돌아보지 마 나를 찾지 마

Cím: 돌아보지 마 나를 찾지 마  [Don’t turn back, don’t look for me]
Műfaj: yaoi, agnst, au
Érintett banda: B.A.P
Páros. DaeJae [Daehyun & Youngjae]
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: több dalból állt össze, mint például a Blind, Coma, I remember. 

Daehyun Po.V.:

Összeszorult a torkom, ahogy megütötte a fülem a szobából kiszűrődő nevetés. Tudtam, hogy nincs egyedül, hiába mondta azt, hogy nem vár ma senkit. Megálltam az ajtaja előtt, a falapnak dőlve hallgattam minden egyes szót, amik mint megannyi szilánk fúródtak belém.

Youngjae-vel évek óta együtt laktunk, boldogan, hiszen a szerelem fűtött bennünket. Egészen mostanáig minden rendben volt. Egyre jobban eltávolodott tőlem, bármennyire is igyekeztem, már nem működött semmi sem.

Ahogy elhagyott engem, szinte minden éjszaka részegre ittam magam, a haragomat nem tudtam másba fojtani, nem tudtam kiadni magamból, szinte felemésztett belülről. 

Hátba szúrtak, elárultak.

Úgy éreztem, nekem már itt keresnivalóm nincs, de mégsem tudtam elszakadni onnan. Nem akartam látni, hallani, de valami ott tartott.

A szerelem.

Hazudott nekem újra és újra, és pontosan tudta menyire fájt.

Egyértelműen hazugság volt, mindegy mennyire próbálta rejtegetni, de én tudtam. Úgy tettem, mint akinek fogalma sincs róla, de ismertem a kapcsolatát a sráccal, akit csak barátjának hívott előttem.

- Azt mondtad mindig mellettem leszel, sosem hagysz el.. az is hazugság volt? - kérdeztem keményen a fának ütve öklömet. A fekete ajtó kinyílt, mögüle pedig egy nevető Youngjae nézett rám, akinek arcáról azonnal lefagyott a mosoly és felváltotta a megvető tekintet.

- Dae ezt már megbeszéltük.

- Minden hazugság volt! El akarok menni, távol maradni tőled, de nem tudok. Nem akarok visszafordulni, nem akarlak keresni többet....  - feleltem gondolkodás nélkül. Az arcára volt írva minden érzelme, de mindegyik csak egy újabb hazugság volt számomra. Két kar fonódott derekára, Jaejoong pedig a válla fölött nézett rám mogorván.

- Baby, ez meg kicsoda? - hallottam a kérdést, nem hittem el.

Youngjae-hez fordultam és újra beszélni kezdtem.

- Azt kérdezted őrült vagyok-e, amiért szeretlek...mégis, inkább te haragudtál rám mindenért, amit valaha tettem. Nem akarlak visszakapni, nem akarom látni az édes enyelgésed ezzel..- a harag mint méreg terjedt szét bennem, de eltemettem mélyen a szívembe.

Átkozom a szerelmet, ami megőrjít. 

- Csak gondolj egyszer a fájdalomra, amit átéltem, csak egy egész kicsit érezd át, amit én. Csak egyetlen napra tűnj el a fejemből, hidd el, el foglak felejteni. - a könnyeim megállíthatatlanul hullottak szememből, elhomályosítva látásomat, az agyam is lassabban járt a rengeteg alkoholnak köszönhetően.

- Mondd...miért dobtál el magadtól, mint valami hulladékot? Miért nem tudtam semmit se tenni ellene? Miért nem tudom kitörölni az emlékeimet rólad? Miért? Miért? - kérdeztem egyre erőszakosabban, minden kérdésnél újabb csapást mérve az ajtó kemény keretére. Éreztem, ahogy zsibbad a kezem, de nem érdekelt.

- Sajnálom, de már nem tudok rád úgy nézni. Lépj tovább végre.- érzelemmentes hangja újabb sebet ejtett bennem.

- De ha nem vagy mellettem, azt sem bírom... úgy érzem a szívem megáll és meghalok nélküled. Nem kapok levegőt, nem akarok nélküled élni, de közben el akarlak felejteni...mit tegyek?

Youngjae nem mozdult, csak nézett rám, karba tett kezekkel és figyelte kirohanásom. Korábban sosem volt ilyen, nyilvánvalóan meglepte, nem kevésbé engem. Nem ismertem magamra. Olyan volt, mintha egy idegen lennék a saját testemben.

- Mint mondhatnék? - kérdezte halkan lefejtve az őt ölelő karokat magról. - Szerettelek...te voltál a mindenem. - szemeiben láttam a könnyeket, amiket nem volt hajlandó szabadon engedni. - Azt érzem kettészakadok ha ezt folytatom, nem bírom tovább, úgy érzem belehalok ebbe. Teljesen megváltoztam miattad, már nem tudok mosolyogni, mint korábban. Megpróbáltalak elfeledni, de nem engedted nekem! - fakadt ki ő is.

- Még ha becsukom a szemem, látom, ahogyan boldogan éltünk. Ha a fájdalom egyre többször jön a régi emlékek miatt, sosem feledem azokat a perceket. Amikor az emberek elhívnak engem, mindegyiket mélyen megsértem a viselkedésemmel, ez is csak miattad van. Nem tudok mást szeretni, de téged sem akarlak magam mellé.

Szavai hallatán csak némán álltam ott pár percig, mielőtt összeszedtem volna magam.

- Mégis mások ölelgetnek téged helyettem...Önző vagy amiért hazudsz nekem folyton. Többé nem fogok rád várni, elegem van az egészből. Nem köt hozzád most már semmi, majd valahogy...ahh, valahogy elfelejtelek. - indultam el kifelé a házból, de a karom után kapott azonnal. Visszarántott magához egyetlen, forró és mámorító csókra, mielőtt elszakadt volna tőlem végleg.

- Ezt....ezt tartsd meg. Erre emlékezz, kérlek. - motyogta elhaló hangon könnyeivel küszködve.

Nehezen ugyan, de ott hagytam, Jaejoong-al, hátha boldog lesz nélkülem is.

Elfelejtem.