Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM
Youngjae Po.V.:
Én és JB elaludtunk az ágyában, az ő karja körém fonódva, míg a fejem mellkasán pihent. Órákkal később keltem fel, ásítva egyet, szememet jól megdörzsölve.JB még mindig aludt, halk szuszogások hagyták el ajkait, ahogy figyeltem arcát. Fentebb kúszva apró puszit nyomtam arcára, majd a kis szekrényen lévő telefonomért nyúltam, ami egész idő alatt a JB-től kölcsönvett töltőn volt.
Felnyitva a képernyőt megláttam a több nem fogadott hívást és olvasatlan üzeneteket, mind anyámtól. A legújabbakat azonnal meg is nyitottam.
5:07
Anya: gyere haza most.
5:52
Anya: Azt mondtam gyere haza.
6:32:
Anya: gyere haza MOST! Szobafogságban vagy mostantól.
Ezt elcsesztem. Már nagyon nagyon ideges lehet, ennyire talán még sosem akadt ki rám. Alapjában véve jófiú vagyok, így nem is volt oka rá. Mit fog csinálni, ha hazamegyek? Tudom, szobafogság, de ennél többnek kell lennie.
Sóhajtva tettem le a telefonomat, már 8 óra volt, már rég túl vagyok a késésen, felesleges sietnem. Visszafordulva az alvó JB-hez próbáltam felkelteni, rázogatva testét. - Bummie, kelj fel. - folytattam rázogatását, addig, amíg végre felébredt.
- Anyám már tonnányi üzenetet írt, hogy menjek haza, már órákkal ezelőtt és nagyon ki van akadva. Haza tudsz vinni? - kérdeztem, míg felült az ágyban és nyújtózott.
- Rendben, elviszlek, baby. - újra ásított, majd felkelt az ágyból. Akkor realizáltam csak, hogy még mind a ketten ruha nélkül voltunk, mire azonnal elvörösödtem. Hallottam, ahogy kuncog rajtam, amin a takarót alsóbb részeimre húztam.
- Baby, nem is olyan rég még nem bírtad megállni, hogy ne nézz, ne legyél szégyenlős. - piszkált.
Felnéztem, addigra ő már boxerban állt és nadrágját húzta fel lábára. - Oda...oda tudod adni az alsóm? - szavaimon elvigyorodott, de oda adta az említett darabot.
Újra elfordult, hogy a földre dobott pólójáért nyúljon, én pedig gyorsan kimásztam az ágyából. Igyekeztem gyorsan magamra kapni az alsót, de nem számoltam a hátsómba nyilalló fájdalommal. Mikor felszenvedtem magamra, akkor tűnt fel, hogy JB alsó ajkát beharapva figyeli minden mozdulatomat.
- Azt a rohadt... - szólalt meg felém küldve egy kacsintást is, mire csak megforgattam szemeim. Míg én a nadrágom és felsőm kerestem, JB kiment a szobából.
Amint végre felvettem őket, kisántikáltam a szobából, a telefonommal a kezemben. - Kész? - kérdezte felnézve rám egy mosollyal kísérve, valószínű látta hogyan járok. Csak bólintottam, a félelem miatt a gyomrom görcsben volt végig. Magához vette a kulcsait és elindultunk.
-
A motort leállította a házunk előtt, egyre jobban kezdtem félni, ahogy leszálltam róla. Ő is leszállt, amikor levettem a bukósisakot. A földet kezdtem figyelni, mire megszólalt. - Sunshine. - húzott közelebb magához. - Mi a gond? - kérdezte kezeit derekamra helyezve.
- Eléggé..nos, parázok. - válaszoltam őszintén. - Sosem csináltam semmit, ami miatt a szüleim kiakadnának rám, szóval nem tudom, hogy fognak reagálni, ha bemegyek. - magyaráztam,miközben én is átöleltem.
- Nem kell aggódnod. Mivel ez az első, talán nem kapsz nagy büntetést. Egyénként is, minden rendben lesz, édes. - bólintottam szavaira.
- De most menj, nehogy rosszabb legyen. - tolt el magától kedvesen. Sóhajtottam, majd méegszer bóintottam, habár semmi kedvem nem volt bemenni, de minél tovább húzom, annál rosszabb lesz.
- Jó éjt, Jae. - mosolyogtam rá, majd elindultam, de azonnal utánam kapott és újra karjai közt találtam magam.
- Hová gondolsz, Mr. Jó éjt Jae? - húzott magához egy csókra, ami csak pár pillanatig tartott. - Jó éjszakát. - puszilt meg újra. - Szeretlek, sunshine.
Szavai miatt szívem őrült tempóban kezdett verni. - Jó éjt, Bummie, szeretlek. - feleltem, majd elfordultam és lassan elindultam befelé.
A kapun túlról visszanézve láttam, ahogy motorjának dőlve várja, míg tényleg bemegyek. Apró mosollyal intettem neki, majd az ajtóhoz fordulva mély levegőt véve kinyitottam.
Amint beléptem, azonnal találkoztam anyám ideges arcával, majd egy pofonnal is. - Merre jártál? - kérdezte karba tett kézzel, lábát idegesen mozgatva a padlón.
- Én..én egy barátommal voltam. - hazudtam. - A telefonom rezgőre volt állítva, az idő meg csak úgy eltelt. - adtam hozzá, hogy kicsivel hihetőbb legyen.
- Ez érdekes, mivel felhívtam Jinyoung, Bambam és Yugyeom szüleit és mind azt mondta nem vagy ott, és a fiúk velük voltak otthon. - mondta, pont a közepébe a hazugságomba. Mielőtt még egy újabbat mondhattam volna, még egy erős pofont kaptam, az egész arcom bizsergett tőle.
- Add a telefonod és menj fel. - nyújtotta ki kezét, hogy elvegye tőlem a készüléket. - Mondtam, hogy szobafogság, úgyhogy add ide. - zsebembe nyúlva kivettem és a kezébe adtam, majd felrohantam a szobámba, nem foglalkozva a fájdalommal az arcomon.
A szobámba érve az ágyamba dőltem, ruhástul, csak a cipőt vettem le, majd nyugtalanul aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése