2017. augusztus 17., csütörtök

Living With The D.E.V.I.L [2Jae] 4. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]


Youngjae végül barátokat szerzett. Régóta először ért később haza a szokottnál, igaz, hétvége volt másnap, de a többiekkel, Jacksonal, Mark-al és Bambam-el ment ki és élete talán legjobb perceit élte meg.

Nagyjából 9:46 körül lehetett, mire visszaért lakásba. Hangos fegyverropogást hallott a szobából, nyilvánvalóan Jaebum játszott valami videojátékot.

Azután, ahogy Jaebum viselkedett vele ebédnél, nagyon kényelmetlenül érezte magát és félt beljebb menni. Már evett a srácokkal, szóval a terve az volt, hogy gyorsan besurran és bezárja magát a szobájába.

Sietősen ment be és próbált minél hamarabb átfutni a szobán, de Jaebum azonnal megszólította.
- Azt hittem, annyira megsértődtél az ebédnél történtek miatt, hogy vissza is mentél a szüleidhez.

- ... Nem, én csak kint voltam.

- Egyedül? - nevetett Jaebum.

Youngjae lenézett a földre, az valahogy hirtelen érdekesebbnek tűnt. Csak a szobájába akart menni és egyedül lenni.

- Tulajdonképpen barátokkal voltam.

- A szánalmas kis füzeted nem számítható barátnak.

Szánalmas?

- Tudod mi a szánalmas? - szorította meg a kezében tartott zacskó fülét. - Még azután is, ahogy viselkedtél velem, gondoltam rád és hoztam neked enni. - dobta le a szatyrot az asztalra, majd hangosan bevágta szobája ajtaját maga mögött.

Jaebum belenézett a a táskába. Csirke, a kedvence. Miért volt Youngjae olyan kedves vele? Még azután is, ahogy mutatkozott. Nem érdemelte meg az ételt, nem érdemelt semmit.

Youngjae az ételt másnap a hűtőben találta, bontatlanul. Nem volt meglepődve, hogy nem evett belőle. Jaebum egy bunkó, ugyan, miért enné meg a kaját, amit egy olyan ember hozott neki, mint én? Utál engem.

Senki nem volt otthon, Jaebum valószínűleg a haverjaival volt valahol.

Úgy döntött elmegy a boltba és így kerül valami étel is a teljesen üres hűtőbe. Mindent elrendezett, majd nekiállt főzni. Ő ugyan nem fog éhezni, mert üres a hűtő. 

Egész jónak volt mondható főzésben. Az anyja korábban lebetegedett és ő viselte gondját, míg az apja dolgozni volt, hogy ki tudják fizetni a kórházi számlákat. Mindenki nagy örömére hamar fel is épült.

-----

 Jaebum a kedvenc kávézójában ült, békésen élvezve a kávéját és gondolkozott. Újabban sokat agyalt. Az iskoláról, a borzalmas jegyeiről, a jövőjéről. Amióta az az eset történt, sok mindent inkább feladott.

- Jaebum oppa! 

Felnézett, majd meglátott két lányt az iskolából. Úgy tűnt, azok mindenhol ott voltak, ahova ő is ment, pedig csak egyedül akart lenni egy kicsit.

- A vizsgák nemsokára  itt vannak, és 89.-ik vagy a 100-ból az osztályban. De ez nem nagy gond, hiszen úgyis helyes vagy. - mondta az alacsonyabbik. 

- Ha esetleg felkészítőre van szükséged, mi szívesen segítünk Jaebum oppa" - ajánlotta fel a másik lány. 

Szem forgatva kortyolt bele kávéjába, de elfelejtette, hogy az forró, így alaposan megégette nyelvét a folyamatban. 

- Kösz, de nincs rá szükségem.

Felállt, majd otthagyta a helyet. 

Annak ellenére, hogy az iskolában minden lány imádta, sosem volt szerelmes. Sok lánnyal járt már, de nagyjából egy hét után mindet megunta, és szakítottak.

Már majd éjfél volt, amikor úgy döntött inkább hazamegy. A gyomra korgott már, de nem foglalkozott vele.

~A napjaimat és éjjeleimet 

azzal töltöm,

Hogy rád gondolok

De te ezt nem tudod~

A zene szólt, ahogy belépett a lakásba, a nappali felé fél úton megállt. 



Jaebum kikerekedett szemekkel nézte, mi is történik, közben egy mosoly pedig szép lassan felkúszott szájára. Talán az volt a valaha látott legédesebb dolog. Youngjae körbe táncolt a konyhában, ő pedig valami furcsát érzett a hasában emiatt. Nem értette mi lehet az. 

Youngjae végül észrevette, hogy ott áll, és pillanatok alatt, kicsit kínosan ugyan, de visszatért a tűzhelyhez, ahol már javában főtt az étel. 

- Azt hiszem el kéne rejtenem kamerákat a lakásban, érdekes lenne látni, mit csinálsz, amikor egyedül vagy. - szólalt meg Jaebum.

Jae folytatta a főzést, amikor is meleg leheletet érzett meg nyakánál, amire hirtelen megfordult, hogy és egy az arcához nagyon közel hajoló Jaebum-al találkozott. Orruk majdnem összeért, így Youngjae igyekezett mihamarabb hátrálni tőle, mire a másik megfogta a kezét és saját testéhez vonta.

- M..mit csin..csiná...

- Te idióta, majdnem felgyújtottad magad.  - felelte Jaebum, ezzel egy időben elengedve őt.

Akkor vette csak észre, hogy valóban nagyon közel volt hozzá, hogy lángra kapjon, az pedig egy borzalmas élmény lett volna.

- Oh.. köszi.

- Mindegy.

Jaebum akkor most megmentette? Úgy hitte, Jaebum-nak az inkább lenne nevetséges, hogy ő megégeti magát.

- M..miért jöttél olyan közel, elsősorban? - kérdezte kicsit kínosan.

- Csak tudni akartam, hogy mi a fenét főzöl, de te teljesen meg voltál zakkanva, mint ha legalább meg akartalak volna ölni vagy valami. - magyarázta.

- Talán legközelebb ne gyere ennyire közel a másikhoz. - felelte Youngjae, azonnal meg is bánva. mivel Jaebum újra hihetetlenül közel került hozzá. 

- Nézd csak meg, még az arcod is piros. Máris belém szerettél?

Youngjae kezeivel próbálta eltakarni égő arcát, mielőtt válaszolt volna. - Nem, az arcom azért van kipirulva, mert megcsapott a gőz.

- Oh, hagyjuk már, ugyanúgy őrült mód belém szerettél, mint mindenki más is. - hajolt Jaebum még közelebb, míg Youngjae egyre csak hátrált, egészen a falig. 

Az orruk majdnem összeért újra.

~Rád gondolok

Te is rám gondolsz?~

Teljesen elfelejtette kikapcsolni a zenét is.

- El vagy telve magaddal.

Jaebum csak elvigyorodott. - Szóval így állunk?

- Nem vagyok elég buta ahhoz, hogy egy ilyen bunkóba szeressek bele, mint te. - vágott vissza.

Jaebum megragadta a fiatalabb állát, így ujja pont hozzáért Youngjae szájához.

- Jobban kellene figyelned a csinos kis szádra.

Percek teltek el, amik óráknak tűntek, mire végre leültek enni. Eleget csinált két főre, de emlékezett, hogy Jaebum nem fogyasztotta el azt, amit legutóbb hozott neki. 

Meglepetésére Jaebum is leült enni. Látta, ahogy megjelent egy apró mosoly a száján, ahogy megette az első falatot, ahogy a szemei felcsillantak, de úgy vélte az, amit látott, csak képzelgés, és csak csöndben folytatták az evést.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése