Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM
Youngjae Po.V.:
Szinte lerepültem a lépcsőről amikor meghallottam a csengőt. Pontosan 6:28 volt és biztos voltam benne, hogy JB késni fog, de még sem. Ha elkésett volna, apám nem adott volna neki még egy lehetőséget az ezer százalék.
Az ajtóhoz siettem és gyorsan felrántottam azt, JB pedig ott állt kint, a ruhája az előző napihoz hasonló volt. Sötétkék ing begombolva, szűk farmer és edzőcipő. Persze a tetoválásai a nyakán ugyanúgy látszottak. A különbség mindössze az a két csokor csokor virág volt, amiket kezében tartott.
-Szép estét Sunshine. - mosolygott JB majd melegen átölelt visszatolva a házba, az ajtót lábbal berúgva. Szorosan öleltem kuncogva, ahogy elkezdte puszilgatni az arcomat. - Ez pedig a tiéd szerelmem. - adta kezembe az egyik csokrot.
Óvatosan átvettem tőle, majd orromhoz emelve szívtam magamba csodás illatukat. - Olyan édes vagy Bummie. - lábujjhegyre állva nyomtam puszit szája sarkába.- Szeretlek.
- Én is, neked bármit odaadnék. - nevetett végre egy rendes csókba invitálva, amit halk köhintés zavart meg, egyenesen Mari-tól.
- Készen állsz Jaebum? - kérdezte felénk lépdelve. JB csak lágyan elmosolyodva bólogatott.
- Azt hiszem igen. Azt akarom, hogy jó legyen nekünk. - felelte összekulcsolva ujjainkat. - Tudod, elég nehéz bujkálni. - adta hozzá mire Mari is nevetni kezdett.
- Hát akkor rendben, a nappaliban várjatok addig majd szólok, ha kész a vacsora. - magyarázott majd elsétált oda, ahonnan eredetileg is jött.
Én és JB bementünk a szobába majd leültünk a kanapéra. Elég nagy volt a bútor, sőt, nagyobb a szokottnál, de JB csak azért is közelebb húzott magához, egészen az ölébe.
- A lehető legjobban kell viselkedned. - mondtam kissé bizonytalanul, mintha valami bajkeverő lett volna.
- Szóval ezt nem csinálhatom? - vigyorgott egyik kezét hátsómra csúsztatva és jól belemarkolva. - Vagy ezt? - kezét felsőm alá csúsztatva nézett szemembe. - Vagy talán ezt sem? - keze már indult volna lefelé, ha nem ütöm el azonnal.
- Esküszöm, ha csinálsz vala.. - ajkai szakítottak félbe megint csak.
- Nyugalom hercegnő, csak viccelek. Tudod, hogy nem csinálnék ilyet...nos, legalábbis a szüleid előtt nem.
- Ne hívj engem her.. - megint csak belém fojtotta a szót egy újabb csókkal, bevallom nem nagyon bántam.
- Shh.. - motyogta a csókba, én pedig legyőzötten sóhajtva csókoltam vissza.
-
- Szóval, Jaebum, tanuló vagy? Mit csinálsz? - hallatszott apám hangja át az asztal fölött. A vacsoraasztalnál ültünk én és JB az egyik oldalon, míg velünk szemben anyám ás apám. Apa érdeklődve beszélt, kérdezett, vele ellentétben anyám olyan arccal ült, mintha legszívesebben máshol lett volna.
- Nem uram, nem vagyok diák. Hibáztam, így kirúgtak az iskolából, de jól fizető állásom van. Egy motorszerelő üzletben dolgozok. - válaszolt. Apa arca nem tűnt túl meglepettnek a válasz hallatán, de azon csodálkozott, hogy állása van.
- És hol laksz, gondolom a szüleiddel, ugye? - kérdezte kíváncsian. Rossz kérdés. JB-re néztem és még épp láttam ahogy mosolya egy jóval szomorúbbra vált.
- Nem, a szüleim két évvel ezelőtt meghaltak, uram. Azóta egyedül élek. - tudtam, hogy ez nagyon érzékeny terület számára és nem szeret beszélni róla, így kinyújtva kezem megfogtam az övét finoman megszorítva azt.
- Oh, Jaebum, sajnálom.. - kért gyorsan bocsánatot amiért felhozta azt a témát.
- Nyilván rendőrök elől menekülés közben.. - motyogta anyám magának, de épp elég hangosan, hogy mindenki hallja.
- Nem, asszonyom, amikor felvettek az iskolából karamboloztunk. Egy részeg sofőr belénk jött és csak én éltem túl. - felelt JB újra, a hangja halkabb lett és a mosolya is teljesen eltűnt arcáról. - ha megbocsátanak, használnám a mosdót.
- Persze, a folyosón jobbra aztán balra. - mondta apám és JB máris elsétált, zsebre tett kézzel. Amint már hallótávolságon kívül volt, visszafordultam anyámhoz, a tekintetem megtelt utálattal.
- Mivan? - kérdezte irritáló hangon.
- Mivan? - ismételtem. - Semmi kedvesség sincs benned mások iránt? - álltam fel a helyemről ezzel megállítva apáma a kiabálástól.- Köszönöm apa, hogy adtál neki egy esélyt, hogy megismerd és hogy tényleg emberként kezeled. Csak remélni tudom, hogy a feleséged is így viselkedne. - és azzal ki is mentem megkeresni JB-t.
Amint a fürdőöz értem, JB nem volt sehol, szóval a következő és egyben legvalószínűbb helyre indultam. Felsétáltam a lépcsőn, de mielőtt beléptem volna a szobámba, halk szipogást hallottam bentről, ami megállásra késztetett.
Im Jaebum, a barátom, a tetovált punk sír.
Lassan kinyitottam az ajtóm, mire JB aki az ágyamon ült felnézett rám egy pillanatig, mielőtt megtörölte volna szemét. - He-hey sunshine, bocs nem találtam a mosdót, szóval a tiédet használtam a szobádban. - mosolygott, de tudtam, hogy nem igazi. Tudtam, hogy fáj neki.
Figyelmen kívül hagyva szövegelését léptem közelebb hozzá és szorosan átöleltem. - Rendben van ha sírsz. - simogattam hátát lágyan, ahogy erősebben fonta körém karjait. Éreztem, ahogy nedves lesz a vállam ott, ahova fejét tette könnyei miatt. - Soha ne hallgass arra a nőre, ő egy borzalmas emberi lény.
Amikor abbahagyta a szipogást, elhúzódott tőlem. - Hogy lehetek ilyen szerencsés, hogy kifogtalak téged? - kérdezte apró mosollyal ajkain, még ha szeme kicsit fel is volt dagadva. - Köszönöm sunshine. - adott puszit számra gyorsan. - Gyerünk vissza, még le kell nyűgöznöm egy apát. - állt fel az ágyról és kézen fogva húzott maga után le a földszintre.
Az ebédlőbe érve már csak apámat találtuk ott. Mindketten helyet foglaltunk, mintha semmi sem történt volna. Amikor apám felnézett, mintha kissé meglepődött volna. - Azt hittem elmentél a feleségem goromba viselkedése miatt, amit nagyon sajnálok, hogy őszinte legyek.
- Semmi gond uram, nem kell bocsánatot kérnie. - szólalt meg JB. - Fejezzük be amit abbahagytunk, sok minden van, amin át kell még mennünk, nem kérdezett még eleget rólam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése