Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 9. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: nincs

Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

***

- Hogy a fenébe kaptál te 312-t? Én bezzeg valami egészen mást számoltam.

Jaebum utálta a matekot. Nagy eséllyel azért, mert nem is értette az egészet.

Youngjae már egy órája magyarázta neki ugyanazt a kérdést, de ő még mindig össze volt zavarodva, a legrosszabb pedig, hogy alig egy hét volt vissza a vizsgáig. 

Egész éjjel tanultak, mire Jaebum végre megértett belőle valamennyit. 

Fürdés után, miután kijött a szobából Youngjae-t az asztalon szundikálva találta. 

Még álmában is kedvesnek tűnt, egyszerűen gyönyörű volt. A legszebb ember, akire valaha Jaebum nézett, nem tudta megállni, ujjai lassan cirógatták meg puha bőrét. Végigsimítva szemöldöke ívén, egészen le arcáig, miközben szíve újra hevesen vert. 

Álmában megmozdult a fiatalabb, mire Jaebum gyorsan visszahúzta kezét, ám Youngjae nem ébredt fel. 

Ölbe vitte be a szobába az alvó fiút, majd óvatosan letette az ágyra. Egy pokróccal betakarta, majd egy utolsó pillantást még megengedett magának, mielőtt elhagyta volna a hálót. Egy igazi angyal volt, egy gyönyörű angyal. 

--

Másnap reggel a suli nagyon bizarr volt. Mindenhonnan kíváncsi szempárok követték Jaebum-ot, a lányok is mind őt nézték, de nem a megszokott módon. Néhányan haragosnak tűntek, mások pedig megbotránkozottnak. 

- Miért használod ki így a lányokat? Egyszerűen megmondhattad volna és akkor nem kellett volna rád vesztegetniük az idejüket és nem futottak volna egy olyan ember után, aki sose kedveli meg őket. - szólalt meg az egyik.

- Miről beszélsz?

- Közölhetted volna - csatlakozott egy másik lány is.

- Közölni mit? - kezdett egyre idegesebb lenni. 

- Hát hogy... meleg vagy - felelte egy harmadik.

Jaebum azonnal lefagyott.

- Ti meg mégis miről beszéltek? - pánikolt be szép lassan. 

Az egyik lány elővette a telefonját és megmutatta Jaebum-nak, aki kikerekedett szemekkel bámulta a képernyőt. 

A telefonon egy kép volt róla és Youngje-ről, ahogy a mosdóban ölelték egymást az előző nap. 

Akkor fogta csak fel, hogy valaki hallotta őket odabent és látta is mindazt. 

- Oké, és? Csak két haver megölelte egymást - reagálta le zavartan. 

- Ti ketten elég komfortosnak tűntök nekem. Plusz, te soha senkinek nem engeded meg, hogy hozzád érjen - mondta a lány.

Abban a pillanatban jelent meg Youngjae a barátaival, hangosan nevetve egymás között. 

- És lám, ott is van!

Amint Jaebum megfordult, Youngjae zavartam pillantott rá, de nem hibáztatta érte. 

- Gratulálunk Choi Youngjae, te vagy a legszerencsésebb srác ebben az iskolában! - rikácsolta a lány.

A fiatalabb és barátai értetlenül néztek egymásra. 

Jackson volt az első, aki megszólalt - Miért mondjátok ezt? 

- Mert az iskola legmenőbb és legjobb pasijával jár.

- Az széééép tesó! - örömködött Bambam egyből, majd alaposan vállon veregette. - Miért nem mondtad el? Ki az a szerencsés? 

Az egyik lány azonnal felelt is - Im Jaebum!

Bambam, Jackson és Mark leesett állal bámultak, Youngjae pedig lesokkolt. 

- Ó haver, ha arrafele kacsintgatsz, nincs azzal semmi baj - szólalt meg Bambam - csak nem gondoltuk volna, hogy.. hogy.. szóval Jaebum az. 

Youngjae körbenézve kereste Jaebum szemeit, de hiába nézett beléjük kérdőn nem kapott választ, ahelyett Jaebum megindult felé, majd megfogta kezét. 

Még ideje sem volt lereagálni.

- Jól van, rájöttetek - jelentette ki JB még mindig a kezét szorongatva - igen, mi ketten együtt vagyunk.

- Mi a jó fenét csinálsz? - suttogta Youngjae, próbálva kiszabadítani kezét a szorításból.

Jaebum egy szempillantás alatt rángatta ki, majd egy üres teremben találta magukat.

- Tudom, hogy most valószínűleg nagyon össze vagy zavarodva, de hadd magyarázzam el. Valaki lefotózott minket, ahogy ölelkezünk és mindenki látta, most pedig úgy vélik, hogy járunk - magyarázta. 

- Oké....de miért nem lehetett azt mondani, hogy csak baráti ölelés volt? Miért kellett azt mondanod, hogy együtt vagyunk?

- Azért, mert így nem fognak rám tapadni a csajok, nem fognak utánam sírni és nem kell hallgatnom a szerelmi vallomásokat minden nap...

Természetesen nem ez volt a valódi indok. Úgy látta, ez az egyetlen módja annak, hogy közel tartsa magához Youngjae-t. 

- Az már nem az én bajom - indult volna ki az ajtón, amikor is Jaebum megragadta a karjánál fogva. 

- Kérlek, a barátaidnak megmondhatod, hogy ez csak színjáték és belekényszerítettelek.

Valami oknál fogva, Youngjae képtelen volt nemet mondani. Talán azért, mert azt kívánta bárcsak igaz volna. 

--

Jaebum hallotta, ahogy szinte mindenki róluk beszélt - Biztos, hogy csak megjátszák a kapcsolatukat, egyáltalán nem tűnik igazinak.

- Pontosan. Egy ölelés még nem jelent semmit.

- A fiúk egyébként is folyton ölelkeznek.

Már egy ideje kint várt Youngjae-re, hiszen nyilvánosan akart vele hazaindulni, hogy a hamis kapcsolatukat hihetőbbnek tüntesse fel. Valójában tényleg haza szeretett volna sétálni vele a színjáték nélkül is.

- Biztos, hogy csak azért csinálja, hogy még több figyelmet kaphasson.

Végül Youngjae kilépett az épületből, éppen időben. Jaebum igyekezett kizárni mindent, ami körülötte zajlott.

- Menjünk együtt haza.

- Uhm... rendben.

- Nagyon igyekeznek, hogy hihetőnek tűnjön- az emberek mindenhol megjegyzést tettek rájuk.

Egy hihető párt akarnak látni? Hát akkor majd kapnak egyet - gondolta magában JB.

- Akkor megy.... - szólalt meg Youngjae, ám Jaebum ajkai félbeszakították, ahogy az övére tapadtak.