regular_irregular [NCT Oneshot]

Műfaj: slice of life, real

Érintett banda: NCT

Figyelmeztetés: -nincs-

Egyéb: szorosan kapcsolódik a mostani [Regular_Irregular] comeback-hez, egy-két sort át is vettem az eredeti szövegből

Minden alkalommal a tökéletességre törekedtünk, amikor megjelentünk valahol, lehetett az a kifutó, egy színpad, vagy esetleg Los Angeles belvárosa. A hely nem számított, csak mi voltunk a lényeg. 

Láttuk az emberek szemében az irigységet, a sóvárgást, hogy olyanná válhassanak, mint amilyenek mi, az NCT. Egy csapat tökéletes fiú, elegáns ruhákban és csillogó ékszerekkel abszolút magabiztossággal. Folyamatos reflektorfényben voltunk és imádtuk minden pillanatát. Egyetlen apró mosolytól fiúk és lányok százai aléltak el s verekedtek át egymáson, hogy a közelünkbe kerülhessenek. Olyanok voltunk, mint egy hibátlan csokoládé szökőkút, amiből mindenki magáénak akart tudni egyetlen cseppet. 

Másoknak talán ijesztő lehetett ez a hatalmas figyelem, ám minket gyakorlatilag erre képeztek ki. Teljesen megszokott és normális volt minden mozdulat, amit tettünk a kamerák előtt; egy kacsintás az első sorban térdelő fotósra, s máris garantált volt egy cikk, ami csak rólunk szólt. Úsztunk a mámorban, a sikerben és mindegy milyen volt a múltunk, az embereknek csak a jelen számított, ahol a tökéletességet láthatták. Mindannyian különlegesen szép adottságokkal rendelkeztünk és bár némelyikőnk talán gyengébbnek tűnhetett ártatlan szemei miatt; a kamerák kereszttüzében egész máshogy viselkedtünk. Hűvösek és kimértek voltunk de éppen csak annyira, hogy hiteles maradt a felépített kép. Néhány apró mosoly, pár kedves szó és mindenki azonnal megkedvelt, mintha beléjük lett volna kódolva, hogy csodáljanak. A lányok sikoltoztak, mikor rájuk emeltük tekintetünket, vagy csak elsétáltunk előttük. s mintha valamiféle csodát láttak volna, csillogó szemekkel követték még a legkisebb mozdulatunkat is. 

 

Nem volt szükségünk külön fényre, hisz tiszta, valódi gyémántok ragyogtak rajtunk. Még ha milliókat kerestünk sem voltunk elégedettek, egyszerűen sosem volt elég a fényűzésből. Nyakunkon vastag pánt feszült, melyet gyémántokkal raktak ki, s a kamerák villogásában igazi  vizezésnek hatott minden darabja. Mindenki csuklóján egyforma ezüst veretes óra csillogott, aminek fényétől az időt sem láttuk, ám még csak rá se kellett néznünk. 

Sosem éreztük jobban magunkat, mint a kamerák előtt. Mindig hibátlannak láttak minket és még ha nem is volt valódi tökéletesség, mindenki annak látta. Menthetetlenül beleszerettünk a mámoros érzésbe, amit mindez adott nekünk s tovább hajszoltuk az élvezeteket. Méregdrága pezsgőt bontva ünnepeltük a sikerünket, amit csak tetézett a sok irigységtől megtelt tekintet látványa. Boldogok voltunk és hibátlanok egy megfordult világban, amit csak mi uraltunk