Műfaj: yaoi, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: nincs
Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]
***
A két srác a szombati napot egymástól teljesen külön töltötte el.
Youngjae egyre közelebbről megismerte újdonsült barátait, ahogy elmentek enni és megosztottak vicces sztorikat egymásról, ő pedig agyon élvezte mindezt.
- Srácok, ti mit gondoltok Im Jaebum-ről? - kérdezte a semmiből Jackson.
- Nagyon bunkó és senkire sem figyel, csak mindenkin átgázol. - felelte Mart azonnal.
- Igaz, de mindig a legjobb csajokat kapja meg. Ha engem is annyi lány szeretne, mint őt, a világon én lennék a legboldogabb férfi. - Bambam hozzáfőzése kicsit meglepte a többieket.
- Mindegyiket visszautasítja amúgy. - mondta Jackson halkan.
- Úristen, lehet akkor, hogy meleg! - hangosodott fel Bambam.
Abban a szent pillanatban nyelt félre Youngjae és kezdett hangosan köhögni.
- Jól vagy? - kérdezte Mark aggódva, mire Youngjae csak megtörölte az arcát és egy aprót bólintott.
- Egyébként nagyon hidegvérű. Hogy őszinte legyek, szerintem ő maga az iskola démona. - tette hozzá Jackson.
Youngjae ott ült és képtelen volt bármit is mondani, mert tartott tőle, hogy nem azt mondja, amit kellene és véletlenül kicsúszna a száján, hogy ezzel a bizonyos démonnal él együtt.
A nap további részét játékteremben töltötték, ahol játszottak is egy keveset és kellemes időt tudhattak magukénak.
- Na jól van, most már lassan haza kellene mennünk, elméletileg esni fog és vihar is lesz. - figyelmeztette a többieket Bambam, idő közben pedig már jócskán besötétedett kint.
- Köszönöm a mai napot srácok, nagyon jól éreztem magam. - mosolygott Youngjae, majd integetve hazaindult.
Bambam-nek igaza volt, hamarosan szakadni is kezdett az eső. Amilyen gyorsan csak tudott, de úgy zuhogott, hogy mégis sikerült eláznia kicsit.
A házban teljes sötétség volt, az áram pedig kikapcsolt. Csodás.
Sosem gondolta volna, hogy a nővérétől kapott nagy mennyiségű gyertya egyszer még jól fog jönni. A gyertyák voltak a mániái, konkrét gyűjteménye volt belőlük.
A telefonja fényét használva kereste meg a szobájában a darabokat, amiket meggyújtva a lakásban különböző helyekre tett le egy kis világosság reményében.
Vajon Jaebum még nem ért volna haza? Habár nem akarta bevallani magának, de egy kicsit azért aggódott az idősebbért. Átöltözött kényelmesebb ruhába, majd a kanapéra akart volna leülni, amikor is valamit érzett. Egy test?
- Vigyázz hova ülsz.
Jaebum.
A fülhallgatója be volt dugva és takaróba bugyolálva feküdt ott. Valahogy, rémültnek tűnt.
- Jól vagy?
Felült a helyéről, majd kiszedte a fülhallgatót is. - Jól vagyok.
Mennydörgés.
A erőteljes hang miatt Jaebum riadtan ugrott meg és kapott Youngjae karjához, majd pedig azzal a lendülettel húzta le magához a kanapéra a fiatalabbat.
- Minden rendben? - kérdezte Youngjae aggódó tekintettel arcán.
- Jól vagyok. - ismételte újra.
- Nem úgy tűnsz, mint aki jól van. - nézett le Youngjae az őt tartó kézre, Jaebum pedig gyorsan realizálta a helyzetet, mivel úgy szorongatta azt, mintha az élete függene tőle.
Azonnal el is engedte Youngjae karját. - Csak nem vagyok nagy rajongója a viharnak. Most akkor boldog vagy? Szépen mindenkinek el fogod majd mondani a suliban?
Végre meglátta Jaebum gyenge pontját. A nagy és gonosz démon fél a vihartól? Milyen ironikus.
- Nem.
- Nos, most már tudod ezt a kínos félelmemet.
- Ez egyáltalán nem az.
Boom.
Újra megugrott.
- Próbáld meg, hogy lefekszel a padlóra és a plafont nézed, közben meg zenét hallgatsz. Amikor stresszes vagyok ez nekem mindig segít, hátha neked is fog. - javasolta Youngjae.
- Ez a leghülyébb dolog, amit valaha hallottam.- gúnyolódott.
Youngjae csak rosszalló tekintettel illette, hiszen ő csak segíteni akart.
Jaebum ezt észrevette gyorsan, és inkább lefeküdt a földre.
- Válaszd ki a kedvenc zenédet és gondolj jó emlékekre, én viszont megyek aludni, elég hosszú napom volt.
Mikor egy újabb zörej hallatszott kintről, Jaebum a lába után kapott és megfogta, így késztetve megállásra. - Esetleg, nem maradnál itt, amíg elmúlik a vihar?
Jaebum tényleg kedves volt vele? Azt akarta, hogy Youngjae a közelében legyen?
- Persze.
Egymás mellé feküdtek le és a sötét plafont nézték. Youngjae észrevette, hogy Jaebum egyre közelebb került hozzá, de akkor rájött, hogy csak a fülhallgatója másik felét ajánlotta fel neki.
~Nem akarok egyedül lenni
Csak a tied akarok lenni~
A fiatalabb megmosolyogta a dalválasztást, hiszen neki is az egyik kedvence volt. Úgy tűnt végre van valami közös bennük.
Recsegés.
Észrevette, ahogy Jaebum megrándult és szorosan behunyta szemeit a zajra. Gondolkodás nélkül nyúlt a keze után és fogta meg azt, amikor pedig ránézett, és a gyertyafénytől halványan megvilágított arcát figyelte, rájött, hogy miért kedveli őt annyi lány. Jaebum jóképű volt, nagyon is jóképű.
Feltűnt neki, hogy megnyugodott az érintésétől, és kissé meg is lepte, hogy nem húzta el tőle a kezét, hanem inkább szorosabban fogta.
~Hallgasd a szívverésem
Azt csinál amit akar, téged hív
Ebben a fekete sötétségben
Olyan fényesen ragyogsz~
Jaebum nem akarta megmutatni senkinek sem a félelmeit. Főleg nem egy olyan szánalmasat, mint a vihar. De ahogy ott volt vele, sokkal jobban érezte magát. Melegséget érzett és végre nem volt egyedül, bár ezt sosem vallotta volna be Youngjae-nek.
Ujjaikat összefűzve feküdtek ott, hallgatva a vihar morajlását és a halk zenét. Biztonságban, minden baj nélkül.
~Szükségem van a szerelmedre
Mielőtt lezuhanok~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése