Living With The D.E.V.I.L. [2Jae] 6. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, fluff, slice of life

Érintett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: nincs

Egyéb: én csak fordítom, nem saját alkotás, eredeti szerző: shiruuka [wattpad]

*** 

Vasárnap reggel volt, a Nap pedig fényesen sütött be az ablakon. 

Youngjae lassan kinyitotta szemét és úgy hitte álmodik, amikor  rájött milyen közel van az alvó Jaebum arcához. Minden előző este történt felrémlett neki.

Éjjel felkelt, mikor úgy hitte Jaebum már elaludt, hogy elfújja a gyertyákat és úgy tervezte befekszik az ágyába, de Jaebum riadt szemei újra keresni kezdték, szóval még egyszer lefeküdt és ott ragadt  végül.

Nem akarta bámulni szándékosan, de nem tehetett semmit. Ahogy olyan közel volt, minden apró részletet észrevett Jaebum arcán. Legszívesebben megérintette volna a két apró anyajegyet a szeme fölött, de mégsem tette.

Azt is látta, hogy egy apró dudor [?] van az orrán, majd amikor szemei találkoztak a szájával, a szíve hirtelen gyorsabb ütemre váltott.

Mi a fene bajod van Youngjae? Ütötte meg magát fejben.

A szívverésének abnormális ritmusa megijesztette. Amikor lenézett összefőzött ujjaikra, az újra hevesebben kezdett verni.

Óvatosan elengedte, majd hamar felállt és a fürdőbe sietett.

A tükörképén tisztán látható volt, ahogy felhevült az arca. Miért érezte ezt? Ez nem volt rendben.

Egy maroknyi vizet fröcskölt arcába, hogy visszarántsa magát a valóságba.

--

Jaebum zavarodottan nézett körbe, ahogy eszébe jutott milyen szánalmasan viselkedett előző éjjel. Megmutatta Youngjae-nek egy nagyon is sebezhető oldalát, amiért utálta magát.

Ugyanakkor ez volt régóta az első, amikor nem érezte magát egyedül.

Amikor Youngjae kilépett a fördőből észrevette a járkáló Jaebum-ot a nappaliban.

- Mi..

Kezdte volna, de Jaebum hangosan félbeszakította. - Ami tegnap este történt, az az oldalam, amit láttál, soha ne említsd meg senkinek és felejts is el, hogy megtörtént, oké?

- Nem terveztem, hogy bárkinek is elmondanám.

- Ezt csak most mondod.

- Megbízhatsz bennem.

Jaebum szarkasztiukusan felnevetett a fiatalabb szavain. - Bizalom? Én nem hiszek a bizalomban.

Youngjae úgy gondolta, hogy a múlt éjjel közelebb hozta őket és remélte, hogy Jaebum nem lesz olyan rideg vele, de tévedett.

- Miért vagy mindig ilyen durva? - szaladtak ki száján a szavak, mielőtt megálljt parancsolhatott volna magának.

- Mi? - kérdezte Jaebum zavarodottan.

- Mindegy.

Már késő volt, Jaebum pedig közelebb lépett, de csak hogy elmenjen mellette egyenest a fürdő felé.

- Letusolok, addig csinálj nekem reggelit.

- Már megbocsáss, de nem vagyok a cseléded.

- Ez az én házam és hagyom, hogy itt lakj a lakbér feléért, szóval ez úgy fair, ha csinálsz reggelit. - mielőtt még bármit hozzáfűzhetett volna, a fürdő ajtaja hangosan becsapódott utána.

Végül pontosan azt tette, amit kért, reggelit csinált.

- Micsoda jófiú, hallgattál.

Megfordult, de majdnem elejtette a kezében tartott tányért, amikor meglátta a félmeztelen Jaebum-ot, akin nem volt más, csak egy törölköző a dereka körül.

Gyorsan letette a tányért az asztalra és visszafordult a konyha felé zavarában.

Jaebum ezt észrevette, és elvigyorodott.

- Sosem láttál még pasit félmeztelenül?

Mielőtt még reagálhatott volna, Jaebum máris ott volt és helyet foglalt az asztalnál vele szemben.

- Uhm, nem fogsz esetleg...mondjuk felöltözni előbb? - motyogta halkan.

- Nem, éhen halok, majd utána felöltözök. Gyerünk, ülj le és egyél, ne legyél szégyenlős. - incselkedett Jaebum.

Lassan leült, de szemeit a világért sem emelte volna fel a tányérjáról. Olyan gyorsan evett, amilyen gyorsan csak tudott, majdhogynem fuldoklott, de nem volt hajlandó ránézni a fél pucér Jaebum-ra az asztal másik végében.

Jaebum felemelte az állát és tekintetük így találkozott.

- Az egész arcod kajás, ne egyél ennyire gyorsan.

Megpróbált nem megrándulni, amikor az idősebb ujjával letörölte a szája szélét. Igyekezett figyelmen kívül hagyni, ahogy szíve meglódult, amikor az ujja hozzáért szájához.

Mellőzte azt is, ahogy Jaebum megnyalta pontosan ugyanazt az ujját és folytatta az evést. Nem akarta tudomásul venni, de érezte, ahogy arca lángolt, ezt mind figyelmen kívül akarta hagyni.

- Csöng a telefonod.

Észre sem vette, hogy időközben csörögni kezdett a telefonja, mivel csak a saját irdatlan gyors szívverésére koncentrált addig.

- Jackson Wang . - olvasta fel Jaebum a kijelzőn megjelenő nevet. - Szóval tényleg vannak barátait akkor.

Nézte, ahogy Youngjae izgatottan felvette a telefont  Jaebum furcsát érzett a gyomrában, de inkább az ételt okolta érte, még ha az volt jó ideje a legjobb reggeli, amit evett.

- Bambam és Mark menni akarnak a vidámparkba?

Bambam és Mark? Több barátja is lett? Gondolta magában Jaebum.

- Nem, nem vagyok elfoglalt, jól hangzik. Akkor majd ott találkozunk.- mosolygott majd kinyomta a hívást.

Jaebum nézte, amilyen boldogan ment a szobájába összekészülni.

- Vidámpark? Mi vagy te, 5 éves? - gúnyolódott a telefonba Jinyoung.

- Jó, akkor ne gyere.

- Megyünk! - kiáltotta Yugyeom.

Tökéletes. Nem mutatkozhatott ott egyedül, az úgy tűnt volna, mintha követné. Amit nyilván nem tett. Egyszerűen csak kedve támadt hirtelen vidámparkba menni.