Kedvenc [Jooheon x Kihyun] 1/?

Műfaj: au, angst, dráma

Érintett banda: Monsta X

Páros: Jooheon x Kihyun

Figyelmeztetés: +18, durva szóhasználat, helyenként felnőtt tartalom

Egyéb: - 

 Kihyun P.o.V.:

Az utolsó napomat töltöttem az üzletben. Valaki néhány nappal korábban megvett engem, egy igen nagy összegért, ám nem láttam az illetőt. Azt sem tudtam, hogy nő vagy férfi, fiatal vagy öreg, vagy hogy mi okból fizetett ki annyi pénzt értem, ha még csak nem is látott.

Minden bizonnyal az aktám alapján döntött úgy, hogy kellettem neki, én pedig csak reménykedtem, hogy valami jó helyre kerülök.

Az ingóságaimat már rég összepakoltam és a legszebb, fekete szatén ruhámat öltöttem magamra, ami alatt mindössze vékony bőrszíjakból összeállított pántokat viseltem. Fedetlen nyakamra egy vastagabb, ezüstös kövekkel díszített darab került, ami a szolgaságomat jelképezte. Hajamat tökéletesen állítottam be, s szememre vöröses árnyalatú festéket kentem, ami kiemelte sötét íriszeimet. Türelmesen vártam, amíg végül értem nem jöttek. 

A szobatársamat már korábban elvitték, egy igen pénzes nő vitte magával a birtokára, így csak a nyugodt némaság telepedett a szobára. Nem féltem, sőt, még izgatott sem voltam, mindössze kiélveztem az utolsó magányosan töltött óráimat. 

Végül egy fiatal fiú jött be hozzám, akit értem küldtek, hogy elszállítson a leendő otthonomba. Az utazás csöndesen telt, hiszen sem én, sem pedig a sofőr nem beszélt, mert nem éreztük szükségét. Az épület, ami előtt megálltunk, hihetetlenül magas volt és az egyik legforgalmasabb és leggazdagabb negyedben állt. A bőröndömet gyorsan kiemeltem a csomagtartóból, mire az ajtóhoz értem, addigra már előttem járt a fiú. A lifthez vezetett, majd miután az megérkezett, a 121. emelet gombját nyomta meg. Kicsit meglepődtem, hogy milyen magasra mentünk, de aztán újra megnyugodtam. A lehető legjobb formámat kellett mutatnom és jó benyomást keltenem az új gazdámban. A liftajtó kinyílt, mi pedig egy pazar és hatalmas lakosztályba léptünk be. 

Rövid idő alatt térképeztem fel a helyzet, amennyire lehetőségem volt rá, hiszen pillanatokkal később megjelent egy magas, jó kiállású férfi s egyenesen felém sétált. Sugárzott belőle a magabiztos energia és érezhetően tisztában volt a hatalmával, így egyből tudtam, hogy ő volt az, aki megvett. 

- Kerülj beljebb, Kihyun - mosolygott rám bátorítóan, majd a fehér bőr kanapéra ülve mustrált engem. Alaposan szemügyre vett, majd a nadrágja zsebéből egy vékony ezüst láncot húzott elő, amit felém nyújtott. Kérés nélkül is tudtam, így némán elvettem tőle s nyakörvemhez rögzítettem, ezzel pedig hivatalosan is az ő tulajdona lettem. 

