2018. május 22., kedd

Tetovált ördög [Kyungjeong oneshot]

Műfaj: agnst, humor(?)
Érintett banda: History
Páros: Kyungil x Yijeong
Figyelmeztetés: +16
Egyéb: érzelmi hullámvasút?!.


"For you, I could pretend like I was happy when I was sad
For you, I could pretend like I was strong when I was hurt"


 

"Jang Yijeong, a híres tetoválóművész ma este érkezik a városba! A Szöul-i fiúból lett világhírű alkotó visszatért szülővárosába! - hallatszott a rádióból.

Kyungil a frissen lefőzött kávéját iszogatta már a második cigarettáját szívta mellette. Átlagos reggele volt, szinte semmiben nem különbözött a korábbiaktól, mindössze a rádióban leadott hír volt az, ami kiborította. 

A kora reggeli mélázását a telefonja idegesítően hangos csörgése zavarta meg. 

A kijelzőre pillantva azonnal ki is nyomta a hívó felet, hiszen egyáltalán nem volt rá kíváncsi. Az illető ugyanis romba döntötte a fél világát, amikor közölte, hogy ő híres akart lenni. Amit végül el is ért, Kyungil nagy bánatára. 

Ott hagyta, teljesen egyedül, miközben számára ő jelentette a világot. A szerelmet, a biztonságot, a nyugalmat és az otthont. 

Újabb telefoncsörgés, ám a sokadik alkalom után már csak lenémította a készüléket és visszabújt az ágyba. Nem érezte úgy, hogy képes lett volna bemenni dolgozni, köszönhetően egy embernek. Jang Yijeong. A név, ami akkor a fellegekbe emelte, majd végül a sírba küldte őt, s vele együtt szívét is. 

***

- Song Kyungil, szedd már össze magad ember, rád se ismerek! - kiabált vele barátja a munkahelyén. Az étterem nyüzsgött az emberektől, mint minden péntek este, ám Kyungil játszotta a hattyú halálát és inkább csak hátráltatta a többiek munkáját.

- Baszódj meg Sihyoung - közölte nem túl kedvesen, majd inkább a személyzeti ajtón kilépve egy újabb nikotin rúdra gyújtott. Aznap már a sokadik volt. Ez is Yijeong hibája.

***

- Tesó, ne legyél már ilyen punci hogy így szétesel tőle, ennél te sokkal keményebb vagy - próbált némi életet lehelni Kyunil lényébe aznap este Jaeho. - Figyelj, elmegyünk moziba, vagy tudom is én, egy buliba aztán lelazulsz, holnapra meg már nem leszel ilyen mosott szar - vetette fel a fiatalabb, ám Kyungil-nak esze ágában sem volt kimozdulni otthonról.

- Kopj le buzikám - morogta a takarója alól a fürtös, amit Jaeho csak egy nagyobb sóhajjal reagált le.

- Akkora egy köcsög vagy, Song Kyungil.. - jelentette ki a kisebb, majd kivonult Kyungil lakásából. Duzzogva hívta fel barátját, Sihyoung-ot, hogy ő ugyan nem járt sikerrel, mire a másik természetesen kikészült.

- Nem lehetsz ekkora nyomorék, csak meg kell fogni, bedugni egy taxiba és elvinni egy random diszkóba. Ennyire nehéz?

- Képzeld drága Sihyoung, Kyungil 183 centi, 72 kg tömény izom, szerinted én, Kim Jaeho képes lennél felemelni azt az állatot és lecipelni a harmadikról, hogy aztán taxiba dugjam azt a flancos valagát? Na ne nevettess már.. Inkább nem haragítom magamra a kis tigrist ha nem bánod.

- Ahh, jó, akkor majd beszélek a fejével. Átmegyek hozzá - jelentette ki Sihyoung, majd azonnal bontotta a vonalat.

***

- Kim Jaeho, húzd el a pofád innen és hagyj végre pihenni - nyitotta ki idegesen Kyungil az ajtót a többszöri csengetés után, ám az ajtóban teljesen már várta, mint akire számított. Sihyoung unott képe került a szeme elé, ő pedig már reflexből csukta volna vissza az ajtót, ám a szürke hajú könnyedén megállította azt lábával. - Na azt már nem. Most beengedsz, aztán fogod magad felöltözöl és elmegyünk bulizni - Kyungil már ellenkezett volna, de Sihyoung megint gyorsabb volt - nincs kifogás, szedd magad össze most azonnal.

- Ahh. jó, de ne számíts sokra tőlem az este - felelte, majd a gardróbja felé indult ruhákért.

***

- Igyunk azokra, akiket megcsalt a párjuk! - kiáltotta Kyungil a pult tetején állva a tömeg felé, akik azon nyomban visszhangozták szavait.

- Igyunk azokra, akik mocsok részegre isszák magukat! - rikoltotta újra, mire a bulizó nép szintén hangosan válaszolt. A sokadik kör után Kyungil gyorsan elvesztette a józanságát, aminek az eredménye, hogy a pulton, már ing nélkül üvöltözött. A biztonságiak nem mertek a közelébe menni, hiszen nem voltak egy súlycsoportban. Kyungil testéért minden nő olvadozott, aki a klubban töltötte az estét, ám őt ez zavarta a legkevésbé.

Amint lemászott a bárpultról, az összes lány rávetette magát, ő pedig hagyta, hogy agyon csókolják meztelen felsőtestét, hiszen szinte már teljesen öntudatlanra itta magát. A másnapi fejfájás sem érdekelte, sokkal inkább izgatta a kezében tartott félig teli whiskey-s üveg, amit igen gyorsan tüntetett el. Végül annyira kiütötte magát, hogy mikor Yijeong véletlenül betért a bulihelyre, megkérdezte tőle elviheti-e egy menetre, mert olyan megrontani való arca van.

A fiatal tetováló elszörnyedve nézte volt barátja valóját. A teste tele volt rúzsfoltokkal, kisebb karmolásokkal, a tekintete teljesen ködös volt a sok alkoholtól, míg szája szélén újabb füstölgő nikotinrúd pihent. Egészen borzasztóan festett és Yijeong-ot szinte már taszította a látvány, ám mégsem hagyta ott, hiszen erős érzelmek fűzték az idősebbhez, még ha az nem is tudott róla.

Pár órával később már Yijeong szállodai szobájában voltak, ahol is Kyungil továbbra is inni akart. Yijeong hamar belefáradt, így betuszkolta az ágyba a részeg fiatalt. Zsebéből kikotorta a telefonját és megpróbálta feloldani a képernyőzárat, meglepő módon sikerrel járt. Gyorsan küldött üzenetet a fiúknak, hogy ne aggódjanak, a barátjuk vele van.

- Még mindig a szülinapom a kódod? - mosolygott rá a még épphogy ébren levő Kyungil-ra.

- Persze.. sosem felejtettelek el és nem is akartalak..- motyogta alig érhetően, ám minden szó, ami elhagyta kiszáradt ajkait, megmelengette Yijeong szívét.

- Tudom.. sajnálom, hogy itt hagytalak, de minden túl sok volt nekem és lázadni akartam.

- Azt látom... nyakig ki vagy varrva, Yijeong.. - mosolyodott el bódultan, majd percekkel később már egyenletesen szuszogott a puha párnák között, miközben a tetováló alaposan szemügyre vette. Karjában csak úgy feszültek az izmok, amikor megmozdult, ám tökéletes testét rengeteg apró vágás csúfította, egész végig az alkarján. Számtalan egyenes seb mutatta, hogy mennyit szenvedett miatta, hány napot töltött nyomorogva az önmarcangolásban. Yijeong rosszul érezte magát amiatt, hogy egykor elhagyta, de az alatt a néhány év alatt benőtt a feje lágya és rájött, kire is volt szüksége mindvégig. Arra a szelíd óriásra, aki az ágyában feküdt, édesen nyammogva amikor csak hozzáért bőréhez.

***

A zuhanyzást inkább másnapra halasztotta és ruhástul feküdt be a hófehér paplan alá, ahol is szorosan Kyungil mellé bújt. Az idősebb azonnal átölelte Yijeong testét, mintha minden rendben lett volna, holott a fiatalabb tudta, hogy az korántsem igaz. A reggeli kiakadással még meg kell küzdenie, ha újra  magáénak akarja tudni Kyungil-t, ám az, hogy boldogok legyenek mindketten, mindent megért számára.

Fáradtan hunyta le szemeit, remélve, hogy a reggel változást hoz majd az életébe és visszakaphatja azt az embert, akit mindvégig szeretett.

2018. május 2., szerda

Kedvenc [Jooheon x Kihyun] 2/?

Műfaj: au, angst, dráma
Érintett banda: Monsta X
Páros: Jooheon x Kihyun
Figyelmeztetés: +18, durva szóhasználat, helyenként felnőtt tartalom
Egyéb: -



Kihyun P.o.V.:
Hajnaltájt ébredtem, Changkyun mély hangjára ahogy egyre csak szólongatott engem. A fáradtságtól nehezen nyitottam ki szemeimet, de ő sürgetően beszélt hozzám, amit nem teljesen tudtam felfogni sem a korai időpont miatt.

- Kelj fel Kihyun, fél óra múlva indulnunk kell, mert előrébb hozták a megbeszélést és ha nem leszel kész addigra a gazda nagyon mérges lesz, szóval menj gyorsan fürdeni és tisztítsd meg magad nagyon alaposan, kívül belül én addig kikészítem a ruháidat - hadarta el gyorsan a fontosabb információkat. Szó nélkül keltem ki a puha ágyból és siettem a fürdőbe, ahol rohamtempóban szedtem le a szatén pizsamámat magamról és ültem a kádba, amit Changkyun előre látóan feltöltött forró vízzel.

Hamar végeztem a tisztogatással, hiszen azt már korábban megtanultam, hogy soha ne várassak meg senkit, főleg ne a gazdámat.

A szobámba visszatérve Changkyun már ott várt, kezében egy vörös szaténból készült ruhával, amit gyorsan s precízen adott rám majd pedig kiegészítőimet a kezembe nyomta, aztán nekiállt a hajam igazgatásának. Csöndben tűrtem ahogy a forró vassal formázta sötét tincseimet, míg én magamra vettem minden apró ékszert, amiket korábban adott.

***

Percre pontosan fél órával később már egy gyönyörű fekete limuzinban ültünk mind a hárman. Baloldalamon a gazda, a jobbomon pedig Changkyun foglalt helyet, akinek keze egész út alatt a combomat fogta nyugtatásképp. Nem látszott rajtam az idegesség, mivel igyekeztem jól elrejteni minden felesleges érzelmet, de Changkyun pontosan tudhatta, mi járt a fejemben.

- Itt is vagyunk. Kihyun, gondolom tisztában vagy vele, hogyan működik egy ilyen esemény, de azért elmondok pár dolgot - szólalt meg Changkyun, teljesen hivatalos hangnemben.

- Csak akkor kell megszólalnod, ha Jooheon gazdánk azt mondja, máskülönben nem. Mint kedvenc, továbbra is kötelességed teljesíteni mindent, amire megkér vagy utasít, engedelmesen, szó nélkül elfogadni - beleegyezően bólintottam, majd amint befejezte mondandóját kiszálltunk az autóból. Néhány lépés után egy igazán elegáns hotel ajtajához értünk, amit Changkyun azonnal kitárt előttünk ás máris bent voltunk. A hely nagyon szép volt, díszes ám ugyanakkor visszafogott eleganciát árasztott, de sajnos nem volt sok időm alaposan szemügyre venni, mert igyekeztünk a liftbe, beszállva az ajtók azonnal becsukódtak előttem és már csak az üres, szürke lapot láttam.

***

- Azt hiszem nyereséges üzletet köthetünk mindketten - mosolygott nyájasan az idegen férfi Jooheon-ra, aki türelmesen hallgatta minden szavát, s csak akkor szólt, amikor helyesnek látta.

Bizonytalanul méregettem a férfit, ahogy az ajkát fogai közé véve nézett végig rajtam többször, mint ahogy az elfogadott lett volna. Kissé kényelmetlenül éreztem magam, ám jól nevelt kedvenc lévén türelmesen vártam és nem mutattam ki az érzelmeimet.

- Tudod Jooheon, azon gondolkoztam... - kezdett bele mondatába, én pedig szinte azonnal tudtam, hogy én kerülök szóba. - Hogy talán eltölthetnénk egy kis időt így... négyesben - emelte ki az utolsó szót, miközben jelentőségteljesen nézett rám és Changkyun-ra.

- Szerintem igazán izgalmas lenne és kétlem, hogy bárkinek lenne ellenvetése a dologgal kapcsolatban - mosolygott ránk, miközben keze a ruhám alól kilógó combomon landolt. Visszafogott mosolyt erőltettem magamra, közben tudomásul véve, hogy megint csak használni fognak, ahogy addig is. Soha semmi sem fog változni, hiszen kedvenc vagyok. Csak egy kedvenc.

***

A félhomályos szobában is tisztán láttam az névtelen férfi vészjósló mosolyát, amitől  rettegés szökött mellkasomba; az egyetlen nyugtató dolog pedig Changkyun mély nyögése volt a fülem mellett. Mindkét férfi egy-egy fotelban ült velünk szemben, miközben mi hol egymást, hol pedig magunkat érintettük meg. Changkyun durva volt, de tudtam, hogy csak követte a gazda utasításait és csak azért viselkedett cseppet sem finoman.

- Changkyun, legyél kemény vele, hiszen csak egy kedvenc - hallottam a férfi hangját, s azonnal összeszorítottam a szemem, ahogy vártam az ütést. Fél pillanattal azelőtt, mielőtt tenyere a hátsómhoz ért volna még hallottam egy halk "sajnálom"-ot, amiből tudtam, hogy minden rendben lesz.

Nem kellett sok hozzá, mindkét férfi türelmetlenkedni kezdett, s egyre csak röpültek az utasítások.

"Vedd a szádba."

"Mozogj gyorsabban."

"Legyél hevesebb."

"Hagyd hogy a szádba élvezzen."

"Fordulj ki jobban, hadd lássam a formás hátsód!"

Kényelmetlen pózban, szinte teljesen kicsavarodva kellett feküdnöm ahhoz, hogy Jooheon és az idegen kedvére tegyek, de Changkyun meleg tenyere segített ellazulni, ahogy a férfiasságomon nyugodott. Alaposan előkészített engem, így amikor merevedését sietősen nyomta belém, nem éreztem különösebb fájdalmat. A színjáték kedvéért hangos zihálást hallattam, mire azonnal érkezett az elégedett nyögés a szoba másik végéből, amit aztán két nadrág cipzárjának hangja követett.

Nem sokkal később már mind a négyen hangosan élvezkedtünk, még ha nem is ugyanazon okból kifolyólag. Én teljesítettem a parancsot, miszerint "Több élettel" és "Hangosabban", míg Changkyun az őt körülölelő forróságtól. Közben a két néző keze látványosan gyorsabb tempóban mozgott a nadrágjukban, ami arra engedett következtetni, hogy tetszett nekik a műsor.

Valóságos orgiává változott a szoba, mikor is mindkét férfi becsatlakozott a kettősünkbe. Nem tudták tovább tartani magukat és egy szempillantással később már az idegen üzletember méretes tagja merült el hátsómban, kellemetlenül szétfeszítve azt. Changkyun méreteihez képest nagyobb volt és a stílusa is sokkal durvábban ütközött ki.

- Nyögj...ezaz kicsi Kihyun, nyögjél csak alattam, tudom hogy élvezed ha fáj.. - nyögte fülembe. Oldalra pillantottam és láttam ahogy Changkyun milyen finoman bánt a gazdával, aki szintén odaadással tekintett komornyikjára, így alkotva tökéletes párost, miközben én egyre csak rázkódtam az erős, mély lökésektől.

Rövid idő után éreztem, hogy hímtagja teljesen keménnyé vált, ami jelezte, hogy hamarosan befejeződik az este. Épphogy a gondolat végére értem, megéreztem magamban forró magját, ami mélyen kitöltött engem. Állatias nyögése tökéletesen illet karakteréhez és az ágyban megjelenő énjéhez, ám még akkor is meglepett a hangja.

Türelmesen vártam a következő utasítást az ágyban, mocskosan, újra kihasználva. Sosem éreztem magam kurvának, hiszen a kedvencek élete teljesen eltért attól az életmódtól, de minden alkalommal, amikor megaláztak s semmibe vettek letörtek egy darabot a lelkemből s egyre kevésbé gondoltam magam "jó árunak".

***

Órákkal később újra a mélyfekete limuzinban ültünk mind a hárman, s a gazda arcán elégedett mosoly játszott.

- Kihyun, neked köszönhetően megkötöttük a szerződést, amire már évek óta vártam. Remélem te is élvezted ezt a kiruccanást, mert a jövőben mér várható lesz ehhez hasonló alkalom - helyezte kezét combomra én pedig illedelmesen bólintottam.

- Tökéletes nap volt, gazdám - feleltem épphogy hallhatóan, a már tökéletesített hamis mosolyt mutatva felé.

Ez vagyok én.

Egy jól nevelt kedvenc.

2018. március 21., szerda

Kedvenc [Jooheon x Kihyun] 1/?

Műfaj: au, angst, dráma
Érintett banda: Monsta X
Páros: Jooheon x Kihyun
Figyelmeztetés: +18, durva szóhasználat, helyenként felnőtt tartalom
Egyéb: - 


 Kihyun P.o.V.:

Az utolsó napomat töltöttem az üzletben. Valaki néhány nappal korábban megvett engem, egy igen nagy összegért, ám nem láttam az illetőt. Azt sem tudtam, hogy nő vagy férfi, fiatal vagy öreg, vagy hogy mi okból fizetett ki annyi pénzt értem, ha még csak nem is látott.

Minden bizonnyal az aktám alapján döntött úgy, hogy kellettem neki, én pedig csak reménykedtem, hogy valami jó helyre kerülök.

Az ingóságaimat már rég összepakoltam és a legszebb, fekete szatén ruhámat öltöttem magamra, ami alatt mindössze vékony bőrszíjakból összeállított pántokat viseltem. Fedetlen nyakamra egy vastagabb, ezüstös kövekkel díszített darab került, ami a szolgaságomat jelképezte. Hajamat tökéletesen állítottam be, s szememre vöröses árnyalatú festéket kentem, ami kiemelte sötét íriszeimet. Türelmesen vártam, amíg végül értem nem jöttek. 

A szobatársamat már korábban elvitték, egy igen pénzes nő vitte magával a birtokára, így csak a nyugodt némaság telepedett a szobára. Nem féltem, sőt, még izgatott sem voltam, mindössze kiélveztem az utolsó magányosan töltött óráimat. 

Végül egy fiatal fiú jött be hozzám, akit értem küldtek, hogy elszállítson a leendő otthonomba. Az utazás csöndesen telt, hiszen sem én, sem pedig a sofőr nem beszélt, mert nem éreztük szükségét. Az épület, ami előtt megálltunk, hihetetlenül magas volt és az egyik legforgalmasabb és leggazdagabb negyedben állt. A bőröndömet gyorsan kiemeltem a csomagtartóból, mire az ajtóhoz értem, addigra már előttem járt a fiú. A lifthez vezetett, majd miután az megérkezett, a 121. emelet gombját nyomta meg. Kicsit meglepődtem, hogy milyen magasra mentünk, de aztán újra megnyugodtam. A lehető legjobb formámat kellett mutatnom és jó benyomást keltenem az új gazdámban. A liftajtó kinyílt, mi pedig egy pazar és hatalmas lakosztályba léptünk be. 

Rövid idő alatt térképeztem fel a helyzet, amennyire lehetőségem volt rá, hiszen pillanatokkal később megjelent egy magas, jó kiállású férfi s egyenesen felém sétált. Sugárzott belőle a magabiztos energia és érezhetően tisztában volt a hatalmával, így egyből tudtam, hogy ő volt az, aki megvett. 

- Kerülj beljebb, Kihyun - mosolygott rám bátorítóan, majd a fehér bőr kanapéra ülve mustrált engem. Alaposan szemügyre vett, majd a nadrágja zsebéből egy vékony ezüst láncot húzott elő, amit felém nyújtott. Kérés nélkül is tudtam, így némán elvettem tőle s nyakörvemhez rögzítettem, ezzel pedig hivatalosan is az ő tulajdona lettem. 

- Van néhány szabály, amit szeretnék elmondani, mielőtt berendezkedsz itt nálam - mondta, a hangja pedig igen mélyen és rekedten csengett, amitől végigfutott rajtam a borzongás. - Első és egyben legfontosabb: soha nem hagyhatod el a lakást, kivétel, ha az én felügyeletem alatt történik vagy pedig engedélyt adtam rá. Felesleges lenne próbálkoznod szökéssel is, hiszen hamarosan elkészül a karpereced, amibe nyomkövetőt rakattam, tehát tudni fogom hol tartózkodsz - kötelességtudóan bólintottam és vártam a következő pontot. - Második: mindig azt kell tenned, amire megkérlek. Nem kell aggódnod, semmi olyat nem fogok tenni veled, ami kényelmetlen lenne számodra, de ettől függetlenül megkövetelem a nekem járó tiszteletet - meglepődtem a szóhasználatán, hiszem a korábbi gazdáim mindig parancsoltak és sosem kértek. Ahogy beszélt, volt időm jobban megnézni őt, s bár nem zavartatta magát, láttam, hogy észrevette kíváncsi tekintetemet, amint fel s le járattam rajta. Szürkés, majdhogynem fehér haja szinte világított napbarnított bőréhez képest, kicsi, ám ugyanakkor sötét szemei határozottságot tükröztek, míg mosolya némi szelídséget kölcsönzött egyébként markáns arcának. Erősnek tűnt, fekete inge alatt csak úgy feszültek az izmok, amikor karját a karfára helyezte, a nyakán pedig bonyolult mintázatú tetoválás díszelgett. 

- A harmadik pont, hogy minden esetben "gazdám"-nak kell szólítanod, de ez igazából, csak a formalitások miatt van. Valószínűleg vagy annyira jó vérvonalú, hogy tudd a megfelelő modort és ne legyen probléma a viselkedéseddel, így ha egy üzleti vacsorához magammal viszlek, nem kell aggódnom emiatt, igaz?

- Igen, gazdám - szólaltam meg aznap először. Torkom száraz volt és égett a folyadék hiányától, de ez alapszabály volt nálunk; mielőtt új gazdához kerülünk, koplalás szükségeltetett, hogy a lehető legelőnyösebben fessünk a szemükben. 

- Most pedig, megmutatom a szobádat, remélem jól fogod magad érezni nálam. Egyébként a magánéletben Lee Jooheon volnék, de mi maradjunk meg a gazdámnál, rendben? - nyújtotta oda kezét én pedig készségesen helyeztem markába a korábban kapott ezüst lánc másik végét. 

Egyetlen egyszer sem rántotta meg a láncot vagy a nyakpántomat, mit más korábbi gazdák miközben megmutatta a lakás minden pontját. Hatalmas volt a hely, három hálószobával, ugyanennyi fürdőszobával, valamint külön dolgozó és könyvtárszobával rendelkezett, a stílusosan kialakított konyha pedig mindennel fel volt szerelve. Úgy tűnt, semmiben sem szenvedett hiányt, s az élet minden területén sikeres volt, bár így nem láttam át, én miért voltam szükséges a képletbe, de bizonyára presztízs kérdés volt, ha valaki kedvencet tartott. 

Ritkának számítottam a saját kasztomban. Nagyon kevés olyan kedvenc volt a városban, aki minden követelménynek tökéletesen megfelelt és hordozott magában eleget az őseinktől eredő eleganciából. Mélyfekete hajam dús és erős volt, ami keretezte gyermeteg arcomat. Nem voltam túl magas, de a testem arányos volt és kellően vékonynak számítottam. Sötét szemeim már majdnem a feketébe hajlottak, amit bőröm különös világossága ellensúlyozott. A legtöbb hozzám hasonlónak különféle kezelésekre és egyebekre volt szüksége, hogy megközelítse a tökéletest, míg engem úgy tartottak annak, hogy egyetlen beavatkozáson, vagy formázáson sem estem át, köszönhetően a jó génjeimnek. 

Gyakran hallottam, hogy szépnek tartottak az emberek és emiatt sokszor cseréltem gazdát is. Mindenki magának akart, talán azért, mert kissé egzotikusabb voltam a többieknél, vagy csak szimplán dúsgazdagok voltak és nem volt már mire költeni. Aki használatba vett, az nagyon mélyen a zsebébe nyúlt, hogy kifizessen engem, s bár nem mindenki bánt velem kesztyűs kézzel, ennek ellenére sosem lázadtam.  Előfordult, hogy csak és kizárólag brutálisan kihasznált szexuális tárgyként kezeltek, de tudtam, hogy ha a gazdámat boldoggá tehettem, akkor mindenki jól járt. 

Az egyik hatalmas hálószobát kaptam meg, ahol onnantól kezdve laktam. Külön fürdőszobával rendelkezett és rengeteg rakodófelülettel az igen kevés ruhám számára. A fiatal fiú, aki elhozott az üzletből segített, hogy mit merre találok. 

- Egyébként Changkyun vagyok - mosolygott rám mikor leültem a frissen áthúzott új ágyamra. 
- Én meg Kihyun, de ezt már tudod - fogtam meg kinyújtott kezét. Helyet foglalt mellettem, majd pár percig gondolkozott, végül újra megszólalt. - Te vagy itt az első kedvenc ám, úgyhogy kiváltságos vagy. Jooheon gazdánk nem rossz ember, és biztos vagyok benne, hogy nem azért vett, hogy csak a testedet használja, úgyhogy nem kell aggódnod emiatt.

- Ha így is van, számomra nem okoz gondot, hiszen az a feladatom, hogy boldoggá tegyem. Ezért vagyok kedvenc - jelentettem ki, mire Changkyun csak kuncogott.

- Aranyos, hogy ilyen jól nevelt vagy, ritkán találkozok kedvencekkel és általában azok nem a rendes fajtából valók - felelte, majd vékony ujjaival kiigazított egy szemembe lógó tincset. Elgondolkoztam, hogy ha ő nem kedvenc, akkor vajon milyen szerepet tölt be a házban, ám ki nem mondott kérdésemre azonnal kaptam választ.

- Ugye kíváncsi vagy, mit keresek én itt, ha nem vagyok se gazda se kedvenc, igaz? Én csak amolyan házvezető vagyok itt, de gyakorlatilag mindent én intézek, amire a gazdának nincs ideje. Én töltöm fel a készleteket, figyelem a papírmunkákat, vigyázok a lakásra, elkísérem az utazásaira, vacsorákra és emellett természetesen sofőrként is szolgálok - felelt, míg én válaszul hümmögtem. Örültem, hogy az egyetlen itt lakó kedves volt velem és emiatt könnyebben el is hittem szavait Jooheon-ról. 

A délután nagy részét Changkyun társaságában töltöttem, aki mindent alaposan elmagyarázott nekem a lakással, a szokásokkal és a gazdánkkal kapcsolatban. Nagyon sokat beszélt velem ellentétben, mivel alig szólaltam meg. Ellátott mindenféle jó tanáccsal, mesélt néhány érdekességet az életéből is, én pedig csöndesen hallgattam. 

Estefelé újra előjött a gazdám, s vacsorát rendelt el mindenkinek, azt ünnepelve, hogy végre megérkeztem. 

- Nos, örülök, hogy itt vagy Kihyun, remélem, hogy jól kijövünk majd egymással és nem lesznek súrlódások köztünk - emelte fel boros poharát a gazda, majd gyorsan kiitta tartalmát. - Ma még hagylak pihenni, de holnap lesz egy nagyon fontos találkozóm az egyik ügyfelemmel és szeretném, ha velem jönnél - kért meg, ami örömmel töltött el, hiszen addig mindig parancsoltak nekem, ő volt az első, aki eltért a korábbiaktól.

A vacsora hamar eltelt, s pár órával később már az újdonsült ágyamban feküdtem. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nyugodtság töltött el, ezért pedig a gazdámat okoltam. Szokatlan kedvessége meglepett, de ugyanakkor izgalmassá tette már az első ott töltött napomat, így aggodalmaktól mentesen hajtottam álomra fejemet, reménykedve egy új hajnalban, annak a háznak az első kedvenceként.





***


2018. február 13., kedd

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 15. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]
***
Youngjae összerándult a hirtelen hangra.

- É-én tényleg nem tudom m-miről beszélsz - ismerte be, közben pedig próbált nem dadogni. 

- Hozzám tartozol!

Youngjae nagyra tágult szemekkel nézett fel rá - Hozzád tartozok? - kérdezte összezavarodva, ezúttal haragosabban. Próbált kiszökni Jaebum karjai közül, de lehetetlennek tűnt, mivel jóval erősebb volt nála.

- Ki a franc volt az? - harsogta Jaebum.

A fiatalabb akkor jött rá, hogy miről is volt szó. - Yuni-ról beszélsz? Ő csak a ba...

- Nekem nagyon is közvetlennek tűntetek - szakította félbe azonnal.

- Csak beszélgettünk! - emelte fel hangját őt is. Mégis mi ütött belé?

Jaebum kezei felfedezőútra indultak testén, a derekáról egész a hátsó feléig, míg végül megkaparintotta a telefonját. Youngjae hiába próbálta visszaszerezni, reménytelen volt. 

- Yuni - olvasta fel a nevet - Még a számár is megszerezted - nevetett.

- Miért érdekel z téged? - kérdezte idegesen, miküzben még mindig próbált kiszabaulni az idősebb szorításából, végül legalább a telefonját vissza tudta szerezni - Ő csak egy barát.. - kezdte, de azonnal a falnál találta magát megint. 

- AZ. ENYÉM. VAGY.

- Én.. - mielőtt bármit is mondhatott volna, Jaebum puha ajkai belé folytottak minden szót. Durván csókolta őt, még mindig a fal és maga közé szorítva. 



Szemei automatikusan csukódtak le, míg próbálta eltolni magától, végül csak öntudatlanul viszonozta a forró csókot. 

Jaebum ajkai tökéletes szinkronban mozogtak az övével, keze pedig már a derekánál fogva húzta közelebb testét sajátjához. 

Szenvedélyesen feledkeztek bele a másikba, az idő pedig mintha megállt volna körülöttük.

Csörr.

Lassan váltak el egymástól, ám egyikőjük sem akarta, hogy vége legyen. Percekig csak egymás szemébe néztek, levegőért kapkodtak a korábbiaktól, míg végül Jaebum a telefon kijelzőjére nézett. 



Youngjae azonnal észrevette, amint Jaebum arckifejezése megváltozott, és valahogy inkább csalódottnak látszott, sem mint dühösnek. 

- Ki az? - kérdezte halkan.

Jaebum csaj szótlanul a kezébe nyomta a telefont, majd sarkon fordult és hangosan bevágta maga mögött a lakás ajtaját. 

A fiatalabb pedig csak állt a telefonra meredt tekintettel.

Yuni.

Csodás időzítés.

Nagyon nem akarta felvenni, de közben aggódott, hátha valami fontos dolog miatt hívta.

- Hello-

- Szia . köszönt vidáman Yuni - Csak azért kerestelek, hogy lesz holnap egy kiállítás és lenne-e kedved eljönni velem, mert van egy plusz jegyem.

Nem igazán figyelt arra, amit mondott. Arca még akkor is lángolt, amikor eszébe jutott mi történt korábban. 

Minden tökéletes volt, ám Jaebum megharagudott rá aznap. 

Bontotta a vonalat, majd a telefont a kanapéra dobta, s Jaebum után indult. 

Rövid keresgélés után a tetőn találta meg, ahol egy padon ült és az égboltot nézte. 

Lassan odasétált hozzá, s hátulról átölelte a nyakánál, mire Jaebum kicsit összerezzent, de egyből meg is nyugodott, ahogy megérezte Youngjae édes illatát, akinek puha tincsei az arcát csiklandozták. 

- Ne haragudj rám, én.. én kinyomtam a telefont és inkább utánad jöttem, hogy megkeresselek. Tényleg csak egy barát és csak a versenyről beszélgettünk  - igyekezett elmagyarázni a helyzetet, miközben szorosan ölelte őt, remélve, hogy megbocsát neki. 

Végül Jaebum kibújt az ölelésből, s felállt. Mikor felé fordult, Youngjae szemei kikerekedtek attól, amit látott. Jaebum sírt. 



- Az őrületbe kergetsz - mondta alig hallhatóan, miközben szemei újra és újra megteltek könnyekkel. 

Youngjae pedig hirtelen azt sem tudta, hogyan reagálhatott volna.

- Te vagy az egyetlen jó dolog az életemben, az az egy, akitől jókedvem lesz...Látni téged valaki mással..én csak nem akarlak elveszíteni - állt meg egy kicsit, míg behunyta szemeit, könnyei lassan gördültek végig arcán. 

- Nem fogsz elveszíteni - szólalt meg végül Youngjae. 

- Az emberek mindig ezt mondják... a szüleim is, ég mégis elhagytak. Hogy hihetnék az ellenkezőjében?

Youngjae megragadta kezét, majd meg is szorította azt biztosításképp. 

- Nem megyek sehova, melletted maradok addig, amíg hagyod - csókolta meg újra.

A hűvös szellő körülvette őket, a város fényei pedig megvilágították arcukat, míg ők meghitt ölelésben csókolták egymást újra azon  a napon. 

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 14. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

A fényesség csendesen szűrődött át a függönyökön, betöltve az egész szobát.

Jaebum morogva fordult a hátára, majd lassan kinyitotta szemeit, amik azonnal megtalálták Youngjae-t, aki békésen aludt mellette.

Emlékezett az előző estére, mire rögtön elmosolyodott magában. Youngjae vele maradt, egész éjjel mellette volt, ahogy az megígérte. Egymással szemben feküdtek, összekulcsolt kezekkel maguk között, csak a térdük ért össze.

A takaró egészen felért a szájáig, még egy kicsit az orrából is eltakart. Alaposan szemügyre vette a vonásait, majd egy gyors pillanatig végigfuttatta rajtuk ujjait. A szemöldökétől kezdve, le egész az orrán át az arcáig. A puha bőr, az ő durva keze ellen.

Megfogta az ágyneműt és kicsivel lentebb húzta, így az már nem takarta éppen hogy elnyílt száját. Nézte azokat az ajkakat, amit annyi diák előtt csókolt meg.

Az a csók, ami miatt haragudott rá Youngjae. Ugyanakkor nem akarta, hogy az a csók jelentéktelennek tűnjön, mintha csak kihasználta volna a fiatalabbat.

Abban a percben, közelebb hajolt hozzá, szinte már centiméterekre volt attól, hogy újra megízlelje a puha ajkakat, mikor a fiatalabb hirtelen kezdett ébredezni, ám még időben odébb hajolt, mielőtt kinyitotta volna a szemeit.

Youngjae szemei nagyra kerekedtek, ám amikor visszaemlékezett az elmúlt éjszakára, hamar megnyugodott.

- Jobban érzed magad? - kérdezte álmatag hangon.

Jaebum igyekezett gyorsan reagálni, és természetesen viselkedni, nem pedig úgy, mintha percekkel azelőtt épp megcsókolni készült volna - Igen, sokkal jobban vagyok.

Youngjae fáradtan ásított - Akkor jó - nézett le összefűzött ujjaikra, amit azonnal el is rántott onnan - Bocsánat - motyogta halkan a takarójába. 

Jaebum kissé csalódott volt utána, ám inkább csak elmosolyodott és próbálta elfelejtetni magával azt a kellemetlen érzést, ami mellkasába költözött, majd kimászott az ágyból. 

- El fogunk késni a suliból.

Youngjae gyorsan kiugrott a fekhelyéről, és szobájába sietett, hogy ott szedje rendbe magát. 

Jaebum vele ellentétben csak állt és nézte magát a tükörben, mellkasára szorított kézzel. Mi volt ez az érzés? Miért kezdett őrülten verni a szíve valahányszor csak hozzáért a fiatalabbhoz vagy a közelébe került? 

Nem tudta megállni, folyton Yongjae ajkaira gondolt, és arra, hogy újra meg akarta csókolni.  A csók lágyságát még mindig érezte sajátján, mintha egy perccel azelőtt történt volna.

Sosem érzett még hasonlóan sem, nem is tudta biztosra mit jelenthetett. Nem tapasztalt ilyet, így nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Tükörképének mutogatva suttogta magának: Szedd már össze magad!

--

Az iskolába együtt mentek, ő pedig igyekezett nem túl feltűnően bámulni Youngjae-t a buszon. 

Az órák megszokottan teltek, az emberek pedig mintha lenyugodtak volna. Úgy látszott valaki hallotta, amint Youngjae elmagyarázta a kamu kapcsolatot a barátainak, ami gyorsan el is terjedt a suliban.

A művészeti terembe lépve Youngjae azonnal szembe találta magát Yuni-val, az egyik igen tehetséges osztálytársával. 

- Szia - mosolygott rá, majd helyet is foglalt mellette - Mindig sokkal korábban jössz, mint a többiek. 

Youngjae csak félénken elmosolyodott - Azt gondoltam itt majd megszáll az ihlet a versenyhez, de eddig nem úgy tűnik.

- Igen, hallottam, hogy indulsz, de ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy valami csodálatossal rukkolsz majd elő.

- Te is nevezel? - kérdezte.

Yuni kissé pironkodva nézett le kezeire, amik a pulcsijának anyagával játszottak. - Nem hiszem.. nem lenne esélyem olyan tehetséges emberekkel szemben, mint te meg a többiek - vallotta be. 

Youngjae nem értett egyet vele és ennek hangot is adott - Egyértelműen van esélyed, láttam már a munkáidat és egytől egyig kiválóak.

- Komolyan? Ezt tőled hallani igazán sokat jelent.

- Szerintem nagyon is indulnod kéne.

Végül némi győzködés után beleegyezett, a támogatást pedig újra és újra megköszönte a fiúnak. 

Az egész órát végigbeszélték, többnyire a művészet iránti érdeklődésünkről. Végre találkozott egy olyan emberrel, aki megértette őt. 

Óra után az egyik padra ültek le nem messze a sportpályától és ott folytatták a társalgást, ami során szóba kerültek a szülők, akik nem engedték, hogy kiélhessék azt, amit igazán szerettek és azt sem, hogy művészeti irányba tanuljanak tovább.

- Jézusom, sosem volt még senki, akivel így egyet értettem volna - nevetett Yuni.

Youngjae egyetértően bólogatott, majd tovább beszélgettek, miközben a többi diák a pályán focizott. 

- Ohh nézzétek csak kit látnak szemeim - mutatott Bambam feléjük.

Mark és Jackson is azonnal arra fordult, amerre a barátjuk mutatott és látták, ahogy azok ketten igen elmélyülten beszélgettek. Nem úgy tűnt, mintha meghallották volna Bambam-et, hiszen elég távol voltak tőlük.

- Aww, Yuni nagyon aranyos lány, jól választott - vigyorgott Jackson felpörögve - Az igazi művész pár.

Mark nevetve fordult odébb, ahol szembe találkozott Jaebum tekintetével. Egy ideig figyelte őt, kissé zavarodottan, hiszen nem értette, miért nézte őket JB. Végül Jaebum elnézett arra, amerre Youngjae ült, s az arckifejezése azonnal megváltozott, egyre haragosabbnak tűnt, majd sarkon fordult és elviharzott onnan. 

Hát ez meg mi volt? - tette fel a kérdést magában Mark. 

- Biztos lesz valami ötleted, gondolj olyanra, ami igazán boldoggá tesz és ne agyalj rajta sokat. Hagyd, hogy a szíved és az érzéseid vezessenek és akkor tuti, hogy csodálatos lesz, amit alkotsz.

- Köszönöm, ez igazán sokat seígt. Tudod, te is nagyon tehetséges vagy ás sok esélyed van megnyerni - mondta Youngjae majd felállt és indulni készült - Jó volt beszélgetni.

- Várj... esetleg elkérhetném a telefonszámodat? - kérdezte elpirulva.

Az volt az első alkalom, hogy egy lány megkérte, adja meg a számát, ami igazán meglepte a fiút. - Persze - bólintott, majd gyorsan elérhetőséget cseréltek és elköszöntek egymástól.

--

Mikor hazaért, egy kedves és mosolygós Jaebum-ra számított, ám amint átlépte a küszöböt a falhoz szorítva találta magát egy igencsak ideges Jaebum által. 

- M-mit csinálsz? - kérdezte meglepődve egy cseppnyi félelemmel.

- Talán nem jelentek neked semmit?!?! - emelte fel a hangját Jaebum, majd ökle keményen csapódott a falnak Youngjae feje mellett. 

 

2018. február 10., szombat

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 13. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

"Bármit amíg veled lehetek."

Youngjae nevetve fordult el, ahogy elindultak.

- Miért nevetsz? - kérdezte összezavarodva Jaebum.

- Annyira komolyan veszed a kamupasi szerepet ezekkel a mondatokkal.

Jaebum azonban tényleg komoly volt, egyszerűen csak Youngjae-vel akart lenni, az már teljesen mindegy volt, hogy mit csináltak, de inkább ő is csak elmosolyodott.

- Hova szeretnél menni? - váltott témát azonnal.

Abban a pillanatban kordult meg Youngjae gyomra, mire enyhén zavarba jött és próbálta elrejteni a hangokat, ami Jaebum-ot újabb mosolyra késztette. 

Egész nap nem evett a suliban, mert túlságosan is aggódott a vizsgák és az eredmények miatt.

- Azt hiszem ebből kajálás lesz - nevettek mindketten. 

Evés közben sokat beszélgettek, ami igazán kellemes volt és valahogy természetesnek tűnt. A segítségre hivatkozva Jaebum fizetett, Youngjae pedig inkább hagyta, hadd állja a számlált.

Jártak a plázában, vettek fagyit és még a kisboltba is beugrottak, ám mielőtt észrevették volna, kint már besötétedett. 

- Azt hiszem ideje lenne hazaindulni - mondta Jaebum, miközben a sötét eget nézte. 

Nem voltak túl messze a lakástól, így a gyaloglás mellett döntöttek, azonban hamar megbánták a döntésüket, amikor is az első cseppek elérték őket. 

- Csodás, a lehető legjobb időzítés - mondta Youngjae szarkasztikusan, míg egyre gyorsabban szedték lábukat. 

Az eső hirtelen váltott át zuhogássá, ők pedig szép lassan eláztak. 

Amikor észrevette, hogy Jaebum nem sietett mellette, Youngjae megállt és meglátta, ahogy a másik képtelen volt megmozdulni. Reszketett és rémültnek látszott, neki pedig azonnal eszébe jutott, hogy Jaebum fél a viharban, így gyorsan mellette termett.

- Hé - érintette meg arcát, ahogy felé fordította fejét - Biztonságban vagy, hiszen itt vagyok veled. Jaebum vállára fogott aki igyekezett nem még jobban bepánikolni.

- Már majdnem otthon vagyunk - nyugtatta tovább Youngjae - Fogd meg a kezem. 

Jaebum úgy tűnt, egy kicsit nyugodtabb lett attól, hogy Youngjae felé nyújtotta kezét és egy pillanatig sem habozott, megfogta azt.

- Minden rendben, itt vagyok, nem vagy egyedül - Youngjae nyugtató szavai hatottak rá és végre képes volt megindulni. 

Hazafele siettek, kéz a kézben az esőben. 

Jaebum csak nézte Youngjae arcát, ahogy egymás mellett futottak, s a szél és eső keményen csapódott arcába. 

Soha senki sem foglalkozott vele még úgy, ahogy Ő tette akkor. 

Végül hazaértek, Youngjae pedig gyorsan kinyitotta az ajtót s azzal a lendülettel be is tuszkolta Jaebum-ot majd elengedte kezét. 

- Jól vagy? - kérdezte komoly arccal.

Jaebum mindössze csal reszketve bólintott egyet. 

Figyelte, ahogy a fiatalabb gyorsan elfutott törölközőért a fürdőbe, majd a kezébe nyomta azt - Meg fogsz fázni, szóval jobb lenne ha...

Még mielőtt befejezhette volna, Jaebum közelebb lépett hozzá, s fejét vállára hajtva ölelte magához  szorosan. 

Youngjae lefagyott, de észrevette, hogy Jaebum már nem pánikolt, így nyugodtan ölelte meg ő is, igyekezve teljesen megnyugtatni.

- Minden rendben.. - suttogta Youngjae halkan, megnyugtatóan, miközben keze finoman simított végig izmos hátán. 

- Akkor, amikor a szüleim meghaltak én is a kocsiban voltam - motyogta Jaebum Youngjae vállába.

- Este volt....és esett az eső - kezdett szipogni, de folytatta - Nyafogtam, mert anya nem vette meg nekem azt a játékot, amit akartam...kiabáltam és sírtam a hátsó ülésen, ami miatt anyám hátrafordult, hogy megnyugtasson...aztán apám is kiabálni kezdett...legközelebb már csak a kórházban ébredtem fel arra a hírre, hogy - állt meg egy pillanatra - a szüleim nincsenek többé. 

Youngjae szorosabban ölelte őt, és igyekezett viszafolytani a könnyeit - Sajnálom.

Percekig álltak ott, egymást ölelve.

- Az én hibám, hogy elmentek.

A fiatalabb elengedte Jaebum-ot, hogy letörölhesse Jaebum könnyeit ujjával - Nem a te hibád, ne okold magad érte.

Még csak gondolni se gondolta volna, hogy ez állt Jaebum félelmének hátterében, így kötelességének érezte, hogy mellette legyen és vigyázzon rá.

Végül átöltöztek és megszárítkoztak.

- Kérlek maradj velem éjjel.

Így történt, hogy Youngjae Jaebum ágyában kötött ki, szorosan magához ölelve az idősebbet. Jaebum karja a derekát ölelte, míg az ő keze a puha tincsekkel játszott.

- Énekelnél nekem? - suttogta Jaebum.

Észrevette milyen hangosan ömlik odakint az eső, így gondolkodás nélkül kezdett énekelni neki.

"Let me hold your hand
Embrace me
Atop this blue ocean
Look at me baby"

Jaebum mosolygott, ahogy az angyali hang betöltötte a helyiséget. Az volt a legszebb hang, amit életében hallott, s végre biztonságban érezte magát.

'Embrace me with the cold breeze

The two of us"


2018. február 5., hétfő

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 12. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]
 
***
 
Az egész hétvégét tanulással töltötték. Youngjae-nak feltűnt, hogy Jaebum sokkalta jobban megnyílt neki a korábbi történtek miatt és a kettejük közti viszony is sokkal jobb volt. 

Jaebum kedvesebben bánt vele, inkább már barátjaként kezelte, mintsem egy tárgyként, mit régebben.

Jó volt úgy felkelni, hogy egy mosolygós Jaebum fogadta, nem pedig egy olyan, aki ok nélkül ordibált volna vele minden alkalommal.

Fürdés végeztével meglepve tapasztalta, hogy Jaebum a konyhában volt, ráadásul a tűzhely előtt és főzött, először, mióta odaköltözött. 


Gyönyörű látvány volt, tekintete automatikusan követte ahogy karjában mozdultak az izmok miközben kevergette az ételt. 

Eszébe jutott a csók, amit váltottak, hiába próbált nem gondolni rá, nagyon nehéz volt figyelmen kívül hagynia. Az érzés, amit kiváltott belőle olyan volt, amit még soha nem tapasztalt. Továbbra is megmagyarázta magának, hogy az csak az első csók volt és minden első csók ilyen, de mélyen belül tudta, hogy valójában nem az az igazság. 

Tudta, hogy a szívverésének felgyorsulása, amikor arra gondolt, jelentett valamit és megfogalmazódott benne a kérdés, hogy vajon Jaebum érzett-e valamit akkor. 

- Ohh, szia, próbáld meg ezt - ment oda hozzá Jaebum egy kanállal, egyenest Youngjae szájához tartva. - Mondd el mit gondolsz róla.

Az volt a valaha ízlelt legfinomabb kimchi-s leves, amit életében próbált, az ízvilág egyszerűen mesés volt, aminek nyomán egy alig hallható nyögés szaladt ki száján. 

- Nagyon finom, nem is tudtam, hogy ilyen jól tudsz főzni - mosolyodott el Youngjae. 

Jaebum nem sokat hallott abból, amit Youngjae mondott, mivel az agya folyamatosan ismételte a fiatalabbtól hallott nyögést, az pedig csak rontott a helyzeten, hogy Youngjae nem sokkal az előtt fürdött és nedves hajából csöpögött a víz egyenest fedetlen nyakára. 

Csak arra tudott gondolni, hogy nyelve végigszántana nyakán, majd forró nyomokat hagyna rajta...

- Jól vagy?

Youngjae aggódó hangja visszarántotta a piszkos gondolataiból, végül kínosan bólintott és inkább újra a konyha felé fordult. 

- Hogy érzed? Készen állsz a vizsgákra? - kérdezte, amint leült az asztalhoz.

- Ja, ez az első alkalom, hogy bízok magamban - mosolyodott el, majd Youngjae elé pakolt egy tálat. - Vigyázz vele, mert forró.

- Ezt örömmel hallom, holnap biztos sikerülni fog majd.

- Még ha jobban is sikerül, nem fogja eléggé felhúzni az osztály rangsorban a nevem, hogy jó egyetemre kerüljek  - sóhajtott, majd ő is helyet foglalt szemben Youngjae-vel. 

- Nem így kellene nézned. Ha jó eredményt érsz el és folyamatosan javulni fogsz, az megmutatja, hogy mennyit fejlődtél és az egyetemeket az ilyen mindig lenyűgözi. 

- Úgy gondolod?

- Tudom - vett a szájába egy kanállal - Őszintén, ez az eddigi legfinomabb kimchi-s leves, amit ettem. 

- Oh, ne már, csak viccelsz.

- Nem, teljesen komolyan mondom. 

---

- Ideges vagyok nagyon.

Youngjae finoman megveregette vállát, ahogy a sulihoz értek - Ne legyél, hidd el, hogy menni fog, hajrá!

Mindketten ignorálták a kíváncsi pillantásokat, igyekezett elfelejteni, hogy mindössze két nappal korábban azok az emberek megdobálták őt és mindenféle névvel illették. Nem foglalkozott velük, csak a vizsgákkal akart foglalkozni és azzal, hogy jobb jegyeket kapjon, köszönhetően Youngjae-nek. 

Életében első alkalommal történt meg, hogy a teszt lapra nézve meg is értette azt. Korábban hülyének érezte magát, de aznap magabiztos volt. 

Youngjae számára túl könnyá volt, szokás szerint elsőre adta be, Bambam pedig suttogva megjegyezte, hogy "zseni", miközben a tanárhoz sétált, majd leadta a papírt. 

Az eredmények aznap délutánig nem voltak nyilvánosak.

- Szerintem megbuktam - sóhajtott Jackson ebédnél - Szerintem jó voltam, de úgy érzem megbuktam.

- Ennek semmi értelme - felelte Bambam összehúzott szemöldökkel. 

- Nem értesz meg engem - válaszolt Jacks.

Mark csak nevetve  figyelte őket, majd egyetértően bólintott - Én megértelek tesó.

- Mind tudjuk, hogy az okostojás szokás szerint osztályelső lesz - mutatott Youngjae-re Bambam viccelődve.

- Mit mondhatnék, zseni vagyok - nevettek együtt.

Jinyoung és Yugyeom eközben szintén az ebédlőben ültek.

- 100% hogy elcsesztem - mondta Jinyoung.

- Szintén haver, de mit számít - vont vállat Yugyeom.

- Hol van az a buzi Jaebummie? Biztos megint a mosdóba ment, hogy elbújjon - nevetett Jinyoung miközben Youngjae-ék asztala felé fordult.

- Még csak nem is ül a pasijával, biztos, hogy már szakítottak is - nevettek - Tudod, hogy Jaebum-nak mindig túl sok partnere van.

- Annyira sok lány nyomult rá folyton, nyilván ki akarta próbálni milyen pasival - mondta Jinyoung elég hangosan ahhoz, hogy Youngjae is meghallja. 

- Komolyan bevették, hogy te meg jaebum együtt vagytok? - kérdezte Bambam. 

- Az eredmények kint vannak! - kiáltotta egy diák hangosan. 

Mindenki felkelt, hogy meg tudják nézni a listát, de Jinyoung és Yugyeom hamar Youngjae útját állták. 

- Szóval, meséld csak szépen el, miért tetteti Jaebum, hogy egy olyannal jár, mint te? - köpte a szavakat Jinyoung.

- Talán megsajnált téged? - kérdezte Yugyeom.

- Nincs az az isten, hogy Jaebum olyat szedjen össze, magától, mint te - folytatták - Ráadásul biztosra veszem, hogy nem melegedett be. 

- Tűnjetek már el srácok - jelent meg Jaebum mellette - Ha nem bánjátok, meg akarjuk nézni az eredményeket - ragadta meg Youngjae csuklóját és azonnal magával húzta az aulába, ahol a jegyek voltak kiírva.

- Francba, mi van ha elcsesztem? - pánikolt, amikor a falhoz közeledtek.

- Ne aggódj, csak nézd meg.

Youngjae észrevette, ahogy lefagyott, amikor a papírdarabot nézte, már kezdett aggódni, amikor is jaebum egy szoros ölelésbe zárta. 

- Megcsináltam! Megcsináltam, köszönöm! - kiáltotta Jaebum, végól elengedte Youngjae-t az ölelésből.

Az osztály hatodik helyét tudhatta magáénak, ami hatalmas siker volt számára, hiszen korábban 94. volt a 100 tanulóból a legtöbb teszten.

Az emberek tapsoltak körülötte, néhányan azonnal azt feltételezték, hogy puskázott, ami nem volt igaz.

A tanárok sok kérdést tettek fel neki, az igazgatóval együtt, mindegyik azt hitte jaebum csalt és kérdezgették folyamatosan. 

Youngjae ott volt szerencsére és elmagyarázta, hogy segített neki tanulni, amivel lezárta a kérdések rengetegét.

- Az hiszem ünnepelnünk kellene - javasolta Jaebum, ahogy hazafelé mentek.

- Mit szeretnél csinálni?

- Bármit, amíg veled lehetek.