Chained up pt.1

Műfaj: yaoi
Érintett banda: EXO, Shinee
Páros: Kai x Taemin
Figyelmeztetés: esetleges obszcén kifejezések

Kai Po.V.

A hétvégi buli után az embernek általában nincs kedve dolgozni menni, éppúgy, ahogy nekem sem. Fáradt vagyok, már a tököm tele az egésszel, de legalább van munkám, amiből úgy-ahogy megélek. Na meg..az egyenruha mindenki szerint iszonyat jól áll rajtam, így nem is bánom annyira.

A nap nagyrészt papír munkával telik bent, az őrsön, estére pedig rám bízzák a felügyeletet is amit sosem szerettem, de ma jónak ígérkezik. A srác, akire figyelek igen fiatal, ahogy nézem nem lehet több húsznál, de már így is épp elég megnyerő a kinézete. Megigazítom a ruhámat és csak elfoglalom a helyem, nem is nézek felé, még a végén megkívánnám. A cella nem túl nagy és elég rideg is, de hát a bűnözőknek ez jár. A srác egy jó ideig csak stíröl engem, ami egy rövid idő után kezd idegesíteni, így inkább leülök a székre, neki háttal.

- Te tuti rendőr vagy? - kérdezi vihogva a rácsnak dőlve. Hangja lágy, bár ennek ellenére férfias. Még csak egy pillantásra sem m éltatom, hiszen bűnözőkkel nem társalgok. Pláne, ha az még ittas is.

- Naaa..-nyafog nekem még egy sort. - Talán nem tetszem neked? Pedig engem mindenki meg akar szerezni...mindenki... -az utolsó szót halkan suttogva, kéjesen ejti ki, amire már muszáj volt, ránéznem.

Csak egy pillanat, nem több. 

Jelentem ki magamnak, de a szemem elidőzik szép arcán, fényes haján, világos, már-már márványszerű bőrén. Lassan visszafordulok és inkább belekezdek a kedvenc könyvembe. Bűn és bűnhődés.

- Hm..jó könyv, meg kell hagyni. Idevág a témája. - kuncog továbbra is, engem idegesítve. Nem állom meg szó nélkül most már, nem érek rá ilyenekre.

- Maradj csöndben, jogodban áll hallgatni. -vetem oda rá se nézve, mire egy édes prüszkölést kapok válaszul. Édes? Ebben nem volt semmi édes, Jongin!

Egy jó darabig csönd van, talán nem is tudja mit mondjon, vagy nem is akar már társalogni. Sokat olvastam a könyvből, már lassan mozognak a betűk, így leteszem, ezzel akaratlanul is lehetőséget adva neki, hogy újra hozzám szóljon, amit azonnal meg is tesz.

- Miért hagytad abba? - kérdezi egész normális hangnemben. - Néztelek, ahogy olvasol.. nagyon szeretheted azt a kömyvet... - még talán egy rövid perc erejéig meg is lepődök viselkedésén, de tudom, hogy hamarosan átvált és nem ilyen lesz.

- Fájt a szemem. -válaszom egyenes és kemény. Pont mint én.

- Velem miért nem beszélgetsz? Egy könyv talán tudna neked olyat adni, amit én?

- Nem tudom miről beszélsz, de nem is érdekel.-fordulok el tőle. Hangos csattanást hallok, de nem foglalkozok a hisztijével. Mindegyik ezt csinálja, azt hiszik elengedem őket, ha gyerekesen viselkednek, de tévednek. Nem esik meg rajtuk a szívem.

- Nézz rám, ha hozzád beszélek! - kel ki magából és keménykedik a rácsok mögött.

- Nem érdekel, mennyire vagy kiakadva, nem fogsz meghatni. - nézek végül rá, egyenesen a szemeibe. Abba az igéző szempárba. Fél percnyi csönd telepszik ránk, míg gyönyörű szemét nézem.

- Biztos vagy benne? - kérdezi huncut hangon, én pedig akaratlanul is közelebb lépek hozzá. Már egészen a rácsoknál járok, de továbbra sem tudok elszakadni a kék szempártól.

Hangosabban veszem a levegőt, nem is értem mi történik velem. Van valami ereje, amiről nem tudok? - Én...én... - dadogom, de nem tudom tovább fogalmazni a mondatot.

- Gyere közelebb. - nyújtja ki kezét a rácson, el nem nézve rólam. Egy fél lépéssel közeleb mozdulok, mire olyan hirtelen ránt magához, hogy majdnem beverem a fejem a rácsba, de még épp időben észreveszem.

- Mit csinálsz? - kérdezem és egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy mi történt velem.

- Csak megmutatok neked valami olyat, amit soha nem fogsz elfelejteni. - mosolyog rám, majd ajkait enyémnek tapasztja, még ha a rácsok kicsit akadályozzák is benne.

Mintha áramütés futna végig a testemen, ahogy nyelve végigsimít ajkamon, bejutást követelve, de nem akarom hagyni magam. Csak játszik, hogy előbb szabaduljon, tudom. Nem fogom engedni.

Keze óvatosan túr hajamba tarkómnál, ezzel húzva közelebb, hogy szinte már követelőző, mégis szenvedélyes csókban részesítsen.

Hirtelen szakad el tőlem, de mindössze csak egyetlen mondat erejéig.

- Ez még csak a kezdet, Jongin....