Living With The D.E.V.I.L [2Jae] 3. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life

Érintett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: nincs

Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

*

Hangos ébresztő keltette fel Youngjae-t a következő reggel. Nem aludt túl sokat, mert szinte egész éjjel fent volt, már bánva, hogy annyira hamar beköltözött, lényegében átgondolás nélkül.

Hamar feltűnt neki, hogy a csöngés nem az ú telefonjából jön, helyette Jaebum-é üvölt korán reggel. Úgy 30 perc múlva az ébresztő bekapcsolt megint. A hang nem akart abbamaradni, az sem segített, hogy a párnát a fejére húzta. Miért olyan rohadtul hangos az a nyamvadt ébresztő? És hogy tud még emellett is tovább aludni?

Haragosan kelt ki az ágyból, hogy Jaebum ajtaján kopogjon. 

Semmi válasz.

Már nyitotta volna ki az ajtót, amikor eszébe jutottak Jaebum szavai. " Ne menj be a szobámba."

Már nem lett volna képes vissza aludni, így inkább elment reggelit csinálni magának. Amikor a hűtőt kinyitotta vette csak észre, hogy abban szinte semmi sincs. Mindössze víz, egy kevés megmaradt rendelt étel és egy kevés tej.

Akkor ennyit a reggeliről. Felöltözött és közben megevett néhány szelet üres pirítóst. Minden nélkül, teljesen üresen, egy kis tejel. Hogy tartja el magát Jaebum, ha nincs semmi a hűtőjében? Mi a fene.

 Fél órával később Jaebum ébresztője megint megszólalt.

Youngjae összecsapta a könyvet amit olvasott, majd felállt a kanapéról. Ez kezd egyre idegesítőbb lenni, tojok a szabályokra.

Berontott Jaebum szobájába és gyorsan kinyomta az ébresztőt.

- Kelj fel! - rázta meg idegesen testét.

Jaebum végül felébredt és laposakat pislogva nézett fel rá. - Mit akarsz? - kérdezte álmatag hangon.

- Az ébresztőd már vagy hétszer kapcsolt be.

Jaebum-nak csak ekkor esett le, így azonnal felült ágyában. - Oh, a francba, Mennyi az idő?

- Pontosan 7:15.

- Várjunk egy percet.. Nem azt mondtam ne gyere a szobámba?!

-Most ez komoly? - kérdezte Youngjae magában.

- Még van háromnegyed óránk órakezdésig, nem akartam csak úgy berontani, de gondoltam nem akarsz elkésni.

Jaebum felállt és keményen a falhoz passzírozta Youngjae-t. - Ha nem tartod be a szabályokat, meg foglak büntetni.

Ez meg mit jelentsen? Youngjae kezdte egyre kényelmetlenebbül érezni magát, ahogy Jaebum arca és teste is túl közel volt hozzá.

- É-én sajnálom. Csak gondoltam nem.. szóval.. nem akarsz elkésni. - próbált odébb mozdulni, de Jaebum karja mindkét oldalán támaszkodott a falnál.

- Miattam nem kell aggódnod angyalom. - emelte fel kezét Youngjae állához és irányította fejét pontosan a sajátja elé. - Csak ne történjen ez meg újra, rendben? - vigyorgott. Youngjae lenetemm csúszott és gyorsan kisiklott karja alatt kifújva az addig bent tartott levegőt. - El..el fogok késni, szóval.szia. - sietett ki a szobából maga után bevágva az ajtót.

A szíve még mindig kalapált, amikor a buszra szállt fel. Elővette a vázlatfüzetét és nekiállt véletlenszerű mintákat firkálni, hogy elterelje a figyelmét a történtekről.

Jaebum nem volt bent időben, csak az óra közepére esett be.

- Im Jaebum, miért nem osztod meg a többiekkel miért késtél a héten már harmadjára? - mondta elégedetlenül Mr. Kim.

Az osztály előtt állt a teremben és mosolygott. Minden lány megbolondult tőle és kuncogott, egy valaki még azt is bekiabálta, hogy "oppa"

- Nagyon sajnálom uram, egész éjjel fent voltam, szörnyen fájt a gyomrom.

- Awwww!!!
- Szegény Jaebum oppa"
- Majd én gondodat viselem+

Micsoda hazug. Hangosan horkolt egész éjjel olyan mélyen aludt.

- Jólvan, ülj le, hogy folytatni tudjam az órát.

Ez komolyan bejött neki? Hihetetlen. Rázta meg fejét Youngjae.

-

Az ebédidő volt Youngjae leginkább nem kívánatos eseménye az iskolában. Az étel részét szerette, de utálta a tényt, miszerint egyedül ült. Mindenki figyelmen kívül hagyta. Legtöbbször a művészetteremben evett, de aznap néhány tanár értekezletet tartott ott, így kikényszerült az ebédlőbe. Csöndben ült egyedül, elutasítva mindenféle szemkontaktust a többi diákkal.

- Na  nézd csak ki van itt, a kis Choi stéber Youngjae.

Youngjae azonnal megbánta, hogy az ebédlőbe ment, akkor pedig még inkább, amikor Park Jinyoung hangját meghallatotta. Mellette pedig ott állt Kim Yugyeom.

- Úgy tűnik, még mindig nem szereztél barátokat.. tragikus. - mondta Yugyeom míg Park Jinyoung egy maroknyi rizst vett fel és szórt Youngjae hajába.

- Mi a francot csinálsz?

Hallattszott jaebum hangja mögülük.

- Oh, hey ember, végre úgy döntött felnő egy kicsit és itt eszik ahelyett, hogy a teremben tenné.. milyen édes már. - nevetett Park Jinyoung.

Youngjae végül felnézett és azonnal meglátta Jaebum irritált tekintetét.

- Miért egy olyat cseszegetsz, mint Ő, Jinyoung? Épp eléggé lúzer, még a figyelmünket sem érdemli meg. - Jaebum kemény hangja és szavai úgy ütötték őt meg, akár egy tégla. Tényleg azt remélte, hogy majd Jaebum kiáll érte? Ja, igen.

- Na gyerünk.

Ahogy elmentek, Youngae-nak feltűnt, hogy szinte mindenki nézi, páran még nevetnek is rajta.

- Hey, jól vagy? - egy kéz nyújtott felé egy szalvétát-

Felnézve észrevett egy szőke srácot igazán kedves mosollyal. - Mark Tuan vagyok, csak két hete iratkoztam át ide, nem tudom elhinni azt a két nyomorultat. Amerikában is vannak ilyenek az iskolákban.

Végül elvette a szalvátét és próbálta eltüntetni a hajába ragadt rizst és az egyenruhájáról is. - Köszönöm, igazából te vagy az első ember, aki hozzám szól. wow, ez elég szánalmasan hangzott.

Mark nevetetve nyúlt a haja felé, hogy segítsen kiszedegetni a beleragadt rizst. - Ránézésre kedves srácnak tűnsz, annak ellenére, hogy hogyan viselkedett veled az a kettő, nem vágtál nekik vissza. Hasonlítasz rám nem is kicsit.

Youngjae a nap folyamán először elmosolyodott. - Örülök a találkozásnak, Choi Youngjar vagyok.

Most komolyan szerzett egy barátot?

- Yo, Mark, nem hiszed el mit csinálsz  Bambam, odament a lányhoz és azt mondta...mondd el neki mit mondtál.

Youngjae észrevette a két új srácot, Jackson Wang és Kunpimook Bhuwakul, akit mindenki Bambam néven ismert.

- Csak annyit mondtam, hogy " Az orvosom azt mondta, a te vitaminodból hiányom van, segítenél? - mondta Bambam mire Jackson és Mark hangos nevetésben törtek ki.

- Ez a legrosszabb felszedős szöveg, amit valaha használtál. - mondta Jackson.

- Mit mondott a lány? - kérdezte Mark kíváncsian.

- Csak megforgatta a szemét és elsétált...

- Oh, hey, Choi Youngae, igaz? - mutatott Jackson Youngjae-re, aki elmosolyodott. - Nagyon tehetséges srác vagy.

Az emberek ismerik? A műveit? Mi folyik itt.

- Te rajzolsz? - kérdezett tovább Mark.

- Szuper tehetséges, ráadásul ő az osztályelső is, nagyon irigyelem ezért. - felelte Bambam.

Végre Youngjae is meg mert szólalni. - Ti...ti ismertek..engem?

Jackson mosolygott, majd bólintott. - Persze.

Annak ellenére, hogy megdobták rizzsel, aznap három barátot is szerzett. Nem csak egyet, hanem hármat. Három igazán kedves és vicces srácot. Lassan minden rendben alakult számára.

No title

Műfaj: slice of life, egyperces
Érintett banda: B.A.P
Szereplők: Bang Yongguk, Jung Daehyun, Yoo Youngjae, Kim Himchan, Moon Jongup, Choi Junhong
Figyelmeztetés: 16+, suicid hajlam megjelenése
Téma: a banda hiatus alatti időszakát dolgoztam fel, valós alapokra építve.
Egyéb: az ihlet elsősorban az AM 4:44-böl jött

Yongguk Po.V.:

Nem tudom mit tegyek. 

Úgy érzem kezdünk széthullani, mint banda és mint család is. 

Ha ránézek maknae-nkra, Zelo-ra látom a szemeiben a remény csillogását, amit ugyanakkor elkomorít a jelenlegi helyzet. Látom ahogy Youngjae próbál Dae mellett lenni, amennyit csak lehet, segíteni neki újra talpa állni, támogatni öt. Azt hiszem  talán ö a legerősebb hatunk közül. Jongup csöndesen visel mindent, de tudom hogy mennyire fáj neki is. Elég csak az álmairól kérdeznem és percek alatt könnyek szöknek szemébe, ami mutatja mennyire össze van törve belül. Channie hiába jön oda hozzám, hogy beszélgessünk, hogy segítsen nekem, egyszerűen csak ellököm magamtól, nem akarom, hogy az én problémám is a nyakába zuhanjon inkább megtartom magamnak.

A Soju-s üveg egyre jobb barátommá vált az este folyamán, hiába tudom, hogy pont nekem nem lenne szabad így viselkednem. Nekem kellene összetartani a csapatot, magamat erősnek mutatni, mint egy igazi leader. 

Tudom. 

Hiába érzem, hogy folyton cserbenhagyom a bandát, akik már inkább a családom nem tudok mit tenni ellene. Szép lassan kezdtünk lefele süllyedni és nincs megállás. Azt várom már melyik nap fogadnak úgy a stúdióban, hogy már fordulhatok is meg és meg se próbáljak visszamenni. 

Az alkohol segít feledni, segít feldolgozni mindazt a tragédiát, ami az utóbbi egy hónapban történt velünk. A cégünk úgy döntött továbbra sem kíván finanszírozni semmit, nem kapjuk meg a munkánkért járó fizetést sem. Esélyünk sincs máshová menni, hiszen ez Korea. Itt nem úgy mennek a dolgok, mint máshol. Itt a zeneiparnak hatalma van feletted és nincs beleszólásod semmibe. 

Én csak zenélni akartam. 

Olyat csinálni, amit szeretek és megmutatni a világnak a bennem lakó érzelmeket ezen keresztül. Hittem benne, hogy elérem az álmomat, hogy egyszer én is állhatok színpadon, hogy hallhatom az emberek boldog sikolyát, láthatom a könnyeket a szemükben. Át akartam élni ezt. Olyan emberré akartam válni akire felnéznek, ahogy én a nagyapámra, az egyetlen emberre, aki támogatott eddigi életem során. Fájdalmas a felismerés, miszerint hiába gürizek, nem lesz eredménye.

Betelt a pohár. Az utolsó csepp is beleesett, így már nem tudom tovább folytatni. Jobb lesz, ha elmegyek. Akkor megkímélek mindenkit a csalódástól, hiszen előttük még sikeres jövő áll, nem úgy, mint előttem.

Felállok az asztalomtól és azonnal a kulcsaimért indulok. Jó pár sor került az előttem heverő szalvétára, amire mindent felvéstem, ami hirtelen eszembe jutott. Remélem majd megértik mit miért teszek. Az előszobában felhúzom a cipőt, de nem sietek sehova. Kényelmes tempóban készülődök össze, veszek fel egy vékony inget, hogy azért legyen rajtam valami. Fejembe húzok egy baseball sapkát és már indulok is. Hallom, hogy Himchan megkérdi hova megyek ilyen későn, de a válaszom mindössze az ajtó halk kattanása ahogy becsukom magam után. A kocsihoz megyek, szép komótosan beülök. Elindítom az egyik dalt, ami meglepő mód egy jó régi darab.. Hallgatom a sorokat, amik mélyen a fejembe ivódtak mikor írtam a szöveget. Szerettem ezt a dalt, mert minden benne van, amit akkor éreztem.

Nincs már szükségem semmire

Nélküled is el tudok aludni éjjel

A szavak, melyek szomorú emlékeket hordoznak számomra. Kihajtok az útra, majd a város széle felé veszem az irányt, az egyik szirthez igyekszem.

Leparkolok nem messze a helytől és csak ülök a kocsiban. Félek.

Félek itt maradni, hiszen csak csalódást okozok másoknak. Úgy lesz a legjobb, ha én csak csöndben eltűnök.

Újra beindítom a kocsit, de ezúttal már nem fogok megállni, keményen taposok a gázpedálra és hagyok mindent magam mögött pár pillanat alatt.

Emlékezni fogok minden egyes együtt töltött percünkre.

Szeretlek titeket.

Living With The D.E.V.I.L. [2Jae] 2. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző shiruuka [wattpad]

 *

"Jaebum oppa!

"Annyira helyes!"

"Kedvellek!"

"Bárcsak az én pasim lenne!"

Csak a lányok kiabálását hallotta Youngjae, ahogy Jaebum-ot követve mentek kis az iskolából.

- Úgy látszik nagyon híres vagy.

Jaebum nevetve paskolta meg Youngjae vállát. - Tudnád hibáztatni őket?

Youngjae csak szem forgatva sétált a buszmegállóba, majd onnan a lakáshoz.

- Itt vagyunk. - nyitotta ki az ajtót felfedve egy szép életteret. A lakás közepes méretű volt, két kanapé, egy asztal azon pedig videojáték konzol. Minden férfi otthon tudná magát érezni egy ilyen helyen.

- A te szobád az a jobb oldalon. - mutatott egyenesen. Két ajtó volt egymás mellett, az övé pedig a jobb kéz felőli.

A szoba teljesen üres volt, kivéve két dobozt. Jó helynek tűnt, ahol nyugodtan dolgozhat a házi feladatain és mozoghat is. Ámulva nézett körbe boldogan, hiszen tényleg megtörténik.

- Nekem tetszik!

- Jó, be tudsz költözni, amikor akarsz.

Youngjae csak mosolygott. Persze, amint csak lehet, be akart költözni. 

Meg is tette. Az ágya szélén ült az új szobájában, ahol minden szépen elrendezett már. Tökéletes volt.

- Köszönöm, sokat jelent ez nekem. - mondta a nappaliba menet, ahol Jaebum a kanapén ülve valami focis játékot játszott.

Youngjae ezzel szemben nem igazán volt az a videojátékos típus. A szülei sosem engedték, az élete csak a tanulásról és a megfelelésről szólt. Nem volt soha alkalma kimozdulni, kicsit lazulni, ahogy a többi középiskolás, normális diák. Talán ezért nem is voltak barátai és emiatt lett antiszociális.

Kínosan állt egyik lábáról a másikra, közben rájött, hogy egy teljesen idegennel költözött össze. Pontosabban egy bunkó ismeretlennel. Le kellene ülnie vagy legalább mondani valamit, és nem hülyének kinézni.

- Jól vagy? - kérdezte Jaebum zavartam pillantva fel rá. - Leülhetsz ám tudod...

Youngjae félszegen nevetett és ült le a kanapé másik végére, jó nagy távolságot hagyva kettejük között. 

Jaebum egyik szemöldökét felhúzva nézett ré kuncogva. - Nem harapok...ha csak nem akarod. - kacsintott.

Szemei kikerekedtek a mondatra. Ő most..komolyan...nem nem. Csak szórakozott vele. Eléggé szexuálisan. Egy kis kuncogással inkább félresöpörte az egészet. Jaebum észrevette, így megállítva a játékot csúszott közelebb hozzá a kanapén utána pedig arcuk között egyre csak csökkent a távolság. Youngjae levegőt sem vett, nem tudta hirtelen mit csináljon.

- Fussuk át az alap lakótárs szabályokat. Egy, nem hozunk haza csajt, bár ahogy így elnézem efelől nem is kell aggódnom. - nézett végig Youngjae-n. - Nem igazán illesz bele egyik csaj ideáljába sem, gyakorlatilag tipikus magányos vagy és soha nem is láttalak kommunikálni egy nőnemű egyeddel  sem, szóval már csak ezért sem kell ezzel gyötrődnöm. Kettő, ne menj a szobámba és ne nyúlj semmilyen személyes tárgyamhoz sem. - paskolta meg Youngjae arcát kicsit erősebben a kelleténél, majd fölállt. - És végül, ne mondd meg senkinek a suliban, hogy lakótársak vagyunk. Nem kell nekem, hogy mindenki tudja, hogy egy olyannal élek mint te. Szóval, jó éjt.

Youngjae ott ült, tágra nyílt szemekkel. Rossz döntést hozott azzal, hogy magával az ördöggel költözött össze. Túl izgatott volt és nem gondolt bele mibe taszította magát. Már nem fordulhat vissza, nem mehet haza könyörögni a szüleinek, hogy fogadják vissza, amikor végre boldog volt, hogy ott hagythatja őket. Nem volt más választása, mint lenyelni mindent és tűrni. 

- Nagyszerűen elcseszted Youngjae. - gondolta magában. 

Living With The D.E.V.I.L. [2Jae] 1. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 

Érintett banda: Got7 

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: -nincs-

Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

*

Im Jaebum, az iskola legjóképűbb diákja. Minden lány egyet értene velem, sőt, még néhány fiú is. Úgy sétált a folyosón, akár egy híresség, a lányok sikítoztak, körülötte mindenki kiabálta, hogy "oppa!". Azt hiszem ebben az iskolában ő maga volt a híresség fogalma.

-Oppaaaa, kedvellek!"

Egy szép, alacsony lány hajolt meg előtte, míg a kezében tartott ebédes dobozt szorította testéhez.

- Kérlek, fogadd el ez a dobozt, neked készítettem. - könyörgött még mindig meghajolva.

Jaebum kifejezéstelen arccal nézett rá, majd csak megforgatta szemét.

- Add oda valaki másnak. - mondta, majd azzal a mondattal el is indult.

A lány térdre esve fogta szorosabban a dobozát és erősen próbálta visszatartani könnyeit, amik már szökni készültek. Barátnői hamar odafutottak mellé megnyugtatni őt.

Youngjae figyelte a lányt és rosszul érezte magát. Rosszuk érezte magát azokért a lányokért, akik odavoltak a fiúért. Egyébként is, mi volt annyira különleges Jaebum-ban? Egy bunkó volt, aki nem törődött másokkal, csak magával. 

Choi Youngjae nem volt túl népszerű a lányok körében. Ő volt a félénk fiú, aki mindig a terem végében ült és a füzetébe firkált. Többnyire minden ignorált maga körül, ennek ellenére az osztály elsője volt tanulmányi eredményben. Ha valaki beszélt vele, akkor is csak azért, hogy segítsen nekik a házi feladatukban. Szeretett segíteni a többieknek, így kevésbé érezte magát haszontalannak. 

A művészeti teremben ült az ebédidőben, mert jobb szeretett egyedül lenni. Evés közben online keresgélt olcsó albérlet után a közelben a telefonján. Nagyon el akart már költözni a szüleitől, hogy egy csöndes környezetben lehessen egyedül. 

- Mit csinálsz?

Youngjae megugrott a hang hallatán és gyorsan arra fordult, hogy meglássa a tulajdonosát, Im Jaebum-ot. 

- Uhm...épp eszek. - felelte kínosan ahogy ebédjére mutatott. 

- Duh, úgy értem miért vagy itt teljesen egyedül, mint egy lúzer? 

A hangja durva volt, mint mindig. Benne minden nyers és kemény volt.

Youngjae csal nézte őt, valami oknál fogva nem tudott megszólalni.

Jaebum körbenézett, majdnem úgy, mintha keresni valamit. Youngjae észrevett egy ott felejtett kabátot, az egyik szék támláján, amiért Jaebum is nyúlt. A vállára dobta és Youngjae felé kezdett sétálni. 

- Lakáskeresés. - nevetett ahogy Youngjae telefonjára nézett. - Kétségbeesetten el akarsz költözni a szüleidtől?

Youngjae kicsit kényelmesebben érezte magát, így végre tudott válaszolni. - Ötleted sincs mennyire.

- Hát, én lakótársat keresek éppen. Eljöhetsz megnézni a helyet suli után.

Youngjae eldobta evőpálcikáit és izgatottan állt fel ülőhelyéről. - Tényleg?!

- Mhm, és elfeleznénk a költségeket, szóval jóval olcsóbb lenne, mint azok, amiket a telefonodon néztél.

Ez tényleg megtörténik? Tényleg ki fog költözni. Mármint, tudvalevő, hogy ő a legdurvább alak az iskolában, de csak nem lehet rossz, igaz?

Youngjae boldogan bólogatott. - Akkor megyek és megnézem később.

- Oké. Akkor később.

Mi fordulhat ebben rosszra? Persze, Jaebum egy igazi vérbeli bunkó volt, de csak azok felé a lányok felé, akik szerelmet vallottak neki. Nem lehet ez annyira rossz. Igaz?!?