Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]
A fényesség csendesen szűrődött át a függönyökön, betöltve az egész szobát.
Jaebum morogva fordult a hátára, majd lassan kinyitotta szemeit, amik azonnal megtalálták Youngjae-t, aki békésen aludt mellette.
Emlékezett az előző estére, mire rögtön elmosolyodott magában. Youngjae vele maradt, egész éjjel mellette volt, ahogy az megígérte. Egymással szemben feküdtek, összekulcsolt kezekkel maguk között, csak a térdük ért össze.
A takaró egészen felért a szájáig, még egy kicsit az orrából is eltakart. Alaposan szemügyre vette a vonásait, majd egy gyors pillanatig végigfuttatta rajtuk ujjait. A szemöldökétől kezdve, le egész az orrán át az arcáig. A puha bőr, az ő durva keze ellen.
Megfogta az ágyneműt és kicsivel lentebb húzta, így az már nem takarta éppen hogy elnyílt száját. Nézte azokat az ajkakat, amit annyi diák előtt csókolt meg.
Az a csók, ami miatt haragudott rá Youngjae. Ugyanakkor nem akarta, hogy az a csók jelentéktelennek tűnjön, mintha csak kihasználta volna a fiatalabbat.
Abban a percben, közelebb hajolt hozzá, szinte már centiméterekre volt attól, hogy újra megízlelje a puha ajkakat, mikor a fiatalabb hirtelen kezdett ébredezni, ám még időben odébb hajolt, mielőtt kinyitotta volna a szemeit.
Youngjae szemei nagyra kerekedtek, ám amikor visszaemlékezett az elmúlt éjszakára, hamar megnyugodott.
- Jobban érzed magad? - kérdezte álmatag hangon.
Jaebum igyekezett gyorsan reagálni, és természetesen viselkedni, nem pedig úgy, mintha percekkel azelőtt épp megcsókolni készült volna - Igen, sokkal jobban vagyok.
Youngjae fáradtan ásított - Akkor jó - nézett le összefűzött ujjaikra, amit azonnal el is rántott onnan - Bocsánat - motyogta halkan a takarójába.
Jaebum kissé csalódott volt utána, ám inkább csak elmosolyodott és próbálta elfelejtetni magával azt a kellemetlen érzést, ami mellkasába költözött, majd kimászott az ágyból.
- El fogunk késni a suliból.
Youngjae gyorsan kiugrott a fekhelyéről, és szobájába sietett, hogy ott szedje rendbe magát.
Jaebum vele ellentétben csak állt és nézte magát a tükörben, mellkasára szorított kézzel. Mi volt ez az érzés? Miért kezdett őrülten verni a szíve valahányszor csak hozzáért a fiatalabbhoz vagy a közelébe került?
Nem tudta megállni, folyton Yongjae ajkaira gondolt, és arra, hogy újra meg akarta csókolni. A csók lágyságát még mindig érezte sajátján, mintha egy perccel azelőtt történt volna.
Sosem érzett még hasonlóan sem, nem is tudta biztosra mit jelenthetett. Nem tapasztalt ilyet, így nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Tükörképének mutogatva suttogta magának: Szedd már össze magad!
--
Az iskolába együtt mentek, ő pedig igyekezett nem túl feltűnően bámulni Youngjae-t a buszon.
Az órák megszokottan teltek, az emberek pedig mintha lenyugodtak volna. Úgy látszott valaki hallotta, amint Youngjae elmagyarázta a kamu kapcsolatot a barátainak, ami gyorsan el is terjedt a suliban.
A művészeti terembe lépve Youngjae azonnal szembe találta magát Yuni-val, az egyik igen tehetséges osztálytársával.
- Szia - mosolygott rá, majd helyet is foglalt mellette - Mindig sokkal korábban jössz, mint a többiek.
Youngjae csak félénken elmosolyodott - Azt gondoltam itt majd megszáll az ihlet a versenyhez, de eddig nem úgy tűnik.
- Igen, hallottam, hogy indulsz, de ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy valami csodálatossal rukkolsz majd elő.
- Te is nevezel? - kérdezte.
Yuni kissé pironkodva nézett le kezeire, amik a pulcsijának anyagával játszottak. - Nem hiszem.. nem lenne esélyem olyan tehetséges emberekkel szemben, mint te meg a többiek - vallotta be.
Youngjae nem értett egyet vele és ennek hangot is adott - Egyértelműen van esélyed, láttam már a munkáidat és egytől egyig kiválóak.
- Komolyan? Ezt tőled hallani igazán sokat jelent.
- Szerintem nagyon is indulnod kéne.
Végül némi győzködés után beleegyezett, a támogatást pedig újra és újra megköszönte a fiúnak.
Az egész órát végigbeszélték, többnyire a művészet iránti érdeklődésünkről. Végre találkozott egy olyan emberrel, aki megértette őt.
Óra után az egyik padra ültek le nem messze a sportpályától és ott folytatták a társalgást, ami során szóba kerültek a szülők, akik nem engedték, hogy kiélhessék azt, amit igazán szerettek és azt sem, hogy művészeti irányba tanuljanak tovább.
- Jézusom, sosem volt még senki, akivel így egyet értettem volna - nevetett Yuni.
Youngjae egyetértően bólogatott, majd tovább beszélgettek, miközben a többi diák a pályán focizott.
- Ohh nézzétek csak kit látnak szemeim - mutatott Bambam feléjük.
Mark és Jackson is azonnal arra fordult, amerre a barátjuk mutatott és látták, ahogy azok ketten igen elmélyülten beszélgettek. Nem úgy tűnt, mintha meghallották volna Bambam-et, hiszen elég távol voltak tőlük.
- Aww, Yuni nagyon aranyos lány, jól választott - vigyorgott Jackson felpörögve - Az igazi művész pár.
Mark nevetve fordult odébb, ahol szembe találkozott Jaebum tekintetével. Egy ideig figyelte őt, kissé zavarodottan, hiszen nem értette, miért nézte őket JB. Végül Jaebum elnézett arra, amerre Youngjae ült, s az arckifejezése azonnal megváltozott, egyre haragosabbnak tűnt, majd sarkon fordult és elviharzott onnan.
Hát ez meg mi volt? - tette fel a kérdést magában Mark.
- Biztos lesz valami ötleted, gondolj olyanra, ami igazán boldoggá tesz és ne agyalj rajta sokat. Hagyd, hogy a szíved és az érzéseid vezessenek és akkor tuti, hogy csodálatos lesz, amit alkotsz.
- Köszönöm, ez igazán sokat seígt. Tudod, te is nagyon tehetséges vagy ás sok esélyed van megnyerni - mondta Youngjae majd felállt és indulni készült - Jó volt beszélgetni.
- Várj... esetleg elkérhetném a telefonszámodat? - kérdezte elpirulva.
Az volt az első alkalom, hogy egy lány megkérte, adja meg a számát, ami igazán meglepte a fiút. - Persze - bólintott, majd gyorsan elérhetőséget cseréltek és elköszöntek egymástól.
--
Mikor hazaért, egy kedves és mosolygós Jaebum-ra számított, ám amint átlépte a küszöböt a falhoz szorítva találta magát egy igencsak ideges Jaebum által.
- M-mit csinálsz? - kérdezte meglepődve egy cseppnyi félelemmel.
- Talán nem jelentek neked semmit?!?! - emelte fel a hangját Jaebum, majd ökle keményen csapódott a falnak Youngjae feje mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése