Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 15. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: nincs

Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

***

Youngjae összerándult a hirtelen hangra.

- É-én tényleg nem tudom m-miről beszélsz - ismerte be, közben pedig próbált nem dadogni. 

- Hozzám tartozol!

Youngjae nagyra tágult szemekkel nézett fel rá - Hozzád tartozok? - kérdezte összezavarodva, ezúttal haragosabban. Próbált kiszökni Jaebum karjai közül, de lehetetlennek tűnt, mivel jóval erősebb volt nála.

- Ki a franc volt az? - harsogta Jaebum.

A fiatalabb akkor jött rá, hogy miről is volt szó. - Yuni-ról beszélsz? Ő csak a ba...

- Nekem nagyon is közvetlennek tűntetek - szakította félbe azonnal.

- Csak beszélgettünk! - emelte fel hangját őt is. Mégis mi ütött belé?

Jaebum kezei felfedezőútra indultak testén, a derekáról egész a hátsó feléig, míg végül megkaparintotta a telefonját. Youngjae hiába próbálta visszaszerezni, reménytelen volt. 

- Yuni - olvasta fel a nevet - Még a számár is megszerezted - nevetett.

- Miért érdekel z téged? - kérdezte idegesen, miküzben még mindig próbált kiszabaulni az idősebb szorításából, végül legalább a telefonját vissza tudta szerezni - Ő csak egy barát.. - kezdte, de azonnal a falnál találta magát megint. 

- AZ. ENYÉM. VAGY.

- Én.. - mielőtt bármit is mondhatott volna, Jaebum puha ajkai belé folytottak minden szót. Durván csókolta őt, még mindig a fal és maga közé szorítva. 

Szemei automatikusan csukódtak le, míg próbálta eltolni magától, végül csak öntudatlanul viszonozta a forró csókot. 

Jaebum ajkai tökéletes szinkronban mozogtak az övével, keze pedig már a derekánál fogva húzta közelebb testét sajátjához. 

Szenvedélyesen feledkeztek bele a másikba, az idő pedig mintha megállt volna körülöttük.

Csörr.

Lassan váltak el egymástól, ám egyikőjük sem akarta, hogy vége legyen. Percekig csak egymás szemébe néztek, levegőért kapkodtak a korábbiaktól, míg végül Jaebum a telefon kijelzőjére nézett. 

Youngjae azonnal észrevette, amint Jaebum arckifejezése megváltozott, és valahogy inkább csalódottnak látszott, sem mint dühösnek. 

- Ki az? - kérdezte halkan.

Jaebum csaj szótlanul a kezébe nyomta a telefont, majd sarkon fordult és hangosan bevágta maga mögött a lakás ajtaját. 

A fiatalabb pedig csak állt a telefonra meredt tekintettel.

Yuni.

Csodás időzítés.

Nagyon nem akarta felvenni, de közben aggódott, hátha valami fontos dolog miatt hívta.

- Hello-

- Szia . köszönt vidáman Yuni - Csak azért kerestelek, hogy lesz holnap egy kiállítás és lenne-e kedved eljönni velem, mert van egy plusz jegyem.

Nem igazán figyelt arra, amit mondott. Arca még akkor is lángolt, amikor eszébe jutott mi történt korábban. 

Minden tökéletes volt, ám Jaebum megharagudott rá aznap. 

Bontotta a vonalat, majd a telefont a kanapéra dobta, s Jaebum után indult. 

Rövid keresgélés után a tetőn találta meg, ahol egy padon ült és az égboltot nézte. 

Lassan odasétált hozzá, s hátulról átölelte a nyakánál, mire Jaebum kicsit összerezzent, de egyből meg is nyugodott, ahogy megérezte Youngjae édes illatát, akinek puha tincsei az arcát csiklandozták. 

- Ne haragudj rám, én.. én kinyomtam a telefont és inkább utánad jöttem, hogy megkeresselek. Tényleg csak egy barát és csak a versenyről beszélgettünk  - igyekezett elmagyarázni a helyzetet, miközben szorosan ölelte őt, remélve, hogy megbocsát neki. 

Végül Jaebum kibújt az ölelésből, s felállt. Mikor felé fordult, Youngjae szemei kikerekedtek attól, amit látott. Jaebum sírt. 

- Az őrületbe kergetsz - mondta alig hallhatóan, miközben szemei újra és újra megteltek könnyekkel. 

Youngjae pedig hirtelen azt sem tudta, hogyan reagálhatott volna.

- Te vagy az egyetlen jó dolog az életemben, az az egy, akitől jókedvem lesz...Látni téged valaki mással..én csak nem akarlak elveszíteni - állt meg egy kicsit, míg behunyta szemeit, könnyei lassan gördültek végig arcán. 

- Nem fogsz elveszíteni - szólalt meg végül Youngjae. 

- Az emberek mindig ezt mondják... a szüleim is, ég mégis elhagytak. Hogy hihetnék az ellenkezőjében?

Youngjae megragadta kezét, majd meg is szorította azt biztosításképp. 

- Nem megyek sehova, melletted maradok addig, amíg hagyod - csókolta meg újra.

A hűvös szellő körülvette őket, a város fényei pedig megvilágították arcukat, míg ők meghitt ölelésben csókolták egymást újra azon  a napon. 

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 14. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: nincs

Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

A fényesség csendesen szűrődött át a függönyökön, betöltve az egész szobát.

Jaebum morogva fordult a hátára, majd lassan kinyitotta szemeit, amik azonnal megtalálták Youngjae-t, aki békésen aludt mellette.

Emlékezett az előző estére, mire rögtön elmosolyodott magában. Youngjae vele maradt, egész éjjel mellette volt, ahogy az megígérte. Egymással szemben feküdtek, összekulcsolt kezekkel maguk között, csak a térdük ért össze.

A takaró egészen felért a szájáig, még egy kicsit az orrából is eltakart. Alaposan szemügyre vette a vonásait, majd egy gyors pillanatig végigfuttatta rajtuk ujjait. A szemöldökétől kezdve, le egész az orrán át az arcáig. A puha bőr, az ő durva keze ellen.

Megfogta az ágyneműt és kicsivel lentebb húzta, így az már nem takarta éppen hogy elnyílt száját. Nézte azokat az ajkakat, amit annyi diák előtt csókolt meg.

Az a csók, ami miatt haragudott rá Youngjae. Ugyanakkor nem akarta, hogy az a csók jelentéktelennek tűnjön, mintha csak kihasználta volna a fiatalabbat.

Abban a percben, közelebb hajolt hozzá, szinte már centiméterekre volt attól, hogy újra megízlelje a puha ajkakat, mikor a fiatalabb hirtelen kezdett ébredezni, ám még időben odébb hajolt, mielőtt kinyitotta volna a szemeit.

Youngjae szemei nagyra kerekedtek, ám amikor visszaemlékezett az elmúlt éjszakára, hamar megnyugodott.

- Jobban érzed magad? - kérdezte álmatag hangon.

Jaebum igyekezett gyorsan reagálni, és természetesen viselkedni, nem pedig úgy, mintha percekkel azelőtt épp megcsókolni készült volna - Igen, sokkal jobban vagyok.

Youngjae fáradtan ásított - Akkor jó - nézett le összefűzött ujjaikra, amit azonnal el is rántott onnan - Bocsánat - motyogta halkan a takarójába. 

Jaebum kissé csalódott volt utána, ám inkább csak elmosolyodott és próbálta elfelejtetni magával azt a kellemetlen érzést, ami mellkasába költözött, majd kimászott az ágyból. 

- El fogunk késni a suliból.

Youngjae gyorsan kiugrott a fekhelyéről, és szobájába sietett, hogy ott szedje rendbe magát. 

Jaebum vele ellentétben csak állt és nézte magát a tükörben, mellkasára szorított kézzel. Mi volt ez az érzés? Miért kezdett őrülten verni a szíve valahányszor csak hozzáért a fiatalabbhoz vagy a közelébe került? 

Nem tudta megállni, folyton Yongjae ajkaira gondolt, és arra, hogy újra meg akarta csókolni.  A csók lágyságát még mindig érezte sajátján, mintha egy perccel azelőtt történt volna.

Sosem érzett még hasonlóan sem, nem is tudta biztosra mit jelenthetett. Nem tapasztalt ilyet, így nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Tükörképének mutogatva suttogta magának: Szedd már össze magad!

--

Az iskolába együtt mentek, ő pedig igyekezett nem túl feltűnően bámulni Youngjae-t a buszon. 

Az órák megszokottan teltek, az emberek pedig mintha lenyugodtak volna. Úgy látszott valaki hallotta, amint Youngjae elmagyarázta a kamu kapcsolatot a barátainak, ami gyorsan el is terjedt a suliban.

A művészeti terembe lépve Youngjae azonnal szembe találta magát Yuni-val, az egyik igen tehetséges osztálytársával. 

- Szia - mosolygott rá, majd helyet is foglalt mellette - Mindig sokkal korábban jössz, mint a többiek. 

Youngjae csak félénken elmosolyodott - Azt gondoltam itt majd megszáll az ihlet a versenyhez, de eddig nem úgy tűnik.

- Igen, hallottam, hogy indulsz, de ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy valami csodálatossal rukkolsz majd elő.

- Te is nevezel? - kérdezte.

Yuni kissé pironkodva nézett le kezeire, amik a pulcsijának anyagával játszottak. - Nem hiszem.. nem lenne esélyem olyan tehetséges emberekkel szemben, mint te meg a többiek - vallotta be. 

Youngjae nem értett egyet vele és ennek hangot is adott - Egyértelműen van esélyed, láttam már a munkáidat és egytől egyig kiválóak.

- Komolyan? Ezt tőled hallani igazán sokat jelent.

- Szerintem nagyon is indulnod kéne.

Végül némi győzködés után beleegyezett, a támogatást pedig újra és újra megköszönte a fiúnak. 

Az egész órát végigbeszélték, többnyire a művészet iránti érdeklődésünkről. Végre találkozott egy olyan emberrel, aki megértette őt. 

Óra után az egyik padra ültek le nem messze a sportpályától és ott folytatták a társalgást, ami során szóba kerültek a szülők, akik nem engedték, hogy kiélhessék azt, amit igazán szerettek és azt sem, hogy művészeti irányba tanuljanak tovább.

- Jézusom, sosem volt még senki, akivel így egyet értettem volna - nevetett Yuni.

Youngjae egyetértően bólogatott, majd tovább beszélgettek, miközben a többi diák a pályán focizott. 

- Ohh nézzétek csak kit látnak szemeim - mutatott Bambam feléjük.

Mark és Jackson is azonnal arra fordult, amerre a barátjuk mutatott és látták, ahogy azok ketten igen elmélyülten beszélgettek. Nem úgy tűnt, mintha meghallották volna Bambam-et, hiszen elég távol voltak tőlük.

- Aww, Yuni nagyon aranyos lány, jól választott - vigyorgott Jackson felpörögve - Az igazi művész pár.

Mark nevetve fordult odébb, ahol szembe találkozott Jaebum tekintetével. Egy ideig figyelte őt, kissé zavarodottan, hiszen nem értette, miért nézte őket JB. Végül Jaebum elnézett arra, amerre Youngjae ült, s az arckifejezése azonnal megváltozott, egyre haragosabbnak tűnt, majd sarkon fordult és elviharzott onnan. 

Hát ez meg mi volt? - tette fel a kérdést magában Mark. 

- Biztos lesz valami ötleted, gondolj olyanra, ami igazán boldoggá tesz és ne agyalj rajta sokat. Hagyd, hogy a szíved és az érzéseid vezessenek és akkor tuti, hogy csodálatos lesz, amit alkotsz.

- Köszönöm, ez igazán sokat seígt. Tudod, te is nagyon tehetséges vagy ás sok esélyed van megnyerni - mondta Youngjae majd felállt és indulni készült - Jó volt beszélgetni.

- Várj... esetleg elkérhetném a telefonszámodat? - kérdezte elpirulva.

Az volt az első alkalom, hogy egy lány megkérte, adja meg a számát, ami igazán meglepte a fiút. - Persze - bólintott, majd gyorsan elérhetőséget cseréltek és elköszöntek egymástól.

--

Mikor hazaért, egy kedves és mosolygós Jaebum-ra számított, ám amint átlépte a küszöböt a falhoz szorítva találta magát egy igencsak ideges Jaebum által. 

- M-mit csinálsz? - kérdezte meglepődve egy cseppnyi félelemmel.

- Talán nem jelentek neked semmit?!?! - emelte fel a hangját Jaebum, majd ökle keményen csapódott a falnak Youngjae feje mellett. 

 

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 13. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: nincs

Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

"Bármit amíg veled lehetek."

Youngjae nevetve fordult el, ahogy elindultak.

- Miért nevetsz? - kérdezte összezavarodva Jaebum.

- Annyira komolyan veszed a kamupasi szerepet ezekkel a mondatokkal.

Jaebum azonban tényleg komoly volt, egyszerűen csak Youngjae-vel akart lenni, az már teljesen mindegy volt, hogy mit csináltak, de inkább ő is csak elmosolyodott.

- Hova szeretnél menni? - váltott témát azonnal.

Abban a pillanatban kordult meg Youngjae gyomra, mire enyhén zavarba jött és próbálta elrejteni a hangokat, ami Jaebum-ot újabb mosolyra késztette. 

Egész nap nem evett a suliban, mert túlságosan is aggódott a vizsgák és az eredmények miatt.

- Azt hiszem ebből kajálás lesz - nevettek mindketten. 

Evés közben sokat beszélgettek, ami igazán kellemes volt és valahogy természetesnek tűnt. A segítségre hivatkozva Jaebum fizetett, Youngjae pedig inkább hagyta, hadd állja a számlált.

Jártak a plázában, vettek fagyit és még a kisboltba is beugrottak, ám mielőtt észrevették volna, kint már besötétedett. 

- Azt hiszem ideje lenne hazaindulni - mondta Jaebum, miközben a sötét eget nézte. 

Nem voltak túl messze a lakástól, így a gyaloglás mellett döntöttek, azonban hamar megbánták a döntésüket, amikor is az első cseppek elérték őket. 

- Csodás, a lehető legjobb időzítés - mondta Youngjae szarkasztikusan, míg egyre gyorsabban szedték lábukat. 

Az eső hirtelen váltott át zuhogássá, ők pedig szép lassan eláztak. 

Amikor észrevette, hogy Jaebum nem sietett mellette, Youngjae megállt és meglátta, ahogy a másik képtelen volt megmozdulni. Reszketett és rémültnek látszott, neki pedig azonnal eszébe jutott, hogy Jaebum fél a viharban, így gyorsan mellette termett.

- Hé - érintette meg arcát, ahogy felé fordította fejét - Biztonságban vagy, hiszen itt vagyok veled. Jaebum vállára fogott aki igyekezett nem még jobban bepánikolni.

- Már majdnem otthon vagyunk - nyugtatta tovább Youngjae - Fogd meg a kezem. 

Jaebum úgy tűnt, egy kicsit nyugodtabb lett attól, hogy Youngjae felé nyújtotta kezét és egy pillanatig sem habozott, megfogta azt.

- Minden rendben, itt vagyok, nem vagy egyedül - Youngjae nyugtató szavai hatottak rá és végre képes volt megindulni. 

Hazafele siettek, kéz a kézben az esőben. 

Jaebum csak nézte Youngjae arcát, ahogy egymás mellett futottak, s a szél és eső keményen csapódott arcába. 

Soha senki sem foglalkozott vele még úgy, ahogy Ő tette akkor. 

Végül hazaértek, Youngjae pedig gyorsan kinyitotta az ajtót s azzal a lendülettel be is tuszkolta Jaebum-ot majd elengedte kezét. 

- Jól vagy? - kérdezte komoly arccal.

Jaebum mindössze csal reszketve bólintott egyet. 

Figyelte, ahogy a fiatalabb gyorsan elfutott törölközőért a fürdőbe, majd a kezébe nyomta azt - Meg fogsz fázni, szóval jobb lenne ha...

Még mielőtt befejezhette volna, Jaebum közelebb lépett hozzá, s fejét vállára hajtva ölelte magához  szorosan. 

Youngjae lefagyott, de észrevette, hogy Jaebum már nem pánikolt, így nyugodtan ölelte meg ő is, igyekezve teljesen megnyugtatni.

- Minden rendben.. - suttogta Youngjae halkan, megnyugtatóan, miközben keze finoman simított végig izmos hátán. 

- Akkor, amikor a szüleim meghaltak én is a kocsiban voltam - motyogta Jaebum Youngjae vállába.

- Este volt....és esett az eső - kezdett szipogni, de folytatta - Nyafogtam, mert anya nem vette meg nekem azt a játékot, amit akartam...kiabáltam és sírtam a hátsó ülésen, ami miatt anyám hátrafordult, hogy megnyugtasson...aztán apám is kiabálni kezdett...legközelebb már csak a kórházban ébredtem fel arra a hírre, hogy - állt meg egy pillanatra - a szüleim nincsenek többé. 

Youngjae szorosabban ölelte őt, és igyekezett viszafolytani a könnyeit - Sajnálom.

Percekig álltak ott, egymást ölelve.

- Az én hibám, hogy elmentek.

A fiatalabb elengedte Jaebum-ot, hogy letörölhesse Jaebum könnyeit ujjával - Nem a te hibád, ne okold magad érte.

Még csak gondolni se gondolta volna, hogy ez állt Jaebum félelmének hátterében, így kötelességének érezte, hogy mellette legyen és vigyázzon rá.

