2017. augusztus 17., csütörtök

Living With The D.E.V.I.L [2Jae] 4. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]


Youngjae végül barátokat szerzett. Régóta először ért később haza a szokottnál, igaz, hétvége volt másnap, de a többiekkel, Jacksonal, Mark-al és Bambam-el ment ki és élete talán legjobb perceit élte meg.

Nagyjából 9:46 körül lehetett, mire visszaért lakásba. Hangos fegyverropogást hallott a szobából, nyilvánvalóan Jaebum játszott valami videojátékot.

Azután, ahogy Jaebum viselkedett vele ebédnél, nagyon kényelmetlenül érezte magát és félt beljebb menni. Már evett a srácokkal, szóval a terve az volt, hogy gyorsan besurran és bezárja magát a szobájába.

Sietősen ment be és próbált minél hamarabb átfutni a szobán, de Jaebum azonnal megszólította.
- Azt hittem, annyira megsértődtél az ebédnél történtek miatt, hogy vissza is mentél a szüleidhez.

- ... Nem, én csak kint voltam.

- Egyedül? - nevetett Jaebum.

Youngjae lenézett a földre, az valahogy hirtelen érdekesebbnek tűnt. Csak a szobájába akart menni és egyedül lenni.

- Tulajdonképpen barátokkal voltam.

- A szánalmas kis füzeted nem számítható barátnak.

Szánalmas?

- Tudod mi a szánalmas? - szorította meg a kezében tartott zacskó fülét. - Még azután is, ahogy viselkedtél velem, gondoltam rád és hoztam neked enni. - dobta le a szatyrot az asztalra, majd hangosan bevágta szobája ajtaját maga mögött.

Jaebum belenézett a a táskába. Csirke, a kedvence. Miért volt Youngjae olyan kedves vele? Még azután is, ahogy mutatkozott. Nem érdemelte meg az ételt, nem érdemelt semmit.

Youngjae az ételt másnap a hűtőben találta, bontatlanul. Nem volt meglepődve, hogy nem evett belőle. Jaebum egy bunkó, ugyan, miért enné meg a kaját, amit egy olyan ember hozott neki, mint én? Utál engem.

Senki nem volt otthon, Jaebum valószínűleg a haverjaival volt valahol.

Úgy döntött elmegy a boltba és így kerül valami étel is a teljesen üres hűtőbe. Mindent elrendezett, majd nekiállt főzni. Ő ugyan nem fog éhezni, mert üres a hűtő. 

Egész jónak volt mondható főzésben. Az anyja korábban lebetegedett és ő viselte gondját, míg az apja dolgozni volt, hogy ki tudják fizetni a kórházi számlákat. Mindenki nagy örömére hamar fel is épült.

-----

 Jaebum a kedvenc kávézójában ült, békésen élvezve a kávéját és gondolkozott. Újabban sokat agyalt. Az iskoláról, a borzalmas jegyeiről, a jövőjéről. Amióta az az eset történt, sok mindent inkább feladott.

- Jaebum oppa! 

Felnézett, majd meglátott két lányt az iskolából. Úgy tűnt, azok mindenhol ott voltak, ahova ő is ment, pedig csak egyedül akart lenni egy kicsit.

- A vizsgák nemsokára  itt vannak, és 89.-ik vagy a 100-ból az osztályban. De ez nem nagy gond, hiszen úgyis helyes vagy. - mondta az alacsonyabbik. 

- Ha esetleg felkészítőre van szükséged, mi szívesen segítünk Jaebum oppa" - ajánlotta fel a másik lány. 

Szem forgatva kortyolt bele kávéjába, de elfelejtette, hogy az forró, így alaposan megégette nyelvét a folyamatban. 

- Kösz, de nincs rá szükségem.

Felállt, majd otthagyta a helyet. 

Annak ellenére, hogy az iskolában minden lány imádta, sosem volt szerelmes. Sok lánnyal járt már, de nagyjából egy hét után mindet megunta, és szakítottak.

Már majd éjfél volt, amikor úgy döntött inkább hazamegy. A gyomra korgott már, de nem foglalkozott vele.

~A napjaimat és éjjeleimet 

azzal töltöm,

Hogy rád gondolok

De te ezt nem tudod~

A zene szólt, ahogy belépett a lakásba, a nappali felé fél úton megállt. 



Jaebum kikerekedett szemekkel nézte, mi is történik, közben egy mosoly pedig szép lassan felkúszott szájára. Talán az volt a valaha látott legédesebb dolog. Youngjae körbe táncolt a konyhában, ő pedig valami furcsát érzett a hasában emiatt. Nem értette mi lehet az. 

Youngjae végül észrevette, hogy ott áll, és pillanatok alatt, kicsit kínosan ugyan, de visszatért a tűzhelyhez, ahol már javában főtt az étel. 

- Azt hiszem el kéne rejtenem kamerákat a lakásban, érdekes lenne látni, mit csinálsz, amikor egyedül vagy. - szólalt meg Jaebum.

Jae folytatta a főzést, amikor is meleg leheletet érzett meg nyakánál, amire hirtelen megfordult, hogy és egy az arcához nagyon közel hajoló Jaebum-al találkozott. Orruk majdnem összeért, így Youngjae igyekezett mihamarabb hátrálni tőle, mire a másik megfogta a kezét és saját testéhez vonta.

- M..mit csin..csiná...

- Te idióta, majdnem felgyújtottad magad.  - felelte Jaebum, ezzel egy időben elengedve őt.

Akkor vette csak észre, hogy valóban nagyon közel volt hozzá, hogy lángra kapjon, az pedig egy borzalmas élmény lett volna.

- Oh.. köszi.

- Mindegy.

Jaebum akkor most megmentette? Úgy hitte, Jaebum-nak az inkább lenne nevetséges, hogy ő megégeti magát.

- M..miért jöttél olyan közel, elsősorban? - kérdezte kicsit kínosan.

- Csak tudni akartam, hogy mi a fenét főzöl, de te teljesen meg voltál zakkanva, mint ha legalább meg akartalak volna ölni vagy valami. - magyarázta.

- Talán legközelebb ne gyere ennyire közel a másikhoz. - felelte Youngjae, azonnal meg is bánva. mivel Jaebum újra hihetetlenül közel került hozzá. 

- Nézd csak meg, még az arcod is piros. Máris belém szerettél?

Youngjae kezeivel próbálta eltakarni égő arcát, mielőtt válaszolt volna. - Nem, az arcom azért van kipirulva, mert megcsapott a gőz.

- Oh, hagyjuk már, ugyanúgy őrült mód belém szerettél, mint mindenki más is. - hajolt Jaebum még közelebb, míg Youngjae egyre csak hátrált, egészen a falig. 

Az orruk majdnem összeért újra.

~Rád gondolok

Te is rám gondolsz?~

Teljesen elfelejtette kikapcsolni a zenét is.

- El vagy telve magaddal.

Jaebum csak elvigyorodott. - Szóval így állunk?

- Nem vagyok elég buta ahhoz, hogy egy ilyen bunkóba szeressek bele, mint te. - vágott vissza.

Jaebum megragadta a fiatalabb állát, így ujja pont hozzáért Youngjae szájához.

- Jobban kellene figyelned a csinos kis szádra.

Percek teltek el, amik óráknak tűntek, mire végre leültek enni. Eleget csinált két főre, de emlékezett, hogy Jaebum nem fogyasztotta el azt, amit legutóbb hozott neki. 

Meglepetésére Jaebum is leült enni. Látta, ahogy megjelent egy apró mosoly a száján, ahogy megette az első falatot, ahogy a szemei felcsillantak, de úgy vélte az, amit látott, csak képzelgés, és csak csöndben folytatták az evést.

2017. augusztus 4., péntek

Soft.

Műfaj: egyperces (inkább félperces), yaoi, FLUFF (oh jesus ilyen is van nálam..)
Érintett banda: History
Páros: Kyungjeong
Figyelmeztetés: tőlem szokatlan cukiság.
Egyéb: eredetileg angol nyelven írtam, de gondoltam megosztom magyarul is.
Egyéb 2.0.: cuki. 



Kyungil Po.V.:

Tudjátok, van az ember életében -legalábbis normális esetben- egy olyan pont, ahol minden szép és minden jó. Ez többnyire egy bizonyos személy által következik be, bizonyos helyzetben, de megtörténik. Az én ilyen pillanatom nem is olyan rég történt meg.

***

Hazafelé sétáltam a városban, kicsit talán kótyagosan a sok alkoholtól, de erről kizárólag a barátaim tehetnek, na meg az, hogy a szülinapomat ünnepeltük. Egy bárban. Mindenesetre, ihattam volna kevesebbet is, de még így sem volt túl feltűnő a járásomon, vagy egyáltalán a szemeim állásán a bevitt alkohol. Hangos dudaszót hallottam az utcáról, de nem foglalkoztam vele különösebben, hiszen biztos csak valaki nagyon okos állat átszaladt az úttesten, ezzel nehezítve a sofőrök útját. Mikor már a káromkodás is eljutott hozzám, szememmel elkezdtem keresni a probléma forrását.Egy fiatal, fekete hajú srác állt az út közepén, előtte a teherszállító kamionból a sofőr nem túl szép szavakkal illetve kiabált neki, és újból erőteljesen rátenyerelt a dudára. A következő lépésemmel arra vettem az irányt és nem kellett sok, hogy odaérjek. A fiú arcra nem tűnt többnek tizennyolcnál. Intettem a sofőrnek, hogy most már abbahagyhatja és óvatosan átkarolva a srácot toltam a járda irányába. 

- Hát te meg mit csinálsz itt ilyenkor? - kérdeztem egy félmosollyal. Ő csak kifejezéstelen arccal nézett rám, szinte már sértődött fejet vágva. 

- Semmi közöd hozzá. - rántotta ki karját a kezemből, majd ott is hagyott volna, ha nem kapok utána. 

- Legalább megköszönhetnéd. 

- Kösz. - felelte, majd eltűnt. Pedig én csak kedves akartam lenni. Utána futottam, hátha újra megtalálom, de nem leltem sehol sem.

***

Napokig kerestem, jártam a várost, majd végül egy könyvesboltban akadtam rá, ahol még életemben nem fordultam meg, pedig nem messze lakok tőle. Emlékszem mennyire nem is akart látni, de én ennek ellenére mindig megjelentem ott és nem hagytam. Tudni akartam miért állt az út közepén, olyan rémült tekintettel és hogy utána miért volt annyira rideg velem. 

