Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life
Érintett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM Youngjae Po.V.:
Amikor is JB végül több mint két órányi kérdezgetés után elment, mosollyal az arcán távozott, ami apámon is megjelent.
- Szóval, hogy tetszett? - kérdeztem kíváncsian. Úgy tűnt jól ment, de biztos választ akartam hallani.
- Büszke vagyok réd fiam. Félreismertem, elítéltem őt, amit sajnálok. Nagyon szerethető fiú és nem zavar, ha vele akarsz lenni. - mosolyodott el apám szavai után. És annyi volt. A lehető legszorosabb ölelésbe vontam, amit csak adni tudtam neki. Nincs több bujkálás, nincs több baj.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - motyogtam ahogy öleltem, mire ő csak halkan kuncogva fonta körém karjait. - Köszönöm, hogy adtál neki egy esélyt, ez máris több amit vártam. - húzódtam odébb nagy mosollyal.
- Most, fiam, tudom hogy izgatott vagy, de most már kezd későre járni. Menj fel a szobádba és aludj egy kicsit, jó éjszakát. - és azzal már el is sétált. Követve utasítását felmentem a szobámba, útközben valamiféle boldog táncot járva.
Az ágyamra ültem miután becsuktam az ajtót, már nyúltam volna a telefonomért, amikor is az ajtó túloldaláról meghallottam Mari hangját. - Gratulálok JaeJae! - mosolyogva pötyögtem be a telefonomba a feloldókódot és az üzenetekbe léptem megnyitva a JB-vel közös beszélgetést.
Szeret téged Bummie!!
Ez most azt jelenti amire gondolok sunshine?
Végre együtt lehetünk bajok nélkül. Minden tökéletes.
-
Mikor másnap felkeltem, nem a szokásos okok miatt tettem. Valami folyamatosan taperolta az arcomat, próbáltam elhessegetni, nem voltam én még kész a felkelésre. Ahogy az a valami folytatta a tapizást, inkább hasra fordultam, hogy elbújjak előle.
Pár percig nyugtom volt, már majdnem visszaaludtam, amikor is egy kéz nyúlt a hátsómhoz és fogta meg jó erősen. Szemeim azonnal kipattantak, ahogy kuncogást hallottam mögülem.
- Kelj fel baby, aranyos akartam lenni és csókkal ébreszteni, de figyelmen kívül hagytál, szóval a piszkos módszerhez kellett folyamodnom. - beszélt JB, és akkor már tudtam, hogy végig ő volt. Nem foglalkoztam vele, csak lehúztam magam mellé, hogy mellkasához bújhassak.
- Ez sokkal jobb. - motyogtam halkan mellkasába.
- Hogy is nyerhetnék bármiben is, ha ilyen rohadtul aranyos vagy. - sóhajtott. - Azt hiszem maradhatunk így egy kicsit. - ölelt át, még közelebb húzva magához.
Mikor végül úgy döntöttünk felkelünk, már elmúlt dél is. JB már eleve fel volt öltözve, én pedig már majdnem elkésültem. Azt mondta kimegyünk valahova, de nyugodtan öltözzek átlagos ruhákba.
Lementünk az alsó szintre, ahol néhány "hello" és "jó napot" fogadott a ház dolgozóitól valamint apától is.
Mondtam apámnak, hogy elmegyünk, szóval meg volt beszélve. Furcsa volt, hogy nem zavarta ez egyáltalán, de őszintén szólva sokkal de sokkal jobb volt így.
Felmásztunk a motorjára, a karom dereka köré fonva, a sisak a szokott mód rajtunk és még mindig ötletem se volt hova megyünk. Ahogy a város mozgalmasabb részébe értünk, leparkolt egy jól kinéző étterem előtt.
- Nem vittelek el még egy normális randira, szóval miért is ne ünnepeljünk most? - mosolygott és leszálltunk a motorról. - El akartalak már hozni valahova, de nem volt még rá alkalmam. - fogta meg kezem és vezetett be az aranyos kis helyre.
-
A vacsora végeztével kijöttünk az étteremből, kéz a kézben lazán lóbálba kettőnk közt. - Köszönöm Bummie, nagyon jó volt kimozdulni.
- Szívesen, de még nem végeztünk. - mondta amint a motorjára felmásztunk. Mindig tele volt meglepetésekkel, így amit eltervezett, számomra teljesen ismeretlen volt.
Kifelé mentünk a városból, a csöndesebb részek felé, ahol már csak fák és a természet volt. Addigra már még kíváncsibb lettem, hogy merre megyünk, hiszen már a nap is lemenőben volt, mi pedig egy elhagyatott úton mentünk tovább.
Leállította a motort, én pedig kicsit furcsa érzéssel másztam le a járgányról, mivel minden nagyon bizarr volt.
- Túl sokat aggódsz, lazíts.
Átvezetett az erdős részen, amíg elértünk egy ösvényre, amit követtünk. Kívülről ez csak egy nagy, sötét erdőnek néz ki, de belülről a legcsodálatosabb hely, amit valaha láttam.
Magas zöld fák, gyönyörű zöld fű és megannyi csodás színű virág. - Ide szoktam jönni, ha el akarok tűnni minden elől.
A puha füvön ültünk, aztán inkább háton feküdtünk mindketten. Megtaláltam kezét a fűben és azonnal összekulcsoltam ujjainkat.
Mindketten csöndben voltunk, a kellemes érzés lenyugtatott minket. Abban a percben minden tökéletes volt. Minden a helyére került, úgy ahogy lennie kell. Oldalra fordítva a fejem figyeltem JB-t, aki az eget nézte.
- Tudod, mielőtt találkoztam veled az életem elég unalmas volt. Nehéz könyvek, hosszú vizsgák és semmi szabadság. Aztán megjelentél te és megváltoztattad és jobbá tetted. Nem tudom elképzelni mi lenne most, ha azon az estén nem botlunk egymásba. - tekintetét rám irányította, mosolyogva figyelt engem.
- Te is megváltoztattad az életem. Előtted csak éltem, de nem igazán élőn, ha ennek van értelme. Nem nagyon tudtam mit csináljak magammal, de te megváltoztattad ezt is. Nem voltam jó ember. Erőszakos voltam, és forrófejű, de miattad sokkal jobbá váltam. - válaszolt közelebb mászva hozzám.
Mindketten felnéztünk a sötét égboltra, élvezve egymás társaságát.
- Szeretlek Youngjae.
- Én is szeretlek Jaebum.
~Vége~
[Ez a kép az eredeti sztoriból van, ahogy majd a következő is onnan lesz. Enjoy.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése