Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]
"Bármit amíg veled lehetek."
Youngjae nevetve fordult el, ahogy elindultak.
- Miért nevetsz? - kérdezte összezavarodva Jaebum.
- Annyira komolyan veszed a kamupasi szerepet ezekkel a mondatokkal.
Jaebum azonban tényleg komoly volt, egyszerűen csak Youngjae-vel akart lenni, az már teljesen mindegy volt, hogy mit csináltak, de inkább ő is csak elmosolyodott.
- Hova szeretnél menni? - váltott témát azonnal.
Abban a pillanatban kordult meg Youngjae gyomra, mire enyhén zavarba jött és próbálta elrejteni a hangokat, ami Jaebum-ot újabb mosolyra késztette.
Egész nap nem evett a suliban, mert túlságosan is aggódott a vizsgák és az eredmények miatt.
- Azt hiszem ebből kajálás lesz - nevettek mindketten.
Evés közben sokat beszélgettek, ami igazán kellemes volt és valahogy természetesnek tűnt. A segítségre hivatkozva Jaebum fizetett, Youngjae pedig inkább hagyta, hadd állja a számlált.
Jártak a plázában, vettek fagyit és még a kisboltba is beugrottak, ám mielőtt észrevették volna, kint már besötétedett.
- Azt hiszem ideje lenne hazaindulni - mondta Jaebum, miközben a sötét eget nézte.
Nem voltak túl messze a lakástól, így a gyaloglás mellett döntöttek, azonban hamar megbánták a döntésüket, amikor is az első cseppek elérték őket.
- Csodás, a lehető legjobb időzítés - mondta Youngjae szarkasztikusan, míg egyre gyorsabban szedték lábukat.
Az eső hirtelen váltott át zuhogássá, ők pedig szép lassan eláztak.
Amikor észrevette, hogy Jaebum nem sietett mellette, Youngjae megállt és meglátta, ahogy a másik képtelen volt megmozdulni. Reszketett és rémültnek látszott, neki pedig azonnal eszébe jutott, hogy Jaebum fél a viharban, így gyorsan mellette termett.
- Hé - érintette meg arcát, ahogy felé fordította fejét - Biztonságban vagy, hiszen itt vagyok veled. Jaebum vállára fogott aki igyekezett nem még jobban bepánikolni.
- Már majdnem otthon vagyunk - nyugtatta tovább Youngjae - Fogd meg a kezem.
Jaebum úgy tűnt, egy kicsit nyugodtabb lett attól, hogy Youngjae felé nyújtotta kezét és egy pillanatig sem habozott, megfogta azt.
- Minden rendben, itt vagyok, nem vagy egyedül - Youngjae nyugtató szavai hatottak rá és végre képes volt megindulni.
Hazafele siettek, kéz a kézben az esőben.
Jaebum csak nézte Youngjae arcát, ahogy egymás mellett futottak, s a szél és eső keményen csapódott arcába.
Soha senki sem foglalkozott vele még úgy, ahogy Ő tette akkor.
Végül hazaértek, Youngjae pedig gyorsan kinyitotta az ajtót s azzal a lendülettel be is tuszkolta Jaebum-ot majd elengedte kezét.
- Jól vagy? - kérdezte komoly arccal.
Jaebum mindössze csal reszketve bólintott egyet.
Figyelte, ahogy a fiatalabb gyorsan elfutott törölközőért a fürdőbe, majd a kezébe nyomta azt - Meg fogsz fázni, szóval jobb lenne ha...
Még mielőtt befejezhette volna, Jaebum közelebb lépett hozzá, s fejét vállára hajtva ölelte magához szorosan.
Youngjae lefagyott, de észrevette, hogy Jaebum már nem pánikolt, így nyugodtan ölelte meg ő is, igyekezve teljesen megnyugtatni.
- Minden rendben.. - suttogta Youngjae halkan, megnyugtatóan, miközben keze finoman simított végig izmos hátán.
- Akkor, amikor a szüleim meghaltak én is a kocsiban voltam - motyogta Jaebum Youngjae vállába.
- Este volt....és esett az eső - kezdett szipogni, de folytatta - Nyafogtam, mert anya nem vette meg nekem azt a játékot, amit akartam...kiabáltam és sírtam a hátsó ülésen, ami miatt anyám hátrafordult, hogy megnyugtasson...aztán apám is kiabálni kezdett...legközelebb már csak a kórházban ébredtem fel arra a hírre, hogy - állt meg egy pillanatra - a szüleim nincsenek többé.
Youngjae szorosabban ölelte őt, és igyekezett viszafolytani a könnyeit - Sajnálom.
Percekig álltak ott, egymást ölelve.
- Az én hibám, hogy elmentek.
A fiatalabb elengedte Jaebum-ot, hogy letörölhesse Jaebum könnyeit ujjával - Nem a te hibád, ne okold magad érte.
Még csak gondolni se gondolta volna, hogy ez állt Jaebum félelmének hátterében, így kötelességének érezte, hogy mellette legyen és vigyázzon rá.
Végül átöltöztek és megszárítkoztak.
- Kérlek maradj velem éjjel.
Így történt, hogy Youngjae Jaebum ágyában kötött ki, szorosan magához ölelve az idősebbet. Jaebum karja a derekát ölelte, míg az ő keze a puha tincsekkel játszott.
- Énekelnél nekem? - suttogta Jaebum.
Észrevette milyen hangosan ömlik odakint az eső, így gondolkodás nélkül kezdett énekelni neki.
"Let me hold your hand
Embrace me
Atop this blue ocean
Look at me baby"
Jaebum mosolygott, ahogy az angyali hang betöltötte a helyiséget. Az volt a legszebb hang, amit életében hallott, s végre biztonságban érezte magát.
'Embrace me with the cold breeze
The two of us"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése