Are you calling me sinner? [VKook OneShot]

Műfaj: yaoi, smut, au
Érintett banda: BTS
Páros. VKook/ TaeKook
Figyelmeztetés. +18
Egyéb: Ajánlott zenék/videók ITT és ITT érhetők el.

*A történetben Jungkook és Taehyung egyidősek, 1994-ben született mindkettő. *

Kim Taehyung. Más néven maga az Ördög. Tudniillik ami ezzel a névvel jár, az már önmagában elegendő egy világ elpusztításához. Igen, Kim Taehyung veszélyes. Nem egészen olyan értelemben, ahogy mások gondolnák, hanem egy bizonyos emberre veszélyes, az pedig én magam volnék. Nem vagyok gyenge, tisztában vagyok a saját képességeimmel, mégis, egy olyan erő kényszerít térdre, amivel nem tudok megbirkózni. 

Miről is beszélek? A szerelemről. Több fajtája létezik. Van, amikor másra sem tudsz gondolni, csak rá, egyszerűen megbolondulsz minden érintésétől, bizseregsz mindenhol és ő is ugyanezt éli át. Ám ezzel szemben van egy fajta, ami belülről emészti fel az embert. Együtt töltött éjszakák, ünnepek, mindennapok, ám még se változik semmi. Akarod, de tudod, hogy ő nem. Ez a viszonzatlan szerelem, én pedig ennek vagyok a szakértője. Ez a legkegyetlenebb. A földhöz láncol, és nem tudsz menekülni tőle. Elmondom hát, hogyan történhetett meg, hogy egy ártatlan bárány beleszeretett a farkasba.

Nyári táborba küldtek a szüleim, azzal az indokkal, hogy jót fog nekem tenni, új barátokra teszek szert, és egy kicsit kikapcsolódok. Végeredményben jót tett, de hozta magával a legrosszabbat is. 

Amint megérkeztünk a táborba, beosztottak minket két személyes szobákba. Szerencsésnek éreztem magam, mert én nem kaptam magam mellé senkit, tekintve, hogy páratlan létszámú volt a csapat. Egyedül ültem a faházban, a csomagommal együtt. Nem vágytam társaságra, semmi kedvem nem volt jó pofát vágni olyan dolgokhoz, amik semennyire sem érdekeltek. Eleve nem is akartam elmenni. Nem is értem miért egyeztem bele. Talán mert apám szava szent volt a házban és utasított, hogy menjek, talán mert anyám szemében boldogság csillogott, ahányszor csak szó esett a lehetséges új barátokról, talán a saját akaratom szerint kerültem oda. Akkor és ott, már nem számított. Eltelt két teljes nap, amikor is a szobába menet egy nagy fekete bőröndbe ütköztem. Újdonsült szobatársam túlságosan is hiperaktív volt hozzám, nekem pedig nem volt türelmem az efféle gyerekes viselkedéshez, így a felnőttekhez mentem megoldást találni a problémámra. Úgy okoskodtam, hogy ha elég jó érvekkel állok eléjük, talán megszabadítanak tőle és nem kell elviselnem tovább. Azt viszont nem vettem számításba, hogy akármennyire is próbáltam, ők felnőttek és ők döntenek. ,,Nem!”  - hangzott a válasz kérdésemre. Elkeseredve mentem vissza a szállásomra, amit az új fiú azonnal észrevett. Produkálni kezdte magát, hogy felvidítson, csak az nem tűnt fel neki, hogy ő az oka a kedvetlenségemnek. Nem szándékoztam barátkozni vele, sőt. Egyedül akartam maradni a barátságos sötétségben, ami eddig körbevett. Nem volt szükségem másra, csak nyugalomra. 

- Hagyd már abba! Idegesítesz… - mondtam szemébe, mire lassan lefagyott az örökös mosoly az arcáról.

- Bocsánat… azt hittem szomorú vagy. – felelte, majd befeküdt ágyba, a fal felé, hogy még véletlenül se lássuk egymást. Emlékszem azokra a szavakra, amiket akkor mondtunk egymásnak, ami mindent megváltoztatott. Emlékszem rá, mennyire érzéketlen voltam vele szemben, amikor kimondtam őket. A következő napon egy szót sem szóltunk egymáshoz, úgy tettünk, mintha ott se lett volna a másik. A lelkiismeretem azonban az éjszaka közepén megszólalt, miszerint nem kellene ilyennek lennem vele, hiszen csak fel akart vidítani. Elmotyogtam egy bocsánatot a sötét szobába, feltételezve, hogy alszik és nem hallja, de tévedtem. Ébren volt, éppúgy, mint én, majd önelégült mosollyal fordult felém, mintha tudta volna, hogy megteszem, mert mégis csak illedelmességre neveltek. Nem tett semmi rosszat, még ha engem zavar is a jelenléte. Azon az éjszakán kezdtünk beszélgetni, megismerni egymást, hiszen eddig csak felszínes ismeretekkel rendelkeztünk a másikról. Megtudtam, hogy az apja lelépett, amikor Tae még kicsi volt, így alig emlékszik már rá. Én is meséltem neki a családomról, de nem mondtam el mindent, csak a leglényegesebbeket. Nekem, vele ellentétben nincs testvérem, csak egy kutyám, ami a világot jelenti számomra, de ennek ellenére jól elbeszélgettünk. Sokáig tartott, mire közel engedtem magamhoz, mert nagyon bizalmatlan voltam az idegenekkel, és ő annak számított. Lassan beismertem, hogy nem volt mitől tartanom, hiszen Taehyung megbízható volt. Mindenben mellettem állt, mindig fogta a kezem.

***

A tizennyolcadik szülinapom. Korán keltem, pedig a szülinaposnak ilyenkor igazán megengedett lenne egy kis pihenés, nem igaz? A nap pontosan ugyanolyan volt, mint bármelyik ez megelőző, egyedül Taehyung viselkedett furcsán. Pontosítok, furcsán normális viselkedést produkált a nap folyamán, amit nem tudtam hova tenni. Nem értettem miért csinálja, de már megszoktam, hogy ilyen zakkant srác. Akartam is tudni, hogy mit agyalt ki, de közben nem is. Ahogy ismerem, képes olyan dolgokat csinálni, amivel akár ki is rúghatják az iskolából, akkor pedig engem is előszednének, hogy miért hagytam. 

- Taehyung, elárulnád, végre miért viselkedsz így? – kérdeztem rá sokadszorra, de megint csak egy határozott fejrázást kaptam boldog mosollyal egybekötve. – Borzasztóan irritáló vagy, ugye tudod?

- Oh, hogyne. Tudom én. – felelte azon a mély kellemes hangján. Szerettem hallgatni, ahogy beszélt, olyan orgánuma volt, ami egyszerűen megnyugtatott és biztosított róla, hogy nem eshet bajom. A hangja sokkal érettebb emberhez való lett volna, nem pedig egy tizennyolc éves kölyökhöz. Igen, kölyök. Kölykök voltunk mindenki szemében, csak mi gondoltuk másképp. Késő délután indultunk haza, addig Taehyung-nál lógtunk, gyakorlatilag a semmittevésbe feledkezve. Hazaérve teljes sötétség fogadott, anyu sem volt ott, bár gondoltam biztos dolga akadt. Amint felkapcsoltam a lámpát, egy kisebb csapattal találtam szemben magam, akik hangosan ordították, hogy ,,Boldog szülinapot.”, ahogy a torkukon kifért. 

- Jó, jó…. köszi srácok. Tényleg… - mosolygok szerényen, hiszen nem is értem mire ez a nagy felhajtás. Ez csak egy szülinap. Minden évben van belőle, pont olyan, mint a korábbiak vagy a későbbiek. Végignéztem az arcokon, amik mind boldogságtól ragyogtak, szemben állva az én sötét belsőmmel. Nem akartam elküldeni őket, de tényleg nem akartam ünnepelni. Ha igen, akkor is maximum Taehyung-al, ketten. Rám sóztak egy tömény csokoládétortát is, majd csak órákkal később távoztak, de még ennyi idő alatt is elérték, hogy jól érezzem magam velük. Innentől kezdve, minden születésnapom kiemelt figyelemnek örvendett, köszönhetően Taehyung kreativitásának. Boldog voltam, hogy mellettem volt. Vele éltem át mindent, ami az életemben történt azóta, hogy megismertem.

***

Huszonegy. A nagykorba átléptető számjegy, ami meghatároz. Újrafogalmazza lényemet, máshogy nézek magamra, másokra is. Főleg egy illetőre. Nem éreztem ehhez foghatót. Féltem tőle mi lakozik bennem, bűnösnek, mocskosnak éreztem magam miatta. Olyanra vágytam, amit tiltanak. Olyat akartam megkaparintani, magamnak megtartani, ami bűnös élvezet volna. Akartam a rabságot, amibe keveredek, ha engedek magamnak. Dúskálhattam volna az élvezetben, olyat tapasztalhattam volna, amit más nem. Ami csak az enyém lett volna. Féltem a következményektől, így akárhányszor is megfordult a fejemben a lehetőség, azonnal hátat fordítottam neki és határozottan mondtam nemet magamnak újra és újra, ezzel kényszerítve magam a bűnöm elnyomására. Ez volt az első olyan dolog, amit nem osztottam meg vele. Ő volt a fekete folt az ártatlan lelkemen, amely beszennyezett, Ő volt az álmaimban megtestesült ördög, ami nem hagyott nyugodni. El akartam mondani, ki akartam adni magamból minden piszkos gondolatot, el akartam űzni őket onnan, de nem tudtam. Képtelen voltam, belém ivódott mindene. 

***

Egy végzős bál. Veszélyesen sok alkohol, túlságosan sokat mutató ruhák, vággyal fűtött tekintetek. Vágyakozó pillantások sokasága, áldozatukra váró nagyvadak. Akár csak Kim Taehyung. Ott volt ő is. Egy kívánatosan feszülő nadrágban, fekete ingben, tökéletesre igazított hajjal és engem méregetett. Együtt jöttünk, mégis különváltunk, hiszen felnőttek voltunk már, nem kellett mindig együtt lennünk. Távolról figyelte minden mozdulatomat, kezében a pohár italával, amit már bizonyára nem egyszer töltött újra. A tánctéren, a sok ember között voltam én is, kezemben egy üveg jeges itallal, egyszerre két lány teste is az enyémhez simult, ami igazán zavaró volt. Nem vonzottak engem semennyire, hiába voltam ittas. Engem nem mozgattak meg. A színjáték kedvéért úgy tettem, mintha nem volna gond, hogy rám akaszkodnak, mintha élvezném a figyelmet, amit a testem kapott, de mélyen belül egészen másra vágytam. Más karokat akartam derekam köré, más sóhajaira vágytam, más szavakat vártam a fülembe súgni. A zene ritkumásra ringattam csípőmet, kipattintva még egy gombot fehér ingemen. Az előttem táncoló lány beharapott szájjal nézett rám, de nem éreztem semmit. Nem váltotta ki belőlem azt, amit kellett volna. Tekintettemmel újra kerestem az övét, de már nem találtam. Nem láttam hova tűnt, hiába kutattam a sötét szempár után. Két erős kar simult csípőmre, majd rekedt hangon szólalt meg a tulajdonosa. 

-Jungkook… - leheletéből tisztán éreztem az alkoholt, amit elfogyasztott, de nem zavart. Vágytam erre a hangra. – Nem lenne kedved… lelépni? – kérdezett halkan, apró puszit nyomva fülemre, közben puha tincseim közé túrva tarkómnál. Beleborzongtam az érzésbe, a hangba, amit hallottam. Abba a rekedt, vonzó és egyben őrjítő orgánumba. Akartam. Ez egyszer az akaratom erősebb volt a félelmemnél, így apró bólintás után leráztam magamról a lányokat és követtem. Nem sietett, kényelmesen sétált előttem, zsebre tett kézzel. A poharát már elhagyta valahol út közben, de nem hiszem, hogy szüksége lenne még rá. Amint kiértünk felém fordult és újra, alaposan végigmért. Nem akartam szó nélkül hagyni a nézését, de mégsem jött ki egy hang sem kiszáradt torkomon, csak mély levegőket véve próbáltam kontrollálni az érzéseimet. Alsó ajkába harapott, végig a szemembe nézve, szinte hívogatva engem, hogy kóstoljam meg a tiltott gyümölcsöt, végül végignyalt az érintett részen. A szívem őrülten vert a mellkasomban, úgy éreztem bármikor áttörheti bordáimat, vagy meghallhatja, ahogy majd szétrobbant belülről. Ismeretlen érzés fogott el, olyan, amire nem készültem fel. Hozzá akartam érni, érezni az illatát, az ízét, bűnbe akartam esni vele együtt. Megragadta a karomat és húzni kezdett magával, ki tudja hová, ám ez érdekelt a legkevésbé. Amint bőre az enyémhez simult, mintha áramütést kaptam volna, egy pillanatra még levegőt venni is elfelejtettem, ami feltűnt neki. Eleresztett egy félmosolyt, amitől úgy éreztem a lábaim menten feladják és összeesek. Nehezen tettem egyik lábam a másik után, mire hirtelen megálltunk. Megérkeztünk volna? 

Egy szálloda előtt álltunk, majd pár perc múlva újra elindultunk, ezúttal befelé. Taehyung a portás kezébe nyomott egy köteg pénz, aki egy kulcsot adott vissza, és már ott sem voltunk. Meg akartam kérdezni, honnan volt annyi pénze, de inkább azzal foglalkoztam, hogy ne akarjam itt, más emberek szeme láttára leteperni. A keze még mindig erősen tartotta csuklómat, mintha az élete függne tőle, pedig nyilvános helyen voltunk. A liftbe szállva ugyan elengedett, de egy szót sem szóltunk egymáshoz. Én nem tudtam volna mit mondani, Taehyung pedig nem érezte szükségét az effajta kommunikációnak. Nem tagadom, ez a viselkedés vonzó volt, mintha egy nagymacska költözött volna belé úgy járt, méregetett engem, de még a tekintetében is izzott a vágy. Ezt akartam látni. Erre vágytam és úgy éreztem végre megkapom. A lift megállt, mi pedig újra elindultunk. A legutolsó szobánál álltunk meg, a kulcs fordult a zárban, majd beléptünk a sötét szobába. Nem éreztem fontosnak, hogy lámpát gyújtsunk, és Tae sem tett ez ellen semmit.

 

- Ugye tisztában vagy vele, hogy miért hoztalak ide? – kérdezte halkan, miközben levette magáról zakóját. Az utcáról beszűrődő fény félig megvilágította alakját, így tisztán láttam, ahogy az izmok megfeszülnek karjában, miközben leveti a felesleges ruhadarabot. Nagyon nyelve bólintottam, majd mikor rájöttem nem látja, megköszörültem torkom és nehezen ugyan, de végre megszólaltam.

- Azt… azt hiszem… igen.

- Tudod Jungkook… ezt már régóta szerettem volna, de nem volt megfelelő alkalmam, most viszont…

- Most viszont? – kérdeztem vissza halkan, míg az elmémben zavaros gondolatok száguldottak egymásba gabalyodott testünkről, az ő férfias nyögéseiről a vágytól fűtött szobában. Kívántam. 

- Nem tudom tovább magamban tartani. Nem is akarom már. Tudod, te egyáltalán mit művelsz velem? – szavait megerősítve lépkedett felém, én pedig akaratlanul is hátráltam, ameddig a hátam a falnak nem ütközött. Két kezén megtámaszkodott fejem mellett és úgy nézett rám. Úgy éreztem megfulladok a hirtelen közelségétől, de mégis, ez volna a legszebb halál. Megnedvesítettem ajkaimat, mielőtt megszólaltam volna, amit ő sötét tekintettel nézett végig.

- Mmm… csak azt, amit... amit te velem. – a hangom szokatlanul csengett, sokkal mélyebbnek hatott, mint általában, ezt Taehyung hatásának tulajdonítottam.  Kieresztette az eddig benn tartott levegőjét, a bőrömön éreztem mindent, minden mozdulatát, a tekintete égetett. Meglazította nyakkendőjét, de nem vette le magáról, én pedig csak álltam és néztem. Nem hittem el.

- Taehyung… - sóhajtottam nevét, amint a tekintete megtalálta az enyémet. 

- Még egyszer.. mondd ki még egyszer. – búgta fülemhez hajolva, közben ajkai finoman érintették nyakam. Fentről lefelé haladt, ezzel halk sóhajt kikényszerítve belőlem, nevével együtt. Elégedetten morgott, majd újra és újra megismételte, amit az előbb, de néhány helyen forró, nedves csókot hagyva maga után. Kezem tehetetlenül lógott mellettem, de az új inger mozgásra késztette. Először csak csípőjén pihentettem, majd egyre fentebb és fentebb kúszott, végül hajában állapodott meg. Akaratosan húztam közelebb magamhoz, azt akartam, hogy ne finomkodjon velem, legyen vadabb, olyan, amilyenre vágytam. Ajkai kéjesen járták végig érzékeny nyakamat,, néhol finomabban megharapva. Kitapasztalta hol van az a pont, ahol a lábaim felmondják a szolgálatot és szándékosan ott kínzott, ha lehet még tovább. Ez volt az egyetlen hely, ahol hozzám ért, mégis éreztem a testéből áradó hőt, amit aligha nem én váltottam ki. Egyik kezével lassan simított az ingemre, majd egyesével kezdte kipattintani a gombokat, kínzó módon. Amint már semmi sem tartotta össze rajtam az inget, forró tenyere felhevült mellkasomra simult és úgy tolta le rólam a ruhát. Engedtem neki, nem is tudtam volna mást tenni, hiszen annyira vágytam rá, hogy már fájt. Én már évekkel korábban elképzeltem vele egy ilyen éjszakát, de eddig csak ábrándoztam róla milyen az érintése, a tekintete, ha a vágy tüzeli. Most azonban, minden álmomat felülmúlva válik valósággá a bűnös élvezet. 

A könnyű ing a földre kerül, én pedig már zihálok, annyira akarom. Akarom, hogy hozzám érjen, mégis, akarom azt is, hogy kínozzon tovább, húzza az idegeimet ameddig csak lehetséges. Ameddig már könyörgök érte, amikor már nem tudom megkülönböztetni a fájdalmat az élvezettől. Hosszú ujjai vészesen közelednek az ágyékom felé, engem pedig elfog a félelem, miszerint most már tényleg lebukok. Előtte lágyan simít hasamra, majd végül megtalálja a gombot és máris kipattintja. Nem kell sok idő, hogy érezzem, ahogy a feszülő anyagon keresztül végigsimít rajtam, mire megremegek az érzéstől. Kapkodva veszem a levegőt, nem tudok elég oxigént a tüdőmbe juttatni, mert túl közel van hozzám. Forró lehelete csiklandozza bőrömet, a lábaim még inkább remegnek, ahogy keze utat talál a vékony boxerembe, hogy ujjai incselkedőn simuljanak már így is kőkemény, forró tagomra. 

-Hmm… azt hiszem, itt valaki nagyon szeretne valamit tőlem.. – hangján érződött, ahogy mosolyog, míg kimondja szavait, én pedig fejem hátravetve sóhajtottam.

-  Kérlek… ne kínozz…

- Tudod, igazán tetszik a helyzet. Hogy a markomban tartalak, és azt teszek veled, amit csak akarok. – ujjai határozottabban kulcsolódtak rám, belőlem halk nyögést kiváltva. Megőrjít.

-… bármit… bármit megteszek, csak…

- Csak? – hajol újra fülemhez, majd finoman megharapva azt kérdezett. Nem tudtam válaszolni, a gondolataim túl zavarosak voltak, ahhoz, hogy megfogalmazzam mit is szeretnék. Keze felkúszott mellkasomon, fel egész tincseim közé, amit erősen megrántva fordította el fejem, így még több teret adva magának. Durván belém harapott, majd forró nyelvét végighúzta a piros felületen. – Térdre, Jungkook… - szólalt meg végül, mire a szívem kihagyott egy ütemet. 

Tettem, amit kért, hiszen magamat is meglepve, nem volt ellenemre ez a viselkedés. Imponált nekem, ahogy nem finomkodott velem, hanem tette, amit az ösztönei súgtak neki. A földre ereszkedtem, majd azonnal nadrágja után nyúltam, kérnie sem kellett. Keze végig hajamat markolta, nem is szándékozott elereszteni, csak mikor lehúztam róla a ruhát, boxerral együtt. Felnézve szembe találtam magam Taehyung méretes tagjával, ami büszkén állt előttem. Nagyot nyeltem, hirtelen nem tudtam, hogyan kellene neki fognom, mivel eddig csak a képzeletemben játszottam ezt le, de aztán megembereltem magam. Ujjaimmal finoman simítottam rajta végig, de nem kaptam reakciót, így másodjára már határozottabban nyúltam érte, végül rákulcsoltam kezem és nyomban mozgatni hosszán. Föl és le, lassabban, gyorsabban. Határozottan, néha mégis gyengéden, remélve, hogy valamiféle hangot kicsalok belőle. Rántott egyet tincseimen, majd pontosan szám elé került forró nemessége.

- Gyerünk Jungkook… szopj. – utasított újra, én pedig engedelmesen nyitottam ki számat, hogy befogadjam. Előbb egész hosszán végignyaltam, majd finoman kezdtem tetejét ingerelni, ezzel egy hangosabb levegővételt kicsikarva belőle. Elmosolyodtam, tetszett, hogy ennyire kemény és vad. Vigyáztam, hogy fogammal semmiképp se sértsem meg, így hamar elfáradtam, de amint el akartam húzódni, ő visszanyomta magát, ezúttal mélyebbre. Éreztem, ahogy a torkom kezdetének ütődik, hallottam, ahogy kéjesen felnyög az érzésre, de közben elfogott a hányinger. Nem voltam képzett a mélytorkozásban, így nehezen ment, de igyekeztem kedvére tenni, már amennyire tőlem telt. Végül elege lett belőle és felhúzott magához, karomnál fogva, majd a saját ingjét kezdte kigombolni. Lassan csúszott le róla az anyag, ami ugyanott, a földön végezte, akárcsak az enyém, végül már mindketten ruha nélkül álltunk egymással szemben. Először éreztem ilyet, eddig nem tudtam milyen az, látni valaki szemében a csillogást, ahogy végignéz azon az emberen, akit tényleg kíván.

 

- Kívánlak Jungkook… Régóta… rég elfojtottam magamban, de nem bírom tovább… akarlak. Csak a magaménak. Érezni akarlak magam körül, látni, ahogy miattam sóhajtasz, az én nevemet nyögöd. – jött hozzám egyre közelebb, majd keze lágyan simított combomra, így késztetve rá, hogy dereka köré kulcsoljam azt. Férfiassága kínzóan ért az enyémhez, így újabb apró nyögés hagyta el számat. – Meg akarlak csókolni.. – jelentette ki, de mielőtt bármit is reagálhattam volna, ajkai máris az enyémnek nyomódtak, bennem rekesztve a levegőt is. Mintha minden lelassult volna. Tompán érzékeltem a külvilágot, nem tudtam hol vagyok, mi történik, teljesen elvesztem az új érzésben. Régóta vártam már erre, amikor megízlelhetem milyen is valójában, a valóság pedig fölülmúlta a képzeletem is. Nyelve birtokba vette az enyémet, forró, nedves táncba hívva, míg keze automatikusan vándorolt hajamba, hogy kénye kedve szerint forgassa, amerre tetszik neki. Belenyögtem a csókba, amikor még közelebb préselte magát hozzám, így csökkentve a távolságot. Túl hevesnek éreztem, elfogyott a levegőm, így el akartam húzódni, amit nehezen, de engedett. Zihálva kaptam az éltető oxigén után, de pillanatokkal később újra ugyanott találtam magam. Taehyung forró karjai közt, vad csókjával szemben. Mi ez hát, ha nem maga a mennyország?

Az ágy hangosan nyekkent, ahogy mindkettőnk súlya ránehezedett, de nem foglalkoztam vele, nem érdekel kibírja-e az éjszakát, avagy sem. Csak Taehyung-ra összpontosítottam, minden mozdulatát eszembe vésve, hogy soha el ne feledjem. Nyakamat kezdte újra ostromolni forró csókjaival, majd egyre lentebb és lentebb haladt, szándékosan elkerülve érzékeny pontjaimat.

-Kérlekh… neh… ne csináld ezt velem. – könyörögtem, de szavaim süket fülekre találtak. Minden porcikám remegett, zsongott tőle, ahogy időnként a szemembe nézve kajánul mosolygott. Ujjai végigjárták a testem, a, fentről le, lentről fel, majd számnál állapodtak meg. Azonnal lentebb ejtettem állam, így egyszerre három ujját is ajkaim közé fogadva. Végig a szemébe néztem, láttam benne, hogy tetszik neki a látvány, szereti nézni, amit csinálok. Amint megfelelőnek érezte, kezét levezette rajtam, le egész az ágyékomig, ahol is lassan, bejáratomnál kezdett körözni. Féltem. Tudtam, hogy fájni fog, ám mikor megéreztem magamban első ujját, nem várt érzést tapasztaltam. Tetszett. Fájdalmas volt az előkészítés, mégis minden percét élveztem, még akkor is, amikor fekete nyakkendőjét szorosan a szememre kötötte, amikor hasra fordított, hogy előtte térdeljek. Amint a látvány megszűnt létezni, az érzékeim kiélesedtek, sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám még egy apró mozdulat is. Ujjai eltűntek belőlem, egyszerre üresnek éreztem magam, de nem tartott sokáig. Felpattant a tubus teteje, bizonyára síkosítót használ, hogy könnyebb legyen. Ajkai nedves foltokat hagytak hátamon, miközben csípőjét határozottan lökte előrébb, így lassan belém nyomulva. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól, mégsem tettem, mindössze néhány könnycseppet ejtettem meg a feszítő érzés emlékére. Fejemet hátravetve nyögtem nevét, ahogy csak tudtam, míg ő akaratosan mozogni kezdett bennem. Nem hagyott időt, hogy megszokjam méretét, mégis, valahol belül ez volt az, amire vágytam. Akartam, hogy kemény legyen, állatias. Hangos nyögéseim töltötték meg a szobát, míg ő csak halk sóhajokat hallatott. Hátrébb toltam csípőmet, kényszerítve, hogy mélyebben merüljön el bennem, ami nyögésre késztette. Férfias hangjától megremegtem, élveztem, hogy én váltottam ki. Keze hímtagomra simulva kezdett kényeztetni, ugyanabban a ritmusban, ami folyamatos nyögésre késztetett. Belemarkolt hajamba, annál fogva húzott fentebb, izmaim megfeszültek a hátamban, ahogy tartottam magam. Csípője minden alkalommal keményen csapódott hátsómnak, belül pedig újra és újra eltalálva egy pontot, amitől az eddigiektől eltérő, kéjes nyögést hallattam. Elpirultam a gondolatra, hogy ezt én adtam ki magamból. 

- Mégh…. ott.. – kérleltem halkan, de ő hallotta és onnantól kezdve tudatosan irányította minden lökését. A sok inger hatására éreztem, ahogy összeszorul a gyomrom, ahogy hullámokban tör rám az élvezet, amit igyekeztem tudtára adni, hogy közel járok a beteljesüléshez. Vette az adást és azonnal elvette kezét hímtagomról és lassított a tempón. Éreztem pontosan hol jár bennem, apró rezdüléseit, mindent. A forróságot, ami belőle áradt, gyengéd ringását, várva, míg megnyugszom. Nem hagyta, hogy előtte élvezzek el. Nyöszörögve markoltam a takarót, többet akarva belőle, egyszerűen nem tudtam kontrollálni magam, és ezt ő is látta. Szememről lekerült a nyakkendő, de mielőtt még fölocsúdhattam volna, a kezem kerültek rabságba, fejem fölött az ágyhoz kötve. Őrülten tetszett a helyzet, az, hogy ennyire ki vagyok szolgáltatva neki. Bármit megtehet velem, nem fogok ellenkezni, nem is tudnék. Fájdalmas nyögés hagyta el ajkaim, amikor újra mozogni kezdett, vadul, keményen, pont úgy, ahogy akartam. Mielőtt elélvezhettem volna, pontosan azelőtt hagyta abba, vagy váltott szöget így kínozva tovább engem. Könyörgésemmel nem foglalkozott, de egy részről ez is tetszett. Hajam nedvesen tapadt homlokomra, forró vérem dübörögve száguldott ereimben és ő sem volt másképp. Egyre erőteljesebbeket lökött rajtam, hangosabb sóhajok, nyögések szakadtam fel belőle, így még jobban hátratoltam fenekem, hogy még többet érezhessek belőle. Keze újra remegő férfiasságomra tévedt, lomha mozdulatokkal kényeztetett odalent. Éreztem, ahogy egy mélyebb lökésnél forró nedvét belém ereszti, közben hátamba harapva. Nekem sem kellett több, néhány mozdulattal később hangos nyögéssel élveztem kezébe, a takaróra, mindenhová. Visszafojtott vágyam nagy mennyiségben távozott belőlem, ő pedig minden cseppjét kimasszírozta, majd óvatosan kihúzódott. Felhevült testemhez képest hűvös élvezete végigcsorgott combomon, amit ő pillanatokkal később lenyalt róla. Újra üresnek éreztem magam, minden izmom fájt, az alsó felem még mindig lüktetett, de nem tudtam megszólalni. Erőtlenül mozdítottam meg kezem jelezvén, hogy engedjen el, amit nem volt hajlandó megtenni.

- Tudod, Kook… egy menet nekem kevés belőled… örökké csak téged akarlak. – válaszolt, amikor nyöszörögve kérleltem. Fejem a párnába temettem, nem hittem el, hogy ilyet mondd nekem. Annyiszor elképzeltem már, mégis, minden álmot fölülmúlt. 

Azt hiszem, nem kell elmondanom, hányszor ismételte meg, hányszor élvezett belém, vagy máshová. Nem feledem soha azt az éjszakát, épp úgy, ahogy ő sem. Először nem hittem el, nem tudtam felfogni, hogy valósággá vált mindaz, amire vágytam, de ő minden alkalommal biztosított róla, hogy nem álmodok.

Kim Taehyung. Egy név, amitől kiráz a hideg, a szívem őrült tempóra kapcsol, az agyam pedig felfogni sem tudja, mi történik. Egy olyan ember, akibe vadállat költözik, amit csak én tudok megszelídíteni, csak nekem engedelmeskedik… 

Vagy inkább, én hajolok meg akarata előtt? 

Bűnösnek érzem magam emiatt, de már nem érdekel.