- Van néhány szabály, amit szeretnék elmondani, mielőtt berendezkedsz itt nálam - mondta, a hangja pedig igen mélyen és rekedten csengett, amitől végigfutott rajtam a borzongás. - Első és egyben legfontosabb: soha nem hagyhatod el a lakást, kivétel, ha az én felügyeletem alatt történik vagy pedig engedélyt adtam rá. Felesleges lenne próbálkoznod szökéssel is, hiszen hamarosan elkészül a karpereced, amibe nyomkövetőt rakattam, tehát tudni fogom hol tartózkodsz - kötelességtudóan bólintottam és vártam a következő pontot. - Második: mindig azt kell tenned, amire megkérlek. Nem kell aggódnod, semmi olyat nem fogok tenni veled, ami kényelmetlen lenne számodra, de ettől függetlenül megkövetelem a nekem járó tiszteletet - meglepődtem a szóhasználatán, hiszem a korábbi gazdáim mindig parancsoltak és sosem kértek. Ahogy beszélt, volt időm jobban megnézni őt, s bár nem zavartatta magát, láttam, hogy észrevette kíváncsi tekintetemet, amint fel s le járattam rajta. Szürkés, majdhogynem fehér haja szinte világított napbarnított bőréhez képest, kicsi, ám ugyanakkor sötét szemei határozottságot tükröztek, míg mosolya némi szelídséget kölcsönzött egyébként markáns arcának. Erősnek tűnt, fekete inge alatt csak úgy feszültek az izmok, amikor karját a karfára helyezte, a nyakán pedig bonyolult mintázatú tetoválás díszelgett. 

- A harmadik pont, hogy minden esetben "gazdám"-nak kell szólítanod, de ez igazából, csak a formalitások miatt van. Valószínűleg vagy annyira jó vérvonalú, hogy tudd a megfelelő modort és ne legyen probléma a viselkedéseddel, így ha egy üzleti vacsorához magammal viszlek, nem kell aggódnom emiatt, igaz?

- Igen, gazdám - szólaltam meg aznap először. Torkom száraz volt és égett a folyadék hiányától, de ez alapszabály volt nálunk; mielőtt új gazdához kerülünk, koplalás szükségeltetett, hogy a lehető legelőnyösebben fessünk a szemükben. 

- Most pedig, megmutatom a szobádat, remélem jól fogod magad érezni nálam. Egyébként a magánéletben Lee Jooheon volnék, de mi maradjunk meg a gazdámnál, rendben? - nyújtotta oda kezét én pedig készségesen helyeztem markába a korábban kapott ezüst lánc másik végét. 

Egyetlen egyszer sem rántotta meg a láncot vagy a nyakpántomat, mit más korábbi gazdák miközben megmutatta a lakás minden pontját. Hatalmas volt a hely, három hálószobával, ugyanennyi fürdőszobával, valamint külön dolgozó és könyvtárszobával rendelkezett, a stílusosan kialakított konyha pedig mindennel fel volt szerelve. Úgy tűnt, semmiben sem szenvedett hiányt, s az élet minden területén sikeres volt, bár így nem láttam át, én miért voltam szükséges a képletbe, de bizonyára presztízs kérdés volt, ha valaki kedvencet tartott. 

Ritkának számítottam a saját kasztomban. Nagyon kevés olyan kedvenc volt a városban, aki minden követelménynek tökéletesen megfelelt és hordozott magában eleget az őseinktől eredő eleganciából. Mélyfekete hajam dús és erős volt, ami keretezte gyermeteg arcomat. Nem voltam túl magas, de a testem arányos volt és kellően vékonynak számítottam. Sötét szemeim már majdnem a feketébe hajlottak, amit bőröm különös világossága ellensúlyozott. A legtöbb hozzám hasonlónak különféle kezelésekre és egyebekre volt szüksége, hogy megközelítse a tökéletest, míg engem úgy tartottak annak, hogy egyetlen beavatkozáson, vagy formázáson sem estem át, köszönhetően a jó génjeimnek. 

Gyakran hallottam, hogy szépnek tartottak az emberek és emiatt sokszor cseréltem gazdát is. Mindenki magának akart, talán azért, mert kissé egzotikusabb voltam a többieknél, vagy csak szimplán dúsgazdagok voltak és nem volt már mire költeni. Aki használatba vett, az nagyon mélyen a zsebébe nyúlt, hogy kifizessen engem, s bár nem mindenki bánt velem kesztyűs kézzel, ennek ellenére sosem lázadtam.  Előfordult, hogy csak és kizárólag brutálisan kihasznált szexuális tárgyként kezeltek, de tudtam, hogy ha a gazdámat boldoggá tehettem, akkor mindenki jól járt. 

