Living With The D.E.V.I.L. [2Jae] 2. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző shiruuka [wattpad]

 *

"Jaebum oppa!

"Annyira helyes!"

"Kedvellek!"

"Bárcsak az én pasim lenne!"

Csak a lányok kiabálását hallotta Youngjae, ahogy Jaebum-ot követve mentek kis az iskolából.

- Úgy látszik nagyon híres vagy.

Jaebum nevetve paskolta meg Youngjae vállát. - Tudnád hibáztatni őket?

Youngjae csak szem forgatva sétált a buszmegállóba, majd onnan a lakáshoz.

- Itt vagyunk. - nyitotta ki az ajtót felfedve egy szép életteret. A lakás közepes méretű volt, két kanapé, egy asztal azon pedig videojáték konzol. Minden férfi otthon tudná magát érezni egy ilyen helyen.

- A te szobád az a jobb oldalon. - mutatott egyenesen. Két ajtó volt egymás mellett, az övé pedig a jobb kéz felőli.

A szoba teljesen üres volt, kivéve két dobozt. Jó helynek tűnt, ahol nyugodtan dolgozhat a házi feladatain és mozoghat is. Ámulva nézett körbe boldogan, hiszen tényleg megtörténik.

- Nekem tetszik!

- Jó, be tudsz költözni, amikor akarsz.

Youngjae csak mosolygott. Persze, amint csak lehet, be akart költözni. 

Meg is tette. Az ágya szélén ült az új szobájában, ahol minden szépen elrendezett már. Tökéletes volt.

- Köszönöm, sokat jelent ez nekem. - mondta a nappaliba menet, ahol Jaebum a kanapén ülve valami focis játékot játszott.

Youngjae ezzel szemben nem igazán volt az a videojátékos típus. A szülei sosem engedték, az élete csak a tanulásról és a megfelelésről szólt. Nem volt soha alkalma kimozdulni, kicsit lazulni, ahogy a többi középiskolás, normális diák. Talán ezért nem is voltak barátai és emiatt lett antiszociális.

Kínosan állt egyik lábáról a másikra, közben rájött, hogy egy teljesen idegennel költözött össze. Pontosabban egy bunkó ismeretlennel. Le kellene ülnie vagy legalább mondani valamit, és nem hülyének kinézni.

- Jól vagy? - kérdezte Jaebum zavartam pillantva fel rá. - Leülhetsz ám tudod...

Youngjae félszegen nevetett és ült le a kanapé másik végére, jó nagy távolságot hagyva kettejük között. 

Jaebum egyik szemöldökét felhúzva nézett ré kuncogva. - Nem harapok...ha csak nem akarod. - kacsintott.

Szemei kikerekedtek a mondatra. Ő most..komolyan...nem nem. Csak szórakozott vele. Eléggé szexuálisan. Egy kis kuncogással inkább félresöpörte az egészet. Jaebum észrevette, így megállítva a játékot csúszott közelebb hozzá a kanapén utána pedig arcuk között egyre csak csökkent a távolság. Youngjae levegőt sem vett, nem tudta hirtelen mit csináljon.

- Fussuk át az alap lakótárs szabályokat. Egy, nem hozunk haza csajt, bár ahogy így elnézem efelől nem is kell aggódnom. - nézett végig Youngjae-n. - Nem igazán illesz bele egyik csaj ideáljába sem, gyakorlatilag tipikus magányos vagy és soha nem is láttalak kommunikálni egy nőnemű egyeddel  sem, szóval már csak ezért sem kell ezzel gyötrődnöm. Kettő, ne menj a szobámba és ne nyúlj semmilyen személyes tárgyamhoz sem. - paskolta meg Youngjae arcát kicsit erősebben a kelleténél, majd fölállt. - És végül, ne mondd meg senkinek a suliban, hogy lakótársak vagyunk. Nem kell nekem, hogy mindenki tudja, hogy egy olyannal élek mint te. Szóval, jó éjt.

Youngjae ott ült, tágra nyílt szemekkel. Rossz döntést hozott azzal, hogy magával az ördöggel költözött össze. Túl izgatott volt és nem gondolt bele mibe taszította magát. Már nem fordulhat vissza, nem mehet haza könyörögni a szüleinek, hogy fogadják vissza, amikor végre boldog volt, hogy ott hagythatja őket. Nem volt más választása, mint lenyelni mindent és tűrni. 

- Nagyszerűen elcseszted Youngjae. - gondolta magában.