Tattooed Flowers [2Jae] 07. rész ~Fordítás~

 Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 

Éritett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: -nincs-

Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

A hétvége gyorsan eltelt, legfőképp Jaebum-mal és a szüleim folyamatos civakodásával. Hétfő délután épp iskolában voltam, ami pont akkor fejeződött be.

Lesétáltam az aulába a szekrényemhez, hogy kiszedjem a táskámat és elindulhassak haza, de még mielőtt ezt megtehettem volna, a fejem keményen nekicsapódott a fém ajtónak. Morogva álltam fel és fordultam meg, hogy szembe nézhessek az iskola egyetlen zsarnokával. 

- Aw, hey Youngjae..- kezdett kötekedni. - Lehet kéne rá tenned egy is jeget. - kuncogott, ahogy már lassacskán bedagadó szememre mutatott. 

Amint kikerült a látószögemből, felsóhajtottam. Nem volt szokásuk belém kötni, talán csak néhanapján, de semmi fizikai bántalmazás, úgyhogy ez idegennek hatott számomra.

Úgy döntöttem nem foglalkozok vele, és kinyitottam a szekrényt. A házi feladataimat a táskámba tettem, a szükségtelen dolgokat pedig vissza, majd bezártam.

A nyüzsgő kijárat felé vettem az irányt, előrenyomulva addig, amíg végre ki nem értem onnan. Szememmel keresni kezdtem a barátom alakját, mivel már nagyon haza akartam menni. Hamarabb kiszúrt, mint én őt és nyomban elindult felém nagy mosollyal az arcán.

Az emberek még mindig furcsa tekintettel illették őt, de ő nem foglalkozott velük egy kicsit sem.

- Hey, ba.. az micsoda? - a hangja egy pillanat alatt váltott át ragyogóból aggódóra, a szemem alatt kialakult zúzódás miatt. A földet pásztáztam valami szövegen gondolkozva mit mondhatnék neki. - Ne is próbálj meg hazudni nekem. - megadva magam sóhajtottam.

- A szekrényemhez sétáltam, amikor összefutottam vele, nem nagy ügy.

- Ki a fene volt az? - vágott közbe.

- Nem számít... - próbáltam érvelni, de nem volt haszna.

- Baby, nézz rám. - állt meg megvárva míg ránézek. - Mondd meg ki a fene volt az, aki kezet mert emelni rád. - kérte újra, ám ezúttal sokkal sötétebb hangszínen.

Nem volt értelme ellenkeznem vele szemben. - A neve Ravi. - sóhajtottam és újra a földre néztem.

- Most itt van kint? - kérdezte. Felnéztem és körbepislogtam mielőtt abba az irányba biccentettem volna, ahol egy csapat fiú állt néhány lépésnyire tőlünk. 

- De rendben vagyok, felejtsük el.

- Nem hagyom annyiban. Meg kell tanulnia mi történik, ha az én párommal kekeckedik. - és azzal a mondattal elviharzott egyenest Ravi irányába. 

Néztem, ahogy odamegy hozzá és megfogja a felsőjét, hogy annál fogva nyomja fel a falnak. 

- Mit képzelsz mit csinálsz? - kiáltotta Ravi idegesen, még mindig a falhoz passzírozva.

- Még van pofád megkérdezni mit csinálok, amikor bántod a páromat? - kiabált neki vissza. JB közelebb húzódott a piros pólóshoz, mielőtt folytatta volna. - Meg ne halljam még egyszer, hogy kezet emeltél rá, vagy akár hozzáérsz Youngjae-hez. Világos voltam? - közölte, minden szavában érezhető volta harag. 

Nem tudtam figyelmen kívül hagyni az idő közben összegyűlt diákokat, akik nézték a jelenetet, ám egyetlen szót sem mertek szólni. 

Ravi gyorsan bólintott és JB elengedte, szinte ledobva őt a földre, majd sarkon fordult és visszasétált hozzám, majd arcom két keze közé fogva.

- Befejezhetitek a bámészkodást. - csattant fel bosszúsan, a ránk irányult figyelem miatt. Az emberek hirtelen felpattantak és mindenki elindult folytatni a saját dolgát, míg néhányan még mindig csak néztek.

Újra felém fordította minden figyelmét mielőtt megkérdezte volna. - Jól vagy, sunshine? - a hangja lágy volt, szöges ellentéte a pár perccel előbbinek.

Bólintottam. - Mehetnénk? Az emberek folyton néznek és kezdem kissé kényelmetlenül érezni magam.. - kérdeztem szemébe nézve.

- Rendben, menjünk. - bólintott ő is. Saját kezébe vette az enyémet és a parkoló motorhoz vezetett. Mikor már mindketten fent ültünk, rajtam a bukósisak, végre elindultunk.

Mikor a házunk elé értünk, lelassított, majd megállt. Gyorsan levettem a sisakot majd leszálltam, ő pedig követett, de csak miután leállította a motort.  Ez meglepetés volt számomra. Máskor csak letett, még csak le se kapcsolta a járgányt. 

- Mit csinálsz? - kérdeztem.

- Hát, mivel mondtad, hogy a szüleid ma nem lesznek itthon, gondoltam eltöltenék még egy kis időt veled.- húzódott ravasz mosolyra szája.

- Nem tudom, hogy.. - próbáltam volna beszélni, de megint csak félbeszakított. Ezúttal nem szavakkal, hanem ajkaival. Ott álltam, lesokkolva. Tudtam, hogy járunk, de mégiscsak, három napja, gyakorlatilag minden meglep engem. 

Vigyorogva húzódott el, egyik szemöldökét kérdőn megemelve.- Gyere. - sóhajtottam, majd kezét megfogva löktem be a kaput és csuktam be magunk után. 

Amíg besétáltunk leellenőriztem a garázst, hogy biztosan nincsenek-e otthon, de nem láttam egyik kocsit se, így megnyugodtam. Még mindig JB kezét fogva, ujjainkat összefűzve vezettem a bejárati ajtóhoz. Lassan kinyitottam, a fejem bedugva néztem körbe, mielőtt teljesen kinyitottam volna.

Az előszobába sétáltunk, már majdnem a lépcsőnél jártunk, amikor apró köhintést hallottam. Megálltam és a hang irányába fordultam. A megkönnyebbülés száguldott végig rajtam, ahogy a kedvenc cselédemmel találtam szembe magam.

- H...hey, Mari! Ez egy vicces sztori.. - kezdtem, de elnémultam, amikor alaposan végigmért. Ránéztem a mellettem álló tetovált, piercinges srácra, de ő csak kiolvashatatlan tekintettel bámult.

- Szóval, mi folyik itt? - kérdezte, de ezúttal egy vigyorral társítva, míg szeme elidőzött Jaebum-on, de persze nem kacérkodva. 

Kicsit nevetve, nyugodtam meg. - Ne ijessz meg így. Ő itt Jaebum a ba..

- A pasija, a pasija vagyok. - ugrott és javított ki azonnal egy pillantást vetve felém. Visszanéztem Mari-ra, aki csak összehúzott szemöldökkel nézett ránk.

- Az én kis könyvmoly Youngjae-m járt kint eleget, hogy összeszedjen egy barátot? - kérdezte ugratva. Elpirulva bólintottam, ahogy nevetni kezdett.

- Hát, örülök, hogy megismerhetlek Jaebum. Mehettek ám, csak ne kapjanak el a szüleid. Oh, és Youngjae. Vigyázz magadra.- mosolygott, kacsintva egyet.

- Nos, kedvesnek tűnik. - kommentálta, amint elment. 

- Igen, ő az egyetlen, akiben megbízhatok ebben a házban. - válaszoltam, miközben felmentünk a lépcsőn a szobámba.

Kitártam az ajtómat és bevezettem JB-t a szobába. Egy percig körbenézett, magában mosolyogva.

Sok jegyzetpapír hever az asztalomon, a falra ragasztva, könyvek, jegyzetek és összegyűrt papírgalacsinok hevertek össze vissza. Mind jelezvén az éjszakai tanulást.

- Te tényleg sokat tanulsz, huh? - kérdezte, mire csak elmosolyodtam, ő pedig még mindig az unalmas szobámat nézte.

- Igen, muszáj. Nincs nagyon más választásom. A szüleim jó fiúnak akarnak látni, akire irigykedhetnek mások. Apám nem annyira szigorú, de az anyám igen. - magyaráztam hátradőlve a rendbe tett ágyamra.

JB hamar követte példámat és ledőlt mellé, én meg gyomban hozzá bújtam. Apró puszit nyomott a fejem tetejére, mielőtt megszólalt volna. - Legalább vedd könnyebben, ne legyél túl szigorú magaddal. Még ha jó jegyeket vagy rosszakat is kapsz, én akkor is büszke leszek rád.