2017. április 3., hétfő

Tattooed Flowers [2jae] 17. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 
Érintett banda: Got7 
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

JB zihálva esett össze mellettem, mindketten levegőért kapkodtunk. Hiába volt mindkettőnk teste izzadt és forró, ez nem akadályozta meg abban, hogy magához húzzon. Percekig csöndben voltunk, próbálva rendezni légzésünket és normalizálni a szívritmusunk. 

- Van egy olyan érzésem, hogy mindenki hallott téged, elég hangos voltál.- incselkedett velem, megbökve az oldalam mire azonnal elvörösödtem és elfordultam tőle. - Aw, Sunshine, ne legyél zavarban. Szeretem a hangodat, nagyon is, csak nem hiszem, hogy a szüleid na meg a vendégek is így éreznek.

Akkor esett le. Én és JB konkrétan lefeküdtünk, míg a családom és az összes többi ember lent voltak. Nem gondoltam, hogy a szüleim hallhattak, akkor valószínűleg feljöttek volna és rajtakaptak volna...közben.

- Jae, fel kell öltöznünk. Ha hiányzok a saját partimról, elég furcsán hatna, nem gondolod? - fordultam felé, ő meg már eleve engem nézett. Csak bólintott, majd azonnal felkelt az ágyról és a boxerjáért és a nadrágjáért nyúlt. 

Míg ő öltözött, én is magamra kaptam a ruháimat. Lábamat újra a szűkös nadrágba bújtattam, begomboltam fehér felsőmet ültem vissza az ágyra.

JB már a cipőjébe bújt, de én sokkal inkább aggódtam a hajam miatt, amin enyhén szólva is látszott, hogy épp most szeretkeztünk. Próbáltam ujjaimmal valamennyire elrendezni rakoncátlan tincseimet, majd én is felvettem a cipőm. 

- Kész vagy baby? - jött hozzám JB teljes pompában. Összekulcsoltam ujjainkat, majd kiléptünk a szobából, egyenesen lementünk az emeletről, ahol mindenki más is volt. Mark és Jinyoung párosához csatlakoztunk, amikor leértünk, a bajkeverő kettős épp nem volt ott.

Amint megzavartunk a két fiút, Mark rámnézett, majd JB-re aztán vissza rám, végül egy nagy vigyor terült szét arcán. - Nocsak nocsak, jól telt az idő odafönt, szerelmesek? - kérdezte azon a bosszantó hangszínen, mire Jinyoung is vigyorogni kezdett. Gyorsan ki akartam magam menteni a helyzetből.

- Fogalmam sincs miről...

- Ugyan, Youngjae, úgy állsz ott, mint egy pingvin. - nevetett, ami miatt újra elvörösödtem. Ez nagyon nem volt a kedvenc témám, legszívesebben felszívódtam volna.

- Jólvan, ne gyötörjétek már. - szólalt meg JB, mellkasához húzva engem, majd karjait derekam köré fonva tartott.  Ajkai újra közel kerültek fülemhez mielőtt megint megszólalt volna. - Sántikálsz kicsit, huh? Talán túl durva voltam? - suttogta fülembe halkan kuncogva.

- Nem azt mondtad elég volt a kötekedésből? - motyogtam mellkasába, mire csak felnevetett. 

- Bocsi baby, nem tudtam kihagyni. - mosolygott le rám. Több szót nem váltottunk, csak élveztük egymás társaságát és a többi tini beszélgetését.

-

Minden teljesen rendben ment a partin. Akkor úgy döntöttünk, kimegyik a kertbe, mivel kicsit meguntuk a benti létet. Plusz így volt lehetőségünk kicsit kettesben lenni.

A sok kéz közül leültünk az egyikre és csak beszélgettünk mindenfléről. 

Amint az üvegajtó nyitódását meghallottam, azonnal felugrottam a helyünkről.Néhány lépésre tőlünk meglepő mód apám kifejezéstelen arca tűnt fel. Amíg hozzánk nem sétált, egyetlen szót sem szóltunk. 

- A-apa, meg tudom... - nyögtem kis gyorsan.

- Tedd félre most.

- Mr. Choi, én... - próbált beszélni JB is, de ugyanúgy elhallgattatta.

- Azt mondtam hagyjuk. - rendelkezett apám megint. Szemei köztem és JB közt tekintettek, majd összefűzött ujjainkra nézett. - Azt hiszem titeket kettőtöket nem tudlak megállítani, hogy találkozzatok. - hangja lágyan csengett kicsit megrémisztve engem. - Hát rendben Mr. Jaebum, azt akarom, hogy holnap pontosan 6:30-kor legyél itt a házamnál.

- H-hogy érted? - kérdeztem összezavarodva. 

- Anyád teljesen ellenzi, de nem igazán érdekel. Gondolkoztam mindazon, amit mondtál, az egészen. Igazad volt, sosem csináltál semmi rosszat, mielőtt ezzel a fiúval nem találkoztál volna. - állt meg engem egyre jobban idegessé téve.

- Szóval, valaminek kell benne lennie, ami miatt változtál. Megbízok benned, fiam. És te.. - állt meg JB-re mutatva meglepve őt. - Ne rontsd el itt. - adta hozzá, mire JB bólintott.

- Már 8 óra és kezd késő lenni, jobb lenne nemsoká hazamenned. Viszlát. - apám integetett és besétált, engem teljes sokkban hagyva. - megfordultam és JB-re néztem, végül hatalmas mosolyt eresztettem meg. 

Amint apám már teljesen bent volt az épületben, JB szoros ölelésbe vont, amit én ugyanolyan erősen viszonoztam. A mosoly még mindig arcomon volt, amikor magához húzott, hogy megcsókoljon. - Bummie, remélem minden rendben lesz.

- Reméljük a legjobbat. - mosolygott vissza rám, majd egy újabb csókba húzott. 



2017. március 20., hétfő

Tattooed Flowers [2Jae] 16. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 
Érintett banda: Got7 
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM 

Youngjae Po.V.:
A szülinapi partim egészen jó volt, mondhatni elég sokan voltak rajta. Nem azért, mert annyi barátom van, az oka inkább az volt, hogy a szüleim hívták meg az ismerőseiket, akik hozták magukkal a gyerekeiket is, így szép számmal voltak. Nem is említve azt, hogy mindenki, beleértve engem is, kiöltözve jelent meg.

Köszönhetően annak, hogy a felnőttek átvonultak a másik szobába,együtt maradtam a velem egykorúakkal a nappaliban, nem túlságosan foglalkozva a vendégekkel. Én és a fiúk, Yugyeom, Bambam és Jinyoung a bárnál ültünk, amit a szüleim állítottak fel nekünk, egymás közt beszélgetve, ahogy a többiek is kisebb csoportokba verődve társalogtak.

Halk kopogást hallottunk az ajtóból, ami félbeszakította a kis vitánkat valami teljesen lényegtelen dologról. Mielőtt még az ajtóhoz mehettem volna az kitárult és egy nagyon elegáns Jaebum fekete ingben és enyhén szólva szűk nadrágban.

Mögötte megjelent Mark is, a kinézete nem sokban különbözött az övétől. Amint én és JB egymás szemébe néztünk. nagy vigyor terült el ajkain miközben felém sétált. A vendégek tekintete követte a tetovált fiút, de nem úgy tűnt, mint akit érdekelne. Mondjuk ő mikor foglalkozott ezzel?

- Boldog szülinapot, baby. - hajolt le és adott gyors puszit számra. - Azt kell mondanom ez a szűk nadrág tökéletesen feszül a fenekeden, pont a legjobb helyeken. - suttogta fülembe zavarba hozva engem, ahogy kezei hátamon lefelé indultak és a farzsebemben álltak meg.

Ki akartam lépni ebből az enyhén szólva szexuális témából, kérdeztem tőle. - Nem hittem, hogy el fogsz jönni. - öleltem át derekát a fejem pedig mellkasára hajtottam. - Örülök, hogy itt vagy.

- A világért sem hagynám ki a szülinapodat, sunshine. Hoztam neked ajándékot is, de majd csak később mutatom meg. - lágy hangon beszélt, míg állát fejemen pihentette. - Vagy szeretni fogod, vagy utálni, de az elsőben reménykedek. - folytatta, engem pedig kicsit nyugtalanított az ajándéka.

Kicsit felemeltem a fejem és láttam, ahogy Jinyoung karjai Mark köré fonódtak, míg a kettő elmerült egy elég heves nyelvcsatában, de egyáltalán nem voltam rá kíváncsi. A YugBam párost sem érdekelte, ők csak kifigurázták őket. engem megnevettetve.

- Mikor kerültek ilyen közel? - kérdeztem JB-t, aki csak vállat vont. - Őszintén szólva, nem tudom. Mark csak annyit mondott, hogy megszerezte Jinyoung telefonszámát amikor a parkba jöttek baseballozni. - bólintottam, hiszen így sok minden értelmet nyert. Jinyoung lényegében nagyon furcsán viselkedett, amikor a szőke megjelent, szinte szárnyalt minden alkalommal.


JB közelebb hajolt hozzám, éreztem forró leheletét a fülem mellett. - Hagyjuk ezt a partit és inkább menjünk fel a szobádba baby. - puszilta meg a bőröm, amitől azonnal kirázott a hideg, majd bólintottam. Vigyorogva hajolt el tőlem, mielőtt kézen fogva el nem húzott volna a lépcső irányába.

Mikor végre a szobába értünk, JB leültetett az ágyra egy mosollyal. - Akarod látni az ajándékod? - kérdezte kicsit habozva. Csak beleegyezősen bólintottam, mire kezei a ruhája nyakához vándoroltak. Kigombolta az ingét, engem nem kicsit összezavarva engem, majd teljesen levette magáról a ruhát én pedig kikerekedett szemekkel bámultam és meglepett sóhaj hagyta el számat.

Egy szép, tiszta vonaló CYJ foglalt helyet egy nap formában a mellkasán. Pontosabban pont a szíve fölötti részen. Kezemmel végigsimítottam a friss íráson, ami mélyen a bőrébe vésődött, szemeibe nézve láttam ahogy mosolygott.

- Egy tetoválás? Mikor csináltattad meg? - kérdeztem nyugodt hangon ahhoz képest mennyire sokkban voltam. A tetoválás lett volna az utolsó tippem.

- Csak néhány napja. Nem igazán tudtam mit akarok neked adni, így inkább e mellett döntöttem. - a hangja lágy volt és a szemei tiszta boldogságot tükröztek.

- Ez nagyon édes és csodálatos. Nagyon szeretlek!


- Én is szeretlek Youngjae. - mosolygott még szélesebben, ahogy ölelése erősebb lett hátamon. Az ölelése nem tartott sokáig, mert felkapott a karjaiba egy démoni mosollyal az arcán egyetlen pillanat alatt.

- Van még egy ajándékom baby. - csókolt meg, ami szenvedélyebe ment át fél másodperc alatt.

- Ez is a tiéd, de beismerem, ezt magamnak is adom. - adok csókokat nyakamra, míg én oldalra fordítottam fejem, hogy több helyen érhessen hozzám, míg ő ruhástul dörgölte össze nemesebbik részünk. - Boldog szülinapod baby. - suttogta fülembe és újra elindult a csókjaival egyre lentebb.

2017. március 14., kedd

Tattooed Flower [2Jae] 15. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 
Érintett banda: Got7 
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

Az ajtót hangosan csaptam be magam után, még ha tudtam is, hogy bajban vagyok, akkor nem érdekelt. Könnyeim folytak végig az arcomon, ahogy ágyam szélére ültem. Félreértés ne essék, ezek a könnyek nem más, mint a harag miatt jöttek.

A tény, miszerint azt hiszik távolt tarthatnak JB-től, megőrjít. Miért akarnak elvenni mindent, ami boldoggá tesz? Mindig engedelmes voltam, nem kaphatok egy kis boldogságot sem? 

Halk kopogást hallottam az ajtón, szipogtam párat, megtöröltem a szemem és kicsivel egyenesebben ültem. Az ajtó kinyílt és Mari jelent meg szomorú arckifejezéssel. - Gyere ide, Jaejae. - ült mellém átölelve engem. - Ne hagyd, hogy lehúzzanak.

- Na és most mit fogunk csinálni Mr. Sexy-vel? - kérdezte mosolyogva vidáman. Elhúzódva tőle néztem rá kérdő tekintttel, egy apró mosollyal egybekötve. - Most miért? Tudom, hogy nem fogsz felhagyni vele és viselkedni, hiszem megtanított téged élni egy kicsit. 

Megforgattam szemem, de egyetértően bólintottam. - Egy kicsit élni fogok. - feleltem, mire ő azonnal elvigyorodott. 

- Mit fogsz csinálni?

- Nem csinálok semmit. Ugyanúgy fogok vele találkozni, és viselkedni is, talán kicsit nyitottabban, hiszen már úgy sincs mit rejtegetnem. - egyetértően bólintott válaszomra egyből. 

--

Másnap amikor mr elkészültem suliba, egyenest kisétáltam a házból, le a tömb mellett. Pozitív voltam, hiába lesznek haragosak, mivel még mindig nem mehetnék ki a házból a szobafogság miatt, nem érdekelt. Folytattam az utamat, számítva JB-re, aki lassan mellém gördült motorján. 

- Nos, hát ki ez, ha nem a bajkeverő Youngjae? - kérdezte incselkedve, a vigyor ott virított ajkain. Szélesen elmosolyodtam, amint megláttam. - Bummie - csicseregtem felé, karomat nyaka köré fonva, míg ő még mindig a motorján ült. Derekamra helyezte kezét és annál fogva húzott közelebb egy csókra. - Jó reggelt, szerelmem. - puszilta meg az arcom és az orrom hegyét is.

- Na de pattanj fel, el fogsz késni ha gyalog mész. - adta rám a szokásos sisakot, a helyére csatolva. gyorsan felmásztam az ülésre mögé, karommal átkarolva hasát hajtottam fejem hátára. 

Az út az iskoláig a szokásos volt, csendes és nyugodt. Lemásztam az ülésről, a sisakot pedig visszaadtam neki, mire ő is lemászott, ezzel összezavarva engem. Általában csak eldob és már megy is, de akkor nem. 

Nyilván észrevette a zavarodott tekintetemet, mert szem forgatva fogta meg kezem és fűzte össze ujjainkat. - Csak próbálom kiélvezni azt a kevés időt, amíg veled vagyok, mielőtt a szüleid elzárnak tőlem. - mondta egy mosollyal.

Bólintottam, majd átöleltem mellkasát, egy gyors ölelésre, mielőtt elhúzódtam volna. - Akkor viszont el kell mennem a szekrényemhez, a cuccaimért és mivel ennyire velem akarsz lenni, te is jössz. - jelentettem ki mosolyogva, és indultam meg magammal húzva őt a dupla ajtók felé. 

A fiúk felhúzott szemöldökkel néztek rám, de én csak nevettem. JB megállt, hogy mondjon valamit . - Jinyoung, légy oly kedves és hívd Mark-ot párodnak, vagy amik vagytok együtt Borzasztóan idegesítő, folyamatosan rólad beszél. Nagyon aranyos meg minden, de nekem már lassan sok. - figyeltem, ahogy Jinyoung arca mélyvörösre pirul, a YugBam páros meg összezavarodva állt ott. JB csak vigyorgott és újra elindult velem. 

Halkan nevettem JB kötekedésén, ahogy behúztam őt az épületbe. A folyosón begyűjtöttünk jó pár lenéző pillantást, ahogy végigsétáltunk. Lassítottam a tempómon és kicsivel erősebben szorítottam JB kezét. - Nyugi,baby, hagyd hadd nézzenek. 

- Kezdem úgy érezni, hogy ez egy rossz ötlet volt. - mondtam remegve amint a szekrényhez értünk. - Téged nyilván nem kapnak el a felügyelők, mert ugyan ki figyelne egy nagy csapat ártalmatlan sznobot. De mégis, én attól jobban tartok, hogy a szüleim rájönnek vagy valami. - nyitottam ki a szekrényem. 

- Hát, akkor ez szívás, de legalább veled vagyok még egy kicsit. - vigyorgott, egyértelműen nem foglalkozva azzal, hogy mindenki minket néz, mert megcsókolt. Az arcom felforrósodott, nem is a csóktól, hanem inkább attól, hogy ezt nyilvánosan csinálta. Máshol ez nem zavarna ennyire, de mégis csak az iskolában voltunk. 

- Bummie, mindenki néz. - suttogtam távolabb húzódva tőle kicsit, de ő csak szorosabban tartott. - Nem baj, legalább tudják kihez tartozol. - mondta aprót csapva fenekemre, mire még jobban elvörösödtem. 

Ring ding dong.

A csengő jelzett, miszerint JB-nek ideje indulnia. - Legyen szép napod szerelmem, és ne hagyd, hogy ezek az idióták levigyék a csodás hangulatod, rendben? - mosolygott és egy hosszabb csókot nyomott ajkaimra. - Szeretlek.

- Én is szeretlek, Bummie. - mosolyogtam vissza rá. Még egyszer megszorította a kezem, majd kisétált az iskola ajtaján. 
Sóhajtva fordultam vissza a szekrényhez, hogy kiszedjem amire szükségem lesz, hogy elkezdődjön egy újabb nap a valóságos rémálomból. 


2017. március 10., péntek

돌아보지 마 나를 찾지 마

Cím: 돌아보지 마 나를 찾지 마  [Don’t turn back, don’t look for me]
Műfaj: yaoi, agnst, au
Érintett banda: B.A.P
Páros. DaeJae [Daehyun & Youngjae]
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: több dalból állt össze, mint például a Blind, Coma, I remember. 

Daehyun Po.V.:

Összeszorult a torkom, ahogy megütötte a fülem a szobából kiszűrődő nevetés. Tudtam, hogy nincs egyedül, hiába mondta azt, hogy nem vár ma senkit. Megálltam az ajtaja előtt, a falapnak dőlve hallgattam minden egyes szót, amik mint megannyi szilánk fúródtak belém.

Youngjae-vel évek óta együtt laktunk, boldogan, hiszen a szerelem fűtött bennünket. Egészen mostanáig minden rendben volt. Egyre jobban eltávolodott tőlem, bármennyire is igyekeztem, már nem működött semmi sem.

Ahogy elhagyott engem, szinte minden éjszaka részegre ittam magam, a haragomat nem tudtam másba fojtani, nem tudtam kiadni magamból, szinte felemésztett belülről. 

Hátba szúrtak, elárultak.

Úgy éreztem, nekem már itt keresnivalóm nincs, de mégsem tudtam elszakadni onnan. Nem akartam látni, hallani, de valami ott tartott.

A szerelem.

Hazudott nekem újra és újra, és pontosan tudta menyire fájt.

Egyértelműen hazugság volt, mindegy mennyire próbálta rejtegetni, de én tudtam. Úgy tettem, mint akinek fogalma sincs róla, de ismertem a kapcsolatát a sráccal, akit csak barátjának hívott előttem.


- Azt mondtad mindig mellettem leszel, sosem hagysz el.. az is hazugság volt? - kérdeztem keményen a fának ütve öklömet. A fekete ajtó kinyílt, mögüle pedig egy nevető Youngjae nézett rám, akinek arcáról azonnal lefagyott a mosoly és felváltotta a megvető tekintet.

- Dae ezt már megbeszéltük.

- Minden hazugság volt! El akarok menni, távol maradni tőled, de nem tudok. Nem akarok visszafordulni, nem akarlak keresni többet....  - feleltem gondolkodás nélkül. Az arcára volt írva minden érzelme, de mindegyik csak egy újabb hazugság volt számomra. Két kar fonódott derekára, Jaejoong pedig a válla fölött nézett rám mogorván.

- Baby, ez meg kicsoda? - hallottam a kérdést, nem hittem el.

Youngjae-hez fordultam és újra beszélni kezdtem.

- Azt kérdezted őrült vagyok-e, amiért szeretlek...mégis, inkább te haragudtál rám mindenért, amit valaha tettem. Nem akarlak visszakapni, nem akarom látni az édes enyelgésed ezzel..- a harag mint méreg terjedt szét bennem, de eltemettem mélyen a szívembe.

Átkozom a szerelmet, ami megőrjít. 

- Csak gondolj egyszer a fájdalomra, amit átéltem, csak egy egész kicsit érezd át, amit én. Csak egyetlen napra tűnj el a fejemből, hidd el, el foglak felejteni. - a könnyeim megállíthatatlanul hullottak szememből, elhomályosítva látásomat, az agyam is lassabban járt a rengeteg alkoholnak köszönhetően.

- Mondd...miért dobtál el magadtól, mint valami hulladékot? Miért nem tudtam semmit se tenni ellene? Miért nem tudom kitörölni az emlékeimet rólad? Miért? Miért? - kérdeztem egyre erőszakosabban, minden kérdésnél újabb csapást mérve az ajtó kemény keretére. Éreztem, ahogy zsibbad a kezem, de nem érdekelt.

- Sajnálom, de már nem tudok rád úgy nézni. Lépj tovább végre.- érzelemmentes hangja újabb sebet ejtett bennem.

- De ha nem vagy mellettem, azt sem bírom... úgy érzem a szívem megáll és meghalok nélküled. Nem kapok levegőt, nem akarok nélküled élni, de közben el akarlak felejteni...mit tegyek?


Youngjae nem mozdult, csak nézett rám, karba tett kezekkel és figyelte kirohanásom. Korábban sosem volt ilyen, nyilvánvalóan meglepte, nem kevésbé engem. Nem ismertem magamra. Olyan volt, mintha egy idegen lennék a saját testemben.

- Mint mondhatnék? - kérdezte halkan lefejtve az őt ölelő karokat magról. - Szerettelek...te voltál a mindenem. - szemeiben láttam a könnyeket, amiket nem volt hajlandó szabadon engedni. - Azt érzem kettészakadok ha ezt folytatom, nem bírom tovább, úgy érzem belehalok ebbe. Teljesen megváltoztam miattad, már nem tudok mosolyogni, mint korábban. Megpróbáltalak elfeledni, de nem engedted nekem! - fakadt ki ő is.

- Még ha becsukom a szemem, látom, ahogyan boldogan éltünk. Ha a fájdalom egyre többször jön a régi emlékek miatt, sosem feledem azokat a perceket. Amikor az emberek elhívnak engem, mindegyiket mélyen megsértem a viselkedésemmel, ez is csak miattad van. Nem tudok mást szeretni, de téged sem akarlak magam mellé.

Szavai hallatán csak némán álltam ott pár percig, mielőtt összeszedtem volna magam.

- Mégis mások ölelgetnek téged helyettem...Önző vagy amiért hazudsz nekem folyton. Többé nem fogok rád várni, elegem van az egészből. Nem köt hozzád most már semmi, majd valahogy...ahh, valahogy elfelejtelek. - indultam el kifelé a házból, de a karom után kapott azonnal. Visszarántott magához egyetlen, forró és mámorító csókra, mielőtt elszakadt volna tőlem végleg.

- Ezt....ezt tartsd meg. Erre emlékezz, kérlek. - motyogta elhaló hangon könnyeivel küszködve.

Nehezen ugyan, de ott hagytam, Jaejoong-al, hátha boldog lesz nélkülem is.

Elfelejtem.


2017. március 9., csütörtök

Tattooed Flowers [2Jae] 14. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 
Érintett banda: Got7 
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

Sóhajtva csuktam be szemem, míg kezemmel hajamba túrtam, szükségem volt szünetre a tankönyv tanulmányozása közben, ami nagyon apró betűs volt. Vasárnap volt, én meg már két teljes napja nem hagytam el a szobámat. Apám és anyám is haragudtak rám, amiért hazudtam nekik, így nem is akarták, hogy egy légtérben legyünk, csak a szobámban lehettem, és kénytelen voltam tanulni. 

Még ha meg is tudták, hogy hazudtam a hollétemről, egyszer sem kérdezték meg az igazságot. Mari többször is feljött hozzám,megnézni hogy vagyok, vagy esetleg szükségen van-e valamire lentről, vagy csak úgy társaságnak. 

- Észrevettem ám, hogy sántikálsz. - vigyorgott rám.

- É-én nem tudom miről beszélsz. - próbáltam hárítani, de nem vette be.

- Azt ne mondd, hogy ott voltál, amikor a szüleid kerestek. - a szemei tágabbra nyíltak, amint az arcom kezdett felforrósodni, elárulva engem. - A kicsikém felnőtt. - szipogott párat játékosan, de egy kopogtatás az ablakomon félbeszakította. 

Mindketten megugrottunk a hangra, egymásra meredve vártunk. Az ablakra nézve láttuk, ahogy JB éppen bemászik, a szemeim pedig még nagyobbra nőttek. - Nos...micsoda fordulat. - kezdte Mari, majd rám pillantott. - Akkor most egyedül hagylak titeket. Tartsátok a gatyátokban, mindenki itthon van! - dobott felénk egy kacsintást és már el is tűnt a szobából. 

Amint JB felém indult, felálltam a székemből, míg ő mosolyogva lépkedett hozzám. A testemet azonnal sajátjához húzta, ajkaink édes csókban forrtak össze. - Baby, eltűntél, aggódtam érted. - lágyan beszélt, arcomat két keze közé fogva. - Miért nem írtál, hívtál vagy valami? - kérdezte.

Arcom kezeibe fúrtam, mielőtt válaszoltam volna. - Pénteken amint beértem, kérdezni kezdtek. Hazugságon kaptak, anyám nagyon kiakadt, szóval elvette a telefonom és a szabadságom. - magyaráztam.

- Nagyon aggódtam, amikor nem írtál. - felelte közelebb húzva magához. Felnézve rá mosolyogva fontam karjaim nyaka köré, az övé derekamon pihent. A pillanatunk nem tartott sokáig, a világ megint csak ellenünk volt, anyám hangja zendült fel az ajtón túlról. 

Az ajtó kitárult, mi megfagyva álltunk ott, ahogy anyám idegesítő hangja elért minket. - Choi Youngjae, jobban teszed, ha.. - mondata közepén megállt, ahogy szemei kikerekedve meredtek JB-re és rám, akik egymás karjaiban álltunk ott. 

Tönkretéve. 

- Youngjae. - kezdte haragosan. - Legkedvesebb fiam, elmondanád mégis mi a fene folyik itt? - mosolygott. Nem öröm, vagy boldog mosoly volt, hanem az, ami után elszabadul a pokol. 

Nagyot nyelve néztem JB-ről anyámra, aki egyetlen lépést sem jött beljebb a szobába. - Anya. - álltam meg JB-re pillantva, akin megfejthetetlen arckifejezés ült. - Találkozz a barátommal, JB-vel. - dadogtam félve, közelebb húzódva JB-hez, próbálva a oldani a feszültséget egy mosollyal. Persze, teljesen elbukott ez is.

- B-barát? - kuncogott megijesztve engem. - Azt mondtad, ő a barátod? - kérdezte, mintha nem hallott volna jól. Csak bólintottam és össze is rándultam, nem akartam látni az arckifejezését. - Édesem, gyere és találkozz a fiad csodálatos barátjával! - kiáltott le apámnak. 

A lépések zaja hallatszódott a lépcsőn, majd hirtelen apám hitetlen arcával találkoztunk. - Mi a fenéről be.. - állt meg, amikor az irányukba nézett. - Ki a fene az? - kérdezte kissé felemelve hangját. 

- Akit a drága fiad a barátjának nevez. - válaszolta anyám. 

- Tüntesd el a házamból AZONNAL! - apám félelmetes hangja végigszáguldott a szobámon, mire megugrottam. Gyorsan magammal húztam JB-t el a szüleim mellett egyenesen le az emeletről amilyen gyorsan csak tudtam. Amint a lépcső aljához értünk, magamhoz rántottam egy gyors ölelésre. 

- Csak menj, nagyon kiakadtak. - kezdtem.

- De mi lesz ve.. 

- Kérlek. - könyörögtem neki felnézve rá, mire sóhajtva ugyan, de bólintott. Megpuszilva elmotyogott egy bocsánatkérést és egy szeretlek-et, mielőtt kisétált volna az ajtón. Amint becsuktam mögötte, éreztem, ahogy hullámokban tör rám az idegesség és a félelem. 

Visszamentem az emeletre, ahol találkoztam a nagyon is türelmetlen és nem épp boldog szüleimmel. Amint megláttak, beszélni kezdtek.

- Sok mindent kell megmagyaráznod, nem is beszélve arról mekkora bajban vagy.- szólalt meg anyám, akit apám követett. 

