megmondtam, hogy maradj távol a város ezen részétől? - lenézett rám, majd kinyújtotta a kezét, hogy felsegítsen.

- B..bocsánat... nem tudtam merre jár..- mondtam, de halk kuncogása félbeszakított. Én még mindig a földön ültem, ő pedig engem nézett.

- Kölyök.. - állt meg egy pillanatra. - Semmi baj, nem foglak bántani. Szóval.. elfogadod a kezem, vagy mi lesz? - bólintottam, majd megfogtam a kezét és felhúzott.

- Rendben vagy? Nem sérültél meg? - nézett végig rajtam fentről le, mire én csak megráztam a fejem, szinte meg sem éreztem az esést.

A megjelenése elég rémisztő volt. Tetovált karok, az arcában és fülében piercingek, hosszabb, sötét haj, magas alkat, de a tekintete megtévesztő.

Talán nem ismerem még eléggé, de abból, amit tudok róla, igazán kedves. Már fordult volna, hogy elinduljon, de gyorsan karja után kaptam.

- Kö..köszönöm, a múlt estit..Nem tudom mi történt volna, vagy mit csináltam volna, ha nem mentesz meg. - mondtam hátának és elengedtem a karját.

Lassan megfordult, a szemembe nézve egy meleg mosollyal.

- Semmi gond, nem tudom mit csináltál azokkal a fiúkkal, de nem érdemled meg, amit ők akartak. Csak legyél óvatos, oké? - még mindig mosolygott, de a szeme nyugtalan volt egy pillanatra.  - Ha nem gond, akkor megkérdezném, hogy mit keresel ezen a környéken? Nem tűnsz idevalósinak. - mutatott egyenruhámra. - A múltkori eset miatt, nem kéne félned, hogy erre járj?

Logikus kérdést tett fel, főleg az utolsó.

- Nem gond, és igen, igazad van. A közeli magániskolába járok, és ez az út, amerre haza szoktam menni. - megálltam egy pillanatra, mielőtt folytattam volna. - Tegnap este sötét volt, és belebotlottam abba a srácba, ami gondolom felidegesítette.

Csak rám nézett, majd lassan bólintott. - De akkor is, ez a környék veszélyes. Nincs valaki, aki hazavigyen suliból? - kérdezte.

Bólintottam. - Van, aki hazavinne, de nem sietek haza. Szeretek gyalogolni, messze a háztól és kieszellőztetni a fejem, elengedni a stresszt. - sóhajtottam halkan. Nem tudom miért mondom el neki mindezt. Persze, megmentett engem, de mégiscsak egy idegen. Mondják is, hogy az idegen veszélyes. Valami oknál fogva, kellemesen éreztem magam mellette.

- Akkor sem gondolom, hogy egyedül kéne sétálnod erre. Gyere, hazakísérlek. - csak néztem őt, sokkolva, hogy mennyire törődik velem.

- Nem ke.- kezdtem, de félbeszakított.

- Nem hagyom, hogy egyedül sétálj, oké? Nem akarom látni, hogy valaki, aki ilyen ártatlan megsérüljön, szóval menjünk. - bólintottam, hiszen nem volt értelme a vitának, úgy tűnt, ő már eldöntötte.

Őszintén szólva, jobban is éreztem magam. A tudat, hogy nem kell egyedül hazagyalogolnom a város ezen részén. Amint elindultunk, beszélni kezdett.

- A nevem egyébként Jaebum, de hívhatsz JB-nek. - mutatkozott be, utána pedig én is.

- Oh, az enyém Youngjae.- kinyújtottam a kezem, hogy kezetfogjunk, de ő csak kuncogott.

- Ez aranyos, de általában azzal fogsz kezet, akivel csak most találkoztál. De örülök, hogy megismerhetlek, Youngjae. - mosolygott kedvesen rám.

Ahogy lassan sétáltunk a házunkhoz, sokat beszéltünk, mesélt magáról is. Még csak tegnap találkoztam vele, mégis, kellemesen éreztem magam vele.

