Tattooed Flowers [2Jae] 10. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 
ÉriNtett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: -nincs-

Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

A szokásos ebédünknél ültünk a fiúkkal, a napom eddig nagyjából simán ment. Számtalan tekintetet kaptam, suttogásokat is, de próbáltam nem foglalkozni velük. Az emberek hiába néztek, egyik sem jött oda belém kötni, legalábbis eddig. 

A fiúk valami random témáról beszéltek, vitázva egymással buta dolgokon, míg én csak csöndesen ültem a közösségi oldalakat végigpörgetve. Nem érdekelt különösebben semmi, amiről ők beszéltek. A telefonom rezgett a kezemben, ahogy új üzenetet kaptam:

Bummie:

ebédelni vagy, ugye?

Igen, a srácokkal ülök.

Hm.. jó. milyen a napod eddig, sunshine?

Egész jó. Kaptam pár lenéző pillantást,
de igyekszem ignorálni őket.

Az ebédlő tele volt vidám csevegéssel a diákok jóvoltából, tökéletesen békés volt minden, amikor is egy hangos robaj száguldott végig a termen. Felnézve megláttam Ravi-t és csapatát, ahogy besétálnak. Minden tag szeme vészjóslóan szegeződött rám.

- Oh, nézzétek ki van itt. - Ravi legjobb barátja, Leo szólalt meg. - A kis meleg baba aki nem tudja megvédeni magát, vagy befogni a száját. - folytatta, az ebédlő pedig nevetésben tört ki.

Lehajtottam a fejem, igyekeztem kizárni őket, de ők csak folytatták. Hallottam, ahogy Jinyoung suttogja ne foglalkozzak velük, de nem sokat segített.

Sértő, gyalázó szavaik keményen rohamoztak engem Ravi csapatától. A diákok csak nevettek, vagy szánalommal telt tekintettel figyeltek. 

- A kis lányos meleg fiúcska, Youngjae, Hey, hogy van a szemed? - ez volt minden, amit hallottam utolsó mondatukból, mert felálltam és kimentem. Egyszerűen nem bírtam már tovább. Ravi mindig is kötekedett velem, de még sose volt ilyen. 

A szekrényemhez sétáltam. Kezemmel beletúrtam hajamba, ahogy kinyitottam. Mivel a csengő pár percen belül megszólalhatott, felkaptam amire szükségem lehetett és a következő órámra siettem. 

Ahogy a terembe értem az ebédszünet végét jelző csengő megszólalt, miközben az üres terembe sétálva ültem le a leghátsó padba. Ez egy hosszú nap lesz.

;

Ahogy az iskolának vége volt, sietősen szedtem lábaimat a zsúfolt kijárat felé. Körbenézve azonnal megláttam JB-t, ahogy nem messze állt tőlem, karjait mellkasa előtt összefonva másik irányba nézett. Követve tekintetét megláttam Ravi-t és társait.

- Bummie, ne nézz ilyen mogorván. - szólaltam meg, karjaimat nyaka köré fonva, ezzel meglepve őt. Tekintetét elszakította a fiúkról és egy mosoly kíséretében.

- Itt is van az én sunshine-om, milyen volt a napod? - mielőtt még be tudta volna fejezni, Jinyoung, Yugyeom és BamBam hangja szakította. 

- Youngjae, jól vagy? Nem tudtunk korábban megkérdezni, mert elrohantál az ebédlőből, Leo és Ravi meg lököttek.- kérdezte Yugyeom.

Azonnal elsápadtam. Realizálták vajon, hogy ez itt Jaebum, aka Mr. Túlságosan védelmező, és pár napja megfenyegette őket, hogy a szart is kiveri belőlük?

- Mi a fene történt? - kérdezte JB tekintetét a fiúkról rám vezetve. Rájuk pillantottam, de úgy tűnt nem foglalkoznak vele, hogy elmondják mi is történt.

- Őszintén, egy kicsit tanácstalan vagyok ebben. Ravi, Leo, JunQ és Insoo bejöttek az ebédlőbe és elkezdték Youngjae-t sértegetni. Fogadok a nyomorult seggét kínosan érintette a múltkori eset. - szólt közbe Bambam.

Szinte éreztem, ahogy a harag növekszik JB-ben, aki épp az engem korábban gyötrő fiúkra meredt. Ha a tekintettel ölni lehetne, akkor ők már halottak lennének. - Az a kölyök nem tanult semmit, szarrá fogom verni.. - kezdte.

- Bummie, jól van, jól van. Csak hagyjad, kérlek. - néztem szemébe könyörgőn. Nem akartam, hogy tovább fajuljanak a dolgok. Sóhajtva fogta meg derekamat, lehajolva, hogy puszit nyomjon az orromra.

- Rohadtul szerencsés. - mosolygott le rám, közelebb húzva magához. Teljesen elfelejtettem, hogy emberek között vagyunk, akik mind minket figyelnek. Azt is, hogy a barátaink mellettünk vannak.

- Oké, gerlepár, csak semmi tapi meg miegyéb. - kezdte Jinyoung.

- Jinyoung kérlek.. vagy hívjam Mark-ot, - vigyorgott JB, ahogy Jinyoung arca teljesen elvörösödött. Összezavarodva nevettem a jeleneten.

- Én..én nem tudom miről beszélsz.

- Tényleg? Hát, azon a bizonyos napon a parkban, te...

- Gyerünk srácok, menjünk. Bye Youngjae, Jaebum. - sietett el Jinyoung, magával rángatva Bambam-et és Yigyeom-ot is.

- Mi is menjünk, baby.- bólintottam, majd kezébe fogta az enyémet és a motorjához vezetett.