2018. február 13., kedd

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 15. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]
***
Youngjae összerándult a hirtelen hangra.

- É-én tényleg nem tudom m-miről beszélsz - ismerte be, közben pedig próbált nem dadogni. 

- Hozzám tartozol!

Youngjae nagyra tágult szemekkel nézett fel rá - Hozzád tartozok? - kérdezte összezavarodva, ezúttal haragosabban. Próbált kiszökni Jaebum karjai közül, de lehetetlennek tűnt, mivel jóval erősebb volt nála.

- Ki a franc volt az? - harsogta Jaebum.

A fiatalabb akkor jött rá, hogy miről is volt szó. - Yuni-ról beszélsz? Ő csak a ba...

- Nekem nagyon is közvetlennek tűntetek - szakította félbe azonnal.

- Csak beszélgettünk! - emelte fel hangját őt is. Mégis mi ütött belé?

Jaebum kezei felfedezőútra indultak testén, a derekáról egész a hátsó feléig, míg végül megkaparintotta a telefonját. Youngjae hiába próbálta visszaszerezni, reménytelen volt. 

- Yuni - olvasta fel a nevet - Még a számár is megszerezted - nevetett.

- Miért érdekel z téged? - kérdezte idegesen, miküzben még mindig próbált kiszabaulni az idősebb szorításából, végül legalább a telefonját vissza tudta szerezni - Ő csak egy barát.. - kezdte, de azonnal a falnál találta magát megint. 

- AZ. ENYÉM. VAGY.

- Én.. - mielőtt bármit is mondhatott volna, Jaebum puha ajkai belé folytottak minden szót. Durván csókolta őt, még mindig a fal és maga közé szorítva. 



Szemei automatikusan csukódtak le, míg próbálta eltolni magától, végül csak öntudatlanul viszonozta a forró csókot. 

Jaebum ajkai tökéletes szinkronban mozogtak az övével, keze pedig már a derekánál fogva húzta közelebb testét sajátjához. 

Szenvedélyesen feledkeztek bele a másikba, az idő pedig mintha megállt volna körülöttük.

Csörr.

Lassan váltak el egymástól, ám egyikőjük sem akarta, hogy vége legyen. Percekig csak egymás szemébe néztek, levegőért kapkodtak a korábbiaktól, míg végül Jaebum a telefon kijelzőjére nézett. 



Youngjae azonnal észrevette, amint Jaebum arckifejezése megváltozott, és valahogy inkább csalódottnak látszott, sem mint dühösnek. 

- Ki az? - kérdezte halkan.

Jaebum csaj szótlanul a kezébe nyomta a telefont, majd sarkon fordult és hangosan bevágta maga mögött a lakás ajtaját. 

A fiatalabb pedig csak állt a telefonra meredt tekintettel.

Yuni.

Csodás időzítés.

Nagyon nem akarta felvenni, de közben aggódott, hátha valami fontos dolog miatt hívta.

- Hello-

- Szia . köszönt vidáman Yuni - Csak azért kerestelek, hogy lesz holnap egy kiállítás és lenne-e kedved eljönni velem, mert van egy plusz jegyem.

Nem igazán figyelt arra, amit mondott. Arca még akkor is lángolt, amikor eszébe jutott mi történt korábban. 

Minden tökéletes volt, ám Jaebum megharagudott rá aznap. 

Bontotta a vonalat, majd a telefont a kanapéra dobta, s Jaebum után indult. 

Rövid keresgélés után a tetőn találta meg, ahol egy padon ült és az égboltot nézte. 

Lassan odasétált hozzá, s hátulról átölelte a nyakánál, mire Jaebum kicsit összerezzent, de egyből meg is nyugodott, ahogy megérezte Youngjae édes illatát, akinek puha tincsei az arcát csiklandozták. 

- Ne haragudj rám, én.. én kinyomtam a telefont és inkább utánad jöttem, hogy megkeresselek. Tényleg csak egy barát és csak a versenyről beszélgettünk  - igyekezett elmagyarázni a helyzetet, miközben szorosan ölelte őt, remélve, hogy megbocsát neki. 

Végül Jaebum kibújt az ölelésből, s felállt. Mikor felé fordult, Youngjae szemei kikerekedtek attól, amit látott. Jaebum sírt. 



- Az őrületbe kergetsz - mondta alig hallhatóan, miközben szemei újra és újra megteltek könnyekkel. 

Youngjae pedig hirtelen azt sem tudta, hogyan reagálhatott volna.

- Te vagy az egyetlen jó dolog az életemben, az az egy, akitől jókedvem lesz...Látni téged valaki mással..én csak nem akarlak elveszíteni - állt meg egy kicsit, míg behunyta szemeit, könnyei lassan gördültek végig arcán. 

- Nem fogsz elveszíteni - szólalt meg végül Youngjae. 

- Az emberek mindig ezt mondják... a szüleim is, ég mégis elhagytak. Hogy hihetnék az ellenkezőjében?

Youngjae megragadta kezét, majd meg is szorította azt biztosításképp. 

- Nem megyek sehova, melletted maradok addig, amíg hagyod - csókolta meg újra.

A hűvös szellő körülvette őket, a város fényei pedig megvilágították arcukat, míg ők meghitt ölelésben csókolták egymást újra azon  a napon. 

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 14. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

A fényesség csendesen szűrődött át a függönyökön, betöltve az egész szobát.

Jaebum morogva fordult a hátára, majd lassan kinyitotta szemeit, amik azonnal megtalálták Youngjae-t, aki békésen aludt mellette.

Emlékezett az előző estére, mire rögtön elmosolyodott magában. Youngjae vele maradt, egész éjjel mellette volt, ahogy az megígérte. Egymással szemben feküdtek, összekulcsolt kezekkel maguk között, csak a térdük ért össze.

A takaró egészen felért a szájáig, még egy kicsit az orrából is eltakart. Alaposan szemügyre vette a vonásait, majd egy gyors pillanatig végigfuttatta rajtuk ujjait. A szemöldökétől kezdve, le egész az orrán át az arcáig. A puha bőr, az ő durva keze ellen.

Megfogta az ágyneműt és kicsivel lentebb húzta, így az már nem takarta éppen hogy elnyílt száját. Nézte azokat az ajkakat, amit annyi diák előtt csókolt meg.

Az a csók, ami miatt haragudott rá Youngjae. Ugyanakkor nem akarta, hogy az a csók jelentéktelennek tűnjön, mintha csak kihasználta volna a fiatalabbat.

Abban a percben, közelebb hajolt hozzá, szinte már centiméterekre volt attól, hogy újra megízlelje a puha ajkakat, mikor a fiatalabb hirtelen kezdett ébredezni, ám még időben odébb hajolt, mielőtt kinyitotta volna a szemeit.

Youngjae szemei nagyra kerekedtek, ám amikor visszaemlékezett az elmúlt éjszakára, hamar megnyugodott.

- Jobban érzed magad? - kérdezte álmatag hangon.

Jaebum igyekezett gyorsan reagálni, és természetesen viselkedni, nem pedig úgy, mintha percekkel azelőtt épp megcsókolni készült volna - Igen, sokkal jobban vagyok.

Youngjae fáradtan ásított - Akkor jó - nézett le összefűzött ujjaikra, amit azonnal el is rántott onnan - Bocsánat - motyogta halkan a takarójába. 

Jaebum kissé csalódott volt utána, ám inkább csak elmosolyodott és próbálta elfelejtetni magával azt a kellemetlen érzést, ami mellkasába költözött, majd kimászott az ágyból. 

- El fogunk késni a suliból.

Youngjae gyorsan kiugrott a fekhelyéről, és szobájába sietett, hogy ott szedje rendbe magát. 

Jaebum vele ellentétben csak állt és nézte magát a tükörben, mellkasára szorított kézzel. Mi volt ez az érzés? Miért kezdett őrülten verni a szíve valahányszor csak hozzáért a fiatalabbhoz vagy a közelébe került? 

Nem tudta megállni, folyton Yongjae ajkaira gondolt, és arra, hogy újra meg akarta csókolni.  A csók lágyságát még mindig érezte sajátján, mintha egy perccel azelőtt történt volna.

Sosem érzett még hasonlóan sem, nem is tudta biztosra mit jelenthetett. Nem tapasztalt ilyet, így nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Tükörképének mutogatva suttogta magának: Szedd már össze magad!

--

Az iskolába együtt mentek, ő pedig igyekezett nem túl feltűnően bámulni Youngjae-t a buszon. 

Az órák megszokottan teltek, az emberek pedig mintha lenyugodtak volna. Úgy látszott valaki hallotta, amint Youngjae elmagyarázta a kamu kapcsolatot a barátainak, ami gyorsan el is terjedt a suliban.

A művészeti terembe lépve Youngjae azonnal szembe találta magát Yuni-val, az egyik igen tehetséges osztálytársával. 

- Szia - mosolygott rá, majd helyet is foglalt mellette - Mindig sokkal korábban jössz, mint a többiek. 

Youngjae csak félénken elmosolyodott - Azt gondoltam itt majd megszáll az ihlet a versenyhez, de eddig nem úgy tűnik.

- Igen, hallottam, hogy indulsz, de ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy valami csodálatossal rukkolsz majd elő.

- Te is nevezel? - kérdezte.

Yuni kissé pironkodva nézett le kezeire, amik a pulcsijának anyagával játszottak. - Nem hiszem.. nem lenne esélyem olyan tehetséges emberekkel szemben, mint te meg a többiek - vallotta be. 

Youngjae nem értett egyet vele és ennek hangot is adott - Egyértelműen van esélyed, láttam már a munkáidat és egytől egyig kiválóak.

- Komolyan? Ezt tőled hallani igazán sokat jelent.

- Szerintem nagyon is indulnod kéne.

Végül némi győzködés után beleegyezett, a támogatást pedig újra és újra megköszönte a fiúnak. 

Az egész órát végigbeszélték, többnyire a művészet iránti érdeklődésünkről. Végre találkozott egy olyan emberrel, aki megértette őt. 

Óra után az egyik padra ültek le nem messze a sportpályától és ott folytatták a társalgást, ami során szóba kerültek a szülők, akik nem engedték, hogy kiélhessék azt, amit igazán szerettek és azt sem, hogy művészeti irányba tanuljanak tovább.

- Jézusom, sosem volt még senki, akivel így egyet értettem volna - nevetett Yuni.

Youngjae egyetértően bólogatott, majd tovább beszélgettek, miközben a többi diák a pályán focizott. 

- Ohh nézzétek csak kit látnak szemeim - mutatott Bambam feléjük.

Mark és Jackson is azonnal arra fordult, amerre a barátjuk mutatott és látták, ahogy azok ketten igen elmélyülten beszélgettek. Nem úgy tűnt, mintha meghallották volna Bambam-et, hiszen elég távol voltak tőlük.

- Aww, Yuni nagyon aranyos lány, jól választott - vigyorgott Jackson felpörögve - Az igazi művész pár.

Mark nevetve fordult odébb, ahol szembe találkozott Jaebum tekintetével. Egy ideig figyelte őt, kissé zavarodottan, hiszen nem értette, miért nézte őket JB. Végül Jaebum elnézett arra, amerre Youngjae ült, s az arckifejezése azonnal megváltozott, egyre haragosabbnak tűnt, majd sarkon fordult és elviharzott onnan. 

Hát ez meg mi volt? - tette fel a kérdést magában Mark. 

- Biztos lesz valami ötleted, gondolj olyanra, ami igazán boldoggá tesz és ne agyalj rajta sokat. Hagyd, hogy a szíved és az érzéseid vezessenek és akkor tuti, hogy csodálatos lesz, amit alkotsz.

- Köszönöm, ez igazán sokat seígt. Tudod, te is nagyon tehetséges vagy ás sok esélyed van megnyerni - mondta Youngjae majd felállt és indulni készült - Jó volt beszélgetni.

- Várj... esetleg elkérhetném a telefonszámodat? - kérdezte elpirulva.

Az volt az első alkalom, hogy egy lány megkérte, adja meg a számát, ami igazán meglepte a fiút. - Persze - bólintott, majd gyorsan elérhetőséget cseréltek és elköszöntek egymástól.

--

Mikor hazaért, egy kedves és mosolygós Jaebum-ra számított, ám amint átlépte a küszöböt a falhoz szorítva találta magát egy igencsak ideges Jaebum által. 

- M-mit csinálsz? - kérdezte meglepődve egy cseppnyi félelemmel.

- Talán nem jelentek neked semmit?!?! - emelte fel a hangját Jaebum, majd ökle keményen csapódott a falnak Youngjae feje mellett. 

 

2018. február 10., szombat

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 13. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

"Bármit amíg veled lehetek."

Youngjae nevetve fordult el, ahogy elindultak.

- Miért nevetsz? - kérdezte összezavarodva Jaebum.

- Annyira komolyan veszed a kamupasi szerepet ezekkel a mondatokkal.

Jaebum azonban tényleg komoly volt, egyszerűen csak Youngjae-vel akart lenni, az már teljesen mindegy volt, hogy mit csináltak, de inkább ő is csak elmosolyodott.

- Hova szeretnél menni? - váltott témát azonnal.

Abban a pillanatban kordult meg Youngjae gyomra, mire enyhén zavarba jött és próbálta elrejteni a hangokat, ami Jaebum-ot újabb mosolyra késztette. 

Egész nap nem evett a suliban, mert túlságosan is aggódott a vizsgák és az eredmények miatt.

- Azt hiszem ebből kajálás lesz - nevettek mindketten. 

Evés közben sokat beszélgettek, ami igazán kellemes volt és valahogy természetesnek tűnt. A segítségre hivatkozva Jaebum fizetett, Youngjae pedig inkább hagyta, hadd állja a számlált.

Jártak a plázában, vettek fagyit és még a kisboltba is beugrottak, ám mielőtt észrevették volna, kint már besötétedett. 

- Azt hiszem ideje lenne hazaindulni - mondta Jaebum, miközben a sötét eget nézte. 

Nem voltak túl messze a lakástól, így a gyaloglás mellett döntöttek, azonban hamar megbánták a döntésüket, amikor is az első cseppek elérték őket. 

- Csodás, a lehető legjobb időzítés - mondta Youngjae szarkasztikusan, míg egyre gyorsabban szedték lábukat. 

Az eső hirtelen váltott át zuhogássá, ők pedig szép lassan eláztak. 

Amikor észrevette, hogy Jaebum nem sietett mellette, Youngjae megállt és meglátta, ahogy a másik képtelen volt megmozdulni. Reszketett és rémültnek látszott, neki pedig azonnal eszébe jutott, hogy Jaebum fél a viharban, így gyorsan mellette termett.

- Hé - érintette meg arcát, ahogy felé fordította fejét - Biztonságban vagy, hiszen itt vagyok veled. Jaebum vállára fogott aki igyekezett nem még jobban bepánikolni.

- Már majdnem otthon vagyunk - nyugtatta tovább Youngjae - Fogd meg a kezem. 

Jaebum úgy tűnt, egy kicsit nyugodtabb lett attól, hogy Youngjae felé nyújtotta kezét és egy pillanatig sem habozott, megfogta azt.

- Minden rendben, itt vagyok, nem vagy egyedül - Youngjae nyugtató szavai hatottak rá és végre képes volt megindulni. 

Hazafele siettek, kéz a kézben az esőben. 

Jaebum csak nézte Youngjae arcát, ahogy egymás mellett futottak, s a szél és eső keményen csapódott arcába. 

Soha senki sem foglalkozott vele még úgy, ahogy Ő tette akkor. 

Végül hazaértek, Youngjae pedig gyorsan kinyitotta az ajtót s azzal a lendülettel be is tuszkolta Jaebum-ot majd elengedte kezét. 

- Jól vagy? - kérdezte komoly arccal.

Jaebum mindössze csal reszketve bólintott egyet. 

Figyelte, ahogy a fiatalabb gyorsan elfutott törölközőért a fürdőbe, majd a kezébe nyomta azt - Meg fogsz fázni, szóval jobb lenne ha...

Még mielőtt befejezhette volna, Jaebum közelebb lépett hozzá, s fejét vállára hajtva ölelte magához  szorosan. 

Youngjae lefagyott, de észrevette, hogy Jaebum már nem pánikolt, így nyugodtan ölelte meg ő is, igyekezve teljesen megnyugtatni.

- Minden rendben.. - suttogta Youngjae halkan, megnyugtatóan, miközben keze finoman simított végig izmos hátán. 

- Akkor, amikor a szüleim meghaltak én is a kocsiban voltam - motyogta Jaebum Youngjae vállába.

- Este volt....és esett az eső - kezdett szipogni, de folytatta - Nyafogtam, mert anya nem vette meg nekem azt a játékot, amit akartam...kiabáltam és sírtam a hátsó ülésen, ami miatt anyám hátrafordult, hogy megnyugtasson...aztán apám is kiabálni kezdett...legközelebb már csak a kórházban ébredtem fel arra a hírre, hogy - állt meg egy pillanatra - a szüleim nincsenek többé. 

Youngjae szorosabban ölelte őt, és igyekezett viszafolytani a könnyeit - Sajnálom.

Percekig álltak ott, egymást ölelve.

- Az én hibám, hogy elmentek.

A fiatalabb elengedte Jaebum-ot, hogy letörölhesse Jaebum könnyeit ujjával - Nem a te hibád, ne okold magad érte.

Még csak gondolni se gondolta volna, hogy ez állt Jaebum félelmének hátterében, így kötelességének érezte, hogy mellette legyen és vigyázzon rá.

Végül átöltöztek és megszárítkoztak.

- Kérlek maradj velem éjjel.

Így történt, hogy Youngjae Jaebum ágyában kötött ki, szorosan magához ölelve az idősebbet. Jaebum karja a derekát ölelte, míg az ő keze a puha tincsekkel játszott.

- Énekelnél nekem? - suttogta Jaebum.

Észrevette milyen hangosan ömlik odakint az eső, így gondolkodás nélkül kezdett énekelni neki.

"Let me hold your hand
Embrace me
Atop this blue ocean
Look at me baby"

Jaebum mosolygott, ahogy az angyali hang betöltötte a helyiséget. Az volt a legszebb hang, amit életében hallott, s végre biztonságban érezte magát.

'Embrace me with the cold breeze

The two of us"


2018. február 5., hétfő

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 12. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]
 
***
 
Az egész hétvégét tanulással töltötték. Youngjae-nak feltűnt, hogy Jaebum sokkalta jobban megnyílt neki a korábbi történtek miatt és a kettejük közti viszony is sokkal jobb volt. 

Jaebum kedvesebben bánt vele, inkább már barátjaként kezelte, mintsem egy tárgyként, mit régebben.

Jó volt úgy felkelni, hogy egy mosolygós Jaebum fogadta, nem pedig egy olyan, aki ok nélkül ordibált volna vele minden alkalommal.

Fürdés végeztével meglepve tapasztalta, hogy Jaebum a konyhában volt, ráadásul a tűzhely előtt és főzött, először, mióta odaköltözött. 


Gyönyörű látvány volt, tekintete automatikusan követte ahogy karjában mozdultak az izmok miközben kevergette az ételt. 

Eszébe jutott a csók, amit váltottak, hiába próbált nem gondolni rá, nagyon nehéz volt figyelmen kívül hagynia. Az érzés, amit kiváltott belőle olyan volt, amit még soha nem tapasztalt. Továbbra is megmagyarázta magának, hogy az csak az első csók volt és minden első csók ilyen, de mélyen belül tudta, hogy valójában nem az az igazság. 

Tudta, hogy a szívverésének felgyorsulása, amikor arra gondolt, jelentett valamit és megfogalmazódott benne a kérdés, hogy vajon Jaebum érzett-e valamit akkor. 

- Ohh, szia, próbáld meg ezt - ment oda hozzá Jaebum egy kanállal, egyenest Youngjae szájához tartva. - Mondd el mit gondolsz róla.

Az volt a valaha ízlelt legfinomabb kimchi-s leves, amit életében próbált, az ízvilág egyszerűen mesés volt, aminek nyomán egy alig hallható nyögés szaladt ki száján. 

- Nagyon finom, nem is tudtam, hogy ilyen jól tudsz főzni - mosolyodott el Youngjae. 

Jaebum nem sokat hallott abból, amit Youngjae mondott, mivel az agya folyamatosan ismételte a fiatalabbtól hallott nyögést, az pedig csak rontott a helyzeten, hogy Youngjae nem sokkal az előtt fürdött és nedves hajából csöpögött a víz egyenest fedetlen nyakára. 

Csak arra tudott gondolni, hogy nyelve végigszántana nyakán, majd forró nyomokat hagyna rajta...

- Jól vagy?

Youngjae aggódó hangja visszarántotta a piszkos gondolataiból, végül kínosan bólintott és inkább újra a konyha felé fordult. 

- Hogy érzed? Készen állsz a vizsgákra? - kérdezte, amint leült az asztalhoz.

- Ja, ez az első alkalom, hogy bízok magamban - mosolyodott el, majd Youngjae elé pakolt egy tálat. - Vigyázz vele, mert forró.

- Ezt örömmel hallom, holnap biztos sikerülni fog majd.

- Még ha jobban is sikerül, nem fogja eléggé felhúzni az osztály rangsorban a nevem, hogy jó egyetemre kerüljek  - sóhajtott, majd ő is helyet foglalt szemben Youngjae-vel. 

- Nem így kellene nézned. Ha jó eredményt érsz el és folyamatosan javulni fogsz, az megmutatja, hogy mennyit fejlődtél és az egyetemeket az ilyen mindig lenyűgözi. 

- Úgy gondolod?

- Tudom - vett a szájába egy kanállal - Őszintén, ez az eddigi legfinomabb kimchi-s leves, amit ettem. 

- Oh, ne már, csak viccelsz.

- Nem, teljesen komolyan mondom. 

---

- Ideges vagyok nagyon.

Youngjae finoman megveregette vállát, ahogy a sulihoz értek - Ne legyél, hidd el, hogy menni fog, hajrá!

Mindketten ignorálták a kíváncsi pillantásokat, igyekezett elfelejteni, hogy mindössze két nappal korábban azok az emberek megdobálták őt és mindenféle névvel illették. Nem foglalkozott velük, csak a vizsgákkal akart foglalkozni és azzal, hogy jobb jegyeket kapjon, köszönhetően Youngjae-nek. 

Életében első alkalommal történt meg, hogy a teszt lapra nézve meg is értette azt. Korábban hülyének érezte magát, de aznap magabiztos volt. 

Youngjae számára túl könnyá volt, szokás szerint elsőre adta be, Bambam pedig suttogva megjegyezte, hogy "zseni", miközben a tanárhoz sétált, majd leadta a papírt. 

Az eredmények aznap délutánig nem voltak nyilvánosak.

- Szerintem megbuktam - sóhajtott Jackson ebédnél - Szerintem jó voltam, de úgy érzem megbuktam.

- Ennek semmi értelme - felelte Bambam összehúzott szemöldökkel. 

- Nem értesz meg engem - válaszolt Jacks.

Mark csak nevetve  figyelte őket, majd egyetértően bólintott - Én megértelek tesó.

- Mind tudjuk, hogy az okostojás szokás szerint osztályelső lesz - mutatott Youngjae-re Bambam viccelődve.

- Mit mondhatnék, zseni vagyok - nevettek együtt.

Jinyoung és Yugyeom eközben szintén az ebédlőben ültek.

- 100% hogy elcsesztem - mondta Jinyoung.

- Szintén haver, de mit számít - vont vállat Yugyeom.

- Hol van az a buzi Jaebummie? Biztos megint a mosdóba ment, hogy elbújjon - nevetett Jinyoung miközben Youngjae-ék asztala felé fordult.

- Még csak nem is ül a pasijával, biztos, hogy már szakítottak is - nevettek - Tudod, hogy Jaebum-nak mindig túl sok partnere van.

- Annyira sok lány nyomult rá folyton, nyilván ki akarta próbálni milyen pasival - mondta Jinyoung elég hangosan ahhoz, hogy Youngjae is meghallja. 

- Komolyan bevették, hogy te meg jaebum együtt vagytok? - kérdezte Bambam. 

- Az eredmények kint vannak! - kiáltotta egy diák hangosan. 

Mindenki felkelt, hogy meg tudják nézni a listát, de Jinyoung és Yugyeom hamar Youngjae útját állták. 

- Szóval, meséld csak szépen el, miért tetteti Jaebum, hogy egy olyannal jár, mint te? - köpte a szavakat Jinyoung.

- Talán megsajnált téged? - kérdezte Yugyeom.

- Nincs az az isten, hogy Jaebum olyat szedjen össze, magától, mint te - folytatták - Ráadásul biztosra veszem, hogy nem melegedett be. 

- Tűnjetek már el srácok - jelent meg Jaebum mellette - Ha nem bánjátok, meg akarjuk nézni az eredményeket - ragadta meg Youngjae csuklóját és azonnal magával húzta az aulába, ahol a jegyek voltak kiírva.

- Francba, mi van ha elcsesztem? - pánikolt, amikor a falhoz közeledtek.

- Ne aggódj, csak nézd meg.

Youngjae észrevette, ahogy lefagyott, amikor a papírdarabot nézte, már kezdett aggódni, amikor is jaebum egy szoros ölelésbe zárta. 

- Megcsináltam! Megcsináltam, köszönöm! - kiáltotta Jaebum, végól elengedte Youngjae-t az ölelésből.

Az osztály hatodik helyét tudhatta magáénak, ami hatalmas siker volt számára, hiszen korábban 94. volt a 100 tanulóból a legtöbb teszten.

Az emberek tapsoltak körülötte, néhányan azonnal azt feltételezték, hogy puskázott, ami nem volt igaz.

A tanárok sok kérdést tettek fel neki, az igazgatóval együtt, mindegyik azt hitte jaebum csalt és kérdezgették folyamatosan. 

Youngjae ott volt szerencsére és elmagyarázta, hogy segített neki tanulni, amivel lezárta a kérdések rengetegét.

