Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 11. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: nincs

Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

***

Egyetlen olyan dolog volt, amit Youngjae még álmaiban sem gondolt, hogy látni fog, az pedig a zokogó Jaebum látványa. 

Érezte, ahogy a szorítás a dereka körül erősödött, valamint Jaebum vállai folyamatosan rázkódtak a sírástól. 

Nem tudta, mit kezdjen a kialakult helyzettel, sosem volt jó az emberek vigasztalásában, így csak finoman simogatta a hátát nyugtatásképp. 

- Jól vagy? - kérdezte, amikor hüppögése halkult. Jaebum elengedte csípőjét, majd kissé hátrébb húzódott tőle. 

- Sajnálom, én csak... most már tudom, hogy éreztél mindig. Borzalmasan érzem magam, amiért hagytam, hogy korábban Jinyoung és Yugyeom úgy bánjanak veled - mondta könnyeivel küszködve, próbálta elmondani, mindazt, amit akart. 

- Csak álltam ott és nem állítottam meg, hogy megdobáljanak, mindennek elhordjanak, most viszont végre megértettem - motyogta halkan. Nem tudta megállni, hogy ne beszéljen, hiszen  annyi mindent szeretett volna kimondani. 

- Jaebum, teljesen rendben van, nem olyan nagy dolog - próbálta magyarázni Youngjae - Biztos vagy benne, hogy ez az egyetlen dolog, ami bánt? Te, Im Jaebum, aki sosem sír azért, mert valaki meg találta dobni, annál te keményebb vagy - állt meg egy pillanatra - mi az, ami valóban nyomja a lelked? - kérdezte óvatosan.

Addig Jaebum csak az ölében tartott kezeit figyelte, de végül felnézett Youngjae-ra. Még ha nem is szólalt meg, Youngjae kiolvasta szemeiből, hogy valami nagyon nincs rendben. 

- Mit szólnál, ha ellógnánk ezt a pár órát és inkább kimennénk innen? Tudom, hogy most a legkevésbé sem vágysz a tanárok fecsegésére és minden egyébre, szóval...

- Choi Youngjae vállalná azt a rizikót, hogy kihagyja az óráit, értem? - kérdezte drámaian, egy megtört mosollyal kísérve. 

- Igen, mert látom, hogy nem vagy rendben, szóval felejtsük el mára a sulit.

Valahogy megoldották, hogy az igazgatónő elengedje őket. A nő engedékeny volt, tekintve, hogy Youngjae sose került bajba, valamint a jegyei is mindig kitűnőek voltak. Nem volt különösebb indoka, hogy ne engedje meg, hogy Youngjae vigyázhasson a ,,beteg" barátjára és hazakísérje.

***

- Lehetne, hogy még nem megyünk haza, hanem inkább sétálgatunk? - kérdezte Jaebum.

Youngjae beleegyezően bólintott, majd a közeli parkba indultak, ami teljesen üres volt, végül egy szimpatikus padon foglaltak helyet. 

- A korábbiakról...

- Nem kell megmagyaráznod - szakította félbe Youngjae.

- De szeretném. El akarom neked mondani ezt... - keze ökölbe szorulva pihent térdén, ahogy igyekezett visszafojtani a könnyeiket, míg Youngjae csöndesen várta.

- Hosszú ideig egyedül voltam. 12 éves koromban - állt meg egy pillanatra - elvesztettem a szüleimet egy autóbalesetben - gyűltek könnyek szemeibe.

Youngjae szemei elkerekedtek a hallottaktól, fogalma sem volt róla, hogy Jaebum miféle fájdalmon ment keresztül. 

- Ők jelentettek számomra mindent és csak úgy hirtelen megszűntek létezni, mintha soha nem is lettek volna - nem tudta magában tartani könnyeit, így azok némán csordogáltak le arcán. Soha nem osztotta meg a történetét, és akkor végre kicsit könnyebbnek érezte magát.

- Sajnálom...

JB könnyein át rámosolygott a fiatalabbra, mielőtt megszólalt volna - Ne sajnáld, csak meg akarom köszönni.

- Megköszönni nekem?

- Sokáig nem volt mellettem senki, de most, ahogy a közelemben vagy már nem érzem magam magányosnak. Még akkor is kedves voltál velem, amikor én durván viselkedtem veled és ezért szeretnék bocsánatot kérni. Nagyon örülök neked, hogy az életemben tudhatlak - vallotta be végül.

Youngjae egy hatalmas, virgázó mosollyal felelt Jaebum kimondott szavaira, amikor pedig az idősebb is elmosolyodott, még a Nap is fényesebben ragyogott az égen.

Nem kérdezett többet a balesetről, vagy arról mi történt, hiszen ha Jaebum kész volt rá, Youngjae ott volt mellette, hogy meghallgassa és megvigasztalja, ha szükséges.

Kéjvadász [Daehyun x Youngjae OneShot]

Műfaj: yaoi, smut, agnst, au
Érintett banda: B.A.P
Páros: Daehyun x Youngjae
Figyelmeztetés: +18
Egyéb: - nincs -

A fekete sportkocsi aznap is a bár elé parkolt le, erősen kitűnt a többi mellett. A városban mindössze egyetlen ember birtokolhatta a járművet, az pedig nem más volt, mint Yoo Youngjae.

A fiatal sikeres fiú hajszolta a pénzt, a fényűzést, a nőket és néhanapján a férfiakat is. Habzsolta az életet, hiszen mindene megvolt, amire ember vágyhatott: vagyon, tökéletes család megrendíthetetlen hatalommal, a városi emberek tiszteletét is magáénak tudhatta ám valami még is hibádzott az életéből. Szexuális frusztráltságát soha senki nem tudta hiánytalanul kielégíteni, s ez az állandó feszültség rányomta bélyegét a személyiségére is. Akaratos, önző dúvad volt, aki egyetlen apró kézmozdulattal eldönthette kit tart életben és kit dob a halál karjaiba. Bármit megkaphatott, amit kért, s senki nem mert ellenszegülni akaratának.

A bárban telt ház volt, mint minden nap, amikor a Busan-i fiú színpadra lépett, hogy elkápráztassa a közönséget.

Youngjae a sarokban foglalt helyet, tökéletes ujjai közt füstölgött a mérgező nikotin rúd, míg másik kezében egy pohár kiváló minőségű whiskey-t tartott, míg tekintete várakozóan fürkészte a színpadot. Türelmetlenül várta, mikor jelenik meg a piros hajkorona és annak tulajdonosa a függöny mögül, ám azt csak nem akart előbújni. Végül hosszú percek múltán a vörös bársonyfüggöny felemelkedett, felfedve a félmeztelen fiatal fiút aki egy széken trónolt, mint valami uralkodó. Youngjae ültében előrébb hajolt, hogy még közelebbről láthassa a fenséges, elbűvölő teremtményt, akinek mélypiros haja izgalmas keretet adott karakteres arcának, s kiemelte szépségét. Füstös szeme megvető tekintetet kölcsönzött a fiúnak, ami az őrületbe kergette a közönséget valahányszor végigfutott rajta.

Magabiztosan sétált körbe a színpadon a dübörgő zene ritmusára, s a mellkasára aggatott láncai pedig minden pillanatban megcsillantak, ha egy reflektor rájuk vetült, ezzel némi eleganciát csempésztek az amúgy nem túl fényűző helyre.

Amint a zene erősödni kezdett, úgy gyorsultak fel a fiú mozdulatai, azzal együtt pedig Youngjae szívverése is meglódult. Megigézve nézte a fiatalt, aki élvezte, ahogy minden figyelem csak rá irányult. Fürdött az elismerésben, hiszen messze a bár legjobb táncosa volt, s a címet nem akárki kapta meg.

A közönségből találomra kiválasztott egy számára tetsző férfit, akit magával húzott a színpadra, majd ott azonnal a székre lökte. Lovagló ülésben foglalt helyet a pironkodó idegenen, majd vad hullámzásba kezdett annak ölén.

A nézők hangosan üvöltöttek, közben egyre több bankó került a színpadra kezükből a tüzes produkció láttán, ami garantáltan mindenkit megmozgatott.

Youngjae igyekezett nem mutatni, milyen hatást váltott ki belőle a színpadon táncoló alak, ám néhány apró sóhaj mégis kiszökött formás ajkai közül.

A színpadon lekapcsolódtak a fények, a közönség is elcsendesedett, ahogy a zene egyre halkult. Végül csak a színpadra vitt férfi halk, visszafojtott nyögései hallatszottak, amit mindenki kíváncsian hallgatott.

Youngjae behunyt szemekkel hallgatta az eseményeket, miközben képzelete szárnyalni kezdett. Látta maga előtt, ahogy a vöröske felhevült teste vonaglott rajta, míg ő erősen hajába markolva kényszerítette még közelebb magához, s forró csókot lopott tőle újra és újra.  

A reflektorok hirtelen újra világítani kezdtek és felfedték a színpadon történteket. A székben ülő férfi a vörös előtt térdepelt, míg ő terpeszbe tett lábakkal élvezkedett a másik munkája által. Kérdéses volt, hogy valóban történt-e valami, de Youngjae-t az az aprócska részlet már nem izgatta. Úgy döntött kézbe veszi az irányítást és ennek első lépése a műsor befejezése volt.

Elnyomta a még mindig füstölgő cigarettát, felhajtotta az utolsó korty whiskey-t, ami keserűen marta a torkát, majd a színpad felé indult.  Néhányan utána fordultak, de ő csak lassú, ám de határozott léptekkel sétált a egyenesen a vöröskéhez. Az a székből felnézett rá, majd csak huncutul elmosolyodott.

- Hm... talán bekapcsolódnál? - tette fel a kérdést, mire Youngjae is hasonló mosollyal válaszolt.

- Nekem ennél sokkal jobb ötletem van - egy apró biccentéssel jelezte, miszerint a vörös kövesse őt, aki boldogan indult utána, de előtte elköszönt a szeretett közönségtől. 

***

- Ugye tisztában vagy vele, hogy mit csinálsz velem, amikor a színpadon vagy?

Daehyun csak ledobta magát a fekete bőrkanapéra és halkan felkuncogott. - Tudom, hogy tetszik neked, különben nem hagynád, hogy csináljam. Ráadásul élvezem is szóval... amúgy sincs jogod megtiltani.

- Igazad van, megtiltani nem tudom, viszont rá tudlak venni, hogy elfelejtsd. Legalább egy jobb helyen dolgoznál, nem pedig egy ilyen lepusztult, mocskos bárban. 

- Nem kell a segítséged, kösz - állt fel és indult volna vissza a színpadra, ahol otthon érezte magát, ám Youngjae az orra előtt becsapta az ajtót s rátenyerelt a falapra.

- Ne játszd nekem a mártírt Daehyun, tudom, hogy szarban vagy, mert csak akkor hívsz, amikor pénz vagy drog kell. Ez esetben azt kell hinnem, hogy mindkettő kell, igazam van?

- ....

