Tattooed Flowers [2Jae] 08. rész ~Fordítás~

 Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 

Éritett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: -nincs-

Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.: 

Órákig feküdtünk az ágyban, beszélgetve, filmet nézve, én egész idő alatt karjaiban pihentem. 

Egy idő után elaludtam, rövid kis szundikálásnak éreztem amikor felébredtem. Magam mellé nézve JB-t láttam, aki szintén szunyókált. Az órára pillantva realizáltam, hogy máris 8:30 van. Francba, a szüleim bármelyik pillanatban hazaérhettek. Felkeltem az ágyból, hogy kilessek az ablakon, és frászt kaptam, amikor egy kocsit láttam parkolni odalent. 

Gyorsan JB oldala felé mentem, rázogatva próbáltam hamar felkelteni.- Bummie, JB, kelj fel, menned kell.- folytattam ébresztgetését, mire csak morgolódott. - Gyerünk, a szüleim itthon vannak. - erre a mondatomra azonnal felült az ágyban, szemeit dörzsölgetve.

- Basszus, itt vannak.. - válaszként csak bólintottam. - Mennyi ideje értek haza? Nem hiszem, hogy láttak volna engem.

- Ha ők azok, akkor valószínű csak most, ilyenkor szoktak hazaérni általában. - feleltem. Jaebum körbenézett a szobában, keresve az ingét, amikor is kopogást hallottunk.

Mindketten elhallgattunk egymásra nézve. 'Menj és bújj el a fürdőben.' tátogtam neki és arra felé mutattam. Azonnal felállt és elindult, én meg az ajtó felé vettem az irányt. 

Óvatosan nyitottam ajtót, majd mikor megláttam ki az, megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaim. Gyorsan berántottam a szobába Jinyoung testét. - Mit csinálsz te itt? - kérdeztem. - Majdnem halálra ijesztettél.. itthon vannak a szüleim?

- Azért jöttem, hogy megkérdezzelek tanulunk-e. Te mindig tanulsz és most nekem is kell, de nincs kedvem otthon egyedül megcsinálni, és nem, nincsenek. - felelte egyik szemöldökét felhúzva. 

Mielőtt még egy szót is kimondtam volna, máris közbevágott JB hangja. - Úgy vettem észre akkor senki fontos.- JB épp kijött a fürdőből, az inge ugyan rajta volt, de teljesen kigombolva. Egy rövid ideig teljes transzban voltam, annyira bambultam, amit Jinyoung hangja tört meg. 

- Oké, oké, oké, mi folyik itt? - visszanéztem Jinyoung-ra, aki még mindig felvont szemöldökkel nézett, ajkain pedig egy apró vigyor ült. Éreztem, ahogy a felmelegszik az arcom, amíg beszélt. A helyzeten semmit sem segített, hogy JB úgy döntött odajött hozzám és karjait derekam köré fonta így megölelve hátulról.

- S..semmi nem történik, miből gondolod, hogy bármi is lenne? - motyogtam. Igazság szerint senkinek sem mondtam el a fiúk közül, hogy JB és én járunk. 

Rám nézett azzal a tipikus 'te most viccelsz velem' kifejezéssel az arcán. - Rendben, lássuk csak. Remegve nyitottad ki az ajtót, majd egy félmeztelen Jaebum-mal találkozok, aki jelenleg is hátulról ölelget a szobádban a ajtó pedig be volt zárva. - állt meg egy percre és hagyta ülepedni. - És nem történt semmi? - tette karba kezeit mellkasa előtt. 

JB úgy tűnt felfogta szituációt. - Baby, nem mondtad el neki? - kérdezte kis zavarodottsággal a hangjában. Csak megráztam a fejem válaszként. 

- Nem mondtam el senkinek...eszembe sem jutott. - sóhajtottam, mielőtt újra az összezavarodott Park Jinyoung-ra figyeltem volna. 

- Ne akadj ki, meg ilyesmi, de ő a párom. - magyaráztam.

Ha azt mondanám Jinyoung kikészült, akkor az nem lenne igaz. A vigyor az arcán egyre nagyobbra nőtt. - Bam tartozik nekem 20$-al, ne felejts el emlékeztetni rá.

- Várjunk, mi köze van neki bármihez is? - kérdeztem zavartan.

- Én és Bam fogadtunk, én azt mondtam, hogy van valami gyanús köztetek, de szerinte nem. - felelte. - Oké, akkor most megyek is, tudok egyedül is tanulni. Egy kis 'egyedüllét' nem árt nektek. - mondta, majd az ajtó felé sétált egy kacsintást dobva felém. 

- Ja, és JB... védekezzetek mielőtt hozzá érsz, rendben? - és azzal a mondattal le is lépett, ott hagyva engem teljesen elvörösödve. JB felé fordultam, aki még mindig vigyorogva tartott engem. 

- Védekezni, mielőtt hozzá érek? Észben fogom tartani. - Lenézett rám, még mindig ölelgetve. - Mit gondolsz, sunshine? - ha azt gondoltam az arcom forró, akkor már szabályosan lángra lobbantak azon a ponton. 

- Yah, ne beszélj így. - motyogtam, majd eltolva magamtól siettem az ágyamba, hogy a takaróm alá bújjak a zavaromat próbálva elrejteni. Éreztem, ahogy az áy besüpped mellettem, amint mellék feküdt, majd karjait is megéreztem magam körül. 

- Csak viccelek, szerelmem, várhatunk vele. - kacsintott rám, mielőtt kuncogni kezdett volna.