Tattooed Flowers [2Jae] Epilógus ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 

Érintett banda: Got7 

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: -nincs-

Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM 

Youngjae Po.V.:

- Youngjae, Jaebum itt van! - hallottam apám hangját lentről. A szobámban voltam, próbáltam tanulni, de azt hiszem ezt mára elfelejthetem. Felálltam a székemről , hogy az ajtóhoz sétálva kinyissam azt, de mielőtt megfoghattam volna a kilincset, az ajtó kitárult. Szemeim enyhén szólva is kikerekedtek a látványra, ami elém tárult.

JB öltözéke egy piros nadrágból, fekete ingből és hozzá illő piros öltönyből állt. 

- Azta, mi okból csípted így ki magad Bummie? - kérdeztem többször is végignézve rajta tetőtől talpig. Sosem öltözött így, csak hogyha rá erőltették vagy valami különleges esemény volt. 

- Mondd, hogy csak viccelsz. Miért nem vagy még felöltözve? Menj, szedelőzködj. - csóválta meg fejét, engem vállamnál fogva megfordított és a szekrényem elé tolt. Az ágyamra ült le, ott hagyva a szekrény előtt összezavarodva. - Yah, miért nem öltözöl?

- Mire is kellene nekem felöltözni? - kérdeztem lassan nagyon  nagyon összezavarodva.

- A bálodra? Ma este van, Mark mondta nekem, mert ő Jinyoung-al megy, te meg nem mondtad el. De mivel már tudom, nem hagyhatod ki. - fonta keresztbe karjait mellkasa előtt. - Most pedig menj, szedd a segged és öltözz, mielőtt én foglak felöltöztetni. 

Hangosan morogtam rá egyet. - Nem mondtam el, mert nem akarok menni. Nem maradhatnánk inkább itt? - könyörögtem, még a kiskutyaszemeket is bevetettem. Nevetve lépett hozzám közelebb újra.

- Baby, ez most nem fog működni. - adott puszit számra, majd elmenve mellettem a szekrényben kezdett kutakodni pár percig, majd egy elegánsabb nadrágot nyomott a kezembe, hogy aztán megint ruha után kutasson, végül egy fekete inget és öltönyt is odaadott.

A ruhák a kezemben voltak, de még mindig nem akartam magamra venni. Egy percnyi álldogálás után közelebb hajolt hozzám, ajkai szinte fülemhez értek. - Légy jó fiú és vedd fel őket. - puszilt a fülem mögötti érzékeny bőrre, majd vigyorogva húzódott el. 

Az arcom kipirult azonnal szavai hatására, így csak bólintva mentem öltözni, Az ágyamhoz sétált, majd a hátára feküdve várt, míg az addigi ruháimat átcserélem azokra, amiket ő adott. Mikor elkészültem, hangos sóhajt hallattam, mire ő felnézett. 

- Gyere ide Sunshine. - tárta ki karjait nekem, én pedig boldogan sétáltam bele. - Bármikor máskor hagynám, hogy itthon maradjunk, de ez maradandó élmény számodra. Senki sem hagyhatja ki az iskolai bálját, főleg nem akkor, ha randija van az illetőnek. - mellkasába bújva bólintottam.

- Most pedig, ha készen vagy, akkor induljunk vagy le fogjuk késni az egészet. - állt fel kezemet megfogva húzott fel magához. - Menjünk. - vezetett ki a szobámból, le az emeletről ahogy apám és anyám ültek. Anyám csak megforgatta szemét a látványunkra, de apám vele ellentétben mosolygott. 

- Randira mentek fiúk? - kérdezte hatalmas mosollyal. 

- Igen Mr. Choi, elviszem a fiát az iskolai bálra ma este. - válaszolt JB, mire csak újabb mosolyt kapott válaszul.

- Érezzétek jól magatokat, ne gyertek nagyon későn és vigyázzatok magatokra.

Kimentünk a házból, ahol találkoztunk Mari-val, aki az utat söpörte éppen. - Érezzétek jól magatokat, imádlak mindkettőtöket. - folytatta a sepregetést amíg beszélt. 

- Köszi Mari.

-

Az iskola bejáratánál álltunk, kéz a kézben. A zene hangos volt, a terem sötét, sok sok diák táncolt és beszélgetett, mindenki úgy nézett ki, mint akik élvezik.

Pár asztallal odébb rámutattam barátainkra, ahogy észrevettem őket. A kis csapathoz sétáltunk, akik nevettek és beszélgettek együtt, mi pedig becsatlakoztunk bármiről is volt szó. Mikor odaértünk, Mark megállt a beszédben és vigyorogva fordult felénk. 

- Szóval srácok végre sikerült eldönteni, hogy csatlakoztok hozzánk, huh? Miért késtetek ennyit? Talán...volt egy kis... dolgotok? - a vigyora csak egyre nőtt arcán, a csapat többi tagja pedig nevetett a szövegén.

JB mellkasához húzott engem, míg keze elindult lefelé testemen, elérve a fenekemig jól belemarkolt, ahogy nem igen szokta. - Markiepooh, féltékeny vagy, hogy én kapok ebből, míg te semmit? - szekálta JB is, mire a többiek megint csak nevettek. 

- Csak hogy tudd, nekem és Jinyoung-nak nincs erre szükségünk, hogy úgy csináljuk mint a nyulak, ahhoz, hogy élvezzük a kapcsolatunkat. Igaz babe? - fordult Mark Jinyoung-hoz, de ő másik irányba nézett, próbálva elrejteni kipirult arcát kezeiben.

Folytattuk a beszélgetést egy darabig, nevetve ezen azon. A zene hirtelen váltott, sokkal lágyabb és lassabb lett. Az emberek párokba rendeződtek, hogy újdonsült párjukkal táncoljanak. A YugBam páros nem messze táncolt a MakJin pártól. JB engem is elhúzott a tánctérre, majd újra mellkasához vont. 

A kezeit csipőmre vezette, míg az enyém a nyakában landolt. Finoman mozogtunk a zene ritmusára, én pedig sóhajtva hajtottam fejem mellkasára. Nem váltottunk egy szót sem, amíg JB énekelni nem kezdett a dallal együtt.

"So breathe in so deep, breathe me in                              "Lélegezd be mélyen, lélegezz be engem 

I'm yours to keep                                                                A tiéd vagyok, tarts meg 

And hold onto your words 'cause talk is cheap                 Ne mondj egy szót se, felesleges a beszéd

And remember me tonight when you're asleep                  Emlékezz rám ma este amikor elalszol.

Because tonight will be the night                                       Mert ma este az az este

I will fall for you over again                                              Amikor újra és újra beléd esek

Don't make me change my mind                                        Ne kérd hogy gondoljam meg magam

Or I won't live to see another day                                      Különben nem élnék túl egy napot sem

I swear it's true                                                                  Ígérem igaz amit mondok

Because a boy like you is impossible to find                     Mert olyan fiút mint te, lehetetlen találni

You're impossibble                                                             Lehetetlen találni.."

Nem tudtam mi történt velem, az érzéseimmel, de éreztem, ahogy a könnyeim csöndesen végigfolynak arcomon. JB eltolt magától, letörölve könnyeimet csókolt arcon. - Baby, miért sírsz? - kérdezte halkan.

Csak rámosolyogtam válaszként. - Én csak boldog vagyok, egyszerűen boldoggá teszel. Köszönöm. Köszönöm, hogy bekerültél az életembe, hogy ennyire örömöt hoztál nekem.

Finoman, lágy csókba vont, egy olyanba, ami tele volt szerelmével. Olyan érzésekkel, amit szavak nem magyarázhatnak meg, nem tudnak leírni. Olyan érzelem, amit csak érezni lehet.

- Érted bármit. - suttogta ahogy elhúzódott kicsit. - Bármint.