2017. február 16., csütörtök

Not enough for you.

Műfaj: oneshot, slice of life, light yaoi, egyperces
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae  
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: Jaebum [aka Def Soul]- Lost c száma ihlette eredetileg, néhány részletet átvettem belőle, ezeket vastagbetűkkel jelöltem.

Jaebum Po.V.:

Nem vagyok elég jó. Nem tudom, hogyan fejlődhetnék, hogy válhatnék jobb emberré, hogy érhetném el azt, amiért olyan keményen dolgozok minden egyes nap. Mindent feltettem egy lapra, az életemet is eladtam, de az alagútból nincs kijárat a fénybe.

***

- GOT7! GOT7! GOT7! - kántálták a rajongók, ahogy felléptünk a színpadra. Boldog voltam, hogy velük élhetem át ezt. A comeback-ünk jól sikerült, sorra léptünk fel mindenféle show színpadán, de ez nem volt elég. Meg akartuk mutatni, hogy mi mások vagyunk, mint a többi idol csapat, még ha be is skatulyáznak minket. Sok nehézségen mentünk keresztül együtt, de a cél még csak látótávolságban sem volt. 

***

A banda fáradtan esett be a dormba, hogy végre kipihenhesse a zúzós napot. Táncpróba, ének gyakorlás aztán a színpadi próba majd fellépés, végül egy hosszú fansign. Mind imádjuk a rajongókat, de néha már túl fáradtak vagyunk az állandó mosoly fenntartásához, mint aznap is. Túl nehéz már minden, a vállamat egyre több súly nyomja, feszültebb vagyok az átlagnál.

Youngjae kedvesen jött oda hozzám, hogy kicsit lenyugtasson, de én csak dühösen ellöktem magamtól, mint már oly sokszor az utóbbi időben. Tudtam, hogy szüksége van rám, de mégsem tudtam úgy viselkedni vele, ahogy kellett volna. Kemény voltam és rideg, nem figyeltem mások érzéseire, egyszerűen belefáradtam.A kettőnk közt korábban oly forrón égő szerelem, már csak por és hamu, rá sem ismerek már magamra. Fájdalmat okozok mindenkinek, akit szeretek, cserben hagyom azokat, akik megbíztak bennem. Összetörök mindent magam körül, csak rombolni tudok, törni, zúzni, amíg ezer és ezer darabra nem hullik minden.

Napról napra egyre kevésbé éreztem magabiztosnak magam, többször voltam letargikus hangulatban, mint azt megengedett egy leader számára. Nem értettem miért. Nem tudtam mosolyogni, nevetni a többiekkel, egyszerűen csak bezárkóztam, magas, áttörhetetlen falat húztam magam köré, hogy védjem a belül összetört, meggyötört lelkemet. Az álarc keménynek mutatott, megközelíthetetlennek, de valójában messze nem voltam az. Csak egy egyszerű fiatal, aki az álmaiért harcolt, amiket nem tudott elérni. Fájt, hogy képtelen vagyok előrébb lépni, nem csak a magam, de a csapat szempontjából sem. Megrekedtünk mindannyian és nem tudtunk mozdulni. Egyszer sem nyertünk, nem volt sikerélménye a bandának. Csődöt mondtam, mint leader.

***

Youngjae finoman simogatta a hátam, ahogy az ágyamon feküdtem a párnáim közé temetkezve. Inkább volt baráti az érintése, mint szerelmes. Mélyet szippantottam az ágyneműből, ami Youngjae illatát tartotta magában. Hiába szerettem ezt az aromát, nem éreztem a bizsergést. Nem váltott ki belőlem semmit, úgy éreztem, mintha a köztünk lévő dolgok meg sem történtek volna. Az emlékeim lassan eltűntek, még azok is, amikor kézen fogva sétáltunk a virágokkal terített úton. Még a szavak is, melyek százszor és ezerszer formálták, hogy 'szeretlek'. Nem tudom tovább csinálni ezt, nem tudom tovább fenntartani ezt a kapcsolatot. Nem is tudom minek nevezzem már...talán csak egy vékony kötelék kettőnk közt, ami elszakadni látszik, ahogy múlnak a percek. Nem sokkal később a keze már nem érintette hátamat, helyette egy apró sóhajt hallottam.

- Tudom, hogy már nincs sok...de szeretném még az emlékeimbe vésni a veled töltött időt. - amíg beszélt én felé fordultam a puha ágyon. Igazat beszélt, az egész úgy tűnt, bármelyik pillanatban összeomolhat, akár egy kártyavár.

- Elvesztelek az emlékeimből...

- Tudom... de csak, hogy tudd, nem haragszom rád emiatt. - bújik hozzám egy utolsó ölelésre. Karjaimat köré fonom, némán, oltalmazón, mégis tudom, hogy hamarosan darabokra fogom törni.

Nem akarom ezt így tovább tartani, még egyszer szorosan magamhoz ölelem.. miért nem érzek semmit? Mások lettünk, változtunk és ez így van rendjén. Kínosnak érzem, ha a nevén szólítom, egyre távolabb száműzöm az elmémben. Még ha szemeink találkoznak is, ha egymáshoz szólunk is, egyre csak távolodik, míg végül eltűnik. 

Nem ejtettünk egyetlen könnyet sem azon az éjszakán, nem tudtam sírni. Nem volt bennem már semmi érzés, amit ő elfogadott így. Egymás karjaiban aludtunk el, még egyszer, utoljára, azzal a tudattal, hogy nem voltam elég jó neki. 

 

2017. február 13., hétfő

Tattooed Flowers [2Jae] 09. rész ~Fordítás~

 Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 
Éritett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

Mire a szüleim hazaértek, addigra sikeresen kijuttattam JB-t a házból, Mari segítségével. Le kellett másznia az ablakomból a fára, majd át a kapun úgy, hogy ne vegyék észre.

Nem sokkal később mindketten feljöttek a szobámba, hogy megnézzék mit csinálok éppen (vagyis hogy tanulok-e vagy házit írok). Igyekeztem takarni a szemem, de a tervem kudarcba fulladt és kérdezgetni kezdtek, hogy merre jártam. Kijátszottam őket azzal a szöveggel, hogy testnevelés órán találtak arcon egy labdával.

Máris reggel volt, ami azt jelentette, hogy újra fel kell vennem az iskolai egyenruhát. Az embernagyságú tükörben néztem meg magam, majd barna tincseimbe túrtam, mielőtt elindultam volna a szobámból.

Nem akartam iskolába menni, egyáltalán nem. Tudom, minden diák ezt mondja, de nekem komolyabb indokom volt ezt mondani, mint az, hogy ,,fáradt vagyok." 

A figyelem, amit JB miatt kaptunk, nem tudtam mit mond a többi diák rólunk. Persze, JB valamennyire rájuk ijesztett agresszív fellépésével, de a gimisek azok gimisek és sosem azt csinálják, amit mondanak nekik. 

Hirtelen rezegni kezdett a telefonomon a szűk nadrágom zsebében. Elővettem onnan és azonnal mosolyogni kezdtem, ahogy elolvastam.

Bummie:
Látom nincs aki elvigyen suliba,
kint várlak.

Egy rövid válasz után visszacsúsztattam a készüléket a zsebembe, felkaptam az iskolatáskámat az asztalról , majd még egyszer megnéztem magam a tükörben, végül lementem a szobámból.

Megállhattam volna, hogy megmondjam a szüleimnek aznap gyalog megyek, de nem voltak ott. Reggel korán elmentek, a családi cég teendői elég sok időt elvesznek tőlük.

Az utcán sétálva a sarkon balra fordulva megláttam (a hihetetlenül jól) kinéző Jaebum-ot, amint motorjának támaszkodva vár rám. Az ülésen ül, szűk fekete nadrágban, trikóban, ezzel megmutatva izmos karját, mosolya pedig levakarhatatlan volt, amikor meglátott. 

- Jó reggelt, Sunshine, pattanj fel. - köszöntött, és egy gyors szájra puszival egybekötve adta kezembe a sisakot. Felcsatoltam és mögé ültem, karjaim azonnal körbefontam hasa előtt.

Az iskolába vezető út csöndben telt, de nem volt zavaró, viszont hamar eltelt.t Túl hamar. Megálltunk a parkolóban és éreztem, ahogy egyre jobban aggódok. A reggeli érzésem azonnal visszajött, nem akartam ott lenni.

Amint megálltunk, a diákok megbámultak minket. Annak ellenére, hogy minden délután elém jött, az emberek ugyanúgy megnéztek.

JB leállította a motort, én pedig leszálltam róla. Sóhajtva túrtam kócos hajamba. 

- Hé, baby, miért van rossz kedved? - kérdezte JB, kinyújtva kezét az állam felé, így felemelve fejem. A szemembe nézve várt a válaszomra, míg ujjai finoman érintették bőrömet.

- Csak...én.. - sóhajtottam a válaszomon gondolkozva mielőtt feleltem volna. - Nincs semmi gond, tényleg. Csak kicsit nehéznek érzem, hogy most bemenjek, hogy mit fognak szólni az emberek. - feleltem teljesen őszintén.

- Ne légy ideges sunshine, minden rendben lesz. Ha bárki is hozzád mer érni, vagy csúnyán néz rád, csak hívj és én itt leszek, amilyen gyorsan csak tudok. - válaszolta komoly hangon, de mégis mosolyogva. 

Szoros ölelésbe vont, amikor is az iskola csengője jelezni kezdett. Felemelve fejem érintette ajkait az enyémhez, finoman mozgatva őket. Mielőtt még elszakadt volna tőlem nyomást éreztem a hátsómon.

Megugrottam, nem a fájdalomtól, hanem a sokktól. felnézve rá láttam, ahogy a vigyor szétterül az arcán. Közelebb hajolt hozzám, ajkait a fülem mellett voltak már.- Legyen szép napod, baby. - suttogta fülembe rekedt hangján, a borzongás pedig végigfutott rajtam. 

- Sz..szia, Bummie. - intettem neki, majd hátat fordítva indultam az iskola épületébe.






2017. február 10., péntek

Tattooed Flowers [2Jae] 08. rész ~Fordítás~

 Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 
Éritett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.: 
Órákig feküdtünk az ágyban, beszélgetve, filmet nézve, én egész idő alatt karjaiban pihentem. 

Egy idő után elaludtam, rövid kis szundikálásnak éreztem amikor felébredtem. Magam mellé nézve JB-t láttam, aki szintén szunyókált. Az órára pillantva realizáltam, hogy máris 8:30 van. Francba, a szüleim bármelyik pillanatban hazaérhettek. Felkeltem az ágyból, hogy kilessek az ablakon, és frászt kaptam, amikor egy kocsit láttam parkolni odalent. 

Gyorsan JB oldala felé mentem, rázogatva próbáltam hamar felkelteni.- Bummie, JB, kelj fel, menned kell.- folytattam ébresztgetését, mire csak morgolódott. - Gyerünk, a szüleim itthon vannak. - erre a mondatomra azonnal felült az ágyban, szemeit dörzsölgetve.
- Basszus, itt vannak.. - válaszként csak bólintottam. - Mennyi ideje értek haza? Nem hiszem, hogy láttak volna engem.

- Ha ők azok, akkor valószínű csak most, ilyenkor szoktak hazaérni általában. - feleltem. Jaebum körbenézett a szobában, keresve az ingét, amikor is kopogást hallottunk.

Mindketten elhallgattunk egymásra nézve. 'Menj és bújj el a fürdőben.' tátogtam neki és arra felé mutattam. Azonnal felállt és elindult, én meg az ajtó felé vettem az irányt. 

Óvatosan nyitottam ajtót, majd mikor megláttam ki az, megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaim. Gyorsan berántottam a szobába Jinyoung testét. - Mit csinálsz te itt? - kérdeztem. - Majdnem halálra ijesztettél.. itthon vannak a szüleim?

- Azért jöttem, hogy megkérdezzelek tanulunk-e. Te mindig tanulsz és most nekem is kell, de nincs kedvem otthon egyedül megcsinálni, és nem, nincsenek. - felelte egyik szemöldökét felhúzva. 

Mielőtt még egy szót is kimondtam volna, máris közbevágott JB hangja. - Úgy vettem észre akkor senki fontos.- JB épp kijött a fürdőből, az inge ugyan rajta volt, de teljesen kigombolva. Egy rövid ideig teljes transzban voltam, annyira bambultam, amit Jinyoung hangja tört meg. 

- Oké, oké, oké, mi folyik itt? - visszanéztem Jinyoung-ra, aki még mindig felvont szemöldökkel nézett, ajkain pedig egy apró vigyor ült. Éreztem, ahogy a felmelegszik az arcom, amíg beszélt. A helyzeten semmit sem segített, hogy JB úgy döntött odajött hozzám és karjait derekam köré fonta így megölelve hátulról.

- S..semmi nem történik, miből gondolod, hogy bármi is lenne? - motyogtam. Igazság szerint senkinek sem mondtam el a fiúk közül, hogy JB és én járunk. 

Rám nézett azzal a tipikus 'te most viccelsz velem' kifejezéssel az arcán. - Rendben, lássuk csak. Remegve nyitottad ki az ajtót, majd egy félmeztelen Jaebum-mal találkozok, aki jelenleg is hátulról ölelget a szobádban a ajtó pedig be volt zárva. - állt meg egy percre és hagyta ülepedni. - És nem történt semmi? - tette karba kezeit mellkasa előtt. 

JB úgy tűnt felfogta szituációt. - Baby, nem mondtad el neki? - kérdezte kis zavarodottsággal a hangjában. Csak megráztam a fejem válaszként. 

- Nem mondtam el senkinek...eszembe sem jutott. - sóhajtottam, mielőtt újra az összezavarodott Park Jinyoung-ra figyeltem volna. 

- Ne akadj ki, meg ilyesmi, de ő a párom. - magyaráztam.

Ha azt mondanám Jinyoung kikészült, akkor az nem lenne igaz. A vigyor az arcán egyre nagyobbra nőtt. - Bam tartozik nekem 20$-al, ne felejts el emlékeztetni rá.

- Várjunk, mi köze van neki bármihez is? - kérdeztem zavartan.

- Én és Bam fogadtunk, én azt mondtam, hogy van valami gyanús köztetek, de szerinte nem. - felelte. - Oké, akkor most megyek is, tudok egyedül is tanulni. Egy kis 'egyedüllét' nem árt nektek. - mondta, majd az ajtó felé sétált egy kacsintást dobva felém. 

- Ja, és JB... védekezzetek mielőtt hozzá érsz, rendben? - és azzal a mondattal le is lépett, ott hagyva engem teljesen elvörösödve. JB felé fordultam, aki még mindig vigyorogva tartott engem. 

- Védekezni, mielőtt hozzá érek? Észben fogom tartani. - Lenézett rám, még mindig ölelgetve. - Mit gondolsz, sunshine? - ha azt gondoltam az arcom forró, akkor már szabályosan lángra lobbantak azon a ponton. 

- Yah, ne beszélj így. - motyogtam, majd eltolva magamtól siettem az ágyamba, hogy a takaróm alá bújjak a zavaromat próbálva elrejteni. Éreztem, ahogy az áy besüpped mellettem, amint mellék feküdt, majd karjait is megéreztem magam körül. 

- Csak viccelek, szerelmem, várhatunk vele. - kacsintott rám, mielőtt kuncogni kezdett volna.



2017. február 5., vasárnap

Tattooed Flowers [2Jae] 07. rész ~Fordítás~

 Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 
Éritett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

A hétvége gyorsan eltelt, legfőképp Jaebum-mal és a szüleim folyamatos civakodásával. Hétfő délután épp iskolában voltam, ami pont akkor fejeződött be.

Lesétáltam az aulába a szekrényemhez, hogy kiszedjem a táskámat és elindulhassak haza, de még mielőtt ezt megtehettem volna, a fejem keményen nekicsapódott a fém ajtónak. Morogva álltam fel és fordultam meg, hogy szembe nézhessek az iskola egyetlen zsarnokával. 

- Aw, hey Youngjae..- kezdett kötekedni. - Lehet kéne rá tenned egy is jeget. - kuncogott, ahogy már lassacskán bedagadó szememre mutatott. 

Amint kikerült a látószögemből, felsóhajtottam. Nem volt szokásuk belém kötni, talán csak néhanapján, de semmi fizikai bántalmazás, úgyhogy ez idegennek hatott számomra.

Úgy döntöttem nem foglalkozok vele, és kinyitottam a szekrényt. A házi feladataimat a táskámba tettem, a szükségtelen dolgokat pedig vissza, majd bezártam.

A nyüzsgő kijárat felé vettem az irányt, előrenyomulva addig, amíg végre ki nem értem onnan. Szememmel keresni kezdtem a barátom alakját, mivel már nagyon haza akartam menni. Hamarabb kiszúrt, mint én őt és nyomban elindult felém nagy mosollyal az arcán.

Az emberek még mindig furcsa tekintettel illették őt, de ő nem foglalkozott velük egy kicsit sem.

- Hey, ba.. az micsoda? - a hangja egy pillanat alatt váltott át ragyogóból aggódóra, a szemem alatt kialakult zúzódás miatt. A földet pásztáztam valami szövegen gondolkozva mit mondhatnék neki. - Ne is próbálj meg hazudni nekem. - megadva magam sóhajtottam.

- A szekrényemhez sétáltam, amikor összefutottam vele, nem nagy ügy.

- Ki a fene volt az? - vágott közbe.

- Nem számít... - próbáltam érvelni, de nem volt haszna.

- Baby, nézz rám. - állt meg megvárva míg ránézek. - Mondd meg ki a fene volt az, aki kezet mert emelni rád. - kérte újra, ám ezúttal sokkal sötétebb hangszínen.

Nem volt értelme ellenkeznem vele szemben. - A neve Ravi. - sóhajtottam és újra a földre néztem.

- Most itt van kint? - kérdezte. Felnéztem és körbepislogtam mielőtt abba az irányba biccentettem volna, ahol egy csapat fiú állt néhány lépésnyire tőlünk. 

- De rendben vagyok, felejtsük el.

- Nem hagyom annyiban. Meg kell tanulnia mi történik, ha az én párommal kekeckedik. - és azzal a mondattal elviharzott egyenest Ravi irányába. 

Néztem, ahogy odamegy hozzá és megfogja a felsőjét, hogy annál fogva nyomja fel a falnak. 

- Mit képzelsz mit csinálsz? - kiáltotta Ravi idegesen, még mindig a falhoz passzírozva.

- Még van pofád megkérdezni mit csinálok, amikor bántod a páromat? - kiabált neki vissza. JB közelebb húzódott a piros pólóshoz, mielőtt folytatta volna. - Meg ne halljam még egyszer, hogy kezet emeltél rá, vagy akár hozzáérsz Youngjae-hez. Világos voltam? - közölte, minden szavában érezhető volta harag. 

Nem tudtam figyelmen kívül hagyni az idő közben összegyűlt diákokat, akik nézték a jelenetet, ám egyetlen szót sem mertek szólni. 

Ravi gyorsan bólintott és JB elengedte, szinte ledobva őt a földre, majd sarkon fordult és visszasétált hozzám, majd arcom két keze közé fogva.

- Befejezhetitek a bámészkodást. - csattant fel bosszúsan, a ránk irányult figyelem miatt. Az emberek hirtelen felpattantak és mindenki elindult folytatni a saját dolgát, míg néhányan még mindig csak néztek.

Újra felém fordította minden figyelmét mielőtt megkérdezte volna. - Jól vagy, sunshine? - a hangja lágy volt, szöges ellentéte a pár perccel előbbinek.

Bólintottam. - Mehetnénk? Az emberek folyton néznek és kezdem kissé kényelmetlenül érezni magam.. - kérdeztem szemébe nézve.

- Rendben, menjünk. - bólintott ő is. Saját kezébe vette az enyémet és a parkoló motorhoz vezetett. Mikor már mindketten fent ültünk, rajtam a bukósisak, végre elindultunk.

Mikor a házunk elé értünk, lelassított, majd megállt. Gyorsan levettem a sisakot majd leszálltam, ő pedig követett, de csak miután leállította a motort.  Ez meglepetés volt számomra. Máskor csak letett, még csak le se kapcsolta a járgányt. 

- Mit csinálsz? - kérdeztem.

- Hát, mivel mondtad, hogy a szüleid ma nem lesznek itthon, gondoltam eltöltenék még egy kis időt veled.- húzódott ravasz mosolyra szája.

- Nem tudom, hogy.. - próbáltam volna beszélni, de megint csak félbeszakított. Ezúttal nem szavakkal, hanem ajkaival. Ott álltam, lesokkolva. Tudtam, hogy járunk, de mégiscsak, három napja, gyakorlatilag minden meglep engem. 

Vigyorogva húzódott el, egyik szemöldökét kérdőn megemelve.- Gyere. - sóhajtottam, majd kezét megfogva löktem be a kaput és csuktam be magunk után. 

Amíg besétáltunk leellenőriztem a garázst, hogy biztosan nincsenek-e otthon, de nem láttam egyik kocsit se, így megnyugodtam. Még mindig JB kezét fogva, ujjainkat összefűzve vezettem a bejárati ajtóhoz. Lassan kinyitottam, a fejem bedugva néztem körbe, mielőtt teljesen kinyitottam volna.

Az előszobába sétáltunk, már majdnem a lépcsőnél jártunk, amikor apró köhintést hallottam. Megálltam és a hang irányába fordultam. A megkönnyebbülés száguldott végig rajtam, ahogy a kedvenc cselédemmel találtam szembe magam.

- H...hey, Mari! Ez egy vicces sztori.. - kezdtem, de elnémultam, amikor alaposan végigmért. Ránéztem a mellettem álló tetovált, piercinges srácra, de ő csak kiolvashatatlan tekintettel bámult.

- Szóval, mi folyik itt? - kérdezte, de ezúttal egy vigyorral társítva, míg szeme elidőzött Jaebum-on, de persze nem kacérkodva. 

Kicsit nevetve, nyugodtam meg. - Ne ijessz meg így. Ő itt Jaebum a ba..

- A pasija, a pasija vagyok. - ugrott és javított ki azonnal egy pillantást vetve felém. Visszanéztem Mari-ra, aki csak összehúzott szemöldökkel nézett ránk.

- Az én kis könyvmoly Youngjae-m járt kint eleget, hogy összeszedjen egy barátot? - kérdezte ugratva. Elpirulva bólintottam, ahogy nevetni kezdett.

- Hát, örülök, hogy megismerhetlek Jaebum. Mehettek ám, csak ne kapjanak el a szüleid. Oh, és Youngjae. Vigyázz magadra.- mosolygott, kacsintva egyet.

- Nos, kedvesnek tűnik. - kommentálta, amint elment. 

- Igen, ő az egyetlen, akiben megbízhatok ebben a házban. - válaszoltam, miközben felmentünk a lépcsőn a szobámba.

Kitártam az ajtómat és bevezettem JB-t a szobába. Egy percig körbenézett, magában mosolyogva.

Sok jegyzetpapír hever az asztalomon, a falra ragasztva, könyvek, jegyzetek és összegyűrt papírgalacsinok hevertek össze vissza. Mind jelezvén az éjszakai tanulást.

- Te tényleg sokat tanulsz, huh? - kérdezte, mire csak elmosolyodtam, ő pedig még mindig az unalmas szobámat nézte.

- Igen, muszáj. Nincs nagyon más választásom. A szüleim jó fiúnak akarnak látni, akire irigykedhetnek mások. Apám nem annyira szigorú, de az anyám igen. - magyaráztam hátradőlve a rendbe tett ágyamra.

JB hamar követte példámat és ledőlt mellé, én meg gyomban hozzá bújtam. Apró puszit nyomott a fejem tetejére, mielőtt megszólalt volna. - Legalább vedd könnyebben, ne legyél túl szigorú magaddal. Még ha jó jegyeket vagy rosszakat is kapsz, én akkor is büszke leszek rád.


2017. február 1., szerda

Tattooed Flowers [2Jae] 06.rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 
Éritett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM




Youngjae Po.V.:
Szája finoman nyomódott az enyémnek, a felsője anyagába markolva viszonoztam a csókját. Az agyam  teljesen elködösült, csak azt tudtam mennyire élvezem az egészet.

Percekkel később mindketten elhúzódtunk levegőhiány miatt, én pedig kipirult arcom egyből nyakába temettem. Néma csöndben teltek a másodpercek, mire megszólalt.

- Wow.- Jaebum kezdett hamarabb beszélni. .- Nem hiszen el....wow.- úgy tűnt kifogyott a szavakból, de én sem voltam sokkal jobb helyzetben.

- Beszéljünk erről holnap reggel, most már túl késő van.-sóhajtott halkan.

Ahelyett, hogy megkért volna, hogy álljak fel, vagy kövessem, egyszerűen felkapott karjába és elindult velem, feltételeztem a szobájába. Hogy miért nem kérdezett meg, összezavart, akkor megmenekültem volna a rám telepedő zavartól.

Óvatosan lefektetett az ágyára mielőtt a szekrényéhez ment volna. Beletúrt, majd kihalászott egy melegítőnadrágot és egy egyszerű pólót. 

- Ezek a legkisebb méretű ruháim. Lehet kicsit nagy lesz rád, amilyen kicsi vagy.- sétált oda hozzám és a kezembe adva a ruhákat. - Mindjárt jövök, addig átöltözhetsz.

Amin becsukta az ajtót elkezdtem levenni a saját ruháimat, felváltva őket a JB-töl kapottakkal. Mintha megérezte volna, hogy átöltöztem, úgy jött vissza a szobába, szintén más ruhákban.

Az ágyához sétált leszedve róla a takarót és nyomban le is dőlt a matracra. Egyik lábamról a másikra álltam, mielőtt megszólaltam volna.

-Sz..szóval...az föld vagy a kanapé lesz az enyém?-kérdeztem kissé kínosan, közben a kis kanapéra mutatva a szobában.

Egy halk nevetést eresztett el, miközben felém fordult.

-Told ide a segged, azt hiszed, hagyom, hogy máshogy aludj és nem az ágyamban? - húzta fel egyik szemöldökét.

- Oh.. nem hiszem, hogy...

- Csak gyere ide.- paskolta meg az ágy másik felét felemelve a takarót is, hogy bemászhassak. Hangtalanul csúsztam be mellé, próbálva elrejteni kipirult arcom.

Amint kényelmes távolságra feküdtem JB-től, ö közelebb húzott magához.

- Jó éjt sunshine.(Napsugár)

;

A szemeim nehezen nyíltak ki a sötétítőn átszűrődő fény miatt, ami megzavart az alvásban.

Elfordítottam a fejem, hogy szembe találjam magam Jaebum arcával, még az orrunk is összeért.

- Mm...jó reggelt.- kemény, reszelős hangja törte meg a csendet, de a szemeit még mindig csukva tartotta.
Akkor realizáltam csak, hogy karjai közt fekszem, a testem pedig teljesen az övéhez simul. Az arcom azonnal felforrósodott, és próbáltam hátrébb mozdulni, de ö csak szorosabban ölelt magához.
 
- És hova rész?- kuncogott, majd ha lehet még közelebb húzott újra. Néhány percig még csöndben feküdtünk, mielőtt elengedett volna egy nyújtózással és ásítással egybekötve.

- Gyere csinálok neked valamit enni.- kelt fel és indult kifelé, én pedig követtem.
A konyhába érve leültem a kis asztalhoz, ö pedig a hűtőben kutatott egy darabig.

- Nem vagyok a legjobb főzésben, úgy hogy valami egyszerű lesz.

Nagyjából tíz perce ültem az asztalnál, a fa lapon játszottam ujjaimmal amikor egy tányér landolt előttem. 

- Köszönöm.- mosolyogtam fel rá, amit azonnal viszonzott is.

Szembe velem ült le, a saját tányérját maga elé téve. Csöndben kezdtünk el enni, ami számomra kissé kényelmetlen volt. Az adagunk felénél járhattunk már amikor elegem lett a hallgatásból.

- A tegnap estéről...-kezdtem, de hamar meg is akadtam. Letette az evőeszközeit és már minden figyelme rám irányult. - Tegnap este...amikor..csókolóztunk.. Talán nem gondoltál bele, hogy eset..-ezúttal kuncogása szakított félbe.

- Mi olyan vicces?-kérdeztem.

- Semmi, csak hihetetlenül aranyos vagy.-kezdte, mire én azonnal elvörösödtem.

- Youngjae, az a csók nem hiba volt. Francba is, meg akarom ismételni. Tudom, hogy alig egy hete ismerjük egymást, talán van már másfél hét, de azt akarom, hogy az enyém legyél. Van benned valami, ami iszonyat aranyos, valami ami függővé tesz. Korai még meg minden, de mit mondasz? Megengeded, hogy a párod legyek?

Amint a szavak elhagyták ajkait, én lefagytam. Tudtam, hogy én oda vagyok érte, mármint, ki nem lenne, de ö is értem?

Kiemelte a legfontosabb pontot, miszerint nagyjából egy hete ismerjük egymást. Nagyon korai lenne? A fejemben száguldozó kérdések ellenére is tudtam a válaszom.

- Te tényleg járni akarsz velem?- álltam meg, ö pedig bólintott. Egy rövid ideig még csöndben maradtam, mielőtt elmosolyodtam volna. - Ha tényleg komolyan gondolod, akkor igen.

Azonnal elvigyorodott a válaszomra. - Persze, hogy komolyan gondolom, ilyennel nem szoktam viccelődni. Most már teljesen az enyém vagy. 

Átnyúlt az asztalon, hogy megfogja eddig ott tartott kezem.
-

Gyorsan befejeztük a reggelit, majd elpakoltunk. 

A nappaliba vezetve leült a kanapéra, magára húzva engem is, ami miatt újra zavarba jöttem.

- Istenem, hihetetlenül aranyos vagy.-sóhajtotta, ezzel még inkább erősítve a pírt arcomon.

Ujjait állam alá téve emelte fentebb fejem, így már látott is rendesen. A száján megjelent egy mosoly, majd  az enyémre tapasztotta őket, megszüntetve a távolságot.


2017. január 27., péntek

Tattooed Flowers [2Jae] 05. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 
Éritett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

JB és én bementünk a házba, amint visszaértünk a parkból. Leültünk a kanapéra, ő a TV távirányítóért nyúlt, míg én a telefonomért. 

Az üzenetekbe menve megnyitottam az apámmal folytatott beszélgetésem.

Maradhatok ma este Jinyoung-nál?

Apa:
 Ha nem gond a szüleinek.

Köszönöm!! Jó éjt, apa.

Boldogan zártam le a telefonom, majd felnéztem, JB meg kíváncsi tekintettel bámult, nyilván a lehetséges válaszok jártak a fejében. 

- Apa azt mondta rendben, mondtam neki, hogy Jinyoung-nál töltöm az estét, úgyhogy... - megakadtam. Basszus, csak azt kérdezte maradok-e egy kicsit, nem egy egész estét!

Úgy tűnt azonnal észrevette mit gondolhatok, mert gyorsan reagált. - Nyugi, maradhatsz akkor. - fejezte be helyettem, mire én csak mosolyogva bólintottam. 

- Van kedved filmet nézni? - kérdezte, mire megint csak bólintással válaszoltam. Az ötlet nem tűnt rossznak. - Mindjárt jövök. - gyorsan fölpattant a kanapéról, amin ültünk, majd pár perccel később vissza is tért kezében egy pléddel és egy kis nassolni valóval. 