Végül hetekbe telt, mire hajlandó volt bármiféle interakcióba kerülni velem, de megérte rá várnom. Megtudtam, hogy csak rossz napja volt és túlreagálta, így el is felejtettük mindketten. Randi követett randit, és végül itt vagyunk.

***

Nemrég összeköltöztünk, ezzel egy újabb szinte emelve a kapcsolatunkat, ami inkább alapul az érzelmeken, mint a testiségen, persze én ezt egyáltalán nem bánom. Yijeong a legjobb, nem is vágyhatnék másra. 

Munkából hazaérve keresni kezdtem merre lehet, hiszen elég későn értem haza. Végül a kanapén fekve találtam meg, ahogy a TV előtt alszik édesen a párnákba temetkezve egy vékony pléddel. Gondolom rám várt, csak aztán elaludt. 

- Yijeong, baby ébredj, hazaértem. - suttogom halkan kicsit megrázva vállát, de ő csak eltolja kezem és mégjobban belefúrja magát a párnába. Gondoltam egyet és inkább lehúztam róla a plédet, hogy biztosan felébredjen. Nyilván, nem sokára ugyanúgy mélyen fog aludni, de mindenképp köszönni akartam neki, mielőtt teljesen kidől. Hirtelen kinyitotta szemeit, bár azok még álmatagon pislogtak rám, így kezem oldalára vezetve kezdtem csiklandozni, hogy némi életet leheljek belé.

- Miért kellett felkeltened, idióta? - kérdezte nem fogva vissza édes vihogását. - UTÁLLAK SONG KYUNGIL!! - nevetett, ezért nem is vettem komolyan szavait. 

- Na gyere, aludj inkább velem. - húztam fel és indítottam útra magam előtt. A lépcsőn felfelé menve vettem csak észre, hogy hatalmas a pólója, amiben sétálgat. 

- Nem túl nagy rád az a póló? - kérdeztem mosolyogva, amikor az ajtó elé értünk. Határozottan megállt előttem teljesen komoly arccal.

- Nem.

- Várj...ez az én felsőm? - kérdésemre hirtelen mindenfelé nézett, csak rám nem és elvörösödve birizgálta a bizonyára puha anyagot. 

- Nem. - felelte ezúttal halkan, nyilvánvalóan teljesen zavarban. Azzal a mozdulattal fordult meg és sietett be a sötét szobába, hogy aztán teljese testével az ágyra dőljön, nyakig betakarózva, így próbálva elbújni előlem.

Csak álltam ott, mosolyogva az ajtófélfának dőlve. Mit tehetnék? Szeretem ezt a bolondot és már el sem tudnám képzelni az életem nélküle. 



2017. június 23., péntek

Living With The D.E.V.I.L [2Jae] 3. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]


*

Hangos ébresztő keltette fel Youngjae-t a következő reggel. Nem aludt túl sokat, mert szinte egész éjjel fent volt, már bánva, hogy annyira hamar beköltözött, lényegében átgondolás nélkül.

Hamar feltűnt neki, hogy a csöngés nem az ú telefonjából jön, helyette Jaebum-é üvölt korán reggel. Úgy 30 perc múlva az ébresztő bekapcsolt megint. A hang nem akart abbamaradni, az sem segített, hogy a párnát a fejére húzta. Miért olyan rohadtul hangos az a nyamvadt ébresztő? És hogy tud még emellett is tovább aludni?

Haragosan kelt ki az ágyból, hogy Jaebum ajtaján kopogjon. 

Semmi válasz.

Már nyitotta volna ki az ajtót, amikor eszébe jutottak Jaebum szavai. " Ne menj be a szobámba."

Már nem lett volna képes vissza aludni, így inkább elment reggelit csinálni magának. Amikor a hűtőt kinyitotta vette csak észre, hogy abban szinte semmi sincs. Mindössze víz, egy kevés megmaradt rendelt étel és egy kevés tej.

Akkor ennyit a reggeliről. Felöltözött és közben megevett néhány szelet üres pirítóst. Minden nélkül, teljesen üresen, egy kis tejel. Hogy tartja el magát Jaebum, ha nincs semmi a hűtőjében? Mi a fene.

 Fél órával később Jaebum ébresztője megint megszólalt.

Youngjae összecsapta a könyvet amit olvasott, majd felállt a kanapéról. Ez kezd egyre idegesítőbb lenni, tojok a szabályokra.

Berontott Jaebum szobájába és gyorsan kinyomta az ébresztőt.

- Kelj fel! - rázta meg idegesen testét.

Jaebum végül felébredt és laposakat pislogva nézett fel rá. - Mit akarsz? - kérdezte álmatag hangon.

- Az ébresztőd már vagy hétszer kapcsolt be.

Jaebum-nak csak ekkor esett le, így azonnal felült ágyában. - Oh, a francba, Mennyi az idő?

- Pontosan 7:15.

- Várjunk egy percet.. Nem azt mondtam ne gyere a szobámba?!

-Most ez komoly? - kérdezte Youngjae magában.

- Még van háromnegyed óránk órakezdésig, nem akartam csak úgy berontani, de gondoltam nem akarsz elkésni.

Jaebum felállt és keményen a falhoz passzírozta Youngjae-t. - Ha nem tartod be a szabályokat, meg foglak büntetni.

Ez meg mit jelentsen? Youngjae kezdte egyre kényelmetlenebbül érezni magát, ahogy Jaebum arca és teste is túl közel volt hozzá.

- É-én sajnálom. Csak gondoltam nem.. szóval.. nem akarsz elkésni. - próbált odébb mozdulni, de Jaebum karja mindkét oldalán támaszkodott a falnál.

- Miattam nem kell aggódnod angyalom. - emelte fel kezét Youngjae állához és irányította fejét pontosan a sajátja elé. - Csak ne történjen ez meg újra, rendben? - vigyorgott. Youngjae lenetemm csúszott és gyorsan kisiklott karja alatt kifújva az addig bent tartott levegőt. - El..el fogok késni, szóval.szia. - sietett ki a szobából maga után bevágva az ajtót.

A szíve még mindig kalapált, amikor a buszra szállt fel. Elővette a vázlatfüzetét és nekiállt véletlenszerű mintákat firkálni, hogy elterelje a figyelmét a történtekről.

Jaebum nem volt bent időben, csak az óra közepére esett be.

- Im Jaebum, miért nem osztod meg a többiekkel miért késtél a héten már harmadjára? - mondta elégedetlenül Mr. Kim.

Az osztály előtt állt a teremben és mosolygott. Minden lány megbolondult tőle és kuncogott, egy valaki még azt is bekiabálta, hogy "oppa"

- Nagyon sajnálom uram, egész éjjel fent voltam, szörnyen fájt a gyomrom.

- Awwww!!!
- Szegény Jaebum oppa"
- Majd én gondodat viselem+

Micsoda hazug. Hangosan horkolt egész éjjel olyan mélyen aludt.

- Jólvan, ülj le, hogy folytatni tudjam az órát.

Ez komolyan bejött neki? Hihetetlen. Rázta meg fejét Youngjae.

-

Az ebédidő volt Youngjae leginkább nem kívánatos eseménye az iskolában. Az étel részét szerette, de utálta a tényt, miszerint egyedül ült. Mindenki figyelmen kívül hagyta. Legtöbbször a művészetteremben evett, de aznap néhány tanár értekezletet tartott ott, így kikényszerült az ebédlőbe. Csöndben ült egyedül, elutasítva mindenféle szemkontaktust a többi diákkal.

- Na  nézd csak ki van itt, a kis Choi stéber Youngjae.

Youngjae azonnal megbánta, hogy az ebédlőbe ment, akkor pedig még inkább, amikor Park Jinyoung hangját meghallatotta. Mellette pedig ott állt Kim Yugyeom.

- Úgy tűnik, még mindig nem szereztél barátokat.. tragikus. - mondta Yugyeom míg Park Jinyoung egy maroknyi rizst vett fel és szórt Youngjae hajába.

- Mi a francot csinálsz?

Hallattszott jaebum hangja mögülük.

- Oh, hey ember, végre úgy döntött felnő egy kicsit és itt eszik ahelyett, hogy a teremben tenné.. milyen édes már. - nevetett Park Jinyoung.

Youngjae végül felnézett és azonnal meglátta Jaebum irritált tekintetét.

- Miért egy olyat cseszegetsz, mint Ő, Jinyoung? Épp eléggé lúzer, még a figyelmünket sem érdemli meg. - Jaebum kemény hangja és szavai úgy ütötték őt meg, akár egy tégla. Tényleg azt remélte, hogy majd Jaebum kiáll érte? Ja, igen.

- Na gyerünk.

Ahogy elmentek, Youngae-nak feltűnt, hogy szinte mindenki nézi, páran még nevetnek is rajta.

- Hey, jól vagy? - egy kéz nyújtott felé egy szalvétát-

Felnézve észrevett egy szőke srácot igazán kedves mosollyal. - Mark Tuan vagyok, csak két hete iratkoztam át ide, nem tudom elhinni azt a két nyomorultat. Amerikában is vannak ilyenek az iskolákban.

Végül elvette a szalvátét és próbálta eltüntetni a hajába ragadt rizst és az egyenruhájáról is. - Köszönöm, igazából te vagy az első ember, aki hozzám szól. wow, ez elég szánalmasan hangzott.

Mark nevetetve nyúlt a haja felé, hogy segítsen kiszedegetni a beleragadt rizst. - Ránézésre kedves srácnak tűnsz, annak ellenére, hogy hogyan viselkedett veled az a kettő, nem vágtál nekik vissza. Hasonlítasz rám nem is kicsit.

Youngjae a nap folyamán először elmosolyodott. - Örülök a találkozásnak, Choi Youngjar vagyok.

Most komolyan szerzett egy barátot?

- Yo, Mark, nem hiszed el mit csinálsz  Bambam, odament a lányhoz és azt mondta...mondd el neki mit mondtál.

Youngjae észrevette a két új srácot, Jackson Wang és Kunpimook Bhuwakul, akit mindenki Bambam néven ismert.

- Csak annyit mondtam, hogy " Az orvosom azt mondta, a te vitaminodból hiányom van, segítenél? - mondta Bambam mire Jackson és Mark hangos nevetésben törtek ki.

- Ez a legrosszabb felszedős szöveg, amit valaha használtál. - mondta Jackson.

- Mit mondott a lány? - kérdezte Mark kíváncsian.

- Csak megforgatta a szemét és elsétált...