- Válaszolj nekem Jung Daehyun - kezdett egyre idegesebb lenni a fiatalabb.

- Már az is baj, hogy látni akartalak? Mert ha igen, mondd csak meg, nem haragszok - fordult végül szembe vele a vörös. Youngjae kapva az alkalmon az ajtóhoz lökte a nála magasabb és erősebb fiút, majd durván mart annak ajkaira. Érezte a mézédes ajkak puhatolózását a sajátján, amitől újra meglódult a szíve, s ezt Daehyun is érezte. Bőre bizseregni kezdett, mint minden alkalommal, amikor egymáshoz értek, a külvilág pedig egyre csak csendesedett, míg végül már csak egymás zihálását hallották. 

- Gyerünk Jung Daehyun, térdre.. - utasította két forró csók közt az idősebbet Youngjae, aki kérdés nélkül tett eleget akaratának. Hallotta, ahogy nadrágjának cipzárja lehúzódott, majd megérezte a hűvös ujjakat a boxerében, amitől kénytelen volt belemarkolni a vörös, selymes tincsekbe. 

Daehyun a hirtelen jött rántástól eltátotta száját, s teljes  egészében fogadta be a fiatalabb méretes tagját. Tudta, hogy pontosan mit szeret Youngjae és mindig igyekezett a lehető legtöbbet megadni neki, hiszen ő volt az élő mentsvára. Nélküle már rég halott lett volna, a legjobb esetben is.

Hangos nyögések szöktek ki Youngjae finoman ívelt ajkai közül, minek okán Daehyun akaratlanul is elmosolyodott. Szerette a sötét hajú hangját hallani, főleg ha ő váltotta ki belőle azokat. Nem kellett sokáig várnia, egyetlen rántással utasította felállásra őt a fiatalabb, amit ő boldogan tett meg. A kanapé felé lépdeltek, időnként pillekönnyű csókokat lopva a másiktól, ami még inkább fokozta a már amúgy is  forró hangulatot. Útközben sorban fosztották meg egymást a ruháiktól, s mire az ülőalkalmatossághoz értek, mindketten meztelenül feküdtek végig rajta, érezvén egymás meleg testét, a szapora levegővételeket.

- És most pedig, amiért félbeszakítottad a műsorom, megbüntetlek - jelentette ki Daehyun huncut mosollyal ajkain. Az éjjeli szekrényből előkotort egy vékony, fekete anyagdarabot, amit Youngjae szemére helyezett, így fosztva meg a látástól.

Youngjae mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt, nyögései pedig egyre csak hangosodtak, köszönhetően Daehyun fürge ujjainak, amik már a bejáratánál köröztek. Hirtelen helyezte fel első ujját, mire a fiatalabb ajkaiba harapva próbálta elfojtani feltörni készülő nyögését. Daehyun-t megigézte a látvány, sosem tudott vele igazán betelni, ezért egyre többször akarta látni maga alatt Youngjae tökéletes testét vonaglani, ám Youngjae túl elfoglalt volt ehhez. Míg a vörös ujjai szorgosan munkálkodtak, szája sem volt tétlen. Újra és újra végignyalt ágaskodó tagján, ami apró remegésekkel válaszolt az ingerre. Élvezte, hogy ő váltotta ki, hogy Youngjae attól képes lett volna elélvezni, hogy a forró ajkak játékát kapta volna, míg végül nem könyörög érte.

- Daehyun.... ne szórakozz velem tovább - szűrte ki összeszorított fogai közt a sötét hajú fiú, mire az említett nem tétovázott, a kanapé alá nyúlva elővett egy kis tubusnyi síkosítót, majd egy keveset magára folyatott belőle, de épp csak eleget. Tudta, hogy Youngjae rendelkezett minimális mazochista hajlamokkal, így egyáltalán nem bánta, hogy kemény menetet kapott a vöröstől.

- Kérésed számomra valódi parancs, Youngjae.. - sóhajtotta halkan a másik fülébe, míg férfiassága nem kímélve Youngjae-t hatolt határozottan egyre mélyebbre, míg végül teljesen el nem merült a szűk forróságban. Meg sem várta, hogy megszokhassa méretét, azonnal gyors tempóra kapcsolt, hiszen egy valami volt, amit mindketten szerettek; hajszolni az élvezetet, a gyönyört és a fájdalmat. Egy olyan mámorító kombinációt, amit ha egyszer megízleltek, soha többé nem akarták megtagadni maguktól.

Daehyun zihálva támaszkodott az alatta fekvő feje mellett, akinek teste ütemesen mozgott minden egyes lökésre. Fentebb emelve csípőjét próbált még többet kapni partneréből, amit ő meg is adott neki. Vészesen közel jártak a gyönyörhöz, ám az még nem volt elég. A vörös erős karjai Youngjae dereka köré fonódtak, majd gyors mozdulattal megfordította őt, s így a fiatalabb térdre kényszerülve élvezkedett tovább. Egyre durvábban és mélyebbre merült el benne a másik, ő pedig érezte Daehyun férfiasságának minden centijét magában mozogni. Érezte, amint egyre forróbb és keményebb lett, amit a hangja is biztosított. Youngjae készségesen nyögte a nevét, s mocskos szavakat, amik ködös elméjébe furakodtak, összefüggéstelenül, morgással s néhány sikollyal kísérve.

Mélyről jövő, szinte már állatias nyögés hallatszott a túlfűtött szobában, s másodpercekkel később Youngjae megérezte a vörös hajú forró nedvét magában, amint az lassan kitöltötte. Ő is vágyott a beteljesülésre, s már nyúlt volna fájdalmasan merev tagjához, ám Daehyun fürge ujjai előbb fonódtak köré, mint azt meg tudta volna akadályozni.

Lomha mozdulatokkal juttatta el párját a csúcsra, ám mielőtt elélvezett volna, újra ajkai közé fogadta, hogy megízlelhesse újra egyedi ízét. Akár egy macska, mosolyogva nyalta tisztára magát és partnerét egyaránt, végül megsemmisülve feküdt el a bőr kanapén, míg óvatosan felfedte szeretője szemeit.

- Mennyit kérsz? - kérdezte Youngjae, miközben rágyújtott egy új szál cigarettára.

- Semennyit sem. Te nem a pénzért kapsz belőlem, ezt már tudhatnád - mosolygott rá, de belül kellemetlen érzés töltötte el. Hiába akarta azt hinni, hogy Youngjae valóban kedveli, mindig ugyanarra a következtetésre jutott, miszerint csak a szex tartja őket össze.

- Gyere, hazaviszlek inkább - ült fel a kanapéról s öltözött fel gyorsan. Daehyun is magára kapta utcai ruháját, s pár perc elteltével már a fekete sportkocsiban ültek. Útközben a vörös mély álomba merült, míg Youngjaet lefoglalták a gondolatai, amik mind az idősebbhez voltak köthetőek.

- Majd holnap... majd holnap elmondom neki.. - jelentette ki, de tudta, hogy úgysem tartja be. Mindig megígérte magának, hogy egyszer bevallja az érzéseit, ám ahhoz túl gyáva volt, hogy meg is tegye.

- Majd holnap... addig is, együtt hajszoljuk majd az élvezetet - suttogta utolsó szavait, majd elnyomta a füstölgő nikotin rudat s csendesen vezetett, egyenest a sötét éjszakába.

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 10. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: nincs

Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

 

 

 

***

 

Egy pillanatra az egész világ megállt. Youngjae lesokkolva állt, még csak reagálni sem volt képes.  Nem tartott túl sokáig, mindössze pár másodpercig, de az épp elég volt ahhoz, hogy szíve őrülten verni kezdjen. Tudta, hogy mindaz csak színjáték volt és semmit sem jelentett, legalábbis Jaebum-nak nem. Mikor vége szakadt, minden melegség eltűnt belőle, amit addig érzett. 

- Uram isten! - sikoltoztak a lányok körülöttük.Youngjae-nak fel sem tűnt, hogy mindvégig a földet nézte, ám mikor körbetekintett, a lányok újra sikoltoztak. A legtöbben addigra már hazamentek, de  akik ott maradtak, azok kezében ott virított a telefon, így előbb vagy utóbb mindenki értesült az elcsattant csókról. 

Addig állt egyhelyben, mígnem Jaebum karon ragadta és futásnak eredt vele együtt.

Az arcának csapódó hűvös szél hozta vissza a valóságba, ahol Jaebum megcsókolta őt. Az első csókja csak egy színészet volt, csupán egy hamis kapcsolat miatt. 

Abban a pillanatban, mikor ráébredt mi is történt, egyből kirántotta kezét Jaebum szorításából és megállt az úton. 

JB-nek azonnal feltűnt, hogy Youngjae haragudott rá. 

- Miért kellett ezt tenned? Csak abba egyeztem bele, hogy eljátszunk egy kapcsolatot, mert könyörögtél nekem...

- Ugyan már, csak azért volt, hogy végre befogják. 

- Talán számodra csak ez volt, de nekem ez volt életem első csókja. Az elsúnek különlegesnek kellett volna lennie, nem pedig egy szánalmas színjáték részének! - Youngjae kikelve magából kiabált. Jaebum addig a percig sosem látta még idegesnek. 

- É-én....sajánlom. Nem tudtam erről..

Hangos sóhajjal fordult meg és hagyta ott Jaebum-ot az utcán.

KB utána akart menni, de tudta, hogy Youngjae-nak inkább egyedüllétre volt szüksége, nem pedig rá. 

Még ha az embereknek a csók meglepő is volt és sokkoló, Jaebum számára különleges. Ő akarta megcsókolni, már egy jó ideje, de nem merte elmondani Youngjae-nek, hiszen akkor valószínűleg kiköltözött volna a kényelmetlen helyzet miatt. 

Ujjával finoman megérintette száját ott, ahol Youngjae ajkai hozzáértek, a csók lágy puhaságát pedig még akkor is érezte magán. 

--

Youngjae-t otthon találta, ahogy éppen tanult. 

- Még mindig haragszol rám? - kérdezte kicsit félve. 

Jae sóhajtva pillantott föl házi feladatából, mielőtt válaszolt volna - Nem. 

Jaebum mellé ült, majd lágyan elmosolyodott. - Nagyon sajnálom, nem tudtam, hogy ez volt az első és nyilvánvalóan valaki különlegessel akartad megosztani, én pedig elloptam tőled - mélyen belül azonban boldog volt, hogy övé lehetett. 

- Mindegy most már, inkább hagyjuk és tanuljunk a vizsgákra, mivel már nagyon kevés idő van hátra - nézett vissza a könyveire. 

Tanulás közben óvatos pillantást vetettek egymásra, titkon, a korábbi események pedig már nem kerültek szóba. 

Youngjae alaposan elmagyarázott mindent és Jaebum végül értette a matematikát. 

--

Az emberek a suliban egész nap a csókról pusmogtak, de Youngjae nem foglalkozott velük, inkább a tanulásra koncentrált. 

A hírek miszerint Ő és Jaebum egy pát alkottak futótűzként terjedtek az egész iskolában. 

- Szóval....uhm..mikor is kezdtetek ti... hogy is mondjam.. járni? - tette fel a kérdést Bambam. 

- Őszintén, én erre nagyon nem számítottam - szólt közbe azonnal Jackson is. 

Mivel Jaebum megengedte, hogy a közeli barátait beavassa, így elmesélt nekik mindent, hogy megértsék a helyzetet. 

- Oh, így már sokkal érthetőbb az egész, szerintem nála sokkal jobbat érdemelsz.

A földet kezdte fixírozni újra. Először ős is egy bunkónak találta Jaebum-ot, de ahogy egyre jobban megismerte, meglátta benne a jó embert és tudta, hogy csak megtört. Valami a hamis mosolya mögött elárulta, hogy a múltban történt események miatt lett olyan rideg és elutasító mindenkivel szemben. 

Túl nagy volt a csönd, Jackson ezt észrevette és gyorsan témát váltott - Na és tanultok a vizsgákra, srácok?

- Én nem tanulok... boii.- felelt Bambam.

- Hát, ha nem akarod a szüleidet kínos helyzetbe hozni és megbukni, akkor ideje lenne elkezdened, boii.

Köszönhetően ezeknek, Youngjae újra elmosolyodott. 

- Egy egész hétvégém van, rendben lesz ez hidd el nekem.

Bambam mindig is ilyen volt. Folyton az utolsó napokra hagyta a tanulást, de valahogy mindig átment a vizsgákon, ráadásul jó jegyekkel. 

- Már kérdezni akartam, hogy ráértek-e hétvégén, de hát úgy látszik mindenki tanulni fog - sóhajtot Mark. 

- Ja, mindenki koncentráljon arra, hogy átmenjen és akkor utána ünnepelhetnénk.

- Na, ez jól hangzik! - értettek egyet a többiek is. 

Hallotta, ahogy Jinyoung és Yugyeom hangosan nevettek mögöttük, a saját asztaluknál. 

- Jaebummie, nem akarnál inkább a pasid mellé ülni? - kérdezte Jinyoung indokolatlanul hangosan, így mindenki hallotta az ebédlőben. 

- Én nem hiszem el, hogy meleg.

- Azt hiszem, így már érthető, mármint, a legjobb pasik mind buzik. 

- Annyira szomorú vagyok, Jaebum- oppa az enyém kellett volna, hogy legyen. 

Ami azok után történt, lesokkolta Youngjae-t. 

Az emberek elkezdték megdobálni Jaebum-ot. A lányok sírtak, kiabáltak miközben étellel dobálták meg JB-t, aki csak ült és hagyta, hogy folyjanak az események. Mindenki csak nézte, nem tudtak mit tenni, végül a tanárok vetettek véget az egésznek. 

Jaebum-ot elküldték az orvosiba, hogy letisztogassa magát, közben mindenki más órára indult, kivéve Youngjae-t. Biztos akart lenni, hogy jól van. 

Jaebum az ágyon ült és azon mesterkedett, hogy kiszedje a hajából amit beledobtak. 

- Jól vagy? - kérdezte Youngjae lassan belépve a szobába.

- Meg vagyok, tudtam, hogy egy ponton megtörténik majd ez is - folytatta a darabkák kiszedegetését. 

Jae közelebb lépett, és segített kiszedni a darabokat, de Jaebum eltolta a kezét. 

- Nem kell...

- De szeretném.

Minden morzsát kisöpört Jaebum hajából, miközben Jaebum csendben tűrte. Észrevette milyen puha volt a haja annak ellenére, hogy alaposan beterítették étellel, puha és selymes maradt. Nem tudta megállni, óvatosan végigfutatta ujjait a tincseken, mire halk szipogást hallott Jaebum felől. 

Mielőtt még felfoghatta volna, mi történt, Jaebum feje mellkasának dőlt, érezte, ahogy karjai szorosan dereka köré fonódtak, erősen markolva egyenruhája hátulját, miközben sírt. 

Többet akartam [Jungkook x Taehyung]

Műfaj: au, agnst, horror (?), songfic
Érintett banda: BTS (nincs említve senki)
Páros: Jeon Jungkook x Kim Taehyung (nincs említve senki)
Figyelmeztetés: 18+
Egyéb: ajánlott zene: Animal by Neon Trees Minor Key Version (Chase  Holfelder) 

***

Többre vágytam belőled. Érezni akartam az illatod, a tested melegét a bőrömön, látni, ahogy a könnyeid nedvesen csillogtak szép arcodon. Nem akartam többé a barátod lenni, mert tudtam, hogy akkor csak menekültél volna tőlem, azt pedig nem hagyhattam, én annál jóval többet követeltem tőled.

Minden alkalommal, mikor a szemedbe néztem, úgy láttam nem vagy elégedett velem. Mindig fenntartással közeledtél felém, amibe én beleőrültem, pedig én bíztam benne, hogy majd minden rendben lesz, de ez csak csalfa álomkép volt. 

Újra ott voltam ahol az elején, önmagammal küzdve, ami ellen régen tiltakoztam. A gyógyszerek keményen beütöttek az éjszaka során, szinte már magamról se tudtam, egyedül csak te jártál a fejemben. Tudtam, hogy nem helyes, sőt, törtvényellenes amiket tettem, de én mégis élveztem minden pillanatát. A percek, amiket te szenvedéssel töltöttél,  nekem maguk voltak a mennyország. Úgy éreztem, a felhők közt jártam, felszabadultan, az őrület édes mámorában úsztam.