Lassan visszamászott az ülőalkalmatosságra, ezúttal azonban jóval közelebb jött hozzám. A lábaink összeértek, a plédet magunkra terítette, egyenlően elosztva, utána pedig a rágcsálnivalót is közelebb hozta. 

Újra megkereste a távirányítót, és felém fordult. - Mit nézzünk? Van valami ötleted?

Megvontam a vállam, nem volt semmi konkrét a fejemben. - Nekem mindegy, nézzük azt, amit te akarsz. - válaszoltam, ő meg kuncogva megrázta a fejét. 

A távkapcsolóval átpörgetett jó néhány műfajt a műsortárban, majd megállt a horror filmeknél. Fejben azt kívántam csak tekerjen át rajta, de ehelyett ő végig nézte a kínálatot. 

Pár perccel később kiválasztott egyet a sok közül, szerencsétlenségemre horrort. Utáltam az ijesztős filmeket, de nem tudtam rávenni magam, hogy megmondjam neki. Az nagyon kínos lett volna. 

Sóhajtva csúsztam lentebb az ülőhelyemen, a takarót egészen felhúzva a szám vonaláig. 

;

Már úgy háromnegyed órája nézhettük a filmet, és egész jól tartottam magam. A film viszont kezdett egyre ijesztőbb lenni számomra.

Vetettem egy pillantást Jaebum-ra, mielőtt visszafordultam volna a TV-hez, úgy tűnt nagyon beleéli magát a filmbe. Gyerünk Youngjae, szedd össze magad! Amint ezeket a szavakat gondolatban kimondtam, a testem elárult engem.

Megugrottam és halk sikolyt hallattam, ahogy egy fej villant fel a képernyőn. Éreztem, ahogy az arcom ég, amint JB figyelme, ami eddig a képernyőn volt, rám esett. 

- Hé, rendben vagy? - kérdezte egy aggodalommal a hangjában, amint lenézett rám. 

- Én..én jól. - még mindig pironkodva feleltem, ő pedig újra visszafordult a filmhez. Gyerünk, meg tudod csinálni, ez csak egy film!

Alig telt el öt perc, már épp kezdtem megnyugodni, az arcom is visszaváltott eredeti színére, mikor újabb apró sikoly szökött ki számon, ahogy megint felugrottam. Lenéztem, nem kellett JB felé fordulnom, hogy tudjam engem néz. 

- Várjunk egy percet, te félsz ettől a filmtől, igaz? - kérdezte lassan. Az arcom sötétvörösre váltott, de a tekintetem még mindig az ölemben volt. 

Hallottam, ahogy elereszt egy halk kuncogást, mielőtt újra beszélni kezdett. - Tudod, ha félsz, elmondhattad volna, akkor mást választok. 

- Én... úgy tűnt téged nagyon érdekel a film és nem akartam elrontani. - feleltem ezúttal fel is nézve. Még mindig éreztem, ahogy pirulok, ő meg csak mosolygott. 

Éreztem, ahogy karját derekam köré fonta, és egész testem megemelve ültetett az ölébe. Kitágult szemekkel néztem, kissé sokkolva. Mégis mit csinál?

- Ezt azért, hogy ha megijedsz, tudd, hogy itt vagyok. - közölte, amitől a szívem hevesen kezdett verni a mellkasomban. - Mehet? - kérdezte ahogy újra elindította a filmet. Aprót bólintva jeleztem neki. 

Amint elindult a film, újra belemerült. A karjait is szorosan testem köré fonva tartotta, amíg nézte, ám ezúttal az én tekintetem a képernyő helyett JB-n volt.

;

Amint a film véget ért én még mindig JB-t néztem, ő pedig még mindig szorosan tartott az ölében. Közben néha megfordultam, szinte lovaglóülésben ültem rajta. 

Nem vettem észre, hogy még mindig nézem, amíg vissza nem nézett rám, egyenesen a szemembe, de még akkor sem tudtam elszakítani a tekintetem róla. 

Tanulmányoztam minden kis részletét, a tetoválásaitól kezdve a szájába szúrt karikán át a kis anyajegyekig a szeme fölött.

Nem tűnt fel, hogy az arcunk egyre közelebb és közelebb került egymáshoz. Ott ültem, Jaebum ölében, kezei még mindig körülöttem, az orrunk is összeért már.  

A borzongás végigfutott a gerincemen, ahogy megéreztem forró leheletét a számon, továbbra is csak ültünk mozdulatlanul, teljesen elmerülve egymás szemében. 

Jaebum nagyon lassan hajolt még közelebb, én pedig vágyakozva csuktam be szemeimet, ahogy megéreztem durva ajkait az enyémen. 



2017. január 24., kedd

Tattooed Flowers [2Jae] 04. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

Miután az egész napot JB-vel töltöttem, úgy éreztem közelebb kerültem hozzá.  Jól éreztem magam és mellette végre önmagam lehettem, nem kellett folyton a tanulás miatt aggódnom. 

Péntek volt, így a fiúkkal kint lógtunk kicsit. A vizsgáknak vége volt, ezért lett egy kis szabadidőm. Még JB sem vitt haza aznap, megmondtam neki, hogy a fiúkkal leszek. 

Még semmit sem kérdeztek, de tudtam, hogy lassan itt az ideje. Amint a parkba értünk és letettük a cuccainkat, Yugyeom volt az első, aki megtörte a csöndet.

- Szóval ki ez a Jaebum és miért nem meséltél róla? - Bambam és Jinyoung egyetértően bólogattak. Sóhajtva ültem, mivel tudtam, hogy ez elől nincs menekvés. 

- Csak egy srác, akivel a múltkor találkoztam, amikor a kávézóban voltunk. - feleltem úgy, mintha nem lenne nagy ügy. 

- Várjunk.. szóval a srác, akivel alig pár napja találkoztál, már haza is fuvaroz téged? - kérdezte Jinyoung, mire csak bólintottam. Gondolom elég furának hangzik. 

- Te nem érzed ezt nagyon bizarrnak? - megráztam a fejem. Őszintén, nekem nem tűnt akkora dolognak. Kedves srác, jól érezzük magunkat együtt, szóval miért ne?

- Choi Youngjae, te aztán nem semmi vagy. - kezdte. - Meghívhattad volna, jó lenne megismerni a szeretődet rendesen. - piszkált. Tényleg jó lett volna, mert nem tudok vele túl sokat lenni. 

- Mire vársz még? Mondd  neki, hogy csatlakozzon hozzánk. - komolyabbnak tűnt, de még mindig mosolygott. Bólintottam, igazán meg akartam hívni. 

A többiekkel vagyok, és szerintük jó ötlet lenne
meghívni téged is, hogy velünk legyél.

Jaebum:
Tényleg? Hát, nincs most dolgom, úgyhogy megyek. Hol vagytok?

A sulimhoz közeli parkban.
Akkor nemsokára. ((:
 

Kinyomtam a telefonom és újra a zsebembe süllyesztettem.- Nemsokára itt lesz. - rámutattam Bambam-re.
- Ne hozz kínos helyzetbe.

;

Úgy negyed órával később meg is jelent. Integettem neki, mire odajött és mellettem foglalt helyet.

Bambam volt az első, aki beszélni kezdett. - Hali Jaebum, én Bambam vagyok, jó hogy végre normálisan is találkozunk. Múltkor azt hittem el fogod rabolni a mi Youngjae-nket. - vigyorgott. Komolyan, ez a gyerek.

JB csak kuncogott Bambam fura szövegén. - Örülök, hogy megismerhetlek Bambam. 

Jinyoung és Yugyeom is bemutatkoztak Jaebum-nak. Kicsivel később JB telefonja csörögni kezdett, elnézést kérve állt fel és ment odébb.

- Szóval.. nem annyira rossz. -  szólal meg Jinyoung, mire én csak megforgattam a szemem. Azt gondolták, hogy majd vagy túl jó vagy túl rossz fiú lesz. Pár perccel később Jaebum visszajött hozzánk.

- Csak egy barátom volt. - mondta, majd folytattuk a beszélgetés, amikor erőteljes hangokat hallottunk. A hangok közelebb jöttek és JB nevét kiabálták. Ránéztem, ő meg csak fejcsóválva sóhajtott, egy mosollyal az arcán. 

A négy fiúból álló csapat már odaért, JB pedig felálllt. - Mi csináltok itt? - kérdezte felhúzott szemöldökkel. 

Az egyik srác, akinek platina szőke haja és rengeteg tetoválása volt válaszolt. - Jöttünk kosarazni. - vett elő egy kosárlabdát, amit eddig észre sem vettem, hogy nála volt. - Na és te?

- Én velük vagyok. - mutatott ránk, mosolyogva. A szőke felénk nézett, kicsit összezavarodva. Hát igen, mi nem nagyon illetünk bele a képbe, ez tény. 

- Hello..öhm.. én Youngjae vagyok, ők meg a barátaim Jinyoung, Bambam és Yugyeom. A srácokra néztem, Jinyoung teljesen elbambult, csak a szőkét figyelte.

Nagy mosollyal nézett rám. - Szia, én Mark vagyok. - mutatkozott be. - JB barátja vagyok, velük együtt, ők Jackson, Taeyong és Ten. - barátságosnak tűnt, így talán mégsem lesz olyan kínos. 

- Kosarazni fogunk, nincs kedvetek beállni? - kérdezte. Én megráztam a fejem, nem vagyok valami jó a sportokban, inkább csak nézem. 

A kosárpályához mentünk, én és Jinyoung leültünk, míg Bambam és Yugyeom beleegyeztek, hogy játszanak, JB-vel együtt. 

Lejátszottak néhány menetet, mielőtt leültek volna hozzánk, levegőért kapkodva, izzadtan. Jaebumra néztem, aki abban a pillanatban törölte meg az arcát a felsőjével, megmutatva mellkasát. Oh, istenem...

;

- Nos, örülök, hogy megismertelek titeket, jófejek vagytok, úgyhogy akár lóghatnánk együtt máskor is. - integetett Jackson, ahogy elindult. 

- Nekünk is indulni kellene, kezd későre járni. - kezdte Yugyeom. - Youngjae, elvigye...

- Hazaviszem, ne aggódj. - szakította félbe JB. Én csak mosolyogva vállat vontam, azt hiszem JB-vel tartok. 

Elváltunk a többiektől, ahogy a motorhoz sétáltunk. 

- Lenne kedved inkább hozzám jönni? Péntek van, maradhatnál egy kicsit tovább, nem?

- Akkor meg kell mondanom a szüleimnek, hogy valamelyik fiúnál maradok. - mosolyogtam, majd felszálltam mögé és elindultunk a házához.