Tattooed Flowers [2Jae] 18.5. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 

Érintett banda: Got7 

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: -nincs-

Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Jaebum Po.V.:

Mr. Choi sok kérdést tett fel az életemmel kapcsolatban ahogy leültünk az asztalhoz. Természetesen mindegyikre kivétel nélkül, őszintén válaszoltam.

- És hol laksz, gondolom a szüleiddel, ugye? - kérdezte minden figyelmét felém fordítva. Ez a téma nagyon nem a kedvencem volt. Youngjae valószínűleg aggódott, mert sűrűn pislogott felém aggódva.

- Nem, a szüleim két évvel ezelőtt meghaltak, uram. Azóta egyedül élek.- feleltem, nem akarva belemenni a részletekbe, hiszen a sebek még mindig frissek voltak. Egy kéz simult az enyémbe megszorítva azt, tudtam, hogy Youngjae, felé fordulva pedig apró mosollyal ajándékozott meg.

- Oh, Jaebum, sajnálom..- Mr Choi azonnal bocsánatot kért tőlem.

- Nyilván rendőrök elől menekülés közben..- halottam ahogy az anyja megszólal halkan, de épp eléggé, hogy minden elcsöndesedjen.

- Nem, asszonyom, amikor felvettek az iskolából karamboloztunk. Egy részeg sofőr belénk jött és csak én éltem túl.- válaszoltam sértő hozzászólására. Bárki elhordhat aminek csak akar, de azokat, akik mindig biztosították az öltözésem, hogy legyen mit ennem, hagyják ki belőle. - Ha megbocsátanak, használnám a mosdót.

- Persze, a folyosón jobbra aztán balra.  - mondta Youngjae apja, de én már el is indultam. Nem a mosdóba mentem, csak szünetre volt szükségem.

Youngjae szobájába mentem és az ágyára telepedtem le. Mivel már egyedül voltam, nem tartottam vissza kibuggyanni készülő könnyeimet. Tudom, gyerekesnek tűnhetek, de ha a szüleimről kell beszélnem, az nehéz. De ha egy olyan ember beszél róluk, aki nem ismeri őket és csak rosszat hord össze, akkor elérem azt a pontot, ahol megtörök.

Percekig ültem ott, szipogva, próbálva összeszedni magam, amikor is az ajtó kinyílt, mögötte pedig Youngjae. Felnézve gyorsan letöröltem könnyeim és felvettem a szokásos mosolyom, hiszen nem akartam, hogy aggódjon. - He-hey sunshine, bocs nem találtam a mosdót, szóval a tiédet használtam a szobádban.

Csöndben maradt ahogy végig engem nézett, majd felém sétálva leült közvetlen mellém és szoros ölelésbe vont. - Rendben van ha sírsz.- az arcomon maradt nedves csíkok átitatták pólóját az újabbakkal együtt.  - Soha ne hallgass arra a nőre, ő egy borzalmas emberi lény.

Pár perccel később elhúzódtam tőle, hogy a szemébe nézhessek. - Hogy lehetek ilyen szerencsés, hogy kifogtalak téged? - kérdeztem. - Köszönöm sunshine. - hajoltam közelebb, hogy gyors puszit nyomjak ajkaira.  - Gyerünk vissza, még le kell nyűgöznöm egy apát. - álltam fel és húztam magamra le a földszintre.

- Azt hittem elmentél a feleségem goromba viselkedése miatt, amit nagyon sajnálok, hogy őszinte legyek.- szólalt meg Mr.Choi amint leültünk vele szemben.

- Semmi gond uram, nem kell bocsánatot kérnie.  - hagytam bocsánatkérését. Folytatni akartam amiért idejöttem. Reméltem, hogy lehetőségem lesz Youngjae-t akkor látni, amikor csak szeretném.