Haru Haru

Műfaj: oneshot, yaoi
Érintett banda: iKON 
Páros: Double B [Bobby & B.I ] + Bigbang tagok említve
Figyelmeztetés: -nincs-
Ajánlott zene: BIGBANG - HARU HARU [IDE kattintva elérhető]

Bobby Po.V.

Hazafelé sétálok a munkából, már be is sötétedett. Mondjuk mit vártam...december van. Az éjszaka hamar ideér, én pedig minden nap egyedül gyalogolok át a sötét parkon. Ma este is ugyanez a helyzet, teljes csönd van, kivéve a fülhallgatómból bömbölő zenét, ami megtöri a néma éjszakát. Gyorsabban szedem a lábaimat és igyekszem hamar hazaérni, mert már így is átfagytam. Az úton kevés emberrel találkozok, szinte már mindenki otthon van a jó meleg lakásban és élvezi a párja társaságát. Csak én vagyok így egymagam, magányosan a hidegben caplatva. 

Az egyik padon egy pár ül, vidáman nevetnek, ahogy egyikük a másik hajába szórja a frissen lehullott havat. Kénytelen vagyok mosolyogni rajtuk, annyira boldognak látszanak. Épp annyira, mint amilyen én is voltam régen. Amikor ugyanígy nevettem, és szerettem, de sajnos hiába volt minden. Bármennyire is azt akartam, hogy tökéletes legyen, inkább csak egyre rosszabb lett. 

Jó pár éve már ennek a történetnek. Hanbin új fiú volt az iskolánkban, de hiába volt kedves mindenkivel, ebből sok konfliktusa volt a nagyobbakkal. Egy ilyen eset által ismertem meg, amikor épp a kukában kötött ki hála Seung Hyun-nak, aki az iskola réme volt. Mindenki félt tőle, még én is, pedig csak egy végzős srác volt, aki nagyon menőnek képzelte magát. Még becenevet is választott magának, a T.O.P név mögé bújva fenyítette a kisebbeket. Köztünk Hanbin-t is. Aznap kezdtünk el ismerkedni, amikor segítettem neki kimászni a szemetesből, előtte egy szót sem váltottunk. Gyorsan jó barátokká váltunk, hiszen rengeteg hasonlóság volt bennünk és mindkettőnknek szüksége volt már egy igazi barátra. Aki megérti, akihez bármikor bekopoghat, akár az éjszaka közepén is, ha nincs hová mennie, aki befogadja a szívébe minden előítélet nélkül és vigyáz a lelkére. Nem egyszer fordult elő, hogy az éppen tomboló apám elől hozzá menekültem. Éjszaka kiszöktem otthonról, majd átrohantam a városon egyedül, hogy inkább vele töltsem az éjszakát és ne kelljen a szüleimtől tartanom. Ő mindig ott volt velem, minden helyzetben számíthattam rá, éppúgy, ahogy ő is én rám. A legjobb barátommá vált, más nem is kellett nekem. Együtt mentünk el bulizni, csajokat felszedni, rengeteget bolondoztunk régen. 

 Kis pamacsok szállnak fel előttem, ahogy kifújom a tüdőmben tartott levegőt. Nagyon hideg van idekint. A telefonom kikapcsol, úgy tűnik az akkumulátor nem bírta tovább. Egy üres padra ülök, nem messze az előbb látott pártól és csak gondolkozok. Az emlékek egyre halványultak az évek során, van ami már teljesen elveszett. Hanbin mosolyára viszont még mindig tisztán emlékszek.