Az egyik hatalmas hálószobát kaptam meg, ahol onnantól kezdve laktam. Külön fürdőszobával rendelkezett és rengeteg rakodófelülettel az igen kevés ruhám számára. A fiatal fiú, aki elhozott az üzletből segített, hogy mit merre találok. 

- Egyébként Changkyun vagyok - mosolygott rám mikor leültem a frissen áthúzott új ágyamra. 

- Én meg Kihyun, de ezt már tudod - fogtam meg kinyújtott kezét. Helyet foglalt mellettem, majd pár percig gondolkozott, végül újra megszólalt. - Te vagy itt az első kedvenc ám, úgyhogy kiváltságos vagy. Jooheon gazdánk nem rossz ember, és biztos vagyok benne, hogy nem azért vett, hogy csak a testedet használja, úgyhogy nem kell aggódnod emiatt.

- Ha így is van, számomra nem okoz gondot, hiszen az a feladatom, hogy boldoggá tegyem. Ezért vagyok kedvenc - jelentettem ki, mire Changkyun csak kuncogott.

- Aranyos, hogy ilyen jól nevelt vagy, ritkán találkozok kedvencekkel és általában azok nem a rendes fajtából valók - felelte, majd vékony ujjaival kiigazított egy szemembe lógó tincset. Elgondolkoztam, hogy ha ő nem kedvenc, akkor vajon milyen szerepet tölt be a házban, ám ki nem mondott kérdésemre azonnal kaptam választ.

- Ugye kíváncsi vagy, mit keresek én itt, ha nem vagyok se gazda se kedvenc, igaz? Én csak amolyan házvezető vagyok itt, de gyakorlatilag mindent én intézek, amire a gazdának nincs ideje. Én töltöm fel a készleteket, figyelem a papírmunkákat, vigyázok a lakásra, elkísérem az utazásaira, vacsorákra és emellett természetesen sofőrként is szolgálok - felelt, míg én válaszul hümmögtem. Örültem, hogy az egyetlen itt lakó kedves volt velem és emiatt könnyebben el is hittem szavait Jooheon-ról. 

A délután nagy részét Changkyun társaságában töltöttem, aki mindent alaposan elmagyarázott nekem a lakással, a szokásokkal és a gazdánkkal kapcsolatban. Nagyon sokat beszélt velem ellentétben, mivel alig szólaltam meg. Ellátott mindenféle jó tanáccsal, mesélt néhány érdekességet az életéből is, én pedig csöndesen hallgattam. 

Estefelé újra előjött a gazdám, s vacsorát rendelt el mindenkinek, azt ünnepelve, hogy végre megérkeztem. 

- Nos, örülök, hogy itt vagy Kihyun, remélem, hogy jól kijövünk majd egymással és nem lesznek súrlódások köztünk - emelte fel boros poharát a gazda, majd gyorsan kiitta tartalmát. - Ma még hagylak pihenni, de holnap lesz egy nagyon fontos találkozóm az egyik ügyfelemmel és szeretném, ha velem jönnél - kért meg, ami örömmel töltött el, hiszen addig mindig parancsoltak nekem, ő volt az első, aki eltért a korábbiaktól.

A vacsora hamar eltelt, s pár órával később már az újdonsült ágyamban feküdtem. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nyugodtság töltött el, ezért pedig a gazdámat okoltam. Szokatlan kedvessége meglepett, de ugyanakkor izgalmassá tette már az első ott töltött napomat, így aggodalmaktól mentesen hajtottam álomra fejemet, reménykedve egy új hajnalban, annak a háznak az első kedvenceként.

***