Living With The D.E.V.I.L. [2Jae] 7. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life

Érintett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: nincs

Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

Volt valami a vidámparkokban, amit Youngje nagyon szeretett, hiszen ez egy olyan hely volt, ahol mindenki boldog lehetett. A gyerekek nevetgéltek, az ételek és édességek finom illata pedig belengte az egész helyet.

Mivel nem volt túl sok barátja, legjobb esetben csak a szüleivel és testvérével mentek vidámparkba. Soha nem tapasztalta meg, milyen is az, amikor a barátaival felülhet valamire, ami felrepíti, kezeit magasba emelve pedig hangosan kiálthat, míg tüdeje már fájni kezdhet. Addig a napig.

A hullámvasúton inkább csak nevettek Jackson-on, ahogy az sikoltozott és úgy szorongatta őket, mintha az élete múlott volna rajta.

Csodálatos volt. A lehető legjobb járműre felszálltak, amire eddig Youngjae-nek lehetősége sem volt, mert a testvére túlságosan félt, ő pedig nem akart egyedül felszállni.

Egy olyan dolgot tapasztalt meg, amit addig még soha, a barátságot.

---

- Szóval minek is jöttünk mi ide? - kérdezte Jinyoung.

- Hogy jól érezzük magunkat.

- Rengeteg más dologgal is jól tudnánk magunkat érezni, emellett te utálod az ilyen dolgokat. - kapcsolódott be Yugyeom is a társalgásba.

Jinyoung-nak feltűnt, ahogy folyton figyelt, mintha keresett volna valakit.

- Srácok, nézzétek csak ki van itt. - mutatott az egyik irányba.

Jaebum szemeivel követte az általa mutatott irányt, amik pontosan Youngjae-n landoltak. Jackson-al, Mark-al és Bambam-el volt.

Jinyoung már indult volna, de Jaebum karja a mellkasánál megállította. - Meg se próbálj jelenetet rendezni.

- Sosem tenném, csak köszönni akartam nekik.

Youngjae látta Jinyoung-ot, ahogy feléjük sétált, ezért gyorsan hátat fordított és az ellenkező irányba indult el. Jackson ezt észrevette, majd Youngjae karja után nyúlt, hogy visszahúzza magukhoz.

- Mit csinálsz? - suttogta Youngjae amíg Jinyoung közelebb ért.

- Segíthetünk valamiben? - kérdezte Jackson direkt Jinyoung-nak célozva.

- Nem jöhetek ide és köszönhetek néhány srácnak a suliból?

- Viszlát! - felelte Bambam.

- Hát ez nem volt túl kedves.

Mark közben igyekezett visszatartani a nevetését, több-kevesebb sikerrel.

- Talán valami vicces, amerikai?

Youngjae nem tudott reagálni, csak ott állt teljesen némán.

- Jól van, elég lesz már. - jelent meg Jaebum mögülük, mire Youngjae szemei azonnal a földre szegeződtek. Miért volt ott?

- Jaebum oppa!!

- Oh, hogy bassza meg. - morogta Jaebum az orra alatt, úgy tűnt senki sem hallotta.

Yugyeom csak vigyorogva köszönt a lányoknak - Hölgyeim, nem volna kedvetek velünk tartani?

Youngjae és barátai közben odébb álltak, Bambam-et pedig szinte rángatni kellett, annyira nem akart menni. A lányoktól teljesen megőrült.

Bár Jaebum nem akarta, mégis végignézte, ahogy Youngjae távozott, szép lassan egyre távolabb kerülve tőle, majd halkan sóhajtott.

A két lány mindenképpen fel akart szállni a körhintára, és teljesen véletlenül Youngjae-ék is ott voltak.

Nem akart felmenni rá, úgyhogy csak figyelte őket, szemei pedig csak Youngjae-t észlelték. Látta milyen boldog a barátaival, amikor felszállt a körhintára.

Akkor vette csak észre, hogy az volt az első alkalom, hogy nevetni hallotta a fiatalabbat. Youngjae nevetése boldoggá tette, a legszebb hang volt, amit valaha hallott.

Látta ahogy Mark megkéri Jackson-t, hogy csináljon képet, ahogy átöleli őt. Figyelte milyen közel voltak egymáshoz, hozzáértek. Nézte Youngjae mosolyát, azt a boldog, gyönyörű mosolyt.

Villanás.

Nem tudta tovább nézni, valami miatt nem. Látva, ahogy más emberek érnek hozzá, más ember miatt mosolyog fájt neki. Fájt a tudat, hogy tőle Youngjae csak félt vagy szomorú lett, sosem mosolygott miatta úgy.

Mi ez? Miért foglalkozok azzal, ahogy Youngjae mosolyog? Talán én..

- Haver - Jinyoung meglengette előtte a kezét, ami miatt hamar visszatért a valóságba. - Már vagy öt perce szólongatlak, éhesek vagyunk, úgyhogy menjünk el kajálni.

Látta, ahogy Youngjae és a barátai elindulnak az ellentétes irányba, egymás között hangosan nevetve.

Miközben evett, vágyakozást érzett magában. Eszébe jutott az este, amikor kézen fogva feküdt a földön Youngjae-vel. Akkor biztonságban érezte magát és nem volt magányos. Tetszett neki az az érzés, hogy Youngjae olyan közel volt hozzá, de látni, hogy másokkal van és nem pedig vele, hideg érzést keltett benne, mondhatni.. féltékeny volt? Abban a percben értette meg, hogy igen, valóban féltékeny volt.

Living With The D.E.V.I.L. [2Jae] 6. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life

Érintett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: nincs

Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

*** 

Vasárnap reggel volt, a Nap pedig fényesen sütött be az ablakon. 

Youngjae lassan kinyitotta szemét és úgy hitte álmodik, amikor  rájött milyen közel van az alvó Jaebum arcához. Minden előző este történt felrémlett neki.

Éjjel felkelt, mikor úgy hitte Jaebum már elaludt, hogy elfújja a gyertyákat és úgy tervezte befekszik az ágyába, de Jaebum riadt szemei újra keresni kezdték, szóval még egyszer lefeküdt és ott ragadt  végül.

Nem akarta bámulni szándékosan, de nem tehetett semmit. Ahogy olyan közel volt, minden apró részletet észrevett Jaebum arcán. Legszívesebben megérintette volna a két apró anyajegyet a szeme fölött, de mégsem tette.

Azt is látta, hogy egy apró dudor [?] van az orrán, majd amikor szemei találkoztak a szájával, a szíve hirtelen gyorsabb ütemre váltott.

Mi a fene bajod van Youngjae? Ütötte meg magát fejben.

A szívverésének abnormális ritmusa megijesztette. Amikor lenézett összefőzött ujjaikra, az újra hevesebben kezdett verni.

Óvatosan elengedte, majd hamar felállt és a fürdőbe sietett.

A tükörképén tisztán látható volt, ahogy felhevült az arca. Miért érezte ezt? Ez nem volt rendben.

Egy maroknyi vizet fröcskölt arcába, hogy visszarántsa magát a valóságba.

--

Jaebum zavarodottan nézett körbe, ahogy eszébe jutott milyen szánalmasan viselkedett előző éjjel. Megmutatta Youngjae-nek egy nagyon is sebezhető oldalát, amiért utálta magát.

Ugyanakkor ez volt régóta az első, amikor nem érezte magát egyedül.

Amikor Youngjae kilépett a fördőből észrevette a járkáló Jaebum-ot a nappaliban.

- Mi..

Kezdte volna, de Jaebum hangosan félbeszakította. - Ami tegnap este történt, az az oldalam, amit láttál, soha ne említsd meg senkinek és felejts is el, hogy megtörtént, oké?

- Nem terveztem, hogy bárkinek is elmondanám.

- Ezt csak most mondod.

- Megbízhatsz bennem.

Jaebum szarkasztiukusan felnevetett a fiatalabb szavain. - Bizalom? Én nem hiszek a bizalomban.

Youngjae úgy gondolta, hogy a múlt éjjel közelebb hozta őket és remélte, hogy Jaebum nem lesz olyan rideg vele, de tévedett.

- Miért vagy mindig ilyen durva? - szaladtak ki száján a szavak, mielőtt megálljt parancsolhatott volna magának.

- Mi? - kérdezte Jaebum zavarodottan.

- Mindegy.

Már késő volt, Jaebum pedig közelebb lépett, de csak hogy elmenjen mellette egyenest a fürdő felé.

- Letusolok, addig csinálj nekem reggelit.

- Már megbocsáss, de nem vagyok a cseléded.

- Ez az én házam és hagyom, hogy itt lakj a lakbér feléért, szóval ez úgy fair, ha csinálsz reggelit. - mielőtt még bármit hozzáfűzhetett volna, a fürdő ajtaja hangosan becsapódott utána.

Végül pontosan azt tette, amit kért, reggelit csinált.

- Micsoda jófiú, hallgattál.

Megfordult, de majdnem elejtette a kezében tartott tányért, amikor meglátta a félmeztelen Jaebum-ot, akin nem volt más, csak egy törölköző a dereka körül.

Gyorsan letette a tányért az asztalra és visszafordult a konyha felé zavarában.

Jaebum ezt észrevette, és elvigyorodott.

- Sosem láttál még pasit félmeztelenül?

Mielőtt még reagálhatott volna, Jaebum máris ott volt és helyet foglalt az asztalnál vele szemben.

- Uhm, nem fogsz esetleg...mondjuk felöltözni előbb? - motyogta halkan.

- Nem, éhen halok, majd utána felöltözök. Gyerünk, ülj le és egyél, ne legyél szégyenlős. - incselkedett Jaebum.

Lassan leült, de szemeit a világért sem emelte volna fel a tányérjáról. Olyan gyorsan evett, amilyen gyorsan csak tudott, majdhogynem fuldoklott, de nem volt hajlandó ránézni a fél pucér Jaebum-ra az asztal másik végében.

Jaebum felemelte az állát és tekintetük így találkozott.

- Az egész arcod kajás, ne egyél ennyire gyorsan.

Megpróbált nem megrándulni, amikor az idősebb ujjával letörölte a szája szélét. Igyekezett figyelmen kívül hagyni, ahogy szíve meglódult, amikor az ujja hozzáért szájához.

Mellőzte azt is, ahogy Jaebum megnyalta pontosan ugyanazt az ujját és folytatta az evést. Nem akarta tudomásul venni, de érezte, ahogy arca lángolt, ezt mind figyelmen kívül akarta hagyni.

- Csöng a telefonod.

Észre sem vette, hogy időközben csörögni kezdett a telefonja, mivel csak a saját irdatlan gyors szívverésére koncentrált addig.

- Jackson Wang . - olvasta fel Jaebum a kijelzőn megjelenő nevet. - Szóval tényleg vannak barátait akkor.

Nézte, ahogy Youngjae izgatottan felvette a telefont  Jaebum furcsát érzett a gyomrában, de inkább az ételt okolta érte, még ha az volt jó ideje a legjobb reggeli, amit evett.

- Bambam és Mark menni akarnak a vidámparkba?

Bambam és Mark? Több barátja is lett? Gondolta magában Jaebum.

- Nem, nem vagyok elfoglalt, jól hangzik. Akkor majd ott találkozunk.- mosolygott majd kinyomta a hívást.

Jaebum nézte, amilyen boldogan ment a szobájába összekészülni.

- Vidámpark? Mi vagy te, 5 éves? - gúnyolódott a telefonba Jinyoung.

- Jó, akkor ne gyere.

- Megyünk! - kiáltotta Yugyeom.

Tökéletes. Nem mutatkozhatott ott egyedül, az úgy tűnt volna, mintha követné. Amit nyilván nem tett. Egyszerűen csak kedve támadt hirtelen vidámparkba menni.

Living With The D.E.V.I.L [2Jae] 5. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life

Érintett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: nincs

Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

 ***

A két srác a szombati napot egymástól teljesen külön töltötte el.

Youngjae egyre közelebbről megismerte újdonsült barátait, ahogy elmentek enni és megosztottak vicces sztorikat egymásról, ő pedig agyon élvezte mindezt.

- Srácok, ti mit gondoltok Im Jaebum-ről? - kérdezte a semmiből Jackson.

- Nagyon bunkó és senkire sem figyel, csak mindenkin átgázol. - felelte Mart azonnal.

- Igaz, de mindig a legjobb csajokat kapja meg. Ha engem is annyi lány szeretne, mint őt, a világon én lennék a legboldogabb férfi. - Bambam hozzáfőzése kicsit meglepte a többieket.

- Mindegyiket visszautasítja amúgy. - mondta Jackson halkan.

- Úristen, lehet akkor, hogy meleg! - hangosodott fel Bambam.

Abban a szent pillanatban nyelt félre Youngjae és kezdett hangosan köhögni.

- Jól vagy? - kérdezte Mark aggódva, mire Youngjae csak megtörölte az arcát és egy aprót bólintott. 

- Egyébként nagyon hidegvérű. Hogy őszinte legyek, szerintem ő maga az iskola démona. - tette hozzá Jackson.

Youngjae ott ült és képtelen volt bármit is mondani, mert tartott tőle, hogy nem azt mondja, amit kellene és véletlenül kicsúszna a száján, hogy ezzel a bizonyos démonnal él együtt.

A nap további részét játékteremben töltötték, ahol játszottak is egy keveset és kellemes időt tudhattak magukénak.

- Na jól van, most már lassan haza kellene mennünk, elméletileg esni fog és vihar is lesz. - figyelmeztette a többieket Bambam, idő közben pedig már jócskán besötétedett kint.

- Köszönöm a mai napot srácok, nagyon jól éreztem magam. - mosolygott Youngjae, majd integetve hazaindult. 

Bambam-nek igaza volt, hamarosan szakadni is kezdett az eső. Amilyen gyorsan csak tudott, de úgy zuhogott, hogy mégis sikerült eláznia kicsit.

A házban teljes sötétség volt, az áram pedig kikapcsolt. Csodás.

Sosem gondolta volna, hogy a nővérétől kapott nagy mennyiségű gyertya egyszer még jól fog jönni. A gyertyák voltak a mániái, konkrét gyűjteménye volt belőlük.

A telefonja fényét használva kereste meg a szobájában a darabokat, amiket meggyújtva a lakásban különböző helyekre tett le egy kis világosság reményében.

Vajon Jaebum még nem ért volna haza? Habár nem akarta bevallani magának, de egy kicsit azért aggódott az idősebbért. Átöltözött kényelmesebb ruhába, majd a kanapéra akart volna leülni, amikor is valamit érzett. Egy test?

- Vigyázz hova ülsz.

Jaebum.

A fülhallgatója be volt dugva és takaróba bugyolálva feküdt ott. Valahogy, rémültnek tűnt. 

- Jól vagy?

Felült a helyéről, majd kiszedte a fülhallgatót is. - Jól vagyok.

Mennydörgés.

A erőteljes hang miatt Jaebum riadtan ugrott meg és kapott Youngjae karjához, majd pedig azzal a lendülettel húzta le magához a kanapéra a fiatalabbat.

- Minden rendben? - kérdezte Youngjae aggódó tekintettel arcán.

- Jól vagyok. - ismételte újra.

- Nem úgy tűnsz, mint aki jól van. - nézett le Youngjae az őt tartó kézre, Jaebum pedig gyorsan realizálta a helyzetet, mivel úgy szorongatta azt, mintha az élete függene tőle.

Azonnal el is engedte Youngjae karját. - Csak nem vagyok nagy rajongója  a viharnak. Most akkor boldog vagy? Szépen mindenkinek el fogod majd mondani a suliban?

Végre meglátta Jaebum gyenge pontját. A nagy és gonosz démon fél a vihartól? Milyen ironikus.

- Nem.

- Nos, most már tudod ezt a kínos félelmemet.

- Ez egyáltalán nem az.

Boom.

Újra megugrott.

- Próbáld meg, hogy lefekszel a padlóra és a plafont nézed, közben meg zenét hallgatsz. Amikor stresszes vagyok ez nekem mindig segít, hátha neked is fog. - javasolta Youngjae.

- Ez a leghülyébb dolog, amit valaha hallottam.- gúnyolódott. 

Youngjae csak rosszalló tekintettel illette, hiszen ő csak segíteni akart. 

Jaebum ezt észrevette gyorsan, és inkább lefeküdt a földre.

- Válaszd ki a kedvenc zenédet és gondolj jó emlékekre, én viszont megyek aludni, elég hosszú napom volt.

Mikor egy újabb zörej hallatszott kintről, Jaebum a lába után kapott és megfogta, így késztetve megállásra. - Esetleg, nem maradnál itt, amíg elmúlik a vihar?

Jaebum tényleg kedves volt vele? Azt akarta, hogy Youngjae a közelében legyen?

- Persze.

Egymás mellé feküdtek le és a sötét plafont nézték. Youngjae észrevette, hogy Jaebum egyre közelebb került hozzá, de akkor rájött, hogy csak a fülhallgatója másik felét ajánlotta fel neki.

~Nem akarok egyedül lenni

Csak a tied akarok lenni~

A fiatalabb megmosolyogta a dalválasztást, hiszen neki is az egyik kedvence volt. Úgy tűnt végre van valami közös bennük.

Recsegés.

Észrevette, ahogy Jaebum megrándult és szorosan behunyta szemeit a zajra. Gondolkodás nélkül nyúlt a keze után és fogta meg azt, amikor pedig ránézett, és a gyertyafénytől halványan megvilágított arcát figyelte, rájött, hogy miért kedveli őt annyi lány. Jaebum jóképű volt, nagyon is jóképű.

Feltűnt neki, hogy megnyugodott az érintésétől, és kissé meg is lepte, hogy nem húzta el tőle a kezét, hanem inkább szorosabban fogta.

~Hallgasd a szívverésem

Azt csinál amit akar, téged hív

Ebben a fekete sötétségben 

Olyan fényesen ragyogsz~

Jaebum nem akarta megmutatni senkinek sem a félelmeit. Főleg nem egy olyan szánalmasat, mint a vihar. De ahogy ott volt vele, sokkal jobban érezte magát. Melegséget érzett és végre nem volt egyedül, bár ezt sosem vallotta volna be Youngjae-nek.

Ujjaikat összefűzve feküdtek ott, hallgatva a vihar morajlását és a halk zenét. Biztonságban, minden baj nélkül.

~Szükségem van a szerelmedre

Mielőtt lezuhanok~

Living With The D.E.V.I.L [2Jae] 4. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life

Érintett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: nincs

Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

Youngjae végül barátokat szerzett. Régóta először ért később haza a szokottnál, igaz, hétvége volt másnap, de a többiekkel, Jacksonal, Mark-al és Bambam-el ment ki és élete talán legjobb perceit élte meg.

Nagyjából 9:46 körül lehetett, mire visszaért lakásba. Hangos fegyverropogást hallott a szobából, nyilvánvalóan Jaebum játszott valami videojátékot.

Azután, ahogy Jaebum viselkedett vele ebédnél, nagyon kényelmetlenül érezte magát és félt beljebb menni. Már evett a srácokkal, szóval a terve az volt, hogy gyorsan besurran és bezárja magát a szobájába.

Sietősen ment be és próbált minél hamarabb átfutni a szobán, de Jaebum azonnal megszólította.

- Azt hittem, annyira megsértődtél az ebédnél történtek miatt, hogy vissza is mentél a szüleidhez.

- ... Nem, én csak kint voltam.

- Egyedül? - nevetett Jaebum.

Youngjae lenézett a földre, az valahogy hirtelen érdekesebbnek tűnt. Csak a szobájába akart menni és egyedül lenni.

- Tulajdonképpen barátokkal voltam.

- A szánalmas kis füzeted nem számítható barátnak.

Szánalmas?

- Tudod mi a szánalmas? - szorította meg a kezében tartott zacskó fülét. - Még azután is, ahogy viselkedtél velem, gondoltam rád és hoztam neked enni. - dobta le a szatyrot az asztalra, majd hangosan bevágta szobája ajtaját maga mögött.

Jaebum belenézett a a táskába. Csirke, a kedvence. Miért volt Youngjae olyan kedves vele? Még azután is, ahogy mutatkozott. Nem érdemelte meg az ételt, nem érdemelt semmit.

Youngjae az ételt másnap a hűtőben találta, bontatlanul. Nem volt meglepődve, hogy nem evett belőle. Jaebum egy bunkó, ugyan, miért enné meg a kaját, amit egy olyan ember hozott neki, mint én? Utál engem.

Senki nem volt otthon, Jaebum valószínűleg a haverjaival volt valahol.

Úgy döntött elmegy a boltba és így kerül valami étel is a teljesen üres hűtőbe. Mindent elrendezett, majd nekiállt főzni. Ő ugyan nem fog éhezni, mert üres a hűtő. 

Egész jónak volt mondható főzésben. Az anyja korábban lebetegedett és ő viselte gondját, míg az apja dolgozni volt, hogy ki tudják fizetni a kórházi számlákat. Mindenki nagy örömére hamar fel is épült.

-----

 Jaebum a kedvenc kávézójában ült, békésen élvezve a kávéját és gondolkozott. Újabban sokat agyalt. Az iskoláról, a borzalmas jegyeiről, a jövőjéről. Amióta az az eset történt, sok mindent inkább feladott.

- Jaebum oppa! 

Felnézett, majd meglátott két lányt az iskolából. Úgy tűnt, azok mindenhol ott voltak, ahova ő is ment, pedig csak egyedül akart lenni egy kicsit.

- A vizsgák nemsokára  itt vannak, és 89.-ik vagy a 100-ból az osztályban. De ez nem nagy gond, hiszen úgyis helyes vagy. - mondta az alacsonyabbik. 

- Ha esetleg felkészítőre van szükséged, mi szívesen segítünk Jaebum oppa" - ajánlotta fel a másik lány. 

Szem forgatva kortyolt bele kávéjába, de elfelejtette, hogy az forró, így alaposan megégette nyelvét a folyamatban. 

- Kösz, de nincs rá szükségem.

Felállt, majd otthagyta a helyet. 

Annak ellenére, hogy az iskolában minden lány imádta, sosem volt szerelmes. Sok lánnyal járt már, de nagyjából egy hét után mindet megunta, és szakítottak.

Már majd éjfél volt, amikor úgy döntött inkább hazamegy. A gyomra korgott már, de nem foglalkozott vele.

~A napjaimat és éjjeleimet 

azzal töltöm,

Hogy rád gondolok

De te ezt nem tudod~

A zene szólt, ahogy belépett a lakásba, a nappali felé fél úton megállt. 

Jaebum kikerekedett szemekkel nézte, mi is történik, közben egy mosoly pedig szép lassan felkúszott szájára. Talán az volt a valaha látott legédesebb dolog. Youngjae körbe táncolt a konyhában, ő pedig valami furcsát érzett a hasában emiatt. Nem értette mi lehet az. 

Youngjae végül észrevette, hogy ott áll, és pillanatok alatt, kicsit kínosan ugyan, de visszatért a tűzhelyhez, ahol már javában főtt az étel. 

- Azt hiszem el kéne rejtenem kamerákat a lakásban, érdekes lenne látni, mit csinálsz, amikor egyedül vagy. - szólalt meg Jaebum.

Jae folytatta a főzést, amikor is meleg leheletet érzett meg nyakánál, amire hirtelen megfordult, hogy és egy az arcához nagyon közel hajoló Jaebum-al találkozott. Orruk majdnem összeért, így Youngjae igyekezett mihamarabb hátrálni tőle, mire a másik megfogta a kezét és saját testéhez vonta.

- M..mit csin..csiná...

- Te idióta, majdnem felgyújtottad magad.  - felelte Jaebum, ezzel egy időben elengedve őt.

Akkor vette csak észre, hogy valóban nagyon közel volt hozzá, hogy lángra kapjon, az pedig egy borzalmas élmény lett volna.

- Oh.. köszi.

- Mindegy.

Jaebum akkor most megmentette? Úgy hitte, Jaebum-nak az inkább lenne nevetséges, hogy ő megégeti magát.

- M..miért jöttél olyan közel, elsősorban? - kérdezte kicsit kínosan.

- Csak tudni akartam, hogy mi a fenét főzöl, de te teljesen meg voltál zakkanva, mint ha legalább meg akartalak volna ölni vagy valami. - magyarázta.

- Talán legközelebb ne gyere ennyire közel a másikhoz. - felelte Youngjae, azonnal meg is bánva. mivel Jaebum újra hihetetlenül közel került hozzá. 

- Nézd csak meg, még az arcod is piros. Máris belém szerettél?

Youngjae kezeivel próbálta eltakarni égő arcát, mielőtt válaszolt volna. - Nem, az arcom azért van kipirulva, mert megcsapott a gőz.

- Oh, hagyjuk már, ugyanúgy őrült mód belém szerettél, mint mindenki más is. - hajolt Jaebum még közelebb, míg Youngjae egyre csak hátrált, egészen a falig. 

Az orruk majdnem összeért újra.

~Rád gondolok

Te is rám gondolsz?~

Teljesen elfelejtette kikapcsolni a zenét is.

- El vagy telve magaddal.

Jaebum csak elvigyorodott. - Szóval így állunk?

- Nem vagyok elég buta ahhoz, hogy egy ilyen bunkóba szeressek bele, mint te. - vágott vissza.

Jaebum megragadta a fiatalabb állát, így ujja pont hozzáért Youngjae szájához.

- Jobban kellene figyelned a csinos kis szádra.

Percek teltek el, amik óráknak tűntek, mire végre leültek enni. Eleget csinált két főre, de emlékezett, hogy Jaebum nem fogyasztotta el azt, amit legutóbb hozott neki. 

Meglepetésére Jaebum is leült enni. Látta, ahogy megjelent egy apró mosoly a száján, ahogy megette az első falatot, ahogy a szemei felcsillantak, de úgy vélte az, amit látott, csak képzelgés, és csak csöndben folytatták az evést.

Soft.

Műfaj: egyperces (inkább félperces), yaoi, FLUFF (oh jesus ilyen is van nálam..)
Érintett banda: History
Páros: Kyungjeong
Figyelmeztetés: tőlem szokatlan cukiság.
Egyéb: eredetileg angol nyelven írtam, de gondoltam megosztom magyarul is.
Egyéb 2.0.: cuki. 

Kyungil Po.V.:

Tudjátok, van az ember életében -legalábbis normális esetben- egy olyan pont, ahol minden szép és minden jó. Ez többnyire egy bizonyos személy által következik be, bizonyos helyzetben, de megtörténik. Az én ilyen pillanatom nem is olyan rég történt meg.

***

Hazafelé sétáltam a városban, kicsit talán kótyagosan a sok alkoholtól, de erről kizárólag a barátaim tehetnek, na meg az, hogy a szülinapomat ünnepeltük. Egy bárban. Mindenesetre, ihattam volna kevesebbet is, de még így sem volt túl feltűnő a járásomon, vagy egyáltalán a szemeim állásán a bevitt alkohol. Hangos dudaszót hallottam az utcáról, de nem foglalkoztam vele különösebben, hiszen biztos csak valaki nagyon okos állat átszaladt az úttesten, ezzel nehezítve a sofőrök útját. Mikor már a káromkodás is eljutott hozzám, szememmel elkezdtem keresni a probléma forrását.Egy fiatal, fekete hajú srác állt az út közepén, előtte a teherszállító kamionból a sofőr nem túl szép szavakkal illetve kiabált neki, és újból erőteljesen rátenyerelt a dudára. A következő lépésemmel arra vettem az irányt és nem kellett sok, hogy odaérjek. A fiú arcra nem tűnt többnek tizennyolcnál. Intettem a sofőrnek, hogy most már abbahagyhatja és óvatosan átkarolva a srácot toltam a járda irányába. 

- Hát te meg mit csinálsz itt ilyenkor? - kérdeztem egy félmosollyal. Ő csak kifejezéstelen arccal nézett rám, szinte már sértődött fejet vágva. 

- Semmi közöd hozzá. - rántotta ki karját a kezemből, majd ott is hagyott volna, ha nem kapok utána. 

- Legalább megköszönhetnéd. 

- Kösz. - felelte, majd eltűnt. Pedig én csak kedves akartam lenni. Utána futottam, hátha újra megtalálom, de nem leltem sehol sem.

***

Napokig kerestem, jártam a várost, majd végül egy könyvesboltban akadtam rá, ahol még életemben nem fordultam meg, pedig nem messze lakok tőle. Emlékszem mennyire nem is akart látni, de én ennek ellenére mindig megjelentem ott és nem hagytam. Tudni akartam miért állt az út közepén, olyan rémült tekintettel és hogy utána miért volt annyira rideg velem. 

Végül hetekbe telt, mire hajlandó volt bármiféle interakcióba kerülni velem, de megérte rá várnom. Megtudtam, hogy csak rossz napja volt és túlreagálta, így el is felejtettük mindketten. Randi követett randit, és végül itt vagyunk.

***

Nemrég összeköltöztünk, ezzel egy újabb szinte emelve a kapcsolatunkat, ami inkább alapul az érzelmeken, mint a testiségen, persze én ezt egyáltalán nem bánom. Yijeong a legjobb, nem is vágyhatnék másra. 

Munkából hazaérve keresni kezdtem merre lehet, hiszen elég későn értem haza. Végül a kanapén fekve találtam meg, ahogy a TV előtt alszik édesen a párnákba temetkezve egy vékony pléddel. Gondolom rám várt, csak aztán elaludt. 

- Yijeong, baby ébredj, hazaértem. - suttogom halkan kicsit megrázva vállát, de ő csak eltolja kezem és mégjobban belefúrja magát a párnába. Gondoltam egyet és inkább lehúztam róla a plédet, hogy biztosan felébredjen. Nyilván, nem sokára ugyanúgy mélyen fog aludni, de mindenképp köszönni akartam neki, mielőtt teljesen kidől. Hirtelen kinyitotta szemeit, bár azok még álmatagon pislogtak rám, így kezem oldalára vezetve kezdtem csiklandozni, hogy némi életet leheljek belé.

- Miért kellett felkeltened, idióta? - kérdezte nem fogva vissza édes vihogását. - UTÁLLAK SONG KYUNGIL!! - nevetett, ezért nem is vettem komolyan szavait. 

- Na gyere, aludj inkább velem. - húztam fel és indítottam útra magam előtt. A lépcsőn felfelé menve vettem csak észre, hogy hatalmas a pólója, amiben sétálgat. 

- Nem túl nagy rád az a póló? - kérdeztem mosolyogva, amikor az ajtó elé értünk. Határozottan megállt előttem teljesen komoly arccal.

- Nem.

- Várj...ez az én felsőm? - kérdésemre hirtelen mindenfelé nézett, csak rám nem és elvörösödve birizgálta a bizonyára puha anyagot. 

- Nem. - felelte ezúttal halkan, nyilvánvalóan teljesen zavarban. Azzal a mozdulattal fordult meg és sietett be a sötét szobába, hogy aztán teljese testével az ágyra dőljön, nyakig betakarózva, így próbálva elbújni előlem.

Csak álltam ott, mosolyogva az ajtófélfának dőlve. Mit tehetnék? Szeretem ezt a bolondot és már el sem tudnám képzelni az életem nélküle.