- Az hiszem ünnepelnünk kellene - javasolta Jaebum, ahogy hazafelé mentek.

- Mit szeretnél csinálni?

- Bármit, amíg veled lehetek.

2018. január 26., péntek

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 11. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]
***
Egyetlen olyan dolog volt, amit Youngjae még álmaiban sem gondolt, hogy látni fog, az pedig a zokogó Jaebum látványa. 

Érezte, ahogy a szorítás a dereka körül erősödött, valamint Jaebum vállai folyamatosan rázkódtak a sírástól. 

Nem tudta, mit kezdjen a kialakult helyzettel, sosem volt jó az emberek vigasztalásában, így csak finoman simogatta a hátát nyugtatásképp. 

- Jól vagy? - kérdezte, amikor hüppögése halkult. Jaebum elengedte csípőjét, majd kissé hátrébb húzódott tőle. 

- Sajnálom, én csak... most már tudom, hogy éreztél mindig. Borzalmasan érzem magam, amiért hagytam, hogy korábban Jinyoung és Yugyeom úgy bánjanak veled - mondta könnyeivel küszködve, próbálta elmondani, mindazt, amit akart. 

- Csak álltam ott és nem állítottam meg, hogy megdobáljanak, mindennek elhordjanak, most viszont végre megértettem - motyogta halkan. Nem tudta megállni, hogy ne beszéljen, hiszen  annyi mindent szeretett volna kimondani. 

- Jaebum, teljesen rendben van, nem olyan nagy dolog - próbálta magyarázni Youngjae - Biztos vagy benne, hogy ez az egyetlen dolog, ami bánt? Te, Im Jaebum, aki sosem sír azért, mert valaki meg találta dobni, annál te keményebb vagy - állt meg egy pillanatra - mi az, ami valóban nyomja a lelked? - kérdezte óvatosan.

Addig Jaebum csak az ölében tartott kezeit figyelte, de végül felnézett Youngjae-ra. Még ha nem is szólalt meg, Youngjae kiolvasta szemeiből, hogy valami nagyon nincs rendben. 

- Mit szólnál, ha ellógnánk ezt a pár órát és inkább kimennénk innen? Tudom, hogy most a legkevésbé sem vágysz a tanárok fecsegésére és minden egyébre, szóval...

- Choi Youngjae vállalná azt a rizikót, hogy kihagyja az óráit, értem? - kérdezte drámaian, egy megtört mosollyal kísérve. 

- Igen, mert látom, hogy nem vagy rendben, szóval felejtsük el mára a sulit.

Valahogy megoldották, hogy az igazgatónő elengedje őket. A nő engedékeny volt, tekintve, hogy Youngjae sose került bajba, valamint a jegyei is mindig kitűnőek voltak. Nem volt különösebb indoka, hogy ne engedje meg, hogy Youngjae vigyázhasson a ,,beteg" barátjára és hazakísérje.

***

- Lehetne, hogy még nem megyünk haza, hanem inkább sétálgatunk? - kérdezte Jaebum.
Youngjae beleegyezően bólintott, majd a közeli parkba indultak, ami teljesen üres volt, végül egy szimpatikus padon foglaltak helyet. 
- A korábbiakról...
- Nem kell megmagyaráznod - szakította félbe Youngjae.
- De szeretném. El akarom neked mondani ezt... - keze ökölbe szorulva pihent térdén, ahogy igyekezett visszafojtani a könnyeiket, míg Youngjae csöndesen várta.

- Hosszú ideig egyedül voltam. 12 éves koromban - állt meg egy pillanatra - elvesztettem a szüleimet egy autóbalesetben - gyűltek könnyek szemeibe.

Youngjae szemei elkerekedtek a hallottaktól, fogalma sem volt róla, hogy Jaebum miféle fájdalmon ment keresztül. 

- Ők jelentettek számomra mindent és csak úgy hirtelen megszűntek létezni, mintha soha nem is lettek volna - nem tudta magában tartani könnyeit, így azok némán csordogáltak le arcán. Soha nem osztotta meg a történetét, és akkor végre kicsit könnyebbnek érezte magát.

- Sajnálom...

JB könnyein át rámosolygott a fiatalabbra, mielőtt megszólalt volna - Ne sajnáld, csak meg akarom köszönni.

- Megköszönni nekem?

- Sokáig nem volt mellettem senki, de most, ahogy a közelemben vagy már nem érzem magam magányosnak. Még akkor is kedves voltál velem, amikor én durván viselkedtem veled és ezért szeretnék bocsánatot kérni. Nagyon örülök neked, hogy az életemben tudhatlak - vallotta be végül.

Youngjae egy hatalmas, virgázó mosollyal felelt Jaebum kimondott szavaira, amikor pedig az idősebb is elmosolyodott, még a Nap is fényesebben ragyogott az égen.

Nem kérdezett többet a balesetről, vagy arról mi történt, hiszen ha Jaebum kész volt rá, Youngjae ott volt mellette, hogy meghallgassa és megvigasztalja, ha szükséges.

2018. január 19., péntek

Kéjvadász [Daehyun x Youngjae OneShot]

Műfaj: yaoi, smut, agnst, au
Érintett banda: B.A.P
Páros: Daehyun x Youngjae
Figyelmeztetés: +18
Egyéb: - nincs -



A fekete sportkocsi aznap is a bár elé parkolt le, erősen kitűnt a többi mellett. A városban mindössze egyetlen ember birtokolhatta a járművet, az pedig nem más volt, mint Yoo Youngjae.

A fiatal sikeres fiú hajszolta a pénzt, a fényűzést, a nőket és néhanapján a férfiakat is. Habzsolta az életet, hiszen mindene megvolt, amire ember vágyhatott: vagyon, tökéletes család megrendíthetetlen hatalommal, a városi emberek tiszteletét is magáénak tudhatta ám valami még is hibádzott az életéből. Szexuális frusztráltságát soha senki nem tudta hiánytalanul kielégíteni, s ez az állandó feszültség rányomta bélyegét a személyiségére is. Akaratos, önző dúvad volt, aki egyetlen apró kézmozdulattal eldönthette kit tart életben és kit dob a halál karjaiba. Bármit megkaphatott, amit kért, s senki nem mert ellenszegülni akaratának.

A bárban telt ház volt, mint minden nap, amikor a Busan-i fiú színpadra lépett, hogy elkápráztassa a közönséget.