Az egyik, házibuli alkalmával többet ittunk a kelleténél, én pedig Hanbin-nál kötöttem ki az éjszaka közepén,  persze ő beengedett magához. Nem voltam teljesen magamnál, csak aludni akartam, az se érdekelt hogy hol, csak az a fránya szédelgés maradt volna abba. Ruhástul vetettem magam be az ágyba, legjobb barátom mellé, aki csak rosszallóan csóválta a fejét és mellém feküdt. Akkor éjszaka éreztem először. Forró teste az enyémnek feszült, félig rajtam feküdt már, amikor megébredtem. Addig az estéig sose néztem rá másképp, csak mint a legjobb barátom. Akkor viszont valami, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni, megmozdult bennem iránta. A szívem a szokásosnál hevesebben vert, ahogy az alvó fiút néztem magam mellett. Ahogy arcát figyeltem, elgondolkoztam, vajon milyen puhák lehetnek az ajkai, amikkel szinte állandóan mosolyog. Tényleg olyan, mint amilyennek látszik? Elhessegettem a bolond gondolatokat, hiszen biztos csak a belém töltött alkohol hatására jutnak eszembe ilyen hülyeségek. Igyekeztem tovább aludni, ami nagyon nehezen ment. Végül engedtem magamnak és csak átkaroltam meleg testét és végre elaludtam. Reggel ugyanígy keltem, azzal a különbséggel, hogy a feje a nyakamban volt, és éreztem meleg leheletét a nyakamon, ami újra kiváltotta azokat a gondolatokat. Emlékszem, hogy kiabált velem, amikor elmondtam neki miket gondoltam. Persze badarságnak tartotta, hogy ez megtörténjen, ő is az alkoholra fogta. Ennek ellenére, egy jóval későbbi iskolai buliban egy részeg Hanbin támadt le engem és csókolt meg úgy, hogy azt a mai napig nem felejtem el. Másnap mind a ketten emlékeztünk az estére, így kissé kínos volt a reggeli ébredés. Ő rajtam feküdt, én meg öleltem továbbra is és nem is akaródzott elengednem. Képtelenségnek tűnt az egész, ugyanakkor mégis bíztam benne, hogy megtörténhet és tényleg szeretni fogok valakit, aki majd viszonozza is ezt. Szerettem őt, már amennyire ezt egy fiú teheti. Igyekeztem megadni neki mindent, a tenyeremen hordoztam, bármit kért én megadtam neki. Az első csókját azon az estén nekem adta, később pedig a szüzességét is. Nem bántam meg egy percet sem a kapcsolatunk alatt, pedig nagyon kezdetleges volt. Fogalmam sem volt, mi lesz a következő lépés, de ketten, együtt, mindig megoldottuk. Egy idő után már mondhatni megszokásból voltunk együtt, nem volt meg az a tűz, mint az elején. Én voltam az, aki félrelépett, aki miatt azok a barna szemek könnyekkel teltek meg azon az éjszakán. Nem tudtam elviselni a tudatot, hogy ez miattam van, így elmenekültem. Ha olyan problémám akadt, amivel nem tudtam mit kezdeni, mindig menekültem, ahogy akkor is. Szerettem őt, amikor mással feküdtem össze, akkor is csak rá gondoltam, de ez már nem számított. Eltűntünk egymás életéből, mindkettőnknek jobb volt így. Emlékszem, amikor utoljára láttam őt, ahogy sírt és nevetett egyszerre. Sírt, mert megtettem azt, amit sose gondolt volna, hogy meg fogok, és nevetett, az abszurd helyzeten. Emlékszem az utolsó üzenetre, amit tőle kaptam: 'Menj, és sose nézz vissza, ne törődj velem csak menj tovább, mert egyszer szerettelek és nincs mit megbánjak, csak a jó emlékeinket fogom őrizni..Valahogy csak el tudom viselni, valahogy csak meg tudom állni, légy boldog, ha már így alakult..' Nem akartam elveszíteni, mégis én rontottam el mindent ennek pedig az lett az eredménye, hogy összetörtem azt, akit a legjobban szerettem. Szerelmes voltam belé ugyanúgy, éreztem, ahogy szaporán veszem a levegőt a közelében, ahogy a nadrágom hamar szűk lesz, amint az ölembe ült, vagy azt a nyugodtságot, amikor csak szimplán megölelt. Az elején még számoltam minden egyes napot, amit nélküle töltöttem, végül ezt is feladtam. Mint minden mást. A vele kapcsolatos emlékeim napról napra egyre fakultak, már csak nagy vonalakban tudnám felvázolni az egészet. Nem tudom mikor jöttünk össze, azt sem, hogy mennyi ideig voltunk együtt. Valamiért, ezek nekem nem számítottak, egyszerűen csak élveztem és boldog voltam. Talán ezért is lett vége..önző voltam. 

A szél felkerekedik, én pedig egyre inkább átfagyok a padon. Egyedül indulok haza, egy apró mosollyal a szám szélén, hiszen már csak a jó emlékeket őrzöm róla.

Super Pscycho Love [OS]

Műfaj: dark, thriller, yaoi 
Érintett banda: EXO, B.A.P
Páros: Kai (ooc) x Chanyeol (említésként Bang Yongguk az Apa szerepében)
Korhatár: 18+
Egyéb: trágár kifejezések, erőszak 

Kai Po.V

Világéletemben egyetlen dologhoz értettem, amit nem mondtam el senkinek sem, egészen eddig a percig. Fiatalon kerültem rossz közegbe, ahol csak az erőszak és a magány az úr, a félelem pedig mint egy bábot rángat a kínok láncaival. Tizenhét évesen jó pénzkeresési lehetőségnek gondoltam, hogy kisebb nagyobb értékeket lopok másoktól, amit később eladok, így üzletet csinálva magamnak. Csakhogy hamar lebuktam, mert a vezért házában is jártam, ott, ahol nem szabadott volna. Ő kapott el és végül vett maga mellé és mint fia éltem vele együtt a hatalmas házban. Itt kezdődött csak a sok izgalom, amit most elmesélek, hogy mások már ne kövessék el ezeket a hibákat, amiket én. 

Az első pár évben nem kaptam komoly feladatokat, csak időnként betörtem pár helyre, így kamatoztatva a tehetségemet. Mindig hangtalanul csináltam, nyomok nélkül, ezért senki nem tudta kideríteni ki vagyok, az áldozataim is csak Macskának hívtak. A hírekben sokszor láttam, hogy az általam elhozott tárgyakat keresik, vagy körözést adtak ki ismeretlen elkövetők ellen. Természetesen én és a többi fiú, csak mosolyogtunk rajtuk, hogy ilyen könnyen félre lehet vezetni a hatóságokat. Hiába akartak megkeresni, soha nem kaptak el. 

Ahogy teltek az évek, egyre kevesebb lopást intéztem, de annál többször kellett eltakarítani Apa után. Elhallgattatni az esetleges szemtanúkat, megsemmisíteni minden lehetséges bizonyítékot, ami bajba keverhet minket. Miután a felnőttkorba léptem, a pitiáner ügyeket már mások kapták, nekem pedig a nagyobb kivitelezésűek jutottak. Már nem csak eltakarítottam mások után. Én hagytam mocskot a nyomomban, amivel nekem már nem kellett ezekkel foglalkoznom, csak szimplán tenni a dolgom. Élveztem a munkát, annak ellenére, hogy nem tiszta, ráadásul illegális és mások gyomra talán nem is bírná. Az én lelkem viszont elég piszkos volt már hozzá, így szívbaj nélkül csináltam, amit rám bíztak. Apa sokszor hívott be magához esténként, hogy játszunk egy keveset, én pedig minden egyes alkalommal álltam szolgálatára. Azt csinált velem, amit csak akart, hiszen ha ellenkeztem volna, bármelyik pillanatban megölhetett volna. Nem mondom, hogy nem élveztem, mivel Apa...elég jóképű volt. Pontosítok. Rohadtul vonzó. Hiába volt nálam idősebb, kötődtem hozzá és nem csak szexuálisan, hanem lelkileg is. A korát soha nem árulta el, ez nagy titok volt a házban, de nálam úgy nyolc-kilenc évvel lehetett idősebb. Furcsa volt Apának hívni...de itt ez volt a szokás, szóval én is hamar hozzászoktam. Idővel egyre többször hívatott, én pedig tettem amit kért. Ez előtt azt hittem, képtelen lennék férfivel szexuális kapcsolatot létesíteni, ám Apa megcáfolta minden észérvemet. Ahogy hozzám ért, ahogy rám nézett azokkal a sötét szemekkel...először kissé kényelmetlenül érintett  vágyakozó pillantása, de aztán az egész imponált nekem. Szerettem tetszeni másoknak és igyekeztem adni a külsőmre, amihez ebben házban minden lehetőséget megkaptam. A hajam mindig tökéletesen állt, a bőröm is szép volt, bár ez adottság kérdése is volt, az alagsorban pedig edzőterem is volt, hogy egyik fiú se essen ki a kondiból. Az az én személyes jutalmam volt, hogy időnként mesés estéket töltöttem Apával, bent a szobájában vagy valamelyik hotelban a városban, mivel jól végeztem a munkám. Egy idő után olyan érzésem volt, mintha már nem csak a szeretője lennék, hanem valamivel több. Többször előfordult, hogy éjszaka rémálmok gyötörtek, ilyenkor mindig megjelent a szobámban és reggelig nem is mozdult el mellőlem. Ezeknél az alkalmaknál úgy éreztem ez nem csak szeretői viszony, hanem valódi érzelmeket táplál irántam. Persze, másnapokon ridegen kezelt, alig szólt hozzám, szóval elég bonyolult kapcsolatban voltunk. 

Aznap is magához hívott, majd a kezembe nyomott egy mappát, amiben valószínűleg az újabb áldozatom adatai szerepeltek, amikre szükségem lehet.

- Hogy hívják?-kérdeztem halkan Apára nézve, ám ő csak megszorította a vállam és visszavonult a dolgozószobájába. Az ajtó az orrom előtt csapódott be, a névtáblája pont szemmagasságban volt. ,,Bang Yongguk" olvastam fel halkan ki tudja hányadszorra azóta, mióta itt vagyok. Minden alkalommal, amikor kimondom a nevét, furcsa borzongás jár végig, talán a ridegsége és a forró éjszakáink párosa miatt, amik egymás nélkül nem léteznének. Halk sóhajt hallatok, majd kezemben a papírral indulok le az alagsorba a kocsimhoz. Jobb szeretem ott elolvasni amit kaptam, így legalább senki nem zavar meg közben és nyugodtan kitervelhetek mindent. A mappában van róla jó pár kép, a személyi adatai, tényleg minden benne van. Mint mindig. A neve Park Chanyeol a papír szerint és nálam fiatalabb a fiú, a képein is látszik. Most ő lesz az én egerem, akivel játszok mielőtt elfogyasztom. Beindítom a kocsit és a város másik végébe megyek, jó messze lakik az biztos. Mielőtt bármihez is hozzákezdenék, beülök az egyik bárba, ami a közelben van, hogy megigyak néhány pohárkával a játék kedvéért, így sokkal izgalmasabb lesz és én is elengedem magam. A tánctéren rengetegen vannak, fiúk lányok egyaránt, egész jó áru meg kell hagyni. A pultos csaj persze azonnal rám mozdul, még a melleit is úgy igazítja, hogy szinte kiessenek a már így is sokat mutató felsőjéből. Nyájasan kérdezi mit szeretnék inni, vagy esetleg kapni tőle, közben száját harapdálja, reméli, hogy hátramegyek vele és durván megdugom mondjuk a mosdóban, hogy a szexéhes énje lenyugodjon. Hát kösz nem, kihagyom. Ehelyett a kikért piámmal a kezemben indulok a táncolók közé, hogy keressek valakit, akivel tudok táncolni. Hamar megtalálom akit keresek, annak ellenére, hogy nem őt kellett volna kiszúrnom a tömegből. Szürke haján a led fények csak úgy táncolnak, épp valami csaj bugyijában matat ha jól látom, bár nem esküdnék meg rá. A srác felemeli fejét, mintha észrevette volna, hogy nézem őt, de csak mély levegőket vesz, majd újra annak a ribancnak szenteli minden figyelmét. Ejnye Chanyeol...hát nem tanítottak meg téged udvarolni? Halkan kuncogva megyek vissza a pultoshoz még egy kör alkoholért, majd most már egyenest a magas sráchoz sétálok. Mikor már csak pár ember választ el tőle a szemei megtalálják az enyémet, én pedig kihívóan nézek vissza beletúrva fekete tincseimbe. Pár percig még szemezek vele, amíg elfogy a poharam tartalma, táncolok, időnként kezemmel végigsimítva felsőtestemen, közben párszor nadrágon keresztül markolom meg farkam. Látom rajta, hogy tetszik neki, nem is figyel a lányra, aki szinte összeesik előtte annyira fel van izgulva, de Chanyeol csak engem néz, tekintete követi a kezemet, a csípőm mozgását. Végül megunom, ennyi úgyis elég volt neki a látványomból. Lassan közelebb lépkedek, de szándékosan kikerülöm, így háttal áll nekem, ami pont megfelel. Csípőjén végigsimítok, majd finoman belemarkolok fenekébe is, de nem állok meg, csak megyek tovább. Tudom, hogy utánam fog jönni, nem tudná kihagyni. Az egyik elkerített boxba tartok, ahol nyugodtan lezavarhatjuk az előjátékot, ezzel kényszerítve arra, hogy egyre többet és többet akarjon belőlem. Lehuppanok a bőr ülésekre, majd másodpercekkel később egy másik formás fenék is helyet foglal nem messze tőlem.
- Chanyeol.-mutatkozik be fülemhez hajolva, nem tudván, hogy én tisztában  vagyok vele kicsoda ő.
- Nem inkább colos?-kuncogok majd elfogyasztom a maradék italt is a poharam aljáról. Keze hirtelen a combomon landol, a lehelete pedig a nyakamat csiklandozza, ahogy közelebb hajol.
- Tudod...igazán felhúztál..-közli velem az egyértelműt. Ha tudná, hogy ez volt a célom, valószínűleg nem lenne ennyire közvetlen. Végül is, kis szeretne a gyilkosával így társalogni?
- Valóban?
- Mit szólnál, ha ezt folytatnánk, mondjuk..a lakásomban?-kérdezi halkan fülembe suttogva, közben keze szinte már az ágyékomon pihen. Az alkohol tisztán érződik ahogy belőle árad, nekem pedig ez is csak az előnyömre válik. Legfőképp az, hogy szinte már felkínálja magát nekem. Tetszik, hogy nem köntörfalaz, egyértelmű, hogy mit akar, csakhogy az én céljaimat nem ismeri és merészen fut egyenest a halálába.
- Nem rossz ötlet..tíz perc múlva a parkolóban, világoskék Lamborgini. -állok fel mellőle és máris kimegyek a klubból. A kocsimhoz érve egyből beülök és eltüntetem az aktáját, nem kell, hogy véletlenül meglássa. Pontosan jelenik meg, ám nem ül be, csak vár, mire én intek neki és végül behajtogatja magát az autóba.
- Merre?-kérdezem beindítva járgányt, ő pedig egyből elmagyarázza. Keze megint megtalálja a lábam és újra azon járkál föl alá, ezzel hergelve engem én pedig jobban a gázra lépek. Nem mondom, hogy nem kerültem izgatott állapotba, azt sem tagadom, hogy pár perc kocsikázás után odalent már úgy állok, mint a cövek, de nekem most koncentrálnom kell a dolgomra. Piros lámpát kapunk, így megállok, mire a colos a nadrágom gombjával kezd babrálni, hogy kigombolja azt. Eltolom a kezét, de ő makacsul visszatér hozzá és pár perccel később már csak a boxerom választja el tőlem. Morcosan nézek rá még inkább rátaposva a gázpedálra, erre ő csak mosolyog és szótlanul néz engem. Úgy járatja rajtam a szemeit, mintha azokkal vetkőztetni tudna, nem kérdés mennyire kellek neki. Nekem is kellesz Chanyeol, csak egy kicsit másképp..A lámpa zöldre vált, így végre tovább indulhatunk hozzá, ami annyira nincs messze a helytől. Leparkolok a lakása előtt, majd egy mosoly kíséretében ki is szállok és az ajtóhoz megyek, ő meg csak néz, meg se mozdul.
- Reggelig ott fogsz állni, vagy be is megyünk?-kérdezem vigyorogva az ajtónak dőlve. Nagyot nyel, majd elindul felém, hogy beengedjen azon a nyamvadt ajtón. Türelmetlenül toporzékolok tovább játszva a szerepemet, ő meg csak mosolyog amikor végre bejutunk.

A lakás elég igényesen van berendezve és ízléses is, ami kicsit talán meglep. Egyedül lakik tudtommal, és a fiúknak nem az igazi a stílusérzékük ha berendezésről van szó. Mielőtt rendes körbenézhetnék, Chanyeol hátulról magához ölel és szorosan tart karjai köz a nyakamat csókolgatva.
- Nem az előszobában akarlak megbaszni, szóval menjünk beljebb..-bontakozok ki karjaiból és húzom magammal ingénél fogva.Morogva követ engem, szinte felfal a tekintetével amíg megtalálom a megfelelő ajtót. Bent semmi időm nincs, ugyanis hamar a csukott ajtónak döntve találom magam, míg a colos szája az enyémre tapad forró csókba hívva engem. Lökök rajta egyet, amitől egy lépést hátrébb tántorodik, de én ugyan nem adom magam. Perverz mosollyal nyalok végig ajkamon, a végén beleharapva és csak nézek Chanyeol szemeit, amikkel már gondolatban bizonyára pucérra vetkőztetett. Eszembe jut, hogy pontosan hogyan is terveztem véghezvinni a munkámat, de hamar el is vetem. Egy kis szórakozás mindenkinek jár...nekem pedig ez kell. Chanyeol kell. A gondolatok hamar elszállnak és percekkel később újra a colos nyálát keverem a sajátommal, ahogy vadul megcsókol. Fel van izgulva, látszik a viselkedéséből, hogy ha hozzáérnék, könnyen felrobbanna odalenn, ha pedig ez nem volna elég, még kemény merevedését is az ágyékomnak nyomja, hogy érezzem is. Elszakadok tőle, hogy a szemébe nézhessek, ő meg csak ködös tekintettel néz rám vissza, értetlen fejjel. Teljesen eufórikus állapotban van, annyira egyszerű lenne most végeznem vele, de ha már meg kell halnia, legalább megadom neki élete legjobb éjszakáját. Olyat, amilyet még soha senkivel nem élt át és már nem is fog. Megfordítom magunkat, így most az ő háta nyomódik az ajtó kemény fájának, míg én egyből kicsatolom az övet a nadrágján, majd a gombot is, végül lehúzom róla az egészet a boxerjával együtt és elé térdelek. Ujjai utat találnak tincseim közé és kérdés nélkül magára húz, de számítottam rá, emiatt nem ért váratlanul. Lágyan kezdem el nyalogatni, egyik kezemmel finoman húzogatva rajta a bőrt, míg a másikkal csípőjét fogom, hogy ne tudja felém lökni csak amíg én akarom. Hangos cuppanással eresztem ki ajkaim közül, amire egy elégedetlen morranást hallat, amin muszáj mosolyognom. Az ágyhoz húzom, majd egyből lelököm rá, hogy fölé mászhassak, majd nyakát kezdem csókolni, harapni ahol csak érem. Ebben nagy segítség, ahogy oldalra fordítja fejét, egész nyakát birtokba tudom venni. Kezem hamar visszatalál farkához, ami még mindig határozottan izgatott állapotban van, Chanyeol teste pedig megremeg, ahogy hüvelykujjam lassan körözni kezd érzékeny makkján.
- Hmm..élvezed, igaz?-suttogom fülébe halkan meg is harapva cimpáját. - Nyögjél csak, úgy ahogy az a ribanc tenné alattad..-folytatom, végül csak egymáshoz nem kapcsolódó, mocskos mondatokat lihegek fülébe, ezzel szinte az ágyhoz szögezve. Hangos nyögés szakad ki belőle, amint erősebben markolok rá hímtagjára én pedig megborzongok. Hajába túrok és annál fogva fordítom magam felé, hogy vad csókot lopjak tőle, közben kezeit feje fölé fogom, hogy ne menekülhessen, bár nem úgy nézem, mint aki ezt akarná. Ráülök derekára, hogy le tudjam venni az ingemet, ami eddig takart, ő meg csak néz közben beharapva alsóajkát. Istenemre mondom iszonyat vonzó így. Ködös tekintet, izzadságtól gyöngyöző homlok, nedves tincsek, a pulzusa az egekben, egész testében zihál alattam, az ágaskodó tagjáról már ne is beszéljünk. Hirtelen fog rá csuklómra és húz le magához annál fogva, hogy a fülembe súghassa kéjes hangon a szavakat.
- Kívánlak...nem érdekel hogy hívnak, azt akarom, hogy úgy szeretkezz velem, hogy soha el ne felejtsem...-szavai nyomán végigfut rajtam a borzongás, olyan, amit eddig csak Apa váltott ki belőlem. A  nadrágom már így is túl kényelmetlen, így pozíciót váltok, hogy levehessem. Persze Chanyeol kap az alkalmon és maga alá fordít, hogy ő húzhassa le rólam a felesleges anyagot, közben ajkai újra megtalálják az enyémeket egy forró csókban végződve. Szinte fel sem tűnik hogy került le a boxerem is, de keze egyből merevedésem után nyúl és ujjai bilincsbe zárják azt. Édes, forró és kéjes bilincsbe. Nem mozdulok, csak hagyom, hogy merev tagom eltűnjön forró és nedves ajkai közt, míg belőlem kurvákat megszégyenítő nyögés törjön fel. Elképesztő amit nyelvével művel odalent, időnként elfelejtek levegőt venni is, utána meg csak zihálva vonaglok az ágyban. Csípőmet akaratlanul is fentebb lököm, még többet akarva, ő pedig azonnal abbahagyja. Fejem mellett megtámaszkodik és homlokát az enyémnek döntve néz a szemembe. Hangos levegővételeim zavarják meg a szoba csöndjét, ami kezd igencsak zavarni. Odébb lököm a szürke hajút, így most én következek. Szemeimmel keresni kezdem a síkosítót, már ha tart magánál, ő meg egyből levágja mit kutatok.
- Legfelső fiók..-közli mosolyogva, én meg már ott is termek a kis szekrénynél az ágya mellett és ki is kapom a tubust. A biztonság kedvéért nem egy, hanem két gumit is magamhoz veszek, szerintem szükségünk lesz rá...

Visszamászok az ágyba hozzá, majd kis terpeszbe kényszerítem lábait, hogy hozzáférjek. Nyomok a kezembe a folyadékból, majd bejárata körül kezdek körözni, hogy szokja az érzést. Látom, hogy kellemetlenül érinti, hogy ő a passzív fél, de így is mindent meg fog kapni, amit csak kívánhat. Lassan beletolom első ujjamat, nem sietve, hiszen nem akarom, hogy fájjon neki. Egész könnyen magába engedi, így nem sokkal később már két ujjal tágítom és ollózok benne, hogy még jobban ellazuljon.
- Lazíts Yeol...élvezni fogod, ezt garantálom...-hajolok tagjára mondatom után, majd teljes hosszán végignyalok, igyekezve elvonni figyelmét a kellemetlen, feszítő érzésről az alfelében. Halk nyögést hallat, ami még nem az igazi, de majd amikor már benne leszek, milyen csodás hangja lesz..Hozzáteszem harmadik ujjam is, majd a negyediket, hiába nyüszítve próbál menekülni, nem hagyom. Nyelvem érzéki táncot jár férfiasságán, időnként eltüntetve teljesen a számban, máskor épp csak érintve az érzékeny tetejét. Addig akarom kínozni, amíg már majdnem elélvez, hogy aztán könyörögjön nekem, hogy engedjem meg neki, hogy az élvezet végigszáguldjon rajta.
Amikor már elég tágnak vélem, foggal feltépem a kis tasakot, majd a gumit magamra húzom, végül kenek magamra és rá is a síkosítóból, hogy könnyebb legyen. Lassan hatolok belé, mire ő fájdalmasan sóhajt alattam. Mikor teljesen elmerülök benne, várok, amíg nem jelez, hogy mehetek tovább. Percekkel később megmozdítja csípőjét, ezzel egy halk nyögést csikarva ki belőlem, majd lassan mozogni kezdek. Hála a síkosítónak, nem annyira nehéz, mint enélkül lett volna, és még talán jobban is élvezi. Kezei az enyémek után kutatnak, majd ez egyiket megfogva kulcsolja össze ujjainkat, így húzva engem közelebb magához egy édes csókra. Egyre jobban elmerülök benne, a szűk forróság miatt kezdem elveszteni a józan eszem, egyszerűen túl jó.
- Gy..gyorsabbannh....keményebbennhh..-nyögi alattam, én pedig teljesítem minden kívánságát. Egyre gyorsabban hajszolom az élvezet felé, időnként végigsimítva ágaskodó férfiasságán, vagy nyakát harapdálom, ahol csak érem. Testünk izzadtan tapad össze, ahogy teljesen ráfekszem, majd végül, mikor már látom, hogy lassan eléri azt a pontot, ahol robban, lassítok, de ugyanakkor jóval mélyebbre csúszok a szűk forróságba, ezzel egy igen hangos és nem mellesleg igen férfias nyögést csalva ki belőle. Újra és újra ugyanabban a szögben igyekszem lökni a csípőmet, mire ő egyre csak hangosodik és jobban szorítja kezemet. Beletúr a hajamba, majd ahogy végigfut rajta az élvezet hulláma, megrántja, így a hátam ívben feszül, ezzel az eddigi talán legmélyebb pontot elérve benne. Újra és újra csak nyög, jobb híján csak mocskos szavak hagyják el piros ajkait, a nevemet még mindig nem tudja.
- Mondd, hogyh minden nap akarsz engem...mondd hogy mindenemet akarodh...hogy szükséged van rám..-nyögöm ki halkan szavaimat fülébe súgva.  - Őrülj megh értemh...
Ahogy utolsó mondatom elhagyja számat, ő abban a pillanatban feszül meg, mellkasa az enyémnek nyomódik, míg feje keményen hátrafeszül és hallhatom érdes, rekedt hangját, ahogy elélvez alattam. A már eddig is szűk bejárata még jobban összehúzódik, ahogy az orgazmustól minden izma megfeszül, ez pedig engem is nyögésre késztet. Fenekébe markolok és úgy mozgok tovább, egészen addig, amíg engem is elér a megkönnyebbülés, és mélyen benne élvezek el, bár a vékony műanyag nem hagyja, hogy ezt érezze is. Újabb nyögés tör fel belőlem, ahogy megremegek egész valómban az élvezet hatására. Pár perc mozdulatlanság után lassan kihúzódok belőle, majd letakarítva magam szabadulok meg a már használt óvszertől és öltözök fel. A nadrágom zsebéből előveszem a kendőmet, amit általában nem erre a célra használok, de most nincs más ötletem. Megfogom áldozatom kezeit és mindkettőt az ágyhoz kötöm a feje fölé. Ö még mindig ködös tekintettel mered rám, azt sem tudja hol van.
- Isteni voltál, Chanyeol....rég nem élveztem ennyire.-adok forró csókot ajkaira, majd elhúzódok és előveszem a táskámból a pisztolyomat is. - Nincs szívem ezt tenni veled...de a munka, az munka, én pedig elvállaltam.-mosolyodok el. Elég visszagondolnom az előbb történtekre és beleremegek az érzésbe. Ez most egész más volt, mint korábban bárkivel. Tényleg meg kell tennem? Tényleg meg kell ölnöm őt? A kérdésekre nem kapok választ, mindeössze Chanyeol rémült tekintete fúródik az enyémbe, ahogy realizálja mi történik vele. Ujjam a ravaszra csúszik, amit hirtelen nem akaródzik meghúznom. Túl jó volt hozzá...még bármi lehetne belőle. Buta gondolatok...dolgom van. Kicsit megrázom a fejem, hogy ezek kiszálljanak a fejemből, majd határozottan meghúzom a ravaszt, a fegyverem pedig elsül.

A golyó nem találja el Chanyeolt..sőt. Még a közelében sincs. A nyitott ablakon át távozik valamerre, el messzire a sötétségbe. Nem volt szívem elvenni az életét... Hiába ez csak szex volt, volt benne valami, amit nem tudok megmagyarázni, ami arra késztetett, hogy mentsem meg a haláltól. Jól döntöttem, ezt tudom, hiszen láttam a szemeiben a hálát, amiért megkegyelmeztem neki. Most pedig itt ülök, Apa irodájában és az ő kezében van a pisztoly, az ő ujja van a ravaszon, és én vagyok az áldozat. Várom, mikor fogja meghúzni, mikor borul minden végleg sötétségbe, de még nem érkezik el. A fekete kaszás elkerül engem, ahogy Chanyeol-t is, azon a mesés éjszakán.