Tattooed Flowers [2Jae] 03. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDITAST, NEM LOPAS, CSAK FORDÍTOM!

Youngjae Po.V.:

Ebédnél a fiúkkal ültem együtt, csöndben fogyasztva az ételt, míg ők azt tervezgették mit csinálnak suli után es hasonlók. Mehettem volna velük, de a mai nap otthon kell maradnom.

A szüleim szigorúak, nem mehetek sehová sem, mivel a vizsgák jönnek, ők pedig jó eredményeket várnak el tőlem. Egyedüli gyerek vagyok, úgyhogy elég nagy a nyomás rajtam, hogy sikeres legyek.

Zsebemből előhúztam a telefonom, amint éreztem, hogy rezeg. Felnyitva egy üzenet fogadott, ami mosolygásra késztetett.

Jaebum:

Hey :) mit csinálsz?

Semmit, csak a haverokkal ebédelünk.:/ Te?

Az unalmas, nem? Én se csinálok semmit, gondoltam szórakoztathatnál.

Mosolyogva néztem a telefonom, mikor is megéreztem, hogy néznek. Feltekintve senki sem beszélt. Mindannyian idegesítő és kíváncsi mosollyal bámulták rám.

- Szóval...ki az? - szólalt meg Jinyoung. Tudták, hogy meleg vagyok, így nem kellett rejtegetni előlük. Elpirulva forgattam meg szemem és néztem le újra.

- Senki, csak egy baráttal beszéltem. - nem hazudtam, tényleg egy baráttal csevegtem. 

- Ahha...persze. - szarkasztikusan, szem forgatva mondta. Az ebédet a csengő szakította meg, lenézve a telefonomra jutott eszembe, hogy nem válaszoltam neki, így gyorsan írtam, hogy ne késsem óráról sem.

Bocsi a késői válaszért, a többiekkel beszéltem.
Mennem kell, az ebednek vége, ideje órára menni. ):

Sóhajtva nyomtam meg a küldés gombot, majd összeszedtem a cuccaimat, a szemetet kidobtam és elindultam órára.

;

A csengő megszólalt, jelezvén a tanítás véget, én pedig kisétáltam az épületből. 

Sok diák ácsorgott kint, vagy futott, így én is odanéztem mire figyeltek fel ennyire. Amint megpillantottam mi az, kikerekedett szemekkel bámultam.

Ott állt JB, feszes fekete nadrágban, piros ingben. Az ujjak feltűrve, megmutatva tetoválásait, ahogy szokta. Motorjának dőlve állt, karba tett kézzel, meg kell mondjam, csak állt, mégis nagyon jól festett.

Amint észrevette engem, elmosolyodva indult meg felém. Az emberek nézték minden mozdulatát, sutyorogtak ahogy elment mellettük, a srácok is nagy szemekkel lestek rám. Hogy fogom én ezt kimagyarázni. Amikor tegnap mondta, hogy ma elvisz, nem gondoltam volna, hogy pont, az iskolában fog jönni.

- Végre kint vagy. - mondta, ahogy odaért hozzám, még mindig mosolyogva. Éreztem, ahogy a fiúk még mindig engem néznék. -Oh ők kik? -kerdezte Jinyoung, BamBam és Yugyeom felé mutatva.

- Oh, ők a.. - kezdtem, de BamBam közbeszólt.

- Youngjae barátai vagyunk. - felelte jó hangosan. - De te ki vagy? - kérdezte óvatosan.

- Szintén Youngjae barátja, Im Jaebum. - válaszolt. Jinyoung és Yugyeom még mindig csak nézett, de ezúttal őt. Basszus, jó sok mindent kell elmagyaráznom. 

- Szóval Youngjae...- fordult felém JB.- Akkor hazamegyünk? - bólintottam, majd a fiúk felé fordultam, kínosan integetve nekik. Elindultam JB motorja felé, ahol ő már várt. 

Odaadta a sisakot, majd fel is vettem. Amint felmásztak mögé, éreztem a tekinteteket magamon, már most tudom, hogy a suliban holnap csak ez lesz a téma. 

Ahogy első alkalommal is, JB berúgta a motort, én pedig hátranéztem barátaimra, akik még mindig csak bambán álltak és engem néztek. Ki fognak kérdezni, ez egyszer biztos. 

 

JB lassan elindult, ahogy kihajtott a parkolóból, majd felgyorsított. Elhaladva az iskola előtt, majd számomra ismeretlen utcákba fordult be, végül egy kicsit sem ismerős ház előtt állt meg.

Leállította a motort, a kulcsot is kivéve belőle. Egy percig még ott ültem, összezavarodva mielőtt leszálltam volna és levettem volna a sisakot, majd JB is követett, kivéve, hogy rajta nem volt bukó.

- Hol vagyunk? - kérdeztem, mivel ez nem az én házam volt, azt hittem majd hazavisz.

- Az én házam, gyere, menjünk. - lökte meg karomat jelezve, hogy kövessem. Kinyitva az ajtót és besétálva egy nagy nappaliban találtam magam. Követtem a kanapéhoz és leültem.

- Mit csinálunk itt? Haza kell mennem. - kérdeztem újra, a szüleim idegesek lennének, ha késnék.

-Sietsz? Hazavihetlek, ha szeretnéd, csak gondoltam egy kicsit lóghatnánk együtt. - kezdett felállni, de visszatoltam.

- Szeretnék maradni, de a szüleim szigorúak, ahogy már mondtam. Azt akarják, hogy tanuljak a vizsgáimra. - sóhajtottam, igazán maradni akartam, egy kicsit vele lenni. Többet megtudni róla.

- Mutasd a telefonod. - nyújtotta ki a kezét.

- Mmi? 

-Mutasd. - még mindig kétkedve, odaadtam neki miután feloldottam. Megnyomott pár dolgot, majd írt valamit mielőtt visszaadta volna. 

A képernyőre nézve a szüleimmel váltott üzeneteket láttam.

Egyik barátomnál tanulok, nem megyek túl későn, megígérem.

Apa: Oké fiam, dolgozz keményen.

Ránéztem, ő meg csak mosolygott. 

- Még mindig haza kell menned? - kérdezte. Elmosolyodtam, majd megráztam a fejem. Örültem neki, hogy miatta megúszhatok egy napnyi tanulást. Szükségem volt egy kis szünetre, JB-vel lenni pedig jó időtöltésnek tűnt.

- Nem hiszem el, hogy hazudtam nekik. Sose csináltam még ilyet, istenem. Mi van, ha rájönnek? - kezdtem pánikolni, de egy kart éreztem meg a vállamon.

- Nyugi, nem fognak rájönni, oké? Ne aggódj. Csak írj valamelyik srácnak hogy fedezzen téged és ta-da, meg is oldottad.

Annyira kevés ideje ismerem ezt a srácot, mégis, már arra is rávett, hogy hazudjak a szüleimnek. Wow.

Csak megráztam a fejem, rá mosolyogva mire csak vigyorgott.

- Rendben, szóval, éhes vagy? A pizza hogy hangzik? - kérdezte.

- Kérlek...éhen halok! - feleltem szinte kiabálva, amin ő csak nevetett.

- Éhes, mi? - önelégülten nézett engem, zavarba ejtő tekintettel. Csak bólintottam, nem tudván mi jár a fejében.

- Az iskolai kaja még ha magán iskola is, sulis koszt, ami valljuk be, undorító. - újra nevetett, majd fejét rázva elővette a telefonját, hogy rendeljen.