2017. március 2., csütörtök

Are you calling me sinner? [VKook OneShot]



Műfaj: yaoi, smut, au
Érintett banda: BTS
Páros. VKook/ TaeKook
Figyelmeztetés. +18
Egyéb: Ajánlott zenék/videók ITT és ITT érhetők el.




*A történetben Jungkook és Taehyung egyidősek, 1994-ben született mindkettő. *

Kim Taehyung. Más néven maga az Ördög. Tudniillik ami ezzel a névvel jár, az már önmagában elegendő egy világ elpusztításához. Igen, Kim Taehyung veszélyes. Nem egészen olyan értelemben, ahogy mások gondolnák, hanem egy bizonyos emberre veszélyes, az pedig én magam volnék. Nem vagyok gyenge, tisztában vagyok a saját képességeimmel, mégis, egy olyan erő kényszerít térdre, amivel nem tudok megbirkózni. 

Miről is beszélek? A szerelemről. Több fajtája létezik. Van, amikor másra sem tudsz gondolni, csak rá, egyszerűen megbolondulsz minden érintésétől, bizseregsz mindenhol és ő is ugyanezt éli át. Ám ezzel szemben van egy fajta, ami belülről emészti fel az embert. Együtt töltött éjszakák, ünnepek, mindennapok, ám még se változik semmi. Akarod, de tudod, hogy ő nem. Ez a viszonzatlan szerelem, én pedig ennek vagyok a szakértője. Ez a legkegyetlenebb. A földhöz láncol, és nem tudsz menekülni tőle. Elmondom hát, hogyan történhetett meg, hogy egy ártatlan bárány beleszeretett a farkasba.

Nyári táborba küldtek a szüleim, azzal az indokkal, hogy jót fog nekem tenni, új barátokra teszek szert, és egy kicsit kikapcsolódok. Végeredményben jót tett, de hozta magával a legrosszabbat is. 

Amint megérkeztünk a táborba, beosztottak minket két személyes szobákba. Szerencsésnek éreztem magam, mert én nem kaptam magam mellé senkit, tekintve, hogy páratlan létszámú volt a csapat. Egyedül ültem a faházban, a csomagommal együtt. Nem vágytam társaságra, semmi kedvem nem volt jó pofát vágni olyan dolgokhoz, amik semennyire sem érdekeltek. Eleve nem is akartam elmenni. Nem is értem miért egyeztem bele. Talán mert apám szava szent volt a házban és utasított, hogy menjek, talán mert anyám szemében boldogság csillogott, ahányszor csak szó esett a lehetséges új barátokról, talán a saját akaratom szerint kerültem oda. Akkor és ott, már nem számított. Eltelt két teljes nap, amikor is a szobába menet egy nagy fekete bőröndbe ütköztem. Újdonsült szobatársam túlságosan is hiperaktív volt hozzám, nekem pedig nem volt türelmem az efféle gyerekes viselkedéshez, így a felnőttekhez mentem megoldást találni a problémámra. Úgy okoskodtam, hogy ha elég jó érvekkel állok eléjük, talán megszabadítanak tőle és nem kell elviselnem tovább. Azt viszont nem vettem számításba, hogy akármennyire is próbáltam, ők felnőttek és ők döntenek. ,,Nem!”  - hangzott a válasz kérdésemre. Elkeseredve mentem vissza a szállásomra, amit az új fiú azonnal észrevett. Produkálni kezdte magát, hogy felvidítson, csak az nem tűnt fel neki, hogy ő az oka a kedvetlenségemnek. Nem szándékoztam barátkozni vele, sőt. Egyedül akartam maradni a barátságos sötétségben, ami eddig körbevett. Nem volt szükségem másra, csak nyugalomra. 

- Hagyd már abba! Idegesítesz… - mondtam szemébe, mire lassan lefagyott az örökös mosoly az arcáról.
- Bocsánat… azt hittem szomorú vagy. – felelte, majd befeküdt ágyba, a fal felé, hogy még véletlenül se lássuk egymást. Emlékszem azokra a szavakra, amiket akkor mondtunk egymásnak, ami mindent megváltoztatott. Emlékszem rá, mennyire érzéketlen voltam vele szemben, amikor kimondtam őket. A következő napon egy szót sem szóltunk egymáshoz, úgy tettünk, mintha ott se lett volna a másik. A lelkiismeretem azonban az éjszaka közepén megszólalt, miszerint nem kellene ilyennek lennem vele, hiszen csak fel akart vidítani. Elmotyogtam egy bocsánatot a sötét szobába, feltételezve, hogy alszik és nem hallja, de tévedtem. Ébren volt, éppúgy, mint én, majd önelégült mosollyal fordult felém, mintha tudta volna, hogy megteszem, mert mégis csak illedelmességre neveltek. Nem tett semmi rosszat, még ha engem zavar is a jelenléte. Azon az éjszakán kezdtünk beszélgetni, megismerni egymást, hiszen eddig csak felszínes ismeretekkel rendelkeztünk a másikról. Megtudtam, hogy az apja lelépett, amikor Tae még kicsi volt, így alig emlékszik már rá. Én is meséltem neki a családomról, de nem mondtam el mindent, csak a leglényegesebbeket. Nekem, vele ellentétben nincs testvérem, csak egy kutyám, ami a világot jelenti számomra, de ennek ellenére jól elbeszélgettünk. Sokáig tartott, mire közel engedtem magamhoz, mert nagyon bizalmatlan voltam az idegenekkel, és ő annak számított. Lassan beismertem, hogy nem volt mitől tartanom, hiszen Taehyung megbízható volt. Mindenben mellettem állt, mindig fogta a kezem.


***


A tizennyolcadik szülinapom. Korán keltem, pedig a szülinaposnak ilyenkor igazán megengedett lenne egy kis pihenés, nem igaz? A nap pontosan ugyanolyan volt, mint bármelyik ez megelőző, egyedül Taehyung viselkedett furcsán. Pontosítok, furcsán normális viselkedést produkált a nap folyamán, amit nem tudtam hova tenni. Nem értettem miért csinálja, de már megszoktam, hogy ilyen zakkant srác. Akartam is tudni, hogy mit agyalt ki, de közben nem is. Ahogy ismerem, képes olyan dolgokat csinálni, amivel akár ki is rúghatják az iskolából, akkor pedig engem is előszednének, hogy miért hagytam. 

- Taehyung, elárulnád, végre miért viselkedsz így? – kérdeztem rá sokadszorra, de megint csak egy határozott fejrázást kaptam boldog mosollyal egybekötve. – Borzasztóan irritáló vagy, ugye tudod?

- Oh, hogyne. Tudom én. – felelte azon a mély kellemes hangján. Szerettem hallgatni, ahogy beszélt, olyan orgánuma volt, ami egyszerűen megnyugtatott és biztosított róla, hogy nem eshet bajom. A hangja sokkal érettebb emberhez való lett volna, nem pedig egy tizennyolc éves kölyökhöz. Igen, kölyök. Kölykök voltunk mindenki szemében, csak mi gondoltuk másképp. Késő délután indultunk haza, addig Taehyung-nál lógtunk, gyakorlatilag a semmittevésbe feledkezve. Hazaérve teljes sötétség fogadott, anyu sem volt ott, bár gondoltam biztos dolga akadt. Amint felkapcsoltam a lámpát, egy kisebb csapattal találtam szemben magam, akik hangosan ordították, hogy ,,Boldog szülinapot.”, ahogy a torkukon kifért. 

- Jó, jó…. köszi srácok. Tényleg… - mosolygok szerényen, hiszen nem is értem mire ez a nagy felhajtás. Ez csak egy szülinap. Minden évben van belőle, pont olyan, mint a korábbiak vagy a későbbiek. Végignéztem az arcokon, amik mind boldogságtól ragyogtak, szemben állva az én sötét belsőmmel. Nem akartam elküldeni őket, de tényleg nem akartam ünnepelni. Ha igen, akkor is maximum Taehyung-al, ketten. Rám sóztak egy tömény csokoládétortát is, majd csak órákkal később távoztak, de még ennyi idő alatt is elérték, hogy jól érezzem magam velük. Innentől kezdve, minden születésnapom kiemelt figyelemnek örvendett, köszönhetően Taehyung kreativitásának. Boldog voltam, hogy mellettem volt. Vele éltem át mindent, ami az életemben történt azóta, hogy megismertem.


***


Huszonegy. A nagykorba átléptető számjegy, ami meghatároz. Újrafogalmazza lényemet, máshogy nézek magamra, másokra is. Főleg egy illetőre. Nem éreztem ehhez foghatót. Féltem tőle mi lakozik bennem, bűnösnek, mocskosnak éreztem magam miatta. Olyanra vágytam, amit tiltanak. Olyat akartam megkaparintani, magamnak megtartani, ami bűnös élvezet volna. Akartam a rabságot, amibe keveredek, ha engedek magamnak. Dúskálhattam volna az élvezetben, olyat tapasztalhattam volna, amit más nem. Ami csak az enyém lett volna. Féltem a következményektől, így akárhányszor is megfordult a fejemben a lehetőség, azonnal hátat fordítottam neki és határozottan mondtam nemet magamnak újra és újra, ezzel kényszerítve magam a bűnöm elnyomására. Ez volt az első olyan dolog, amit nem osztottam meg vele. Ő volt a fekete folt az ártatlan lelkemen, amely beszennyezett, Ő volt az álmaimban megtestesült ördög, ami nem hagyott nyugodni. El akartam mondani, ki akartam adni magamból minden piszkos gondolatot, el akartam űzni őket onnan, de nem tudtam. Képtelen voltam, belém ivódott mindene. 


***


Egy végzős bál. Veszélyesen sok alkohol, túlságosan sokat mutató ruhák, vággyal fűtött tekintetek. Vágyakozó pillantások sokasága, áldozatukra váró nagyvadak. Akár csak Kim Taehyung. Ott volt ő is. Egy kívánatosan feszülő nadrágban, fekete ingben, tökéletesre igazított hajjal és engem méregetett. Együtt jöttünk, mégis különváltunk, hiszen felnőttek voltunk már, nem kellett mindig együtt lennünk. Távolról figyelte minden mozdulatomat, kezében a pohár italával, amit már bizonyára nem egyszer töltött újra. A tánctéren, a sok ember között voltam én is, kezemben egy üveg jeges itallal, egyszerre két lány teste is az enyémhez simult, ami igazán zavaró volt. Nem vonzottak engem semennyire, hiába voltam ittas. Engem nem mozgattak meg. A színjáték kedvéért úgy tettem, mintha nem volna gond, hogy rám akaszkodnak, mintha élvezném a figyelmet, amit a testem kapott, de mélyen belül egészen másra vágytam. Más karokat akartam derekam köré, más sóhajaira vágytam, más szavakat vártam a fülembe súgni. A zene ritkumásra ringattam csípőmet, kipattintva még egy gombot fehér ingemen. Az előttem táncoló lány beharapott szájjal nézett rám, de nem éreztem semmit. Nem váltotta ki belőlem azt, amit kellett volna. Tekintettemmel újra kerestem az övét, de már nem találtam. Nem láttam hova tűnt, hiába kutattam a sötét szempár után. Két erős kar simult csípőmre, majd rekedt hangon szólalt meg a tulajdonosa. 

-Jungkook… - leheletéből tisztán éreztem az alkoholt, amit elfogyasztott, de nem zavart. Vágytam erre a hangra. – Nem lenne kedved… lelépni? – kérdezett halkan, apró puszit nyomva fülemre, közben puha tincseim közé túrva tarkómnál. Beleborzongtam az érzésbe, a hangba, amit hallottam. Abba a rekedt, vonzó és egyben őrjítő orgánumba. Akartam. Ez egyszer az akaratom erősebb volt a félelmemnél, így apró bólintás után leráztam magamról a lányokat és követtem. Nem sietett, kényelmesen sétált előttem, zsebre tett kézzel. A poharát már elhagyta valahol út közben, de nem hiszem, hogy szüksége lenne még rá. Amint kiértünk felém fordult és újra, alaposan végigmért. Nem akartam szó nélkül hagyni a nézését, de mégsem jött ki egy hang sem kiszáradt torkomon, csak mély levegőket véve próbáltam kontrollálni az érzéseimet. Alsó ajkába harapott, végig a szemembe nézve, szinte hívogatva engem, hogy kóstoljam meg a tiltott gyümölcsöt, végül végignyalt az érintett részen. A szívem őrülten vert a mellkasomban, úgy éreztem bármikor áttörheti bordáimat, vagy meghallhatja, ahogy majd szétrobbant belülről. Ismeretlen érzés fogott el, olyan, amire nem készültem fel. Hozzá akartam érni, érezni az illatát, az ízét, bűnbe akartam esni vele együtt. Megragadta a karomat és húzni kezdett magával, ki tudja hová, ám ez érdekelt a legkevésbé. Amint bőre az enyémhez simult, mintha áramütést kaptam volna, egy pillanatra még levegőt venni is elfelejtettem, ami feltűnt neki. Eleresztett egy félmosolyt, amitől úgy éreztem a lábaim menten feladják és összeesek. Nehezen tettem egyik lábam a másik után, mire hirtelen megálltunk. Megérkeztünk volna? 

Egy szálloda előtt álltunk, majd pár perc múlva újra elindultunk, ezúttal befelé. Taehyung a portás kezébe nyomott egy köteg pénz, aki egy kulcsot adott vissza, és már ott sem voltunk. Meg akartam kérdezni, honnan volt annyi pénze, de inkább azzal foglalkoztam, hogy ne akarjam itt, más emberek szeme láttára leteperni. A keze még mindig erősen tartotta csuklómat, mintha az élete függne tőle, pedig nyilvános helyen voltunk. A liftbe szállva ugyan elengedett, de egy szót sem szóltunk egymáshoz. Én nem tudtam volna mit mondani, Taehyung pedig nem érezte szükségét az effajta kommunikációnak. Nem tagadom, ez a viselkedés vonzó volt, mintha egy nagymacska költözött volna belé úgy járt, méregetett engem, de még a tekintetében is izzott a vágy. Ezt akartam látni. Erre vágytam és úgy éreztem végre megkapom. A lift megállt, mi pedig újra elindultunk. A legutolsó szobánál álltunk meg, a kulcs fordult a zárban, majd beléptünk a sötét szobába. Nem éreztem fontosnak, hogy lámpát gyújtsunk, és Tae sem tett ez ellen semmit.
 
- Ugye tisztában vagy vele, hogy miért hoztalak ide? – kérdezte halkan, miközben levette magáról zakóját. Az utcáról beszűrődő fény félig megvilágította alakját, így tisztán láttam, ahogy az izmok megfeszülnek karjában, miközben leveti a felesleges ruhadarabot. Nagyon nyelve bólintottam, majd mikor rájöttem nem látja, megköszörültem torkom és nehezen ugyan, de végre megszólaltam.

- Azt… azt hiszem… igen.
- Tudod Jungkook… ezt már régóta szerettem volna, de nem volt megfelelő alkalmam, most viszont…
- Most viszont? – kérdeztem vissza halkan, míg az elmémben zavaros gondolatok száguldottak egymásba gabalyodott testünkről, az ő férfias nyögéseiről a vágytól fűtött szobában. Kívántam. 

- Nem tudom tovább magamban tartani. Nem is akarom már. Tudod, te egyáltalán mit művelsz velem? – szavait megerősítve lépkedett felém, én pedig akaratlanul is hátráltam, ameddig a hátam a falnak nem ütközött. Két kezén megtámaszkodott fejem mellett és úgy nézett rám. Úgy éreztem megfulladok a hirtelen közelségétől, de mégis, ez volna a legszebb halál. Megnedvesítettem ajkaimat, mielőtt megszólaltam volna, amit ő sötét tekintettel nézett végig.

- Mmm… csak azt, amit... amit te velem. – a hangom szokatlanul csengett, sokkal mélyebbnek hatott, mint általában, ezt Taehyung hatásának tulajdonítottam.  Kieresztette az eddig benn tartott levegőjét, a bőrömön éreztem mindent, minden mozdulatát, a tekintete égetett. Meglazította nyakkendőjét, de nem vette le magáról, én pedig csak álltam és néztem. Nem hittem el.

- Taehyung… - sóhajtottam nevét, amint a tekintete megtalálta az enyémet. 

- Még egyszer.. mondd ki még egyszer. – búgta fülemhez hajolva, közben ajkai finoman érintették nyakam. Fentről lefelé haladt, ezzel halk sóhajt kikényszerítve belőlem, nevével együtt. Elégedetten morgott, majd újra és újra megismételte, amit az előbb, de néhány helyen forró, nedves csókot hagyva maga után. Kezem tehetetlenül lógott mellettem, de az új inger mozgásra késztette. Először csak csípőjén pihentettem, majd egyre fentebb és fentebb kúszott, végül hajában állapodott meg. Akaratosan húztam közelebb magamhoz, azt akartam, hogy ne finomkodjon velem, legyen vadabb, olyan, amilyenre vágytam. Ajkai kéjesen járták végig érzékeny nyakamat,, néhol finomabban megharapva. Kitapasztalta hol van az a pont, ahol a lábaim felmondják a szolgálatot és szándékosan ott kínzott, ha lehet még tovább. Ez volt az egyetlen hely, ahol hozzám ért, mégis éreztem a testéből áradó hőt, amit aligha nem én váltottam ki. Egyik kezével lassan simított az ingemre, majd egyesével kezdte kipattintani a gombokat, kínzó módon. Amint már semmi sem tartotta össze rajtam az inget, forró tenyere felhevült mellkasomra simult és úgy tolta le rólam a ruhát. Engedtem neki, nem is tudtam volna mást tenni, hiszen annyira vágytam rá, hogy már fájt. Én már évekkel korábban elképzeltem vele egy ilyen éjszakát, de eddig csak ábrándoztam róla milyen az érintése, a tekintete, ha a vágy tüzeli. Most azonban, minden álmomat felülmúlva válik valósággá a bűnös élvezet. 

A könnyű ing a földre kerül, én pedig már zihálok, annyira akarom. Akarom, hogy hozzám érjen, mégis, akarom azt is, hogy kínozzon tovább, húzza az idegeimet ameddig csak lehetséges. Ameddig már könyörgök érte, amikor már nem tudom megkülönböztetni a fájdalmat az élvezettől. Hosszú ujjai vészesen közelednek az ágyékom felé, engem pedig elfog a félelem, miszerint most már tényleg lebukok. Előtte lágyan simít hasamra, majd végül megtalálja a gombot és máris kipattintja. Nem kell sok idő, hogy érezzem, ahogy a feszülő anyagon keresztül végigsimít rajtam, mire megremegek az érzéstől. Kapkodva veszem a levegőt, nem tudok elég oxigént a tüdőmbe juttatni, mert túl közel van hozzám. Forró lehelete csiklandozza bőrömet, a lábaim még inkább remegnek, ahogy keze utat talál a vékony boxerembe, hogy ujjai incselkedőn simuljanak már így is kőkemény, forró tagomra. 

-Hmm… azt hiszem, itt valaki nagyon szeretne valamit tőlem.. – hangján érződött, ahogy mosolyog, míg kimondja szavait, én pedig fejem hátravetve sóhajtottam.
-  Kérlek… ne kínozz…
- Tudod, igazán tetszik a helyzet. Hogy a markomban tartalak, és azt teszek veled, amit csak akarok. – ujjai határozottabban kulcsolódtak rám, belőlem halk nyögést kiváltva. Megőrjít.
-… bármit… bármit megteszek, csak…
- Csak? – hajol újra fülemhez, majd finoman megharapva azt kérdezett. Nem tudtam válaszolni, a gondolataim túl zavarosak voltak, ahhoz, hogy megfogalmazzam mit is szeretnék. Keze felkúszott mellkasomon, fel egész tincseim közé, amit erősen megrántva fordította el fejem, így még több teret adva magának. Durván belém harapott, majd forró nyelvét végighúzta a piros felületen. – Térdre, Jungkook… - szólalt meg végül, mire a szívem kihagyott egy ütemet. 

Tettem, amit kért, hiszen magamat is meglepve, nem volt ellenemre ez a viselkedés. Imponált nekem, ahogy nem finomkodott velem, hanem tette, amit az ösztönei súgtak neki. A földre ereszkedtem, majd azonnal nadrágja után nyúltam, kérnie sem kellett. Keze végig hajamat markolta, nem is szándékozott elereszteni, csak mikor lehúztam róla a ruhát, boxerral együtt. Felnézve szembe találtam magam Taehyung méretes tagjával, ami büszkén állt előttem. Nagyot nyeltem, hirtelen nem tudtam, hogyan kellene neki fognom, mivel eddig csak a képzeletemben játszottam ezt le, de aztán megembereltem magam. Ujjaimmal finoman simítottam rajta végig, de nem kaptam reakciót, így másodjára már határozottabban nyúltam érte, végül rákulcsoltam kezem és nyomban mozgatni hosszán. Föl és le, lassabban, gyorsabban. Határozottan, néha mégis gyengéden, remélve, hogy valamiféle hangot kicsalok belőle. Rántott egyet tincseimen, majd pontosan szám elé került forró nemessége.

- Gyerünk Jungkook… szopj. – utasított újra, én pedig engedelmesen nyitottam ki számat, hogy befogadjam. Előbb egész hosszán végignyaltam, majd finoman kezdtem tetejét ingerelni, ezzel egy hangosabb levegővételt kicsikarva belőle. Elmosolyodtam, tetszett, hogy ennyire kemény és vad. Vigyáztam, hogy fogammal semmiképp se sértsem meg, így hamar elfáradtam, de amint el akartam húzódni, ő visszanyomta magát, ezúttal mélyebbre. Éreztem, ahogy a torkom kezdetének ütődik, hallottam, ahogy kéjesen felnyög az érzésre, de közben elfogott a hányinger. Nem voltam képzett a mélytorkozásban, így nehezen ment, de igyekeztem kedvére tenni, már amennyire tőlem telt. Végül elege lett belőle és felhúzott magához, karomnál fogva, majd a saját ingjét kezdte kigombolni. Lassan csúszott le róla az anyag, ami ugyanott, a földön végezte, akárcsak az enyém, végül már mindketten ruha nélkül álltunk egymással szemben. Először éreztem ilyet, eddig nem tudtam milyen az, látni valaki szemében a csillogást, ahogy végignéz azon az emberen, akit tényleg kíván.
 
- Kívánlak Jungkook… Régóta… rég elfojtottam magamban, de nem bírom tovább… akarlak. Csak a magaménak. Érezni akarlak magam körül, látni, ahogy miattam sóhajtasz, az én nevemet nyögöd. – jött hozzám egyre közelebb, majd keze lágyan simított combomra, így késztetve rá, hogy dereka köré kulcsoljam azt. Férfiassága kínzóan ért az enyémhez, így újabb apró nyögés hagyta el számat. – Meg akarlak csókolni.. – jelentette ki, de mielőtt bármit is reagálhattam volna, ajkai máris az enyémnek nyomódtak, bennem rekesztve a levegőt is. Mintha minden lelassult volna. Tompán érzékeltem a külvilágot, nem tudtam hol vagyok, mi történik, teljesen elvesztem az új érzésben. Régóta vártam már erre, amikor megízlelhetem milyen is valójában, a valóság pedig fölülmúlta a képzeletem is. Nyelve birtokba vette az enyémet, forró, nedves táncba hívva, míg keze automatikusan vándorolt hajamba, hogy kénye kedve szerint forgassa, amerre tetszik neki. Belenyögtem a csókba, amikor még közelebb préselte magát hozzám, így csökkentve a távolságot. Túl hevesnek éreztem, elfogyott a levegőm, így el akartam húzódni, amit nehezen, de engedett. Zihálva kaptam az éltető oxigén után, de pillanatokkal később újra ugyanott találtam magam. Taehyung forró karjai közt, vad csókjával szemben. Mi ez hát, ha nem maga a mennyország?

Az ágy hangosan nyekkent, ahogy mindkettőnk súlya ránehezedett, de nem foglalkoztam vele, nem érdekel kibírja-e az éjszakát, avagy sem. Csak Taehyung-ra összpontosítottam, minden mozdulatát eszembe vésve, hogy soha el ne feledjem. Nyakamat kezdte újra ostromolni forró csókjaival, majd egyre lentebb és lentebb haladt, szándékosan elkerülve érzékeny pontjaimat.

-Kérlekh… neh… ne csináld ezt velem. – könyörögtem, de szavaim süket fülekre találtak. Minden porcikám remegett, zsongott tőle, ahogy időnként a szemembe nézve kajánul mosolygott. Ujjai végigjárták a testem, a, fentről le, lentről fel, majd számnál állapodtak meg. Azonnal lentebb ejtettem állam, így egyszerre három ujját is ajkaim közé fogadva. Végig a szemébe néztem, láttam benne, hogy tetszik neki a látvány, szereti nézni, amit csinálok. Amint megfelelőnek érezte, kezét levezette rajtam, le egész az ágyékomig, ahol is lassan, bejáratomnál kezdett körözni. Féltem. Tudtam, hogy fájni fog, ám mikor megéreztem magamban első ujját, nem várt érzést tapasztaltam. Tetszett. Fájdalmas volt az előkészítés, mégis minden percét élveztem, még akkor is, amikor fekete nyakkendőjét szorosan a szememre kötötte, amikor hasra fordított, hogy előtte térdeljek. Amint a látvány megszűnt létezni, az érzékeim kiélesedtek, sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám még egy apró mozdulat is. Ujjai eltűntek belőlem, egyszerre üresnek éreztem magam, de nem tartott sokáig. Felpattant a tubus teteje, bizonyára síkosítót használ, hogy könnyebb legyen. Ajkai nedves foltokat hagytak hátamon, miközben csípőjét határozottan lökte előrébb, így lassan belém nyomulva. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól, mégsem tettem, mindössze néhány könnycseppet ejtettem meg a feszítő érzés emlékére. Fejemet hátravetve nyögtem nevét, ahogy csak tudtam, míg ő akaratosan mozogni kezdett bennem. Nem hagyott időt, hogy megszokjam méretét, mégis, valahol belül ez volt az, amire vágytam. Akartam, hogy kemény legyen, állatias. Hangos nyögéseim töltötték meg a szobát, míg ő csak halk sóhajokat hallatott. Hátrébb toltam csípőmet, kényszerítve, hogy mélyebben merüljön el bennem, ami nyögésre késztette. Férfias hangjától megremegtem, élveztem, hogy én váltottam ki. Keze hímtagomra simulva kezdett kényeztetni, ugyanabban a ritmusban, ami folyamatos nyögésre késztetett. Belemarkolt hajamba, annál fogva húzott fentebb, izmaim megfeszültek a hátamban, ahogy tartottam magam. Csípője minden alkalommal keményen csapódott hátsómnak, belül pedig újra és újra eltalálva egy pontot, amitől az eddigiektől eltérő, kéjes nyögést hallattam. Elpirultam a gondolatra, hogy ezt én adtam ki magamból. 

- Mégh…. ott.. – kérleltem halkan, de ő hallotta és onnantól kezdve tudatosan irányította minden lökését. A sok inger hatására éreztem, ahogy összeszorul a gyomrom, ahogy hullámokban tör rám az élvezet, amit igyekeztem tudtára adni, hogy közel járok a beteljesüléshez. Vette az adást és azonnal elvette kezét hímtagomról és lassított a tempón. Éreztem pontosan hol jár bennem, apró rezdüléseit, mindent. A forróságot, ami belőle áradt, gyengéd ringását, várva, míg megnyugszom. Nem hagyta, hogy előtte élvezzek el. Nyöszörögve markoltam a takarót, többet akarva belőle, egyszerűen nem tudtam kontrollálni magam, és ezt ő is látta. Szememről lekerült a nyakkendő, de mielőtt még fölocsúdhattam volna, a kezem kerültek rabságba, fejem fölött az ágyhoz kötve. Őrülten tetszett a helyzet, az, hogy ennyire ki vagyok szolgáltatva neki. Bármit megtehet velem, nem fogok ellenkezni, nem is tudnék. Fájdalmas nyögés hagyta el ajkaim, amikor újra mozogni kezdett, vadul, keményen, pont úgy, ahogy akartam. Mielőtt elélvezhettem volna, pontosan azelőtt hagyta abba, vagy váltott szöget így kínozva tovább engem. Könyörgésemmel nem foglalkozott, de egy részről ez is tetszett. Hajam nedvesen tapadt homlokomra, forró vérem dübörögve száguldott ereimben és ő sem volt másképp. Egyre erőteljesebbeket lökött rajtam, hangosabb sóhajok, nyögések szakadtam fel belőle, így még jobban hátratoltam fenekem, hogy még többet érezhessek belőle. Keze újra remegő férfiasságomra tévedt, lomha mozdulatokkal kényeztetett odalent. Éreztem, ahogy egy mélyebb lökésnél forró nedvét belém ereszti, közben hátamba harapva. Nekem sem kellett több, néhány mozdulattal később hangos nyögéssel élveztem kezébe, a takaróra, mindenhová. Visszafojtott vágyam nagy mennyiségben távozott belőlem, ő pedig minden cseppjét kimasszírozta, majd óvatosan kihúzódott. Felhevült testemhez képest hűvös élvezete végigcsorgott combomon, amit ő pillanatokkal később lenyalt róla. Újra üresnek éreztem magam, minden izmom fájt, az alsó felem még mindig lüktetett, de nem tudtam megszólalni. Erőtlenül mozdítottam meg kezem jelezvén, hogy engedjen el, amit nem volt hajlandó megtenni.

- Tudod, Kook… egy menet nekem kevés belőled… örökké csak téged akarlak. – válaszolt, amikor nyöszörögve kérleltem. Fejem a párnába temettem, nem hittem el, hogy ilyet mondd nekem. Annyiszor elképzeltem már, mégis, minden álmot fölülmúlt. 

Azt hiszem, nem kell elmondanom, hányszor ismételte meg, hányszor élvezett belém, vagy máshová. Nem feledem soha azt az éjszakát, épp úgy, ahogy ő sem. Először nem hittem el, nem tudtam felfogni, hogy valósággá vált mindaz, amire vágytam, de ő minden alkalommal biztosított róla, hogy nem álmodok.

Kim Taehyung. Egy név, amitől kiráz a hideg, a szívem őrült tempóra kapcsol, az agyam pedig felfogni sem tudja, mi történik. Egy olyan ember, akibe vadállat költözik, amit csak én tudok megszelídíteni, csak nekem engedelmeskedik… 


Vagy inkább, én hajolok meg akarata előtt? 


Bűnösnek érzem magam emiatt, de már nem érdekel.



Tattooed Flowers [2Jae] 12. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 
Érintett banda: Got7 
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -SMUT-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM



Youngjae Po.V.:

Már több mint három hét telt el a partin történtek óta, ezalatt az idő alatt JB még jobban féltett mindentől. Nem találkoztunk többet azzal a sráccal, aki azt művelte velem, mindkettőnk szerencséjére. Nekem nem kellett látnom undorító arcát, őt pedig nem verték szarrá. Megint.

***

JB ágyában feküdtem, ő még mindig folyamatosan bocsánatot kért, amiért nem maradt velem, biztonságban tartva attól az embertől. 

- Youngjae.- nyöszörgött. 

- Igen Jaebum? - kérdeztem, kicsit már idegesített az egész. 

- Jól vagy? 

- Már vagy százszor elmondtam neked, hogy jól vagyok. Nem ért hozzám. - magyaráztam el újra, olyan volt, mintha már milliomodjára mondtam volna.

- Nagyon mázlista, hogy nem érintett meg. Csak biztos akarok benne lenni, most, gyere ide, bújjunk össze, hogy kijavítsam amiért ilyen pocsék barát voltam.

***

Az elmúlt hetek alatt én és JB közelebb kerültünk egymáshoz, a kapcsolatunk is megerősödött és bizalmasabb lett. 

Épp az ágyában feküdtünk, teljesen belefeledkezve az egyik forró csókunkban. Én rajta ültem, a derekán, míg az ő keze a fenekemen, belemarkolva, amikor nyelvét átcsúsztatta a számba. Levegőhiány miatt elhúzódtam és felültem. 

Lassan elkezdtem mozogni rajta, így összedörzsölve alsóbb területeinket, mire az ő száját elhagyta egy meglepett nyögés. Két kezét csípőmre téve állított meg mozdulatomban. - Baby, mit csinálsz?

- Bummie...én..én azt hiszem készen állok. - motyogtam megpróbálva megint megmozdítani csípőmet. 

- M..mi? - szinte már kiáltott, a szemei kirekedtek, ahogy kiejtettem számon a szavakat. - Miről beszélsz? - kérdezte egyenesen szemembe nézve.

- Tudod, hogy értem, hogy kész vagyok. - hajoltam le, hogy megcsókoljam. Nem tudtam mi ütött belém, biztos voltam benne, hogy ő sem érti. Sosem szoktam ilyen egyenes lenni bármivel kapcsolatban, akkor mégis belül valami adott egy nagy adag önbizalmat hozzá.

- Ne rohanj csak úgy bele, baby. Tudok vár.. - egy újabb csókkal szakítottam félbe, de ezúttal hosszabb volt.A tény, hogy figyelt egy olyan fontos dologra, mint a szüzességem elvesztése édes tőle, de a bulin megmutatkozott, hogy bármikor megtörténhetne velem. Akkor miért ne olyannal legyen, akit szeretek?

- Kérlek.. - ezúttal már nem kérdezett, csak lehúzott magához, újra összekötve ajkainkat, egy vad és szenvedélyes csókba. Szinkronban mozgatta ajkait az enyémmel, beleharapva alsó ajkamba. Elhajolva tőlem kezdett csókokat hinteni arcomra és államra is egyaránt. 

- Baby, ígérem, hogy nagyon jól fogok veled bánni..- egyetlen mozdulattal megfordított minket, így ő került felülre. Folytatta a csókok osztogatását, lassan lentebb haladva, megállva a nyakamnál, bizonyos pontokon erősebben nyomta rá bőrömre forró ajkait, ezzel halk hangokat kicsalva belőlem, amiknek nem tudtam megálljt parancsolni, míg ő éhesen vette foga közé bőrömet.

Kezeit végigvezette felsőtestemen, majd megállt a pólóm aljánál, kicsit fentebb tolva azt, mielőtt levette volna rólam. Kibújtatott belőle, ahogy felült, majd valahova eldobta a szobában. A szemei újra és újra végigfutottak fedetlen részeimen, majd visszahajolt hozzám.

Rövid csókot kaptam csak tőle ezúttal. - Olyan gyönyörű. - újabb puszi. - olyan olyan csodálatos. - motyogta számra, majd újra lefelé indult, de gyorsan megállítottam. A ruhája anyagába markolva toltam fentebb. - Vedd le. -elmosolyodott, majd egy apró puszit adott számra és levette magáról az említett ruhadarabot. Nem állítottam le magam, a kezem akaratlanul is felvándorolt mellkasára.

Végigsimítottam izmos mellkasán, kidolgozott kockáira, amit nem elhanyagolható elégedett sóhaja kísért. - Bummie..- haraptam számba mielőtt folytattam volna. - Rohadtul vonzó vagy..- húztam le magamhoz egy újabb csókra. Elhajoltam tőle levegőért kapkodva, ő pedig folytatta útját lefelé nyakamon. Ajkai megtalálták mellbimbóm, amit szívott, harapott, de csak épp annyira, hogy belőlem fojtott nyögés törjön fel.

Egyre lentebb haladt, köldökömnél megállva, majd felnézett rám, egyenesen a szemembe, mintha csak engedélyt kérne. Megszólalni sem tudtam, így csak bólintottam egyet. 

Az arcom felforrósodott, ahogy elvigyorodott, és visszanézett a nadrágomban keletkezett sátorra. Egy ujját a boxerbe helyezve húzta le rólam lassan az anyagot.

Mindenem lángolt, ahogy kiterülve feküdtem előtte, a kezeimmel próbáltam eltakarni égő arcom, hallottam, ahogy halkan kuncog cselekedetemen. - Ne bújj el, baby, hiszen mindened gyönyörű. - még csak időt sem hagyott nekem, hogy válaszoljak, ugyanis ajkai merev tagom tetejét érintették azonnal. - B..Bummie. - nyögtem, ahogy szájába vett.

A kezem arcomról az ágyneműre vándorolt, amit olyan erősen szorítottam, hogy ujjperceim kifehéredtek. Lassan, centiről centire haladt lentebb és vett szájába teljesen, végül mozgatni kezdte fejét rajtam, amit már képtelen voltam hang nélkül kibírni.

Amint megéreztem a gyomromban azt a furcsa, de mégis kellemes érzést, abban a pillanatban engedett ki ajkai közül egy cuppanás kíséretében. Még mindig a takaróba markolva frusztrált sóhaj hagyta el számat. - Türelem, baby. Hamarosan ennél is jobban fogod érezni magad.. - ült fel újra és az éjjeliszekrényről egy apró csomagot, és egy tubust vett el.

Visszamászott rám, hogy szemmagasságban legyen velem. - Biztos, hogy akarod ezt, baby? Várhatunk, amíg biztosan készen állsz.- kérdezte meg újból.

- Jól vagyok. Igen. - feleltem, lehúzva őt egy csókra. - Most pedig, igyekezz! - elvigyorodott szavaimon, és bólintva ment lentebb. Lemászva az ágyról levette nadrágját s boxerét egyben, míg én végig figyeltem, a szemeim mellkasáról merev tagjára vándoroltak, majd vissza a vigyorára.

- Tetszik, amit látsz? - kérdezte mosolyogva.

- A fenébe is, igen, gyere ide! - azonnal visszajött, ahogy kértem tőle, merev tagjaink egymást érintették, míg ajkai vágyakozva vették birtokba az enyémet, harapva, szívva azt. Amint nyelve átsiklott számba, valami idegent éreztem lent, majd elhajoltam tőle, amint belém került.

Az arcom megrándult az ismeretlen érzésre, ami ugyan nem volt fájdalmas, mégis szokatlan. Az első után jött a második ujja is, amire már felszisszentem, ahogy igyekezett jobban tágítani. - Shh, baby. Tudom, hogy nem jó...de utána nagyon jó lesz, hidd el. - adott újabb puszit.

A fájdalom hamar elmúlt, én pedig már rámozogtam ujjaira, ahogy az élvezet kezdte elvenni az eszem. - O..Oh..- nyögtem újra, ahogy harmadik ujját is hozzáadta, ami szinte nem is fájt. - Kérlek.. - könyörögtem.

- Mit kívánsz, sunshine? Mondd ki..

- Csak gyerünk már! - válaszoltam türelmetlenül.

