Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life
Éritett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM
Youngjae Po.V.:
Mire a szüleim hazaértek, addigra sikeresen kijuttattam JB-t a házból, Mari segítségével. Le kellett másznia az ablakomból a fára, majd át a kapun úgy, hogy ne vegyék észre.
Nem sokkal később mindketten feljöttek a szobámba, hogy megnézzék mit csinálok éppen (vagyis hogy tanulok-e vagy házit írok). Igyekeztem takarni a szemem, de a tervem kudarcba fulladt és kérdezgetni kezdtek, hogy merre jártam. Kijátszottam őket azzal a szöveggel, hogy testnevelés órán találtak arcon egy labdával.
Máris reggel volt, ami azt jelentette, hogy újra fel kell vennem az iskolai egyenruhát. Az embernagyságú tükörben néztem meg magam, majd barna tincseimbe túrtam, mielőtt elindultam volna a szobámból.
Nem akartam iskolába menni, egyáltalán nem. Tudom, minden diák ezt mondja, de nekem komolyabb indokom volt ezt mondani, mint az, hogy ,,fáradt vagyok."
A figyelem, amit JB miatt kaptunk, nem tudtam mit mond a többi diák rólunk. Persze, JB valamennyire rájuk ijesztett agresszív fellépésével, de a gimisek azok gimisek és sosem azt csinálják, amit mondanak nekik.
Hirtelen rezegni kezdett a telefonomon a szűk nadrágom zsebében. Elővettem onnan és azonnal mosolyogni kezdtem, ahogy elolvastam.
Bummie:
Látom nincs aki elvigyen suliba,
kint várlak.
Egy rövid válasz után visszacsúsztattam a készüléket a zsebembe, felkaptam az iskolatáskámat az asztalról , majd még egyszer megnéztem magam a tükörben, végül lementem a szobámból.
Megállhattam volna, hogy megmondjam a szüleimnek aznap gyalog megyek, de nem voltak ott. Reggel korán elmentek, a családi cég teendői elég sok időt elvesznek tőlük.
Az utcán sétálva a sarkon balra fordulva megláttam (a hihetetlenül jól) kinéző Jaebum-ot, amint motorjának támaszkodva vár rám. Az ülésen ül, szűk fekete nadrágban, trikóban, ezzel megmutatva izmos karját, mosolya pedig levakarhatatlan volt, amikor meglátott.
- Jó reggelt, Sunshine, pattanj fel. - köszöntött, és egy gyors szájra puszival egybekötve adta kezembe a sisakot. Felcsatoltam és mögé ültem, karjaim azonnal körbefontam hasa előtt.
Az iskolába vezető út csöndben telt, de nem volt zavaró, viszont hamar eltelt.t Túl hamar. Megálltunk a parkolóban és éreztem, ahogy egyre jobban aggódok. A reggeli érzésem azonnal visszajött, nem akartam ott lenni.
Amint megálltunk, a diákok megbámultak minket. Annak ellenére, hogy minden délután elém jött, az emberek ugyanúgy megnéztek.
JB leállította a motort, én pedig leszálltam róla. Sóhajtva túrtam kócos hajamba.
- Hé, baby, miért van rossz kedved? - kérdezte JB, kinyújtva kezét az állam felé, így felemelve fejem. A szemembe nézve várt a válaszomra, míg ujjai finoman érintették bőrömet.
- Csak...én.. - sóhajtottam a válaszomon gondolkozva mielőtt feleltem volna. - Nincs semmi gond, tényleg. Csak kicsit nehéznek érzem, hogy most bemenjek, hogy mit fognak szólni az emberek. - feleltem teljesen őszintén.
- Ne légy ideges sunshine, minden rendben lesz. Ha bárki is hozzád mer érni, vagy csúnyán néz rád, csak hívj és én itt leszek, amilyen gyorsan csak tudok. - válaszolta komoly hangon, de mégis mosolyogva.
Szoros ölelésbe vont, amikor is az iskola csengője jelezni kezdett. Felemelve fejem érintette ajkait az enyémhez, finoman mozgatva őket. Mielőtt még elszakadt volna tőlem nyomást éreztem a hátsómon.
Megugrottam, nem a fájdalomtól, hanem a sokktól. felnézve rá láttam, ahogy a vigyor szétterül az arcán. Közelebb hajolt hozzám, ajkait a fülem mellett voltak már.- Legyen szép napod, baby. - suttogta fülembe rekedt hangján, a borzongás pedig végigfutott rajtam.
- Sz..szia, Bummie. - intettem neki, majd hátat fordítva indultam az iskola épületébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése