Tattooed Flowers [2Jae] 16. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 

Érintett banda: Got7 

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: -nincs-

Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM 

Youngjae Po.V.:

A szülinapi partim egészen jó volt, mondhatni elég sokan voltak rajta. Nem azért, mert annyi barátom van, az oka inkább az volt, hogy a szüleim hívták meg az ismerőseiket, akik hozták magukkal a gyerekeiket is, így szép számmal voltak. Nem is említve azt, hogy mindenki, beleértve engem is, kiöltözve jelent meg.

Köszönhetően annak, hogy a felnőttek átvonultak a másik szobába,együtt maradtam a velem egykorúakkal a nappaliban, nem túlságosan foglalkozva a vendégekkel. Én és a fiúk, Yugyeom, Bambam és Jinyoung a bárnál ültünk, amit a szüleim állítottak fel nekünk, egymás közt beszélgetve, ahogy a többiek is kisebb csoportokba verődve társalogtak.

Halk kopogást hallottunk az ajtóból, ami félbeszakította a kis vitánkat valami teljesen lényegtelen dologról. Mielőtt még az ajtóhoz mehettem volna az kitárult és egy nagyon elegáns Jaebum fekete ingben és enyhén szólva szűk nadrágban.

Mögötte megjelent Mark is, a kinézete nem sokban különbözött az övétől. Amint én és JB egymás szemébe néztünk. nagy vigyor terült el ajkain miközben felém sétált. A vendégek tekintete követte a tetovált fiút, de nem úgy tűnt, mint akit érdekelne. Mondjuk ő mikor foglalkozott ezzel?

- Boldog szülinapot, baby. - hajolt le és adott gyors puszit számra. - Azt kell mondanom ez a szűk nadrág tökéletesen feszül a fenekeden, pont a legjobb helyeken. - suttogta fülembe zavarba hozva engem, ahogy kezei hátamon lefelé indultak és a farzsebemben álltak meg.

Ki akartam lépni ebből az enyhén szólva szexuális témából, kérdeztem tőle. - Nem hittem, hogy el fogsz jönni. - öleltem át derekát a fejem pedig mellkasára hajtottam. - Örülök, hogy itt vagy.

- A világért sem hagynám ki a szülinapodat, sunshine. Hoztam neked ajándékot is, de majd csak később mutatom meg. - lágy hangon beszélt, míg állát fejemen pihentette. - Vagy szeretni fogod, vagy utálni, de az elsőben reménykedek. - folytatta, engem pedig kicsit nyugtalanított az ajándéka.

Kicsit felemeltem a fejem és láttam, ahogy Jinyoung karjai Mark köré fonódtak, míg a kettő elmerült egy elég heves nyelvcsatában, de egyáltalán nem voltam rá kíváncsi. A YugBam párost sem érdekelte, ők csak kifigurázták őket. engem megnevettetve.

- Mikor kerültek ilyen közel? - kérdeztem JB-t, aki csak vállat vont. - Őszintén szólva, nem tudom. Mark csak annyit mondott, hogy megszerezte Jinyoung telefonszámát amikor a parkba jöttek baseballozni. - bólintottam, hiszen így sok minden értelmet nyert. Jinyoung lényegében nagyon furcsán viselkedett, amikor a szőke megjelent, szinte szárnyalt minden alkalommal.


JB közelebb hajolt hozzám, éreztem forró leheletét a fülem mellett. - Hagyjuk ezt a partit és inkább menjünk fel a szobádba baby. - puszilta meg a bőröm, amitől azonnal kirázott a hideg, majd bólintottam. Vigyorogva hajolt el tőlem, mielőtt kézen fogva el nem húzott volna a lépcső irányába.

Mikor végre a szobába értünk, JB leültetett az ágyra egy mosollyal. - Akarod látni az ajándékod? - kérdezte kicsit habozva. Csak beleegyezősen bólintottam, mire kezei a ruhája nyakához vándoroltak. Kigombolta az ingét, engem nem kicsit összezavarva engem, majd teljesen levette magáról a ruhát én pedig kikerekedett szemekkel bámultam és meglepett sóhaj hagyta el számat.

Egy szép, tiszta vonaló CYJ foglalt helyet egy nap formában a mellkasán. Pontosabban pont a szíve fölötti részen. Kezemmel végigsimítottam a friss íráson, ami mélyen a bőrébe vésődött, szemeibe nézve láttam ahogy mosolygott.

- Egy tetoválás? Mikor csináltattad meg? - kérdeztem nyugodt hangon ahhoz képest mennyire sokkban voltam. A tetoválás lett volna az utolsó tippem.

- Csak néhány napja. Nem igazán tudtam mit akarok neked adni, így inkább e mellett döntöttem. - a hangja lágy volt és a szemei tiszta boldogságot tükröztek.

- Ez nagyon édes és csodálatos. Nagyon szeretlek!


- Én is szeretlek Youngjae. - mosolygott még szélesebben, ahogy ölelése erősebb lett hátamon. Az ölelése nem tartott sokáig, mert felkapott a karjaiba egy démoni mosollyal az arcán egyetlen pillanat alatt.

- Van még egy ajándékom baby. - csókolt meg, ami szenvedélyebe ment át fél másodperc alatt.

- Ez is a tiéd, de beismerem, ezt magamnak is adom. - adok csókokat nyakamra, míg én oldalra fordítottam fejem, hogy több helyen érhessen hozzám, míg ő ruhástul dörgölte össze nemesebbik részünk. - Boldog szülinapod baby. - suttogta fülembe és újra elindult a csókjaival egyre lentebb.

Tattooed Flower [2Jae] 15. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 

Érintett banda: Got7 

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: -nincs-

Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

Az ajtót hangosan csaptam be magam után, még ha tudtam is, hogy bajban vagyok, akkor nem érdekelt. Könnyeim folytak végig az arcomon, ahogy ágyam szélére ültem. Félreértés ne essék, ezek a könnyek nem más, mint a harag miatt jöttek.

A tény, miszerint azt hiszik távolt tarthatnak JB-től, megőrjít. Miért akarnak elvenni mindent, ami boldoggá tesz? Mindig engedelmes voltam, nem kaphatok egy kis boldogságot sem? 

Halk kopogást hallottam az ajtón, szipogtam párat, megtöröltem a szemem és kicsivel egyenesebben ültem. Az ajtó kinyílt és Mari jelent meg szomorú arckifejezéssel. - Gyere ide, Jaejae. - ült mellém átölelve engem. - Ne hagyd, hogy lehúzzanak.

- Na és most mit fogunk csinálni Mr. Sexy-vel? - kérdezte mosolyogva vidáman. Elhúzódva tőle néztem rá kérdő tekintttel, egy apró mosollyal egybekötve. - Most miért? Tudom, hogy nem fogsz felhagyni vele és viselkedni, hiszem megtanított téged élni egy kicsit. 

Megforgattam szemem, de egyetértően bólintottam. - Egy kicsit élni fogok. - feleltem, mire ő azonnal elvigyorodott. 

- Mit fogsz csinálni?

- Nem csinálok semmit. Ugyanúgy fogok vele találkozni, és viselkedni is, talán kicsit nyitottabban, hiszen már úgy sincs mit rejtegetnem. - egyetértően bólintott válaszomra egyből. 

--

Másnap amikor mr elkészültem suliba, egyenest kisétáltam a házból, le a tömb mellett. Pozitív voltam, hiába lesznek haragosak, mivel még mindig nem mehetnék ki a házból a szobafogság miatt, nem érdekelt. Folytattam az utamat, számítva JB-re, aki lassan mellém gördült motorján. 

- Nos, hát ki ez, ha nem a bajkeverő Youngjae? - kérdezte incselkedve, a vigyor ott virított ajkain. Szélesen elmosolyodtam, amint megláttam. - Bummie - csicseregtem felé, karomat nyaka köré fonva, míg ő még mindig a motorján ült. Derekamra helyezte kezét és annál fogva húzott közelebb egy csókra. - Jó reggelt, szerelmem. - puszilta meg az arcom és az orrom hegyét is.

- Na de pattanj fel, el fogsz késni ha gyalog mész. - adta rám a szokásos sisakot, a helyére csatolva. gyorsan felmásztam az ülésre mögé, karommal átkarolva hasát hajtottam fejem hátára. 

Az út az iskoláig a szokásos volt, csendes és nyugodt. Lemásztam az ülésről, a sisakot pedig visszaadtam neki, mire ő is lemászott, ezzel összezavarva engem. Általában csak eldob és már megy is, de akkor nem. 

Nyilván észrevette a zavarodott tekintetemet, mert szem forgatva fogta meg kezem és fűzte össze ujjainkat. - Csak próbálom kiélvezni azt a kevés időt, amíg veled vagyok, mielőtt a szüleid elzárnak tőlem. - mondta egy mosollyal.

Bólintottam, majd átöleltem mellkasát, egy gyors ölelésre, mielőtt elhúzódtam volna. - Akkor viszont el kell mennem a szekrényemhez, a cuccaimért és mivel ennyire velem akarsz lenni, te is jössz. - jelentettem ki mosolyogva, és indultam meg magammal húzva őt a dupla ajtók felé. 

A fiúk felhúzott szemöldökkel néztek rám, de én csak nevettem. JB megállt, hogy mondjon valamit . - Jinyoung, légy oly kedves és hívd Mark-ot párodnak, vagy amik vagytok együtt Borzasztóan idegesítő, folyamatosan rólad beszél. Nagyon aranyos meg minden, de nekem már lassan sok. - figyeltem, ahogy Jinyoung arca mélyvörösre pirul, a YugBam páros meg összezavarodva állt ott. JB csak vigyorgott és újra elindult velem. 

Halkan nevettem JB kötekedésén, ahogy behúztam őt az épületbe. A folyosón begyűjtöttünk jó pár lenéző pillantást, ahogy végigsétáltunk. Lassítottam a tempómon és kicsivel erősebben szorítottam JB kezét. - Nyugi,baby, hagyd hadd nézzenek. 

- Kezdem úgy érezni, hogy ez egy rossz ötlet volt. - mondtam remegve amint a szekrényhez értünk. - Téged nyilván nem kapnak el a felügyelők, mert ugyan ki figyelne egy nagy csapat ártalmatlan sznobot. De mégis, én attól jobban tartok, hogy a szüleim rájönnek vagy valami. - nyitottam ki a szekrényem. 

- Hát, akkor ez szívás, de legalább veled vagyok még egy kicsit. - vigyorgott, egyértelműen nem foglalkozva azzal, hogy mindenki minket néz, mert megcsókolt. Az arcom felforrósodott, nem is a csóktól, hanem inkább attól, hogy ezt nyilvánosan csinálta. Máshol ez nem zavarna ennyire, de mégis csak az iskolában voltunk. 

- Bummie, mindenki néz. - suttogtam távolabb húzódva tőle kicsit, de ő csak szorosabban tartott. - Nem baj, legalább tudják kihez tartozol. - mondta aprót csapva fenekemre, mire még jobban elvörösödtem. 

Ring ding dong.

A csengő jelzett, miszerint JB-nek ideje indulnia. - Legyen szép napod szerelmem, és ne hagyd, hogy ezek az idióták levigyék a csodás hangulatod, rendben? - mosolygott és egy hosszabb csókot nyomott ajkaimra. - Szeretlek.

- Én is szeretlek, Bummie. - mosolyogtam vissza rá. Még egyszer megszorította a kezem, majd kisétált az iskola ajtaján. 

Sóhajtva fordultam vissza a szekrényhez, hogy kiszedjem amire szükségem lesz, hogy elkezdődjön egy újabb nap a valóságos rémálomból. 

돌아보지 마 나를 찾지 마

Cím: 돌아보지 마 나를 찾지 마  [Don’t turn back, don’t look for me]
Műfaj: yaoi, agnst, au
Érintett banda: B.A.P
Páros. DaeJae [Daehyun & Youngjae]
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: több dalból állt össze, mint például a Blind, Coma, I remember. 

Daehyun Po.V.:

Összeszorult a torkom, ahogy megütötte a fülem a szobából kiszűrődő nevetés. Tudtam, hogy nincs egyedül, hiába mondta azt, hogy nem vár ma senkit. Megálltam az ajtaja előtt, a falapnak dőlve hallgattam minden egyes szót, amik mint megannyi szilánk fúródtak belém.

Youngjae-vel évek óta együtt laktunk, boldogan, hiszen a szerelem fűtött bennünket. Egészen mostanáig minden rendben volt. Egyre jobban eltávolodott tőlem, bármennyire is igyekeztem, már nem működött semmi sem.

Ahogy elhagyott engem, szinte minden éjszaka részegre ittam magam, a haragomat nem tudtam másba fojtani, nem tudtam kiadni magamból, szinte felemésztett belülről. 

Hátba szúrtak, elárultak.

Úgy éreztem, nekem már itt keresnivalóm nincs, de mégsem tudtam elszakadni onnan. Nem akartam látni, hallani, de valami ott tartott.

A szerelem.

Hazudott nekem újra és újra, és pontosan tudta menyire fájt.

Egyértelműen hazugság volt, mindegy mennyire próbálta rejtegetni, de én tudtam. Úgy tettem, mint akinek fogalma sincs róla, de ismertem a kapcsolatát a sráccal, akit csak barátjának hívott előttem.

- Azt mondtad mindig mellettem leszel, sosem hagysz el.. az is hazugság volt? - kérdeztem keményen a fának ütve öklömet. A fekete ajtó kinyílt, mögüle pedig egy nevető Youngjae nézett rám, akinek arcáról azonnal lefagyott a mosoly és felváltotta a megvető tekintet.

- Dae ezt már megbeszéltük.

- Minden hazugság volt! El akarok menni, távol maradni tőled, de nem tudok. Nem akarok visszafordulni, nem akarlak keresni többet....  - feleltem gondolkodás nélkül. Az arcára volt írva minden érzelme, de mindegyik csak egy újabb hazugság volt számomra. Két kar fonódott derekára, Jaejoong pedig a válla fölött nézett rám mogorván.

- Baby, ez meg kicsoda? - hallottam a kérdést, nem hittem el.

Youngjae-hez fordultam és újra beszélni kezdtem.

- Azt kérdezted őrült vagyok-e, amiért szeretlek...mégis, inkább te haragudtál rám mindenért, amit valaha tettem. Nem akarlak visszakapni, nem akarom látni az édes enyelgésed ezzel..- a harag mint méreg terjedt szét bennem, de eltemettem mélyen a szívembe.

Átkozom a szerelmet, ami megőrjít. 

- Csak gondolj egyszer a fájdalomra, amit átéltem, csak egy egész kicsit érezd át, amit én. Csak egyetlen napra tűnj el a fejemből, hidd el, el foglak felejteni. - a könnyeim megállíthatatlanul hullottak szememből, elhomályosítva látásomat, az agyam is lassabban járt a rengeteg alkoholnak köszönhetően.

- Mondd...miért dobtál el magadtól, mint valami hulladékot? Miért nem tudtam semmit se tenni ellene? Miért nem tudom kitörölni az emlékeimet rólad? Miért? Miért? - kérdeztem egyre erőszakosabban, minden kérdésnél újabb csapást mérve az ajtó kemény keretére. Éreztem, ahogy zsibbad a kezem, de nem érdekelt.

- Sajnálom, de már nem tudok rád úgy nézni. Lépj tovább végre.- érzelemmentes hangja újabb sebet ejtett bennem.

- De ha nem vagy mellettem, azt sem bírom... úgy érzem a szívem megáll és meghalok nélküled. Nem kapok levegőt, nem akarok nélküled élni, de közben el akarlak felejteni...mit tegyek?

Youngjae nem mozdult, csak nézett rám, karba tett kezekkel és figyelte kirohanásom. Korábban sosem volt ilyen, nyilvánvalóan meglepte, nem kevésbé engem. Nem ismertem magamra. Olyan volt, mintha egy idegen lennék a saját testemben.

- Mint mondhatnék? - kérdezte halkan lefejtve az őt ölelő karokat magról. - Szerettelek...te voltál a mindenem. - szemeiben láttam a könnyeket, amiket nem volt hajlandó szabadon engedni. - Azt érzem kettészakadok ha ezt folytatom, nem bírom tovább, úgy érzem belehalok ebbe. Teljesen megváltoztam miattad, már nem tudok mosolyogni, mint korábban. Megpróbáltalak elfeledni, de nem engedted nekem! - fakadt ki ő is.

- Még ha becsukom a szemem, látom, ahogyan boldogan éltünk. Ha a fájdalom egyre többször jön a régi emlékek miatt, sosem feledem azokat a perceket. Amikor az emberek elhívnak engem, mindegyiket mélyen megsértem a viselkedésemmel, ez is csak miattad van. Nem tudok mást szeretni, de téged sem akarlak magam mellé.

Szavai hallatán csak némán álltam ott pár percig, mielőtt összeszedtem volna magam.

- Mégis mások ölelgetnek téged helyettem...Önző vagy amiért hazudsz nekem folyton. Többé nem fogok rád várni, elegem van az egészből. Nem köt hozzád most már semmi, majd valahogy...ahh, valahogy elfelejtelek. - indultam el kifelé a házból, de a karom után kapott azonnal. Visszarántott magához egyetlen, forró és mámorító csókra, mielőtt elszakadt volna tőlem végleg.

- Ezt....ezt tartsd meg. Erre emlékezz, kérlek. - motyogta elhaló hangon könnyeivel küszködve.

Nehezen ugyan, de ott hagytam, Jaejoong-al, hátha boldog lesz nélkülem is.

Elfelejtem.

Tattooed Flowers [2Jae] 14. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 

Érintett banda: Got7 

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: -nincs-

Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

Sóhajtva csuktam be szemem, míg kezemmel hajamba túrtam, szükségem volt szünetre a tankönyv tanulmányozása közben, ami nagyon apró betűs volt. Vasárnap volt, én meg már két teljes napja nem hagytam el a szobámat. Apám és anyám is haragudtak rám, amiért hazudtam nekik, így nem is akarták, hogy egy légtérben legyünk, csak a szobámban lehettem, és kénytelen voltam tanulni. 

Még ha meg is tudták, hogy hazudtam a hollétemről, egyszer sem kérdezték meg az igazságot. Mari többször is feljött hozzám,megnézni hogy vagyok, vagy esetleg szükségen van-e valamire lentről, vagy csak úgy társaságnak. 

- Észrevettem ám, hogy sántikálsz. - vigyorgott rám.

- É-én nem tudom miről beszélsz. - próbáltam hárítani, de nem vette be.

- Azt ne mondd, hogy ott voltál, amikor a szüleid kerestek. - a szemei tágabbra nyíltak, amint az arcom kezdett felforrósodni, elárulva engem. - A kicsikém felnőtt. - szipogott párat játékosan, de egy kopogtatás az ablakomon félbeszakította. 

Mindketten megugrottunk a hangra, egymásra meredve vártunk. Az ablakra nézve láttuk, ahogy JB éppen bemászik, a szemeim pedig még nagyobbra nőttek. - Nos...micsoda fordulat. - kezdte Mari, majd rám pillantott. - Akkor most egyedül hagylak titeket. Tartsátok a gatyátokban, mindenki itthon van! - dobott felénk egy kacsintást és már el is tűnt a szobából. 

Amint JB felém indult, felálltam a székemből, míg ő mosolyogva lépkedett hozzám. A testemet azonnal sajátjához húzta, ajkaink édes csókban forrtak össze. - Baby, eltűntél, aggódtam érted. - lágyan beszélt, arcomat két keze közé fogva. - Miért nem írtál, hívtál vagy valami? - kérdezte.

Arcom kezeibe fúrtam, mielőtt válaszoltam volna. - Pénteken amint beértem, kérdezni kezdtek. Hazugságon kaptak, anyám nagyon kiakadt, szóval elvette a telefonom és a szabadságom. - magyaráztam.

- Nagyon aggódtam, amikor nem írtál. - felelte közelebb húzva magához. Felnézve rá mosolyogva fontam karjaim nyaka köré, az övé derekamon pihent. A pillanatunk nem tartott sokáig, a világ megint csak ellenünk volt, anyám hangja zendült fel az ajtón túlról. 

Az ajtó kitárult, mi megfagyva álltunk ott, ahogy anyám idegesítő hangja elért minket. - Choi Youngjae, jobban teszed, ha.. - mondata közepén megállt, ahogy szemei kikerekedve meredtek JB-re és rám, akik egymás karjaiban álltunk ott. 

Tönkretéve. 

- Youngjae. - kezdte haragosan. - Legkedvesebb fiam, elmondanád mégis mi a fene folyik itt? - mosolygott. Nem öröm, vagy boldog mosoly volt, hanem az, ami után elszabadul a pokol. 

Nagyot nyelve néztem JB-ről anyámra, aki egyetlen lépést sem jött beljebb a szobába. - Anya. - álltam meg JB-re pillantva, akin megfejthetetlen arckifejezés ült. - Találkozz a barátommal, JB-vel. - dadogtam félve, közelebb húzódva JB-hez, próbálva a oldani a feszültséget egy mosollyal. Persze, teljesen elbukott ez is.

- B-barát? - kuncogott megijesztve engem. - Azt mondtad, ő a barátod? - kérdezte, mintha nem hallott volna jól. Csak bólintottam és össze is rándultam, nem akartam látni az arckifejezését. - Édesem, gyere és találkozz a fiad csodálatos barátjával! - kiáltott le apámnak. 

A lépések zaja hallatszódott a lépcsőn, majd hirtelen apám hitetlen arcával találkoztunk. - Mi a fenéről be.. - állt meg, amikor az irányukba nézett. - Ki a fene az? - kérdezte kissé felemelve hangját. 

- Akit a drága fiad a barátjának nevez. - válaszolta anyám. 

- Tüntesd el a házamból AZONNAL! - apám félelmetes hangja végigszáguldott a szobámon, mire megugrottam. Gyorsan magammal húztam JB-t el a szüleim mellett egyenesen le az emeletről amilyen gyorsan csak tudtam. Amint a lépcső aljához értünk, magamhoz rántottam egy gyors ölelésre. 

- Csak menj, nagyon kiakadtak. - kezdtem.

- De mi lesz ve.. 

- Kérlek. - könyörögtem neki felnézve rá, mire sóhajtva ugyan, de bólintott. Megpuszilva elmotyogott egy bocsánatkérést és egy szeretlek-et, mielőtt kisétált volna az ajtón. Amint becsuktam mögötte, éreztem, ahogy hullámokban tör rám az idegesség és a félelem. 

Visszamentem az emeletre, ahol találkoztam a nagyon is türelmetlen és nem épp boldog szüleimmel. Amint megláttak, beszélni kezdtek.

- Sok mindent kell megmagyaráznod, nem is beszélve arról mekkora bajban vagy.- szólalt meg anyám, akit apám követett. 

- Azt hittem jobban neveltelek ennél. Figyelmen kívül hagyva a szabályokat, hazudni a szüleidnek, idegeneket behozni a házba. Nem is említve, hogy úgy néz ki, mint valami patkány és őt hívod te barátodnak? Mi is volt a neve? JB? Már a neve is hulladék és bajos. Ne merészeld megtenni, hogy rajtakapjunk ezzel a gyerekkel. - mondta apám, a hangja ugyanolyan mérges és erős volt, mint anyámé, de tízszer olyan csalódott. - Miért? - kérdezte végignézve rajtam. 

Nem kellett gondolkoznom a válaszomon, a padlót kezdtem nézni, amíg beszéltem. 

- Miért? Mindketten elvárjátok, hogy tökéletes fiú legyek, akár egy bábu. Tanulni, jó jegyeket szerezni, hogy a család jónak tűnjön kívülről. De a végén, én mit kapok belőle? - néztem vissza rájuk, könnyek gyűltek a szemembe. - És ti azt gondoljátok, hogy ő egy szemét alak, de mégis, ő az egyetlen, aki úgy kezel, mint egy igazi emberi lényt, nem pedig mint valami bábut. Szeretem, és ha ti nem? A ti döntésetek, de nem tudtok távol tartani tőle, meg se próbáljátok.

Azzal a mondattal mentem be a szobámba, az ajtót hangosan bevágva magam mögött. 

Tattooed Flowers [2Jae] 13. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 

Érintett banda: Got7 

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: -nincs-

Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

Én és JB elaludtunk az ágyában, az ő karja körém fonódva, míg a fejem mellkasán pihent. Órákkal később keltem fel, ásítva egyet, szememet jól megdörzsölve.JB még mindig aludt, halk szuszogások hagyták el ajkait, ahogy figyeltem arcát. Fentebb kúszva apró puszit nyomtam arcára, majd a kis szekrényen lévő telefonomért nyúltam, ami egész idő alatt a JB-től kölcsönvett töltőn volt.

Felnyitva a képernyőt megláttam a több nem fogadott hívást és olvasatlan üzeneteket, mind anyámtól. A legújabbakat azonnal meg is nyitottam. 

5:07

Anya: gyere haza most.

5:52

Anya: Azt mondtam gyere haza.

6:32:

Anya: gyere haza MOST! Szobafogságban vagy mostantól.

Ezt elcsesztem. Már nagyon nagyon ideges lehet, ennyire talán még sosem akadt ki rám. Alapjában véve jófiú vagyok, így nem is volt oka rá. Mit fog csinálni, ha hazamegyek? Tudom, szobafogság, de ennél többnek kell lennie.

Sóhajtva tettem le a telefonomat, már 8 óra volt, már rég túl vagyok a késésen, felesleges sietnem. Visszafordulva az alvó JB-hez próbáltam felkelteni, rázogatva testét. - Bummie, kelj fel. - folytattam rázogatását, addig, amíg végre felébredt.

- Anyám már tonnányi üzenetet írt, hogy menjek haza, már órákkal ezelőtt és nagyon ki van akadva. Haza tudsz vinni? - kérdeztem, míg felült az ágyban és nyújtózott.

- Rendben, elviszlek, baby. - újra ásított, majd felkelt az ágyból. Akkor realizáltam csak, hogy még mind a ketten ruha nélkül voltunk, mire azonnal elvörösödtem. Hallottam, ahogy kuncog rajtam, amin a takarót alsóbb részeimre húztam.

- Baby, nem is olyan rég még nem bírtad megállni, hogy ne nézz, ne legyél szégyenlős. - piszkált.

Felnéztem, addigra ő már boxerban állt és nadrágját húzta fel lábára. - Oda...oda tudod adni az alsóm? - szavaimon elvigyorodott, de oda adta az említett darabot. 

Újra elfordult, hogy a földre dobott pólójáért nyúljon, én pedig gyorsan kimásztam az ágyából. Igyekeztem gyorsan magamra kapni az alsót, de nem számoltam a hátsómba nyilalló fájdalommal. Mikor felszenvedtem magamra, akkor tűnt fel, hogy JB alsó ajkát beharapva figyeli minden mozdulatomat.

- Azt a rohadt... - szólalt meg felém küldve egy kacsintást is, mire csak megforgattam szemeim. Míg én a nadrágom és felsőm kerestem, JB kiment a szobából.

Amint végre felvettem őket, kisántikáltam a szobából, a telefonommal a kezemben. - Kész? - kérdezte felnézve rám egy mosollyal kísérve, valószínű látta hogyan járok. Csak bólintottam, a félelem miatt a gyomrom görcsben volt végig. Magához vette  a kulcsait és elindultunk.

-

A motort leállította a házunk előtt, egyre jobban kezdtem félni, ahogy leszálltam róla. Ő is leszállt, amikor levettem a bukósisakot. A földet kezdtem figyelni, mire megszólalt. - Sunshine. - húzott közelebb magához. - Mi a gond? - kérdezte kezeit derekamra helyezve.

- Eléggé..nos, parázok. - válaszoltam őszintén. - Sosem csináltam semmit, ami miatt a szüleim kiakadnának rám, szóval nem tudom, hogy fognak reagálni, ha bemegyek. - magyaráztam,miközben én is átöleltem. 

- Nem kell aggódnod. Mivel ez az első, talán nem kapsz nagy büntetést. Egyénként is, minden rendben lesz, édes. - bólintottam szavaira.

- De most menj, nehogy rosszabb legyen. - tolt el magától kedvesen. Sóhajtottam, majd méegszer bóintottam, habár semmi kedvem nem volt bemenni, de minél tovább húzom, annál rosszabb lesz. 

- Jó éjt, Jae. - mosolyogtam rá, majd elindultam, de azonnal utánam kapott és újra karjai közt találtam magam. 

- Hová gondolsz, Mr. Jó éjt Jae? - húzott magához egy csókra, ami csak pár pillanatig tartott. - Jó éjszakát. - puszilt meg újra. - Szeretlek, sunshine.

Szavai miatt szívem őrült tempóban kezdett verni. - Jó éjt, Bummie, szeretlek. - feleltem, majd elfordultam és lassan elindultam befelé. 

A kapun túlról visszanézve láttam, ahogy motorjának dőlve várja, míg tényleg bemegyek. Apró mosollyal intettem neki, majd az ajtóhoz fordulva mély levegőt véve kinyitottam. 

Amint beléptem, azonnal találkoztam anyám ideges arcával, majd egy pofonnal is. - Merre jártál? - kérdezte karba tett kézzel, lábát idegesen mozgatva a padlón. 

- Én..én egy barátommal voltam. - hazudtam. - A telefonom rezgőre volt állítva, az idő meg csak úgy eltelt. - adtam hozzá, hogy kicsivel hihetőbb legyen. 

- Ez érdekes, mivel felhívtam Jinyoung, Bambam és Yugyeom szüleit és mind azt mondta nem vagy ott, és a fiúk velük voltak otthon. - mondta, pont a közepébe a hazugságomba. Mielőtt még egy újabbat mondhattam volna, még egy erős pofont kaptam, az egész arcom bizsergett tőle. 

- Add a telefonod és menj fel. - nyújtotta ki kezét, hogy elvegye tőlem a készüléket. - Mondtam, hogy szobafogság, úgyhogy add ide. - zsebembe nyúlva kivettem és a kezébe adtam, majd felrohantam a szobámba, nem foglalkozva a fájdalommal az arcomon. 

A szobámba érve az ágyamba dőltem, ruhástul, csak a cipőt vettem le, majd nyugtalanul aludtam el. 

Fantasy.

Műfaj: egyperces
Érintett banda: Nincs
Páros: Nincs
Figyelmeztetés. Nincs
Egyéb: a VIXX Fantasy c. dalának hallgatása közben íródott.

A tövis szúrja a kezem, ahogy próbálom letépni magamról, a vérem vörösre festi fehér ingemet.

Ez csak egy álom.

Lassan sötétül el minden, már semmit sem hallok, csak a csöndet.

Valaki segítsen!

Kiáltok, de semmi válasz. A feketeség lassan kúszik föl lábamon, elnyelve mindent, ami én vagyok.

Azt kívántam a csillagos ég alatt, hogy ez csak egy álom legyen, de kinyitottam a szemem és nem vált valóra.

Elfáradtam, elvesztem az utat a szemem elől, ahogy az árnyak körém fonódnak egyre jobban és jobban megfojtva engem.

Kérlek, vigyél el valahova...bármit megteszek, csak szabadíts ki innen. 

Valaki segítsen!

Újra megtalálom a hangom, de csak a saját visszhangom hallom az ürességben, ami körbevesz.

Ez az álom elnyel mindent, megváltoztat teljesen.

Ez csak képzelgés!

A fájdalom, mint kés szúródik mellkasomba, térdre zuhanva könyörgök a megváltásért, ami nem jön el értem.

Ez az én tragédiám, ha hall valaki...kérem, segítsen! 

Elhaló hangomat a sötétség állítja meg és fojtja magába, ezzel végleg elzárva tőlem mindent.

Nem tudok felkelni ebből az álomból, a fekete, égő mennyországból, ami megfojt.

Valaki segítsen!

Tudom, hogy már késő, tudom, hogy elkéstem.

Egyetlen perc alatt, mint a füst, úgy tűnt el minden.

Fájdalom, többet már nem tudok elviselni, azt ígértem érted angyal leszek, ám most a saját poklom szaggat darabokra.

Ez nem a valóság....ez csak képzelgés.

Are you calling me sinner? [VKook OneShot]

Műfaj: yaoi, smut, au
Érintett banda: BTS
Páros. VKook/ TaeKook
Figyelmeztetés. +18
Egyéb: Ajánlott zenék/videók ITT és ITT érhetők el.

*A történetben Jungkook és Taehyung egyidősek, 1994-ben született mindkettő. *

Kim Taehyung. Más néven maga az Ördög. Tudniillik ami ezzel a névvel jár, az már önmagában elegendő egy világ elpusztításához. Igen, Kim Taehyung veszélyes. Nem egészen olyan értelemben, ahogy mások gondolnák, hanem egy bizonyos emberre veszélyes, az pedig én magam volnék. Nem vagyok gyenge, tisztában vagyok a saját képességeimmel, mégis, egy olyan erő kényszerít térdre, amivel nem tudok megbirkózni. 

Miről is beszélek? A szerelemről. Több fajtája létezik. Van, amikor másra sem tudsz gondolni, csak rá, egyszerűen megbolondulsz minden érintésétől, bizseregsz mindenhol és ő is ugyanezt éli át. Ám ezzel szemben van egy fajta, ami belülről emészti fel az embert. Együtt töltött éjszakák, ünnepek, mindennapok, ám még se változik semmi. Akarod, de tudod, hogy ő nem. Ez a viszonzatlan szerelem, én pedig ennek vagyok a szakértője. Ez a legkegyetlenebb. A földhöz láncol, és nem tudsz menekülni tőle. Elmondom hát, hogyan történhetett meg, hogy egy ártatlan bárány beleszeretett a farkasba.

Nyári táborba küldtek a szüleim, azzal az indokkal, hogy jót fog nekem tenni, új barátokra teszek szert, és egy kicsit kikapcsolódok. Végeredményben jót tett, de hozta magával a legrosszabbat is. 

Amint megérkeztünk a táborba, beosztottak minket két személyes szobákba. Szerencsésnek éreztem magam, mert én nem kaptam magam mellé senkit, tekintve, hogy páratlan létszámú volt a csapat. Egyedül ültem a faházban, a csomagommal együtt. Nem vágytam társaságra, semmi kedvem nem volt jó pofát vágni olyan dolgokhoz, amik semennyire sem érdekeltek. Eleve nem is akartam elmenni. Nem is értem miért egyeztem bele. Talán mert apám szava szent volt a házban és utasított, hogy menjek, talán mert anyám szemében boldogság csillogott, ahányszor csak szó esett a lehetséges új barátokról, talán a saját akaratom szerint kerültem oda. Akkor és ott, már nem számított. Eltelt két teljes nap, amikor is a szobába menet egy nagy fekete bőröndbe ütköztem. Újdonsült szobatársam túlságosan is hiperaktív volt hozzám, nekem pedig nem volt türelmem az efféle gyerekes viselkedéshez, így a felnőttekhez mentem megoldást találni a problémámra. Úgy okoskodtam, hogy ha elég jó érvekkel állok eléjük, talán megszabadítanak tőle és nem kell elviselnem tovább. Azt viszont nem vettem számításba, hogy akármennyire is próbáltam, ők felnőttek és ők döntenek. ,,Nem!”  - hangzott a válasz kérdésemre. Elkeseredve mentem vissza a szállásomra, amit az új fiú azonnal észrevett. Produkálni kezdte magát, hogy felvidítson, csak az nem tűnt fel neki, hogy ő az oka a kedvetlenségemnek. Nem szándékoztam barátkozni vele, sőt. Egyedül akartam maradni a barátságos sötétségben, ami eddig körbevett. Nem volt szükségem másra, csak nyugalomra. 

- Hagyd már abba! Idegesítesz… - mondtam szemébe, mire lassan lefagyott az örökös mosoly az arcáról.

- Bocsánat… azt hittem szomorú vagy. – felelte, majd befeküdt ágyba, a fal felé, hogy még véletlenül se lássuk egymást. Emlékszem azokra a szavakra, amiket akkor mondtunk egymásnak, ami mindent megváltoztatott. Emlékszem rá, mennyire érzéketlen voltam vele szemben, amikor kimondtam őket. A következő napon egy szót sem szóltunk egymáshoz, úgy tettünk, mintha ott se lett volna a másik. A lelkiismeretem azonban az éjszaka közepén megszólalt, miszerint nem kellene ilyennek lennem vele, hiszen csak fel akart vidítani. Elmotyogtam egy bocsánatot a sötét szobába, feltételezve, hogy alszik és nem hallja, de tévedtem. Ébren volt, éppúgy, mint én, majd önelégült mosollyal fordult felém, mintha tudta volna, hogy megteszem, mert mégis csak illedelmességre neveltek. Nem tett semmi rosszat, még ha engem zavar is a jelenléte. Azon az éjszakán kezdtünk beszélgetni, megismerni egymást, hiszen eddig csak felszínes ismeretekkel rendelkeztünk a másikról. Megtudtam, hogy az apja lelépett, amikor Tae még kicsi volt, így alig emlékszik már rá. Én is meséltem neki a családomról, de nem mondtam el mindent, csak a leglényegesebbeket. Nekem, vele ellentétben nincs testvérem, csak egy kutyám, ami a világot jelenti számomra, de ennek ellenére jól elbeszélgettünk. Sokáig tartott, mire közel engedtem magamhoz, mert nagyon bizalmatlan voltam az idegenekkel, és ő annak számított. Lassan beismertem, hogy nem volt mitől tartanom, hiszen Taehyung megbízható volt. Mindenben mellettem állt, mindig fogta a kezem.

***

A tizennyolcadik szülinapom. Korán keltem, pedig a szülinaposnak ilyenkor igazán megengedett lenne egy kis pihenés, nem igaz? A nap pontosan ugyanolyan volt, mint bármelyik ez megelőző, egyedül Taehyung viselkedett furcsán. Pontosítok, furcsán normális viselkedést produkált a nap folyamán, amit nem tudtam hova tenni. Nem értettem miért csinálja, de már megszoktam, hogy ilyen zakkant srác. Akartam is tudni, hogy mit agyalt ki, de közben nem is. Ahogy ismerem, képes olyan dolgokat csinálni, amivel akár ki is rúghatják az iskolából, akkor pedig engem is előszednének, hogy miért hagytam. 

- Taehyung, elárulnád, végre miért viselkedsz így? – kérdeztem rá sokadszorra, de megint csak egy határozott fejrázást kaptam boldog mosollyal egybekötve. – Borzasztóan irritáló vagy, ugye tudod?

- Oh, hogyne. Tudom én. – felelte azon a mély kellemes hangján. Szerettem hallgatni, ahogy beszélt, olyan orgánuma volt, ami egyszerűen megnyugtatott és biztosított róla, hogy nem eshet bajom. A hangja sokkal érettebb emberhez való lett volna, nem pedig egy tizennyolc éves kölyökhöz. Igen, kölyök. Kölykök voltunk mindenki szemében, csak mi gondoltuk másképp. Késő délután indultunk haza, addig Taehyung-nál lógtunk, gyakorlatilag a semmittevésbe feledkezve. Hazaérve teljes sötétség fogadott, anyu sem volt ott, bár gondoltam biztos dolga akadt. Amint felkapcsoltam a lámpát, egy kisebb csapattal találtam szemben magam, akik hangosan ordították, hogy ,,Boldog szülinapot.”, ahogy a torkukon kifért. 

- Jó, jó…. köszi srácok. Tényleg… - mosolygok szerényen, hiszen nem is értem mire ez a nagy felhajtás. Ez csak egy szülinap. Minden évben van belőle, pont olyan, mint a korábbiak vagy a későbbiek. Végignéztem az arcokon, amik mind boldogságtól ragyogtak, szemben állva az én sötét belsőmmel. Nem akartam elküldeni őket, de tényleg nem akartam ünnepelni. Ha igen, akkor is maximum Taehyung-al, ketten. Rám sóztak egy tömény csokoládétortát is, majd csak órákkal később távoztak, de még ennyi idő alatt is elérték, hogy jól érezzem magam velük. Innentől kezdve, minden születésnapom kiemelt figyelemnek örvendett, köszönhetően Taehyung kreativitásának. Boldog voltam, hogy mellettem volt. Vele éltem át mindent, ami az életemben történt azóta, hogy megismertem.

***

Huszonegy. A nagykorba átléptető számjegy, ami meghatároz. Újrafogalmazza lényemet, máshogy nézek magamra, másokra is. Főleg egy illetőre. Nem éreztem ehhez foghatót. Féltem tőle mi lakozik bennem, bűnösnek, mocskosnak éreztem magam miatta. Olyanra vágytam, amit tiltanak. Olyat akartam megkaparintani, magamnak megtartani, ami bűnös élvezet volna. Akartam a rabságot, amibe keveredek, ha engedek magamnak. Dúskálhattam volna az élvezetben, olyat tapasztalhattam volna, amit más nem. Ami csak az enyém lett volna. Féltem a következményektől, így akárhányszor is megfordult a fejemben a lehetőség, azonnal hátat fordítottam neki és határozottan mondtam nemet magamnak újra és újra, ezzel kényszerítve magam a bűnöm elnyomására. Ez volt az első olyan dolog, amit nem osztottam meg vele. Ő volt a fekete folt az ártatlan lelkemen, amely beszennyezett, Ő volt az álmaimban megtestesült ördög, ami nem hagyott nyugodni. El akartam mondani, ki akartam adni magamból minden piszkos gondolatot, el akartam űzni őket onnan, de nem tudtam. Képtelen voltam, belém ivódott mindene. 

***

Egy végzős bál. Veszélyesen sok alkohol, túlságosan sokat mutató ruhák, vággyal fűtött tekintetek. Vágyakozó pillantások sokasága, áldozatukra váró nagyvadak. Akár csak Kim Taehyung. Ott volt ő is. Egy kívánatosan feszülő nadrágban, fekete ingben, tökéletesre igazított hajjal és engem méregetett. Együtt jöttünk, mégis különváltunk, hiszen felnőttek voltunk már, nem kellett mindig együtt lennünk. Távolról figyelte minden mozdulatomat, kezében a pohár italával, amit már bizonyára nem egyszer töltött újra. A tánctéren, a sok ember között voltam én is, kezemben egy üveg jeges itallal, egyszerre két lány teste is az enyémhez simult, ami igazán zavaró volt. Nem vonzottak engem semennyire, hiába voltam ittas. Engem nem mozgattak meg. A színjáték kedvéért úgy tettem, mintha nem volna gond, hogy rám akaszkodnak, mintha élvezném a figyelmet, amit a testem kapott, de mélyen belül egészen másra vágytam. Más karokat akartam derekam köré, más sóhajaira vágytam, más szavakat vártam a fülembe súgni. A zene ritkumásra ringattam csípőmet, kipattintva még egy gombot fehér ingemen. Az előttem táncoló lány beharapott szájjal nézett rám, de nem éreztem semmit. Nem váltotta ki belőlem azt, amit kellett volna. Tekintettemmel újra kerestem az övét, de már nem találtam. Nem láttam hova tűnt, hiába kutattam a sötét szempár után. Két erős kar simult csípőmre, majd rekedt hangon szólalt meg a tulajdonosa. 

-Jungkook… - leheletéből tisztán éreztem az alkoholt, amit elfogyasztott, de nem zavart. Vágytam erre a hangra. – Nem lenne kedved… lelépni? – kérdezett halkan, apró puszit nyomva fülemre, közben puha tincseim közé túrva tarkómnál. Beleborzongtam az érzésbe, a hangba, amit hallottam. Abba a rekedt, vonzó és egyben őrjítő orgánumba. Akartam. Ez egyszer az akaratom erősebb volt a félelmemnél, így apró bólintás után leráztam magamról a lányokat és követtem. Nem sietett, kényelmesen sétált előttem, zsebre tett kézzel. A poharát már elhagyta valahol út közben, de nem hiszem, hogy szüksége lenne még rá. Amint kiértünk felém fordult és újra, alaposan végigmért. Nem akartam szó nélkül hagyni a nézését, de mégsem jött ki egy hang sem kiszáradt torkomon, csak mély levegőket véve próbáltam kontrollálni az érzéseimet. Alsó ajkába harapott, végig a szemembe nézve, szinte hívogatva engem, hogy kóstoljam meg a tiltott gyümölcsöt, végül végignyalt az érintett részen. A szívem őrülten vert a mellkasomban, úgy éreztem bármikor áttörheti bordáimat, vagy meghallhatja, ahogy majd szétrobbant belülről. Ismeretlen érzés fogott el, olyan, amire nem készültem fel. Hozzá akartam érni, érezni az illatát, az ízét, bűnbe akartam esni vele együtt. Megragadta a karomat és húzni kezdett magával, ki tudja hová, ám ez érdekelt a legkevésbé. Amint bőre az enyémhez simult, mintha áramütést kaptam volna, egy pillanatra még levegőt venni is elfelejtettem, ami feltűnt neki. Eleresztett egy félmosolyt, amitől úgy éreztem a lábaim menten feladják és összeesek. Nehezen tettem egyik lábam a másik után, mire hirtelen megálltunk. Megérkeztünk volna? 

Egy szálloda előtt álltunk, majd pár perc múlva újra elindultunk, ezúttal befelé. Taehyung a portás kezébe nyomott egy köteg pénz, aki egy kulcsot adott vissza, és már ott sem voltunk. Meg akartam kérdezni, honnan volt annyi pénze, de inkább azzal foglalkoztam, hogy ne akarjam itt, más emberek szeme láttára leteperni. A keze még mindig erősen tartotta csuklómat, mintha az élete függne tőle, pedig nyilvános helyen voltunk. A liftbe szállva ugyan elengedett, de egy szót sem szóltunk egymáshoz. Én nem tudtam volna mit mondani, Taehyung pedig nem érezte szükségét az effajta kommunikációnak. Nem tagadom, ez a viselkedés vonzó volt, mintha egy nagymacska költözött volna belé úgy járt, méregetett engem, de még a tekintetében is izzott a vágy. Ezt akartam látni. Erre vágytam és úgy éreztem végre megkapom. A lift megállt, mi pedig újra elindultunk. A legutolsó szobánál álltunk meg, a kulcs fordult a zárban, majd beléptünk a sötét szobába. Nem éreztem fontosnak, hogy lámpát gyújtsunk, és Tae sem tett ez ellen semmit.

 

- Ugye tisztában vagy vele, hogy miért hoztalak ide? – kérdezte halkan, miközben levette magáról zakóját. Az utcáról beszűrődő fény félig megvilágította alakját, így tisztán láttam, ahogy az izmok megfeszülnek karjában, miközben leveti a felesleges ruhadarabot. Nagyon nyelve bólintottam, majd mikor rájöttem nem látja, megköszörültem torkom és nehezen ugyan, de végre megszólaltam.

- Azt… azt hiszem… igen.

- Tudod Jungkook… ezt már régóta szerettem volna, de nem volt megfelelő alkalmam, most viszont…

- Most viszont? – kérdeztem vissza halkan, míg az elmémben zavaros gondolatok száguldottak egymásba gabalyodott testünkről, az ő férfias nyögéseiről a vágytól fűtött szobában. Kívántam. 

- Nem tudom tovább magamban tartani. Nem is akarom már. Tudod, te egyáltalán mit művelsz velem? – szavait megerősítve lépkedett felém, én pedig akaratlanul is hátráltam, ameddig a hátam a falnak nem ütközött. Két kezén megtámaszkodott fejem mellett és úgy nézett rám. Úgy éreztem megfulladok a hirtelen közelségétől, de mégis, ez volna a legszebb halál. Megnedvesítettem ajkaimat, mielőtt megszólaltam volna, amit ő sötét tekintettel nézett végig.

- Mmm… csak azt, amit... amit te velem. – a hangom szokatlanul csengett, sokkal mélyebbnek hatott, mint általában, ezt Taehyung hatásának tulajdonítottam.  Kieresztette az eddig benn tartott levegőjét, a bőrömön éreztem mindent, minden mozdulatát, a tekintete égetett. Meglazította nyakkendőjét, de nem vette le magáról, én pedig csak álltam és néztem. Nem hittem el.

- Taehyung… - sóhajtottam nevét, amint a tekintete megtalálta az enyémet. 

- Még egyszer.. mondd ki még egyszer. – búgta fülemhez hajolva, közben ajkai finoman érintették nyakam. Fentről lefelé haladt, ezzel halk sóhajt kikényszerítve belőlem, nevével együtt. Elégedetten morgott, majd újra és újra megismételte, amit az előbb, de néhány helyen forró, nedves csókot hagyva maga után. Kezem tehetetlenül lógott mellettem, de az új inger mozgásra késztette. Először csak csípőjén pihentettem, majd egyre fentebb és fentebb kúszott, végül hajában állapodott meg. Akaratosan húztam közelebb magamhoz, azt akartam, hogy ne finomkodjon velem, legyen vadabb, olyan, amilyenre vágytam. Ajkai kéjesen járták végig érzékeny nyakamat,, néhol finomabban megharapva. Kitapasztalta hol van az a pont, ahol a lábaim felmondják a szolgálatot és szándékosan ott kínzott, ha lehet még tovább. Ez volt az egyetlen hely, ahol hozzám ért, mégis éreztem a testéből áradó hőt, amit aligha nem én váltottam ki. Egyik kezével lassan simított az ingemre, majd egyesével kezdte kipattintani a gombokat, kínzó módon. Amint már semmi sem tartotta össze rajtam az inget, forró tenyere felhevült mellkasomra simult és úgy tolta le rólam a ruhát. Engedtem neki, nem is tudtam volna mást tenni, hiszen annyira vágytam rá, hogy már fájt. Én már évekkel korábban elképzeltem vele egy ilyen éjszakát, de eddig csak ábrándoztam róla milyen az érintése, a tekintete, ha a vágy tüzeli. Most azonban, minden álmomat felülmúlva válik valósággá a bűnös élvezet. 

A könnyű ing a földre kerül, én pedig már zihálok, annyira akarom. Akarom, hogy hozzám érjen, mégis, akarom azt is, hogy kínozzon tovább, húzza az idegeimet ameddig csak lehetséges. Ameddig már könyörgök érte, amikor már nem tudom megkülönböztetni a fájdalmat az élvezettől. Hosszú ujjai vészesen közelednek az ágyékom felé, engem pedig elfog a félelem, miszerint most már tényleg lebukok. Előtte lágyan simít hasamra, majd végül megtalálja a gombot és máris kipattintja. Nem kell sok idő, hogy érezzem, ahogy a feszülő anyagon keresztül végigsimít rajtam, mire megremegek az érzéstől. Kapkodva veszem a levegőt, nem tudok elég oxigént a tüdőmbe juttatni, mert túl közel van hozzám. Forró lehelete csiklandozza bőrömet, a lábaim még inkább remegnek, ahogy keze utat talál a vékony boxerembe, hogy ujjai incselkedőn simuljanak már így is kőkemény, forró tagomra. 

-Hmm… azt hiszem, itt valaki nagyon szeretne valamit tőlem.. – hangján érződött, ahogy mosolyog, míg kimondja szavait, én pedig fejem hátravetve sóhajtottam.

-  Kérlek… ne kínozz…

- Tudod, igazán tetszik a helyzet. Hogy a markomban tartalak, és azt teszek veled, amit csak akarok. – ujjai határozottabban kulcsolódtak rám, belőlem halk nyögést kiváltva. Megőrjít.

-… bármit… bármit megteszek, csak…

- Csak? – hajol újra fülemhez, majd finoman megharapva azt kérdezett. Nem tudtam válaszolni, a gondolataim túl zavarosak voltak, ahhoz, hogy megfogalmazzam mit is szeretnék. Keze felkúszott mellkasomon, fel egész tincseim közé, amit erősen megrántva fordította el fejem, így még több teret adva magának. Durván belém harapott, majd forró nyelvét végighúzta a piros felületen. – Térdre, Jungkook… - szólalt meg végül, mire a szívem kihagyott egy ütemet. 

Tettem, amit kért, hiszen magamat is meglepve, nem volt ellenemre ez a viselkedés. Imponált nekem, ahogy nem finomkodott velem, hanem tette, amit az ösztönei súgtak neki. A földre ereszkedtem, majd azonnal nadrágja után nyúltam, kérnie sem kellett. Keze végig hajamat markolta, nem is szándékozott elereszteni, csak mikor lehúztam róla a ruhát, boxerral együtt. Felnézve szembe találtam magam Taehyung méretes tagjával, ami büszkén állt előttem. Nagyot nyeltem, hirtelen nem tudtam, hogyan kellene neki fognom, mivel eddig csak a képzeletemben játszottam ezt le, de aztán megembereltem magam. Ujjaimmal finoman simítottam rajta végig, de nem kaptam reakciót, így másodjára már határozottabban nyúltam érte, végül rákulcsoltam kezem és nyomban mozgatni hosszán. Föl és le, lassabban, gyorsabban. Határozottan, néha mégis gyengéden, remélve, hogy valamiféle hangot kicsalok belőle. Rántott egyet tincseimen, majd pontosan szám elé került forró nemessége.

- Gyerünk Jungkook… szopj. – utasított újra, én pedig engedelmesen nyitottam ki számat, hogy befogadjam. Előbb egész hosszán végignyaltam, majd finoman kezdtem tetejét ingerelni, ezzel egy hangosabb levegővételt kicsikarva belőle. Elmosolyodtam, tetszett, hogy ennyire kemény és vad. Vigyáztam, hogy fogammal semmiképp se sértsem meg, így hamar elfáradtam, de amint el akartam húzódni, ő visszanyomta magát, ezúttal mélyebbre. Éreztem, ahogy a torkom kezdetének ütődik, hallottam, ahogy kéjesen felnyög az érzésre, de közben elfogott a hányinger. Nem voltam képzett a mélytorkozásban, így nehezen ment, de igyekeztem kedvére tenni, már amennyire tőlem telt. Végül elege lett belőle és felhúzott magához, karomnál fogva, majd a saját ingjét kezdte kigombolni. Lassan csúszott le róla az anyag, ami ugyanott, a földön végezte, akárcsak az enyém, végül már mindketten ruha nélkül álltunk egymással szemben. Először éreztem ilyet, eddig nem tudtam milyen az, látni valaki szemében a csillogást, ahogy végignéz azon az emberen, akit tényleg kíván.