- Azt hittem jobban neveltelek ennél. Figyelmen kívül hagyva a szabályokat, hazudni a szüleidnek, idegeneket behozni a házba. Nem is említve, hogy úgy néz ki, mint valami patkány és őt hívod te barátodnak? Mi is volt a neve? JB? Már a neve is hulladék és bajos. Ne merészeld megtenni, hogy rajtakapjunk ezzel a gyerekkel. - mondta apám, a hangja ugyanolyan mérges és erős volt, mint anyámé, de tízszer olyan csalódott. - Miért? - kérdezte végignézve rajtam. 

Nem kellett gondolkoznom a válaszomon, a padlót kezdtem nézni, amíg beszéltem. 
- Miért? Mindketten elvárjátok, hogy tökéletes fiú legyek, akár egy bábu. Tanulni, jó jegyeket szerezni, hogy a család jónak tűnjön kívülről. De a végén, én mit kapok belőle? - néztem vissza rájuk, könnyek gyűltek a szemembe. - És ti azt gondoljátok, hogy ő egy szemét alak, de mégis, ő az egyetlen, aki úgy kezel, mint egy igazi emberi lényt, nem pedig mint valami bábut. Szeretem, és ha ti nem? A ti döntésetek, de nem tudtok távol tartani tőle, meg se próbáljátok.

Azzal a mondattal mentem be a szobámba, az ajtót hangosan bevágva magam mögött. 



2017. március 7., kedd

Tattooed Flowers [2Jae] 13. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 
Érintett banda: Got7 
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

Én és JB elaludtunk az ágyában, az ő karja körém fonódva, míg a fejem mellkasán pihent. Órákkal később keltem fel, ásítva egyet, szememet jól megdörzsölve.JB még mindig aludt, halk szuszogások hagyták el ajkait, ahogy figyeltem arcát. Fentebb kúszva apró puszit nyomtam arcára, majd a kis szekrényen lévő telefonomért nyúltam, ami egész idő alatt a JB-től kölcsönvett töltőn volt.

Felnyitva a képernyőt megláttam a több nem fogadott hívást és olvasatlan üzeneteket, mind anyámtól. A legújabbakat azonnal meg is nyitottam. 

5:07
Anya: gyere haza most.

5:52
Anya: Azt mondtam gyere haza.

6:32:
Anya: gyere haza MOST! Szobafogságban vagy mostantól.

Ezt elcsesztem. Már nagyon nagyon ideges lehet, ennyire talán még sosem akadt ki rám. Alapjában véve jófiú vagyok, így nem is volt oka rá. Mit fog csinálni, ha hazamegyek? Tudom, szobafogság, de ennél többnek kell lennie.

Sóhajtva tettem le a telefonomat, már 8 óra volt, már rég túl vagyok a késésen, felesleges sietnem. Visszafordulva az alvó JB-hez próbáltam felkelteni, rázogatva testét. - Bummie, kelj fel. - folytattam rázogatását, addig, amíg végre felébredt.

- Anyám már tonnányi üzenetet írt, hogy menjek haza, már órákkal ezelőtt és nagyon ki van akadva. Haza tudsz vinni? - kérdeztem, míg felült az ágyban és nyújtózott.

- Rendben, elviszlek, baby. - újra ásított, majd felkelt az ágyból. Akkor realizáltam csak, hogy még mind a ketten ruha nélkül voltunk, mire azonnal elvörösödtem. Hallottam, ahogy kuncog rajtam, amin a takarót alsóbb részeimre húztam.

- Baby, nem is olyan rég még nem bírtad megállni, hogy ne nézz, ne legyél szégyenlős. - piszkált.

Felnéztem, addigra ő már boxerban állt és nadrágját húzta fel lábára. - Oda...oda tudod adni az alsóm? - szavaimon elvigyorodott, de oda adta az említett darabot. 

Újra elfordult, hogy a földre dobott pólójáért nyúljon, én pedig gyorsan kimásztam az ágyából. Igyekeztem gyorsan magamra kapni az alsót, de nem számoltam a hátsómba nyilalló fájdalommal. Mikor felszenvedtem magamra, akkor tűnt fel, hogy JB alsó ajkát beharapva figyeli minden mozdulatomat.

- Azt a rohadt... - szólalt meg felém küldve egy kacsintást is, mire csak megforgattam szemeim. Míg én a nadrágom és felsőm kerestem, JB kiment a szobából.

Amint végre felvettem őket, kisántikáltam a szobából, a telefonommal a kezemben. - Kész? - kérdezte felnézve rám egy mosollyal kísérve, valószínű látta hogyan járok. Csak bólintottam, a félelem miatt a gyomrom görcsben volt végig. Magához vette  a kulcsait és elindultunk.

-

A motort leállította a házunk előtt, egyre jobban kezdtem félni, ahogy leszálltam róla. Ő is leszállt, amikor levettem a bukósisakot. A földet kezdtem figyelni, mire megszólalt. - Sunshine. - húzott közelebb magához. - Mi a gond? - kérdezte kezeit derekamra helyezve.

- Eléggé..nos, parázok. - válaszoltam őszintén. - Sosem csináltam semmit, ami miatt a szüleim kiakadnának rám, szóval nem tudom, hogy fognak reagálni, ha bemegyek. - magyaráztam,miközben én is átöleltem. 

- Nem kell aggódnod. Mivel ez az első, talán nem kapsz nagy büntetést. Egyénként is, minden rendben lesz, édes. - bólintottam szavaira.

- De most menj, nehogy rosszabb legyen. - tolt el magától kedvesen. Sóhajtottam, majd méegszer bóintottam, habár semmi kedvem nem volt bemenni, de minél tovább húzom, annál rosszabb lesz. 

- Jó éjt, Jae. - mosolyogtam rá, majd elindultam, de azonnal utánam kapott és újra karjai közt találtam magam. 

- Hová gondolsz, Mr. Jó éjt Jae? - húzott magához egy csókra, ami csak pár pillanatig tartott. - Jó éjszakát. - puszilt meg újra. - Szeretlek, sunshine.

Szavai miatt szívem őrült tempóban kezdett verni. - Jó éjt, Bummie, szeretlek. - feleltem, majd elfordultam és lassan elindultam befelé. 

A kapun túlról visszanézve láttam, ahogy motorjának dőlve várja, míg tényleg bemegyek. Apró mosollyal intettem neki, majd az ajtóhoz fordulva mély levegőt véve kinyitottam. 

Amint beléptem, azonnal találkoztam anyám ideges arcával, majd egy pofonnal is. - Merre jártál? - kérdezte karba tett kézzel, lábát idegesen mozgatva a padlón. 

- Én..én egy barátommal voltam. - hazudtam. - A telefonom rezgőre volt állítva, az idő meg csak úgy eltelt. - adtam hozzá, hogy kicsivel hihetőbb legyen. 

- Ez érdekes, mivel felhívtam Jinyoung, Bambam és Yugyeom szüleit és mind azt mondta nem vagy ott, és a fiúk velük voltak otthon. - mondta, pont a közepébe a hazugságomba. Mielőtt még egy újabbat mondhattam volna, még egy erős pofont kaptam, az egész arcom bizsergett tőle. 

- Add a telefonod és menj fel. - nyújtotta ki kezét, hogy elvegye tőlem a készüléket. - Mondtam, hogy szobafogság, úgyhogy add ide. - zsebembe nyúlva kivettem és a kezébe adtam, majd felrohantam a szobámba, nem foglalkozva a fájdalommal az arcomon. 

A szobámba érve az ágyamba dőltem, ruhástul, csak a cipőt vettem le, majd nyugtalanul aludtam el. 




2017. március 5., vasárnap

Fantasy.

Műfaj: egyperces
Érintett banda: Nincs
Páros: Nincs
Figyelmeztetés. Nincs
Egyéb: a VIXX Fantasy c. dalának hallgatása közben íródott.



A tövis szúrja a kezem, ahogy próbálom letépni magamról, a vérem vörösre festi fehér ingemet.

Ez csak egy álom.

Lassan sötétül el minden, már semmit sem hallok, csak a csöndet.

Valaki segítsen!

Kiáltok, de semmi válasz. A feketeség lassan kúszik föl lábamon, elnyelve mindent, ami én vagyok.

Azt kívántam a csillagos ég alatt, hogy ez csak egy álom legyen, de kinyitottam a szemem és nem vált valóra.

Elfáradtam, elvesztem az utat a szemem elől, ahogy az árnyak körém fonódnak egyre jobban és jobban megfojtva engem.

Kérlek, vigyél el valahova...bármit megteszek, csak szabadíts ki innen. 

Valaki segítsen!

Újra megtalálom a hangom, de csak a saját visszhangom hallom az ürességben, ami körbevesz.

Ez az álom elnyel mindent, megváltoztat teljesen.

Ez csak képzelgés!

A fájdalom, mint kés szúródik mellkasomba, térdre zuhanva könyörgök a megváltásért, ami nem jön el értem.

Ez az én tragédiám, ha hall valaki...kérem, segítsen! 

Elhaló hangomat a sötétség állítja meg és fojtja magába, ezzel végleg elzárva tőlem mindent.

Nem tudok felkelni ebből az álomból, a fekete, égő mennyországból, ami megfojt.

Valaki segítsen!

Tudom, hogy már késő, tudom, hogy elkéstem.

Egyetlen perc alatt, mint a füst, úgy tűnt el minden.

Fájdalom, többet már nem tudok elviselni, azt ígértem érted angyal leszek, ám most a saját poklom szaggat darabokra.

Ez nem a valóság....ez csak képzelgés.