Végül átöltöztek és megszárítkoztak.

- Kérlek maradj velem éjjel.

Így történt, hogy Youngjae Jaebum ágyában kötött ki, szorosan magához ölelve az idősebbet. Jaebum karja a derekát ölelte, míg az ő keze a puha tincsekkel játszott.

- Énekelnél nekem? - suttogta Jaebum.

Észrevette milyen hangosan ömlik odakint az eső, így gondolkodás nélkül kezdett énekelni neki.

"Let me hold your hand

Embrace me

Atop this blue ocean

Look at me baby"

Jaebum mosolygott, ahogy az angyali hang betöltötte a helyiséget. Az volt a legszebb hang, amit életében hallott, s végre biztonságban érezte magát.

'Embrace me with the cold breeze

The two of us"

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 12. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: nincs

Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

 

***

 

Az egész hétvégét tanulással töltötték. Youngjae-nak feltűnt, hogy Jaebum sokkalta jobban megnyílt neki a korábbi történtek miatt és a kettejük közti viszony is sokkal jobb volt. 

Jaebum kedvesebben bánt vele, inkább már barátjaként kezelte, mintsem egy tárgyként, mit régebben.

Jó volt úgy felkelni, hogy egy mosolygós Jaebum fogadta, nem pedig egy olyan, aki ok nélkül ordibált volna vele minden alkalommal.

Fürdés végeztével meglepve tapasztalta, hogy Jaebum a konyhában volt, ráadásul a tűzhely előtt és főzött, először, mióta odaköltözött. 

Gyönyörű látvány volt, tekintete automatikusan követte ahogy karjában mozdultak az izmok miközben kevergette az ételt. 

Eszébe jutott a csók, amit váltottak, hiába próbált nem gondolni rá, nagyon nehéz volt figyelmen kívül hagynia. Az érzés, amit kiváltott belőle olyan volt, amit még soha nem tapasztalt. Továbbra is megmagyarázta magának, hogy az csak az első csók volt és minden első csók ilyen, de mélyen belül tudta, hogy valójában nem az az igazság. 

Tudta, hogy a szívverésének felgyorsulása, amikor arra gondolt, jelentett valamit és megfogalmazódott benne a kérdés, hogy vajon Jaebum érzett-e valamit akkor. 

- Ohh, szia, próbáld meg ezt - ment oda hozzá Jaebum egy kanállal, egyenest Youngjae szájához tartva. - Mondd el mit gondolsz róla.

Az volt a valaha ízlelt legfinomabb kimchi-s leves, amit életében próbált, az ízvilág egyszerűen mesés volt, aminek nyomán egy alig hallható nyögés szaladt ki száján. 

- Nagyon finom, nem is tudtam, hogy ilyen jól tudsz főzni - mosolyodott el Youngjae. 

Jaebum nem sokat hallott abból, amit Youngjae mondott, mivel az agya folyamatosan ismételte a fiatalabbtól hallott nyögést, az pedig csak rontott a helyzeten, hogy Youngjae nem sokkal az előtt fürdött és nedves hajából csöpögött a víz egyenest fedetlen nyakára. 

Csak arra tudott gondolni, hogy nyelve végigszántana nyakán, majd forró nyomokat hagyna rajta...

- Jól vagy?

Youngjae aggódó hangja visszarántotta a piszkos gondolataiból, végül kínosan bólintott és inkább újra a konyha felé fordult. 

- Hogy érzed? Készen állsz a vizsgákra? - kérdezte, amint leült az asztalhoz.

- Ja, ez az első alkalom, hogy bízok magamban - mosolyodott el, majd Youngjae elé pakolt egy tálat. - Vigyázz vele, mert forró.

- Ezt örömmel hallom, holnap biztos sikerülni fog majd.

- Még ha jobban is sikerül, nem fogja eléggé felhúzni az osztály rangsorban a nevem, hogy jó egyetemre kerüljek  - sóhajtott, majd ő is helyet foglalt szemben Youngjae-vel. 

- Nem így kellene nézned. Ha jó eredményt érsz el és folyamatosan javulni fogsz, az megmutatja, hogy mennyit fejlődtél és az egyetemeket az ilyen mindig lenyűgözi. 

- Úgy gondolod?

- Tudom - vett a szájába egy kanállal - Őszintén, ez az eddigi legfinomabb kimchi-s leves, amit ettem. 

- Oh, ne már, csak viccelsz.

- Nem, teljesen komolyan mondom. 

---

- Ideges vagyok nagyon.

Youngjae finoman megveregette vállát, ahogy a sulihoz értek - Ne legyél, hidd el, hogy menni fog, hajrá!

Mindketten ignorálták a kíváncsi pillantásokat, igyekezett elfelejteni, hogy mindössze két nappal korábban azok az emberek megdobálták őt és mindenféle névvel illették. Nem foglalkozott velük, csak a vizsgákkal akart foglalkozni és azzal, hogy jobb jegyeket kapjon, köszönhetően Youngjae-nek. 

Életében első alkalommal történt meg, hogy a teszt lapra nézve meg is értette azt. Korábban hülyének érezte magát, de aznap magabiztos volt. 

Youngjae számára túl könnyá volt, szokás szerint elsőre adta be, Bambam pedig suttogva megjegyezte, hogy "zseni", miközben a tanárhoz sétált, majd leadta a papírt. 

Az eredmények aznap délutánig nem voltak nyilvánosak.

- Szerintem megbuktam - sóhajtott Jackson ebédnél - Szerintem jó voltam, de úgy érzem megbuktam.

- Ennek semmi értelme - felelte Bambam összehúzott szemöldökkel. 

- Nem értesz meg engem - válaszolt Jacks.

Mark csak nevetve  figyelte őket, majd egyetértően bólintott - Én megértelek tesó.

- Mind tudjuk, hogy az okostojás szokás szerint osztályelső lesz - mutatott Youngjae-re Bambam viccelődve.

- Mit mondhatnék, zseni vagyok - nevettek együtt.

Jinyoung és Yugyeom eközben szintén az ebédlőben ültek.

- 100% hogy elcsesztem - mondta Jinyoung.

- Szintén haver, de mit számít - vont vállat Yugyeom.

- Hol van az a buzi Jaebummie? Biztos megint a mosdóba ment, hogy elbújjon - nevetett Jinyoung miközben Youngjae-ék asztala felé fordult.

- Még csak nem is ül a pasijával, biztos, hogy már szakítottak is - nevettek - Tudod, hogy Jaebum-nak mindig túl sok partnere van.

- Annyira sok lány nyomult rá folyton, nyilván ki akarta próbálni milyen pasival - mondta Jinyoung elég hangosan ahhoz, hogy Youngjae is meghallja. 

- Komolyan bevették, hogy te meg jaebum együtt vagytok? - kérdezte Bambam. 

- Az eredmények kint vannak! - kiáltotta egy diák hangosan. 

Mindenki felkelt, hogy meg tudják nézni a listát, de Jinyoung és Yugyeom hamar Youngjae útját állták. 

- Szóval, meséld csak szépen el, miért tetteti Jaebum, hogy egy olyannal jár, mint te? - köpte a szavakat Jinyoung.

- Talán megsajnált téged? - kérdezte Yugyeom.

- Nincs az az isten, hogy Jaebum olyat szedjen össze, magától, mint te - folytatták - Ráadásul biztosra veszem, hogy nem melegedett be. 

- Tűnjetek már el srácok - jelent meg Jaebum mellette - Ha nem bánjátok, meg akarjuk nézni az eredményeket - ragadta meg Youngjae csuklóját és azonnal magával húzta az aulába, ahol a jegyek voltak kiírva.

- Francba, mi van ha elcsesztem? - pánikolt, amikor a falhoz közeledtek.

- Ne aggódj, csak nézd meg.

Youngjae észrevette, ahogy lefagyott, amikor a papírdarabot nézte, már kezdett aggódni, amikor is jaebum egy szoros ölelésbe zárta. 

- Megcsináltam! Megcsináltam, köszönöm! - kiáltotta Jaebum, végól elengedte Youngjae-t az ölelésből.

Az osztály hatodik helyét tudhatta magáénak, ami hatalmas siker volt számára, hiszen korábban 94. volt a 100 tanulóból a legtöbb teszten.

Az emberek tapsoltak körülötte, néhányan azonnal azt feltételezték, hogy puskázott, ami nem volt igaz.

A tanárok sok kérdést tettek fel neki, az igazgatóval együtt, mindegyik azt hitte jaebum csalt és kérdezgették folyamatosan. 

Youngjae ott volt szerencsére és elmagyarázta, hogy segített neki tanulni, amivel lezárta a kérdések rengetegét.

- Az hiszem ünnepelnünk kellene - javasolta Jaebum, ahogy hazafelé mentek.

- Mit szeretnél csinálni?

- Bármit, amíg veled lehetek.