Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]
*
Jaebum az ágyán fekve várta, hogy Youngjae hazaérkezzen, de ő csak nem jött.
Miután találkoztak a vidámparkban, többet már nem futottak össze aznap. Már kezdett aggódni, amikor meghallotta a bejárati ajtó nyílását és tisztán kivehetőek voltak a fiatalabb léptei a padlón, utána nyílt és csukódott Youngjae szobájának ajtaja és újra csönd telepedett a házra.
Tudva, hogy Youngjae biztonságban és épségben otthon van, Jaebum végre képes volt nyugodtan elaludni.
A hétfők voltak Jaebum legkevésbé kedvelt napjai, de esküdni mert volna, hogy ezzel mindenki más is így volt.
A szíve nagyot dobbant, amikor Youngjae izgatottan rohant el, szó nélkül, és még csak reggelit sem kapott tőle.
- Szarban vagyok.. a vizsgák jövőhéten lesznek. - pánikolt Yugyeom ebédnél.
Jesszus. Jaebum-nak teljesen kiment a fejéből a vizsgahét, pedig nem engedhette meg magának, hogy megbukjon.
- Kérdezz meg valami forró csajt, aki majd felkészít - javasolta Jinyoung érzelemmentes arccal.
Tanár. Ez tökéletes lesz... Jutott eszébe azonnal.
Youngjae nagyon boldognak tűnt. Az iskolában rendszerint lehajtott fejjel sétált, mindenkit ignorálva, de aznap más volt. Vidáman nevetett a barátaival, Jaebum pedig meglepő mód örült ennek.
Az órák átlagosan teltek számára, csak nézte, ahogy Youngjae mosolyog ebéd közben, első alkalommal.
- Milyen érzés az osztály legjobb tanulójának lenni? - vigyorgott Bambam.
- Semmi különös.
- Biztos nem izgulsz a vizsgák miatt. Mindenki tudja, hogy simán hazavágod a többieket. - kapcsolódott be Jackson is a beszélgetésbe.
Youngjae-nak eszébe jutottak az áttanult éjszakák, amikor megállás nélkül órákat tanult. Az emlékek, ahogy a párnájába üvöltött olykor a stressz miatt, ahogy csak a rajzolás volt az egyetlen dolog, ami le tudta nyugtatni olyankor. Számára a rajzolás stresszoldó volt, valami olyan, ami egy másik világba tudta vinni.
A művészet volt az álma, de a szülei úgy hitték a rajzolás nem elég jó, azzal nem lehet embereket menteni és nem tud tetőt tartani a feje fölé.
Bele akart kezdeni a saját képregényébe, de fel kellett adnia, mivel a szülei mindenképp azt akarták, hogy orvos legyen belőle. Valami olyat csináljon, amivel embereknek segíthet.
- Youngjae? - kérdezte Mark aggódó tekintettel, ami azonnal visszarántotta őt a valóságba.
- Ahh, bocs csak elgondolkoztam.
- Youngjae oppa! -egy csinos szemüveges lány sietett oda az asztalukhoz.
Zavartam pislogott fel, majd bizonytalanul mutatott magára. Egyáltalán nem volt benne biztos, hogy neki szólt.
A lány egy papírlapot nyomott a kezébe, majd beszélni kezdett. - Most lesz egy rajzverseny, a győztes pedig 10.000$ ösztöndíjat kap.. nevezned kell!
Jackson egyetlen pillanat alatt lenyúlta a szórólapot, majd gyorsan áttanulmányozta. - Ezt tuti biztos, hogy megnyered. Nevezni fog. - jelentette ki határozottan.
- Nem, nem fogok. - védekezett azonnal Youngjae.
- Uhm, miért nem? Nagyon tehetséges vagy, a verseny is csak következő hónapban lesz, szóval rengeteg időd van egy mesterműt alkotni. - mondta Bambam, amire mindenki egyetértőleg bólogatott.
Eközben Jaebum a helyről figyelte az eseményeket. Látta, ahogy Youngjae kicsit ideges, majd elnézést kérve kisiet az ebédlőből, egyenesen a mosdók felé.
Azon nyomban felállt és követte a fiatalabbat.
Youngjae meglátta őt a tükörből, mire gyorsan letörölte az arcát.
- Sírsz? - kérdezte aggódva.
- Nem - nézett inkább le a mosdókagylóra.
Jaebum közelebb lépett hozzá, majd kényszerítette, hogy ránézzen. - Sírsz, mi a gond?
- Légy oly kedves és ne tegyél úgy, mint akit érdekel.
- Pedig igenis számít. - felete határozottan. - Ha nem akarsz nevezni a versenyre, nem kell.
Honnan tudta?
- Én akarok, csak nem tehetem.
- Miért nem?
- Mert a szüleim azt várják, hogy orvosira menjek, ne pedig rajzolgassak.
- Tojd le őket. A te döntésed, hogy ha a művészet az, amivel foglalkozni akarsz, akkor csináld.
Youngjae meglepve pislogott rá. A szavak, hallani akarta azokat a szavakat újra.
- Láttam a munkáidat és csodálatosak, ne hagyd elveszni ezt a tehetséget.
Sosem látta még Jaebum-ot olyannak, mégis, az az oldala sokkal jobban tetszett neki.
- Köszönöm, tényleg. Ez nekem sokat jelent - mosolygott rá.
Ott volt az. Az a mosoly, amiért áhítozott Jaebum, hogy külön ő kaphassa. Abban a pillanatban azonnal ölelésébe zárta a fiatalabbat.
Érezte, ahogy Youngjae megfeszül a helyzettől, de egy szempillantással később már az ő karjai ölelték át a derekát.
Youngjae melegsége átjárta őt is, és nem akarta elengedni őt. Azt akarta, hogy az idő álljon meg, hogy úgy maradhassanak örökké, de nem tehette meg, így elengedte.
- Azt hiszem vissza kellene mennem. Köszönöm, még egyszer. - lépett ki Youngjae az ajtón.
Jaebum a mosdó tükrében nézett farkasszemet magával, a gyomrában pillangók repdestek, ahogy a korábbi percekre gondolt. Magának sem akarta beismerni, de érzett valamit Youngjae felé, amit még soha mással nem.
--
hazaérve meleg étel várta az asztalon, Youngjae pedig a kanapén ült, kezében rajztömb és ceruza, közben pedig az ablakon nézett kifelé.
- Hey.
Gyorsan felkpata fejét és újra rámosolygott.
Az a mosoly.
- Szia, csináltam enni ha éhes vagy.
- Mit rajzolsz? - kérdezte Jaebum a rajztömbre mutatva.
- Semmit. Nem jut eszembe semmi, amit rajzolhatnék, ilyen még nem nagyon volt - vonta össze szemöldökét.
- Van egy egész hónapod rá, ne aggódj. Biztos vagyok benne, hogy meg lesz az ihlet ahhoz, hogy alkoss valamit.
- Miért vagy ilyen kedves velem? - kérdezte a fiatalabb a semmiből, de már tudni akarta. Jaebum viselkedés változása összezavarta.
Jaebum mielőtt válaszolt volna, kerülve a szemkontaktust leült az ebédlőasztalhoz. - Hogy érted?
- Hát, eléggé máshogy viselkedsz az utóbbi időben.
- Én csak... csak jobban megismertelek. És emellett istenien főzöl. - nevetett, ami Youngjae-t is mosolygásra késztette.
Volt egy olyan érzése, hogy Jaebum vissza fog váltani a megszokott durva modorához másnap, mert hát nagyon is úgy tűnt, de inkább úgy döntött élvezi ezt a változatát az idősebbnek, amíg az tart.
- Nézd, nem vagyok a legfényesebb diák a suliban és a vizsgák most jönnek... és nem engedhetem meg, hogy bukjak. Szóval amit kérdezni szeretnék, tanítanál engem?
Hát megérkezett. Youngjae végre megértette miért viselkedett vele kedvesen egész nap, egyszerűen csak tanárra volt szüksége. nem azért volt figyelmes, mert fontos volt neki, csak oktatót akart magának szerezni.
Tudhattam volna. Gondolta magában Youngjae.
- Uhm, persze. - egyezett bele végül, hiszen mindig is ilyen volt. Még ha az emberek ki is akarták használni, ő hagyta nekik.
