Tattooed Flowers [2Jae] 06.rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 

Éritett banda: Got7

Páros: 2Jae

Figyelmeztetés: -nincs-

Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

Szája finoman nyomódott az enyémnek, a felsője anyagába markolva viszonoztam a csókját. Az agyam  teljesen elködösült, csak azt tudtam mennyire élvezem az egészet.

Percekkel később mindketten elhúzódtunk levegőhiány miatt, én pedig kipirult arcom egyből nyakába temettem. Néma csöndben teltek a másodpercek, mire megszólalt.

- Wow.- Jaebum kezdett hamarabb beszélni. .- Nem hiszen el....wow.- úgy tűnt kifogyott a szavakból, de én sem voltam sokkal jobb helyzetben.

- Beszéljünk erről holnap reggel, most már túl késő van.-sóhajtott halkan.

Ahelyett, hogy megkért volna, hogy álljak fel, vagy kövessem, egyszerűen felkapott karjába és elindult velem, feltételeztem a szobájába. Hogy miért nem kérdezett meg, összezavart, akkor megmenekültem volna a rám telepedő zavartól.

Óvatosan lefektetett az ágyára mielőtt a szekrényéhez ment volna. Beletúrt, majd kihalászott egy melegítőnadrágot és egy egyszerű pólót. 

- Ezek a legkisebb méretű ruháim. Lehet kicsit nagy lesz rád, amilyen kicsi vagy.- sétált oda hozzám és a kezembe adva a ruhákat. - Mindjárt jövök, addig átöltözhetsz.

Amin becsukta az ajtót elkezdtem levenni a saját ruháimat, felváltva őket a JB-töl kapottakkal. Mintha megérezte volna, hogy átöltöztem, úgy jött vissza a szobába, szintén más ruhákban.

Az ágyához sétált leszedve róla a takarót és nyomban le is dőlt a matracra. Egyik lábamról a másikra álltam, mielőtt megszólaltam volna.

-Sz..szóval...az föld vagy a kanapé lesz az enyém?-kérdeztem kissé kínosan, közben a kis kanapéra mutatva a szobában.

Egy halk nevetést eresztett el, miközben felém fordult.

-Told ide a segged, azt hiszed, hagyom, hogy máshogy aludj és nem az ágyamban? - húzta fel egyik szemöldökét.

- Oh.. nem hiszem, hogy...

- Csak gyere ide.- paskolta meg az ágy másik felét felemelve a takarót is, hogy bemászhassak. Hangtalanul csúsztam be mellé, próbálva elrejteni kipirult arcom.

Amint kényelmes távolságra feküdtem JB-től, ö közelebb húzott magához.

- Jó éjt sunshine.(Napsugár)

;

A szemeim nehezen nyíltak ki a sötétítőn átszűrődő fény miatt, ami megzavart az alvásban.

Elfordítottam a fejem, hogy szembe találjam magam Jaebum arcával, még az orrunk is összeért.

- Mm...jó reggelt.- kemény, reszelős hangja törte meg a csendet, de a szemeit még mindig csukva tartotta.

Akkor realizáltam csak, hogy karjai közt fekszem, a testem pedig teljesen az övéhez simul. Az arcom azonnal felforrósodott, és próbáltam hátrébb mozdulni, de ö csak szorosabban ölelt magához.

 

- És hova rész?- kuncogott, majd ha lehet még közelebb húzott újra. Néhány percig még csöndben feküdtünk, mielőtt elengedett volna egy nyújtózással és ásítással egybekötve.

- Gyere csinálok neked valamit enni.- kelt fel és indult kifelé, én pedig követtem.

A konyhába érve leültem a kis asztalhoz, ö pedig a hűtőben kutatott egy darabig.

- Nem vagyok a legjobb főzésben, úgy hogy valami egyszerű lesz.

Nagyjából tíz perce ültem az asztalnál, a fa lapon játszottam ujjaimmal amikor egy tányér landolt előttem. 

- Köszönöm.- mosolyogtam fel rá, amit azonnal viszonzott is.

Szembe velem ült le, a saját tányérját maga elé téve. Csöndben kezdtünk el enni, ami számomra kissé kényelmetlen volt. Az adagunk felénél járhattunk már amikor elegem lett a hallgatásból.

- A tegnap estéről...-kezdtem, de hamar meg is akadtam. Letette az evőeszközeit és már minden figyelme rám irányult. - Tegnap este...amikor..csókolóztunk.. Talán nem gondoltál bele, hogy eset..-ezúttal kuncogása szakított félbe.

- Mi olyan vicces?-kérdeztem.

- Semmi, csak hihetetlenül aranyos vagy.-kezdte, mire én azonnal elvörösödtem.

- Youngjae, az a csók nem hiba volt. Francba is, meg akarom ismételni. Tudom, hogy alig egy hete ismerjük egymást, talán van már másfél hét, de azt akarom, hogy az enyém legyél. Van benned valami, ami iszonyat aranyos, valami ami függővé tesz. Korai még meg minden, de mit mondasz? Megengeded, hogy a párod legyek?

Amint a szavak elhagyták ajkait, én lefagytam. Tudtam, hogy én oda vagyok érte, mármint, ki nem lenne, de ö is értem?

Kiemelte a legfontosabb pontot, miszerint nagyjából egy hete ismerjük egymást. Nagyon korai lenne? A fejemben száguldozó kérdések ellenére is tudtam a válaszom.

- Te tényleg járni akarsz velem?- álltam meg, ö pedig bólintott. Egy rövid ideig még csöndben maradtam, mielőtt elmosolyodtam volna. - Ha tényleg komolyan gondolod, akkor igen.

Azonnal elvigyorodott a válaszomra. - Persze, hogy komolyan gondolom, ilyennel nem szoktam viccelődni. Most már teljesen az enyém vagy. 

Átnyúlt az asztalon, hogy megfogja eddig ott tartott kezem.

-

Gyorsan befejeztük a reggelit, majd elpakoltunk. 

A nappaliba vezetve leült a kanapéra, magára húzva engem is, ami miatt újra zavarba jöttem.

- Istenem, hihetetlenül aranyos vagy.-sóhajtotta, ezzel még inkább erősítve a pírt arcomon.

Ujjait állam alá téve emelte fentebb fejem, így már látott is rendesen. A száján megjelent egy mosoly, majd  az enyémre tapasztotta őket, megszüntetve a távolságot.