Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM
Youngjae Po.V.:
JB zihálva esett össze mellettem, mindketten levegőért kapkodtunk. Hiába volt mindkettőnk teste izzadt és forró, ez nem akadályozta meg abban, hogy magához húzzon. Percekig csöndben voltunk, próbálva rendezni légzésünket és normalizálni a szívritmusunk.
- Van egy olyan érzésem, hogy mindenki hallott téged, elég hangos voltál.- incselkedett velem, megbökve az oldalam mire azonnal elvörösödtem és elfordultam tőle. - Aw, Sunshine, ne legyél zavarban. Szeretem a hangodat, nagyon is, csak nem hiszem, hogy a szüleid na meg a vendégek is így éreznek.
Akkor esett le. Én és JB konkrétan lefeküdtünk, míg a családom és az összes többi ember lent voltak. Nem gondoltam, hogy a szüleim hallhattak, akkor valószínűleg feljöttek volna és rajtakaptak volna...közben.
- Jae, fel kell öltöznünk. Ha hiányzok a saját partimról, elég furcsán hatna, nem gondolod? - fordultam felé, ő meg már eleve engem nézett. Csak bólintott, majd azonnal felkelt az ágyról és a boxerjáért és a nadrágjáért nyúlt.
Míg ő öltözött, én is magamra kaptam a ruháimat. Lábamat újra a szűkös nadrágba bújtattam, begomboltam fehér felsőmet ültem vissza az ágyra.
JB már a cipőjébe bújt, de én sokkal inkább aggódtam a hajam miatt, amin enyhén szólva is látszott, hogy épp most szeretkeztünk. Próbáltam ujjaimmal valamennyire elrendezni rakoncátlan tincseimet, majd én is felvettem a cipőm.
- Kész vagy baby? - jött hozzám JB teljes pompában. Összekulcsoltam ujjainkat, majd kiléptünk a szobából, egyenesen lementünk az emeletről, ahol mindenki más is volt. Mark és Jinyoung párosához csatlakoztunk, amikor leértünk, a bajkeverő kettős épp nem volt ott.
Amint megzavartunk a két fiút, Mark rámnézett, majd JB-re aztán vissza rám, végül egy nagy vigyor terült szét arcán. - Nocsak nocsak, jól telt az idő odafönt, szerelmesek? - kérdezte azon a bosszantó hangszínen, mire Jinyoung is vigyorogni kezdett. Gyorsan ki akartam magam menteni a helyzetből.
- Fogalmam sincs miről...
- Ugyan, Youngjae, úgy állsz ott, mint egy pingvin. - nevetett, ami miatt újra elvörösödtem. Ez nagyon nem volt a kedvenc témám, legszívesebben felszívódtam volna.
- Jólvan, ne gyötörjétek már. - szólalt meg JB, mellkasához húzva engem, majd karjait derekam köré fonva tartott. Ajkai újra közel kerültek fülemhez mielőtt megint megszólalt volna. - Sántikálsz kicsit, huh? Talán túl durva voltam? - suttogta fülembe halkan kuncogva.
- Nem azt mondtad elég volt a kötekedésből? - motyogtam mellkasába, mire csak felnevetett.
- Bocsi baby, nem tudtam kihagyni. - mosolygott le rám. Több szót nem váltottunk, csak élveztük egymás társaságát és a többi tini beszélgetését.
-
Minden teljesen rendben ment a partin. Akkor úgy döntöttünk, kimegyik a kertbe, mivel kicsit meguntuk a benti létet. Plusz így volt lehetőségünk kicsit kettesben lenni.
A sok kéz közül leültünk az egyikre és csak beszélgettünk mindenfléről.
Amint az üvegajtó nyitódását meghallottam, azonnal felugrottam a helyünkről.Néhány lépésre tőlünk meglepő mód apám kifejezéstelen arca tűnt fel. Amíg hozzánk nem sétált, egyetlen szót sem szóltunk.
- A-apa, meg tudom... - nyögtem kis gyorsan.
- Tedd félre most.
- Mr. Choi, én... - próbált beszélni JB is, de ugyanúgy elhallgattatta.
- Azt mondtam hagyjuk. - rendelkezett apám megint. Szemei köztem és JB közt tekintettek, majd összefűzött ujjainkra nézett. - Azt hiszem titeket kettőtöket nem tudlak megállítani, hogy találkozzatok. - hangja lágyan csengett kicsit megrémisztve engem. - Hát rendben Mr. Jaebum, azt akarom, hogy holnap pontosan 6:30-kor legyél itt a házamnál.
- H-hogy érted? - kérdeztem összezavarodva.
- Anyád teljesen ellenzi, de nem igazán érdekel. Gondolkoztam mindazon, amit mondtál, az egészen. Igazad volt, sosem csináltál semmi rosszat, mielőtt ezzel a fiúval nem találkoztál volna. - állt meg engem egyre jobban idegessé téve.
- Szóval, valaminek kell benne lennie, ami miatt változtál. Megbízok benned, fiam. És te.. - állt meg JB-re mutatva meglepve őt. - Ne rontsd el itt. - adta hozzá, mire JB bólintott.
- Már 8 óra és kezd késő lenni, jobb lenne nemsoká hazamenned. Viszlát. - apám integetett és besétált, engem teljes sokkban hagyva. - megfordultam és JB-re néztem, végül hatalmas mosolyt eresztettem meg.
Amint apám már teljesen bent volt az épületben, JB szoros ölelésbe vont, amit én ugyanolyan erősen viszonoztam. A mosoly még mindig arcomon volt, amikor magához húzott, hogy megcsókoljon. - Bummie, remélem minden rendben lesz.
- Reméljük a legjobbat. - mosolygott vissza rám, majd egy újabb csókba húzott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése