2017. március 2., csütörtök

Tattooed Flowers [2Jae] 12. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 
Érintett banda: Got7 
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -SMUT-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM



Youngjae Po.V.:

Már több mint három hét telt el a partin történtek óta, ezalatt az idő alatt JB még jobban féltett mindentől. Nem találkoztunk többet azzal a sráccal, aki azt művelte velem, mindkettőnk szerencséjére. Nekem nem kellett látnom undorító arcát, őt pedig nem verték szarrá. Megint.

***

JB ágyában feküdtem, ő még mindig folyamatosan bocsánatot kért, amiért nem maradt velem, biztonságban tartva attól az embertől. 

- Youngjae.- nyöszörgött. 

- Igen Jaebum? - kérdeztem, kicsit már idegesített az egész. 

- Jól vagy? 

- Már vagy százszor elmondtam neked, hogy jól vagyok. Nem ért hozzám. - magyaráztam el újra, olyan volt, mintha már milliomodjára mondtam volna.

- Nagyon mázlista, hogy nem érintett meg. Csak biztos akarok benne lenni, most, gyere ide, bújjunk össze, hogy kijavítsam amiért ilyen pocsék barát voltam.

***

Az elmúlt hetek alatt én és JB közelebb kerültünk egymáshoz, a kapcsolatunk is megerősödött és bizalmasabb lett. 

Épp az ágyában feküdtünk, teljesen belefeledkezve az egyik forró csókunkban. Én rajta ültem, a derekán, míg az ő keze a fenekemen, belemarkolva, amikor nyelvét átcsúsztatta a számba. Levegőhiány miatt elhúzódtam és felültem. 

Lassan elkezdtem mozogni rajta, így összedörzsölve alsóbb területeinket, mire az ő száját elhagyta egy meglepett nyögés. Két kezét csípőmre téve állított meg mozdulatomban. - Baby, mit csinálsz?

- Bummie...én..én azt hiszem készen állok. - motyogtam megpróbálva megint megmozdítani csípőmet. 

- M..mi? - szinte már kiáltott, a szemei kirekedtek, ahogy kiejtettem számon a szavakat. - Miről beszélsz? - kérdezte egyenesen szemembe nézve.

- Tudod, hogy értem, hogy kész vagyok. - hajoltam le, hogy megcsókoljam. Nem tudtam mi ütött belém, biztos voltam benne, hogy ő sem érti. Sosem szoktam ilyen egyenes lenni bármivel kapcsolatban, akkor mégis belül valami adott egy nagy adag önbizalmat hozzá.

- Ne rohanj csak úgy bele, baby. Tudok vár.. - egy újabb csókkal szakítottam félbe, de ezúttal hosszabb volt.A tény, hogy figyelt egy olyan fontos dologra, mint a szüzességem elvesztése édes tőle, de a bulin megmutatkozott, hogy bármikor megtörténhetne velem. Akkor miért ne olyannal legyen, akit szeretek?

- Kérlek.. - ezúttal már nem kérdezett, csak lehúzott magához, újra összekötve ajkainkat, egy vad és szenvedélyes csókba. Szinkronban mozgatta ajkait az enyémmel, beleharapva alsó ajkamba. Elhajolva tőlem kezdett csókokat hinteni arcomra és államra is egyaránt. 

- Baby, ígérem, hogy nagyon jól fogok veled bánni..- egyetlen mozdulattal megfordított minket, így ő került felülre. Folytatta a csókok osztogatását, lassan lentebb haladva, megállva a nyakamnál, bizonyos pontokon erősebben nyomta rá bőrömre forró ajkait, ezzel halk hangokat kicsalva belőlem, amiknek nem tudtam megálljt parancsolni, míg ő éhesen vette foga közé bőrömet.

Kezeit végigvezette felsőtestemen, majd megállt a pólóm aljánál, kicsit fentebb tolva azt, mielőtt levette volna rólam. Kibújtatott belőle, ahogy felült, majd valahova eldobta a szobában. A szemei újra és újra végigfutottak fedetlen részeimen, majd visszahajolt hozzám.

Rövid csókot kaptam csak tőle ezúttal. - Olyan gyönyörű. - újabb puszi. - olyan olyan csodálatos. - motyogta számra, majd újra lefelé indult, de gyorsan megállítottam. A ruhája anyagába markolva toltam fentebb. - Vedd le. -elmosolyodott, majd egy apró puszit adott számra és levette magáról az említett ruhadarabot. Nem állítottam le magam, a kezem akaratlanul is felvándorolt mellkasára.

Végigsimítottam izmos mellkasán, kidolgozott kockáira, amit nem elhanyagolható elégedett sóhaja kísért. - Bummie..- haraptam számba mielőtt folytattam volna. - Rohadtul vonzó vagy..- húztam le magamhoz egy újabb csókra. Elhajoltam tőle levegőért kapkodva, ő pedig folytatta útját lefelé nyakamon. Ajkai megtalálták mellbimbóm, amit szívott, harapott, de csak épp annyira, hogy belőlem fojtott nyögés törjön fel.

Egyre lentebb haladt, köldökömnél megállva, majd felnézett rám, egyenesen a szemembe, mintha csak engedélyt kérne. Megszólalni sem tudtam, így csak bólintottam egyet. 

Az arcom felforrósodott, ahogy elvigyorodott, és visszanézett a nadrágomban keletkezett sátorra. Egy ujját a boxerbe helyezve húzta le rólam lassan az anyagot.

Mindenem lángolt, ahogy kiterülve feküdtem előtte, a kezeimmel próbáltam eltakarni égő arcom, hallottam, ahogy halkan kuncog cselekedetemen. - Ne bújj el, baby, hiszen mindened gyönyörű. - még csak időt sem hagyott nekem, hogy válaszoljak, ugyanis ajkai merev tagom tetejét érintették azonnal. - B..Bummie. - nyögtem, ahogy szájába vett.

A kezem arcomról az ágyneműre vándorolt, amit olyan erősen szorítottam, hogy ujjperceim kifehéredtek. Lassan, centiről centire haladt lentebb és vett szájába teljesen, végül mozgatni kezdte fejét rajtam, amit már képtelen voltam hang nélkül kibírni.

Amint megéreztem a gyomromban azt a furcsa, de mégis kellemes érzést, abban a pillanatban engedett ki ajkai közül egy cuppanás kíséretében. Még mindig a takaróba markolva frusztrált sóhaj hagyta el számat. - Türelem, baby. Hamarosan ennél is jobban fogod érezni magad.. - ült fel újra és az éjjeliszekrényről egy apró csomagot, és egy tubust vett el.

Visszamászott rám, hogy szemmagasságban legyen velem. - Biztos, hogy akarod ezt, baby? Várhatunk, amíg biztosan készen állsz.- kérdezte meg újból.

- Jól vagyok. Igen. - feleltem, lehúzva őt egy csókra. - Most pedig, igyekezz! - elvigyorodott szavaimon, és bólintva ment lentebb. Lemászva az ágyról levette nadrágját s boxerét egyben, míg én végig figyeltem, a szemeim mellkasáról merev tagjára vándoroltak, majd vissza a vigyorára.

- Tetszik, amit látsz? - kérdezte mosolyogva.

- A fenébe is, igen, gyere ide! - azonnal visszajött, ahogy kértem tőle, merev tagjaink egymást érintették, míg ajkai vágyakozva vették birtokba az enyémet, harapva, szívva azt. Amint nyelve átsiklott számba, valami idegent éreztem lent, majd elhajoltam tőle, amint belém került.

Az arcom megrándult az ismeretlen érzésre, ami ugyan nem volt fájdalmas, mégis szokatlan. Az első után jött a második ujja is, amire már felszisszentem, ahogy igyekezett jobban tágítani. - Shh, baby. Tudom, hogy nem jó...de utána nagyon jó lesz, hidd el. - adott újabb puszit.

A fájdalom hamar elmúlt, én pedig már rámozogtam ujjaira, ahogy az élvezet kezdte elvenni az eszem. - O..Oh..- nyögtem újra, ahogy harmadik ujját is hozzáadta, ami szinte nem is fájt. - Kérlek.. - könyörögtem.

- Mit kívánsz, sunshine? Mondd ki..

- Csak gyerünk már! - válaszoltam türelmetlenül.

Ujjait azonnal kihúzta belőlem, így furcsa ürességet hagyva maga után. Hallottam, ahogy felbontja a gumi csomagolását, végignéztem, ahogy magára húzza, halkan nyögve, amitől megborzongtam.

A bejáratomhoz helyezkedett, majd a szemembe nézett. - Baby, ez most fájni fog kicsit, de igyekszem óvatos lenni.. - és azzal a mondattal lassan belém nyomult. Szemeimet szorosan behunyva tartottam, míg teljesen elmerült bennem és megállt.

Lehajolva hozzám arcon csókolt, letörölve így egy elszökött könnycseppet, ami legurult rajta. Ahogy a fájdalom már bírható volt, bólintottam, hogy folytassa.

Lassan kijjebb húzódott, majd vissza, nem sietve. A kellemetlen érzés hamar elmúlt, helyét átvette az élvezet, ahogy folyamatosan mozgott. Minden egyes újabb lökésénél nyögést hallattam, nem tudtam megálljt parancsolni magamnak. - Mm...gyorsabban..

Ahogy kértem, gyorsabb ritmusra kapcsolt, keményebben csúszott belém, míg ajkaim közül hangosabb nyögések és sóhajok szöktek ki. A hátam ívbe feszült az újfajta élvezetre.

- Bummie...ott..még..ah. - kezem megint csak a takarót markolta, ahogy még gyorsabban hatolt belém, keményen mozogva.A bőrünk egymásnak csapódása visszhangzott a szobában, a korábbi érzés pedig újra formálódni kezdett gyomromban, egyre és egyre nagyobbra nőtt. A számból és JB ajkai közül is hangosabb nyögések hangzottak, ahogy mozgott bennem.

Az ágy nyikorgott alattunk, a fejrésze minden egyes lökésnél a falnak csapódott amikor elmerült bennem.

- Bummie...én..közel..vagyok.- mondtam, nyögéseimmel megszakítva.

- Én is, édes. - a fülemhez hajolt, finoman beleharapott fülcimpámba is. - Élvezz..élvezz nekem, baby. - suttogta fülembe, miközben keze remegő tagomhoz ért és néhány mozdulattal később, már csak fehérséget láttam, ahogy az élvezet úrrá lett testemen, mindenem remegett, ahogy átéltem, nem sokkal később JB követett még pár lökéssel.

- Youngjae!- nyögte nevem, a szemeit szorosan becsukva érte el őt is a gyönyör. Zihálva húzódott ki belőlem, újra meghagyva nekem az ürességet. Gyorsan megszabadult a gumitól, mielőtt mellém zuhant volna. Forró, izzadt testünket közelebb húzta, karjait körém zárta, az arcom nyakában pihent, ahogy próbáltam rendezni légzésemet.

- Istenem, Youngjae.. - motyogta, felemelve fejem, hogy rá nézzek. - Szeretlek.- meglepett, amit mondott, de közelebb hajolva csókoltam meg ezúttal lágyan.

- Én is szeretlek.



2017. február 27., hétfő

Tattooed Flowers [2Jae] 11. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 
ÉriNtett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

Péntek volt, és a szüleimnek megint csak sikeresen hazudtam a hollétemről.

Én és JB kiterülve feküdtünk keresztbe az ágyán, ő a matracon, én viszont rajta. Nagyjából egy órája feküdhettünk ott, élvezve egymást társaságát a hátralévő időnkben.

Este JB meg én hivatalosak voltunk az egyik barátja bulijára. Az elején nagyon nem akarta, hogy elmenjek vele, mindent elmondott nekem, hogy mi bajom történhet velem, de egy kis kérlelés és kiskutya szemek megtették a hatásukat.

Mellkasán feküdtem addig, de onnan fel is keltem, a hasára ülve. Szemei követték minden mozdulatomat, ajkain egy mosollyal. - Jobban teszed ha ma este mellettem maradsz, különben elverem a cuki kis segged. - poénkodott, mire én csak megforgattam szemem.

- Úgysem tennéd meg. - feleltem, ő meg csak vigyorgott. Lassan közelebb hajoltam  hozzá, vártam még egy percet, mielőtt ajkaink összeértek volna.

Fejemet kicsit oldalra döntve mélyítettem el csókunkat, már épp hajoltam volna el, amikor kezei az addigi helyükről fenekemre csúsztak, belemarkolva.

Meglepett a mozdulata, ami alkalmat adott neki, hogy nyelvét átcsúsztatta számba, lágyan masszírozva az enyémet percekig. Elhajolva tőle láttam vigyorát, amivel illetett engem. - Mm...ne csábíts, sunshine. - szólalt meg.

- Perverz. - ingereltem, figyeltem közelről reakcióját.

- Perverz vagyok? Lehet, hogy talán ezért...- feleselt vissza játékos hangon. Még egyszer megmarkolta a hátsómat, mire megugrottam, lenézve rá, de ő csak mosolygott a reakciómon.

Megforgattam szemem és visszatettem fejem az előző helyére, gyakorlatilag nyakába bújtam. - Te kis perverz.. - motyogtam bőrének, mire csak még jobban nevetett.

- Mikor indulunk majd, Bummie? - kérdeztem, már 8:30 volt és a buli nyilván elkezdődött.

- Akár már most is mehetünk. Kész vagy? - kérdezte körém fonva karjait. Csak bólintottam egy hümmögéssel egybekötve válaszként. - Rendben, akkor kelj fel, baby. - nyafogtam egy sort, mielőtt felálltam volna.

A kis asztalhoz sétált és a motorja kulcsai helyett, a kocsikulcsait vette kézhez, mivel Mark-ot és az egyik vendégét is felvesszük út közben.

- Rendben, menjünk mert Mark hisztis lesz.. - nevettem, de csak követtem a kocsijához.

A kocsiban végig beszéltük az utat, amíg JB vezetett. Nem volt messze Mark lakása, csak öt perc lehetett, hamar oda is értünk. Dudáltunk, jelezve, hogy a fuvar már ott vár rájuk.

Mark és egy másik alak jött ki a lakásból, és felénk indultak. Nem ismertem fel az illetőt addig, amíg a kocsihoz nem értek. Amikor megláttam, a szemeim kikerekedtek.

- Jinyoung?! - kérdeztem, mire ő is felkapta a fejét, a szemei szintúgy tányér nagyságúra nőttek.

- Oh...szia Youngjae, szép este, nem igaz? - nevetett kínosan, ahogy a szemem a platina szőke és barátom közt cikázott, majd JB-n. Vajon tudott erről vagy ő is olyan összezavarodott és meglepett volt, mint én?

- Sok mindent kell megmagyaráznia Mr. - feleltem és néztem, ahogy Mark keze Jinyoung combjára csúszott. Vigyorogva fordultam el tőlük, míg JB a parti helyére vezetett.

-

Amikor odaértünk a házhoz, hallottuk a zenét, ami kiszűrődött onnan.  Mark és Jinyoung szálltak ki először, engem és JB-t ott hagyva. Ki akartam nyitni az ajtót, de ő elkapta a csuklóm, ezzel megakadályozva abban.

- Baby. - sóhajtott mielőtt folytatta volna. - Tudom, hogy azt hiszed túlságosan védelmező vagyok, de nem tudod milyen alakok vannak ebben a buliban. Szerencsére én igen, úgyhogy maradj a közelemben és akkor nem lesz baj. - fejezte be. Mosolyogva hajoltam közelebb hozzá és adtam puszit szájára.

- Megígérem, hogy igyekszem távol tartani magam bármiféle bajtól. - feleltem, mire visszamosolygott rám.

- Oké, na gyerünk. - mindketten kiszálltunk a kocsiból, kezemet az övébe adtam és az ajtó felé mentünk.

Ahogy beléptünk, megláttuk, ahogy mennyi ember volt bent. JB keze erősebben fogta az enyémet és vezetett beljebb. A nappaliban leültetett egy kanapéra, ahol épp senki nem ült.

- Mindjárt visszajövök, meg kell keresnem valakit. Nagyon nem akarlak itt hagyni egyedül, de jobb, hogy itt vagy, mint hogy a másik szobában szívd a füstöt. - puszilta meg arcom és elment.

Ahogy elsétált, a figyelmem a táncoló emberek felé irányult. a legtöbb ember nem tűnt józannak, izzadtan táncoltak ott.

Nyugtalan voltam, amikor megéreztem, hogy a kanapé besüpped mellettem. Odanézve egy teletetovált, ittas alakot láttam. Engem nézett, a szemei végigpásztázták a testem, ami kényelmetlenül érintett.

- Hey, cuki fiú. Mi a neved? - kérdezte kezét combomra téve. Próbáltam odébb tolni, de a szorítása csak erősebb lett. - Mit csinál itt egy ilyen jóképű, ártatlan srác, mint te egy ilyen helyen? - kérdezte újra, másik kezével erőszakosan fordította felé arcomat állkapcsomnál fogva.

- Kérlek...fejezd be. - könyörögtem, próbálva újra eltolni, de csak újra erősebben szorított rajtam.

Hirtelen felhúzott a kanapéról, a kezemet kicsavarva húzott maga után felfelé.

Amint felértünk, a fürdőbe tolt be. Abban a pillanatban nagyon féltem. Hol van JB? Mit akar tőlem? Miért csinálja ezt? A kérdések száguldoztak a fejemben, nem tudtam mást, csak ki akartam jutni onnan.

- Mit...mit csinálsz? - kérdeztem remegve, mire csak vigyorgott.

- Ne tegyél úgy, mintha nem akarnád, baby. 

- Nekem barátom van, csak engedj el. Kérlek. - kezdtem megint, hiszen halálra rémültem tőle.

- Hol van? Hm? Nincs itt, úgyhogy... - a kezei végigtapogatták a testem, én meg csak álltam ott, lefagyva a fürdő falának dőlve. A könnyeim megállíthatatlanul folyni kezdtek, amikor a nadrágom cipzárját lehúzta, majd letolta rólam, egyedül a boxert és a pólót meghagyva rajtam. 

Nem tudtam megállítani a könnyeim, mire ő felnézett rám. - Hagyd abba a sírást, különben.. - mondta, de félbeszakították.

Hangos kopogtatást hallottam, egy ismerős hanggla egybekötve, ami egy kis reménnyel töltötte meg egész lényemet, még több könnyet engedve lecsorogni. 

- Hello. Van itt valaki? - kopogott újra.

- JB?! Én.. - a részeg fickó szám elé tette kezét, hogy elhallgattasson.

- Youngjae? Baby, jól vagy?! - a bezárt ajtó kilincse megmozdult, az ajtó kinyílt mögötte egy aggódó Jaebum-al. Az arca elsápadt azonnal amint meglátta bokáig letolt nadrágomat, ahogy a falhoz voltam szorítva, arcom pedig könnyeimtől volt nedvesen csillogott. 

-  Azonnal ereszd el! - sietett be a fürdőbe, az embert szinte letépve rólam lökte a földre. JB egy percet sem vesztegetett, máris ráugrott és keményen ütlegelni kezdte az arcát. 

- Ki a faszom adott neked engedélyt arra, hogy hozzáérj? - kiabálta JB a földön fekvő, akkorra már végrző orrú emberre.

JB hangos kiáltása nem maradt észrevétlenül, Mark is felrohant az emeletre, mögötte Jinyoung. - JB, minden...- mindketten lefagytak.

- Mi a fene folyik itt? JB?! - Mark ment oda JB.hez lerángatva az illetőtől. Jinyoung hozzám jött oda, én a földön ültem, nadrágom még mindig bokámig letolva.

- Ide jöttem, a fürdőbe, Youngjae-t kerestem, és itt találtam őt, sírva, a nadrágja letolva és ez a szar épp taperolta. Mégis mit kellett volna tennem?!

JB eltolta magától Mark-ot és felém sietett, leguggolva hozzám. Jinyoung még mindig ott állt, majd amikor JB ölelésbe vont, ott hagyott minket. A hátamat simogatva próbálva lenyugtatni engem.

- Sajnálom, sunshine. Nem kellett volna egyedül hagyjalak, az én hibám. Nem szabadott volna ennek megtörténnie. S..sajnálom..- hangja elcsuklott bocsánatkérése végére, karjai viszont annál szorosabban fonódtak körém, közelebb húzva meleg testéhez. Letörölte a könnyeimet arcomról, majd megpuszilta  nedves bőröm. - Rendben van...most már rendben vagy..

Felállt, engem felemelve ültetett a szekrényre. Felhúzta nadrágomat, a cipzáromat is megigazította, begombolta, mielőtt újra karjaiba fogott volna. Elsétált a földön fekvő, részeg alak mellett és levitt a földszintre, ki a lakásból.

A kocsi ajtaját kinyitva ültetett be, újabb csókot adva arcomra, mielőtt becsukta az ajtót és a volán mögé ült.



2017. február 20., hétfő

Tiltott gyümölcs 2.0

Műfaj: yaoi, agnst
Érintett banda: History
Páros: Kyungjeong
Figyelmeztetés: +18, erőszak
Egyéb: - 



Kyungil Po.V.: 

Yijeong édesen könyörgött nekem óráknak tűnő percekig, de én nem kegyelmeztem meg rajta. Azt akartam, hogy érezze ugyanazt, mint én. Élje át a vágyódás és kín keserű elegyét, ami egyszerre feszít szét és roppant össze.

Kezem újra puha tincseibe tévedt, de ezúttal egy kicsivel gyengédebben. Akartam, vágytam rá, meg akartam ízlelni öt, mindenestül. 

- Neh...kérem...-sóhajtotta két levegővétel között, de én csak mosolyogva figyeltem gyenge lényét. Jó érzéssel töltött el, hogy uralkodhatok rajta, irányíthatom a testét, ami alárendelve fekszik előttem. Karjánál fogva húztam fel és húztam beljebb a lakásba. Szép volt a hely, de engem Yijeong sokkalta jobban érdekelt. 

-Hiába kiabálsz, nem hall senki. Senki nem jön megmenteni téged...senki....-suttogtam szavaim fülébe, mire láthatóan megborzongott. Elégedetten mosolyodtam el a reakcióra, amit kiváltottam belőle. Tetszett, ahogy a rettegés szinte megbénítja, ugyanakkor könyörgésre készteti, ami zene füleimnek. A kanapéhoz érve rálöktem a könnyű testet, ami már alig ellenkezett. A hangfalhoz lépve bekapcsoltam azt, hogy egy kis alap zaj legyen körülöttünk. Visszasétáltam hozzá, összekötözött kezein pedig meglazítottam az agyagot, hogy ne feküdjön kitekert pózban.
- Ha nem ellenkezel, talán hamarabb szabadulsz....- hajoltam füléhez megint.

Yijeong Po.V.:

Féltem. Rettegtem mi lehet a következő lépése, vagy mikor vágja el a torkom, mikor fog olyat tenni velem, amit már nem fogok ép ésszel bírni. Szavai mennydörgő robajként visszhangoztak fejemben, még ha csak a valóságban suttogás is volt. Az adrenalin száguldott a véremben, de mégsem segített kijutni. Menekülni akartam, futni, messze, amíg csak össze nem esek a fáradságtól. A tüdőm sípolva fogadta be az oxigént, de az nem volt elég. A halk zene is hangos dörömbölés volt fülemnek, hiába lazított a kezemet fogságban tartó kötelén, az továbbra sem engedett.

Forró tenyér ért a bőrömhöz ruhám alatt, a testem automatikusan reagált, igyekeztem kijutni onnan, elhessegetni őt, akármennyire is próbáltam, nem ment. Két erős kéz szorította le csípőmet, hogy ne tudjak mozogni, de én csak azért sem hagytam abba. Ficánkoltam, újra meg újra rúgni, kapálózni kezdtem, de minden igyekezetem hiábavalónak bizonyult. Az ösztöneim küzdöttek a túlélésért, ám a sokadik próbálkozás után úgy éreztem igaza van az idegennek és tényleg nem menekülhetek.

- Feleslegesen próbálsz szabadulni...ez az én játékom és az én szabályaim érvényesek. - szólalt meg újra, ezzel újabb és újabb remegést kiváltva belőlem. A torkom kiszáradt a zihálástól, azt akartam, hogy legyen vége, hogy ébredjek fel, mert ez csak egy rossz álom lehet, nem a valóság.

Addig fészkelődtem tovább, mígnem egy vékony résen át kiláttam a szemem elé kötött kendő alatt. Amit láttam, nem tudtam felfogni. Egy pillanatra megálltam, próbáltam realizálni, kit látok magam előtt, majd újult erővel rúgtam megint, ezúttal valamit eltalálhattam, mert a szorítás keményebb lett derekamon.

Nincs menekvés.

Kyungil Po.V.:

Puha bőre hidegnek hatott az én felhevült testemhez, ahogy letéptem róla pólóját Nem volt kidolgozott teste, mégis, ez is tetszett rajta. Először csak finom, lágy puszikat nyomtam bőrére, de ahogy zihálása erősödött, úgy nőtt az én vágyam is. Fentebb kúsztam, hogy célba vegyem azt, ami már oly régóta hívott. Puha ajkait pillanatok alatt birtokba vettem, ám ő nem adta magát olyan könnyen. Megoldásképp ráharaptam alsó ajkára, mire fájdalmasan felszisszent, ezzel megadva a követelt engedélyt. Nem érdekelt, hogy fáj neki, hogy nem akarja, csak a saját vágyaim hajtottak előre, így akaratosan térképeztem fel szájának minden szegletét. Édes volt, forró és engem csak egyre jobban tüzelt belülről. 

Szinte felemésztett. 

- Hmm... - húzódtam el tőle egy kis levegőért. Végignéztem rajta, és elégedetten nyugtáztam, hogy mindene tökéletes. Pont olyan, amilyenre emlékeztem. Fehért bőr, fekete haj, gyönyörű arc, csókolni való ajkak. Minden, ami Yijeong volt, az maga a tökély.

- Engedj el...eressz! - szólalt meg, ezúttal elhagyva a magázást, ami meg is lepett kicsit. Nem láthatott, hiszen szembekötésben profi vagyok, így kizárt, hogy az elmozdult volna. Talán felismerte a hangomat? Ki tudja, a lényeg, hogy nem adom meg neki az örömöt, hogy láthasson. Úgy fogom magamévá tenni, hogy a saját nevét is elfelejtse, nemhogy az enyémet.

Újra megmarkoltam csípőjét, majd gyorsan lehúztam róla a nadrágot, de a boxert meghagytam. Mindennek megvan a maga ideje, szokták mondani, és én ezzel egyetértek. Magamról lekaptam a pólót, ami eddig takart, de ezúttal nem gyűjtöttem be elégedett pillantásokat, mint ahogy azt szoktam. 

- Nem hagylak elmenni, csak amikor már könyörögni fogsz nekem... - leheltem halkan nyakába, mielőtt forró csókot nyomtam volna az említett részre, végül a hatás kedvéért erősen rá is haraptam, hogy biztos foltja maradjon később is. Felszisszent a fájdalomtól, de nem érdekelt. Ő az enyém.

Yijeong Po.V.:

Fájt. 

Minden, amit velem tett, de nem csak fizikailag éreztem, ahogy szinte összetör, hanem lelkileg is. Ott rúgott belém, ahol a legérzékenyebb voltam, hiszen pontosan tudta, milyen kapcsolat volt kettőnk között akkoriban. Abban a percben úgy éreztem, jobb lett volna, ha nem látom meg ki akar a földbe tiporni és meggyalázni. 

Hallottam, ahogy az anyag lágyan susog,amint leveszi magáról. Éreztem a forró leheletét a bőrömön, de hiába vágytam rá még régen, ez mostanra kínná változott. Keményen csókolt meg újra és újra, addig, míg valamiféle választ nem kapott tőlem. Mikor is épphogy csak megmozdítottam ajkaim, ő azonnal elmosolyodott egy ,,Jó fiú" kíséretében lehúzta rólam az utolsó megmaradt ruhadarabomat is. A kezem még mindig össze volt kötve, nem tudtam védekezni ellene, nem volt már bennem elég erő ahhoz, hogy meneküljek. Csak feküdtem ott, mint aki már nem él. Reméltem, hogy ez csak álom és hamarosan felébredek ebből a borzalomból, de mégsem így történt. A hűvös levegőtől kirázott a hideg, próbáltam felhúzni lábaimat, hogy ne fázzak, de nem engedte. Lefogott újból, majd valami hideg, nyálkás anyagot folyatott rám, egyenest a hasamra. Féltem attól, mit fog velem tenni, hogy vajon tényleg az lesz-e a vége, amit gondolok. Elhúzódott tőlem, de előtte még újra megcsókolt, de ez alkalommal talán lágyabban. Kiszolgáltatott voltam, azt tehetett velem, amit akart, ha akartam se tudtam volna harcolni ellene.  

Már nem akartam. 

***

Minden izmom égett, a bőrömön folyt a verejték és más testnedvek egyvelege, az agyam pedig egyre csak ködösebbé vált. Ott feküdtem a kanapén, kihasználva, meggyötörve, összetörve, mint egy kiterített vadállat. Akárhányszor kérleltem, nem hagyta abba, mindannyiszor keményen csapódott belém, nem foglalkozva könyörgésemmel. A megannyi sikoly is hasztalan volt, senki nem hallott engem, senki nem sietett a segítségemre. A szemem még mindig be volt kötve, csak a kezeim engedte szabadon dolga végeztével. Sírni akartam, de már nem tudtam. Hagytam, hogy a fejem lentebb csússzon a kanapé puha anyagán, nem érdekelt már semmi. Ott feküdtem, terpeszben, karom és fejem a földre lógva, a levegő már csak nagy nehézségek útján jutott el tüdőmbe. Hallottam, amint felöltözik, rendbe igazítja magát, gyorsan intéz egy telefont, míg én mozdulatlanul hevertem mellette. Nem fogtam fel egy szót sem abból, amit beszélt, de nem is érdekelt. Fel akartam ébredni a rémálomból, de nem engedte. Időnként még ujjai végigtáncoltak sebes, foltos bőrömön. A sérüléseken, amiket ő okozott nekem. Néhányat szándékosan kikerült, másokba belemarkolt, de már nem tudtam kiáltani sem. A fájdalom enyhült lassan, olyan volt, mintha haldokolnék. Még éreztem, ahogy erős ujjai a nyakam köré fonódnak, kiszorítva ezzel a vért, a tekintetem újra elködösült, aztán már nem érzékeltem semmit. Hallottam, ahogy föláll mellőlem, felveszi a kabátját és az ajtó felé indul. 

A kendő lassan lehullik a szemem elől, de már csak távoli, homályos alakját látom, míg végül újra sötétségbe borul minden.

2017. február 18., szombat

Tattooed Flowers [2Jae] 10. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 
ÉriNtett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

A szokásos ebédünknél ültünk a fiúkkal, a napom eddig nagyjából simán ment. Számtalan tekintetet kaptam, suttogásokat is, de próbáltam nem foglalkozni velük. Az emberek hiába néztek, egyik sem jött oda belém kötni, legalábbis eddig. 

A fiúk valami random témáról beszéltek, vitázva egymással buta dolgokon, míg én csak csöndesen ültem a közösségi oldalakat végigpörgetve. Nem érdekelt különösebben semmi, amiről ők beszéltek. A telefonom rezgett a kezemben, ahogy új üzenetet kaptam:

Bummie:
ebédelni vagy, ugye?


Igen, a srácokkal ülök.
Hm.. jó. milyen a napod eddig, sunshine?

Egész jó. Kaptam pár lenéző pillantást,
de igyekszem ignorálni őket.

Az ebédlő tele volt vidám csevegéssel a diákok jóvoltából, tökéletesen békés volt minden, amikor is egy hangos robaj száguldott végig a termen. Felnézve megláttam Ravi-t és csapatát, ahogy besétálnak. Minden tag szeme vészjóslóan szegeződött rám.

- Oh, nézzétek ki van itt. - Ravi legjobb barátja, Leo szólalt meg. - A kis meleg baba aki nem tudja megvédeni magát, vagy befogni a száját. - folytatta, az ebédlő pedig nevetésben tört ki.