Amint hazaértünk, tovább mosolygott. - Itt vagyunk, igaz? - bólintottam, kicsit szomorkásan, hogy a rövid beszélgetésünknek vége is szakad.

Mosolygott, majd beleborzolt a hajamba. - Ne szomorkodj, holnap is hazajövök veled, vagy elhozlak, ha visszakapom a motoromat, oké? Élveztem a beszélgetést, szóval lóghatnánk együtt valamikor. - amint ezeket mondta, elmosolyodtam és megint felnéztem rá. Összeszedtem a bátorságomat, hogy megkérdezzem.

- El..elkérhetem akkor a számodat? Mármint nem kötelező, meg semmi, csak jó veled beszélgetni. - lenéztem, éreztem, ahogy arcom ég. Hallottam a kuncogását, ami miatt még inkább kipirosodtam.

- Persze. - vette elő a telefonját és a kezembe adta. Zavarodott tekintettel néztem fel rá. - Írd be a számodat.

A névjegyzékébe menve, úgy kapcsolatot nyitottam, majd beírtam a nevem és a számom. Ezután küldtem egy üzenetet magamnak, így megadva a számát, majd visszaadtam a telefont.

- Akkor találkozunk holnap? - kérdezte, én pedig bólintottam. - Oké, akkor hát holnap.- integetett, ahogy elindultam befelé.

Beérve találkoztam apával.

- Szervusz, fiam. - mosolygott. Apám jó ember volt, csak szigorú, de anyám sokkal rosszabb volt.

- Szia apa, a szobámban leszek. Tanulok, holnap lesz egy dolgozatom. - csak mosolyogva bólintott, én pedig fölmentem az emeltre a szobámba. Leültem az asztalomhoz és csak gondolkoztam.

wow.

Mi folyik itt. Összebarátkoztam egy sráccal, akit alig két napja ismerek. Hazudnék, ha azt mondanám, nem bizarr ez az egész. Furcsa mód, ennek ellenére nem féltem. A beszélgetés miatt, amíg sétáltunk, úgy érzem megismertem.

A teljes neve Im Jaebum, tizenhét éves. Kirúgták a középiskolából, de van állása, egy kávézóban dolgozik, emellett pedig a motorszervizben, ahol ma belebotlottam.

Sóhajtva túrtam hajamba és dörzsöltem meg a szemeimet. Miért jár ennyit a fejemben? Alighogy találkoztam vele, mégis a gondolataim körülötte forognak.

Furcsa, de ez tetszett. Kedves, legalábbis, amit eddig láttam belőle ezt mutatja, azonnal kellemes volt a társasága, még ha a kemény külső kissé riasztó is. A gondolatra, hogy egy új barát lehet, elmosolyodtam.

Megfogtam a táskám és letettem az asztalom mellé. Hát, ideje tanulnom.

Tattooed Flowers [2Jae] - 01. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life

Érintett banda: Got7

Szereplők: Im Jaebum (Got7)  Choi Youngjae (Got7), Mart Tuan (Got7), Jackson Wang (Got7), Park Jinyoung (Got7), Kumpimook Bhuwakul a.k.a BamBam (Got7), Kim Yugyeom (Got7), Tao (EXO)

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: - nincs - 
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPTAM SENKITŐL SEM, CSAK FORDÍTOM!!!!

Youngje Po.V.:

Az óra végét jelző csengő. Az iskola diákjai mind elindulnak, én és legjobb barátom Jinyoung pedig eldöntöttük, hogy elmegyünk enni valahová barátaink, Yugyeom és Bambam társaságában. Az iskolai koszt borzalmas, így nem ebédeltünk aznap.

Mindannyian ugyanabba a magániskolába járunk. Tudod mi jut eszükbe az embereknek amikor egy diák magániskolába jár? Pénz.

 Nem fogok hazudni. Mindegyikőnk jómódú családból való, van, aki, mint én, egy egész cég várományosa. Ez azt is jelenti, hogy kiváló jegyeket kell szerezzek, különben bajban lennék, amiért,,szégyent hozok a család nevére". Szóval ha eddig nem lett volna világos, kitűnő tanuló vagyok.

Ennek ellenére mi nem a mások sztereotípiái szerint élő gazdag és kitűnő diákok voltunk. Ugyanúgy szerettünk hétköznapi dolgokat csinálni, mint a többi tinédzser. Együtt lógni, videó játékokat játszani, stb. Ha valaki kitűnő, nagy segítség lehet később, de inkább csak a család miatt tanultunk jól. Legalábbis az én részemről.

A szüleim nagyon szigorúak voltak, abban, hogy mit csinálhatok és mit nem és mit kell elérnem. Jófiúként mindent megtettem. Persze, nem minden volt jó nekem, amit mondtak. Viszont ha a szülők boldogok, akkor Youngjae is.

A barátaim és én éppen a város egy ismeretlen részében sétálunk, persze ezt megelőzte a szülői engedélykérés. Mostanra már mind éhesen voltunk, így amikor az első kávézót megláttuk, egyből bementünk. Nem foglalkoztunk azzal, hogy hol van, amíg meg tudtuk tölteni korgó hasunkat.

Amikor kinyitottuk az ajtót, a friss kávé erős illatát éreztük, ami igen megnyugtató volt. Végignéztük a menüt, és szerencsére találtuk olyat, amivel gyorsan elmulaszthatjuk az éhségünket. Ugyanazt rendeltük, a legegyszerűbbre törekedve.

Én és Jinyoung a kasszánál álltunk sorba, míg BamBam és Yugyeom asztalt foglaltak nekünk. Jinyoung leadta a rendelést, én pedig kiszámoltam a megfelelő összeget a rendelt ételekre.

Visszamentünk az asztalunkhoz, mivel az étel még nem készült el, elkezdtünk beszélgetni. Semmi komoly témánk nem volt, csak a szokásos dolgok. Én többnyire csöndben maradtam, amíg ők a táncpróbákról és a következő fellépésükről beszélgettek.

Nem sokkal később, amikor megérkezett a rendelés, éreztem, hogy valami rezeg a lábamnál. Elővettem a telefonom, amin megjelent egy üzenet, a szüleimtől.

,,Apa: Ideje lenne hazajönnöd, tanulnod kell."

Felsóhajtottam, ahogy begépeltem az üzenetet miszerint nemsokára otthon leszek. Megmondtam a többieknek, hogy mennem kell, majd elköszöntem tőlük mielőtt kiléptem volna a kávézóból.

Hívhattam volna sofőrt, hogy vigyen haza, de az egyet jelentett volna azzal, hogy sokkal rövidebb idő alatt érek oda, és egyébként is szerettem sétálni. Egészen sokáig mentem, mire feltűnt, hogy ismeretlen környéken járok. A nap már lemenőfélben volt, ezzel még ijesztőbbé varázsolva a helyet. Gondolataimból egy az enyémnek ütköző mellkas zökkentett ki, én pedig elterültem a földön. Még mindig a ott ülve fölnéztem, egy teljesen ismeretlen srácot láttam magam előtt. Feltűnt, hogy nagyon furcsa a nézése, nem mellesleg nem is egyedül volt.

Fölém magasodva nézett le rám, egy apró mosollyal a szája szélén, én pedig inkább azonnal talpra álltam és már indultam volna el, nem foglalkozva azzal, hogy leporoljam magam, de egy erős kar nem engedett.

 - Hova mész szépfiú? - kérdezte ugyanazzal a mosollyal egy kis játékossággal a hangjában. - Azt gondoltad csakúgy elmehetsz ezután egy ilyen helyen? - már épp közelebb húzott volna magához, amikor a nyomás eltűnt a karomról.

- Hagyd békén, Tao.. - egy új hang szólalt meg. - Nem tudnád elengedni szegény gyereket? Látszik, hogy nem idevalósi. - a hang egyre csak közeledett. A Tao nevű, aki eddig fogott csak halkan kuncogott rajta.