Youngjae a sarokban foglalt helyet, tökéletes ujjai közt füstölgött a mérgező nikotin rúd, míg másik kezében egy pohár kiváló minőségű whiskey-t tartott, míg tekintete várakozóan fürkészte a színpadot. Türelmetlenül várta, mikor jelenik meg a piros hajkorona és annak tulajdonosa a függöny mögül, ám azt csak nem akart előbújni. Végül hosszú percek múltán a vörös bársonyfüggöny felemelkedett, felfedve a félmeztelen fiatal fiút aki egy széken trónolt, mint valami uralkodó. Youngjae ültében előrébb hajolt, hogy még közelebbről láthassa a fenséges, elbűvölő teremtményt, akinek mélypiros haja izgalmas keretet adott karakteres arcának, s kiemelte szépségét. Füstös szeme megvető tekintetet kölcsönzött a fiúnak, ami az őrületbe kergette a közönséget valahányszor végigfutott rajta.

Magabiztosan sétált körbe a színpadon a dübörgő zene ritmusára, s a mellkasára aggatott láncai pedig minden pillanatban megcsillantak, ha egy reflektor rájuk vetült, ezzel némi eleganciát csempésztek az amúgy nem túl fényűző helyre.

Amint a zene erősödni kezdett, úgy gyorsultak fel a fiú mozdulatai, azzal együtt pedig Youngjae szívverése is meglódult. Megigézve nézte a fiatalt, aki élvezte, ahogy minden figyelem csak rá irányult. Fürdött az elismerésben, hiszen messze a bár legjobb táncosa volt, s a címet nem akárki kapta meg.

A közönségből találomra kiválasztott egy számára tetsző férfit, akit magával húzott a színpadra, majd ott azonnal a székre lökte. Lovagló ülésben foglalt helyet a pironkodó idegenen, majd vad hullámzásba kezdett annak ölén.

A nézők hangosan üvöltöttek, közben egyre több bankó került a színpadra kezükből a tüzes produkció láttán, ami garantáltan mindenkit megmozgatott.

Youngjae igyekezett nem mutatni, milyen hatást váltott ki belőle a színpadon táncoló alak, ám néhány apró sóhaj mégis kiszökött formás ajkai közül.

A színpadon lekapcsolódtak a fények, a közönség is elcsendesedett, ahogy a zene egyre halkult. Végül csak a színpadra vitt férfi halk, visszafojtott nyögései hallatszottak, amit mindenki kíváncsian hallgatott.

Youngjae behunyt szemekkel hallgatta az eseményeket, miközben képzelete szárnyalni kezdett. Látta maga előtt, ahogy a vöröske felhevült teste vonaglott rajta, míg ő erősen hajába markolva kényszerítette még közelebb magához, s forró csókot lopott tőle újra és újra.  

A reflektorok hirtelen újra világítani kezdtek és felfedték a színpadon történteket. A székben ülő férfi a vörös előtt térdepelt, míg ő terpeszbe tett lábakkal élvezkedett a másik munkája által. Kérdéses volt, hogy valóban történt-e valami, de Youngjae-t az az aprócska részlet már nem izgatta. Úgy döntött kézbe veszi az irányítást és ennek első lépése a műsor befejezése volt.

Elnyomta a még mindig füstölgő cigarettát, felhajtotta az utolsó korty whiskey-t, ami keserűen marta a torkát, majd a színpad felé indult.  Néhányan utána fordultak, de ő csak lassú, ám de határozott léptekkel sétált a egyenesen a vöröskéhez. Az a székből felnézett rá, majd csak huncutul elmosolyodott.

- Hm... talán bekapcsolódnál? - tette fel a kérdést, mire Youngjae is hasonló mosollyal válaszolt.

- Nekem ennél sokkal jobb ötletem van - egy apró biccentéssel jelezte, miszerint a vörös kövesse őt, aki boldogan indult utána, de előtte elköszönt a szeretett közönségtől. 

***

- Ugye tisztában vagy vele, hogy mit csinálsz velem, amikor a színpadon vagy?

Daehyun csak ledobta magát a fekete bőrkanapéra és halkan felkuncogott. - Tudom, hogy tetszik neked, különben nem hagynád, hogy csináljam. Ráadásul élvezem is szóval... amúgy sincs jogod megtiltani.

- Igazad van, megtiltani nem tudom, viszont rá tudlak venni, hogy elfelejtsd. Legalább egy jobb helyen dolgoznál, nem pedig egy ilyen lepusztult, mocskos bárban. 

- Nem kell a segítséged, kösz - állt fel és indult volna vissza a színpadra, ahol otthon érezte magát, ám Youngjae az orra előtt becsapta az ajtót s rátenyerelt a falapra.

- Ne játszd nekem a mártírt Daehyun, tudom, hogy szarban vagy, mert csak akkor hívsz, amikor pénz vagy drog kell. Ez esetben azt kell hinnem, hogy mindkettő kell, igazam van?

- ....

- Válaszolj nekem Jung Daehyun - kezdett egyre idegesebb lenni a fiatalabb.

- Már az is baj, hogy látni akartalak? Mert ha igen, mondd csak meg, nem haragszok - fordult végül szembe vele a vörös. Youngjae kapva az alkalmon az ajtóhoz lökte a nála magasabb és erősebb fiút, majd durván mart annak ajkaira. Érezte a mézédes ajkak puhatolózását a sajátján, amitől újra meglódult a szíve, s ezt Daehyun is érezte. Bőre bizseregni kezdett, mint minden alkalommal, amikor egymáshoz értek, a külvilág pedig egyre csak csendesedett, míg végül már csak egymás zihálását hallották. 

- Gyerünk Jung Daehyun, térdre.. - utasította két forró csók közt az idősebbet Youngjae, aki kérdés nélkül tett eleget akaratának. Hallotta, ahogy nadrágjának cipzárja lehúzódott, majd megérezte a hűvös ujjakat a boxerében, amitől kénytelen volt belemarkolni a vörös, selymes tincsekbe. 

Daehyun a hirtelen jött rántástól eltátotta száját, s teljes  egészében fogadta be a fiatalabb méretes tagját. Tudta, hogy pontosan mit szeret Youngjae és mindig igyekezett a lehető legtöbbet megadni neki, hiszen ő volt az élő mentsvára. Nélküle már rég halott lett volna, a legjobb esetben is.

Hangos nyögések szöktek ki Youngjae finoman ívelt ajkai közül, minek okán Daehyun akaratlanul is elmosolyodott. Szerette a sötét hajú hangját hallani, főleg ha ő váltotta ki belőle azokat. Nem kellett sokáig várnia, egyetlen rántással utasította felállásra őt a fiatalabb, amit ő boldogan tett meg. A kanapé felé lépdeltek, időnként pillekönnyű csókokat lopva a másiktól, ami még inkább fokozta a már amúgy is  forró hangulatot. Útközben sorban fosztották meg egymást a ruháiktól, s mire az ülőalkalmatossághoz értek, mindketten meztelenül feküdtek végig rajta, érezvén egymás meleg testét, a szapora levegővételeket.

- És most pedig, amiért félbeszakítottad a műsorom, megbüntetlek - jelentette ki Daehyun huncut mosollyal ajkain. Az éjjeli szekrényből előkotort egy vékony, fekete anyagdarabot, amit Youngjae szemére helyezett, így fosztva meg a látástól.

Youngjae mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt, nyögései pedig egyre csak hangosodtak, köszönhetően Daehyun fürge ujjainak, amik már a bejáratánál köröztek. Hirtelen helyezte fel első ujját, mire a fiatalabb ajkaiba harapva próbálta elfojtani feltörni készülő nyögését. Daehyun-t megigézte a látvány, sosem tudott vele igazán betelni, ezért egyre többször akarta látni maga alatt Youngjae tökéletes testét vonaglani, ám Youngjae túl elfoglalt volt ehhez. Míg a vörös ujjai szorgosan munkálkodtak, szája sem volt tétlen. Újra és újra végignyalt ágaskodó tagján, ami apró remegésekkel válaszolt az ingerre. Élvezte, hogy ő váltotta ki, hogy Youngjae attól képes lett volna elélvezni, hogy a forró ajkak játékát kapta volna, míg végül nem könyörög érte.

- Daehyun.... ne szórakozz velem tovább - szűrte ki összeszorított fogai közt a sötét hajú fiú, mire az említett nem tétovázott, a kanapé alá nyúlva elővett egy kis tubusnyi síkosítót, majd egy keveset magára folyatott belőle, de épp csak eleget. Tudta, hogy Youngjae rendelkezett minimális mazochista hajlamokkal, így egyáltalán nem bánta, hogy kemény menetet kapott a vöröstől.

- Kérésed számomra valódi parancs, Youngjae.. - sóhajtotta halkan a másik fülébe, míg férfiassága nem kímélve Youngjae-t hatolt határozottan egyre mélyebbre, míg végül teljesen el nem merült a szűk forróságban. Meg sem várta, hogy megszokhassa méretét, azonnal gyors tempóra kapcsolt, hiszen egy valami volt, amit mindketten szerettek; hajszolni az élvezetet, a gyönyört és a fájdalmat. Egy olyan mámorító kombinációt, amit ha egyszer megízleltek, soha többé nem akarták megtagadni maguktól.

Daehyun zihálva támaszkodott az alatta fekvő feje mellett, akinek teste ütemesen mozgott minden egyes lökésre. Fentebb emelve csípőjét próbált még többet kapni partneréből, amit ő meg is adott neki. Vészesen közel jártak a gyönyörhöz, ám az még nem volt elég. A vörös erős karjai Youngjae dereka köré fonódtak, majd gyors mozdulattal megfordította őt, s így a fiatalabb térdre kényszerülve élvezkedett tovább. Egyre durvábban és mélyebbre merült el benne a másik, ő pedig érezte Daehyun férfiasságának minden centijét magában mozogni. Érezte, amint egyre forróbb és keményebb lett, amit a hangja is biztosított. Youngjae készségesen nyögte a nevét, s mocskos szavakat, amik ködös elméjébe furakodtak, összefüggéstelenül, morgással s néhány sikollyal kísérve.

Mélyről jövő, szinte már állatias nyögés hallatszott a túlfűtött szobában, s másodpercekkel később Youngjae megérezte a vörös hajú forró nedvét magában, amint az lassan kitöltötte. Ő is vágyott a beteljesülésre, s már nyúlt volna fájdalmasan merev tagjához, ám Daehyun fürge ujjai előbb fonódtak köré, mint azt meg tudta volna akadályozni.

Lomha mozdulatokkal juttatta el párját a csúcsra, ám mielőtt elélvezett volna, újra ajkai közé fogadta, hogy megízlelhesse újra egyedi ízét. Akár egy macska, mosolyogva nyalta tisztára magát és partnerét egyaránt, végül megsemmisülve feküdt el a bőr kanapén, míg óvatosan felfedte szeretője szemeit.

- Mennyit kérsz? - kérdezte Youngjae, miközben rágyújtott egy új szál cigarettára.

- Semennyit sem. Te nem a pénzért kapsz belőlem, ezt már tudhatnád - mosolygott rá, de belül kellemetlen érzés töltötte el. Hiába akarta azt hinni, hogy Youngjae valóban kedveli, mindig ugyanarra a következtetésre jutott, miszerint csak a szex tartja őket össze.

- Gyere, hazaviszlek inkább - ült fel a kanapéról s öltözött fel gyorsan. Daehyun is magára kapta utcai ruháját, s pár perc elteltével már a fekete sportkocsiban ültek. Útközben a vörös mély álomba merült, míg Youngjaet lefoglalták a gondolatai, amik mind az idősebbhez voltak köthetőek.

- Majd holnap... majd holnap elmondom neki.. - jelentette ki, de tudta, hogy úgysem tartja be. Mindig megígérte magának, hogy egyszer bevallja az érzéseit, ám ahhoz túl gyáva volt, hogy meg is tegye.

- Majd holnap... addig is, együtt hajszoljuk majd az élvezetet - suttogta utolsó szavait, majd elnyomta a füstölgő nikotin rudat s csendesen vezetett, egyenest a sötét éjszakába.


2018. január 16., kedd

Livin With The D.E.V.I.L. [2Jae] ~ Fordítás~ 10. rész

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]
 
 

***
 
Egy pillanatra az egész világ megállt. Youngjae lesokkolva állt, még csak reagálni sem volt képes.  Nem tartott túl sokáig, mindössze pár másodpercig, de az épp elég volt ahhoz, hogy szíve őrülten verni kezdjen. Tudta, hogy mindaz csak színjáték volt és semmit sem jelentett, legalábbis Jaebum-nak nem. Mikor vége szakadt, minden melegség eltűnt belőle, amit addig érzett. 

- Uram isten! - sikoltoztak a lányok körülöttük.Youngjae-nak fel sem tűnt, hogy mindvégig a földet nézte, ám mikor körbetekintett, a lányok újra sikoltoztak. A legtöbben addigra már hazamentek, de  akik ott maradtak, azok kezében ott virított a telefon, így előbb vagy utóbb mindenki értesült az elcsattant csókról. 

Addig állt egyhelyben, mígnem Jaebum karon ragadta és futásnak eredt vele együtt.

Az arcának csapódó hűvös szél hozta vissza a valóságba, ahol Jaebum megcsókolta őt. Az első csókja csak egy színészet volt, csupán egy hamis kapcsolat miatt. 

Abban a pillanatban, mikor ráébredt mi is történt, egyből kirántotta kezét Jaebum szorításából és megállt az úton. 

JB-nek azonnal feltűnt, hogy Youngjae haragudott rá. 

- Miért kellett ezt tenned? Csak abba egyeztem bele, hogy eljátszunk egy kapcsolatot, mert könyörögtél nekem...

- Ugyan már, csak azért volt, hogy végre befogják. 

- Talán számodra csak ez volt, de nekem ez volt életem első csókja. Az elsúnek különlegesnek kellett volna lennie, nem pedig egy szánalmas színjáték részének! - Youngjae kikelve magából kiabált. Jaebum addig a percig sosem látta még idegesnek. 

- É-én....sajánlom. Nem tudtam erről..

Hangos sóhajjal fordult meg és hagyta ott Jaebum-ot az utcán.

KB utána akart menni, de tudta, hogy Youngjae-nak inkább egyedüllétre volt szüksége, nem pedig rá. 

Még ha az embereknek a csók meglepő is volt és sokkoló, Jaebum számára különleges. Ő akarta megcsókolni, már egy jó ideje, de nem merte elmondani Youngjae-nek, hiszen akkor valószínűleg kiköltözött volna a kényelmetlen helyzet miatt. 

Ujjával finoman megérintette száját ott, ahol Youngjae ajkai hozzáértek, a csók lágy puhaságát pedig még akkor is érezte magán. 

--

Youngjae-t otthon találta, ahogy éppen tanult. 

- Még mindig haragszol rám? - kérdezte kicsit félve. 

Jae sóhajtva pillantott föl házi feladatából, mielőtt válaszolt volna - Nem. 

Jaebum mellé ült, majd lágyan elmosolyodott. - Nagyon sajnálom, nem tudtam, hogy ez volt az első és nyilvánvalóan valaki különlegessel akartad megosztani, én pedig elloptam tőled - mélyen belül azonban boldog volt, hogy övé lehetett. 

- Mindegy most már, inkább hagyjuk és tanuljunk a vizsgákra, mivel már nagyon kevés idő van hátra - nézett vissza a könyveire. 

Tanulás közben óvatos pillantást vetettek egymásra, titkon, a korábbi események pedig már nem kerültek szóba. 

Youngjae alaposan elmagyarázott mindent és Jaebum végül értette a matematikát. 

--

Az emberek a suliban egész nap a csókról pusmogtak, de Youngjae nem foglalkozott velük, inkább a tanulásra koncentrált. 

A hírek miszerint Ő és Jaebum egy pát alkottak futótűzként terjedtek az egész iskolában. 

- Szóval....uhm..mikor is kezdtetek ti... hogy is mondjam.. járni? - tette fel a kérdést Bambam. 

- Őszintén, én erre nagyon nem számítottam - szólt közbe azonnal Jackson is. 

Mivel Jaebum megengedte, hogy a közeli barátait beavassa, így elmesélt nekik mindent, hogy megértsék a helyzetet. 

- Oh, így már sokkal érthetőbb az egész, szerintem nála sokkal jobbat érdemelsz.

A földet kezdte fixírozni újra. Először ős is egy bunkónak találta Jaebum-ot, de ahogy egyre jobban megismerte, meglátta benne a jó embert és tudta, hogy csak megtört. Valami a hamis mosolya mögött elárulta, hogy a múltban történt események miatt lett olyan rideg és elutasító mindenkivel szemben. 

Túl nagy volt a csönd, Jackson ezt észrevette és gyorsan témát váltott - Na és tanultok a vizsgákra, srácok?

- Én nem tanulok... boii.- felelt Bambam.

- Hát, ha nem akarod a szüleidet kínos helyzetbe hozni és megbukni, akkor ideje lenne elkezdened, boii.

Köszönhetően ezeknek, Youngjae újra elmosolyodott. 

- Egy egész hétvégém van, rendben lesz ez hidd el nekem.

Bambam mindig is ilyen volt. Folyton az utolsó napokra hagyta a tanulást, de valahogy mindig átment a vizsgákon, ráadásul jó jegyekkel. 

- Már kérdezni akartam, hogy ráértek-e hétvégén, de hát úgy látszik mindenki tanulni fog - sóhajtot Mark. 

- Ja, mindenki koncentráljon arra, hogy átmenjen és akkor utána ünnepelhetnénk.

- Na, ez jól hangzik! - értettek egyet a többiek is. 

Hallotta, ahogy Jinyoung és Yugyeom hangosan nevettek mögöttük, a saját asztaluknál. 

- Jaebummie, nem akarnál inkább a pasid mellé ülni? - kérdezte Jinyoung indokolatlanul hangosan, így mindenki hallotta az ebédlőben. 

- Én nem hiszem el, hogy meleg.

- Azt hiszem, így már érthető, mármint, a legjobb pasik mind buzik. 

- Annyira szomorú vagyok, Jaebum- oppa az enyém kellett volna, hogy legyen. 

Ami azok után történt, lesokkolta Youngjae-t. 

Az emberek elkezdték megdobálni Jaebum-ot. A lányok sírtak, kiabáltak miközben étellel dobálták meg JB-t, aki csak ült és hagyta, hogy folyjanak az események. Mindenki csak nézte, nem tudtak mit tenni, végül a tanárok vetettek véget az egésznek. 

Jaebum-ot elküldték az orvosiba, hogy letisztogassa magát, közben mindenki más órára indult, kivéve Youngjae-t. Biztos akart lenni, hogy jól van. 

Jaebum az ágyon ült és azon mesterkedett, hogy kiszedje a hajából amit beledobtak. 

- Jól vagy? - kérdezte Youngjae lassan belépve a szobába.

- Meg vagyok, tudtam, hogy egy ponton megtörténik majd ez is - folytatta a darabkák kiszedegetését. 

Jae közelebb lépett, és segített kiszedni a darabokat, de Jaebum eltolta a kezét. 

- Nem kell...

- De szeretném.

Minden morzsát kisöpört Jaebum hajából, miközben Jaebum csendben tűrte. Észrevette milyen puha volt a haja annak ellenére, hogy alaposan beterítették étellel, puha és selymes maradt. Nem tudta megállni, óvatosan végigfutatta ujjait a tincseken, mire halk szipogást hallott Jaebum felől. 

Mielőtt még felfoghatta volna, mi történt, Jaebum feje mellkasának dőlt, érezte, ahogy karjai szorosan dereka köré fonódtak, erősen markolva egyenruhája hátulját, miközben sírt.