Lehajtottam a fejem, igyekeztem kizárni őket, de ők csak folytatták. Hallottam, ahogy Jinyoung suttogja ne foglalkozzak velük, de nem sokat segített.

Sértő, gyalázó szavaik keményen rohamoztak engem Ravi csapatától. A diákok csak nevettek, vagy szánalommal telt tekintettel figyeltek. 

- A kis lányos meleg fiúcska, Youngjae, Hey, hogy van a szemed? - ez volt minden, amit hallottam utolsó mondatukból, mert felálltam és kimentem. Egyszerűen nem bírtam már tovább. Ravi mindig is kötekedett velem, de még sose volt ilyen. 




A szekrényemhez sétáltam. Kezemmel beletúrtam hajamba, ahogy kinyitottam. Mivel a csengő pár percen belül megszólalhatott, felkaptam amire szükségem lehetett és a következő órámra siettem. 

Ahogy a terembe értem az ebédszünet végét jelző csengő megszólalt, miközben az üres terembe sétálva ültem le a leghátsó padba. Ez egy hosszú nap lesz.

;

Ahogy az iskolának vége volt, sietősen szedtem lábaimat a zsúfolt kijárat felé. Körbenézve azonnal megláttam JB-t, ahogy nem messze állt tőlem, karjait mellkasa előtt összefonva másik irányba nézett. Követve tekintetét megláttam Ravi-t és társait.

- Bummie, ne nézz ilyen mogorván. - szólaltam meg, karjaimat nyaka köré fonva, ezzel meglepve őt. Tekintetét elszakította a fiúkról és egy mosoly kíséretében.

- Itt is van az én sunshine-om, milyen volt a napod? - mielőtt még be tudta volna fejezni, Jinyoung, Yugyeom és BamBam hangja szakította. 

- Youngjae, jól vagy? Nem tudtunk korábban megkérdezni, mert elrohantál az ebédlőből, Leo és Ravi meg lököttek.- kérdezte Yugyeom.

Azonnal elsápadtam. Realizálták vajon, hogy ez itt Jaebum, aka Mr. Túlságosan védelmező, és pár napja megfenyegette őket, hogy a szart is kiveri belőlük?

- Mi a fene történt? - kérdezte JB tekintetét a fiúkról rám vezetve. Rájuk pillantottam, de úgy tűnt nem foglalkoznak vele, hogy elmondják mi is történt.

- Őszintén, egy kicsit tanácstalan vagyok ebben. Ravi, Leo, JunQ és Insoo bejöttek az ebédlőbe és elkezdték Youngjae-t sértegetni. Fogadok a nyomorult seggét kínosan érintette a múltkori eset. - szólt közbe Bambam.

Szinte éreztem, ahogy a harag növekszik JB-ben, aki épp az engem korábban gyötrő fiúkra meredt. Ha a tekintettel ölni lehetne, akkor ők már halottak lennének. - Az a kölyök nem tanult semmit, szarrá fogom verni.. - kezdte.

- Bummie, jól van, jól van. Csak hagyjad, kérlek. - néztem szemébe könyörgőn. Nem akartam, hogy tovább fajuljanak a dolgok. Sóhajtva fogta meg derekamat, lehajolva, hogy puszit nyomjon az orromra.

- Rohadtul szerencsés. - mosolygott le rám, közelebb húzva magához. Teljesen elfelejtettem, hogy emberek között vagyunk, akik mind minket figyelnek. Azt is, hogy a barátaink mellettünk vannak.

- Oké, gerlepár, csak semmi tapi meg miegyéb. - kezdte Jinyoung.

- Jinyoung kérlek.. vagy hívjam Mark-ot, - vigyorgott JB, ahogy Jinyoung arca teljesen elvörösödött. Összezavarodva nevettem a jeleneten.

- Én..én nem tudom miről beszélsz.

- Tényleg? Hát, azon a bizonyos napon a parkban, te...

- Gyerünk srácok, menjünk. Bye Youngjae, Jaebum. - sietett el Jinyoung, magával rángatva Bambam-et és Yigyeom-ot is.

- Mi is menjünk, baby.- bólintottam, majd kezébe fogta az enyémet és a motorjához vezetett.




2017. február 16., csütörtök

Not enough for you.

Műfaj: oneshot, slice of life, light yaoi, egyperces
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae  
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: Jaebum [aka Def Soul]- Lost c száma ihlette eredetileg, néhány részletet átvettem belőle, ezeket vastagbetűkkel jelöltem.

Jaebum Po.V.:

Nem vagyok elég jó. Nem tudom, hogyan fejlődhetnék, hogy válhatnék jobb emberré, hogy érhetném el azt, amiért olyan keményen dolgozok minden egyes nap. Mindent feltettem egy lapra, az életemet is eladtam, de az alagútból nincs kijárat a fénybe.

***

- GOT7! GOT7! GOT7! - kántálták a rajongók, ahogy felléptünk a színpadra. Boldog voltam, hogy velük élhetem át ezt. A comeback-ünk jól sikerült, sorra léptünk fel mindenféle show színpadán, de ez nem volt elég. Meg akartuk mutatni, hogy mi mások vagyunk, mint a többi idol csapat, még ha be is skatulyáznak minket. Sok nehézségen mentünk keresztül együtt, de a cél még csak látótávolságban sem volt. 

***

A banda fáradtan esett be a dormba, hogy végre kipihenhesse a zúzós napot. Táncpróba, ének gyakorlás aztán a színpadi próba majd fellépés, végül egy hosszú fansign. Mind imádjuk a rajongókat, de néha már túl fáradtak vagyunk az állandó mosoly fenntartásához, mint aznap is. Túl nehéz már minden, a vállamat egyre több súly nyomja, feszültebb vagyok az átlagnál.

Youngjae kedvesen jött oda hozzám, hogy kicsit lenyugtasson, de én csak dühösen ellöktem magamtól, mint már oly sokszor az utóbbi időben. Tudtam, hogy szüksége van rám, de mégsem tudtam úgy viselkedni vele, ahogy kellett volna. Kemény voltam és rideg, nem figyeltem mások érzéseire, egyszerűen belefáradtam.A kettőnk közt korábban oly forrón égő szerelem, már csak por és hamu, rá sem ismerek már magamra. Fájdalmat okozok mindenkinek, akit szeretek, cserben hagyom azokat, akik megbíztak bennem. Összetörök mindent magam körül, csak rombolni tudok, törni, zúzni, amíg ezer és ezer darabra nem hullik minden.

Napról napra egyre kevésbé éreztem magabiztosnak magam, többször voltam letargikus hangulatban, mint azt megengedett egy leader számára. Nem értettem miért. Nem tudtam mosolyogni, nevetni a többiekkel, egyszerűen csak bezárkóztam, magas, áttörhetetlen falat húztam magam köré, hogy védjem a belül összetört, meggyötört lelkemet. Az álarc keménynek mutatott, megközelíthetetlennek, de valójában messze nem voltam az. Csak egy egyszerű fiatal, aki az álmaiért harcolt, amiket nem tudott elérni. Fájt, hogy képtelen vagyok előrébb lépni, nem csak a magam, de a csapat szempontjából sem. Megrekedtünk mindannyian és nem tudtunk mozdulni. Egyszer sem nyertünk, nem volt sikerélménye a bandának. Csődöt mondtam, mint leader.

***

Youngjae finoman simogatta a hátam, ahogy az ágyamon feküdtem a párnáim közé temetkezve. Inkább volt baráti az érintése, mint szerelmes. Mélyet szippantottam az ágyneműből, ami Youngjae illatát tartotta magában. Hiába szerettem ezt az aromát, nem éreztem a bizsergést. Nem váltott ki belőlem semmit, úgy éreztem, mintha a köztünk lévő dolgok meg sem történtek volna. Az emlékeim lassan eltűntek, még azok is, amikor kézen fogva sétáltunk a virágokkal terített úton. Még a szavak is, melyek százszor és ezerszer formálták, hogy 'szeretlek'. Nem tudom tovább csinálni ezt, nem tudom tovább fenntartani ezt a kapcsolatot. Nem is tudom minek nevezzem már...talán csak egy vékony kötelék kettőnk közt, ami elszakadni látszik, ahogy múlnak a percek. Nem sokkal később a keze már nem érintette hátamat, helyette egy apró sóhajt hallottam.

- Tudom, hogy már nincs sok...de szeretném még az emlékeimbe vésni a veled töltött időt. - amíg beszélt én felé fordultam a puha ágyon. Igazat beszélt, az egész úgy tűnt, bármelyik pillanatban összeomolhat, akár egy kártyavár.

- Elvesztelek az emlékeimből...

- Tudom... de csak, hogy tudd, nem haragszom rád emiatt. - bújik hozzám egy utolsó ölelésre. Karjaimat köré fonom, némán, oltalmazón, mégis tudom, hogy hamarosan darabokra fogom törni.

Nem akarom ezt így tovább tartani, még egyszer szorosan magamhoz ölelem.. miért nem érzek semmit? Mások lettünk, változtunk és ez így van rendjén. Kínosnak érzem, ha a nevén szólítom, egyre távolabb száműzöm az elmémben. Még ha szemeink találkoznak is, ha egymáshoz szólunk is, egyre csak távolodik, míg végül eltűnik. 

Nem ejtettünk egyetlen könnyet sem azon az éjszakán, nem tudtam sírni. Nem volt bennem már semmi érzés, amit ő elfogadott így. Egymás karjaiban aludtunk el, még egyszer, utoljára, azzal a tudattal, hogy nem voltam elég jó neki. 

 

2017. február 13., hétfő

Tattooed Flowers [2Jae] 09. rész ~Fordítás~

 Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 
Éritett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

Mire a szüleim hazaértek, addigra sikeresen kijuttattam JB-t a házból, Mari segítségével. Le kellett másznia az ablakomból a fára, majd át a kapun úgy, hogy ne vegyék észre.

Nem sokkal később mindketten feljöttek a szobámba, hogy megnézzék mit csinálok éppen (vagyis hogy tanulok-e vagy házit írok). Igyekeztem takarni a szemem, de a tervem kudarcba fulladt és kérdezgetni kezdtek, hogy merre jártam. Kijátszottam őket azzal a szöveggel, hogy testnevelés órán találtak arcon egy labdával.

Máris reggel volt, ami azt jelentette, hogy újra fel kell vennem az iskolai egyenruhát. Az embernagyságú tükörben néztem meg magam, majd barna tincseimbe túrtam, mielőtt elindultam volna a szobámból.

Nem akartam iskolába menni, egyáltalán nem. Tudom, minden diák ezt mondja, de nekem komolyabb indokom volt ezt mondani, mint az, hogy ,,fáradt vagyok." 

A figyelem, amit JB miatt kaptunk, nem tudtam mit mond a többi diák rólunk. Persze, JB valamennyire rájuk ijesztett agresszív fellépésével, de a gimisek azok gimisek és sosem azt csinálják, amit mondanak nekik. 

Hirtelen rezegni kezdett a telefonomon a szűk nadrágom zsebében. Elővettem onnan és azonnal mosolyogni kezdtem, ahogy elolvastam.

Bummie:
Látom nincs aki elvigyen suliba,
kint várlak.

Egy rövid válasz után visszacsúsztattam a készüléket a zsebembe, felkaptam az iskolatáskámat az asztalról , majd még egyszer megnéztem magam a tükörben, végül lementem a szobámból.

Megállhattam volna, hogy megmondjam a szüleimnek aznap gyalog megyek, de nem voltak ott. Reggel korán elmentek, a családi cég teendői elég sok időt elvesznek tőlük.

Az utcán sétálva a sarkon balra fordulva megláttam (a hihetetlenül jól) kinéző Jaebum-ot, amint motorjának támaszkodva vár rám. Az ülésen ül, szűk fekete nadrágban, trikóban, ezzel megmutatva izmos karját, mosolya pedig levakarhatatlan volt, amikor meglátott. 

- Jó reggelt, Sunshine, pattanj fel. - köszöntött, és egy gyors szájra puszival egybekötve adta kezembe a sisakot. Felcsatoltam és mögé ültem, karjaim azonnal körbefontam hasa előtt.

Az iskolába vezető út csöndben telt, de nem volt zavaró, viszont hamar eltelt.t Túl hamar. Megálltunk a parkolóban és éreztem, ahogy egyre jobban aggódok. A reggeli érzésem azonnal visszajött, nem akartam ott lenni.

Amint megálltunk, a diákok megbámultak minket. Annak ellenére, hogy minden délután elém jött, az emberek ugyanúgy megnéztek.

JB leállította a motort, én pedig leszálltam róla. Sóhajtva túrtam kócos hajamba. 

- Hé, baby, miért van rossz kedved? - kérdezte JB, kinyújtva kezét az állam felé, így felemelve fejem. A szemembe nézve várt a válaszomra, míg ujjai finoman érintették bőrömet.