 

- Kívánlak Jungkook… Régóta… rég elfojtottam magamban, de nem bírom tovább… akarlak. Csak a magaménak. Érezni akarlak magam körül, látni, ahogy miattam sóhajtasz, az én nevemet nyögöd. – jött hozzám egyre közelebb, majd keze lágyan simított combomra, így késztetve rá, hogy dereka köré kulcsoljam azt. Férfiassága kínzóan ért az enyémhez, így újabb apró nyögés hagyta el számat. – Meg akarlak csókolni.. – jelentette ki, de mielőtt bármit is reagálhattam volna, ajkai máris az enyémnek nyomódtak, bennem rekesztve a levegőt is. Mintha minden lelassult volna. Tompán érzékeltem a külvilágot, nem tudtam hol vagyok, mi történik, teljesen elvesztem az új érzésben. Régóta vártam már erre, amikor megízlelhetem milyen is valójában, a valóság pedig fölülmúlta a képzeletem is. Nyelve birtokba vette az enyémet, forró, nedves táncba hívva, míg keze automatikusan vándorolt hajamba, hogy kénye kedve szerint forgassa, amerre tetszik neki. Belenyögtem a csókba, amikor még közelebb préselte magát hozzám, így csökkentve a távolságot. Túl hevesnek éreztem, elfogyott a levegőm, így el akartam húzódni, amit nehezen, de engedett. Zihálva kaptam az éltető oxigén után, de pillanatokkal később újra ugyanott találtam magam. Taehyung forró karjai közt, vad csókjával szemben. Mi ez hát, ha nem maga a mennyország?

Az ágy hangosan nyekkent, ahogy mindkettőnk súlya ránehezedett, de nem foglalkoztam vele, nem érdekel kibírja-e az éjszakát, avagy sem. Csak Taehyung-ra összpontosítottam, minden mozdulatát eszembe vésve, hogy soha el ne feledjem. Nyakamat kezdte újra ostromolni forró csókjaival, majd egyre lentebb és lentebb haladt, szándékosan elkerülve érzékeny pontjaimat.

-Kérlekh… neh… ne csináld ezt velem. – könyörögtem, de szavaim süket fülekre találtak. Minden porcikám remegett, zsongott tőle, ahogy időnként a szemembe nézve kajánul mosolygott. Ujjai végigjárták a testem, a, fentről le, lentről fel, majd számnál állapodtak meg. Azonnal lentebb ejtettem állam, így egyszerre három ujját is ajkaim közé fogadva. Végig a szemébe néztem, láttam benne, hogy tetszik neki a látvány, szereti nézni, amit csinálok. Amint megfelelőnek érezte, kezét levezette rajtam, le egész az ágyékomig, ahol is lassan, bejáratomnál kezdett körözni. Féltem. Tudtam, hogy fájni fog, ám mikor megéreztem magamban első ujját, nem várt érzést tapasztaltam. Tetszett. Fájdalmas volt az előkészítés, mégis minden percét élveztem, még akkor is, amikor fekete nyakkendőjét szorosan a szememre kötötte, amikor hasra fordított, hogy előtte térdeljek. Amint a látvány megszűnt létezni, az érzékeim kiélesedtek, sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám még egy apró mozdulat is. Ujjai eltűntek belőlem, egyszerre üresnek éreztem magam, de nem tartott sokáig. Felpattant a tubus teteje, bizonyára síkosítót használ, hogy könnyebb legyen. Ajkai nedves foltokat hagytak hátamon, miközben csípőjét határozottan lökte előrébb, így lassan belém nyomulva. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól, mégsem tettem, mindössze néhány könnycseppet ejtettem meg a feszítő érzés emlékére. Fejemet hátravetve nyögtem nevét, ahogy csak tudtam, míg ő akaratosan mozogni kezdett bennem. Nem hagyott időt, hogy megszokjam méretét, mégis, valahol belül ez volt az, amire vágytam. Akartam, hogy kemény legyen, állatias. Hangos nyögéseim töltötték meg a szobát, míg ő csak halk sóhajokat hallatott. Hátrébb toltam csípőmet, kényszerítve, hogy mélyebben merüljön el bennem, ami nyögésre késztette. Férfias hangjától megremegtem, élveztem, hogy én váltottam ki. Keze hímtagomra simulva kezdett kényeztetni, ugyanabban a ritmusban, ami folyamatos nyögésre késztetett. Belemarkolt hajamba, annál fogva húzott fentebb, izmaim megfeszültek a hátamban, ahogy tartottam magam. Csípője minden alkalommal keményen csapódott hátsómnak, belül pedig újra és újra eltalálva egy pontot, amitől az eddigiektől eltérő, kéjes nyögést hallattam. Elpirultam a gondolatra, hogy ezt én adtam ki magamból. 

- Mégh…. ott.. – kérleltem halkan, de ő hallotta és onnantól kezdve tudatosan irányította minden lökését. A sok inger hatására éreztem, ahogy összeszorul a gyomrom, ahogy hullámokban tör rám az élvezet, amit igyekeztem tudtára adni, hogy közel járok a beteljesüléshez. Vette az adást és azonnal elvette kezét hímtagomról és lassított a tempón. Éreztem pontosan hol jár bennem, apró rezdüléseit, mindent. A forróságot, ami belőle áradt, gyengéd ringását, várva, míg megnyugszom. Nem hagyta, hogy előtte élvezzek el. Nyöszörögve markoltam a takarót, többet akarva belőle, egyszerűen nem tudtam kontrollálni magam, és ezt ő is látta. Szememről lekerült a nyakkendő, de mielőtt még fölocsúdhattam volna, a kezem kerültek rabságba, fejem fölött az ágyhoz kötve. Őrülten tetszett a helyzet, az, hogy ennyire ki vagyok szolgáltatva neki. Bármit megtehet velem, nem fogok ellenkezni, nem is tudnék. Fájdalmas nyögés hagyta el ajkaim, amikor újra mozogni kezdett, vadul, keményen, pont úgy, ahogy akartam. Mielőtt elélvezhettem volna, pontosan azelőtt hagyta abba, vagy váltott szöget így kínozva tovább engem. Könyörgésemmel nem foglalkozott, de egy részről ez is tetszett. Hajam nedvesen tapadt homlokomra, forró vérem dübörögve száguldott ereimben és ő sem volt másképp. Egyre erőteljesebbeket lökött rajtam, hangosabb sóhajok, nyögések szakadtam fel belőle, így még jobban hátratoltam fenekem, hogy még többet érezhessek belőle. Keze újra remegő férfiasságomra tévedt, lomha mozdulatokkal kényeztetett odalent. Éreztem, ahogy egy mélyebb lökésnél forró nedvét belém ereszti, közben hátamba harapva. Nekem sem kellett több, néhány mozdulattal később hangos nyögéssel élveztem kezébe, a takaróra, mindenhová. Visszafojtott vágyam nagy mennyiségben távozott belőlem, ő pedig minden cseppjét kimasszírozta, majd óvatosan kihúzódott. Felhevült testemhez képest hűvös élvezete végigcsorgott combomon, amit ő pillanatokkal később lenyalt róla. Újra üresnek éreztem magam, minden izmom fájt, az alsó felem még mindig lüktetett, de nem tudtam megszólalni. Erőtlenül mozdítottam meg kezem jelezvén, hogy engedjen el, amit nem volt hajlandó megtenni.

- Tudod, Kook… egy menet nekem kevés belőled… örökké csak téged akarlak. – válaszolt, amikor nyöszörögve kérleltem. Fejem a párnába temettem, nem hittem el, hogy ilyet mondd nekem. Annyiszor elképzeltem már, mégis, minden álmot fölülmúlt. 

Azt hiszem, nem kell elmondanom, hányszor ismételte meg, hányszor élvezett belém, vagy máshová. Nem feledem soha azt az éjszakát, épp úgy, ahogy ő sem. Először nem hittem el, nem tudtam felfogni, hogy valósággá vált mindaz, amire vágytam, de ő minden alkalommal biztosított róla, hogy nem álmodok.

Kim Taehyung. Egy név, amitől kiráz a hideg, a szívem őrült tempóra kapcsol, az agyam pedig felfogni sem tudja, mi történik. Egy olyan ember, akibe vadállat költözik, amit csak én tudok megszelídíteni, csak nekem engedelmeskedik… 

Vagy inkább, én hajolok meg akarata előtt? 

Bűnösnek érzem magam emiatt, de már nem érdekel.