- Oh, hey, Choi Youngae, igaz? - mutatott Jackson Youngjae-re, aki elmosolyodott. - Nagyon tehetséges srác vagy.

Az emberek ismerik? A műveit? Mi folyik itt.

- Te rajzolsz? - kérdezett tovább Mark.

- Szuper tehetséges, ráadásul ő az osztályelső is, nagyon irigyelem ezért. - felelte Bambam.

Végre Youngjae is meg mert szólalni. - Ti...ti ismertek..engem?

Jackson mosolygott, majd bólintott. - Persze.

Annak ellenére, hogy megdobták rizzsel, aznap három barátot is szerzett. Nem csak egyet, hanem hármat. Három igazán kedves és vicces srácot. Lassan minden rendben alakult számára.

2017. június 19., hétfő

No title

Műfaj: slice of life, egyperces
Érintett banda: B.A.P
Szereplők: Bang Yongguk, Jung Daehyun, Yoo Youngjae, Kim Himchan, Moon Jongup, Choi Junhong
Figyelmeztetés: 16+, suicid hajlam megjelenése
Téma: a banda hiatus alatti időszakát dolgoztam fel, valós alapokra építve.
Egyéb: az ihlet elsősorban az AM 4:44-böl jött



Yongguk Po.V.:

Nem tudom mit tegyek. 

Úgy érzem kezdünk széthullani, mint banda és mint család is. 

Ha ránézek maknae-nkra, Zelo-ra látom a szemeiben a remény csillogását, amit ugyanakkor elkomorít a jelenlegi helyzet. Látom ahogy Youngjae próbál Dae mellett lenni, amennyit csak lehet, segíteni neki újra talpa állni, támogatni öt. Azt hiszem  talán ö a legerősebb hatunk közül. Jongup csöndesen visel mindent, de tudom hogy mennyire fáj neki is. Elég csak az álmairól kérdeznem és percek alatt könnyek szöknek szemébe, ami mutatja mennyire össze van törve belül. Channie hiába jön oda hozzám, hogy beszélgessünk, hogy segítsen nekem, egyszerűen csak ellököm magamtól, nem akarom, hogy az én problémám is a nyakába zuhanjon inkább megtartom magamnak.

A Soju-s üveg egyre jobb barátommá vált az este folyamán, hiába tudom, hogy pont nekem nem lenne szabad így viselkednem. Nekem kellene összetartani a csapatot, magamat erősnek mutatni, mint egy igazi leader. 

Tudom. 

Hiába érzem, hogy folyton cserbenhagyom a bandát, akik már inkább a családom nem tudok mit tenni ellene. Szép lassan kezdtünk lefele süllyedni és nincs megállás. Azt várom már melyik nap fogadnak úgy a stúdióban, hogy már fordulhatok is meg és meg se próbáljak visszamenni. 

Az alkohol segít feledni, segít feldolgozni mindazt a tragédiát, ami az utóbbi egy hónapban történt velünk. A cégünk úgy döntött továbbra sem kíván finanszírozni semmit, nem kapjuk meg a munkánkért járó fizetést sem. Esélyünk sincs máshová menni, hiszen ez Korea. Itt nem úgy mennek a dolgok, mint máshol. Itt a zeneiparnak hatalma van feletted és nincs beleszólásod semmibe. 

Én csak zenélni akartam. 

Olyat csinálni, amit szeretek és megmutatni a világnak a bennem lakó érzelmeket ezen keresztül. Hittem benne, hogy elérem az álmomat, hogy egyszer én is állhatok színpadon, hogy hallhatom az emberek boldog sikolyát, láthatom a könnyeket a szemükben. Át akartam élni ezt. Olyan emberré akartam válni akire felnéznek, ahogy én a nagyapámra, az egyetlen emberre, aki támogatott eddigi életem során. Fájdalmas a felismerés, miszerint hiába gürizek, nem lesz eredménye.

Betelt a pohár. Az utolsó csepp is beleesett, így már nem tudom tovább folytatni. Jobb lesz, ha elmegyek. Akkor megkímélek mindenkit a csalódástól, hiszen előttük még sikeres jövő áll, nem úgy, mint előttem.

Felállok az asztalomtól és azonnal a kulcsaimért indulok. Jó pár sor került az előttem heverő szalvétára, amire mindent felvéstem, ami hirtelen eszembe jutott. Remélem majd megértik mit miért teszek. Az előszobában felhúzom a cipőt, de nem sietek sehova. Kényelmes tempóban készülődök össze, veszek fel egy vékony inget, hogy azért legyen rajtam valami. Fejembe húzok egy baseball sapkát és már indulok is. Hallom, hogy Himchan megkérdi hova megyek ilyen későn, de a válaszom mindössze az ajtó halk kattanása ahogy becsukom magam után. A kocsihoz megyek, szép komótosan beülök. Elindítom az egyik dalt, ami meglepő mód egy jó régi darab.. Hallgatom a sorokat, amik mélyen a fejembe ivódtak mikor írtam a szöveget. Szerettem ezt a dalt, mert minden benne van, amit akkor éreztem.

Nincs már szükségem semmire
Nélküled is el tudok aludni éjjel

A szavak, melyek szomorú emlékeket hordoznak számomra. Kihajtok az útra, majd a város széle felé veszem az irányt, az egyik szirthez igyekszem.