- Húzz el.. Nem a te dolgod JB. - A JB nevű mellettem állt meg, halk sóhajtást eleresztve.

- De a te dolgod sem. - szólt, majd karomnál fogva kezdett magával húzni arrafelé, amerről jött. A Tao nevű még kiabált egy sort, de JB csak legyintett egyet szabad kezével és tovább húzott magával. Végül elengedett és a szemembe nézett. Ha azt mondanám, nem féltem, hazudnék. Azt a lehetőséget, hogy elfussak, gyorsan föladtam, tanulva az előbbiekből. Továbbra is nézett, de ezúttal meg is szólalt.

- Jól vagy? - kérdezte. Nagyon komolynak tűnt, olyan arckifejezése volt, mint aki képes lenne most azonnal megölni valakit, mégis előbb jóllétem felől érdeklődött.

- I..Igen, most már..köszönöm.. - motyogtam, még mindig félve, még ha ez az ember meg is mentette az életem. Végre rá mertem nézni, kicsit alaposabban is szemügyre véve. A haja sötét volt, talán barna, vagy fekete, egy sötét hosszú ujjút  viselt, feltűrve, megmutatva karját, ami tele volt tetoválva.

- Hol laksz? Hazaviszlek. - indult egy motor felé, amit eddig észre sem vettem. Nincs az az isten, hogy én felüljek oda.

- Nem..nem, megoldom. Hazajutok egyedül is. - dadogtam, közben fejemet csóválva, karommal együtt magam előtt. Visszafordult, üres ábrázattal. felült a motorra, majd be is indította azt.

- Csak szállj fel. Abból amit láttam az előbb, könnyen bajba sodrod magad. - vett elő egy bukósisakot, felém tartva, hogy vegyem fel.Beletörődve sóhajtottam, és elvettem tőle.

- Gyerünk, szállj fel. Nem harapok.- egy percig még hezitáltam, mielőtt felmásztam volna mögé, majd megmondtam a címemet.

- Karold át a derekam erősen, ha nem akarsz leesni persze.. - Ugye nem kell mondanom mennyire kínosnak éreztem a helyzetet? Átölelem, az ujjaimat is összefontam, akármennyire is fura volt, nem volt rajta a motorról való leesés a bakancslistámon. Ahogy beindította, a motor kiköpött egy adag füstöt, és megremegett alattam. Nem tudom mit csinált, de sikeresen a frászt hozta rám. Lassan elindultunk a parkolóból, addigra a Nap már teljesen lement, csak sötétséget hagyva nekünk. Nem tel sok időbe, mire gyorsítani kezdett, már mondhatni megszoktam, de azért még félelmetes volt. A szél erősen csapódott arcomba, mégis kellemes volt egy egész kicsit.

Soha életemben nem tapasztaltam még ilyet. Eddig létemben a szüleim nagyon vigyáztak rám, nem engedtek el késő estig, maximum akkor, ha egyik barátomnál aludtam az este.

Fel sem tűnt mennyi ideje jövünk, csak azt vettem észre, hogy a házunk előtt állunk, a sisak még mindig a fejemen, rátapadva testére. Gyorsan eltoltam magamat és azonnal le is szálltam a járgányról. A bukósisakot levéve igazgattam a hajam, hogy nem-e olyan, mint egy madárfészek, mielőtt visszaadtam volna neki.

- Köszönöm, hogy elhoztál, meg hogy megmentettél azoktól a fiúktól..- kezdtem egy apró mosollyal számon.
- Nem nagy ügy kölyök, csak próbálj meg távol maradni attól a környéktől, jó? Nem leszek mindig ott. - beindította a motort, majd lassan elindult. - Még látjuk egymást! - szólt, majd felgyorsított és eltűnt a távolban.

Még ott álltam pár percig, mielőtt realizáltam volna, hogy sietnem kéne. Beütöttem a kódot, kinyílt a kapu én pedig siettem be a házba. Nem akartam, hogy megszidjanak, amiért későn érek haza.