- Csak...én.. - sóhajtottam a válaszomon gondolkozva mielőtt feleltem volna. - Nincs semmi gond, tényleg. Csak kicsit nehéznek érzem, hogy most bemenjek, hogy mit fognak szólni az emberek. - feleltem teljesen őszintén.

- Ne légy ideges sunshine, minden rendben lesz. Ha bárki is hozzád mer érni, vagy csúnyán néz rád, csak hívj és én itt leszek, amilyen gyorsan csak tudok. - válaszolta komoly hangon, de mégis mosolyogva. 

Szoros ölelésbe vont, amikor is az iskola csengője jelezni kezdett. Felemelve fejem érintette ajkait az enyémhez, finoman mozgatva őket. Mielőtt még elszakadt volna tőlem nyomást éreztem a hátsómon.

Megugrottam, nem a fájdalomtól, hanem a sokktól. felnézve rá láttam, ahogy a vigyor szétterül az arcán. Közelebb hajolt hozzám, ajkait a fülem mellett voltak már.- Legyen szép napod, baby. - suttogta fülembe rekedt hangján, a borzongás pedig végigfutott rajtam. 

- Sz..szia, Bummie. - intettem neki, majd hátat fordítva indultam az iskola épületébe.






2017. február 10., péntek

Tattooed Flowers [2Jae] 08. rész ~Fordítás~

 Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 
Éritett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.: 
Órákig feküdtünk az ágyban, beszélgetve, filmet nézve, én egész idő alatt karjaiban pihentem. 

Egy idő után elaludtam, rövid kis szundikálásnak éreztem amikor felébredtem. Magam mellé nézve JB-t láttam, aki szintén szunyókált. Az órára pillantva realizáltam, hogy máris 8:30 van. Francba, a szüleim bármelyik pillanatban hazaérhettek. Felkeltem az ágyból, hogy kilessek az ablakon, és frászt kaptam, amikor egy kocsit láttam parkolni odalent. 

Gyorsan JB oldala felé mentem, rázogatva próbáltam hamar felkelteni.- Bummie, JB, kelj fel, menned kell.- folytattam ébresztgetését, mire csak morgolódott. - Gyerünk, a szüleim itthon vannak. - erre a mondatomra azonnal felült az ágyban, szemeit dörzsölgetve.
- Basszus, itt vannak.. - válaszként csak bólintottam. - Mennyi ideje értek haza? Nem hiszem, hogy láttak volna engem.

- Ha ők azok, akkor valószínű csak most, ilyenkor szoktak hazaérni általában. - feleltem. Jaebum körbenézett a szobában, keresve az ingét, amikor is kopogást hallottunk.

Mindketten elhallgattunk egymásra nézve. 'Menj és bújj el a fürdőben.' tátogtam neki és arra felé mutattam. Azonnal felállt és elindult, én meg az ajtó felé vettem az irányt. 

Óvatosan nyitottam ajtót, majd mikor megláttam ki az, megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaim. Gyorsan berántottam a szobába Jinyoung testét. - Mit csinálsz te itt? - kérdeztem. - Majdnem halálra ijesztettél.. itthon vannak a szüleim?

- Azért jöttem, hogy megkérdezzelek tanulunk-e. Te mindig tanulsz és most nekem is kell, de nincs kedvem otthon egyedül megcsinálni, és nem, nincsenek. - felelte egyik szemöldökét felhúzva. 

Mielőtt még egy szót is kimondtam volna, máris közbevágott JB hangja. - Úgy vettem észre akkor senki fontos.- JB épp kijött a fürdőből, az inge ugyan rajta volt, de teljesen kigombolva. Egy rövid ideig teljes transzban voltam, annyira bambultam, amit Jinyoung hangja tört meg. 

- Oké, oké, oké, mi folyik itt? - visszanéztem Jinyoung-ra, aki még mindig felvont szemöldökkel nézett, ajkain pedig egy apró vigyor ült. Éreztem, ahogy a felmelegszik az arcom, amíg beszélt. A helyzeten semmit sem segített, hogy JB úgy döntött odajött hozzám és karjait derekam köré fonta így megölelve hátulról.

- S..semmi nem történik, miből gondolod, hogy bármi is lenne? - motyogtam. Igazság szerint senkinek sem mondtam el a fiúk közül, hogy JB és én járunk. 

Rám nézett azzal a tipikus 'te most viccelsz velem' kifejezéssel az arcán. - Rendben, lássuk csak. Remegve nyitottad ki az ajtót, majd egy félmeztelen Jaebum-mal találkozok, aki jelenleg is hátulról ölelget a szobádban a ajtó pedig be volt zárva. - állt meg egy percre és hagyta ülepedni. - És nem történt semmi? - tette karba kezeit mellkasa előtt. 

JB úgy tűnt felfogta szituációt. - Baby, nem mondtad el neki? - kérdezte kis zavarodottsággal a hangjában. Csak megráztam a fejem válaszként. 

- Nem mondtam el senkinek...eszembe sem jutott. - sóhajtottam, mielőtt újra az összezavarodott Park Jinyoung-ra figyeltem volna. 

- Ne akadj ki, meg ilyesmi, de ő a párom. - magyaráztam.

Ha azt mondanám Jinyoung kikészült, akkor az nem lenne igaz. A vigyor az arcán egyre nagyobbra nőtt. - Bam tartozik nekem 20$-al, ne felejts el emlékeztetni rá.

- Várjunk, mi köze van neki bármihez is? - kérdeztem zavartan.

- Én és Bam fogadtunk, én azt mondtam, hogy van valami gyanús köztetek, de szerinte nem. - felelte. - Oké, akkor most megyek is, tudok egyedül is tanulni. Egy kis 'egyedüllét' nem árt nektek. - mondta, majd az ajtó felé sétált egy kacsintást dobva felém. 

- Ja, és JB... védekezzetek mielőtt hozzá érsz, rendben? - és azzal a mondattal le is lépett, ott hagyva engem teljesen elvörösödve. JB felé fordultam, aki még mindig vigyorogva tartott engem. 

- Védekezni, mielőtt hozzá érek? Észben fogom tartani. - Lenézett rám, még mindig ölelgetve. - Mit gondolsz, sunshine? - ha azt gondoltam az arcom forró, akkor már szabályosan lángra lobbantak azon a ponton. 

- Yah, ne beszélj így. - motyogtam, majd eltolva magamtól siettem az ágyamba, hogy a takaróm alá bújjak a zavaromat próbálva elrejteni. Éreztem, ahogy az áy besüpped mellettem, amint mellék feküdt, majd karjait is megéreztem magam körül. 

- Csak viccelek, szerelmem, várhatunk vele. - kacsintott rám, mielőtt kuncogni kezdett volna.