Műfaj: agnst, humor(?)
Érintett banda: History
Páros: Kyungil x Yijeong
Figyelmeztetés: +16
Egyéb: érzelmi hullámvasút?!.
"For you, I could pretend like I was happy when I was sad
For you, I could pretend like I was strong when I was hurt"
Érintett banda: History
Páros: Kyungil x Yijeong
Figyelmeztetés: +16
Egyéb: érzelmi hullámvasút?!.
"For you, I could pretend like I was happy when I was sad
For you, I could pretend like I was strong when I was hurt"
"Jang
Yijeong, a híres tetoválóművész ma este érkezik a városba! A Szöul-i
fiúból lett világhírű alkotó visszatért szülővárosába! - hallatszott a
rádióból.
Kyungil
a frissen lefőzött kávéját iszogatta már a második cigarettáját szívta
mellette. Átlagos reggele volt, szinte semmiben nem különbözött a
korábbiaktól, mindössze a rádióban leadott hír volt az, ami
kiborította.
A kora reggeli mélázását a telefonja idegesítően hangos csörgése zavarta meg.
A
kijelzőre pillantva azonnal ki is nyomta a hívó felet, hiszen
egyáltalán nem volt rá kíváncsi. Az illető ugyanis romba döntötte a fél
világát, amikor közölte, hogy ő híres akart lenni. Amit végül el is ért,
Kyungil nagy bánatára.
Ott hagyta, teljesen egyedül, miközben számára ő jelentette a világot. A szerelmet, a biztonságot, a nyugalmat és az otthont.
Újabb
telefoncsörgés, ám a sokadik alkalom után már csak lenémította a
készüléket és visszabújt az ágyba. Nem érezte úgy, hogy képes lett volna
bemenni dolgozni, köszönhetően egy embernek. Jang Yijeong. A név, ami akkor a fellegekbe emelte, majd végül a sírba küldte őt, s vele együtt szívét is.
***
-
Song Kyungil, szedd már össze magad ember, rád se ismerek! - kiabált
vele barátja a munkahelyén. Az étterem nyüzsgött az emberektől, mint
minden péntek este, ám Kyungil játszotta a hattyú halálát és inkább csak
hátráltatta a többiek munkáját.
-
Baszódj meg Sihyoung - közölte nem túl kedvesen, majd inkább a
személyzeti ajtón kilépve egy újabb nikotin rúdra gyújtott. Aznap már a
sokadik volt. Ez is Yijeong hibája.
- Tesó, ne legyél már ilyen punci hogy így szétesel tőle, ennél te sokkal keményebb vagy - próbált némi életet lehelni Kyunil lényébe aznap este Jaeho. - Figyelj, elmegyünk moziba, vagy tudom is én, egy buliba aztán lelazulsz, holnapra meg már nem leszel ilyen mosott szar - vetette fel a fiatalabb, ám Kyungil-nak esze ágában sem volt kimozdulni otthonról.
- Kopj le buzikám - morogta a takarója alól a fürtös, amit Jaeho csak egy nagyobb sóhajjal reagált le.
- Akkora egy köcsög vagy, Song Kyungil.. - jelentette ki a kisebb, majd kivonult Kyungil lakásából. Duzzogva hívta fel barátját, Sihyoung-ot, hogy ő ugyan nem járt sikerrel, mire a másik természetesen kikészült.
- Nem lehetsz ekkora nyomorék, csak meg kell fogni, bedugni egy taxiba és elvinni egy random diszkóba. Ennyire nehéz?
- Képzeld drága Sihyoung, Kyungil 183 centi, 72 kg tömény izom, szerinted én, Kim Jaeho képes lennél felemelni azt az állatot és lecipelni a harmadikról, hogy aztán taxiba dugjam azt a flancos valagát? Na ne nevettess már.. Inkább nem haragítom magamra a kis tigrist ha nem bánod.
- Ahh, jó, akkor majd beszélek a fejével. Átmegyek hozzá - jelentette ki Sihyoung, majd azonnal bontotta a vonalat.
- Kim Jaeho, húzd el a pofád innen és hagyj végre pihenni - nyitotta ki idegesen Kyungil az ajtót a többszöri csengetés után, ám az ajtóban teljesen már várta, mint akire számított. Sihyoung unott képe került a szeme elé, ő pedig már reflexből csukta volna vissza az ajtót, ám a szürke hajú könnyedén megállította azt lábával. - Na azt már nem. Most beengedsz, aztán fogod magad felöltözöl és elmegyünk bulizni - Kyungil már ellenkezett volna, de Sihyoung megint gyorsabb volt - nincs kifogás, szedd magad össze most azonnal.
- Ahh. jó, de ne számíts sokra tőlem az este - felelte, majd a gardróbja felé indult ruhákért.
- Igyunk azokra, akiket megcsalt a párjuk! - kiáltotta Kyungil a pult tetején állva a tömeg felé, akik azon nyomban visszhangozták szavait.
- Igyunk azokra, akik mocsok részegre isszák magukat! - rikoltotta újra, mire a bulizó nép szintén hangosan válaszolt. A sokadik kör után Kyungil gyorsan elvesztette a józanságát, aminek az eredménye, hogy a pulton, már ing nélkül üvöltözött. A biztonságiak nem mertek a közelébe menni, hiszen nem voltak egy súlycsoportban. Kyungil testéért minden nő olvadozott, aki a klubban töltötte az estét, ám őt ez zavarta a legkevésbé.
Amint lemászott a bárpultról, az összes lány rávetette magát, ő pedig hagyta, hogy agyon csókolják meztelen felsőtestét, hiszen szinte már teljesen öntudatlanra itta magát. A másnapi fejfájás sem érdekelte, sokkal inkább izgatta a kezében tartott félig teli whiskey-s üveg, amit igen gyorsan tüntetett el. Végül annyira kiütötte magát, hogy mikor Yijeong véletlenül betért a bulihelyre, megkérdezte tőle elviheti-e egy menetre, mert olyan megrontani való arca van.
A fiatal tetováló elszörnyedve nézte volt barátja valóját. A teste tele volt rúzsfoltokkal, kisebb karmolásokkal, a tekintete teljesen ködös volt a sok alkoholtól, míg szája szélén újabb füstölgő nikotinrúd pihent. Egészen borzasztóan festett és Yijeong-ot szinte már taszította a látvány, ám mégsem hagyta ott, hiszen erős érzelmek fűzték az idősebbhez, még ha az nem is tudott róla.
Pár órával később már Yijeong szállodai szobájában voltak, ahol is Kyungil továbbra is inni akart. Yijeong hamar belefáradt, így betuszkolta az ágyba a részeg fiatalt. Zsebéből kikotorta a telefonját és megpróbálta feloldani a képernyőzárat, meglepő módon sikerrel járt. Gyorsan küldött üzenetet a fiúknak, hogy ne aggódjanak, a barátjuk vele van.
- Még mindig a szülinapom a kódod? - mosolygott rá a még épphogy ébren levő Kyungil-ra.
- Persze.. sosem felejtettelek el és nem is akartalak..- motyogta alig érhetően, ám minden szó, ami elhagyta kiszáradt ajkait, megmelengette Yijeong szívét.
- Tudom.. sajnálom, hogy itt hagytalak, de minden túl sok volt nekem és lázadni akartam.
- Azt látom... nyakig ki vagy varrva, Yijeong.. - mosolyodott el bódultan, majd percekkel később már egyenletesen szuszogott a puha párnák között, miközben a tetováló alaposan szemügyre vette. Karjában csak úgy feszültek az izmok, amikor megmozdult, ám tökéletes testét rengeteg apró vágás csúfította, egész végig az alkarján. Számtalan egyenes seb mutatta, hogy mennyit szenvedett miatta, hány napot töltött nyomorogva az önmarcangolásban. Yijeong rosszul érezte magát amiatt, hogy egykor elhagyta, de az alatt a néhány év alatt benőtt a feje lágya és rájött, kire is volt szüksége mindvégig. Arra a szelíd óriásra, aki az ágyában feküdt, édesen nyammogva amikor csak hozzáért bőréhez.
A zuhanyzást inkább másnapra halasztotta és ruhástul feküdt be a hófehér paplan alá, ahol is szorosan Kyungil mellé bújt. Az idősebb azonnal átölelte Yijeong testét, mintha minden rendben lett volna, holott a fiatalabb tudta, hogy az korántsem igaz. A reggeli kiakadással még meg kell küzdenie, ha újra magáénak akarja tudni Kyungil-t, ám az, hogy boldogok legyenek mindketten, mindent megért számára.
Fáradtan hunyta le szemeit, remélve, hogy a reggel változást hoz majd az életébe és visszakaphatja azt az embert, akit mindvégig szeretett.
***
- Tesó, ne legyél már ilyen punci hogy így szétesel tőle, ennél te sokkal keményebb vagy - próbált némi életet lehelni Kyunil lényébe aznap este Jaeho. - Figyelj, elmegyünk moziba, vagy tudom is én, egy buliba aztán lelazulsz, holnapra meg már nem leszel ilyen mosott szar - vetette fel a fiatalabb, ám Kyungil-nak esze ágában sem volt kimozdulni otthonról.
- Kopj le buzikám - morogta a takarója alól a fürtös, amit Jaeho csak egy nagyobb sóhajjal reagált le.
- Akkora egy köcsög vagy, Song Kyungil.. - jelentette ki a kisebb, majd kivonult Kyungil lakásából. Duzzogva hívta fel barátját, Sihyoung-ot, hogy ő ugyan nem járt sikerrel, mire a másik természetesen kikészült.
- Nem lehetsz ekkora nyomorék, csak meg kell fogni, bedugni egy taxiba és elvinni egy random diszkóba. Ennyire nehéz?
- Képzeld drága Sihyoung, Kyungil 183 centi, 72 kg tömény izom, szerinted én, Kim Jaeho képes lennél felemelni azt az állatot és lecipelni a harmadikról, hogy aztán taxiba dugjam azt a flancos valagát? Na ne nevettess már.. Inkább nem haragítom magamra a kis tigrist ha nem bánod.
- Ahh, jó, akkor majd beszélek a fejével. Átmegyek hozzá - jelentette ki Sihyoung, majd azonnal bontotta a vonalat.
***
- Kim Jaeho, húzd el a pofád innen és hagyj végre pihenni - nyitotta ki idegesen Kyungil az ajtót a többszöri csengetés után, ám az ajtóban teljesen már várta, mint akire számított. Sihyoung unott képe került a szeme elé, ő pedig már reflexből csukta volna vissza az ajtót, ám a szürke hajú könnyedén megállította azt lábával. - Na azt már nem. Most beengedsz, aztán fogod magad felöltözöl és elmegyünk bulizni - Kyungil már ellenkezett volna, de Sihyoung megint gyorsabb volt - nincs kifogás, szedd magad össze most azonnal.
- Ahh. jó, de ne számíts sokra tőlem az este - felelte, majd a gardróbja felé indult ruhákért.
***
- Igyunk azokra, akiket megcsalt a párjuk! - kiáltotta Kyungil a pult tetején állva a tömeg felé, akik azon nyomban visszhangozták szavait.
- Igyunk azokra, akik mocsok részegre isszák magukat! - rikoltotta újra, mire a bulizó nép szintén hangosan válaszolt. A sokadik kör után Kyungil gyorsan elvesztette a józanságát, aminek az eredménye, hogy a pulton, már ing nélkül üvöltözött. A biztonságiak nem mertek a közelébe menni, hiszen nem voltak egy súlycsoportban. Kyungil testéért minden nő olvadozott, aki a klubban töltötte az estét, ám őt ez zavarta a legkevésbé.
Amint lemászott a bárpultról, az összes lány rávetette magát, ő pedig hagyta, hogy agyon csókolják meztelen felsőtestét, hiszen szinte már teljesen öntudatlanra itta magát. A másnapi fejfájás sem érdekelte, sokkal inkább izgatta a kezében tartott félig teli whiskey-s üveg, amit igen gyorsan tüntetett el. Végül annyira kiütötte magát, hogy mikor Yijeong véletlenül betért a bulihelyre, megkérdezte tőle elviheti-e egy menetre, mert olyan megrontani való arca van.
A fiatal tetováló elszörnyedve nézte volt barátja valóját. A teste tele volt rúzsfoltokkal, kisebb karmolásokkal, a tekintete teljesen ködös volt a sok alkoholtól, míg szája szélén újabb füstölgő nikotinrúd pihent. Egészen borzasztóan festett és Yijeong-ot szinte már taszította a látvány, ám mégsem hagyta ott, hiszen erős érzelmek fűzték az idősebbhez, még ha az nem is tudott róla.
Pár órával később már Yijeong szállodai szobájában voltak, ahol is Kyungil továbbra is inni akart. Yijeong hamar belefáradt, így betuszkolta az ágyba a részeg fiatalt. Zsebéből kikotorta a telefonját és megpróbálta feloldani a képernyőzárat, meglepő módon sikerrel járt. Gyorsan küldött üzenetet a fiúknak, hogy ne aggódjanak, a barátjuk vele van.
- Még mindig a szülinapom a kódod? - mosolygott rá a még épphogy ébren levő Kyungil-ra.
- Persze.. sosem felejtettelek el és nem is akartalak..- motyogta alig érhetően, ám minden szó, ami elhagyta kiszáradt ajkait, megmelengette Yijeong szívét.
- Tudom.. sajnálom, hogy itt hagytalak, de minden túl sok volt nekem és lázadni akartam.
- Azt látom... nyakig ki vagy varrva, Yijeong.. - mosolyodott el bódultan, majd percekkel később már egyenletesen szuszogott a puha párnák között, miközben a tetováló alaposan szemügyre vette. Karjában csak úgy feszültek az izmok, amikor megmozdult, ám tökéletes testét rengeteg apró vágás csúfította, egész végig az alkarján. Számtalan egyenes seb mutatta, hogy mennyit szenvedett miatta, hány napot töltött nyomorogva az önmarcangolásban. Yijeong rosszul érezte magát amiatt, hogy egykor elhagyta, de az alatt a néhány év alatt benőtt a feje lágya és rájött, kire is volt szüksége mindvégig. Arra a szelíd óriásra, aki az ágyában feküdt, édesen nyammogva amikor csak hozzáért bőréhez.
***
A zuhanyzást inkább másnapra halasztotta és ruhástul feküdt be a hófehér paplan alá, ahol is szorosan Kyungil mellé bújt. Az idősebb azonnal átölelte Yijeong testét, mintha minden rendben lett volna, holott a fiatalabb tudta, hogy az korántsem igaz. A reggeli kiakadással még meg kell küzdenie, ha újra magáénak akarja tudni Kyungil-t, ám az, hogy boldogok legyenek mindketten, mindent megért számára.
Fáradtan hunyta le szemeit, remélve, hogy a reggel változást hoz majd az életébe és visszakaphatja azt az embert, akit mindvégig szeretett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése