Psycho cruelty - Who is in control?! Part IV.

Műfaj: dark
Érintett banda: BTS
Főbb szereplők: Kim Taehyung, Min Yoongi
Figyelmeztetés: 16+
Egyéb: -nincs-

Taehyung Po.V.:

Minden elsötétült. Hideg van, fázom, egyedül ülök a sötétben, miközben valaki beszél. Nem hagyja abba, hiába könyörgök érte, egészen közelről hallom már, közelebbről, mint az előbb. Menekülni akarok, futni, futni, el innen messzire és soha vissza nem nézni, de nem megy. Nem tudok felállni, ellenszegülni az akaratának, érzem, ahogy átveszi az irányítást felettem, én pedig csak átölelve magam sírok némán, egyedül. Fáj belül, éget az egész, nem hagy nyugodni, amikor pedig azt hinném elmúlik, újra kezdi még erősebben. Hangosan dörömböl elmém kapuján, ami még kitart ugyan, de már nem sokáig. Nem tudom hol vagyok, hogy mi történik velem, csak a hideget érzem, ami körbevesz. Lassan elhalkulnak a sikolyok a fejemben, és már csak suttogást hallok. Félve nézek fel a földről, de nincs előttem senki, csak a feketeség, ki tudja milyen messzire nyúlik, hol a kezdete vagy a vége. A lélegzetem visszhangzik, még dübörgő szívverésem is hallom a csöndben, ami ezúttal megrémít. Régen szerettem a csöndet...most már csak rossz emlékeket őrzök róla, amiket nem tudok kiverni a fejemből. Hirtelen jön a fájdalom, ami a fejembe hasít, szinte szétrepeszti a koponyám, így újra térdre zuhanok, képtelen vagyok ezt elviselni.

- Taehyung...-szólít egy hang, ezúttal erőteljesebben, mint máskor. Nem tudok fölnézni, válaszolni, csak remegek a hideg padlón várva, hátha meghalok. Akkor könnyebb lenne...minden. Nem éreznék többé, nem fájna semmi.

- Szóval meg akarsz halni? - rémisztő a saját hangom, mintha nem is én lennék, mégis tudom, hogy egyedül vagyok, csak én lehetek. - Feladnád az életed, csak mert nem bírsz engem elviselni? - szavai után újabb fájdalomhullám érkezik, hangos sikolyt váltva ki belőlem. Nem fogom tovább bírni. - Ugyan...hiába kiáltasz..senki nem hallja. 

- Tűnj el...tűnj el a fejemből..-lehelem erőtlenül, mire halkabban ugyan, de éppoly veszélyesen súg a fülembe.

- Már rég nem a fejedben vagyok Taehyungie..Te és én, egyek vagyunk..-kiráz a hideg szavaitól és újra csak menekülni akarok. Hirtelen állok talpra, majd imbolyogva indulok el, hogy végre távolabb kerüljek tőle és ne érhessen utol. Gyorsabban lépkedek, időnként hátrapillantva, ahol még mindig semmit sem látok. A talaj megmozdul a lábam alatt, így újra a földet érzem tenyerem alatt. Menekülj, menekülj, menekülj! Fuss, amerre csak látsz és soha ne fordulj meg! Fájdalmas nyögéssel állok fel és igyekszem tovább, ami most még nehezebbnek tűnik. A talaj kifut a lábam alól, nem tudom magam megtartani akármennyire is próbálkozok.

- Nem tudsz menekülni önmagad elől...bármilyen messzire is mész, én ott leszek. Ott leszek, hogy levegőbe repítselek, aztán megfojtsalak, majd egy vad tánc után elhamvasszalak. - kiált utánam, bennem pedig megfagy a vér is. Ez nem lehet valóság..biztos csak álmodom. A félelem megbénít és hiába kiáltok segítségért, választ nem kapok. A hideg érintéstől megborzongok, ahogy hozzám érnek a saját képzeletem árnyai, én magam. 

- Tudod...nem másoktól kellene félned...jobb volna, ha magadtól tartanál. Akkor talán egyszerűbb lenne a dolgom...föladnád és én győznék.-suttogja újra a fülembe, a hangja visszhangzik a fejemben, így újra belém rúgva. Fáj minden egyes kimondott szó, fáj minden mozdulat, amivel küzdök ellene, de nem adhatom fel. Még nem. Nehezemre esik levegőt venni, mintha valami össze akarná roppantani a mellkasomat, de erőt veszek magamon és végül megszólalok.

- Gyere csak, provokálj még! Kötözz meg, ha van hozzá merszed, mint egy elveszett lelket...-állok meg szilárdan és próbálok ellenszegülni az akaratának. - Nem fogom hagyni, hogy a földbe tiporj...nem..-halkulok el a végére, hiszen újabb jeges érintést érzek vállamon.

- Hmm...szóval szeretnél még játszani? Azt akarod, hogy üldözzelek és ne legyen egy perc nyugtod sem, igaz? Te is szereted, ha kínoznak....tudom. Már az enyém vagy...- halkan beszél, tárgyilagosan, ami újra előhozza a félelmeimet, hiszen tudom, hogy igazat mondd. Egy hideg, sötét kéz csúszik az enyémbe, ujjait pillanatok alatt összefonja az enyémmel, mire érzem ahogy hirtelen csökken a hőmérséklet.

 A kéz egyetlen mozdulattal fordul meg és tűnik is el, belém pedig jeges érzés költözik, de nem teszek ellene semmit. Képtelen lennék már küzdeni..feladtam. 

- A Tiéd vagyok...