Leparkolok nem messze a helytől és csak ülök a kocsiban. Félek.

Félek itt maradni, hiszen csak csalódást okozok másoknak. Úgy lesz a legjobb, ha én csak csöndben eltűnök.

Újra beindítom a kocsit, de ezúttal már nem fogok megállni, keményen taposok a gázpedálra és hagyok mindent magam mögött pár pillanat alatt.

Emlékezni fogok minden egyes együtt töltött percünkre.

Szeretlek titeket.


2017. június 9., péntek

Living With The D.E.V.I.L. [2Jae] 2. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző shiruuka [wattpad]


 *

"Jaebum oppa!

"Annyira helyes!"

"Kedvellek!"

"Bárcsak az én pasim lenne!"

Csak a lányok kiabálását hallotta Youngjae, ahogy Jaebum-ot követve mentek kis az iskolából.

- Úgy látszik nagyon híres vagy.

Jaebum nevetve paskolta meg Youngjae vállát. - Tudnád hibáztatni őket?

Youngjae csak szem forgatva sétált a buszmegállóba, majd onnan a lakáshoz.

- Itt vagyunk. - nyitotta ki az ajtót felfedve egy szép életteret. A lakás közepes méretű volt, két kanapé, egy asztal azon pedig videojáték konzol. Minden férfi otthon tudná magát érezni egy ilyen helyen.

- A te szobád az a jobb oldalon. - mutatott egyenesen. Két ajtó volt egymás mellett, az övé pedig a jobb kéz felőli.

A szoba teljesen üres volt, kivéve két dobozt. Jó helynek tűnt, ahol nyugodtan dolgozhat a házi feladatain és mozoghat is. Ámulva nézett körbe boldogan, hiszen tényleg megtörténik.

- Nekem tetszik!

- Jó, be tudsz költözni, amikor akarsz.

Youngjae csak mosolygott. Persze, amint csak lehet, be akart költözni. 

Meg is tette. Az ágya szélén ült az új szobájában, ahol minden szépen elrendezett már. Tökéletes volt.

- Köszönöm, sokat jelent ez nekem. - mondta a nappaliba menet, ahol Jaebum a kanapén ülve valami focis játékot játszott.

Youngjae ezzel szemben nem igazán volt az a videojátékos típus. A szülei sosem engedték, az élete csak a tanulásról és a megfelelésről szólt. Nem volt soha alkalma kimozdulni, kicsit lazulni, ahogy a többi középiskolás, normális diák. Talán ezért nem is voltak barátai és emiatt lett antiszociális.

Kínosan állt egyik lábáról a másikra, közben rájött, hogy egy teljesen idegennel költözött össze. Pontosabban egy bunkó ismeretlennel. Le kellene ülnie vagy legalább mondani valamit, és nem hülyének kinézni.

- Jól vagy? - kérdezte Jaebum zavartam pillantva fel rá. - Leülhetsz ám tudod...

Youngjae félszegen nevetett és ült le a kanapé másik végére, jó nagy távolságot hagyva kettejük között. 

Jaebum egyik szemöldökét felhúzva nézett ré kuncogva. - Nem harapok...ha csak nem akarod. - kacsintott.

Szemei kikerekedtek a mondatra. Ő most..komolyan...nem nem. Csak szórakozott vele. Eléggé szexuálisan. Egy kis kuncogással inkább félresöpörte az egészet. Jaebum észrevette, így megállítva a játékot csúszott közelebb hozzá a kanapén utána pedig arcuk között egyre csak csökkent a távolság. Youngjae levegőt sem vett, nem tudta hirtelen mit csináljon.

- Fussuk át az alap lakótárs szabályokat. Egy, nem hozunk haza csajt, bár ahogy így elnézem efelől nem is kell aggódnom. - nézett végig Youngjae-n. - Nem igazán illesz bele egyik csaj ideáljába sem, gyakorlatilag tipikus magányos vagy és soha nem is láttalak kommunikálni egy nőnemű egyeddel  sem, szóval már csak ezért sem kell ezzel gyötrődnöm. Kettő, ne menj a szobámba és ne nyúlj semmilyen személyes tárgyamhoz sem. - paskolta meg Youngjae arcát kicsit erősebben a kelleténél, majd fölállt. - És végül, ne mondd meg senkinek a suliban, hogy lakótársak vagyunk. Nem kell nekem, hogy mindenki tudja, hogy egy olyannal élek mint te. Szóval, jó éjt.

Youngjae ott ült, tágra nyílt szemekkel. Rossz döntést hozott azzal, hogy magával az ördöggel költözött össze. Túl izgatott volt és nem gondolt bele mibe taszította magát. Már nem fordulhat vissza, nem mehet haza könyörögni a szüleinek, hogy fogadják vissza, amikor végre boldog volt, hogy ott hagythatja őket. Nem volt más választása, mint lenyelni mindent és tűrni. 
- Nagyszerűen elcseszted Youngjae. - gondolta magában. 



2017. június 7., szerda

Living With The D.E.V.I.L. [2Jae] 1. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 
Érintett banda: Got7 
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]
*

Im Jaebum, az iskola legjóképűbb diákja. Minden lány egyet értene velem, sőt, még néhány fiú is. Úgy sétált a folyosón, akár egy híresség, a lányok sikítoztak, körülötte mindenki kiabálta, hogy "oppa!". Azt hiszem ebben az iskolában ő maga volt a híresség fogalma.

-Oppaaaa, kedvellek!"

Egy szép, alacsony lány hajolt meg előtte, míg a kezében tartott ebédes dobozt szorította testéhez.

- Kérlek, fogadd el ez a dobozt, neked készítettem. - könyörgött még mindig meghajolva.

Jaebum kifejezéstelen arccal nézett rá, majd csak megforgatta szemét.

- Add oda valaki másnak. - mondta, majd azzal a mondattal el is indult.

A lány térdre esve fogta szorosabban a dobozát és erősen próbálta visszatartani könnyeit, amik már szökni készültek. Barátnői hamar odafutottak mellé megnyugtatni őt.

Youngjae figyelte a lányt és rosszul érezte magát. Rosszuk érezte magát azokért a lányokért, akik odavoltak a fiúért. Egyébként is, mi volt annyira különleges Jaebum-ban? Egy bunkó volt, aki nem törődött másokkal, csak magával. 

Choi Youngjae nem volt túl népszerű a lányok körében. Ő volt a félénk fiú, aki mindig a terem végében ült és a füzetébe firkált. Többnyire minden ignorált maga körül, ennek ellenére az osztály elsője volt tanulmányi eredményben. Ha valaki beszélt vele, akkor is csak azért, hogy segítsen nekik a házi feladatukban. Szeretett segíteni a többieknek, így kevésbé érezte magát haszontalannak. 

A művészeti teremben ült az ebédidőben, mert jobb szeretett egyedül lenni. Evés közben online keresgélt olcsó albérlet után a közelben a telefonján. Nagyon el akart már költözni a szüleitől, hogy egy csöndes környezetben lehessen egyedül. 

- Mit csinálsz?

Youngjae megugrott a hang hallatán és gyorsan arra fordult, hogy meglássa a tulajdonosát, Im Jaebum-ot. 

- Uhm...épp eszek. - felelte kínosan ahogy ebédjére mutatott. 

- Duh, úgy értem miért vagy itt teljesen egyedül, mint egy lúzer? 

A hangja durva volt, mint mindig. Benne minden nyers és kemény volt.

Youngjae csal nézte őt, valami oknál fogva nem tudott megszólalni.

Jaebum körbenézett, majdnem úgy, mintha keresni valamit. Youngjae észrevett egy ott felejtett kabátot, az egyik szék támláján, amiért Jaebum is nyúlt. A vállára dobta és Youngjae felé kezdett sétálni. 

- Lakáskeresés. - nevetett ahogy Youngjae telefonjára nézett. - Kétségbeesetten el akarsz költözni a szüleidtől?

Youngjae kicsit kényelmesebben érezte magát, így végre tudott válaszolni. - Ötleted sincs mennyire.

- Hát, én lakótársat keresek éppen. Eljöhetsz megnézni a helyet suli után.

Youngjae eldobta evőpálcikáit és izgatottan állt fel ülőhelyéről. - Tényleg?!

- Mhm, és elfeleznénk a költségeket, szóval jóval olcsóbb lenne, mint azok, amiket a telefonodon néztél.

Ez tényleg megtörténik? Tényleg ki fog költözni. Mármint, tudvalevő, hogy ő a legdurvább alak az iskolában, de csak nem lehet rossz, igaz?

Youngjae boldogan bólogatott. - Akkor megyek és megnézem később.

- Oké. Akkor később.

Mi fordulhat ebben rosszra? Persze, Jaebum egy igazi vérbeli bunkó volt, de csak azok felé a lányok felé, akik szerelmet vallottak neki. Nem lehet ez annyira rossz. Igaz?!?

2017. május 29., hétfő

Chained up pt.2

Műfaj: yaoi
Érintett banda: EXO, Shinee
Páros: Kai x Taemin
Figyelmeztetés: esetleges obszcén kifejezések





Kai Po.V.:

 Pillanatokkal később megéreztem puha párnáit az enyémeken. A kezem keményen markolta a cella rácsát, mintha az segítene talpon maradnom. Éreztem, ahogy tenyere forrón simul mellkasomra az egyenruhán keresztül, majd lassan egyre lentebb csúszik azon, hogy megállapodjon övemnél. Annál fogva húz magához közelebb, én pedig lassan elvesztem a kontrollt a testem felett. Ösztönösen mozdulok felé, utalnia sem kell rá, tudom mit kíván, én pedig készségesen adom kezébe mindenem.

Mindenféle veszélyérzet nélkül folytatom, pedig bármelyik percben lebukhatunk, egy kolléga akármikor bejöhet a fogdába. Mégis, ahogy újra a tiszta kék szemeibe nézek, teljesen kizárom a külvilágot. 

***

Nem tudom mennyi idő telik el, nem tudom hol vagyok pontosan. Érzem, ahogy hűvös ujjai a nadrágom korcánál játszanak, míg én puha párnák közt fekszem a mámorító forróságban. Mikor kerültem ide?

- Nem fontos, hogy mikor és hogyan.... csak élvezd. - feleli ki nem mondott kérdésemre. Szavai hallatán egyre inkább csak rajta jár az eszem, a hibátlan arcán, a gyönyörű, igéző szemein. Minden gondolatom körülötte forog, ami kissé talán zavarba hoz.

- Szeretnél megkapni engem? - leheli nyakamba hajolva, forró lehelete pedig csiklandozza felhevült bőrömet. Csak halkan nyöszörgök válaszképpen, végül kezeim lágyan csúsznak lefelé felsőtestén, hogy tökéletes hátsóján állapodjanak meg. Keményen markolok beléjük, mire csípőjét előrébb mozdítja rajtam, ezzel még inkább fokozva a bűnös vágyat bennem.

- Lehetek édes is , ha szeretnéd... de lehetek akár heves is ma éjjel. - mosolyodik el és mélyeszti fogait bőrömbe, ami halk nyögésre késztet. Amint megtalálja a gyenge pontom, a testem reagál és gátlástalanul lököm föntebb csípőmet, de ő elhúzódik tőlem.

- Nyisd ki a szemed. - utasít, én pedig szó nélkül teljesítem kérését. Felnézve rá valami egészen furcsát látok, nem hiszek a saját szememnek. Az eddig testét takaró felső már rég a földön hever az ágy mellett, így tökéletes rálátást biztosítva törzsére, a haja pedig az eddigi fehér helyett feketében pompázik. Gyönyörű látvány, ahogy felettem támaszkodik, a kékes derengésről nem is beszélve. Vállai mellett valami halványan vibrál, én pedig kíváncsian könyökölök fel, hogy jobban láthassam. Szinte már áttetsző, de még épp látható szárny kerül szemem elé, ami lágyan mozog ahogy végigvezetem rajta szemeimet.

- Ez... - próbálom megfogalmazni kérdésemet, de nem találom a megfelelő szót, ami leírná.

- Megfoghatod, ha szeretnéd. - mosolyog rám biztatóan, mire felemelem kezem és óvatosan felé nyúlok. Érintésemre megremeg a kékes szárny, kicsit odébb is húzódva. - Erre nem számítottál, igaz? - kérdez újra.

- Nem igazán... nem tudtam, hogy te... vagyis, hogy ilyen létezhet.

- Nem vagyok angyal, a szó hivatalos értelmében.

Elképedve nézek rá, folyamatosan meglep. - Hát akkor?

- Tudtad, hogy a menyben a legszebb angyal Lucifer volt? - kérdésére csak felhúzott szemöldökkel bólintok egyet. Hova akar kilyukadni? - És azt is tudod, hogy Lucifer lebukott a menyből és a Pokol ura lett, igaz?

Kérdései igencsak elbizonytalanítanak. Ezt most álmodom, vagy tényleg megtörténik?

- Igen...tudtommal.

- Helyes. Akkor már tudod ki is vagyok én. - mosolyog rám megint. Kék szemei fénylenek a félhomályban, engem újra összezavarva.

- L-Lucifer? - kérdezem félve attól, hogy esetleg helytelen a kérdésem.

- Egész pontosan Taemin, de mindenki Lucifernek ismer. - nevet fel halkan visszalökve engem a párnák közé.- Most pedig, játszunk egy kicsit... - érzem meg újra követelőző ajkait, és ezúttal hagyom magam.

***

Elvesztem az időérzékem. Olyan, mintha soha nem érne véget az éjszaka. Forró testünk kéjes mámorban hullámzik a párnákon, tökéletes összhangban a másikéval. Egyre jobban zihálunk, úgy érzem bármelyik pillanatban összeesek és nem fogom tovább bírni, de akkor újra kimondja nevemet, a hangja pedig eléri, hogy ne hagyjam abba.

Hallom édes nyögéseit, érzem kezeit hátamba marni, de a fájdalom érdekel a legkevésbé.

Nem bírom tovább, hangosan nyögve csuklok össze és zuhanok felhevült testére. Percek telnek el, vagy órák, nem tudom. Behunyom szemem, hogy pihenjek, de amint ezt megteszem, újabb kép tárul elém. A rácson keresztül fogja a kezem a már nem is olyan ismeretlen fiú és csak mosolyogva néz rám kék szemeivel.

- Emlékszel mit mondtam, mit mutatok neked? - kérdezi elengedve kezemet én pedig hátrébb lépek, ahogy meghallom az ajtó nyitódását.

- Lee Taemin? - jön be a főnököm egy akta lapjait forgatva.

- Igen? - kérdezi vidáman, le sem véve a szemét rólam.

- Elmehet, nem találtunk semmi bizonyítékot, hogy itt tartsuk. - csukja be az aktát és csapja a hóna alá. - Jongin, kérem engedje ki a fogdából. - int felém, én pedig a pillanatnyi sokk után engedelmeskedve nyitom ki cellája ajtaját.

- Hát akkor... - lép ki Taemin, megállva előttem. - Még találkozunk, Kim Jongin. - kacsint rám és hagy ott egy apró mosoly kíséretében. Ahogy kilép az ajtón, még látni vélem a kékes derengést, ami az éjszakára emlékeztet. Nem tudom megtörtént-e vagy sem.

Megrázom a fejem és az asztalomhoz sétálok, amint ott hagy a kapitány. Felveszem a könyvem, hogy a táskámba tegyem, hiszen ideje hazaindulnom, de kiesik belőle valami. Csak egy kékes villanást látok, majd ahogy lehajolok érte rájövök mi az.

Egy gyönyörű, szinte áttetsző kékes toll, ami nem is kérdés kié volt.

- Mikor látlak újra, Lee Taemin?