Azt mondtam, mondj búcsút a jó szívemnek, hisz' már nem létezett többé a régi énem. Megváltoztam, de mindent csakis érted tettem, hát nem láttad? Minden szavamban benne volt a ragaszkodás, a mérhetetlen vonzalom és szenvedély, de neked még sem volt elég. Vak voltál, nem láttál a lelkembe és nem értettél engem soha, így minden baráti pillantásod mélyebb sebet égett belém újra és újra. 

Menekülni akartam az érzéseim elől, ám azok hamar túlléptek rajtam és nem tudtam kontrollálni őket. Valójában már nem is akartam. Az ösztöneim vezérelték tetteimet, akkor sem gondolkoztam, mikor ernyedt testedet vonszoltam le a pincém sötétjébe.

Akkor is te hozzád futott minden gondolatom, hiszen akaratom ellenére is szomjaztam rád, de végre megkaptalak. Hangosan sírtál, amikor a földre kényszerítettelek, ám hiába tiltakoztál én nem engedtelek. Nem tudtam volna elviselni, ha akkor megint ott hagytál volna. A markom durván szorította torkodat, mígnem szemeidből eltűnt minden csillogás s néhány percre a túlvilágra száműztelek.

Mit tettem?

Csak elvettem, amire szükségem volt és te nem akartad megadni nekem. Az tartott életben, hogy rólad ábrándoztam, rólad és rólam. Sosem voltam egy finom ember, viszont az ösztöneim feledtettek velem minden szörnyűséget és csak a mámoros érzést hagyták meg nekem. 

Emlékszem a könyörgő szempárra, amivel térden állva néztél rám, hogy kíméljelek meg. Hűvös mosollyal hallgattam szavaidat, miket halk szipogásod szakított félbe többször, én pedig csak vártam. Akkor bezzeg kellettem neked. Azokban a percekben, mikor az életedért küzdöttél, belém kapaszkodtál volna csak én nem hagytam s leráztam magamról minden jóindulatot, érzelmet és csak a puszta vágy vezérelt. Szép arcodat megannyi mély vágás díszítette az én kezem által, ám az még csak a kezdete volt mindennek. 

Rendszertelen minta szerint haladtam végig minden porcikádon, tisztán éreztem a belőled áradó félelmet pedig én nem akartalak bántani, én csak ösztönből cselekedtem.

Mélyvörös véred festette pirosra a padlót, amitől még inkább mocskos lett az éjszaka. Nem tudtam uralkodni magamon így egyre több és mélyebb sebet ejtettem hamvas bőrödön. Sikítottál a fájdalomtól miközben próbáltál kiszabadulni a bilincsekből, mik szorosan tartották már véres csuklódat. 

Kiabáltál, elhordtál nekem minden rossznak, undorító dolgokat vágtál a fejemhez, de mindvégig igazad volt és ezt tudtam is. Minden mozdulatoddal egyre több véred szaladt ki a sérülésekből, így hamar elájultál, de így csak egyszerűbb volt. Lassan haladtam, minden bőrfelületre finoman véstem bele a monogramom, hogy mindenki tudja kit csaptál be. Kit szédítettél hamis ábrándokkal éjszakákon át és ki volt az, aki végül mindent elvett tőled. Megélezett késem könnyedén szántott a csontodig és már nem ébredtél fel többet. Utolsó perceidben láttam, ahogy a szíved küzdött értem, ám már hiába volt. 

Megkeseredetten ültem melléd a földre, merengve a világon. A tested lassan kihűlt, de még így is szép voltál. Bolondultam érted, hiszen maga a jelenléted volt az, ami magához vonzott. Az első csókodat  is én loptam el s úgy volt helyes, ha az utolsót is én vettem el. Megrepedt, jéghideg ajkaidat ugyanolyan forrónak éreztem, mint a legelső alkalommal. Feltüzelt az érzés, szinte már elfelejtettem, hogy nem létezel többé. 

Egy végső pillantás után gondolkodás nélkül vágtam ki még véres szívedet és tettem a  legelőkelőbb helyre a polcomon. A gyönyörű piros véred lassan csöpögött le az üveg falán, ahogy óvatosan belehelyeztem. Az egyetlen dolog, amire vágytam, végre az enyém volt teljes egészében. Mosolyogva néztem művemet, amit ketten vittünk véghez, miközben szenvedélyesen szerettük egymást. 

***

Afraid [YoonMin] - Fordítás- 1. rész

Műfaj: yaoi, horror
Érintett banda: BTS
Páros: YoonMin
Figyelmeztetés: 18+
Egyéb: fordítás [again.xd] író--> jungboy (wattpad)

***

Az éjjel csöndes volt a szobámban, egyedül Taehyung halk hüppögései hallatszódtak ki az ágyam alól.

Mindig elgondolkoztam, hogy vajon miért sírt olyan sokat. Majdnem teljesen biztos voltam benne, hogy Jungkook tudta az okát, de sosem beszélt róla. Azok a lágy pillantások halottá váltak, akikor Taehyung-ra nézett.

Egyikőjük sem mondta el, hogy miért voltak ott. Az egész olyan, mintha elfelejtették volna, de mégis tudták. 

Azokon a napokon, amikor megkérdeztem, miért vannak ott, utána órákig nem voltak hajlandók beszélni velem. 

Bármelyik épeszű ember halálra rémült volna, ha a szobámban kellett volna aludnia, bár nem tagadom, először én is féltem. 

Halálosan.

Jungkook nem rémisztett meg annyira, mint Taehyung, amikor először találkoztam vele. 

Azok az üres lyukak a fején, amikkel az ágyam mellől nézett rám, borzasztóak voltak. 

Néha elgondolkoztam, vajon hogy tud sírni szemek nélkül. Biztos nehéz, igaz?

Minden alkalommal, amikor hallottam a sírását, legszívesebben letérdeltem volna a földre és megkérdeztem volna mi a baj és átöleltem volna. 

Azonban a karomon levő mély karmolások, amiket akkor kaptam amikor túl közel kerültem hozzá, emlékeztettek rá, hogy ne tegyem. 

Jungkook sosem sírt úgy igazán. Leginkább csak szipogott. Időnként beszélt csak és akkor sem túl sokat. Ezzel ellentétben sokszor sóhajtozott.

Mintha depressziós lett volna. 

Bár én is az lettem volna, ha a gardróbban kellett volna állnom folyamatosan. 

Még azt is megengedte, hogy megérintsem, de nem túl sokáig. Mindig, mikor már elege lett, hogy taperolom a bőrét eltolt magától. 

Az egyetlen momentum, amikor hagyta, hogy több ideig érjek hozzá, amikor a kötél általi sebei égtek és vérezni kezdtek, az arcán lévő vágásokkal együtt. Mindig letisztítottam neki. 

Egyszer sem voltam képes megérinteni Taehyung-ot. Nagyon elutasító az érintéssel szemben, ám időnként ő mégis hozzám ér. 

Csakis akkor, amikor éjjel sírok az ágyban fekve, olyankor ujjai finoman fonódnak a bokámra, ezzel mondva el, hogy rendben lesz. Sosem túl sok, de mindketten ott vannak, ha szükségem van rájuk. 

- Taehyung.. - suttogtam halkan a levegőbe, mire Jungkook is figyelni kezdett, Tae pedig elhallgatott. 

- Mi az? - Taehyung rekedt hangja alig hallhatóan kérdezett vissza.

- Minden rendben lesz. - a hangom nem volt a legfinomabb, de legalább nem hallottam a hüppögését. Talán egy kis megnyugvást talált a szavaim mögött. 

- Te sosem félsz? - tekintetem felemeltem Jungkook felé, akinek szemei rajtam ragadtak. 

Megcsóváltam a fejem, térdeimet szorosan mellkasomhoz húzva.

- Szerinted, ha félnék, akkor ebben a szobában maradtam volna? - kuncogtam halkan, ahogy Jungkook elvigyorodott. 

Mindkettejüknek megvolt a saját személyisége. 

Jungkook inkább az önelégült típus volt, egyértelműen megmondta, hogyan érezte magát vagy mi járt épp a fejében hiánytalanul.

Taehyung vele ellentétben ártatlan és kissé játékos volt. Meg sem tudtam számolni hány alkalommal tűntek el a cipőim, amikor túl közel tettem őket az ágyhoz. 

Nem tudtam meg hány évesek voltak, de ránézésre nálam fiatalabbnak tippeltem néhány évvel. 

Taehyung inkább nézett ki korosztálybelinek, őszintén bármit megadtam volna azért, hogy láthassam milyen volt az igazi arca. Nem egy elcsúfított, szégyenteljes arc egy ártatlan teremtményen. 

- Te félsz? - láttam, amint Jungkook vonásai megkeményedtek válaszom hallatán, majd halkan sóhajtva megrázta fejét. 

Észrevettem, hogy ha így volt ha nem, semmiképp se mondta volna el. 

- Én félek.. - hallottam Taehyung tompa hangját, mellé pedig társult egy ismerős hang is, ahogyan kaparta az ágyam oldalát. 

Lágyan elmosolyodtam, amint Taehyung óvatosan kinézett az ágyam alól egyenest rám, de szemek helyett csak két tátongó lyukat láttam. Tudtam, hogy gyűlöli a száját, így azt mindig gondosan takarásban tartotta. 

- Mitől félsz? - kicsivel közelebb hajoltam hozzá, hogy könnyebben halljam válaszát. 

- Nem tudom - figyeltem, ahogy Taehyung ujjai egyre csak markolták a takarómat. 

Szemeim azonnal ellágyultak miatta. Tudtam, hogy kettejük közül Taehyung-nak volt a legszomorúbb története, még ha nem is hangoztatta. 

- Nem kell aggódnotok - mosolyogtam rá, majd Jungkook-ra - én mindig itt leszek.

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 9. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: nincs

Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

***

- Hogy a fenébe kaptál te 312-t? Én bezzeg valami egészen mást számoltam.

Jaebum utálta a matekot. Nagy eséllyel azért, mert nem is értette az egészet.

Youngjae már egy órája magyarázta neki ugyanazt a kérdést, de ő még mindig össze volt zavarodva, a legrosszabb pedig, hogy alig egy hét volt vissza a vizsgáig. 

Egész éjjel tanultak, mire Jaebum végre megértett belőle valamennyit. 

Fürdés után, miután kijött a szobából Youngjae-t az asztalon szundikálva találta. 

Még álmában is kedvesnek tűnt, egyszerűen gyönyörű volt. A legszebb ember, akire valaha Jaebum nézett, nem tudta megállni, ujjai lassan cirógatták meg puha bőrét. Végigsimítva szemöldöke ívén, egészen le arcáig, miközben szíve újra hevesen vert. 

Álmában megmozdult a fiatalabb, mire Jaebum gyorsan visszahúzta kezét, ám Youngjae nem ébredt fel. 

Ölbe vitte be a szobába az alvó fiút, majd óvatosan letette az ágyra. Egy pokróccal betakarta, majd egy utolsó pillantást még megengedett magának, mielőtt elhagyta volna a hálót. Egy igazi angyal volt, egy gyönyörű angyal. 

--

Másnap reggel a suli nagyon bizarr volt. Mindenhonnan kíváncsi szempárok követték Jaebum-ot, a lányok is mind őt nézték, de nem a megszokott módon. Néhányan haragosnak tűntek, mások pedig megbotránkozottnak. 

- Miért használod ki így a lányokat? Egyszerűen megmondhattad volna és akkor nem kellett volna rád vesztegetniük az idejüket és nem futottak volna egy olyan ember után, aki sose kedveli meg őket. - szólalt meg az egyik.

- Miről beszélsz?

- Közölhetted volna - csatlakozott egy másik lány is.

- Közölni mit? - kezdett egyre idegesebb lenni. 

- Hát hogy... meleg vagy - felelte egy harmadik.

Jaebum azonnal lefagyott.

- Ti meg mégis miről beszéltek? - pánikolt be szép lassan. 

Az egyik lány elővette a telefonját és megmutatta Jaebum-nak, aki kikerekedett szemekkel bámulta a képernyőt. 

A telefonon egy kép volt róla és Youngje-ről, ahogy a mosdóban ölelték egymást az előző nap. 

Akkor fogta csak fel, hogy valaki hallotta őket odabent és látta is mindazt. 

- Oké, és? Csak két haver megölelte egymást - reagálta le zavartan. 

- Ti ketten elég komfortosnak tűntök nekem. Plusz, te soha senkinek nem engeded meg, hogy hozzád érjen - mondta a lány.

Abban a pillanatban jelent meg Youngjae a barátaival, hangosan nevetve egymás között. 

- És lám, ott is van!

Amint Jaebum megfordult, Youngjae zavartam pillantott rá, de nem hibáztatta érte. 

- Gratulálunk Choi Youngjae, te vagy a legszerencsésebb srác ebben az iskolában! - rikácsolta a lány.

A fiatalabb és barátai értetlenül néztek egymásra. 

Jackson volt az első, aki megszólalt - Miért mondjátok ezt? 

- Mert az iskola legmenőbb és legjobb pasijával jár.

- Az széééép tesó! - örömködött Bambam egyből, majd alaposan vállon veregette. - Miért nem mondtad el? Ki az a szerencsés? 

Az egyik lány azonnal felelt is - Im Jaebum!

Bambam, Jackson és Mark leesett állal bámultak, Youngjae pedig lesokkolt. 

- Ó haver, ha arrafele kacsintgatsz, nincs azzal semmi baj - szólalt meg Bambam - csak nem gondoltuk volna, hogy.. hogy.. szóval Jaebum az. 

Youngjae körbenézve kereste Jaebum szemeit, de hiába nézett beléjük kérdőn nem kapott választ, ahelyett Jaebum megindult felé, majd megfogta kezét. 

Még ideje sem volt lereagálni.

- Jól van, rájöttetek - jelentette ki JB még mindig a kezét szorongatva - igen, mi ketten együtt vagyunk.

- Mi a jó fenét csinálsz? - suttogta Youngjae, próbálva kiszabadítani kezét a szorításból.

Jaebum egy szempillantás alatt rángatta ki, majd egy üres teremben találta magukat.

- Tudom, hogy most valószínűleg nagyon össze vagy zavarodva, de hadd magyarázzam el. Valaki lefotózott minket, ahogy ölelkezünk és mindenki látta, most pedig úgy vélik, hogy járunk - magyarázta. 

- Oké....de miért nem lehetett azt mondani, hogy csak baráti ölelés volt? Miért kellett azt mondanod, hogy együtt vagyunk?

- Azért, mert így nem fognak rám tapadni a csajok, nem fognak utánam sírni és nem kell hallgatnom a szerelmi vallomásokat minden nap...

Természetesen nem ez volt a valódi indok. Úgy látta, ez az egyetlen módja annak, hogy közel tartsa magához Youngjae-t. 

- Az már nem az én bajom - indult volna ki az ajtón, amikor is Jaebum megragadta a karjánál fogva. 

- Kérlek, a barátaidnak megmondhatod, hogy ez csak színjáték és belekényszerítettelek.

Valami oknál fogva, Youngjae képtelen volt nemet mondani. Talán azért, mert azt kívánta bárcsak igaz volna. 

--

Jaebum hallotta, ahogy szinte mindenki róluk beszélt - Biztos, hogy csak megjátszák a kapcsolatukat, egyáltalán nem tűnik igazinak.

- Pontosan. Egy ölelés még nem jelent semmit.

- A fiúk egyébként is folyton ölelkeznek.

Már egy ideje kint várt Youngjae-re, hiszen nyilvánosan akart vele hazaindulni, hogy a hamis kapcsolatukat hihetőbbnek tüntesse fel. Valójában tényleg haza szeretett volna sétálni vele a színjáték nélkül is.

- Biztos, hogy csak azért csinálja, hogy még több figyelmet kaphasson.

Végül Youngjae kilépett az épületből, éppen időben. Jaebum igyekezett kizárni mindent, ami körülötte zajlott.

- Menjünk együtt haza.

- Uhm... rendben.

- Nagyon igyekeznek, hogy hihetőnek tűnjön- az emberek mindenhol megjegyzést tettek rájuk.

Egy hihető párt akarnak látni? Hát akkor majd kapnak egyet - gondolta magában JB.

- Akkor megy.... - szólalt meg Youngjae, ám Jaebum ajkai félbeszakították, ahogy az övére tapadtak.