Ujjait azonnal kihúzta belőlem, így furcsa ürességet hagyva maga után. Hallottam, ahogy felbontja a gumi csomagolását, végignéztem, ahogy magára húzza, halkan nyögve, amitől megborzongtam.

A bejáratomhoz helyezkedett, majd a szemembe nézett. - Baby, ez most fájni fog kicsit, de igyekszem óvatos lenni.. - és azzal a mondattal lassan belém nyomult. Szemeimet szorosan behunyva tartottam, míg teljesen elmerült bennem és megállt.

Lehajolva hozzám arcon csókolt, letörölve így egy elszökött könnycseppet, ami legurult rajta. Ahogy a fájdalom már bírható volt, bólintottam, hogy folytassa.

Lassan kijjebb húzódott, majd vissza, nem sietve. A kellemetlen érzés hamar elmúlt, helyét átvette az élvezet, ahogy folyamatosan mozgott. Minden egyes újabb lökésénél nyögést hallattam, nem tudtam megálljt parancsolni magamnak. - Mm...gyorsabban..

Ahogy kértem, gyorsabb ritmusra kapcsolt, keményebben csúszott belém, míg ajkaim közül hangosabb nyögések és sóhajok szöktek ki. A hátam ívbe feszült az újfajta élvezetre.

- Bummie...ott..még..ah. - kezem megint csak a takarót markolta, ahogy még gyorsabban hatolt belém, keményen mozogva.A bőrünk egymásnak csapódása visszhangzott a szobában, a korábbi érzés pedig újra formálódni kezdett gyomromban, egyre és egyre nagyobbra nőtt. A számból és JB ajkai közül is hangosabb nyögések hangzottak, ahogy mozgott bennem.

Az ágy nyikorgott alattunk, a fejrésze minden egyes lökésnél a falnak csapódott amikor elmerült bennem.

- Bummie...én..közel..vagyok.- mondtam, nyögéseimmel megszakítva.

- Én is, édes. - a fülemhez hajolt, finoman beleharapott fülcimpámba is. - Élvezz..élvezz nekem, baby. - suttogta fülembe, miközben keze remegő tagomhoz ért és néhány mozdulattal később, már csak fehérséget láttam, ahogy az élvezet úrrá lett testemen, mindenem remegett, ahogy átéltem, nem sokkal később JB követett még pár lökéssel.

- Youngjae!- nyögte nevem, a szemeit szorosan becsukva érte el őt is a gyönyör. Zihálva húzódott ki belőlem, újra meghagyva nekem az ürességet. Gyorsan megszabadult a gumitól, mielőtt mellém zuhant volna. Forró, izzadt testünket közelebb húzta, karjait körém zárta, az arcom nyakában pihent, ahogy próbáltam rendezni légzésemet.

- Istenem, Youngjae.. - motyogta, felemelve fejem, hogy rá nézzek. - Szeretlek.- meglepett, amit mondott, de közelebb hajolva csókoltam meg ezúttal lágyan.

- Én is szeretlek.



2017. február 27., hétfő

Tattooed Flowers [2Jae] 11. rész ~Fordítás~

Műfaj: yaoi, au, fluff, slice of life 
ÉriNtett banda: Got7
Páros: 2Jae
Figyelmeztetés: -nincs-
Egyéb: AZ ÍRÓ ENGEDÉLYEZTE A FORDÍTÁST, NEM LOPÁS, CSAK FORDÍTOM

Youngjae Po.V.:

Péntek volt, és a szüleimnek megint csak sikeresen hazudtam a hollétemről.

Én és JB kiterülve feküdtünk keresztbe az ágyán, ő a matracon, én viszont rajta. Nagyjából egy órája feküdhettünk ott, élvezve egymást társaságát a hátralévő időnkben.

Este JB meg én hivatalosak voltunk az egyik barátja bulijára. Az elején nagyon nem akarta, hogy elmenjek vele, mindent elmondott nekem, hogy mi bajom történhet velem, de egy kis kérlelés és kiskutya szemek megtették a hatásukat.

Mellkasán feküdtem addig, de onnan fel is keltem, a hasára ülve. Szemei követték minden mozdulatomat, ajkain egy mosollyal. - Jobban teszed ha ma este mellettem maradsz, különben elverem a cuki kis segged. - poénkodott, mire én csak megforgattam szemem.

- Úgysem tennéd meg. - feleltem, ő meg csak vigyorgott. Lassan közelebb hajoltam  hozzá, vártam még egy percet, mielőtt ajkaink összeértek volna.

Fejemet kicsit oldalra döntve mélyítettem el csókunkat, már épp hajoltam volna el, amikor kezei az addigi helyükről fenekemre csúsztak, belemarkolva.

Meglepett a mozdulata, ami alkalmat adott neki, hogy nyelvét átcsúsztatta számba, lágyan masszírozva az enyémet percekig. Elhajolva tőle láttam vigyorát, amivel illetett engem. - Mm...ne csábíts, sunshine. - szólalt meg.

- Perverz. - ingereltem, figyeltem közelről reakcióját.

- Perverz vagyok? Lehet, hogy talán ezért...- feleselt vissza játékos hangon. Még egyszer megmarkolta a hátsómat, mire megugrottam, lenézve rá, de ő csak mosolygott a reakciómon.

Megforgattam szemem és visszatettem fejem az előző helyére, gyakorlatilag nyakába bújtam. - Te kis perverz.. - motyogtam bőrének, mire csak még jobban nevetett.

- Mikor indulunk majd, Bummie? - kérdeztem, már 8:30 volt és a buli nyilván elkezdődött.

- Akár már most is mehetünk. Kész vagy? - kérdezte körém fonva karjait. Csak bólintottam egy hümmögéssel egybekötve válaszként. - Rendben, akkor kelj fel, baby. - nyafogtam egy sort, mielőtt felálltam volna.

A kis asztalhoz sétált és a motorja kulcsai helyett, a kocsikulcsait vette kézhez, mivel Mark-ot és az egyik vendégét is felvesszük út közben.

- Rendben, menjünk mert Mark hisztis lesz.. - nevettem, de csak követtem a kocsijához.

A kocsiban végig beszéltük az utat, amíg JB vezetett. Nem volt messze Mark lakása, csak öt perc lehetett, hamar oda is értünk. Dudáltunk, jelezve, hogy a fuvar már ott vár rájuk.

Mark és egy másik alak jött ki a lakásból, és felénk indultak. Nem ismertem fel az illetőt addig, amíg a kocsihoz nem értek. Amikor megláttam, a szemeim kikerekedtek.

- Jinyoung?! - kérdeztem, mire ő is felkapta a fejét, a szemei szintúgy tányér nagyságúra nőttek.

- Oh...szia Youngjae, szép este, nem igaz? - nevetett kínosan, ahogy a szemem a platina szőke és barátom közt cikázott, majd JB-n. Vajon tudott erről vagy ő is olyan összezavarodott és meglepett volt, mint én?

- Sok mindent kell megmagyaráznia Mr. - feleltem és néztem, ahogy Mark keze Jinyoung combjára csúszott. Vigyorogva fordultam el tőlük, míg JB a parti helyére vezetett.

-

Amikor odaértünk a házhoz, hallottuk a zenét, ami kiszűrődött onnan.  Mark és Jinyoung szálltak ki először, engem és JB-t ott hagyva. Ki akartam nyitni az ajtót, de ő elkapta a csuklóm, ezzel megakadályozva abban.

- Baby. - sóhajtott mielőtt folytatta volna. - Tudom, hogy azt hiszed túlságosan védelmező vagyok, de nem tudod milyen alakok vannak ebben a buliban. Szerencsére én igen, úgyhogy maradj a közelemben és akkor nem lesz baj. - fejezte be. Mosolyogva hajoltam közelebb hozzá és adtam puszit szájára.

- Megígérem, hogy igyekszem távol tartani magam bármiféle bajtól. - feleltem, mire visszamosolygott rám.

- Oké, na gyerünk. - mindketten kiszálltunk a kocsiból, kezemet az övébe adtam és az ajtó felé mentünk.

Ahogy beléptünk, megláttuk, ahogy mennyi ember volt bent. JB keze erősebben fogta az enyémet és vezetett beljebb. A nappaliban leültetett egy kanapéra, ahol épp senki nem ült.

- Mindjárt visszajövök, meg kell keresnem valakit. Nagyon nem akarlak itt hagyni egyedül, de jobb, hogy itt vagy, mint hogy a másik szobában szívd a füstöt. - puszilta meg arcom és elment.

Ahogy elsétált, a figyelmem a táncoló emberek felé irányult. a legtöbb ember nem tűnt józannak, izzadtan táncoltak ott.

Nyugtalan voltam, amikor megéreztem, hogy a kanapé besüpped mellettem. Odanézve egy teletetovált, ittas alakot láttam. Engem nézett, a szemei végigpásztázták a testem, ami kényelmetlenül érintett.

- Hey, cuki fiú. Mi a neved? - kérdezte kezét combomra téve. Próbáltam odébb tolni, de a szorítása csak erősebb lett. - Mit csinál itt egy ilyen jóképű, ártatlan srác, mint te egy ilyen helyen? - kérdezte újra, másik kezével erőszakosan fordította felé arcomat állkapcsomnál fogva.

- Kérlek...fejezd be. - könyörögtem, próbálva újra eltolni, de csak újra erősebben szorított rajtam.

Hirtelen felhúzott a kanapéról, a kezemet kicsavarva húzott maga után felfelé.

Amint felértünk, a fürdőbe tolt be. Abban a pillanatban nagyon féltem. Hol van JB? Mit akar tőlem? Miért csinálja ezt? A kérdések száguldoztak a fejemben, nem tudtam mást, csak ki akartam jutni onnan.

- Mit...mit csinálsz? - kérdeztem remegve, mire csak vigyorgott.

- Ne tegyél úgy, mintha nem akarnád, baby. 

- Nekem barátom van, csak engedj el. Kérlek. - kezdtem megint, hiszen halálra rémültem tőle.

- Hol van? Hm? Nincs itt, úgyhogy... - a kezei végigtapogatták a testem, én meg csak álltam ott, lefagyva a fürdő falának dőlve. A könnyeim megállíthatatlanul folyni kezdtek, amikor a nadrágom cipzárját lehúzta, majd letolta rólam, egyedül a boxert és a pólót meghagyva rajtam. 

Nem tudtam megállítani a könnyeim, mire ő felnézett rám. - Hagyd abba a sírást, különben.. - mondta, de félbeszakították.

Hangos kopogtatást hallottam, egy ismerős hanggla egybekötve, ami egy kis reménnyel töltötte meg egész lényemet, még több könnyet engedve lecsorogni. 

- Hello. Van itt valaki? - kopogott újra.

- JB?! Én.. - a részeg fickó szám elé tette kezét, hogy elhallgattasson.

- Youngjae? Baby, jól vagy?! - a bezárt ajtó kilincse megmozdult, az ajtó kinyílt mögötte egy aggódó Jaebum-al. Az arca elsápadt azonnal amint meglátta bokáig letolt nadrágomat, ahogy a falhoz voltam szorítva, arcom pedig könnyeimtől volt nedvesen csillogott. 

-  Azonnal ereszd el! - sietett be a fürdőbe, az embert szinte letépve rólam lökte a földre. JB egy percet sem vesztegetett, máris ráugrott és keményen ütlegelni kezdte az arcát. 

- Ki a faszom adott neked engedélyt arra, hogy hozzáérj? - kiabálta JB a földön fekvő, akkorra már végrző orrú emberre.

JB hangos kiáltása nem maradt észrevétlenül, Mark is felrohant az emeletre, mögötte Jinyoung. - JB, minden...- mindketten lefagytak.

- Mi a fene folyik itt? JB?! - Mark ment oda JB.hez lerángatva az illetőtől. Jinyoung hozzám jött oda, én a földön ültem, nadrágom még mindig bokámig letolva.

- Ide jöttem, a fürdőbe, Youngjae-t kerestem, és itt találtam őt, sírva, a nadrágja letolva és ez a szar épp taperolta. Mégis mit kellett volna tennem?!

JB eltolta magától Mark-ot és felém sietett, leguggolva hozzám. Jinyoung még mindig ott állt, majd amikor JB ölelésbe vont, ott hagyott minket. A hátamat simogatva próbálva lenyugtatni engem.

- Sajnálom, sunshine. Nem kellett volna egyedül hagyjalak, az én hibám. Nem szabadott volna ennek megtörténnie. S..sajnálom..- hangja elcsuklott bocsánatkérése végére, karjai viszont annál szorosabban fonódtak körém, közelebb húzva meleg testéhez. Letörölte a könnyeimet arcomról, majd megpuszilta  nedves bőröm. - Rendben van...most már rendben vagy..

Felállt, engem felemelve ültetett a szekrényre. Felhúzta nadrágomat, a cipzáromat is megigazította, begombolta, mielőtt újra karjaiba fogott volna. Elsétált a földön fekvő, részeg alak mellett és levitt a földszintre, ki a lakásból.

A kocsi ajtaját kinyitva ültetett be, újabb csókot adva arcomra, mielőtt becsukta az ajtót és a volán mögé ült.