Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM
Youngjae Po.V.:
Az ajtót hangosan csaptam be magam után, még ha tudtam is, hogy bajban vagyok, akkor nem érdekelt. Könnyeim folytak végig az arcomon, ahogy ágyam szélére ültem. Félreértés ne essék, ezek a könnyek nem más, mint a harag miatt jöttek.
A tény, miszerint azt hiszik távolt tarthatnak JB-től, megőrjít. Miért akarnak elvenni mindent, ami boldoggá tesz? Mindig engedelmes voltam, nem kaphatok egy kis boldogságot sem?
Halk kopogást hallottam az ajtón, szipogtam párat, megtöröltem a szemem és kicsivel egyenesebben ültem. Az ajtó kinyílt és Mari jelent meg szomorú arckifejezéssel. - Gyere ide, Jaejae. - ült mellém átölelve engem. - Ne hagyd, hogy lehúzzanak.
- Na és most mit fogunk csinálni Mr. Sexy-vel? - kérdezte mosolyogva vidáman. Elhúzódva tőle néztem rá kérdő tekintttel, egy apró mosollyal egybekötve. - Most miért? Tudom, hogy nem fogsz felhagyni vele és viselkedni, hiszem megtanított téged élni egy kicsit.
Megforgattam szemem, de egyetértően bólintottam. - Egy kicsit élni fogok. - feleltem, mire ő azonnal elvigyorodott.
- Mit fogsz csinálni?
- Nem csinálok semmit. Ugyanúgy fogok vele találkozni, és viselkedni is, talán kicsit nyitottabban, hiszen már úgy sincs mit rejtegetnem. - egyetértően bólintott válaszomra egyből.
--
Másnap amikor mr elkészültem suliba, egyenest kisétáltam a házból, le a tömb mellett. Pozitív voltam, hiába lesznek haragosak, mivel még mindig nem mehetnék ki a házból a szobafogság miatt, nem érdekelt. Folytattam az utamat, számítva JB-re, aki lassan mellém gördült motorján.
- Nos, hát ki ez, ha nem a bajkeverő Youngjae? - kérdezte incselkedve, a vigyor ott virított ajkain. Szélesen elmosolyodtam, amint megláttam. - Bummie - csicseregtem felé, karomat nyaka köré fonva, míg ő még mindig a motorján ült. Derekamra helyezte kezét és annál fogva húzott közelebb egy csókra. - Jó reggelt, szerelmem. - puszilta meg az arcom és az orrom hegyét is.
- Na de pattanj fel, el fogsz késni ha gyalog mész. - adta rám a szokásos sisakot, a helyére csatolva. gyorsan felmásztam az ülésre mögé, karommal átkarolva hasát hajtottam fejem hátára.
Az út az iskoláig a szokásos volt, csendes és nyugodt. Lemásztam az ülésről, a sisakot pedig visszaadtam neki, mire ő is lemászott, ezzel összezavarva engem. Általában csak eldob és már megy is, de akkor nem.
Nyilván észrevette a zavarodott tekintetemet, mert szem forgatva fogta meg kezem és fűzte össze ujjainkat. - Csak próbálom kiélvezni azt a kevés időt, amíg veled vagyok, mielőtt a szüleid elzárnak tőlem. - mondta egy mosollyal.
Bólintottam, majd átöleltem mellkasát, egy gyors ölelésre, mielőtt elhúzódtam volna. - Akkor viszont el kell mennem a szekrényemhez, a cuccaimért és mivel ennyire velem akarsz lenni, te is jössz. - jelentettem ki mosolyogva, és indultam meg magammal húzva őt a dupla ajtók felé.
A fiúk felhúzott szemöldökkel néztek rám, de én csak nevettem. JB megállt, hogy mondjon valamit . - Jinyoung, légy oly kedves és hívd Mark-ot párodnak, vagy amik vagytok együtt Borzasztóan idegesítő, folyamatosan rólad beszél. Nagyon aranyos meg minden, de nekem már lassan sok. - figyeltem, ahogy Jinyoung arca mélyvörösre pirul, a YugBam páros meg összezavarodva állt ott. JB csak vigyorgott és újra elindult velem.
Halkan nevettem JB kötekedésén, ahogy behúztam őt az épületbe. A folyosón begyűjtöttünk jó pár lenéző pillantást, ahogy végigsétáltunk. Lassítottam a tempómon és kicsivel erősebben szorítottam JB kezét. - Nyugi,baby, hagyd hadd nézzenek.
- Kezdem úgy érezni, hogy ez egy rossz ötlet volt. - mondtam remegve amint a szekrényhez értünk. - Téged nyilván nem kapnak el a felügyelők, mert ugyan ki figyelne egy nagy csapat ártalmatlan sznobot. De mégis, én attól jobban tartok, hogy a szüleim rájönnek vagy valami. - nyitottam ki a szekrényem.
- Hát, akkor ez szívás, de legalább veled vagyok még egy kicsit. - vigyorgott, egyértelműen nem foglalkozva azzal, hogy mindenki minket néz, mert megcsókolt. Az arcom felforrósodott, nem is a csóktól, hanem inkább attól, hogy ezt nyilvánosan csinálta. Máshol ez nem zavarna ennyire, de mégis csak az iskolában voltunk.
- Bummie, mindenki néz. - suttogtam távolabb húzódva tőle kicsit, de ő csak szorosabban tartott. - Nem baj, legalább tudják kihez tartozol. - mondta aprót csapva fenekemre, mire még jobban elvörösödtem.
Ring ding dong.
A csengő jelzett, miszerint JB-nek ideje indulnia. - Legyen szép napod szerelmem, és ne hagyd, hogy ezek az idióták levigyék a csodás hangulatod, rendben? - mosolygott és egy hosszabb csókot nyomott ajkaimra. - Szeretlek.
- Én is szeretlek, Bummie. - mosolyogtam vissza rá. Még egyszer megszorította a kezem, majd kisétált az iskola ajtaján.
Sóhajtva fordultam vissza a szekrényhez, hogy kiszedjem amire szükségem lesz, hogy elkezdődjön egy újabb nap a valóságos rémálomból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése