Kihasználva

Műfaj: yaoi, fantasy
Érintett banda: Monsta X
Páros: Jooheon x Minhyuk
Figyelmeztetés 18+
Egyéb: nincs

Minhyuk: 

Kopp-kopp. Ártalmatlan hang, mégis én remegve húzódtam összébb a zajra. Tudtam, hogy mi várt rám és rettegtem tőle, attól, ami fogva tartott. Ő, aki eljött hozzám szimplán csak kihasznált; könyörtelenül. Minden nap, minden percében éreztem a közelségét, pedig gyakran távol volt tőlem. Már az első alkalommal megbélyegzett; ami mindenki más számára egyértelműen jelezte, hogy én a tulajdona vagyok. Csakis ő érhetett hozzám, csak ő tőle függött az életem, a halálom. 

Kinyílt az ajtó, én viszont csukott szemmel vártam tovább. Nem mertem ránézni, ahhoz túlságosan is féltem. Halkan kattant a zár, ahogy a falap újra a helyére került, és már csak pár lépés választotta el tőlem. Kényelmesen sétált közelebb hozzám, nem sietve el semmit. Vérem azonnal megiramodott, amikor megéreztem auráját, ahogy felém lépkedett, tisztán hallottam saját zihálásomat és heves szívverésemet. Mindent, kivéve őt. Egyetlen hangot sem hallatott, még csak levegőt sem vett. Éreztem, ahogy lassan besüppedt mellettem a matrac; amint teljes súlyával ránehezedett az ülőalkalmatosságra. Hirtelen csúsztatta kezét államra, kényszerítve, hogy felé fordítsam fejemet.

- Nézz rám – utasított halkan, de ugyanakkor határozott hangon. Ujjai keményebben nyomódtak bőrömbe, én pedig szó nélkül teljesítettem kérését. A sötét szempár mindent tudóan vizslatta bizonyára mocskos arcomat. Minden centimétert alaposan feltérképezett, mintha meg akarta volna jegyezni, hogy később emlékként hívhassa elő. Elveszettnek éreztem magam vele szemben, gyönge emberi valóm még csak versenytársnak sem volt nevezhető. A néma csönd egyre csak súlyosabbá vált körülöttünk, míg végül légzésem újra lelassult és normál tempóra váltott. 

Abban a pillanatban fogott derekamra és pillanatokkal később a matracba nyomódva találtam magam. Fölém magasodva feszítette terpeszbe fedetlen lábaimat, mohó pillantással kísérve minden mozdulatom. Még közelebb rántott magához, kicsit sem finomkodva; ám ezzel csak újabb fájdalmas hullám hasított belém. Csuklómba durván vágott bele az éles fém, amivel magához láncolt, mikor először találkoztunk. Ajkamba harapva fojtottam el nyüszítésemet; hiszen tudtam, hogy azzal csak felidegesítettem volna, akkor pedig én jártam volna rosszabbul. Éreztem a testéből áradó hideget, amitől újra végigfutott rajtam a borzongás. Tudtam, hogy nem menekülhetek előle, ugyanakkor már rég beletörődtem a sorsomba, amin senki sem tud változtatni. A napokat sem számoltam, nem tudtam mikor volt nappal és mikor éjszaka. Beleőrültem a várakozásba, a félelem feszítő érzésébe és már nem akartam eltűnni, csak meghalni. Nem ellenkeztem akaratával szemben, mondhatni, már megszoktam az egészet. A nevét sosem tudtam meg, mert nem is kérdeztem; bár nem éreztem szükségét annak sem. Soha beszéltünk egymással, a hangját is csak akkor hallottam, amikor utasított. Tette amit ösztönei diktáltak és elvette amire szüksége volt, de annál sosem többet. 

Farmerjának durva anyaga meztelen ölemnek nyomódott, ahogy ráült csípőmre, hűvös ujjai pedig finoman simítottak végig hasamon, majd mellkasomon egészen fel a nyakamig. A testem reagált az érintésére és gyors ütemben forrósodott fel bőröm keze nyomán. Volt benne egyfajta elegancia, szenvedély, ami miatt a félelmeim ellenére is akartam, hogy érezzem. Közelebb hajolt hozzám, végig tartva velem a szemkontaktust, én pedig csak vártam. Vártam, hogy végezzen és újra egyedül hagyjon a vértől és ondótól bűzlő matracon fekve, kihasználtan. Fél kézzel megszabadította magát nadrágjától, végül még nagyobb terpeszbe kényszerített, én pedig hagytam és nem tiltakoztam. Férfiassága hátsómnak feszült, ami egyszerre keltett bennem undort és vágyat. Kíméletlenül nyomult beljebb testembe, én pedig láncaimba markolva próbáltam hangtalanul tűrni a tortúrát. Néma könnyek csordultak ki szorosan összezárt szemeimből, de nem mertem megszólalni. Hiába tette meg velem minden nap ugyanazt, minden alkalommal fájdalmas volt és kegyetlen. Tarkómra fogva feszítette meg nyakam, amin hideg nyelve gyorsan szántott végig, felkészítve bőrömet egy újabb harapásra. Szemeim tágra nyíltak, amikor fogai húsomba mélyedtek majd húzódtak vissza egyetlen pillanat alatt. Éreztem, ahogy meleg vérem lassan csordogál le nyakamon, egyenest az ő ajkaihoz, testem ritmusosan mozgott fel s le, ahogy ő durván mozgott bennem, nem kímélve egy percre sem. Brutális ereje keményen préselt a matracba, én pedig csak tehetetlenül tűrtem mindent. Nem tudtam mennyi idő telt el, de végül meleg magját belém eresztve hagyta el felforrósodott testemet. Percekkel később magamra hagyott újra, a sötét szobában, egyedül a saját véremben fekve, megint csak kihasználva. Beletörődve sorsomba hunytam le pilláim, közben reménykedve, hogy többé nem ébredek fel.