Az antiszociális biloógiatanár históriája [2Jae]

Műfaj: humor, fluff, school life

Érintett banda: GOT7

Szereplők: Im Jaebum (Got7), Choi Youngjae (Got7), Park Jinyoung (Got7), Mark Tuan (Got7) Kim Yugyeom (Got7) Bambam (Got7), JYP Ceo, Kim Minseok (EXO)

Páros: 2Jae (plusz a többi említett párocska)

Figyelmeztetés: talán néha trágár beszéd

Egyéb: a való életből mintáztam néhány karaktert

Az egyetemi élet szabályosan kiveszi az emberből a jót és vidámságot, legalábbis ezt állítják a diákok. A tanárok, professzorok szerint ez a legjobb időszak minden tanuló számára, mert ekkor a legnagyobb a tudásunk amivel később gazdálkodhatunk a való életben plusz pont, hogy társaságban vagyunk ezzel pedig folyamatos nyüzsgés jár. Én a többiekkel együtt nem értettem egyet ezzel a nézettel s bár ezt nem hangoztattam, meg volt a saját véleményem az elvekről. 

Az egyetemi csevegős oldalon váratlan hír röppent fel, miszerint idén új tanárokkal gazdagodott az iskola, ami természetesen mindenkinek felkeltette a kíváncsiságát. Rengeteg komment és bejegyzés született és szinte mindben egyetlen név szerepelt: Im Jaebum. Fogalmam se volt róla ki az, mindössze a megyjegyzésekből láttam, hogy új tanár és a biológia szakos hallgatóknak fog előadást tartani, amire kötelező bejárni. Szerencsétlenségemre, én is egy voltam a tudóspalánták közül, így én is a leendő tanítványai közé tartoztam. 

 

***

Mérhetetlen rossz kedvvel indultam hétfő reggel órára a folyosón. Majdnem minden diák hasonló arccal menetelt végig a termekhez a megszokott útvonalon ami mintha sosem akart volna elfogyni. A lépcső tetején állt az iskola igazgatója, Park JinYoung, aki minden telefont és egyéb elektronikus kütyüt elkobzott a diákoktól, miközben jókedvűen beszélt mindenkihez. El akartam kerülni a vele való találkozást, ám esélytelen volt hiszen azonnal kiszúrt a tömegből, köszönhetően frissen szőkére festett hajkoronámnak.

- Choi Youngjae, hát te is megérkeztél ebbe a csodálatos épületbe ezen a szép napon! - szabályosan ujjongott mikor meglátott, én pedig próbáltam elbújni túlméretezett pulcsimban. Szép nap? November közepe volt már és reggel vastag köd borított mindent, ezért ugyan nem volt semmi szép sem abban a napban. - És látom telefon is van nálad gyermekem - kapta ki a kezemből mielőtt a zsebembe süllyeszthettem volna a készüléket - Vagyis már nincs, mert nálam landolt megint - mosolygott rám és odébb állt, hogy felmehessek a lépcsőn. - Mesélj nagyfiú, hogy vagy mostanság? Várod már a vizsgákat? - nem tudom miféle választ várt a kérdéseire, de nem volt ingerem értelmes mondatokat fogalmazni - Jól és igen, biztos idén is jók lesznek.. - hangom majdhogynem suttogásnak hatott, egyszerűen csak el akartam tűnni. 

- Jajj, hát látom nem akarsz beszélgetni, na de akkor sipirc órára nehogy elkéss az új tanártól! Nagyon pontos ember, biztos szeretni fogod - kacsintott rám, amit hirtelen nem is tudtam értelmezni. Park JinyYoung mindig is furcsa ember volt és a diákok többsége nem akart a 25 méteres körzetében tartózkodni amit én meg is értettem. Sajnos én akármennyire is akartam eltűnni előle, mindig megtalált, ráadásul a szüleimet is ismerte.

A teremben meglepően sokan ültek, de ez nyilvánvalóan csak az új tanár miatt volt, hiszen a bent tartózkodók több mint fele nem is volt biosz szakos hallgató. Leültem az egyetlen szabad helyre, az első sorba természetesen középre, a pódiummal szemben. Amint a táskám a földre ért, abban a pillanatban tárult ki az előadó ajtaja és lépett be egy férfi, aki meglepően és talán túlságosan is jóképű volt. Fekete inget viselt egyszerű farmernadrággal, ami szépen simult formás fenekére. Igen, formás. Láthatóan jó kondiban volt, bődületesen jó adottságokkal és a járásából úgy tűnt tisztában is volt vele. 

- Gyerekek, én... - állt meg mondata közepén és félve nézett körbe az összegyűlt diákseregen - én... én Im Jaebum vagyok, az új tanárotok - motyogta el halkan mondanivalóját, és annak ellenére, hogy a teremben teljes némaság uralkodott, alig lehetett hallani a hangját. Hirtelen úgy tűnt, mint aki meg van szeppenve és a hirtelen jött figyelemmel nem tudott mit kezdeni, mindössze félreérthetetlenül zavarba jött. 

- És mit fog tanítani? - kérdezte az egyik lány, bár teljesen egyértelmű volt, hogy mit tanít, mégis, mókából rákérdezett.

- Biológiát - felelte az újonc röviden és tömören - Talán belekezdjünk? - kérdezte, bár nem értettem miért ő tett fel kérdéseket. Néhány pillanattal később a bajkeverő osztag tagjai is befutottak az ajtón, Bambam pedig alaposan szemügyre vette a tanárt.

- Hát és én még azt hittem valami rondaságot kapunk idén, de öcsém... bevállalnám - vihogott hangosan, ezzel magára vonva Mr. Im figyelmét is, aki nem meglepő módon elpirult. Előre sajnáltam, hogy fogja majd túlélni ebben az iskolában ilyen diákokkal. 

Mr. Im Jaebum inkább helyet foglalt a székén és pár percig csöndesen figyelt bennünket. Én pedig jó gyerek lévén, egyenest a szemébe bámultam, természetesen nagy mosollyal arcomon. Nem úgy tűnt, mint aki díjazta volna igyekezetemet, inkább csak egy kínos mosolyfélét próbált magára erőltetni. 

Hosszú percek múltán kezdett csak bele a tananyag ismertetésébe, amit szintén enyhén zavarodottan és igencsak halkan magyarázott. Nem írtam egyetlen szót se egész órán, mert érdekesebbnek tartottam a tanár figyelését, mint magát a tantárgyat. Akaratlanul is elidőzött tekintetem a bal szeme fölötti két kis anyajegyen, valamint mélybarna szemein. Észrevette, hogy figyeltem de a világért sem fordultam volna el, amivel újra és újra zavarba hoztam megállítva őt mondandójában. Lassan beszélt, szinte kínzóan és türelmetlenül vártam az óra végét. Gyanús volt nekem az egész lénye, bármennyire is volt jóképű és meglepően édes a viselkedése. 

- Ya, Youngjae! - ordított át a folyosó másik végéből Jackson a szünetben, majd szavait követően nyomban elindult felém az embertömegen keresztül. Amint hozzám elért, azonnal mosolygásra késztetett az energiája, amit ő örömmel fogadott és hasonlóképpen reagált.

- Hát Youngjae, hát úgy örülök neked - fonta körém karjait, gyakorlatilag kiszorította belőlem a levegőt is. - Olyan régen láttalak már - szorongatott.

- Jacks, engedj már el te idióta, megfulladok! - erőlködtem még mindig vigyorogva, mire nagy kegyesen elengedett. - Amúgy meg megjegyzem, hogy még az előző óránk is együtt volt, szóval ha mondjuk járnál órákra, akkor talán még látnád is a helyes pofimat majdnem minden nap - érveltem neki, de a szemeiből látszott, hogy nem fogta fel egy szavam se és legfőképp nem is érdekelte.

Megragadta karom és azonnal maga után kezdett húzni, mintha az élete függne tőle - Mindegy, infóim vannak és ez most sokkal fontosabb.

- Szóval már megint mi a rákba akarsz belerángatni? - vontam kérőre nulla sikerrel.

Az még maradjon az én titkom - vihogott, majd a zsebéből előkaparta telefonját és szabályosan az arcomba dugta a készüléket. - Nézd meg aztán majd beszélgetünk.

A mobil képernyőjén egy videó indult el, ami teljes mértékben lesokkolt. A fájl nem mást, mint Mr. Im Jaebum-ot mutatta, ahogy épp egy tükör előtt próbálta rávenni magát, hogy felvegye a kezében tartott piros-fehér ruhát. Láthatóan sok kedve volt hozzá és csak bugyután mosolygott saját tükörképére, amikor maga elé tartotta a göncöt 

Furcsán felszabadultnak tűnt ahhoz képest, ahogy megismertem az előadáson. 

- Jacks.. - akadtam meg, mert képtelen voltam szavakba önteni a gondolataimat.

- Meleg - mondta ki egyetlen szóban mindazt, ami kavargott bennem, tökéletes sokkot hagyva maga után.

- Várj, mi nem dehogy meleg ne buzulj Jackson - hadartam el a meglepettségtől és csak nemlegesen ráztam a fejem. - Értem én, hogy neked bejön meg minden, de attól még nem lesz valaki homokos, hogy te ránézel - böktem meg vállát.

- Valójában elég csak rám gondolnia és garantált a hatás, de ez most teljesen részletkérdés. Itt a lényeg az, hogy a kedves enyhén szólva is antiszociális, dadogó, jóképű formás seggű friss tanárbácsi meleg és ezt annyira biztosra mondom, minthogy most itt állok előtted.  

Nem tudom miféle reakciót várt, de én csak egyszerűen képen röhögtem mindazért a hülyeségért, amit összehordott. Meghökkenve nézett rám, én pedig csak nevettem és nevettem, egyszerűen nem tudtam abbahagyni.

- Te.... te azt mondod.... úristen Jackson elment az eszed - vihogtam, szinte levegőt is alig vettem - hogy az az Im szexi Jaebum meleg.. bolond vagy barátom, bolond vagy...

- Meg kell mondjam nem erre a reakcióra számítottam. Sokkal inkább azt vártam, hogy miután megtudod, mész és a nyakába ugrasz és szerelmet vallasz neki ahogy azokban a buta amerikai filmekben szokás. 

Továbbra is csak nevettem és fájó hasizmokkal indultam el vissza az épületbe.

- Mi olyan vicces, Choi Youngjae? - kérdezte meg a történelemtanár, mikor már sokadjára halkan kuncogtam magamban.

- Semmi semmi tanár úr, csak eszembe jutott egy régi vicc - nyögtem ki vigyorogva, mire csak egy csúf fintort kaptam válaszul. A tanárok sosem értették a poénokat és reménytelenül unalmasak voltak egytől egyig, ami méginkább kihozta a diákokból a lázadást. 

- Hát jól van kedves Youngjae, azt hiszem maga büntetésbe kerül ezen a héten - mosolyodott el galád módon és azonnal az asztalához ment papírért. Pár perccel később már a könyvtárba tartottam, kezemben a tanár által firkált papírral amin feketén fehéren rajta volt, miszerint a könyvek között kellett dolgoznom a büntetésem alatt. Borzasztó volt a tudat, hogy csak azért, mert jókedvem volt, elvették a szabadságomat, még ha ez nem is volt olyan mértékben brutális, mint egy börtön. Nevetséges módon dühöngtem, amíg be nem léptem a terembe, ugyanis azonnal földbegyökerezett a lábam és képtelen voltam akár megszólalni.

Tudniillik, nem egyedül voltam a könyvtárban.

Igen, ott állt előttem teljes valójában Mr. Im Jaebum, az antiszociális tanárbácsi én pedig csak tátott szájjal meredtem rá, mintha legalább szellemet láttam volna. 

- Hát maga? - erőltettem magamra egy félmosolyt kérdésem után.

Megilletődötten nézett felém, valószínűleg rá nem volt olyan hatással a jelenlétem, mint rám az övé, mégis, kérdésemre azonnal belepirult.

- Én...öhm.... hát csak nézelődtem. Baj? - kérdezte ártatlanul, mire nekem újra mosolyognom kellett édes viselkedésén.

- Ja, nem csak beküldtek ide büntiből és hát meglepett, de amúgy nem gáz - fordultam a könyvespolc felé játszva a laza srácot. Szerintem egészen jól alakítottam a kívánt karaktert, mert a tanápalánta azonnal utánam indult.

- Rossz fát tettél a tűzre, hogy büntetésben vagy?

- Jajj dehogy, csak nevetni támadt kedvem és hát Kim Minseok tanár úr nem éppen kedvel, főleg nem amikor túlcsordul a jókedvem és hát ma is ez történt. 

Mindössze egy meglepett "ohh" hagyta el ajkait, majd újra csöndbe burkolózott. 

- Mond csak.... öhm.. hogy is hívnak? - kérdezte, majd mikor ráemeltem tekintetem, ő azonnal lesütötte szép szemeit.

- Youngjae... de hívhat Jae-nek vagy Sunshine-nak, bár lényegében bármire hallgatok, ha az ön szájából hallom, de hát minden is, szóval én amúgy Choi Youngjae lennék vagy valami olyasmi, akár tegeződhetnénk is, mert ez így kezd kínossá válni azt hiszem, na meg meg kell hagyni igen különleges teremtés maga vagy te vagy nem is tudom hogyan mondjam. Szólíthatom Jaebum-nak vagy az Im Jaebumot jobban kedveli? Esetleg Mr Im? Ú, hát ez túl hivatalosan hangzik.. Ha Bummie-nak hívnám az nagyon gyerekes lenne és maga nem tűnik annak, csak félénknek igazából- hadartam le egy szuszra a mondanivalóm, amit nagyjából azonnal el is felejtettem, ahogy a szavak elhagyták számat főleg, amikor az említett személy egyenest a szemembe nézett hosszú pillái alól.

- A Bummie tetszik.... - mosolyodott el félve, én pedig ott helyben olvadtam pocsolyává a könyvtár falának dőlve, teljesen elveszve a sötét szempárban.

 

 

 ***

 

 

Egy nap bejelentették, hogy az egész évfolyam tanulmányi kirándulásra megy Párizsba és ebbe nyilván mi is bele tartoztunk, plusz Im Jaebum is, aki meglepően jól viselte a diákokat. Az óráin megmaradt ugyanolyan csöndesnek és az előadásra járók száma is szépen megcsappant, de ez a legkevésbé sem zavarta. Vártam is a kirándulást, meg nem is egyszerűen csak izgatott voltam. Hogy miért, azt már nem tudtam volna megmondani. Szorongtam kicsit, de attól függetlenül a végén én is remekül éreztem magam és csodálatos élményekkel gazdagodtam. Mi több, meglehetősen közel kerültem egy antiszociális biológiatanárhoz ha értitek mire gondolok.

Most biztos felmerült benned a kérdés, hogy mi történt az utazás alatt, ami miatt ennyire tetszett nekem, de sajnálattal kell közölnöm, az már MaGánÜGy!

Így utolsó gondolatként abba még beavatlak, hogy a könyvtári eset óta Bummie-nak hívtam a tanárbácsit.