Tetovált ördög [Kyungjeong oneshot]

Műfaj: agnst, humor(?)
Érintett banda: History
Páros: Kyungil x Yijeong
Figyelmeztetés: +16
Egyéb: érzelmi hullámvasút?!.

"For you, I could pretend like I was happy when I was sad
For you, I could pretend like I was strong when I was hurt"

 

"Jang Yijeong, a híres tetoválóművész ma este érkezik a városba! A Szöul-i fiúból lett világhírű alkotó visszatért szülővárosába! - hallatszott a rádióból.

Kyungil a frissen lefőzött kávéját iszogatta már a második cigarettáját szívta mellette. Átlagos reggele volt, szinte semmiben nem különbözött a korábbiaktól, mindössze a rádióban leadott hír volt az, ami kiborította. 

A kora reggeli mélázását a telefonja idegesítően hangos csörgése zavarta meg. 

A kijelzőre pillantva azonnal ki is nyomta a hívó felet, hiszen egyáltalán nem volt rá kíváncsi. Az illető ugyanis romba döntötte a fél világát, amikor közölte, hogy ő híres akart lenni. Amit végül el is ért, Kyungil nagy bánatára. 

Ott hagyta, teljesen egyedül, miközben számára ő jelentette a világot. A szerelmet, a biztonságot, a nyugalmat és az otthont. 

Újabb telefoncsörgés, ám a sokadik alkalom után már csak lenémította a készüléket és visszabújt az ágyba. Nem érezte úgy, hogy képes lett volna bemenni dolgozni, köszönhetően egy embernek. Jang Yijeong. A név, ami akkor a fellegekbe emelte, majd végül a sírba küldte őt, s vele együtt szívét is. 

***

- Song Kyungil, szedd már össze magad ember, rád se ismerek! - kiabált vele barátja a munkahelyén. Az étterem nyüzsgött az emberektől, mint minden péntek este, ám Kyungil játszotta a hattyú halálát és inkább csak hátráltatta a többiek munkáját.

- Baszódj meg Sihyoung - közölte nem túl kedvesen, majd inkább a személyzeti ajtón kilépve egy újabb nikotin rúdra gyújtott. Aznap már a sokadik volt. Ez is Yijeong hibája.

***

- Tesó, ne legyél már ilyen punci hogy így szétesel tőle, ennél te sokkal keményebb vagy - próbált némi életet lehelni Kyunil lényébe aznap este Jaeho. - Figyelj, elmegyünk moziba, vagy tudom is én, egy buliba aztán lelazulsz, holnapra meg már nem leszel ilyen mosott szar - vetette fel a fiatalabb, ám Kyungil-nak esze ágában sem volt kimozdulni otthonról.

- Kopj le buzikám - morogta a takarója alól a fürtös, amit Jaeho csak egy nagyobb sóhajjal reagált le.

- Akkora egy köcsög vagy, Song Kyungil.. - jelentette ki a kisebb, majd kivonult Kyungil lakásából. Duzzogva hívta fel barátját, Sihyoung-ot, hogy ő ugyan nem járt sikerrel, mire a másik természetesen kikészült.

- Nem lehetsz ekkora nyomorék, csak meg kell fogni, bedugni egy taxiba és elvinni egy random diszkóba. Ennyire nehéz?

- Képzeld drága Sihyoung, Kyungil 183 centi, 72 kg tömény izom, szerinted én, Kim Jaeho képes lennél felemelni azt az állatot és lecipelni a harmadikról, hogy aztán taxiba dugjam azt a flancos valagát? Na ne nevettess már.. Inkább nem haragítom magamra a kis tigrist ha nem bánod.

- Ahh, jó, akkor majd beszélek a fejével. Átmegyek hozzá - jelentette ki Sihyoung, majd azonnal bontotta a vonalat.

***

- Kim Jaeho, húzd el a pofád innen és hagyj végre pihenni - nyitotta ki idegesen Kyungil az ajtót a többszöri csengetés után, ám az ajtóban teljesen már várta, mint akire számított. Sihyoung unott képe került a szeme elé, ő pedig már reflexből csukta volna vissza az ajtót, ám a szürke hajú könnyedén megállította azt lábával. - Na azt már nem. Most beengedsz, aztán fogod magad felöltözöl és elmegyünk bulizni - Kyungil már ellenkezett volna, de Sihyoung megint gyorsabb volt - nincs kifogás, szedd magad össze most azonnal.

- Ahh. jó, de ne számíts sokra tőlem az este - felelte, majd a gardróbja felé indult ruhákért.

***

- Igyunk azokra, akiket megcsalt a párjuk! - kiáltotta Kyungil a pult tetején állva a tömeg felé, akik azon nyomban visszhangozták szavait.

- Igyunk azokra, akik mocsok részegre isszák magukat! - rikoltotta újra, mire a bulizó nép szintén hangosan válaszolt. A sokadik kör után Kyungil gyorsan elvesztette a józanságát, aminek az eredménye, hogy a pulton, már ing nélkül üvöltözött. A biztonságiak nem mertek a közelébe menni, hiszen nem voltak egy súlycsoportban. Kyungil testéért minden nő olvadozott, aki a klubban töltötte az estét, ám őt ez zavarta a legkevésbé.

Amint lemászott a bárpultról, az összes lány rávetette magát, ő pedig hagyta, hogy agyon csókolják meztelen felsőtestét, hiszen szinte már teljesen öntudatlanra itta magát. A másnapi fejfájás sem érdekelte, sokkal inkább izgatta a kezében tartott félig teli whiskey-s üveg, amit igen gyorsan tüntetett el. Végül annyira kiütötte magát, hogy mikor Yijeong véletlenül betért a bulihelyre, megkérdezte tőle elviheti-e egy menetre, mert olyan megrontani való arca van.

A fiatal tetováló elszörnyedve nézte volt barátja valóját. A teste tele volt rúzsfoltokkal, kisebb karmolásokkal, a tekintete teljesen ködös volt a sok alkoholtól, míg szája szélén újabb füstölgő nikotinrúd pihent. Egészen borzasztóan festett és Yijeong-ot szinte már taszította a látvány, ám mégsem hagyta ott, hiszen erős érzelmek fűzték az idősebbhez, még ha az nem is tudott róla.

Pár órával később már Yijeong szállodai szobájában voltak, ahol is Kyungil továbbra is inni akart. Yijeong hamar belefáradt, így betuszkolta az ágyba a részeg fiatalt. Zsebéből kikotorta a telefonját és megpróbálta feloldani a képernyőzárat, meglepő módon sikerrel járt. Gyorsan küldött üzenetet a fiúknak, hogy ne aggódjanak, a barátjuk vele van.

- Még mindig a szülinapom a kódod? - mosolygott rá a még épphogy ébren levő Kyungil-ra.

- Persze.. sosem felejtettelek el és nem is akartalak..- motyogta alig érhetően, ám minden szó, ami elhagyta kiszáradt ajkait, megmelengette Yijeong szívét.

- Tudom.. sajnálom, hogy itt hagytalak, de minden túl sok volt nekem és lázadni akartam.

- Azt látom... nyakig ki vagy varrva, Yijeong.. - mosolyodott el bódultan, majd percekkel később már egyenletesen szuszogott a puha párnák között, miközben a tetováló alaposan szemügyre vette. Karjában csak úgy feszültek az izmok, amikor megmozdult, ám tökéletes testét rengeteg apró vágás csúfította, egész végig az alkarján. Számtalan egyenes seb mutatta, hogy mennyit szenvedett miatta, hány napot töltött nyomorogva az önmarcangolásban. Yijeong rosszul érezte magát amiatt, hogy egykor elhagyta, de az alatt a néhány év alatt benőtt a feje lágya és rájött, kire is volt szüksége mindvégig. Arra a szelíd óriásra, aki az ágyában feküdt, édesen nyammogva amikor csak hozzáért bőréhez.

***

A zuhanyzást inkább másnapra halasztotta és ruhástul feküdt be a hófehér paplan alá, ahol is szorosan Kyungil mellé bújt. Az idősebb azonnal átölelte Yijeong testét, mintha minden rendben lett volna, holott a fiatalabb tudta, hogy az korántsem igaz. A reggeli kiakadással még meg kell küzdenie, ha újra  magáénak akarja tudni Kyungil-t, ám az, hogy boldogok legyenek mindketten, mindent megért számára.

Fáradtan hunyta le szemeit, remélve, hogy a reggel változást hoz majd az életébe és visszakaphatja azt az embert, akit mindvégig szeretett.

Kedvenc [Jooheon x Kihyun] 2/?

Műfaj: au, angst, dráma

Érintett banda: Monsta X

Páros: Jooheon x Kihyun

Figyelmeztetés: +18, durva szóhasználat, helyenként felnőtt tartalom

Egyéb: -

Kihyun P.o.V.:

Hajnaltájt ébredtem, Changkyun mély hangjára ahogy egyre csak szólongatott engem. A fáradtságtól nehezen nyitottam ki szemeimet, de ő sürgetően beszélt hozzám, amit nem teljesen tudtam felfogni sem a korai időpont miatt.

- Kelj fel Kihyun, fél óra múlva indulnunk kell, mert előrébb hozták a megbeszélést és ha nem leszel kész addigra a gazda nagyon mérges lesz, szóval menj gyorsan fürdeni és tisztítsd meg magad nagyon alaposan, kívül belül én addig kikészítem a ruháidat - hadarta el gyorsan a fontosabb információkat. Szó nélkül keltem ki a puha ágyból és siettem a fürdőbe, ahol rohamtempóban szedtem le a szatén pizsamámat magamról és ültem a kádba, amit Changkyun előre látóan feltöltött forró vízzel.

Hamar végeztem a tisztogatással, hiszen azt már korábban megtanultam, hogy soha ne várassak meg senkit, főleg ne a gazdámat.

A szobámba visszatérve Changkyun már ott várt, kezében egy vörös szaténból készült ruhával, amit gyorsan s precízen adott rám majd pedig kiegészítőimet a kezembe nyomta, aztán nekiállt a hajam igazgatásának. Csöndben tűrtem ahogy a forró vassal formázta sötét tincseimet, míg én magamra vettem minden apró ékszert, amiket korábban adott.

***

Percre pontosan fél órával később már egy gyönyörű fekete limuzinban ültünk mind a hárman. Baloldalamon a gazda, a jobbomon pedig Changkyun foglalt helyet, akinek keze egész út alatt a combomat fogta nyugtatásképp. Nem látszott rajtam az idegesség, mivel igyekeztem jól elrejteni minden felesleges érzelmet, de Changkyun pontosan tudhatta, mi járt a fejemben.

- Itt is vagyunk. Kihyun, gondolom tisztában vagy vele, hogyan működik egy ilyen esemény, de azért elmondok pár dolgot - szólalt meg Changkyun, teljesen hivatalos hangnemben.

- Csak akkor kell megszólalnod, ha Jooheon gazdánk azt mondja, máskülönben nem. Mint kedvenc, továbbra is kötelességed teljesíteni mindent, amire megkér vagy utasít, engedelmesen, szó nélkül elfogadni - beleegyezően bólintottam, majd amint befejezte mondandóját kiszálltunk az autóból. Néhány lépés után egy igazán elegáns hotel ajtajához értünk, amit Changkyun azonnal kitárt előttünk ás máris bent voltunk. A hely nagyon szép volt, díszes ám ugyanakkor visszafogott eleganciát árasztott, de sajnos nem volt sok időm alaposan szemügyre venni, mert igyekeztünk a liftbe, beszállva az ajtók azonnal becsukódtak előttem és már csak az üres, szürke lapot láttam.

***

- Azt hiszem nyereséges üzletet köthetünk mindketten - mosolygott nyájasan az idegen férfi Jooheon-ra, aki türelmesen hallgatta minden szavát, s csak akkor szólt, amikor helyesnek látta.

Bizonytalanul méregettem a férfit, ahogy az ajkát fogai közé véve nézett végig rajtam többször, mint ahogy az elfogadott lett volna. Kissé kényelmetlenül éreztem magam, ám jól nevelt kedvenc lévén türelmesen vártam és nem mutattam ki az érzelmeimet.

- Tudod Jooheon, azon gondolkoztam... - kezdett bele mondatába, én pedig szinte azonnal tudtam, hogy én kerülök szóba. - Hogy talán eltölthetnénk egy kis időt így... négyesben - emelte ki az utolsó szót, miközben jelentőségteljesen nézett rám és Changkyun-ra.

- Szerintem igazán izgalmas lenne és kétlem, hogy bárkinek lenne ellenvetése a dologgal kapcsolatban - mosolygott ránk, miközben keze a ruhám alól kilógó combomon landolt. Visszafogott mosolyt erőltettem magamra, közben tudomásul véve, hogy megint csak használni fognak, ahogy addig is. Soha semmi sem fog változni, hiszen kedvenc vagyok. Csak egy kedvenc.

***

A félhomályos szobában is tisztán láttam az névtelen férfi vészjósló mosolyát, amitől  rettegés szökött mellkasomba; az egyetlen nyugtató dolog pedig Changkyun mély nyögése volt a fülem mellett. Mindkét férfi egy-egy fotelban ült velünk szemben, miközben mi hol egymást, hol pedig magunkat érintettük meg. Changkyun durva volt, de tudtam, hogy csak követte a gazda utasításait és csak azért viselkedett cseppet sem finoman.

- Changkyun, legyél kemény vele, hiszen csak egy kedvenc - hallottam a férfi hangját, s azonnal összeszorítottam a szemem, ahogy vártam az ütést. Fél pillanattal azelőtt, mielőtt tenyere a hátsómhoz ért volna még hallottam egy halk "sajnálom"-ot, amiből tudtam, hogy minden rendben lesz.

Nem kellett sok hozzá, mindkét férfi türelmetlenkedni kezdett, s egyre csak röpültek az utasítások.

"Vedd a szádba."

"Mozogj gyorsabban."

"Legyél hevesebb."

"Hagyd hogy a szádba élvezzen."

"Fordulj ki jobban, hadd lássam a formás hátsód!"

Kényelmetlen pózban, szinte teljesen kicsavarodva kellett feküdnöm ahhoz, hogy Jooheon és az idegen kedvére tegyek, de Changkyun meleg tenyere segített ellazulni, ahogy a férfiasságomon nyugodott. Alaposan előkészített engem, így amikor merevedését sietősen nyomta belém, nem éreztem különösebb fájdalmat. A színjáték kedvéért hangos zihálást hallattam, mire azonnal érkezett az elégedett nyögés a szoba másik végéből, amit aztán két nadrág cipzárjának hangja követett.

Nem sokkal később már mind a négyen hangosan élvezkedtünk, még ha nem is ugyanazon okból kifolyólag. Én teljesítettem a parancsot, miszerint "Több élettel" és "Hangosabban", míg Changkyun az őt körülölelő forróságtól. Közben a két néző keze látványosan gyorsabb tempóban mozgott a nadrágjukban, ami arra engedett következtetni, hogy tetszett nekik a műsor.

Valóságos orgiává változott a szoba, mikor is mindkét férfi becsatlakozott a kettősünkbe. Nem tudták tovább tartani magukat és egy szempillantással később már az idegen üzletember méretes tagja merült el hátsómban, kellemetlenül szétfeszítve azt. Changkyun méreteihez képest nagyobb volt és a stílusa is sokkal durvábban ütközött ki.

- Nyögj...ezaz kicsi Kihyun, nyögjél csak alattam, tudom hogy élvezed ha fáj.. - nyögte fülembe. Oldalra pillantottam és láttam ahogy Changkyun milyen finoman bánt a gazdával, aki szintén odaadással tekintett komornyikjára, így alkotva tökéletes párost, miközben én egyre csak rázkódtam az erős, mély lökésektől.

Rövid idő után éreztem, hogy hímtagja teljesen keménnyé vált, ami jelezte, hogy hamarosan befejeződik az este. Épphogy a gondolat végére értem, megéreztem magamban forró magját, ami mélyen kitöltött engem. Állatias nyögése tökéletesen illet karakteréhez és az ágyban megjelenő énjéhez, ám még akkor is meglepett a hangja.

Türelmesen vártam a következő utasítást az ágyban, mocskosan, újra kihasználva. Sosem éreztem magam kurvának, hiszen a kedvencek élete teljesen eltért attól az életmódtól, de minden alkalommal, amikor megaláztak s semmibe vettek letörtek egy darabot a lelkemből s egyre kevésbé gondoltam magam "jó árunak".

***

Órákkal később újra a mélyfekete limuzinban ültünk mind a hárman, s a gazda arcán elégedett mosoly játszott.

- Kihyun, neked köszönhetően megkötöttük a szerződést, amire már évek óta vártam. Remélem te is élvezted ezt a kiruccanást, mert a jövőben mér várható lesz ehhez hasonló alkalom - helyezte kezét combomra én pedig illedelmesen bólintottam.

- Tökéletes nap volt, gazdám - feleltem épphogy hallhatóan, a már tökéletesített hamis mosolyt mutatva felé.

Ez vagyok én.

Egy jól nevelt kedvenc.